A hitben való növekedés

A hitben való növekedés. Eszközei, akadályai, célja.

Először is nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. Nem is tudom megköszönni, hogy immár második alkalommal hívtatok meg ebbe az egyházmegyébe előadást tartani. El kell  mondanom, hogy a 2009 reformáció napja örök és felejthetetlen élményként vonult be a szívembe. Én nagy szeretettel készültem erre az előadásra, s nagyon remélem, hogy a mai napon épülhetünk egymás hite által. Már rég terveztem, hogy a hitben való növekedésről egy előadást írjak, köszönöm, hogy a meghívásotok által ez a tervem most valóság lehetett.

Minden ami él, növekszik. Amikor eljönnek az esők, eljön az áldott tavasz, és melegen süt a Nap, akkor minden élő növény elkezd nőni. A megszületett állatok, a gyermekek még téli  időben is növekednek.Csak az nem növekszik, ami nem él. Egy kivágott fa, egy kődarab, az már nem növekszik.

            Ahhoz, hogy hitben növekedhessünk, először is kell legyen hitünk. De mi a hit? A legismertebb meghatározás, amit a Kátéból mindnyájan tudunk így hangzik: biztos ismeret és szívbéli bizodalom. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz, hisz az ismeri igazán Istent, aki szív szerint bizík is benne. A hit egy személyes viszonyulás, amiben a bűnös ember a szent Istenhez kapcsolódik. A hit a kapcsolat helyreállítása Isten és ember között,  amikor valaki az Isten ellenségéből Isten gyermekévé lesz. A hitre jutott embernek belülről megújul az élete, s ez nem csak külső magatartásunkat, hanem minden benső rezdülésünket is meghatározza. A Krisztussal való kapcsolat annyira szoros, hogy azt a Biblia a szőlőtő és a szőlővessző képével fejezi ki. A szőlővessző teljesen a szőlőtőtől függ. Így függ a hitre jutás után a mi életünk is Krisztustól. A hitben járó életünk palántája Krisztus földjébe ültetik és mostantól fogva azon táplálkozik, hogy növekedjen és gyümölcsöt teremjen.

            A Szentírás szívesen használja a növekedésre a gyermek képét is. A megszületett gyermek fokozatosan növekszik. Mivel gondoskodást, eledelt és tanítást kap felnőtté válik, különbséget tud tenni jó és rossz között. Ahogy egy gyermek felnőtté válik az életben, úgy kell a hívő ember is felnőtté váljon a hitben. Sajnos ez nem mindig így van. Sok keresztyén ember tragédiája, hogy bár hitre jutott, de soha nem tud felnőni és felnőtté válni a hitben. Sok hívő ember lelkileg gyerekes, infantilis marad. A Biblia beszél a lelki éretlenség jeleiről is, négy ilyenről tesz említést.

-restek lettek a hallásra (eltompult hallás, az új fordítás szerint) Ez fokozatosan következhet be. Először úgy szívta az ilyen ember magába az igét, ahogy a szomjas föld az esőt, alig tudott betelni vele.De történt valami és a vágy az ige után elhal. Az ilyen ember már unalmasnak találja az igét, gyakran nézegeti az óráját igehirdetés közben. Más dolgok jobban érdeklik, mint az ige. Ott van a templomban, de egészen más dolgokon jár az esze, pl. az esti futball-meccsen. Az ilyen ember legtöbbször már otthon se olvassa az igét, s ha el is olvassa, nem merül el benne.

- még mindig elemi tanításra van szükség. Ahhoz képest, hogy mennyi igét hallott, már alkalmas kellene legyen más emberek tanítására. De ahelyett, hogy másokat tanítana, még mindig őt kell tanítani. Egy keresztyén ember arra van elhíva, hogy amit Istentől kapott, azt másoknak is tudja továbbadni, hogy másokat is tudjon előbbre segíteni a hitben.

- még mindig úgymond tejre van szüksége és nem kemény eledelre. A tej a kisgyermek jellegzetes tápláléka, a kemény eledel pedig a felnőtteké. A tej alatt a Szentírás a hit alapvető igazságait érti, mint például a hitből való megigazulás. A kemény eledel pedig az üdvösség mélyebb dolgai, mint pl. a megszentelődés. Nyilván, hogy tejre is szükség van, de utána kemény eledelre is.

- járatlanság az igazság beszédében, ez olyan ember, aki nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. Hiányzik a hitben való gyakorlottság. Az ilyen ember a gyakorlati életben nem tud eligazodni, nem látja, hogy mit kellene tennie, és mit kellene elhagynia. Nem tud különséget tenni a fontos és lényegtelen között, az hogy mi az üdvösség kérdése, és mik az üdvösségre nézve közömbös dolgok.. Az ilyen emberre az is jellemző, hogy mindig másoktól függ, nem tud önállóan dönteni.

A hitben való növekedés fontosabb elemei

Sokan, ha megkérdezzük, hogy hogyan is állnak a hitben való növekedéssel, azt se tudják, hogy mire gondoljanak. Sokan ilyenkor csak arra gondolnak, hogy ez abban mérhető le, hogy  miképpen tudnak egy bűnt, szenvedélyt legyőzni. Ez kétségtelenül fokmérője a hitnek, de nem a legfontosabb. Ezért tisztánlátás végett próbáljunk a hitben való növekedés néhány fontos elemét megnevezni

1.Krisztus ismerete.

