Kálvin, mint lelkigondozó

Kálvin, mint lelkigondozó

            Miután a tavaly előadást készítettem Kálvinról, mint igehirdetőről, kedvem volt még egy előadást írni, Kálvinról, mint lelkigondozóról. Mert Kálvin nem csak nagy igehirdető, igemagyarázó, egyházszervező, pedagógus, hanem áldott lelkigondozó is volt. Azért vagyunk ebben a kérdésben jó helyzetben, mert fennmaradtak Kálvin levelei s ezekből rengeteget megtudhatunk a lelkigondozó Kálvinról. Rengeteg embererrel levelezett egész Európában.. Naponta órákat töltött levélírással, tudatában volt annak, hogy ez az ő munkásságának fontos része. Sokszor reagált arra, amit neki írtak, sokszor pedig ő kezdeményezte a levélírást. Levelezett államférfiakkal és egyszerű emberekkel egyaránt. Levelezett férfiakkal és nőkkel, teológusokkal, barátokkal és ellenségekkel. Kálvin tekintélyének tudatában írt, de beleélve magát a címzettek helyzetébe. Nagyon nyitottan írt, nem köntörfalazott, nem diplomatikusan, hanem ami a szívén volt az a tollán is. Tudott nagyon kemény és szigorú is lenni, de melegszívű és megértő is.Olyan korban élt, amikor nem volt idő jelentéktelen dolgokkal foglalkozni. Az élet mindennapi gondjaira nem sok idő és figyelem jutott. Mindenki , aki hozzá fordult nagy bajban volt, súlyos gondok, sokszor életveszély szorongatták. Voltak, akik száműzetésben, fogságban, egyedüllétben, gyászban éltek s ezekből a helyzetekből keresték a Kálvin segítségét. Ez az idő a kegyetlen üldözés, a máglyák, a vértanúság, háborúk ideje volt. Talán azok értik meg az ő leveleit, akik átéltek háborút, koncentrációs tábort, üldözést.

            A Kálvin lelkigondozásában hiába keresünk válaszokat a modern ember kérdéseire, amikkel manapság annyit foglalkozunk. Nem igen találkozunk a házasság, család, fiatalok és idősek viszonya, pálya-és párválasztás kérdéseivel. Nem olyan idő ez, amiben a személyes kérdések lennének a fontosak, hanem sokkal inkább az, hogy a hitben meg tudjunk állni. A személyes szükségek háttérbe szorulnak, mint mellékes dolgok. Sokkal több szó esik a döntésről: jó és rossz, hit vagy hitetlenség , bátorság vagy gyávaság között. Végig fekete-fehér döntésekről van szó. A személyes kérdések, belső szükségek, külső körülmények kevés helyet kapnak Kálvin lelkigondozásában.A hit és egyház abszolút prioritást élvez Kálvinnál. A valóság sokszínűsége hiányzik, nincsenek árnyalt helyzetek, mert az élet sem olyan ebben az időben. A Kálvin leveleiben nagy szerepet kap a tanítás, mint pl. az Isten dicsősége, szuveranitása, a hitből való megigazulás, az úrvacsorával  való helyes élés.A levelekből jó betekintést kapunk a reformátori kegyességbe. A mindig visszatérő gondolat, hogy Isten mindig ad egy nyitott ajtót, Isten mindig megmutatja, hogy milyen irányba kell menni. Vannak sajnálatos levelei is, amikor pl. a boszorkányság kérdésével foglalkozik. Kálvin nem volt egy elővigyázatos ember és talán abban sokszor tévedett, hogy nem tudta ki az ellensége és ki a barátja. A hit dolgaiban és az ellenséggel való harcban Kálvin kérlelhetetlen volt. Kálvin leveleit olvasva lelepleződik az, hogy mi mennyire bátortalanok, panaszkodók, gyávák vagyunk, hogy mennyire hiányzik nálunk az áldozatkészség és mennyire nem vagyunk hálásak a hitben járt elődeinkért.

Kálvin és a pásztori tiszt

            Kálvin híressé lett, mint tanító az Institutio által, Genf megmutatta szervezőképességeit, de Kálvin ismeretlenebb arca a lelkigondozó, aki szűntelenül arra törekedett, hogy az embereket bátorítsa és vígasztalja. Kálvin vérbeli teológus volt, de ő ezt a pásztori szolgálatban is kamatoztatta. A teológia mindig a hitéletet kellett előmozdítsa és sohasem volt cél önmagában. Azért kell Istent megismernünk, hogy az Ő dicsőségére tudjunk élni, tanítja Kálvin. Akár a szószéken prédikált, akár a katedrán tanított, akár a betegek vagy haldokló ágya mellett ült, Kálvin mindig az emberek üdvösségéért küzdött. Kálvin sem az Institutio-ban sem a kommentárjaiban, előadásaiban sem a leveleiben nem tévesztette szem elől a hitet és annak megélését. Az ismeret mindig az életet kell szolgálja. Kálvin mindig, mindenütt és mindenek előtt pásztor volt. Pedig nem erre készült. De Fárel haragos szavában és Bucer kedves kérlelésében felismerte Isten hívását, ami a tanításra és pásztorolásra is elhívta őt. Kálvin rendkivüli módon értékelte az emberi lelket. Ez nála nem valami érzelmeskedésben nyilvánult meg, hanem annak felismerésében, hogy Krisztus minden lélekért meghalt. Senki sem hirdette úgy az az ember bűnösségét, gyarlóságát, semmis voltát, nyomorúságát, mint Kálvin.Clairvauxi Bernáttal vallja, hogy az ember csupa hiábavalóság, semmiség, de az Isten a „Semmiből” ” valamit” akar formálni. Ő a semmi és senki emberben meg akar dicsőűlni. Az ember egyetlen méltósága, hogy Isten megszólította, kegyelemből szólított meg minket, anélkül, hogy bennünk valmi méltóság is lenne, csak azért, mert szíve felénk fordult. Mi „semmik” azért lehetünk „valakik” mert Isten minket a maga szívébe helyezett, mert kegyelme arra méltatott. Akiket Kálvin lelkigondozott, azért érezték magukat valakiknek, mert ők Isten szemében lettek valakikké. Kálvint nagyon sokan atyjuknak nevezik.

