Walther Lüthi : A három kereszt
Text.Luk.23,39-43
Ez
az ige azt az egyáltalán nem mellékes tényt mondja el, hogy Jézust két
gonosztevővel együtt feszítették meg. Vannak olyan festmények, amelyek a
megfeszített Jézust egyedül ábrázolják.De ez a szenvedés eseményének veszélyes
eltorzítása, félreértése. Ha már Jézus megfeszítését mindenáron ábrázolni
akarjuk (inkább ne tegyük) akkor ott három keresztnek kell állania, ahogyan a
negyedik evangélista is röviden és világosan mondja : megfeszíték őt, és ő vele
más kettőt. (Ján.19,18)
Most vizsgáljuk meg ennek a két
gonosztevőnek a teljesen különböző viselkedését. Az egyik belekapcsolódik a
Jézus gúnyolásába. Ő ugyanazt teszi mint a nép, amelyik odakiáltja Jézusnak :
ha Isten Fia vagy, segíts magadon és szállj le a keresztről. Ő odaszól
Jézushoz, és azt mondja : ha te vagy a Krisztus szabadítsd meg magadat, minket
is. Bizonyítsd be ezt! Tépd ki a
szegeket! És ekkor egy nagyon különös dolog történik, hogy a másik megfeszített
gonosztevő a társát rendreutasítja és döbbenetének ad hangot, hogy a másik
társa, aki a halál küszöbén áll ilyen szemtelenül beszélhet : „az Istent sem
féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy”. Ezek után ő nem csak
megvallja a saját bűnét, hanem egyidőben azon meggyőződésének ad hangot, hogy a
középen megfeszített nem egy gonosztevő, hanem ártatlanul szenved. „És mi ugyan
méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó jutalmát vesszük, ez pedig semmi
méltatlan dolgot nem cselekedett”. Ő csodálatra méltó módon elkezdi meglátni,
hogy kicsoda Jézus és Jézus befolyása alá kerül. A jobb oldalon megfeszített
gonosztevőnek ez a hite egy meglepő titok. Mi itt megkérdezzük mellékesen: hisz
mi más lehetne itt a hit? Hisz a hit, a hivés, a megtésrés, az mindig titok,
mindig kegyelem. És a hitnek ez a csodája még ragyogóbbá válik, hisz most
egyenesen Jézushoz fordul a kéréssel: Uram, emlékezzél meg énrólam, amikor
eljössz a te országodban! Hallatlan dolog ez. A hóhér, a jelenlevő nép, sőt még
Jézus tanítványai is Jézusban most egy csődött mondott embert látnak, olyan
valakit, aki már el van intézve, aki már lelépett, és íme ez az ember benne
látja az eljövendőt, a jövő emberét. „Uram emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
a te országodban”.
Az egyik kegyes irásmagyarázó a hitnek
ezt a csodáját így magyarázza: Jézus itt a sokaságból kiragad egy lelket, s ez
az ember meg van mentve, mert Jézus keze megragadta. Feltehetjük a kérdést :
hát nem azt jelenti-e keresztyénnek lenni, megtértnek lenni, hogy a Krisztus
keze valaki után nyul és mint egy zsákmányt kiemeli őt a kárhozatból?
És ekkor, csak ekkor Jézus is beleszól
a kettő párbeszédébe a jelentékteljes ígérettel : „bizony mondom néked, ma
velem leszel a paradicsomban”. Ez a Jézus válasza a hit kérésére. A hitre
jutott gonosztevő megmentett ember lett. Sokan azt mondják, hogy ez a „ma „ azt
jelenti, hogy ez az ember rögtön a halála után az üdvösségbe jutott. Mások
ennek az ellenkezőjét állítják : a halál beállta és az utolsó ítélet között van
egy közbeeső állapot. Ez a „ma” egy csomó feltételezésre, állításra,
spekulációra ad okot. Mi nem bocsátkozunk bele ennek a kérdésnek a
tárgyalásába, úgy vessszük ezt az igét, ahogy itt áll : Jézus a vele együtt
megfeszítettnek azt mondja, hogy akármi is történjen, ő ma, itt és most, minden
halasztás nélkül, azonnali hatállyal, ebben a pillanatban meg van mentve, az
üdvössége érvényben van.