Ez a hitben való növekedés egyik legfontosabb eleme. A mi hitünk középpontjában Krisztus áll. És látnunk kell, hogy nem minden magát keresztyénnek nevező ember ismeri Krisztust, nem mindenki tesz vallást Krisztusról. Sok ember, sajnos lehetnek közöttük presbiterek is, csak Istenről, mint Teremtőről, Gondviselőről tudnak, de Krisztust, mint személyes Megváltót nem ismerik, sem a Szentlélek munkájáról nem tudnak igazán. Nyilván, hogy a Krisztus ismerete is egy ajándék, ami felülről adatik, de ez nem jelenti azt, hogy mi semmit se tehetünk érte. Ezt nem test és vér jelenti ki, hanem Isten Szentlelke, de imádkozni kell, és nyitott szívvel lenni, hogy Isten megadhassa ezt nekünk is.De a Krisztus ismeretében növekedni kell. Mert látjuk Péter apostol életében is, hogy bár ő megismerte, hogy Krisztus az Istennek Fia, amikor nem sokkal ezután Jézus a szenvedéséről beszélt, Péter megbotránkozott, vissza akarta tartani Mesterét a kereszt útjától. A hite még gyenge, bizonytalan, emberi dolgokra alapozó volt. Ez a mi életünkben is így van, hát nem vagyunk mi is sokszor bizonytalanok, ingadozók a hitben? Ezért nekünk is állandóan növekedni kell a Krisztus ismeretében. Valahogy úgy vagyunk, mint amikor az ifjú pár az esküvőn egy csomó ajándékot kap, s azt rendre kicsomagolják és használatba veszik. Valahogy így vagyunk mi is. Isten Szentlelke által részesekké lettünk Krisztusban, de egyre jobban birtokba és használatba kell vennünk, mindazt, amit Krisztusban kaptunk. Egyre több oldalról kell megismernünk Krisztus személyét és művét. Mit jelent, hogy Krisztus Isten Fia, Szabadító, Felkent, Főpap, Próféta, Király. Mit jelent vele együtt meghalni, eltemettetni, vele együtt a mennyekbe helyeztetni.

2.Élni az ígéretekből.

 A legnagyobb és legcsodálatosabb ígéret, hogy a mi bűneink meg vannak bocsátva, és mi az örök élet örökösei vagyunk. Mi bizonnyal elhihetjük, hogy bűneink Krisztus áldozatáért meg vannak bocsátva. Ezt komolyan kell vennem. Napoleon látta egyik nap, hogy az egyik csatában az egyik katonája hősiesen harcol. Erre azt mondta neki: te mától fogva kapitány vagy. Persze a ruhát és a rangot nem kapta meg, de ez a katona este a számbavételkor beállt a tisztek közé, s amikor a többi tiszt csodálkozva nézett rá, akkor csak ennyit mondott: a császár őfelsége engem kapitánnyá tett. Valahogy így van a mi megigazulásunkkal is. Mi még a bűnösök ruhájában járunk, de Isten azt mondta nekünk: te az én gyermekem vagy, én téged megváltottalak. Akkor én ezt elhihetem, és aszerint is élhetek.

3. Hit és érzelem.

Sok embernek okoz ez gondot, számukra e két dolog között állandó feszültség van.Sok ember úgy gondolja, hogy csak akkor van hite, ha ez erős érzésekkel párosul. Mások az ellenkező végletbe esnek, és azt állítják, hogy az érzelmek egyenesen ártalmasak a hitre, és ezért azokat minél jobban ki kell iktatni, el kell nyomni. Általában a protestáns egyházakban az érzelmeknek nagyon kevés szerep jut, a neoprotestásn egyházakban, a karizmatikus mozgalmakban sokkal több. Látnunk kell, hogy ez a probléma nem újkeletű. A keresztyénség kétezer éve alatt mindig is heves viták folytak erről. De mi is az érzés? Az a képességünk, hogy mi lelkileg, érzelmileg is lereagáljuk a dolgokat. A legalapvetőbb érzések az öröm és a bánat, mi tudunk örülni és tudunk szomorkodni. A Krisztusban való hitünk nem választható el az érzelmektől, az Isten kegyelme és munkája érzéseinkben is megmutatkozik.. Az öröm is a Lélek egyik legáldottab gyümölcse. A hit mozgásba hozza az érzelmeket. A hitéletünkben is van öröm és bánat, fájdalom, újjongás is. Egy dologra kell itt nagyon vigyáznunk. Bármennyire is igaz, hogy az érzelmek fontos szerepet játszanak a hitéletünkben, a hitünk még se az érzelmeken alapszik. Ez azért nagyon veszélyes dolog, mert lehetnek olyan keresztyének, akik, ha nincsenek érzelmeik, akkor azt gondolják, hogy már elveszítették a hitüket, és ami eddig volt, az csak öncsalás, önámítás volt. Az ilyen keresztyén nagyon elbizonytalanodhat és kétségbe is eshet. Hogy erre is egy példát mondjak, ott van az úrvacsorázás. Sokan, ha erre nem éreznek egy különös belső indíttatást, akkor nem járulnak az Úr asztalához. Úgy érzik, hogy most nincs ott a helyük, mert esetleg valamiben vétkeztek, valamiben elbizonytalanodtak. Jó ilyenkor a Káté szavaira gondolni: Krisztus nekem és minden hívőnek megparancsolta, hogy egyem ama megtöretett kenyérből és igyam ama kiontatott pohárból. Nagyon vigyázzunk ilyenkor, hogy ne az érzésekre hagyatkozzunk, hanem egyedül Istenre, és az Ő áldott ígéreteire.

4.A hit bizonyossága

Mi az érzelmet nem is tagadjuk, nem is hanyagoljuk el, de mégis ki kell jelenteni, hogy a hit nem az érzelmekből, hanem Isten igéjéből táplálkozik. A bizonyossága ebben van. Ha egy képpel akarnám ezt szemléltetni, akkor azt mondanám, hogy van egy fal, és rajta a vakolat, s azon a festés. A vakolat és a festés is fontos, hisz e nélkül a fal csupasz és otromba lennen, de a fal szilárdságát mégsem a vakolat adja, még kevésbé a festés.A hit azon nyugszik, amit Isten kimondott, a Krisztus elvégzett munkáján, az Ő drága érdemén. Az érzés gazdagítja, színesíti, szebbé teszi a hitet, de soha nem lehet az alapja, ezt jól jegyezzük meg.

5. A Lélekkel való elpecsételés.

Pál leveleiben ezzel a kifejezéssel háromszor is találkozunk. (2Kor.1,22,Ef.1,13-14, Ef.4,30)Mi is a pecsét? Mire teszünk pecsétet? Arra, ami nagyon fontos, egy fontos és hivatalos iratra. Régente csak a királyoknak, császároknak volt pecsétje. A pecsét azt jelentette: biztosak lehetünk abban, hogy azt az iratot a király illetve a császár írta. Erről van szó a mi hitéletünkben is. Mi is halljuk az evengéliumot és megnyitjuk előtte szívünket. Hittel megragadjuk azt, amit Isten igéjében kijelentett nekünk. S mit tesz ekkor Isten? Az igét megpecsételi bennünk a Szentlélek által. A Szentlélek ott belül a szívünk mélyén azt mondja, hogy amit hallottunk, az igaz, megbízható, arra ráépíthetjük egész életünket. Hogy az ige, amit olvasunk, az igehirdetés, amit hallunk, az nem emberi beszéd csupán, hanem Isten hozzánk szóló személyes, megbízható szava.

6. Megtérés

Mi a megtérés szerepe a hitben való növekedésben? Hisz azt mondhatná valaki: hát én már megtértem akkor, amikor hitre jutottam.Hát nekem már nem kell megtérni, erre annak van szüksége, aki még a világban van és Istentől távol él. A Szentírásban kétféle megtérésről is szó van. Az első nyilván az, amikor valaki a hitetlenségből, a világból Istenhez megtér, amikor szakít bűneivel, romlott életével, de van egy olyan megtérés is, ami egy életen át tart. Vegyük újra példának Pétert. Ő megtért, akkor, amikor testvére András őt Jézushoz vezette, meg is vallotta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, de utána mégis azt mondja neki az Úr: A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited, hogy idővel megtérvén erősítsd atyádfiait. Péternek újabb megtérésre volt szüksége. A megtérésssel kapcsolatosan még azt nagyon fontos elmondani, hogy vigyázni kell, mert ebben sincs egyforma recept. Van akinek az életében ez egy naphoz, adott esteben még órához is köthető, másoknál egy hosszabb folyamat eredménye. Szép és áldott dolog, ha valaki el tudja mondani, hogyan ment végbe az ő megtérése, de nem szabad elítélni, és kétségbe vonni annak az emberenek a megtérését sem, aki ezt így nem tudja elmondani. A lényeg az, hogy a megtérés gyümölcsei ott legyenek az életében.

7. Bűn és bűntudat.

A bűn szó nagyon ellentmondásos lett napjainkban. Eléggé ki is kopott a szóhasználatunkból. Az emberek nem szívesen hallanak a bűnről. De ha valakinek nincs bűntudata, az a kegyelemről szóló tanítással mit sem tud kezdeni. Ismerjük jól a történetet: A király látogatást tesz a börtönbön, megkérdezi a rabokat, hogy miért vannak ott? Erre mindegyik ártatlannak mondja magát, a felelősséget a körülményekre, más emberekre vagy épp az igazságtalan bírákra hárítva, akik ártatlanul elítélték őket. Mindegyik kéri ezért a királytól, hogy bocsássa szabadon. Végre kerül egy rab, aki lehajtja a fejét és azt mondja: uram király, én bűnös vagyok, és megérdemlem a bűntetést. Mire a király szól a börtön parancsnokának és azt mondja: Eresszétek el ezt az egyetlen bűnöst, mit keres itt a sok ártatlan között. A hitre jutott ember látja és egyre jobban látja bűneit, az ilyen ember soha nem másokhoz hasonlítja magát, hogy ezután azt mondhassa: hát én még mindig jobb vagyok, mint mások, hanem Isten törvényébe beletekintve látja bűnös voltát, de annál jobban kívánja Isten kegyelmét és bocsánatát.

8. Megszentelődés

A Biblia nagyon sokat tanít erről, érdemes lenne erről is egy előadást tartani. A mi hitéletünknek két fontos része van: a megigazulás és a megszentelődés. A megigazulásban úgymond nincs növekedés, hisz az egy egyszeri cselekvés, hitben elfogadom Krisztus értem bemutatottt tökéletes áldozatát, és bűnösből igaz ember leszek. De a megszentelődés egy folyamat, abban van fejlődés, növekedés, előrehaladás. Valaki ezt egyszer így fogalmazta meg: én pont olyan igaz vagyok, mint Pál, de még nem vagyok olyan szent, mint ő. A megszentelődésről is sok hamis elképzelés van. Sokan úgy képzelik ezt el, hogy bizonyos szabályoknak engedelmeskednek, ezt teszik, azt meg nem. De ez még nem tesz minket szentté, hanem sok esetben gőgössé és képmutatóvá. A megszentelődés is Isten munkája, éppúgy mint a megigazítás, ez is a Krisztusban való hit áldott gyümölcse. De ebben mi mégsem tétlenül veszünk részt. Amikor a Szentírás a megszentelődésről beszél sokszor használja a „törekedni, igyekezni” kifejezéseket. Isten munkálja bennünk a mi megszentelődésünket, de abban mi is aktívan részt veszünk.

9. Szenvedés

Az egyik legérzékenyebb pontja a mi hitünknek. Itt nagyon sok nehéz kérdés lehet, amik igenis megpróbálják a mi hitünket. Például egy házaspár évekig imádkozik gyermekért, Isten meg is hallgatja imádáságukat, gyerekük születik, fel is neveleik, de fiatalon meghal egy balesetben vagy egy súlyos betegségben. Miért engedte ezt meg Isten? Sokszor ilyenkor nem értjük Istent, hogy miért vezet ilyen nehéz úton. A Biblia beszél a fenyítésről. A Zsidókhoz írt levél 12-ik fejezete beszél sokat erről. Ilyenkor vigyáznunk kell arra, hogy nehogy azt gondoljuk: mivel Isten megfenyít, ezért Ő nem is szeret. A Biblia épp az ellenkezőjét tanítja, azt, hogy Ő épp azért fenyít minket, mert nagyon szeret. A fenyítés nem a szeretet hiánya, hanem a bizonyítéka. De mindenek között lehetnek olyan dolgok, amikor nem értjük Istent. Szent Ágoston azt mondta: ahol nem érted Isten, ott imádd Őt. Latinul ez szép szójáték is, ahol az értelem (ratio) csődöt mond, ott az imádás(adoratio) segít csak. Ne felejtsük azt sem, hogy ami számunkra érthetetlen, az Istennél nem értelmetlen.

10. Kísértések

A Sátán egy komoly valóság. A Szentírás szerint ő egy személy, a világ Fejedelme. A Szentírás nem sokat mond el róla, csak annyit tudunk, hogy egy magas pozicióban levő angyali fejedelem volt, aki megtagadta az Istennek való engedelmességet, fellázadt ellene. Van egy serege, a démonok, az ördögök. Mindent elkövet, hogy Isten munkáit lerontsa, tönkre tegye, hogy kétségeket támasszon bennünk, hogy bűnbe vigyen. Minél erősebb a hitünk, annál jobban tudunk győzedelmeskedni felette, annál kisebb az esélye, hogy becsapjon minket.

11.Kitartás

Egy keresztyén egy percig se létezhet Isten nélkül, hisz nélküle a Sátán zsákmánya lenne. Ezért nekünk ébereknek kell lennünk, ki kell tartanunk. A hívők hatalmas vigasztalása, hogy üdvösségük biztos és Isten kezében van, és ez Krisztus váltságában nyugszik.Ha üdvösségünk tőlünk függne, akkor jaj lenne nekünk, de ez Istennél van, és ebben megnyugszunk.

A hitben való növekedés eszközei

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet növekedni a hitben, nem lehet biztos recepteket adni, erre nincsenek naprakész tehnikák. Hisz a hitben való növekedés sincs a mi kezünkben,  ez is Isten munkája, az Ő ajándéka, de a hitben való növekedésnek vannak eszközei, amiket mi hálásan igénybe vehetünk és használhatunk A teljesség igénye nélkül öt ilyet soroljunk fel.

1.Isten igéje

Ez többféleképpen jut el hozzánk.

a.igehirdetés.Ez nagyon fontos szerepet játszik hitéletünkben. Az apostolok is hirdették Isten ígéjét. Így jutott pünkösd napján háromezer ember hitre, és utána még nagyon sokan. A reformáció újra felfedezte és hangsúlyozta az igehirdetés fontosságát. Az igehirdetés az az eszköz, amit Isten felhasznál arra, hogy megszólítson bennünket. Az igehirdtést ma sok támadás éri. Azt mondják, hogy a modern ember vizuális beállítottságú, nem hallani, hanem látni akar. Az igehirdetést azonban nem hanyagolhatjuk el. Igyekezzünk azt minél színesebbé, minél gazdagabbá tenni. Az igehirdetés legyen  időszerű, gyakorlati. Szólaljon meg benne a Szentírás egész gazdagsága. Legyen benne minél több tanítás, igyekezzen az élet különféle kérdéseire az ige fényében válaszolni.

b.otthoni bibliaolvasás. A templomi igehirdetést ki kell egészítse az otthoni igeolvasás.Nagyon jó szokás a Bibliát rendszeresen, naponta olvasni. Akinek Bibliája becsukva marad, az egészen biztosan nem fog növekedni a hitben.De ahol a Biblia naponta kinyílik, ott a hit is növekedni fog. Aki a Szentírást olvassa az a Szentlélek erőterébe lép. A keresztyén embereket mindig is arról lehetett felismerni, hogy naponta olvassák a Bibliát. Ha tehát egy magát keresztyénnek nevező ember, nem olvassa rendszeresen a Bibliát, akkor jogos a kérdés, hogy lehet-e őt egyáltalán keresztyénnek nevezni. Biblia nélküli keresztyénség nincs, ahogy gyülekezet nélküli keresztyénség sincs. Miért olvassuk mi naponta a Bibliát? Azért, mert azt Isten szavának tartjuk A Bibliában több mint 3000-szer olvassuk: így szól az Úr, vagy ezt mondja az Úr. Amikor mi Bibliát olvasunk, akkor Isten szavát hallgatjuk és akaratát tudakozzuk. A naponkénti bibliaolvasás nem kötelesség, előírás, hanem egyszerűen létkérdés. Azért kell olvassuk, mert abból ismerjük meg a Szentháromság Istent, minél többet olvassuk, annál többet tudunk meg Isten csodálatos lényéről. De abból tudjuk meg azt is, hogy mi az, ami nem kedves előtte, mi az, amit nem teszünk jól. Megfedd minket, megmutatja, hogy miben kell irányt változtassunk. A Biblia nevel minket, aki nem ovassa a Bibliát, az neveletlen keresztyén. A Bibliából csodálatos erők áradnak az életünkbe. Ha elkeseredettek, csalódottak vagyunk elég egy szó, hogy megvigasztaljon, megerősítsen minket. Hogyan olvassuk a Bibliát? Ne úgy, mint egy regényt, hogy elkezdjülk az elején és egyvégtéből kiolvassuk a végéig. Van bibliaolvasó kalauzunk, ez ne hiányozzon egyetlen presbiter asztaláról sem. Ha még sincs, akkor akkor először olvassuk el az Ószövetség történeti könyveit, majd az evangéliumokat, s utána a prófétai iratokat, s apostoli leveleket. Jó folyamatosan olvasni a Szentírást, például naponta egy fejezetet. Jó, ha néhány kérdést felteszünk bibliaolvasáskor:

-mit mond ez az ige Istenről,

-arról, hogy mit higyjünk

-mire biztat,miben vigasztal,

-milyen bűnt ítél meg bennem, amit el kell hagynom

-mit parancsol, hogy megtegyem

-milyen feledatot ró rám a gyülekezetben

2.A sákramentumok

A hitben való növekedéshez elengedhetetlenek a sákramentumok is.Mind a kettőt, a keresztséget és az úrvacsorát is a mi hitünk erősítésére szerezte Urunk.

a.A keresztség. Valamikor kisgyermek koromban reám hullott a keresztség vize.A víz lemossa a szennyet, hát ezt akarja Isten végezni az életemben: az Ő megtisztító munkáját. A kersztség vize a Golgotán értem kiömlő vérre utal, ahogy a víz megtisztítja testünket, úgy tisztít meg Jézus vére bensőnkben, szívünkben. A keresztségben Isten a bűnbocsánat ígéretét is nekünk ajándékozta. A keresztség a mi üdvösségünk erős fundamentuma. Az én nevem be van írva az Élet Könyvébe a Jézus vérével. Ezért a keresztségem tudata nagy segítség lehet lelki kísértések, kételyek idején. Luther, amikor különösen nagy lelki próbákban volt asztalára véste : baptidzatus sum, vagyis meg vagyok keresztelve.

b. úrvacsora. Isten a keresztség által bevett a családjába, és az úrvacsora által táplál minket.Az úrvacsora a szüntelen való tápláltatás a keresztyén életben, tanítja Kálvin. És aki rendszeresen él az úrvacsorával, az bizonyosan fog növekedni a hitben.Az úrvacsora a hitben való növekedés különlegesen áldott alkalma. Ezért soha ne hiányozzunk az Úr asztalától.

3.Imádság

 Az imádságot a lélek lélekzetvételének szoktuk nevezni. Az imádság által a menny éltető, friss levegőjét lélegezzük be. Ezért az imádság a hitben való növekedés elengedhetetlen eszköze. Az imádkozás éppúgy ismertető jegye a keresztyénnek, mint a bibliaolvasás. Saulus akkor lett keresztyén a damaszkuszi úti események után, amikor imádkozott. Olyan nincs, hogy valaki Isten gyermekének vallja magát és nem imádkozik rendszeresen. A Biblia emberei mind az imádság emberei voltak. Gondoljunk csak Dánielre, aki egy pogány környezetben élt, de naponta háromszor imádkozott Jeruzsálem felé nyitott ablakokkal. Vagy Illésre, aki olyan buzgón imádkozott tűzért a Kármel hegyén. De mindnyájan ismerjük Dávid zsoltárait, amelyek mind szívből jövő imádságok. De a legnagyobb példaképünk az imádkozásban is Jézus. Hogy kereste Ő a csendet, hogy Atyjával beszélhessen, milyen buzgón imádkozott a Gecsemáné kertjében szenvedése kezdetén.

            Milyen kell legyen az imádságunk?  Először is hinnünk kell, hogy Isten létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Aki kételkedik Isten létében, az nem kaphat semmit Istentől, mondja Jakab apaostol. Másodszor fontos, hogy imáinkban Isten ígéreteire hivatkozzunk. Emlékeztessük az Urat az ígéreteire. Az imádság legyen harmadsorban személyes. Ha Jézusnak is szüksége volt egy csendes helyre, ahova elvonulhasson, mennyire inkább kell nekünk is csendes szobánk legyen, ahol beszélgethetünk Istennel. A presbiternek legyen csendes órája. Adjunk időnkből is legalább 1%-ot Istennek, ami napi 14 perc, de még jobb, ha tizedet adunk, ami már 140 perc. Lehet, hogy ennyit nem tudunk kiszakitani,  de összefoglalva:legyen csendes időnk. Ha Tv-nézésre és más szórakozásra sok időt tudunk szakítani, miért nem jut az Istennel való közösségre is legalább annyi? Minél komolyabban vesszük a csendes óránkat, annál jobban erősödik és mélyül a hitünk. Negyedsorban jó ha van közösségi imaéletünk is. A kettőt, a személyes és közösségi imádkozást nem szabad egymással kijátszani, mind a kettőre nagy szükség van, mind a kettőt kell gyakorolni. A közös imádkozásnak két fő formája van: az egyik a családi bibliaóra, áhitat. Ez kimondhatatlan áldások forrása. Ezt elsősorban a házastársunkkal gyakoroljuk, de nagyon jó ha be tudjuk vonni gyermekeinket is, ha azok még otthon vannak. A családi áhítat a kálvinizmus egyik legdrágább öröksége, ne hagyjuk veszendőbe menni. Még száz évvel ezelőtt minden család mestergerendáján ott volt egymás mellett a Biblia, a zsoltároskönyv és az „öreg Szikszai”, s ezeket a családi áhítaton használták is. A másik alkalom a közösségi imádkozásra a bibliaóra. A legtöbb gyülekezetben ezen az alkalmon van lehetőség a hozzászólásra, beszélgetésre, és a végén a közös imádkozásra. Ne szégyeljünk hangos szóval imádkozni, ezzel jó példát mutatunk a gyülekezet többi tagjának is. A közösségben elmondott imádság legyen rövid, őszinte, szívből jövő.

4.A többi hívővel való közösség

Az őskeresztyén gyülekezetnek egyik alpvető ismertető jele a közösség volt. A közösség gyakorlása a hitben való növekedés fontos eszköze volt. Az őskeresztyének nem csak Krisztussal voltak szoros kapcsolatban, hanem egymással is.Ez sem volt tökéletes közösség, mert ott volt a képmutató és hazug Anániás és Safira is, sok baj volt az első gyülekezetekben is, gondoljunk csak Korinthusra, de mégis áldott közösségek voltak ezek. Olyan vonzereje volt ezen közösségeknek, hogy a halálos fenyegetettség ellenére is sokan csatlakoztak hozzájuk. A közösség számunkra is életszükséglet. A közösség sokkal több, mint hogy kedvesek vagyunk egymáshoz, nyilván az is, de ezen túl minden lelki kincsünket megosztjuk egymással, s megérezzük, hogy Krisztusban mi egymáshoz tartozunk, mi testvérek vagyunk.A közösség mindenek előtt az istentiszteleten valósul meg, ahol együtt hallgatjuk Isten igéjét, együtt járulunk az Úr asztalához. De a közösség a hétköznapokban is kell működjön, köszöntsük egymást az utcán, álljunk meg néhány szóra, beszélgessünk, nyugodtan meg is látogathatjuk egymást, házi bibliaköröket szervezhetünk, ahol hetente legalább egy alkalommal együtt vagyunk. A presbiter szent kötelessége, hogy a hétköznapokban is tartsa a kapcsolatot körzetével, látogassa meg ha beteg valaki, érdeklődjön a rá bízottak iránt, ha komolyabb gond van jelentse a lelkipásztorának.

5 Éneklés

A biblia emberei sokat énekeltek. Nem csak akkor, ha örömük volt, hanem a bánat idején is. Először akkor hallunk éneklésről, amikor száraz lábbal átkelnek a Veres tengeren, és megszabadulnak az őket üldöző ellenségeiktől. Énekeltek a szent sátorban, majd a templomban, de azon kivül is.Énekeltek, amikor Isten megújította népét Ezékiás, Jósiás idején, énekeltek akkor, amikor letették a második templom alapkövét. Az Újszövetségben is sok szó esik az éneklésről. Jézus énekelve indult el a szenvedések útján, Pál és Silás énekeltek Filippiben a börtönbe zárva, Pál több levelében is biztatja a gyülekezeteket az éneklésre.

Az énekléssel mindenek előtt Istent magasztaljuk az Ő nagy tetteiért, de egymást is lelkesítjük, bátorítjuk az énekléssel. Az éneklés az ördögöt menekülésre készteti, mondta Luther. Ezért Luther sokat és sokszor énekelt, sőt nagyon szép énekeket is írt. Hála Istennek van új és gazdag énekeskönyvünk, sőt még más énekgyűjteményeink is vannak, Hallelujah, Zengjen hálaének, ifjúsági füzetek, használjuk ezeket. Kimondhatatlan erőt adhat nehéz pillanatokban az éneklés. 1983 ápr.22-én, amikor a kolozsvári szekuritátén 6 órás kihallgatásom volt, mikor bezártak egy szűk szobába s vártam a kihallgató tisztet, végig a Ne csüggedj el kicsiny sereg éneket énekeltem, és csodálatos erőt, vigasztalást kaptam belőle. Sajnos az éneklést átengedtük a számítógépnek, CD lejátszónak, pedig a legszebb és legáldottab az, ha mi magunk énekelünk, énekeljünk minél többet, tanuljunk meg minél több éneket kívülről is.

A hitben való növekedés akadályai

Minden növekedésnek vannak fékezői, akadályai, zavarai is. Ha a növekedés rövid ideig stagnál, az még nem olyan nagy baj, de ha ez egy hosszú folyamat lesz, ott már nagyon oda kell figyelni. A Szentírásban is van szó visszaesésről, visszafejlődésről a hitben. A hitben is meg lehet lankadni, meg lehet erőtlenedni, sőt a hitet el is lehet hagyni, a hitben való életet fel is lehet adni. Ezért nagyon fontos, hogy azokról a dolgokról is beszéljünk, amik a hitben való növekedést akadályozzák, gátolják. Itt is sok mindent lehetne felsorolni, de mi nyolc ilyet említsünk meg.

1.Az önzés, individualizmus

Egyszer egy ember a különböző földrészek embereit így jellemezte: az afrikaiak olyanok, mint egy háló, minden egybekapcsolódik, egybefonódik, az ázsiai embereket vízcseppekhez hasonlította,amik összefolynak, az európai embereket pedig a billiárd-golyókhoz, akik egymáshoz ütköznek, hogy aztán minél messzebre kerüljenek egymástól. Ma sajnos már egyre kevésbé van szükségünk egymásra, mindenki jól megvan magában is. Ma már az egyedül élő embert is szórakoztatja a rádió, televízió. Ma alig éreznek az emberek felelősséget egymásért. Az egyházba is betört az ú.n. szupermarket-effektus, hogy csak akkor jönnek be az emberek az egyházba, a lelkipásztorhoz, ha valamilyen szolgáltatásra van szükség: egy keresztelés, esketés, temetés, házszentelés, megemlékezés. Egy lelkipásztor egyszer így panaszkodott: a gyülekezet olyan kellene legyen, mint a méhkas, ahol az emberek egyre jobban összebújnak, s ahol mindenki szépen végzi a feladatát, de olyan lett, mint egy talicskába öntött békasereg, amelyek mind ki akarnak ugrálni és minél messzebbre szaladni.

2.Rohanó élet

Mi egy rohanó korban élünk, ahol egyik változás a másikat éri. Az információknak egész áradata hömpölyög át rajtunk. Alig gondolkoztunk el az egyiken, már jön a másik. Semmiben se tudunk igazán elmélyülni, nem tudunk igazából semmire se odafigyelni, mert annyi minden leköti a figyelmünket. A tanárok is arról panaszkodnak, hogy a gyermekek nem tudnak koncentrálni, figyelni, annyira szétszóródott a figyelmük mindenre.A rohanó világban már nincs egy óra időnk arra, hogy egy istentiszteletet nyugodtan végigüljünk, egy prédikációt figyelemmel végighallagassunk. Szinte ördögi az, hogy a mai embernek egyre több szabad ideje van, mert a modern gépek annyi mindent elvégeznek helyette, és mégis egyre hajszoltabb, egyre stresszeltebb lesz. Átrohanja az életét, s közben épp élni nics ideje, épp az élet döntő kérdéseiről nincs ideje elgondolkodni.

3.anyagiasság, pénzközpontúság

Az emberi élet legfőbb célja az lett, hogy egyre többünk legyen, egyre több szebbnél-szebb dolgot szerezzünk meg. Ma különösen időszerű, amit Jézus a magvető példázatában így mond: a világnak gondja és a gazdagság csalárdsága..Ezek megfojtják az igét, úgy hogy az egyszerűen meghal bennünk, még mielőtt gyümölcsöt teremhetne. Nem véletlen mondja Jézus azt sem, hogy a gazdagok nehezen mennek be az Isten országába. A gazdagok alatt nyílván azokat érti, akiknek minden célja az, hogy minél több pénzt szerezzenek, akiknek életében a pénz játsza a legfőbb szerepet. Ma minden a jólét körül forog. A reklámok ontják reánk azt, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha ezt vagy azt megvesszük, ha ide vagy oda elmegyünk, ha ilyen meg olyan szépek leszünk. A mai fiataloknak az az álmuk, hogy minél hamarabb egy jó karriert építsenek ki, és hogy minél hamarabb anyagi jólétben és biztonságban élhessenek. A jólét érdekében nagyon sok ember második műszakot is vállal, és erre nyilván a legalkalmasabb a szombat és vasárnap, amikor a lelkiekkel és a családdal kellene több időt eltölteni. A lelki értékekre ma már senki se ad, nem az számít, hogy milyen ember vagy, hogy mennyire vagy őszinte, becsületes és megbízható, hanem az, hogy mid van és mennyid van. Az anyagi dolgok hajszolásának az oltárán feláldozzuk a legértékesebb lelki kincseinket is. Ki gondol manapság arra, hogy mi csak sáfárok vagyunk, s hogy nemsokára mindennel el kell számolni? Ki gondol arra, amit Jézus mond: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?

4.Világiasság

Pál azt mondja a római levélben: ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz.Mit jelent ez? Hogy a keresztyén embernek mások a normái, más az értékrendszere, mint a világi embereknek. A világ azt hirdeti, hogy mindent szabad, és hogy Isten törvénye ma már elavult, ma már azt nem lehet betartani, ezért nem is kell törődni vele. A világnak az a normája, az értéke, hogy nekem minél jobb legyen, hogy nekem minél több élvezetben legyen részem. Semmi sem fontos, hanem csak az, hogy én mit akarok, mit érzek, mit kívánok. Ilyen lett a világ, amiben élünk, ezt lássuk nagyon józanul, ne áltassuk magunkat efelől. De hogy élünk mi keresztyén emberek ebben a világban? Az ige határozottan mondja: ne ehhez szabjuk magunkat. Itt a szkematidzó szó van az eredeti szövegben, amiből a mi séma szavunk származik. Vagyis a világ sémája nem lehet a mi sémánk. A mi sémánkat Isten igéje, Krisztus szava és parancsa határozza meg. A mi életünk középpontjában Krisztus és az Ő szolgálata áll, számunkra sokkal fontosabb az, hogy milyenek vagyunk, mint az, hogy mink van. Mi a 21-ik században is komolyan vesszük Isten parancsait. A keresztyén ember kell hogy vállalja másságát. Hogy ő másképp viszonyul a pénzhez, a szexualitáshoz, a vasárnap megszentelééhez, a szabad idő eltöltéséhez és egyáltalán mindenhez. Mi nem azt kérdezzük, hogy miképpen csinálják ezt általában az emberek, hanem azt, hogy mi ebben az Isten jó, és tökéletes akarata. Ne legyünk béka emberek. Ha a békát- mivel ő egy hidegvérű állat egy edénybe tesszük és aztán az edényt elkezdjük melegíteni, a béka nem ugrik ki, mert együtt emelkedik a testhőmérséklete a vízével és a végén a fővő vízben egyszerűen felrobban, elpusztul. Nem veszi észre szerencsétlen állat, hogy a teste átvette a víz hőmérsékletét. Nagy veszély az, ha mi is átvesszük ennek a világnak a „hőmérsékletét” és a végén vele együtt veszünk el.

5.hamis Isten képek

Nagyon sok ember azért nem növekszik a hitben, mert hamis Isten-képek vannak benne. Alkotunk magunknak egy képet Istenről, és ha Isten nem úgy cselekszik, ahogy mi azt elképzeltük, akkor csalódottak leszünk, és nem akarunk hinni. Sokan úgy képzelik el Istent, mint egy titokzatos sorsot Ami meg van írva, az lesz meg, te úgy sem tehetsz semmit. Segédlelkész koromban temettem, megérkeztem a két énekessel a temetői irodába, s ott halljuk, hogy előttünk egy fiatalembert temettek el, aki fogadásból részegen átát akart menni a turbina gátján, beleszédült és meghalt. Erre a kedves énekes bácsi azt mondja : ez volt neki megírva. Én azonnal tiltakoztam: ez biztos, hogy nem így volt neki megírva, mert mi felelősséggel tartozunk azért, amit teszünk. Egy másik hamis kép a „kedves-Istenke” Az ilyen ember nem akar hallani Isten szentségéről, hogy ő rettenetesen haragszik a bűnre, az ilyen Isten elnézően mosolyog a legdurvább bűneink felett, mert neki, ahogy Voltaire mondta, úgymond az a dolga, hogy megbocsáson. De lehet ennek az ellenkezője is, hogy valaki Istent egy haragvó szörnynek képzeli el,aki azonnal megbűntet, ahogy valami rosszat tettél, aki alig várja, hogy lecsaphasson ránk, ha vétkeztünk.Az ilyen ember az irgalmas és kegyelmes Istenről nem tud semmit és egész életét rettenetes félelemben és rettegésben éli le. Egy másik hamis Isten-kép, a nekünk mindent megadó Isten: az ilyen ember számára Isten olyan, mint a vásárló automata, hogy felül bedobjuk az imádságot, alul pedig kijön annak teljesítése. Az ilyen ember nem akar tudni Isten szuverénitásáról, aki sokkal jobban tudja, hogy mit adjon meg és mit tagadjon meg tőlünk. Vigyázzunk, mert az ilyen hamis Isten-képek mind akadályok a hitben való növekedésben.

6.Önelégültség

Ezzel is sokféle változatban találkozunk. Amikor elvagyunk azzal, hogy mi mennyi féle ajándékot kaptunk, és már Istenre sincs szükségünk. Az is nagy baj, amikor másokat lenézek, megvetek, mert én úgymond sokkal jobb keresztyén vagyok, mint ők. Én igazi keresztyén vagyok, ők nem azok. Az ilyen ember úgy érzi, hogy ő már megérkezett, ő már tökéletes, neki már semmire és senkire sincs szüksége. Az ilyen emberből hiányzik az alázat. Az ilyen ember nem tud és nem is akar másokra hallgatni, másoktól tanulni. Ha valaki meg van elégedve a lelki életével, a hitben eddig eljutott szintjével, az nyilván nem fog növekedni, az nem fog előre jutni, hanem sokkal inkább hanyatlani, erőtlenedni fog a hite, Isten őrizzen minket ettől. A farizeusok példája is figyelmeztessen minket.

7.Kételkedés

A hitben való növekedés egyik komoly akadálya az, hogy kételkedünk Isten igéjének igazságában, megkérdőjelezzük azt, amit a Biblia tanít. Nem arról van itt szó, hogy a hívő embernek nem lehetnek kételyei. A Szentírás legáldottab embereinek az életében is voltak olyan pillanatok, amikor kételyek voltak bennük, hogy vajon szereti-e Isten őket, hogy vajon meghallgatja-e imádságukat, hogy Isten kegyelmes lesz-e hozzájuk. Még Keresztelő János is kételkedett ott a börtönben, pedig az asszonytól születettek között nem volt nálánál nagyobb. Ilyen kételyek feltámadhatnak bennünk, akkor is, ha hisszük, hogy Isten van, hogy szeret minket és hogy igéje megbízható. Vigyázzunk mert ma már  teológiai professzorok is vannak, akik Isten igéjét kétségbe vonják, tagadják azt, hogy a Szentírás Isten kijelentése. Ma sokan azt tanítják, hogy nem csak Jézus az Üdvözítő, hanem Mohhamed és Buddha is. Ezért nagyon vigyázzunk az ilyen kételkedésre. Ne kételkedjünk abban sem, hogy ki vagyunk választva, hogy bűneink meg vannak bocsátva és hogy biztos az, hogy üdvözülni fogunk, hogy bejutunk a mennybe. A Sátán az, aki a kételkedést akarja szívünkbe hinteni ezeket a dolgokat illetően. Kételyeinkkel jöjjünk az Úrhoz, de elmondhatjuk ezeket egy hitben erősebb tapasztaltabb barátunknak, lelki testvérünknek is, aki tud segíteni abban, hogy legyőzzük a kételyeinket.

8.Meg nem vallott és el nem hagyott bűnök

Ez is komoly akadály lehet a hitben való növekedésben.Ilyenkor Isten és egymás előtt is titkoljuk bűneinket. Az ilyen megkeményedéshez, és a hitben való visszafejlődéshez vezet. A Példab.18,13 ezt mondja: aki elfedezi bűneit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja irgalmasságot nyer. A bűn olyan, mint a veszélyes hulladék. Azt meg kell semmisíteni, vagy nagyon biztonságos helyen kell tárolni. Ha a bűnt magunkba rejtjük, nem valljuk meg Istennek és nem adjuk át neki, nem visszük a Jézus keresztje alá, akkor az nagyon megmérgez, halálra mérgez minket.

Adott esteben készek kell legyünk a bűnt nem csak Istennek, hanem egymásnak is megvallani, bocsánatot kérni egymástól. A bűnbánatot, bűnbocsánatot a presbitériumban is gyakorolni kell, hisz lehetetlen az, hogy ne bántsuk meg, ne sértsük meg egymást. A keresztyén ember nem mondhat ilyet, hogy én nem bocsátok meg, az én házamba ne tegye be a lábát.Aki könyörtelen máshoz, ahhoz Isten is könyörtelen lesz.

A hitben való növekedés célja

Végül egészen röviden szóljunk a hitben való növekedés céljáról. Ennek célja mindenek előtt az Isten dicsőitése, az Isten dicsősége. Maga Jézus mondja, hogy abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek. Ez is Isten munkája bennünk, hisz magunktól mi csak a saját dicsőségünket keressük. De akik hisznek és a hitben szüntelenül növekednek, azok ezáltal is Isten dicsőségét szolgálják.

A hitben való növekedésünk második célja, hogy egyre erősebb, egyre bizonyosabb legyen a hitünk. Mert a hit egy nyugtalan dolog, mondja Luther. Nem úgy van, hogy egszer megkaptuk s aztán egszer s mindenkorra rendelkezünk vele.. Állandóan kell törekednünk a hitünk erősítésére. Soha sem mondhatjuk, hogy az már elég erős.

Végül a hitben való növekedésünk által embertársainkat is megnyerhetjük a Krisztusnak.Áldássá lehetünk embertársaink számára.Az emberek meg fogják látni bennünk Istent. Így a hitben való növekedés a legjobb misszió az emberek felé.Az ilyen élet vonzóvá és kívánatossá lehet mások számára. Előbb utóbb rá fognak kérdezni: te hogy tudsz így élni, hogy tudsz így cselekedni? S akkor mi alázattal, de határozottan azt mondhatjuk: úgy hogy hiszek Istenben, s követem Jézust. Szoktuk mondogatni, hogy a hitetlen emberek nem olvassák a Bibliát, a hitetlenek Bibliája a hívő keresztyén emberek élete. Pál azt mondja, hogy mi csillagként kell fényljünk egy elferdült és elvetemedett nemzetség között, egy romlott és erkölcstelen világban, és így embereket nyerhetünk meg Krisztusnak.

            Szeretném azzal befejezni előadásom, hogy ha hitünk a mai nap által csak egy kicsit is növekedni fog, ezért is legyen Istené minden dicsőség.

Marosvásárhelyen, 2011 pünkösd havában                             Lőrincz István