            Az Institutióban is sok szó esik a pásztorolásról Nem véletlen, hogy az üldözött hugenották a Bibliájuk mellett az Institutiot is mindig magukkal vitték, rengeteget találtak meg később pajtákban, tyúkketrecekben, barlangokban elrejtve. Kálvin ezzel is segítséget akar adni a félénkeknek, a bizonytalanságban levőknek.Azt veti kora katolicizmusának a szemére, hogy az embereket kétségbeesésbe kergeti, azok csak levegőt és vizet látnak, de nem kikötőt, ahova nyugalommmal megérkezhetnek. Az embereknek nyugalmat, békességet, lelki örömöt kell adni. A hitből való megigazulásnak a célja, hogy a hitben békességet és nyugalmat adjon. Kálvin azt mondja, hogy minden tanítással két dologra kell figyelni : hogy Isten dicsősége sértetlen maradjon, és hogy a mi lelkiismeretünk nyugalomra és bizonyosságra leljen. Az Institutio nem dogmatikát akart adni, hanem fő célja a lelkek vígasztalása, az élet harcai között bizonyosság és rendithetetlen győzelem megszerzése.Kálvin szerint a Biblia az istenismeret egyetlen forrása. Az Írás a Szentlélek iskolája,amiből semmi sem hiányzik, ami hasznunkra van. És ami üdvösségünkhöz szükséges.Ha Isten igéjétől eltévelyedünk, egy olyan labirintusba jutunk, amiből nincs kiút. Kálvin a Biblia embere volt, kedvenc képe, hogy a Biblia iránytű az élet viharaiban. Kálvin nem azért tanulmányozza Bibliáját, hogy tudását növelje és titkokat ismerjen meg, hanem az élet kenyerét találja meg, hogy azt átadhassa az éhezőknek. Kálvin nem Genf reformátora, hanem Genf pásztora volt.

Kinek írt Kálvin leveleket?

1.Nagyrészt tekintélyes embereknek, hogy csak Coligny admirálist, vagy Renáta ferrarrai hercegnőt említsük. A legtöbb levelet latinul írta, olyanoknak akik nem tudtak franciául.

3 levelet írt VI Edward Anglia királyának, aki 1559-ben 16 éves korában halt meg. Nagyon tehetséges volt és uralkodásához nagy reményeket fűztek. 9 éves korában lépett trónra nagybátyja gyámsága alatt.A levelekben tiszteletreméltóan szólítja, meg, ahogy az illik,de nem habozik arra a tekintélyre hivatkozni, amit Ő Krisztustól kapott. A királynak lelkére köti, hogy Egy áll felettünk, akié minden hatalom és tekintély. A királyt Jósiás király példájával buzditja, aki lerontotta a magaslatokat és arra bátorítja, hogy ő is tisztítson ki mindent, ami a babonaságot elősegiti, úgymint a halottakért való közbenjárást és szentek segítségül hívását. Azt írja, hogy nagy dolog egy nagy ország királya lenni, de még nagyobb dolog igaz keresztyénnek lenni.

2.Aztán írt Kálvin tekintélyes embereknek pl a Coligny-knak. Coligny admirálisnak akkor ír először, amikor az fogságben van. Ott súlyos beteg is lesz, ez indítja arra, hogy kezdje olvasni a Szentírást. És ez lesz megtérésének kezdete. Kálvin azt írja, hogy ami vele történik az Isten akarata. Ő alá kell vesse magát Isten szuverén akaratának és engedelmeskednie kell annak. Azt írja neki, hogy ő körülményeiben is Isten titkos tervét kell felismerje. Azt írja, hogy amikor tisztesség és gazdagság vesz körül, akkor nehéz Istenre hallgatni, ezért Isten eszközöket használ arra, hogy magunkba szálljunk „ Isten most félrevont téged, hogy valamit a füledbe súgjon.Figyelmezteti, hogy Isten dicsősége kell számára a legfontosabb legyen, ami mellett minden eltörpül. Ezzel egyidőben feleségének is levelet ír, aki különben egy erős jellemű asszony, s neki azt írja, hogy semmi sem történik Isten akarata nélkül, ez az akarat szent és a mi javunkat munkálja. Kálvin rendíthetetlenül hiszi : minden Istentől jön, mindent Isten cselekszik.Kálvin híres mondása : majdnem összetörsz, de nekem elég, hogy a Te kezed teszi.Kálvin nem fogadja el, hogy a Sátán cselekszik valamit és Isten azt megengedi, mert azt mondja, hogy a Sátán is Isten kezében van. Ő nem tud semmit sem tenni Isten akarata nélkül.A Sátán se tehet mást, mint Isten akaratát teljesíti.  Van  ebben egy  nagy vígasztalás, Isten megáldja a szenvedést, amit Ő becsát reánk.

Coligny felesége majdnem meghal egy betegségben. Ez után Kálvin azt írja neki, hogy meg kell érste a leckét, hogy ilyenkor szinte ujjainkkal tapintjuk meg a múlandóságot, hogy csak egy lépés van köztünk és a halál között. A betegség nem csak alázatra kell vezessen, hogy meglássuk, milyen törékenyek vagyunk, hanem oda kell menekülnünk az Ő irgalmasságához, s abban is segít, hogy a világi kívánságoktól megszabaduljunk, meg a feleslegest lemetszi rólunk Isten.A betegség a halál hírnöke, készek kell legyünk a földi porsátort elhagyni, amikor az Istennek tetszik. Amikor meggyógyulunk a betegségből, az olyan, mint amikor feltámadunk a sírból, azért az újra visszakapott életet Neki kell szentelnünk.

3.Foglyoknak és mártíroknak. Sok ilyen levele van, mert az idő sötét és az üldözés kegyetlen volt. Miután Genfben kiképzést nyertek sok lelkész visszatért Franciaországba, ahol hősiesen helytálltak s szolgálatuk vége sokszor halál és vértanúság volt. Mihelyst Kálvin hírét vette az ilyenek letartóztatásának, azonnal levelet írt nekik, hogy érezzék azt, hogy valaki törődik velük.Bátorította őket és felkészítette a halálra.Ezek Kálvin legmeghatóbb levelei, így lett Kálvin a mártírok lelkigondozója. Ezeket a leveleket a rabok egy gyertya fényénél, vagy az ablakon beszüremkedő kis fénynél olvasták. Olyan emberek kapták, akik láncokban voltak és akik a Kálvin levelének üzenetével léptek a vérpadra vagy máglyára. Tiszteletből említsünk néhányat: Richard le Fevre. Őt barátai egyszer kiszabadították, de két év múlva újra elfogták és 1554 julius 7-én máglyán megégették. Az öt Lyon-i fogoly.Ők Lausanne-ban végezték a teológiát és visszatértek Fr.O ba hogy lp-ok legyenek. Egy árulás áldozatai lettek, hosszas per után máglyahalálra ítélték őket Bátran léptek a máglyára és még az égő tűzben is biztatták egymást. Mit ír Kálvin az ilyen embereknek? Először is együttérzéséről bíztosítja őket, hogy megérti szenvedésüket és el tudja képzelni helyzetüket. Biztosítja őket afelől, hogy az egész igaz egyház gondol rájuk, ők nincsenek egyedül,  ők az egy test tagjai. Három fázisban is ír nekik.

a) a kihallgatás alatt Ott segíti őket, hogy mit válaszoljanak az inkvizítoroknak, hogyan fejtsék ki a hitüket, hogy kerüljék el az eléjük vetett csapdákat. Inti őket az elővigyázatosságra, de alázatra és őszinteségre is. Emlékezteti őket bizonyságtételük magas értékére, hogy ez nem csak emberek, de Isten előtt is elhangzik. Próbálják megnyerni ellenfeleiket, nem csak azért, hogy enyhébb ítéletet kapjanak, hanem sokkal inkább, hogy ők is engedelmeskedjenek Istennek. A legvitatottab témák : a hitből való megigazulás, a jócselekedeteknek, mint érdemszerzésnek az elutasítása, az úrvacsora és mise közötti különbség, a tisztítőtűz és a szerzetesi fogadalmak. Nem próbál kész hitvallást adni nekik, mert a szívből jövő egyszerű hitvallás a legértékesebb, írja nekik. Egyszer egy mártír elküldte Kálvinnak a hitvallását kiigazítás céljából, de Kálvin sem hozzá nem tett, sem el nem vett belőle, annyira becsülte a mártírok bizonyságtételét, pedig megjegyzi, hogy ő sok dologban másképpen fogalmazott volna.

b) a fogvatartás ideje alatt. A kihallgatás legtöbbször rövid ideig tartott, a fogvatartás még hónapokig, sőt évekig is és rettenetes körülmények között tartották őket. Kálvin arra inti őket, hogy fogadják el, vessék alá magukat Isten akaratának. Isten rendelte őket szenvedésre és halálra, hogy ezáltal hitükről bizonyságot tegyenek. Isten keze vezeti őket a vértanúságra, Kálvin kulcsszavai a mártírok számára : elfogadás, alávettetés és engedelmesség. Mivel Isten vezet a vértanúságra, meg fogja adni mindazt, amire szükségünk van. A foglyok számára a legnagyobb kérdés a kitartás, állhatatosság volt. Ki tudnak mindvégig tartani?  Kálvin annak a meggyőződésének ad mindig hangot, hogy igen, mert Isten választotta ki őket a vértanúságra. Kálvin tudja, hogy ez a hit kemény próbája, nehéz Isten gyermekének megérteni, hogy az övéit szenvedésbe és halálba viszi, s eközben a gonoszok vígan élnek. Tudja azt is, hogy a testi fájdalmak a legnehezebbek s persze az még nehezebb, hogy meg kell válni az élettől s szeretteinktől. Tudja, hogy az ember nincs se vasból, se ércből, gyenge teremtmény, de figyelmezteti őket, hogy állhatatosságukon Isten dicsősége forog kockán és az értékesebb, mint a földi életünk. Bátorítja őket a bibliaolvasásra és elmélkedésre, ha pedig nincs bibliájuk, akkor kívülről megtanult igékről gondolkodjanak és elmélkedjenek.

c) a kivégzés A kihallgatás és fogság után következik a kivégzés. Nem adja fel soha a reményt és utolsó percig reménykedhetnek abban, hogy Isten kiszabadítja őket, ha neki úgy tetszik. De Kálvin is jól tudja, hogy szinte biztos, hogy halál lesz a végük. Kéri őket, hogy jó előre számoljanak le a földi élettel és készüljenek fel a halálra. Azt is megírja nekik, hogy ellenségeik meg fogják kapni méltó bűntetésüket, ők pedig az örök életet.

Kálvin lelkigondozásának az alapelvei

1.Isten teljes szuveranítása. Isten abszolút szuveranitása a kálvinizmus egyik alapelve. Ez a szuverén Isten mindennek a kiindulópontja. Mindent Isten cselekszik, semmi sem történik akarata nélkül, sem a természetben, sem az emberi világban. Minden Tőle jön, minden Általa áll fenn. Nem eshet egyetlen esőcsepp az égből és nem fújhat a szél az Ő akarata nélkül. A történelmet is teljességgel Isten akarata igazgatja. Ez az isteni szuveranitás az a kőszikla, amire Kálvin épít. Ezen a kősziklán nyugszik Kálvin lelkigondozása. Innen indul ki, amikor int, tanít, buzdít és vigasztal. A betegség is Tőle jön, úgy mint az élet többi megpróbáltatása. Élet és halál szintén Isten kezében van. A gyógyulás is az Ő munkája. A halál órája is az Ő hatalmában van. Nyilván ott van az emberek gonoszsága és a Sátán támadása, de Isten tartja pórázon az embereket és az ördögöt is. Egyrészt hagyja őket működni, de másrészt határt szab működésüknek. Kálvin mindent a szuverén Istenhez vezet vissza, az Ő gondviseléséhez, az Ő akaratához, az Ő terveihez. Az Ő Istene nem egy távoli, elvont, hanem egy cselekvő, jelen levő, élő Isten. Ez az Isten elhív, megszólít, parancsol, küld, fenyít, áld, az embert megalázza, de fel is magasztalja majd. Kálvin Istent látja élet és halál, boldogság és boldogtalanság, történelem, börtönök és máglyák felett.

2.Az ember nem önmagáé. Ez közvetlen következménye Isten szuveranitásának. Az ember Isten dicsőségére kell éljen. Semmilyen emberi gyengeség vagy nehézség sem mentesíthet minket attól, hogy Isten dicsőségét keressük és munkáljuk. Amikor az Isten dicsősége forog kockán , az embernek nincs mentsége. Az Isten dicsősége többet kell jelentsen minden emberi kapcsolatnál. Kálvin nem győzi hangsúlyozni: Isten az első, Isten mindenek fölött, Isten mindenek előtt. Isten dicsősége fontosabb, mint a mi életünk. Ha száz életünk lenne, azt is oda kellene adnunk Isten dicsőségéért. Az Isten dicsősége még üdvösségünknél is fontosabb. Mert nem a mi üdvösségünk a történelem végső célja, hanem az Isten dicsősége. Az üdvösség nem cél önmagában, hanem következmény, a cél Isten dicsősége. Aki személyes üdvösségét állítja hite középpontjába, az az embert helyezné a középpontba és Istent eszközzé degradálja saját üdvössége elérésére.

3.Engedelmesség Ha mi Isten tulajdonává lettünk és Krisztushoz tartozunk, akkor a mi egész életünk engedelmesség kell legyen. Aki a szuverén Istenben hisz, aki Isten dicsőségét keresi, annak nem marad más választása, mint az engedelmesség útját járni.

4. A kereszt fegyelmezése. Kálvin tudja, hogy milyen nehéz az emberi természetnek önmagát megtagadni, de az első lecke, amit Jézus tanít, hogy magunkat fegyelmezzük. A megfeszített Jézus a mi legszebb példaképünk.

5. Kálvin misztikája. Mi eggyé válunk Krisztussal az Ő halálában és feltámadásában. Kálvin misztikájában a lélek nem oldódik fel Istenben. Soha nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy egy nagy szakadék tátong a szent Isten és a bűnös ember között. Az ember sohasem válik az istenség részévé Mi fel kell készüljünk az új életre, ez nem aszkézisben, a fájdalom keresésében áll, hanem megtérésben és belső megújulásban.

6.Az emberi természet teljes romlottsága. Ez egy fontos helyet foglal el a Kálvin teológiájában. Bennünk nincs más, csak a bűn mi nem tudunk semmi jót véghez vinni, ha a Szentlélek meg nem elevenít minket. Ez minket alázatosakká kell tegyen, mert a legjobb cselekedeteink is bűnökkel fertőzöttek.

7.Az ember felelőssége Az Isten szuveranitása nem zárja ki az ember felelősségét, amilyen erős az Isten szuveranitása, éppoly hangsúlyos az ember felelőssége is.

A keresztyén élet Kálvin leveleiben

            Az Isten szuveranitása magába foglalja az ember engedelmességét. A mi hivatásunk az, hogy alávessük magunkat az Isten akaratának. Miért? Mert teremtettségünk és megváltottságunk folytán nem a magunkéi, hanem Istené vagyunk. De mi az Isten akarata? A sok út közül, melyik az Isten útja?

1.Isten kijelenti magát a Bibliában.Sehol máshol nem kell Isten akaratát keresni, csak az igében, mondja Kálvin. Amit nekünk a biztos vezetéshez tudni kell, az mind benne van a Bibliában. Kálvin elveti azt az álláspontot, hogy Isten igéje homályos, bizonytalan lenne. Az ige nem egy viszból való orr, amit mindenki oda csavar, ahova éppen akar.

2.A Szentlélek által való megvilágosittatás. Két dolog fontos itt. Az egyik, hogy hogy a bennünk levő Szentlélek igent mondjon az ige hangjára, a másik pedig az, hogy a Szentlélek a régi igét aktualizálja, hogy az a mában szólítson meg minket. Ha ezerszer hallanánk is egy igét, az semmit sem érne, ha a Szentlélek nem munkálkodna bennünk, nem nyitná meg fülünket és nem vésné belénk az igét.

3Az engedelmesség feltétele a hitben való növekedésnek. Ha egy parancsnak engedelmeskedünk, akkor engedelmességből engedelmességbe, ismeretből ismeretbe jutunk.

4 A körülmények is lehetnek Isten akaratának kijelentői. Néha Isten megad, néha elvesz lehetőségeket. Ez Kálvin ú.n.”nyitott ajtó” elmélete. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten megnyit egy ajtót, hogy az evangéliumot hirdessük, akkor lépjünk be azon. Ha viszont be van zárva egy ajtó, akkor menjünk és keressünk máshol egy nyitott ajtót.Amikor egy ajtó megnyilik, ez nyilvános jele annak, hogy Isten hív minket egy szolgálatra. Vegyük észre és ragadjuk meg az alkalmat.senki se mulassza el kötelességét, ha alkalmas az idő. A nyitott ajtó elméletéből értjük meg, hogy Kálvin kevés érdeklődést mutatott a világmisszió felé. Csak Európa felé fordult, mert azt mondta, hogy itt van bőven elvégzendő munka., itt elég nyitott ajtó van és nem kell más földrészen munkát keresni.

5.Köteleztetés a hit megvallására. Kálvin nem absztrakt dolgokról beszél, nem egy ideális keresztyén életről tér és idő felett, hanem a 16-ik századi életről, ami tele volt szenvedélyességgel, szétszakadozottsággal. Kálvin számára a legfontosabb a reformáció győzelme Európában, főleg Franciaországban. Ebben az időben hősökre volt szükség, hisz aki nyilvánosan megvallotta hitét az életét tette kockára. Egy véres időben nem volt helye a kételkedésnek, sem a félelmes szívüekre, sem a bizonytalankodókra. Éppúgy, mint az első századokban olyan emberekre volt szükség, akik készek voltak hitüket a nyilvánosság előtt megvallani. Ezért kész kell lenni a szülőföld, a vagyon elhagyására s ha kell a vértanúság vállalására is.

6.A hit aktivizmusa. A Kálvin által hirdetett kegyesség távol áll a passzív szemlélődéstől, az Isten élvezésétől(fruitio Dei) Az ember ne önmagával legyen elfoglalva, hanem vesse bele magát a harcba. Nem a személyes üdvösség most a legfontosabb, hanem az Isten dicsősége és az Isten országának a terjedése. Ez pedig csak úgy terjed, ha mi megvalljuk hitünket. Mindenkit, akit csak elérhetünk, nyerjünk meg Krisztusnak. Az igaz, hogy mindent Isten végez, de Ő emberek által cselekszik. Az ember minden erejét összeszedve kell dolgozzon, de az eredményt az Úrra kell bizni. Soha nem tehetünk annyit, hogy azt mondhassuk, már semmi tennivaló sincs.

7 Állhatatosság Kálvin állhatatosságra int az ellenséggel és minden akadállyal szemben. Az állhatatosság is Isten ajándéka, ezért ezt Tőle kell kérni.

8.Irgalmasság Egy olyan időben él és lelkigondoz Kálvin, amikor az emberek tele vannak sebekkel. Egy ilyen időben az ember nem lehet irgalmatlan. Segítsük azokat például, akik üldöztetnek a Krisztusért. Az se tartson vissza az irgalmasságtól, ha úgy érezzük, hogy valaki nem érdemli meg az irgalmasságunkat.

9.Szolidaritás. Az a Kálvin, akit sokan individualizmussal vádolnak, azt mondja, hogy minden hívő oda van kötve a másikhoz., mert egy testnek a tagjai vagyunk. Mindent tegyünk meg a szenvedők segítésére, mintha mi magunk szenvednénk.

10.Család A szülők felelősséget hordoznak gyermekeikért, hogy tanítsák őket az igére és engedelmességre vezessék őket. Nem kis tisztesség szülőnek lenni, hogy a gyermek Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. A gyermekeket Isten félelmére kell nevelni, ez a legértékesebb örökség, amit a szülők gyermekeikre hagyhatnak. A gyermekek a jövő ígérete és az egyház magvetése.

11.Engedelmesség a felsőbbségnek. Kálvin számára ez sérthetetlen. A felsőbbség Istentől van, az Ő gondviselése és szent rendelése, mivel Isten ez által akarja népét vezetni. Nekik engedelmeskedni kell, mert ők Isten képviselői a földön, akik nekik engedelmeskednek, azok Istennek engedelmeskednek, akik nekik ellenállnak, azok Istennek állnak ellen. Ez érvényes a méltatlan felsőbbségre is, még akkor is, ha a hatalom zsarnoki. Kálvin itt nem tűr ellentmondást, akkor is engedelmeskedni kell, ha a hatalom zsarnokok kezében van, akik a törvényt lábbal tiporják. Kálvin számára ez az engedelmesség is Isten szuveranitásából származik. Minden Isten akaratából van, még a méltatlan felsőbbség is. Állandóan óv a lázadástól és türelemre int. Ha egy csepp vért ontunk, Európa folyói vértől fognak áradni.- mondja. Ha a hívők üldöztetnek, ők ezt el kell fogadják, mint Isten gondviselésének végzését, Isten segítségével mindent ki lehet bírni. De nem csak a türelem és passzivitás a fontos, hanem igyekezzenek üldözőiket Krisztusbnak megnyerni. Kálvin egy véres időben, ami tele volt háborúval, erőszakkal, vérontással a béke hirdetője és szerzője volt. Kálvin tanácsa mindig ez: bizalommal elfogadni és türelemmel alávetni és engedelmeskedni Isten akaratának. Nem véletlen, hogy közmondássá lett: türelmes, mint egy hugenotta.

            Ezek alapján egy olyan ember jelenik meg előttünk, akit annyira átjár Isten szuveranitása, hogy semmi sem rendíti meg, semmi sem hozza ki sodrából. Ő Istenben él, hisz mindent Tőle kapott. Hite világító hit, szent kötelessége Krisztust megvallani az emberek előtt, nem gondolva a veszéllyel, ami ezzel járhat. Ellenségei ellen nem lázad, testvérei felé telve van szeretettel.Istenfélelemben vezeti családját, türelmesen elhordozza a gyalázást és szenvedést, tüzes szívvel imádkozik és várja Krisztusát. A hívő ember egész életéből ki kell tetszedjen, hogy hite és kegyessége igazi, a legapróbb cselekedetünknek is köze van Istenhez, mert azon le lehet mérni, hogy kinek szolgálunk. Isten szuveranitása azt jelenti: mindent adunk Istennek vagy semmit. A Kálvin hite egy harcos hit. A hívő szüntelenül veszélyekkel és akadályokkal kell megküzdjön. A harc halálunkig tart, soha nem leszün veteránok, hanem mindvégig katonák maradunk.

Hogyan vigasztal és bátorít Kálvin?

1.A próbákban Érdekes az, hogy Kálvin hősiességet kér az embertől. S közben teljes romlottságáról tesz bizonyságot. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni? Az világos, hogy Kálvinnak nincsenek illuziói az emberrel szemben, ő úgy látja az embert, ahogy az van : megromlott természetével, gyengeségével, elesettségével. S Mégis Kálvin ebből a teljesen romlott emberből valóságos hőst akar formálni, aki negedelmes és bizonyságot tesz, aki még a vértanúságot is vállalja.  Kálvinnak nincsenek elvárásai az emberrel szemben, hisz ismerte a Bibliát és a saját szívét, tudta hogy természetünk szerint mi Isten ellenségei vagyunk. Hogy lehet ettől az embertől mégis nagy dolgokat várni? Hogy lehet az, hogy miután Kálvin olyan pesszimista képet fest az emberről, mégis optimista módon hősies tulajdonságokat vár el tőle? Honnan kapunk segítséget a megpróbáltatások, a kísértések között? Ezt a kérdést is az Isten szuveranitása oldja meg. Ha csak az ember lenne, akkor Kálvin is kétségbe esne. De van egy szuverén Isten, aki az embert megdolgozza, formálja, és aki elvégzi benne azt, amire magától soha se lett volna képes. Kálvin nem az embertől., hanem az Istentől vár csodákat, amiket Ő a gyenge és romlott emberben el tud végezni mindent Isten tesz Isten hamarabb látja a mi bennünk levő munkáját, mint gyengeségeinket, írja az egyik levelében Gyakran hivatkozik a Fil.1,6 ra, hogy amit Isten elkezdett, azt el is fogja végezni bennünk. A hősiesség és vértanúság az Isten bennünk való  hatalmas munkájának az eredménye. Persze, hogy az ember is össze kell szedje minden erejét, de ennek csak akkor van értelme, ha Isten támogatja. Mire alapozza Kálvin azt a bizonyosságo, hogy a gyenge emberben elvégzi az Ő munkáját? Kizárólag Isten ígéreteire, vagyis a Bibliára. Kálvin mindenben a Biblia embere. Ami a Bibliában van, az számára abszolút igazság. Ezért mi is Isten ígéreteire kell támaszkodnunk, mert azok egy olyan létrát képeznek, amin a mennybe jutunk. Ígéreteire pedig azért lehet támaszkodni, mert Ő mindenható. Mindenhatósága mindenek előtt azt jelenti, hogy ígéreteit be tudja teljesíteni. Vannak olyan emberek is, akik a megpróbáltatásban elesnek. Ez a Kálvin idejében azt jelentette leginkább, hogy az üldözéstől való félelemben megtagadták hitükat. Kálvin nagyon világos és őszinte ebben a kérdésben, de tele van együttérzéssel. Nem próbálja kicsinyíteni a bukás komolyságát, mert ez a Sátán győzelme és botránkozás a hívők számára.. A Sátán diadalmaskodik ilyenkor és mi nem tehetünk mást, mint hogy sóhajtva lehajtjuk fejünk. Kálvin prófétai hangon ítéli el ezeket és nem hajlandó a rosszat jónak mondani. De nem csak azt érezteti ezekkel az emberekkel, hogy nagyot buktak, hanem bíztatja őket, hogy a jövőben legyenek hűségesek. Bukásuk vezesse őket alázatra, s ők tudhatják azt, hogy Isten nem vetette el őket. Ha mi el is estünk, -mondja Kálvin-Isten kegyelmesen nyujtja kezét, hogy bukásunk ne legyen halálos. A bukást lássuk, mint egy kivételes szerencsétlenséget, amiből van felépülés.

2.A szenvedésben. Kálvin maga is sokat szenvedett és egy olyan időben élt, amikor mások is rengeteget szenvedtek. Polgárháború, üldözés, száműzetés és pestis, azt mondhatjuk, hogy az élet egy állandó szenvedés volt, a hívők élete olyan volt, mint a tetőn levő madáré, aki nem tudhatja, hogy holnap még él-e egyáltalán. Kálvinnak itt is az Isten szuveranítása segít, hisz ez a bizonytalan élet ott van az Isten kezében, aki mindeneket irányít az Ő akaratával. Mi az Isten mindenhatóságára bízhatjuk magunkat és ott biztonságban vagyunk. Nagy megkönnyebbülés számunkra, hogy Isten mindent hatalmas kezében tart, hogy akarata és bölcsessége által mindeneket ural, s hogy nekünk se tűz, se kard nem árthat az Ő akarata és jótetszése nélkül. A kálvinista ember abban talál megnyugvást, hogy semmi se történhet az Isten akarata nélkül. A szenvedés ennek ellenére nehéz és a keresztyén ember is ordíthat fájdalmában, de ugyanakkor abban nyugszik meg, hogy Isten így akarta. Ha nem hiszünk Isten gondviselésében-mondja Kálvin- akkor a legkisebb baj is kétségbe ejt, akkor az egész élet egy nagy labirintus lesz, ahol nem látjuk a kiutat. Isten szuveranitása, hogy minden az Ő kezében van, s az Istenben való bizalom kéz a kézben mennek Kálvinnál. Isten nem helyez nagyobb terhet ránk, mint amit elhordozhatnánk, és ha a teher növekszik, az erő is növekedni fog. Minél súlyosabb a kereszt, annál nagyobb a kegyelem. De Isten csak akkor segít meg, ha engedelmesek vagyunk Hogy várjuk el, hogy Isten megáldjon, amikor a saját útjainkon járunk és ellenállunk akaratának?

            A szenvedés lehet fenyítés is. A fenyítés, más mint a bűntetés. A fenyítés hozzátartozik Isten pedagógiájához, nevelő munkájához, mert Ő Atya. A fenyítés Isten áldása és az Ő szeretetének a bizonyítéka. A szenvedéssel Isten megpróbálja hitünket, csak úgy lesz az igazi kincsünkké, csak így lesz a hit nem csak az értelem dolga, hanem élő bizonyosság A szenvedésnek is az a célja, hogy elszakítson minket ettől a földtől és odafordítson az örökkévaló dolgok felé. A szenvedés végső soron Krisztushoz tesz hasonlóvá, minél nagyobb és erősebb a szenvedésünk, annál erősebb a Krisztussal való közösségünk.

3.A halállal szemben A halállal szemben a lekigondozónak kettős feladata van. Egyrészt azokat akik a halálhoz közelednek, erre fel kell készíteni. Másodsorban a hátramaradottakat vígasztalni kell. Ennél fontos a hálaadás. Legyünk hálásak, hogy szeretteink egy ideig a mieink lehettek, ismerhettük őket. De a hálaadás még nem minden Kálvin a halállal szemben is Isten szuveranitásában és gondviseklésében találja meg a vigasztalást. A halál sem véletlen, hanem Isten által akart esemény. Mi sokszor nem értjük meg Istent, de megvigasztal, ha például egy fiatal hal meg, hogy ő megfutotta azt a pályát, amit Isten neki szánt.Mi úgy gondoljuk, hogy egy fiatal élete virágában megy el, holott Istennél már érettségre jutott. A fiatalok sírjánál azzal vigasztal, hogy ők sok kísértéstől és bukástól mentődtek meg. Ezenfelül az is megvigasztal, ha arra az örömre gondolunk, ami azoknak van fenntartva, akik Krisztusban halnak meg. A hívő számára a halál megváltás a a bűn szolgaságától és általmenetel Isten országába. Kálvin azonban józan marad és azt is látja, hogy a halál a félelmek királya, a halál a pokol szakadéka. De a hit le tudja győzni a halál rettentésétés így a fullánkja elvétetik.

            Kálvin elveti azt a gondolatot, hogy a halottak alusznak a feltámadás nagy napjáig. Nem, mert közvetlenül a halál után Krisztus jelenlétének örvendeznek. A hívőt épp erről lehet felismerni, hogy ő nem fél a haláltól, hanem örvendezni tud a halállal szemben. A hitetlenségnek a jele, ha a félelmek nagyobbak, mint az öröm és a reménység vigysztalása. Ha a menny a mi igazi hazánk, akkor nézhetek-e másképp a földi életünkre, mint egy idegen földön való vándorlásra? Figyelmeztet arra, hogy mérsékeljük magunkat a fájdalmunkban, a hívő is sírhat, de látszodjon meg, hogy hívőként sír. Van-e akkor vigasztalás, ha egy nem hívő ember hal meg? A Ferrarai hercegnő elveszítette vejét, aki a protestantizmus esküdt ellensége volt. Sok protestáns lelkész kárhozottá nyílvánította ezért. Ezt a hercegnő elpanaszolja Kálvinnak. Ő azt írja, hogy nem gondolná, hogy elkárhozott volna, mert halála előtt az ellenkezőjét bizonyította annak, amit addig mondott. Jóllelehet Kálvin világosan beszél a választottakról és az elvetettekről, de senkit sem sorol az elveszettek közé, mert nem lehet tudni, hogy az utolsó pillanatban Isten valakinek nem nyitja-e meg szemét és nem fogadja-e kegyelmébe.

Tanácsok rendkívüli esetekben

Kálvinhoz sokan fordultak nehéz lelkigondozói esetekben. Pl. egy férfi elhagyhatja-e  hazáját, akit a mártírhalál fenyeget s felesége nem hajlandó vele menni? Meg kell próbálja meggyőzni, hogy vele együtt menjen, de ha semmit sem ér el, menjen magában felesége nélkül.

Részvétel a pápista szertartásokban. Egy királyi tisztviselő fordul ebben a helyzetben Kálvinhoz, hogy elkísérheti-e a királyt egy ilyen szertartásra, úgy tűnik, hogy az illető Naámán példájára hivatkozik. Kálvin ezt nem engedi meg, mondván, hogy Naámán senkit se botránkoztatott meg és mások voltak a körülmények. Két dolog miatt nem teheti ezt:

1.megszomorítaná az Isten gyermekeit, megbotránkoztatná őket és a tudatlanokat megriasztaná

2.az ellenségnek okot adna a felfuvalkodottságra

Egy asszony fordul hozzá, mondván hogy férje halála előtt megeskette, hogy nem fog Kálvinnal levelezni, be kell –e tarsa esküjét? Kálvin azt mondja enem, mert ez olyan, mint az apácák esküje a kolostorban Ezt az esküt azért is érvénytelennek kell tekinteni, mert ez az ő hitének rovására történne.

A szükséghazugság. Természetesen elítéli a hazugságot, de vannak esetek, amikor a szeretet fontosabb, mint az igazság. Pl egy lelkész letagadhatja, hogy istentiszteletet tartott , mert ha bevallja sok családot, köztük gyermekekekt sodorna életveszélybe.

Azt is megkérdezték Kálvintól, hogy szabad-e elmenekülni a pestis elől? Kálvin azt mondja, hogy Isten szuveranitásából kiindulva nem, mert Isten bárhol meg tud őrizni, ott is ahol az a leginkább tombol, de megengedi, viszont az nem menekülhet el, akinek ott fontos hivatása van pl. világi felsőbbség tagja vagy lelkipásztor.

Sok házassági kérdéssel jöttek hozzá, sok gond volt a polgári státussal, hisz ekkor a házasságkötés az egyház kezében volt, voltak már akkor is házassági konfliktusok és válások is szép számmal. Megengedi, hogy egy férfi elvegye elhalt felesége húgát vagy testvére özvegyét. Mit tegyen a hívő feleség, ha hitetelen férje bántalmazza? Pál álláspontját képviseli: a hívő asszony nem válhat el hitetlen férjétől, még akkor sem, ha attól sokat kell szenvednie, imádkozzon érte és próbálja meg az igazságra elvezetni. De ha súlyosan bántalmazza és életveszélyben van, akkor meneküljön el tőle. Megkérdezik tőle, hogy elkárhozott-e a megkereszteletlenül elhalt gyermek, Kálvin válasza: határozott nem. A kereszt jelének a viselését elutasítja, megengedi a a kamattal való kölcsönadást, de ne legyen uzsoráskodás.

            Azt mondhatjuk, hogy Kálvin a reformáció korának a lelkiismerete volt. Ha volt valaha lelkiismeretes lelkigondozó, akkor az Kálvin volt, aki Genfben bátorított és megnyugtatott, vagy épp intett és feddett, aki sohasem próbált egyszerű megoldásokat adni, de bibliai alapelvek segítségével próbált segítséget nyujtani. Kálvin lelkigondozásában nagy önuarlmat, egészséges értelmet és világos látást mutat, mindezt pedig Isten igéje alapján.

Kálvin lelkigondozásának jellemző vonásai

1.Hogyan jutott kapcsolatba a lelkigondozottakkal? Sokszor egy közvetítő barát által. Sokszor ő maga kezdeményezte a levelezést, sokszor pedig válaszol egy levélre, amiben hozzá intéztek kérdéseket. Ha ő kezdeményezi a levelezést, mindig bocsánatot kér és ilyeneket mond: nem akarok más életébe beleavatkozni, de Isten mégis erre indítja őt. A legtöbbször barátainak ír szeretetből. Sokszor azt írja, hogy valószínű, hogy felesleges a levele, mert az illető időközben már el is jutott a helyes látásra és akkor ő csak egy kis erősítést ad ebben.

2.Kettős cél. Az első a bátorítás, bíztatás, a hitben való megerősödés.. A  második azonban az Isten országának az előmenetele. Az egyes ember győzelme vagy bukása az Isten országának előmenetelét vagy hátráltatását szolgálja.

3.Alázat. Senkit se akar megbántani, nem érzi magát senkinél feljebbvalónak, nem akar felülről semmit se ráerőltetni valakire, ő is olyan gyengének érzi magát, mint az, akinek segíteni próbál.

4.Tekintély. Bár ő is gyenge ember, mivel azonban Isten elhívottja, küldöttje ezért tekintélye van. Tudatában van annak, hogy Isten nevében beszél, hogy Krisztus jelenlétében szól, ezért, amit mond az nem baráti tanács, vagy a saját megtapasztalása, hanem Isten akaratának továbbadása.

5.Kérlelhetetlenség Kálvin irásmagyarázata és lelkigondozása nem ismeri a bizonytalanságot, habozást. Mivel meg van győződve, hogy Isten igéjét képviseli, nem tűr ellentmondást.

6.Saját vélemény Azt akarja elérni, hogy mindenki maga is győződjön meg az igazságról, ez legyen az ő személyes véleménye is, ne azért engedelmeskedjen, mert azt ő mondta, Kálvin el akar tűnni, hogy a lelkigondozott egyedül maradjon Istennel, az igével és lelkiismeretével, hogy ő maga dönthesse el, hogy mi a jó és mi a rossz.

7.A lelkigondozó szerepe és helye. Ez nagyon fontos.Isten adja a vezetést, de a lelkigondozó nyitja meg a lelkigondozott szemét, hogy adott esetben meglássa, mit is akar Isten.A lelkigondozó erősíti a lekigondozott akaratát, hogy ő a felismert kötelességet teljesíteni tudja. A lelkigondozó nem más, mint Isten igéjének a tolmácsa. Olyan embereken segít, akik haboznak, bizonytalankodnak, nem tudják, hogy mit cselekedjenek. A csüggedőket emlékezteti Isten gazdag ígéreteire. A botladozóknak, elbukóknak segítséget ad, hogy bűnbánatot tarsanak és megtérjenek. Kálvin nem kapcsolja ki az ember aktivitását. Soha nem tesz különbséget az Isten és az ember cselekedete között, azokat nem választja el egymástól. Sok esetben világos, hogy csak Isten cselekszik, pl. egy betegségből való gyógyulás, máskor azonban embereket használ fel. Kálvin elutasítja azt a szőrszálhasogatást, ami különbséget tenne Isten és az ember munkája között, ami Isten munkáját felmagasztalná és az emberét lebecsülné. Hogyan tudna a mi meghomályosult látásunk ebben világosságot teremteni-teszi fel Kálvin a kérdést? Akkor is Isten cseklekszik, amikor engedetlenek vagyunk, akkor akaratunk ellenére használ fel.de óriási különbség van aközött, amikor engedetlen embereket használ fel(pl.Nabukodonozor), mert őket Isten bosszúja eszközeként, az engedelmes embert, pedig az üdvösség eszközeként használja fel.

            A lelkigondozó egy alkalmas eszköz az Isten kezében, aki által Isten szól, cselekszik, emberi szíveket magához von, a helyes útra térít, embereket megőriz bukásoktól, bűnöktől. Kálvin tudatában van annak, hogy akkor is mindent Isten cselekszik, amikor meinket felhasznál, hisz minden mi munkánk hiábavaló lenne, ha Isten abba nem adná bele az ő erejét és kegyelmét.

8.A lelkigondozás bibliai jellege. Ez három dologban mutatkozik meg:

a.állandóan bibliai példákra hivatkozik, benne valósággal élnek a Biblia emberei: Ábrahám, Mózes, Dávid,Péter és a többiek.

b.állandóan arra buzdítja lelkigondozottjait, hogy olvassák a Bibliát, elmélkedjenek minél többet felette.

c.nagy hangsúlyt fektet a tanításra. A biblia az élet minden gyakorlati kérdésében eligazít és a hit legfőbb szabálya.

9.Kételkedés

Kálvin lelkigondozásában nem sok helye van a kételkedésnek, mivel a Biblia nem vita tárgya. (Ha Kálvin román katonatiszt lett volna akkor így fejezte volna ki: Biblia nu se discută ci se execută) Kálvin a kételkedésről mindig úgy beszél, mint ami hiba, gyarlóság, hitetlenség.

10.Mai kérdések. Ezek ismeretlenek Kálvinnál Ne felejtsük el, hogy Kálvin a középkorban élt, Galilei és Newton előtt. Alig van szó lelkigondozásában a rossz eredetéről, Kálvin számára egyértelmű volt, hogy Isten úgy akarta, hogy rossz is legyen. Kálvint, mint abban az időben mindenkit a leginkább a katolicizmus és a protestantizmus közötti vitás kérdések foglalkoztatták. Hitből való megiagzulás, szentek, tisztelete, tisztítótűz stb.

11.Egyszerűség. Mindig és mindenben erre törekedett, világosan és egyenesen halad lelkigondozásában a cél felé. Az egész keresztyén életet néhány alapvető dologra redukálja. Amikor pl. kötelességeinkről beszél, ott a kulcsszó az engedelmesség Isten igéjének. A döntések meghozatalánál pedig : önmegtagadás, a megpróbáltatásokban: elfogadás és türelem, veszélyben és üldöztetésben : bizalom lés reménység. Egész lelkigondozását talán egyetlen mondatban összefoglalva így lehetne elmondani : Isten minket egész életünkön át hatalmas kezében tart és ez élet után megnyitja számunkra a mennyet.

            Összefoglalva végszóként azt lehetne mondani: az evangélium szolgáinak, a lelkigondozóknak egyedül Isten igéje ad tekintélyt, az ő egyetlen feladatuk és gondjuk az kell legyen, hogy Isten igéjét tolmácsolják és alkalmazzák az élet minden területére. Lelkigondozó és lelkigondozott egyaránt azon kell legyen, hogy mindenben az Isten dicsősége ragyogjon fel és legyen nyilvánvalóvá.

            Ezt az előadásomat is azzal zárom, mint a két tavalyit: ha ezt a célt csak a legkisebb mértékben én is elő tudtam mozdítani ezen előadás által, akkor ezért is- Istené legyen minden dicsőség.

Marosvásárhely 2010 passió heteiben                                             Lőrincz István

Felhasznált irodalom: Jean-Daniel Benoit Calvijn als zielzorger

                                    Gyökössy Endre A lelkigondozó Kálvin