A paradicsomban lesz ma együtt
Jézussal. A „paradicsom” szó óiráni eredetű és kertet jelent. A perzsa királyok buja növényzetü parkjait
nevezték a Közel-Keleten paradicsomnak. A szónak ebben a világi használatában
valami feudális hangzás van. Az olajmágnások kertjeire gondolhatunk. Ez az
eredetileg teljesen világi szó bekerül a Bibliába, de ott a Szentlélek egy
egészen más tartalommal tölti meg. Amikor például az első ember Istennel való
zavartalan, meghitt közösségét egy emberi szóval le kellett leírni, akkor a
Szentlélek ennek az emberi szónak a törékeny edényét használta fel, és az ember
boldog ősállapotát nevezte paradicsomnak. De nem csak az ember kezdeti boldog
állapotát, hanem az Isten terveinek boldog végcélját is paradicsomnak kezdték
nevezni a Szentírásban. Ez a szó különben gyakran szerepel a különböző vallások
szóhasználatában és ott rendkívüli módon ki van színezve. Az emberi kívánságok
a paradicsom dicsőségét, a legrikitóbb színekkel festik le.. De a Szentírásban,
ahol Isten Szentlelke határozza meg a szavak tartalmát, a paradicsomról nagyon
józanul van szó. A fantáziálás minden elutasítása abban a tényben is
kifejezésre jut, hogy az Újszövetségben csak háromszor találkozunk a „
paradicsom”szóval. Egyszer a János Jelenések könyvében, ahol ezt olvassuk : „a
győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, mely az Isten paradicsomának
közepette van.”(Jel.2,7) Aztán ott találkozunk még ezzel a szóval, amikor Pál
apostol a korinthusiaknak az elragadtatásairól szól. (2Kor.12). Nem lehet
kevésbé kiszínezni, nem lehet erről józanabbul szólni. A Biblia a „paradicsom”
alatt egyszerüen azt a helyet érti, ahol a hitben elaludtak tartózkodnak. Jézus
a búcsubeszédeiben ezt a helyet a tanítványainak a következőképpen helyezi
kilátásba :” Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben és higyjetek
énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, én elmegyek és helyet
készítek néktek. Ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én
vagyok, ti is ott legyetek.”(Ján.14) Figyeljünk erre a szóra : hely, lakóhely,
atyai ház. Ez nem feudális, sem nem arisztokratikus. Ez nem nagyurak úri
kertje. Egyszerüen egy jó hely, aholl benn vagyunk, otthon, elrejtettségben
leszünk. És a legfontosabb az, hogy Ő, Krisztus is ott lesz. Ott lesztek, ahol
én is vagyok. Így mondja ezt Jézus a jobb felől megfeszített gonosztevőnek :
„ma velem leszel a paradicsomban. Velem! „
Nos ezt mondja Jézus az egyiknek. De
mi van a másikkal? Egyszer egy olyan emberrel beszélgettem, aki az
üdvbizonyosság kérdésében kételyekkel küzdött, és utaltam a gonosztevőre, aki
meglepő módon, titokzatosan és hatalmasan tapasztalta meg a megváltást és azt
mondtam neki : ami vele megtörtént, az veled is megtörténhet. Erre a beszélgető
társam határozottan így válaszolt: igen, de ott két gonosztevő volt, és én a
másik vagyok, az elveszett. Nos, hogyan is áll a helyzet ezzel a
másodikkal? Megpróbálunk nagyon óvatosan
bánni ezzel a kérdéssel. Egy magyarázó nagy hanggal és magabiztosan azt mondja
erről :” közel volt az Úr Jézushoz és mégsem tért meg, hanem gyalázta Őt és
ezért a pokolra ment.” Így tudunk mi kegyes emberként is a másikról beszélni.
