Mirjám

A Szentírás emberei: Mirjám

Mirjámról először akkor hallunk, amikor Mózest édesanyja Jókebed gyékény kosárkába tette,  a Nílusra helyezte, s ő figyelte, hogy mi is fog a testvérkéjével történni. Amikor a faraó leánya a gyermeket megtalálta, akkor odament hozzá, és kieszközölte azt, hogy a saját anyja szoptathassa és nevelhesse.

            Az első dolog tehát, amit tőle megtanulhatunk: a testvérszeretet. Ha ez megvan, akkor legyünk nagyon hálásak érte, mert ez nem egy olyan magától érthetődő dolog. Hiszen a testvérek sokat vannak együtt, és így sok alkalom adódik a súrlódásra, a feszültségek kialakulására. Ettől még a bibliai emberek se voltak mentesek, gondoljunk csak Máriára és Mártára. Pedig ők mindketten szerették az Urat, és az Úr is szerette őket. Vagy gondoljunk csak Jézus testvéreire, akik nem értették Jézust, és egy adott ponton haza akarták vinni. De gondolhatunk arra a testvérpárra is, akik közül az egyik Jézushoz ment, hogy Jézus segítsen a vagyon megosztásában. Hányszor történik ez meg manapság is, hogy a testvérek épp akkor vesznek össze, akkor különöznek meg, amikor meghalnak a szülők, és el kell osztani a vagyont.

            Ezért azt kell mondani, hogy nagy és szép ajándék a testvérszeretet.Milyen áldás, amikor egy nagyobb testvér gondoskodik a kisebbikről, és igyekszik így édesanyjának terhén enyhíteni. Mirjám szép példát ad a nagyobb testvéreknek, hogy hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről.

            Másodszor akkor olvasunk Mirjámról, amikor a választott nép száraz lábbal átkel a Vörös-tengeren. Ekkor Mózes és az egész nép háladalba kezd. Ebből a magasztalásból az asszonyok se maradhatnak ki, s az ő éneküket Mirjám vezeti. Jézus egyszer azt mondta: a szív teljességéből szól a száj. S Mirjám szíve úgy tele van az Úr dícséretével, hogy az kicsordul, és magasztaló énekben tör ki. Mirjámról azt olvassuk itt, hogy dobot vesz kezébe, és a többi asszony is kiment utána dobolva és táncolva. Mirjám így tesz bizonyságot az Úrról, és az általa megtapasztalt szabadításról. Ő ebben is példaképünk, hogy mások előtt meri felvállani hitét, Istenhez való ragaszkodását, meri nyilvánosan magasztalni Istent. Ezt mindnyájan meg kell tennünk. Mi egy más szabadításról tehetünk bizonyságot, amit mi Jézus Krisztusban kaptunk meg. Elmondhatjuk minden embernek, hogy minket megszabadított a bűn rettenetes rabságából, hogy mi már egy más uralom alatt élhetünk. Aki ezt megtapasztalta, az már nem tud hallgatni erről, azt szükség kényszeríti, hogy tovább mondja azt másoknak is.

            Mirjám éneke tulajdonképpen válasz a férfiak, Mózes és társai magasztalására. Milyen nagyszerű dolog, amikor férfiak és asszonyok együtt énekelnek, és magasztalják Istent. A férfiak elkezdik, az asszonyok folytatják. Milyen szomorú az a mi népünknél, hogy az Úr szolgálatát sokszor csak asszonyok végzik, templomban is ők vannak, a gyermekek hitbeli nevelését is teljességgel az asszonyokra bízták. Az imádság az asszony dolga, mondják is sok vidéken.Van Erdélyben olyan gyülekezet, ahol például a vasárnap délutáni istentiszteletre egy férfi se megy el, mert úgymond szégyen a néhány asszony istentiszteletén férfinak is részt venni. A gondnok várja a lelkipásztort a templom kapujában, mert valami megbeszélni valója van, de a templomba nem megy be.Talán azt mondják a férfiak: erre nekik nincs idejük, mert pénzt kell keresni. De más dolgokra bezzeg van idejük, újságot olvasni, sportadást , filmeket nézni a TV-ben. Ez egy szomorú dolog, és változtatni kellene rajta.

            Egy helyen azt mondja Pál: aki áll, vigyázzon, hogy el neessék. Ez egy olyan intés, amit jól meg kell szívlelni. Mirjám ebben intő példa számunkra, és igazolja azt a szomorú igazságot, hogy Isten gyermekei is olyan könnyen elbukhatnak. Mert Mirjám nagyon nagy kiváltságot kapott az Isten országában. Ott lehetett öccse mellet, átélhette a pusztai vándorlás sok csodáját. Isten prófétája volt. De a Sátán épp azokra veti ki hálóját, akik ilyen helyen vannak, mert így nagy kárt tud okozni az Isten népének. Micsoda győzelem számára az, ha egy vezető helyzetben levő ember elbukik. Hogy dörzsöli a markát, amikor egy ismert személy esik áldozatául. Ilyenkor csúfolkodik a világ is: hát csak ilyenek még a legjobb keresztyének is, íme ők is elbuktak.Nem véletlen, hogy a Szentírás tele van figyelmeztetéssel: vigyázzatok. Hogy kérte Jézus is tanítványait azon az emlékezetes éjszakán: vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A Szentírás egy nagyon reális könyv, és nem hallgatja el Mirjám szomorú bukásának történetét. Miután Cippóra meghal, Mózes egy kúsita nőt vesz feleségül, először ezt sérelmezik Áronnal együtt, de nemsokára már vezető tisztét is kétségbe vonják. Nem tudják elfogadni Mózes tekintélyét.  Pedig azt ő Istentől kapta. Isten egy rendet adott ebben a világban azzal, hogy egyeseknek nagyobb hatalmat, tekintélyt ajándékozott, mint másoknak. Van, akiknek vezetni kell, s vannak akiknek az engedelmesség a kötelességük. Aki vezet, az vigyázzon, hogy ne éljen vissza hatalmával, aki pedig alárendelt, az tanuljon meg engedelmeskedni. Ha ez nem így történik, előbb-utóbb nagy baj lesz belőle.

            Nagyon kell vigyázni a nyelvünkre. Áron és Mirjám Mózes ellen beszélnek.Ahelyett, hogy érette, mellette beszélnének, ők az ellene való beszédet választják. Ó, mennyi fájdalom, keserűség származik az ilyen beszédekből. Jól gondoljuk meg, hogy kiről és mit mondunk, szavainkkal sokat tudunk rombolni.

            A Szentírásnak egy másik komoly tanítása, hogy az ember azt aratja, amit vetett. Mirjám is le kell arassa cselekedete vetését. Isten poklossággal bűnteti őt, és néhány napig a táboron kivül kell tartózkodjon. De Mózes testvéri szíve megmozdul, könyörög Mirjámért, és Isten meggyógyítja őt, és egészségesen visszatérhet a nép közé.

            Mirjám kemény leckét kapott az Úrtól. Isten nagyon megalázta őt, de nem hagyta ebben az állapotában. Szüksége volt erre, hogy megtanulja a leckét, és ezután többé már nem lázadozott. Az a hét, amíg a táboron kivül volt, jó alkalom lett számára, hogy bűnbánatot és önvizsgálatot tartson. Isten minket is sokszor nehéz próbák közé visz, de azokból megtisztulva és megerősödve hoz ki. Mirjám végül is célba jutott. Isten minket is el akar vinni a végső célba. De ezt nekünk is akarnunk kell. Tanuljunk Mirjám életéből. Kövessük azt, ami az ő életéből követésre méltó, a testvéri szeretetet, az Úr magasztalását, a bizonyságtételt, de hagyjuk el azt, ami az ő életében bűn volt, a tekintély elleni lázadást. Legyünk Istennek alázatos, engedelmes gyermekei mindvégig.

Olvasandó igék.2Móz.2,4-8, 15,20-21, 4Móz.12,1-15, 20,1, mát.26,41, 1Kor.10,12, Gal.6,7

                                                                                                Lőrincz István