Állam és egyház viszonya Bonhoeffer teológiájában

Az állam és egyház viszonya Bonhoeffer etikájában

Rövid életrajz és jellemzés

Születésének századik évfordulóján kegyelettel emlékezünk a XX. század egyik kiváló személyiségére, hívő teológusára, akinek neve mindenki előtt ismert. 1906 február 2-án született Sabina ikertestvérével együtt Breslauban. Nyolcan voltak testvérek. Apja Karl Bonhoeffer előbb a breslaui, majd a berlini egyetem pszihiátria és neurológia professzora. Anyai nagyapja Karl Alfred Hasse a gyakorlati teológia, dédapja Karl August Hasse az egyház-és dogmatörténet professzora. Az ifjú Bonhoeffer a teológia varázsa vette körül. Teológiai tanulmányait Tübigenben kezdte meg, ahol a világhírű újszövetséges Adolf Schlatter ragadta meg a lelkét . Életének igen fontos eseménye a római látogatása. Az antik Róma csodálatra késztette. 1927-1927 között Berlinben folytatta tanulmányait Itt Adolf Harnack előadásait hallgatta, de sok esetben ellentmondott a tekintélyes polihisztor-professzornak. Társai már ekkor csodálták bátorságát. Legkedvesebb tanára Reinhold Seeberg dogmatörténész volt, akinél Sanctorum communio címen irta meg magántanári tézisét. Ebben az időben Bonhoeffer már Barth buzgó híve.

Segédlelkészi szolgálatát Barcelonában kezdte, szívesen végezte a családok látogatását. Az akadémiai világból belecsöppent a gyülekezet élő közösségébe, ahol nagyon jól érezte magát. Komoly exegézissel készült igehirdetéseire. Bár a gyülekezet kérlelte, hogy maradjon, ő eltávozott egy év múlva innen. 1929-1930-ban Berlinben volt asszisztens. Ekkor jelenik meg második könyve az Act und Sein. Az 1930-0931 egyetemi évet Amerikában töltötte Itt igyekezett kapcsolatba kerülni a négerekkel. Innen hazatérve 1931-1932-ben docens a berlini egyetemen. Lelkipásztorként az egyetemisták és a munkanélküliek lelkigondozását végezte. Bonnban felkereste Barthot, örömmel dolgozott együtt teológiai eszményképével. Főleg etikai kérdésekről sokat beszélgettek, majd sokat leveleztek. 1933-ban kezdődtek életének megpróbáltatásai, amikor is az ú.n. német keresztyének hatalomra jutottak. Bonhoeffer kezdettől fogva az ellenállók soraiban tevékenykedik. Ezután másfél évet át a Dél-Londoni német gyülekezet lelkészeként szolgált. Igehirdetésére az ige tiszta hirdetése, határozott erkölcsi tanítás volt jellemző. Krisztus keresztjének megigazító és új életet ajándékozó kegyelmét hirdette. Mindegyik prédikációján egy hétig dolgozott. Prédikációit érdemes olvasni, én 1985-ben forditottam le a Jákób tusakodásáról írott konfirmációi beszédét, ami meg is jelent a Református szemlében, két évvel ezelőtt fordítottam le a Júdásról irott prédikációját, ami az Igehirdetőben jelent meg, legutóbb pedig a Mózes És Áron egyháza című prédikációt, ami szint;n megjelent. 1935-1940 között a hitvalló egyház  lelkészi szemináriumát vezeti Finkerwalde, Köslin, Schönwitz és Sigurdshof helységekben. 1940-től a hitvalló egyház különleges megbizatásait végzi. 1943 január 17-én eljegyezte menyasszonyát Marie Wedermeyert. 1943 április 5-én letartóztatják, ez év októberétől a Gestapo foglya, Tegel és Buchenwald fogságának helyei, itt is folytathatta írói munkásságát. Fogságban írt leveleit, munkáit barátja Eberhard Bethge "Wiederstand und Ergebung" címen adta ki.1945 április 9.én hajnalban Flossenbürgben kivégezték. Jellemvonásait Dr. Borbáth Dániel 1985-ben megjelent tanulmányában így foglalja össze.

·        Mennyei Atyja, élő Krisztusa, családja, népe iránt tanusított szeretete, mely igazi hűséggé teljesedett.

·        Buzgó imaélete, melyről a kivégzésénél jelenlévő orvos azt mondta később, hogy ilyen odaadóan imádkozó embert még nem látott.

·        A Szentírás állandó gondos olvasása és tanulmányozása. Ezért volt a Biblia igazi tudósa

·        Minden nép iránti tisztelete

·        Senkit nem gyűlölt

·        Senkitől nem félt, bátor volt

1. Az állam fogalma

           

Az állam fogalmával nem találkozunk az Újszövetségben. Ennek ókori-pogány eredete van. Az állam fogalma helyett az Újszövetségben a felsőbbség, hatalmasság fogalmával találkozunk. Az állam a közösségi élet szervezettségét jelenti,  a felsőbbség az, aki ezt a szervezettséget megteremti és fenn is tartja. Az állam két nagy emberi kategóriát foglal magában : azokat, akik kormányoznak, és azokat,  akiket kormányoznak. A felsőbbség az az Isten által rendelt hatalom, amely a világi uralmat, kormányzást isteni tekintéllyel hajtja végre. A felsőbbség Isten képviselője a földön. Őt csak felülről lehet értelmezni, vagyis Isten felől. A felsőbbség Isten és a világ között van. Amikor teológusként beszélünk a felsőbbségről, akkor különbséget kell tenni a lelki tisztség és a gyülekezet, illetve a keresztyének között. A lelki tisztség az az Isten által rendelt hatalom, amely isteni tekintéllyel kormányoz. Ez nem a gyülekezettől, hanem Istentől származik. Világosan különbséget kell tenni a világi és a lelki kormányzás között, de a keresztyének egyszerre tagjai az államnak és a gyülekezetnek, ők egyszerre állanak a világi felsőbbség és Jézus Krisztus igénye alatt.

2. A felsőbbség teológiai megalapozása

A.Az emberi természetből adódó meghatározás

Az ókori flozófusok, főleg Aristoteles az államot az ember lényéből vezetik le. Az állam az embernek, mint értelmes lénynek a létezési csúcsa, és mint olyan az emberi életet szolgálja. Minden etika politikai etika, minden erény politikai erény eszerint. Az állam tehát az emberi természetből ered. Az ember a teremtésben kapta azt a képességét, hogy közösségi lényként tud létezni és azt is, hogy kormányozni tud. Ezt a gondolatmenetet vette át a katólikus teológia s utána lutheranizmus is. Eszerint az állam természeti-keresztyén eredetű. Eszerint az állam Isten teremtő akaratának a megvalósulása egy nép körében. Az állam egy népnek az állama. A nép az állam keretei között Isten által elrendelt sorsát valósítja meg, bontakoztatja ki. Az állam négy fontos elemet foglal magába : nép, kúltura, gazdaság, vallás. Hegel megfogalmazása szerint az állam a „ valóságos Isten”. (wirchklicher Gott). Végső soron a felsőbbséget is innen lehet levezetni, vagyis az ember lényéből, itt csak az okoz problémát , hogy a felsőbbség a maga kényszerítő hatalmával az ember ellen fordul. A felsőbbség épp kényszerítő hatalma miatt különbözik más közösségektől, ahol önkéntes alá és fölérendeltség van.

 

 

 

B. Bűnből, bűnesetből adódó meghatározás

A reformáció Ágoston gondolatait követve legyőzte és átlépett az ókori államfogalmon. Ő az államot nem az embernek, mint közösségi lénynek a természetéből vezeti le, hanem úgy tekint a felsőbbségre, ami a bűnesetből szükségszerüen következik. A bűn tette a felsőbbség, az állam létrehozását szükségszerüvé. A felsőbbség azáltal, hogy Isten az állam kezébe fegyvert adott, meg kell őrizze az embert a káosztól, a bűn pusztító következményeitől. Ő meg kell bűntesse a gonoszt, az embert pedig meg kell védelmeznie. A felsőbbség tehát egy kényszerítő hatalom és egy úgynevezett "külső igazságosság" védelmezője. A reformáció mindkét funkciót egyenlőképpen értékeli. Ez a gondolat két irányba fejlődött. Az egyik a kényszerítő hatalomra helyezte a hangsúlyt és az államhatalom fogalmához vezetett, a másik az igazságosságra és a jogállam fogalmánál kötött ki. Az egyik a felsőbbség leglényegesebb jellemzőjévé a hatalmat, a másik pedig a jogot tette. De abban mindkét felfogás egységes maradt, hogy a felsőbbség egy Isten által adott rend. Az állam eredetét tehát nem lenn a népben, a kúlturában kell keresni, hanem fenn Istennél. Az állam lényege szerint nem földi valóság. A felsőbbséget maga Isten rendelte. A nép, kúltura, szociális viszonyok mind a világhoz tartoznak, a felsőbbség azonban isteni tekintéllyel felruházott rend és rendelés. A felsőbbség nem a világból, hanem Istentől származik. Ilyen értelemben nem lehet keresztyén államról beszélni, mert a felsőbbség attól függetlenül Istentől van, hogy keresztyén-e vagy sem. A pogányoknál is van felsőbbség.

C. A felsőbbség, mint Krisztustól eredeztetett valóság

Az eddigiekből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ez a kérdés Krisztustól elvonatkoztatható lenne. Az állam tehát Isten teremtői, megtartói rendjének munkája lenne és mint ilyen nem függ a Jézus Krisztusban adott kijelentéstől. De hogyan mondhatnánk valamit is a paradicsomról vagy a bűnesetről Jézus Krisztus nélkül? Hisz minden Jézus Krisztusért és Jézus Krisztus által lett (Ján.1,3, 1Kor.8,6, Zsid.1,2) s általa vannak a királyi székek, uraságok, hatalmasságok(Kol.1,16). Mindezeknek csak Jézus Krisztusban van értelme. Ezért a felsőbbségről nem lehet Jézus Krisztus és az Ő gyülekezete nélkül beszélni. Jézusnak a felsőbbséghez való viszonyát hét pontban lehet öszefoglalni :

1.   Ő a teremtés közbenjárója, de a Teremtő és felsőbbség között is Ő a Közbenjáró. A felsőbbség se közeledhet „ csak úgy „ Istenhez a Jézus közbenjárása nélkül.

2.   Ahogy minden teremtett dolognak, úgy a felsőbbségnek is csak Jézusban van értelme. Ha Krisztus nem lenne, akkor már a teremtett világ se létezne, Isten haragja által megsemmisíttetett volna.

3.   Minden más teremtménnyel együtt a felsőbbség is Istenre kell nézzen, irányuljon. Az ő célja se lehet más, mint Krisztus, neki kell szolgáljon.

4.   Mivel minden hatalom mennyen és földön Krisztusnak adatott, ezért Ő Úr a felsőbbség felett is.

5.   A Jézus Krisztus váltsághalála helyreállította az Isten és felsőbbség közti megromlott viszonyt is. (Kol.1,20 Ta panta)

6.   Azon felül, hogy a felsőbbség minden más teremtményhez hasonlóan kapcsolatban áll Krisztussal, neki még egy különleges viszonyulása is van Hozzá.

a.  Jézus Krisztust a felsőbbség engedélyével feszítették meg.

b. A felsőbbség, amely Jézus ártatlanságát elismerte és megvallotta (Ján.18,38) ezzel tulajdonképpeni lényét mutatta meg.

c. a felsőbbség, amely nem mert hatalmánál fogva igaz felismeréséhez és igazságos ítéletéhez ragaszkodni, a nép nyomására tisztségét feladta. Ez nem a tisztség felett kimondott ítélet, csupán annak gyakorlása felett.

d. Jézus alávetette magát a felsőbbségnek, de emlékeztette őt arra, hogy hatalma nem emberi önkény, hanem felülről adatott. ( Ján.19,10)

e. Jézus ezzel arról tett bizonyságot, hogy a felsőbbség attól függetlenül, hogy jól avagy rosszul gyakorolja hatalmát nem tehet mást, mint hogy Neki szolgáljon. Az a tény, hogy a felsőbbség Jézust ártatlannak mondotta s mégis megfeszíttette, azt bizonyította, hogy Jézus Krisztus szolgálatában áll. Jézus épp a kereszt által nyerte vissza a felsőbbség feletti uralmát. (Kol.2,15)

7.   Amig csak föld lesz Jézus egyszerre lesz a felsőbbség és a gyülekezet Feje, anélkül, hogy a gyülekezet és felsőbbség eggyé válna. Az idők végén egyetlen szent város lesz templom nélkül, mert Isten és a Bárány lesz a templom (Jel.21) és ennek a városnak a polgárai a hívők lesznek az egész föld kerekségéről, és az uralmat Isten és a Bárány gyakorolja. A mennyei városban állam és egyház eggyé lesznek

3. A felsőbbség isteni jellege

A.Létében

            A felsőbbség nem egy eszme, nem egy feladat, hanem egy létező valóság. Létében isteni tisztet tölt be. A felsőbbség emberei „liturgusok”, szolgák, Isten képviselői. (Róm.13,4)A felsőbbség Isten rendelése, de nem a keletkezésében, hanem létében. Még ha csődöt is mond nem veszíti el isteni méltóságát. A méltóság legvilágosabb kifejezője a hatalom, a fegyver, amelyet neki kell forgatni. Még ott és akkor is Istentől való a felsőbbség hatalma, ahol etikailag kifogásolható.

B.Feladatában, küldetésében

            A felsőbbség léte egy isteni feladattal, küldetéssel van összekapcsolódva. A küldetésének teljes feladása létét is megkérdőjelezné. De ez a teljes csőd Isten gondviselése nyomán csak az idők végén fog bekövetkezni, és az Antikrisztusban ölt testet. A felsőbbség feladata, hogy a jog és a kard, fegyver által Jézus Krisztus földön való uralmát szolgálja. A felsőbbség csak akkor szolgál Krisztusnak, ha az Isten által adott fegyverrel egy külső igazságosságot helyreállít és megőriz. Ezért hatalma van az ítélettételre és joga a jóra való nevelésre. Arra a sokat tárgyalt kérdésre, hogy mi az a jó, az a külső igazságosság amit a felsőbbségnek ápolni kell, könnyen választ kapunk, ha a felsőbbség létét Jézus Krisztustól eredeztetjük. A jó nem állhat ellentmondásban Jézus Krisztussal. A jó abban áll, hogy a felsőbbség a legfőbb célt, a Jézus Krisztus szolgálatát mozdítja elő. Nem keresztyén cselekvésre kell itt gondolni, hanem olyan cselekvésre, ami nem zárja ki Jézus Krisztust. Afelsőbbség akkor teszi ezt, amikor a Tízparancsolat második tábláját figyelembe veszi és döntéseinek mértéke és normája lesz. De honnan ismerje meg a felsőbbség ezt a tartalmat? Hát mindenek előtt az igehirdetésből. A pogány felsőbbségre pedig az érvényes, hogy egy gondviselésszerű egybeesés van a második tábla tartalma és az életben magában lakozó törvény között. Ha a második táblát nem vesszük figyelembe, maga az élet megy tönkre, amit pedig a felsőbbségnek fenn kell tartani.

            A felsőbbség feladata tehát abban áll, hogy akár tudja igazi eredetét, akár nem, a kard által egy külső igazságosságot hoz létre, amelyben az élet fennmarad és nyitott lesz Jézus Krisztus számára.

            Feltevődik a kérdés, hogy az első táblára való vigyázás is a felsőbbség feladata lenne? Ezt majd a felsőbbség és egyház viszonyánál fogjuk tárgyalni, most csak ennyit mondjunk : a Jézus Krisztus megismerése minden ember rendeltetése, tehát  a felsőbbség embereié is.

            A felsőbbségnek azon feladata, hogy Krisztusnak szolgáljon ugyanakkor elfordíthatatlan sorsa is. Ő Krisztusnak szolgál, akár tudja, akár nem, akár hűséges marad küldetéséhez, akár nem. Neki szolgál, akár akarja, akár nem. Ha nem akarja, akkor a gyülekezet szenvedése által tesz bizonyságot a Krisztus nevéről. Ennyire szoros és elszakíthatatlan a felsőbbség Krisztushoz való kötődése. A felsőbbség semmi módon nem tudja megkerülni azon feladatát, hogy Krisztusnak szolgáljon. Ő egyszerüen léte által szolgál Krisztusnak.

C.Kötelezettségében

            A felsőbbség ezen kötelezettsége Istentől van és köti a lelkiismeret. A lelkismeretért(Róm.13,5) amit úgy is lehet értelmezni, mint „az Úrért”(1Pét.2,13). A felsőbbség feltétel nélküli engedelmességet kíván, kiterjed a lelkiismeretre és a tesi életre. Kételkedés csak ott lehet, ahol a felsőbbség követelése tartalmában vagy terjedelmében kérdésessé válik  A keresztyén polgár nem képes minden egyes esetben megvizsgálni a felsőbbség követelésének jogosságát. Addig köteles engedelmeskedni, amig a felsőbbség nem kötelezi valamely isteni parancs áthágására. Ahol kételkedés áll fenn, ott az engedelmesség kötelező. Ha a felsőbbség átlépi az ő feladatát, például uralkodni akar a gyülekezet hitélete felett, jóllehet annak a lelkiismeretért engedelmeskedni kellene a felsőbbségnek, de az Úrért meg kell tagadnia az engedelmességet. De nem megengedett, hogy ennek a felsőbbségnek a többi követelését megtagadjuk. Az engedelmesség megtagadása minden egyedi esetben konkrét döntés következménye kell legyen. Az általánosítás a felsőbbség apokaliptikus démonizálásához vezet. Még egy antikrisztusi felsőbbség is bizonyos értelemben felsőbbség marad. Tehát egy olyan felsőbbségtől, amely az egyházat üldözi, nem lehet megtagadni az adófizetést.

4. A felsőbbség és a világ isteni rendje, rendelései

            A felsőbbségnek az a feladata, hogy a világot az Istentől kapott rendelésekkel Krisztus felé vezesse. Egyedül ezért viseli a fegyvert. Mindenkinek engedelmeskednie kell neki. A felsőbbség fenntartja azt, ami a teremtésben adatott, de maga nem teremt. Két fő rendelést kapott a felsőbbség a teremtésben Istentől : a házasság és a munka. Mindkettővel már a paradicsomban találkozunk és ez is azt bizonyítja, hogy ezek Isten teremtéséhez tartoznak, Jézus Krisztus által és reá nézve történnek. Mindkét rendelés megmarad a bűneset után is. A házasság és munka kezdettől fogva isteni mandátummal rendelkeznek, amit az Isten iránti engedelmességben kell megvalósítani. A házasság által a földi élet adódik tovább, emberek nemzése, szülése és nevelése valósul meg, akik Krisztust kell dicsőítsék szolgálatukkal. A házasság nem csak a gyermekek nemzésének a helye, hanem azok neveléséé is, hogy a gyermekek Krisztusnak szolgáljanak. A szülők Isten képviselői a nemzésben és a nevelésben.

            A munka értékeket teremt, amelyek szintén Krisztust dicsőitik. A házasság által új életek születnek, a munka által pedig új értékek jönnek létre. A felsőbbség a házasságot és munkát nem teremti, hanem csak szabályozza. Ezért a házasságot nem a felsőbbség köti, hanem csak a felsőbbség előtt köttetik.

            A házasság és munka mellett még a népről is beszélni kell. Ennek az eredete nincs a paradicsomban, sem isteni mandátuma nincs. A nép egyfelől az emberi nemzetség kiterjedésének a következménye (1Móz.10) Másfelől azonban isteni rendelés(1Móz.11) aki az emberiséget szétszakadozottságban és kölcsönös értetlenségben élteti, és ezzel arra emlékezteti, hogy egysége nem hatalmának tökéletességében, hanem egyedül Istenben van. A Szentírásból hiányzik mindenféle népnek adott parancs. Mialatt a házasság és munka isteni tisztségek, a nép egy történelmi valóság, amely különösen az egy Isten-nép valóságára, az egyházra utal. A Szentírás nem utal a felsőbbség és nép viszonyára, nem követel nemzetállamot és tud egy olyan lehetőségről, hogy több nép egy felsőbbség alatt egyesülve élhet. A nép egy alulról növekvő valóság , a felsőbbség azonban  felülről adatik.

5.Egyház és felsőbbség

            A felsőbbség Krisztusért rendeltetett, Krisztusnak szolgál és így az egyháznak is. A Krisztus minden felsőbbség feletti uralma nem jelenti, hogy az egyház uralkodhatna a felsőbbség felett. De az egyháznak is ugyanaz az Ura, akinek a felsőbbség is szolgál. A felsőbbség Krisztusnak való szolgálata úgy valósul meg, hogy a felsőbbség a kard által létrehoz és fenntart egy külső igazságosságot. Ezzel közvetve az egyháznak is szolgál, hisz a gyülekezet csak így tud egy nyugodt és csendes életet folytatni.(1Tim.2,2) Azáltal, hogy a felsőbbség Istennek szolgál, lényegileg kötödik az egyházhoz. Ahol a felsőbbség feladatát jól betölti, ott a gyülekezet békességben élhet, mert az egyház és felsőbbség ugyanazon Úrnak szolgálnak..

A.  A felsőbbség ígénye az egyház felé

            A felsőbbség engedelmességet és tiszteletet követelhet az egyháztól. A felsőbbség megkövetelheti, hogy az egyház ne avatkozzon be a világi tisztségbe, hanem a saját feladatát teljesítse, amiben benne van a felsőbbség iránti engedelmességre való felszólítás is. De, hogy a lelkipásztor hogyan vezeti gyülekezetét , abba a felsőbbségnek nincs hatalma. A lelki tisztség nincs a felsőbbség alá vetve.  De a felsőbbségnek teljes joga van ahhoz, hogy ígényt tartson a keresztyén egyháztagok engedelmességére. Ezzel nem áll egy második tekintélyként a Krisztus tekintélye mellé, hanem az ő tekintélye a Krisztus tekintélyének egyik formája, megvalósulása. Amikor a keresztyén a felsőbbségnek engedelmeskedik akkor ugyanakkor Krisztusnak engedelmeskedik. A keresztyén ember, mint polgár szintén Krisztusnak szolgál, csak más formában . A felsőbbség soha se vezetheti őt Krisztus ellen, hanem kell segítse őt, hogy a világban Krisztusnak szolgáljon. Így a felsőbbség képviselője a keresztyén ember  számára Krisztus szolgája.

 

B.Az egyház ígénye a felsőbbség felé

            Az egyháznak az a feladata, hogy a világot Krisztus uralma alá hívja. Ő a felsőbbségnek meg kell mutassa, hogy felsőbbségnek és egyháznak közös Ura van. Az egyház a felsőbbség tagjait a Jézus Krisztusban való hitre hívja, az ő üdvösségük érdekében. Tudja, hogy az a felsőbbség, amely Krisztusnak engedelmeskedik, a maga feladatát is jól fogja ellátni. Nem az az egyház célja, hogy a felsőbbség keresztyén politikát, keresztyén törvényeket alkosson, hanem hogy a felsőbbség megfeleljen rendkivüli hivatásának. Az egyház kell segítsen a felsőbbségnek, hogy az önmagát megérthesse. Abból a meggyőződésből, hogy közös Uruk van, ígényli a felsőbbségtől, hogy figyeljen rá, hogy a nyilvános igehirdetést megőrizze az erőszaktól és káromlástól, az önkényes beavatkozástól, és hogy egyáltalán a Krisztusnak engedelmeskedő életet megvédelmezze. Az egyház erről az ígényéről sohasem mondhat le. Az a felsőbbség, amely az egyháztól megtagadja a védelmet, az egyházat Urának védelmébe helyezi. A felsőbbség, amely káromolja Urát nem tehet mást, mint még jobban megláttatja Urának hatalmát, amely ilyenkor a gyülekezet mártírjaiban magasztaltatik

 

 

C.A felsőbbség egyházi felelőssége

            Az egyház ígényének a felsőbbség felelőssége felel meg. Itt lehet megválaszolni a felsőbbségnek az első parancsolathoz való viszonyát. Kell-e a felsőbbségnek vallásos döntést hoznia, vagy pedig a vallási semlegesség a feladata? Azért felelős-e a felsőbbség, hogy az igaz keresztyén istentisztelet megőriztessék, és joga van-e más vallások istentiszteleteit betiltani? Már beszéltünk arról, hogy a felsőbbség képviselői is hitre kell jussanak Jézus Krisztusban. De a felsőbbség tisztsége a vallásos döntéstől független kell maradjon. A felsőbbség tisztségéhez tartozik a kegyesek dícsérete, de a felsőbbség tisztsége mint olyan vallásilag semleges kell maradjon és csak a saját feladatát kell szem előtt tartsa. Minden vallást kell támogasson, amely a felsőbbség tisztét nem aknázza alá. Gondoskodnia kell arról, hogy a vallások különbözősége ne veszélyeztesse az ország rendjét. Ezt nem úgy érheti el, hogy valamelyik vallást elnyomja, hanem úgy hogy saját feladatát jól teljesíti. Ekkor nyilvánvalóvá lesz, hogy az igaz keresztyén istentisztelet ezt a feladatot nem veszélyezteti, hanem épp ellenkezőleg, megerősíti. Ha a felsőbbség képviselői keresztyének, akkor kell tudják, hogy a keresztyén igehirdetés nem a kard által, hanem az ige által történik. A felsőbbség úgy engedelmeskedhet az első parancsolatnak, hogy ő egy igazi felsőbbség és kötelességét az egyház iránt is tejesíti. De nem a felsőbbség kötelessége Krisztusról bizonyságot tenni és prédikálni. Ez mindig az egyház feladata marad.

D. Az egyház politikai felelőssége

Itt különbséget kell tenni a lelki tisztség és a keresztyén ember felelőssége között. Az egyház őrállói szolgálatához tartozik, hogy a bűnt bűnnek nevezze, és az embereket óvja a bűntől. (Péld.14,34). Ha az egyház ezt nem tenné, akkor bűnrészes lenne az istentelenek vérében. (Ez.3,17). A bűntől való óvás a gyülekezet nyilvánosságában kell történjen, aki ezt nem hallgatja meg, az maga-magát ítéli el. Az igehirdetőnek nem az a szándéka, hogy a világot megjobbítsa, hanem hogy embereket hívjon a Jézus Krisztusban való hitre. Az igehirdetésnek nem a világ rosszasága a témája, hanem Isten kegyelme. A lelki tisztség felelőssége, hogy Isten uralmát komolyan vegye, és ezt a felsőbbségnek tudtára kell adnia. Az egyház kell figyelmeztesse a felsőbbséget annak hibáira és mulasztásaira. Ha az egyház szavát a felsőbbsg nem fogadja el, akkor annyi lesz a politikai felelőssége, hogy a külső igazságosságot, ami a polisban már nincs meg, legalább a saját tagjai közt megőrzi és így szolgál a felsőbbségenek.

Van-e politikai felelőssége az egyes keresztyén embernek? Az egyes keresztyén embert nem lehet a felsőbbség cselekvéséért felelőssé tenni, ő sem teheti magát ezért felelőssé, de ő hite és felebaráti szeretete mégis felelőssé teszi a maga hivatásában és személyes életének területén. Ahol ezt a felelősséget a keresztyén komolyan veszi, ott annak ereje lesz az egész társadalom számára.  A Szentírás nem ad jogot a forradalomhoz, de az egyes embert felelőssé teszi hivatásának és feledatának a betöltéséért a polis keretei között. Így az egyes keresztyén ember felelősségével mégis szolgálatot tesz a felsőbbségnek. Ezt a felelősséget senki, még a felsőbbség se veheti el vagy tilthatja meg az egyes keresztyén embernek. Ez a megszentelődés egyik része. Ez nála az egyház Ura és a felsőbbség iránti engedelmességéből fakad.

 

E.Végkövetkeztetések

A felsőbbség és egyház közötti különböző kapcsolat nem engedi meg a viszonyuk elvek szerinti rendezését. A problémát sem az állam és egyház teljes elválasztása, sem az államegyházi forma nem oldja meg. Semmi sem veszélyesebb, minthogy ezen tapasztalatokból általánosító módon elméleti következtetéseket vonjunk le. Mind az egyháznak, mind a felsőbbségnek ugyanaz az Ura, amely mindkettőt kötelezi és egymáshoz is köti. Az egyházat és a felsőbbséget a feladatuk mássága választja el. Az egyháznak és felsőbbségnek ugyanaz a működési területe : az emberi közösség. A legfontosabb az, hogy bármi is legyen a forma ( államegyház, szabadegyház, népegyház) Az Úr tudjon uralkodni mind az egyház, mind pedig a felsőbbség felett.

6. Államforma és egyház

Mind a reformátori, mind pedig a katolikus egyháztanban, az államforma kérdése mindig másodlagos kérdés. Amig a felsőbbség teljesíti feladatát, a forma, a keret, amelyben teszi , az egyház számára nem lényeges. A kérdés azonban az, hogy melyik államformában teljesítheti a felsőbbség a legjobban küldetését, és ezért fel kell tenni a kérdést, hogy az egyház melyik államformát támogassa? Egyetlen államforma sem ad abszolút garanciát. Az államformát csak az isteni feladat iránti engedelmesség legitimizálja. Mégis általánosságban elmondhatjuk, hogy azok az államformák a legjobbak, amelyek viszonylag a legjobb feltételeket teremtik meg a helyes cselekvésre., és amelyek az egyház és állam között is helyes viszonyt engedélyeznek.

            Az az államforma lesz a legjobb, amelyben nyilvánvaló, hogy a felsőbbség Istentől van, s amelyik a saját hatalmát  nem veszélyezteti, hanem bíztosítja, azáltal hogy szigorúan őrködik a külső igazságosság felett, hogy elismeri a család és munka jogát és szabadságot ad a Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetésére.

Ilyen esetben, ami a felsőbbség számára a legjobb, az lesz a legjobb az egyház és állam viszonyának tekintetében is.

                                    Lőrincz István