Az igaz, hogy ennek a másiknak komoly a helyzete. De ne ítélkezzünk felette túl
gyorsan, könnyelmüen, magabiztosan és végérvényesen. Különös óvatosságra van
szükség, amikor embertársaink örök üdvösségéről, illetve örök kárhozatáról
szólunk. Tartsuk magunkat ahhoz, ami az igében van és ne tegyünk önkényesen
semmit az igéhez. Mert mi áll itt? Az , hogy nem félte az Istent. Hogy ő
gyalázta Jézust, erre a másik társa rendreutasította. Többet nem tudunk róla.
Nincs az megírva, hogy a társa kemény rendreutasítására még visszafeleselt
volna, hogy ő akarta volna kimondani az utolsó szót. Miután meghallotta
megtérésre hívó szót elnémult. Az utolsó, amit róla olvasunk az, hogy
hallgatott. Az, hogy ez a hallgatás mit jelenthetett, nyitott kérdés marad.
Lehetett dac és megkeményedés is. De lehetett belátás, bűnbánat és megtérés az
utolsó percben. Kérdezem magamtól : nekünk nem kötelességünk, hogy ezt a jobbat
reméljük felőle? Az igaz, hogy Jézus csak
a jobb felőlinek mondja : ma velem leszel a paradicsomban. De azt nem olvassuk,
hogy a másiknak pedig azt mondta : te pedig most méssz a pokolba. Ilyesmi nem
áll az én Bibliámban. Mi índithatna minket ezen a világon arra, hogy mi ezt
feltételezzük? Amit a megfeszített Jézus a körülötte álló nép felett végül is
mond : „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek”, az
csak épp erre a gonosztevőre nem lenne érvényes? Csak ő nem lenne benne Jézus
közbenjárásában, épp ő lenne kizárva belőle? Ne értsetek engem félre : én nem
akarom ennek a két gonosztevőnek komoly helyzetét elkönnyelmüsködni. Mert az
örök kárhozat lehetősége is fennáll. Nem csak paradicsom, atyai ház, van hanem
van örök káhozat és pokol is. De azt gondolom, hogy minden okunk megvan arra,
hogy a helyzet komolyságát önkényesen ne súlyosbítsuk. Minket itt az ige
reménységre hív és nem kárhoztatásra és ítélkezésre.Emlékezzünk csak vissza
Jézus figyelmeztetésére : „ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mert amilyen mértékkel
ítéltek, olyannal fogtok ti is megítéltetni”. Az apostoli intés is erre
figyelmeztet : „ne ítéljetek idő előtt”.
És végül még egy megjegyzés. Arról
szoktunk beszélni, hogy mindenképp a jobb kéz felőli gonosztevő az első
gyümölcse a keresztnek, aki örök üdvösséget nyer a keresztről, mint elveszett
bűnös. Valóban ő az első, aki a keresztnek eme gyümölcsét megkapja. Az első
akit Jézus a kereszten megváltott, s akit mi ismerünk. Nem Tamás, nem János,
nem Mária, mégcsak nem is Péter, hanem ez a megveszekedett gonosztevő, aki
megtapasztalja, hogy üdvössége a kereszten elvégeztetett. Az evangélium
Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, és ő az első számu hívő.
De még egy másik megjegyzést is
kockáztassak meg : Jézus egyszer az ő gyülekezetét így írta le : „ahol ketten
vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük”. Itt valóban
csak ketten vannak együtt. És Jézus ott van közöttük. Hát nem ez az első, a
legelső keresztyén gyülekezet? Két megfeszített gonosztevő az első két tagja a
gyülekezetnek. Mindazok, akik később csatlakoztak, a tanítványok és mi is, nem
csak ő utánuk csatlakozhatunk a gyülekezethez?
Így áll
a Krisztus egyházának a kezdetén a három kereszt.
Ámen.
Németből fordította : Lőrincz Istvám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése