Hánókh

Barangolás bibliai tájakon:Hánókh

            Ez személynév is, Kain fiának a neve, de egy város neve is, az első városé, amit Kain épített és fiáról nevezett el.Érdems elgondolkodni arról, hogy mit is jelentett ez a város akkor és mit jelent ma számunkra. Mi Isten terve a várossal? Ez a szó több mint 3OOO-szer fordul elő a Szentírásban. Az első várossal illetve városépítővel a büneset után találkozunk. Kain kezd városépítésbe , miután megöli Ábelt. A testvérgyilkosság és a városépítés szoros összefüggésben állanak egymással. Miután tehát Kain megöli Ábelt, Isten felelősségre vonja őt : mit cselekedtél? A te testvérednek a vére kiált fel hozzám az égre. Isten ekkor megátkozza Kaint : átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből. Az átok egészen konkrétan is meg van nevezve : mikor a földet müveled, ne adja az néked többé az ő termő erejét, bújdosó és vándorló légy e földön. Ez egy nehéz sors : állandóan útban lenni, sehol se találni nyugalmat, mindig menekülni. Nincs az embernek egy stabil hajléka, otthona, nincs egy hely ahol egy kicsit nyugodtan, biztonságban érezheti magát. Kain megretten az átok hallatán : ímé elüzöl engem a földnek színéről, bújdosó és vándorló leszek és akárki talál rám,megöl engemet. De az Úr védelmébe veszi Kaint, mondván hogy aki őt megölné, az hétszeresen megbüntettetik. S az Úr megbélyegzi Kaint, hogy senki ne ölje meg, aki rá talál. Kain Ábelnek nem adott biztonságot, de Isten Kainnak védelmet ad. De Kain még ezt az enyhített büntetést se tudja elfogadni, nincs megelégedve sorsával és két dolgot tesz azért, hogy az Istentől kapott büntetést semlegesítse : családot alapít és várost épít. Felépíti a maga Isten nélküli egzisztenciáját. Neki úgymond nincs szüksége Isten védelmére, ő majd gondoskodik a maga biztonságáról, mégpedig a maga által épített várossal. Ez egy nem akármilyen város, két komoly szándék van mögötte. Az első az, hogy nem fogadja el büntetését, így a városépítás lázadás Isten ellen. A második dolog, hogy nem fogadja el azt a biztonságot, amit Isten ígér neki, ő majd maga garantálja a saját biztonságát. Igy ez a város az ő Istentől való függetlenségének a jele. Már mondtuk, hogy a családalapítás és városépítés szorosan egymáshoz tartoznak. Ez kitetszik abból az egyszerü tényből, hogy a várost a saját fiáról Hánókhnak nevezi el. A családja és a város teljességgel egymáshoz tartoznak. Kain jól elboldogul Isten nélkül is. Neki elég, hogy van családja, van egzisztenciája, van egy szép családja és egy szép városa. Istenre nincs szüksége se neki, se a családjának, se az általa épített városnak. A Hánókh név azt jelenti : odaszentelni, felszentelni, alapítani. Kain most egy egészen új dolgot szentel fel : egy Isten nélküli várost. Ez a város épp az ellentéte az Édennek. Ez Kain alternatívája. Ez a város valami egészen új dolog akar lenni, az ember városa, az Isten nélküli város.

            Isten neve számára e városban nincs hely. Az ember mobilizálódik Isten ellen. Az emberek összefognak, hogy Istent letaszítsák a trónjáról, az ember végérvényesen le akar  számolni Istennel.

            A városépítésben tehát az ember a maga hatalmi vágyát, érvényesülési szándékát éli ki. A várost kezdettől fogva jellemzik a kemény bünök : szenvedélyek, szabad-szerelem, erőszak, élvezetvágy és annak hajszolása. Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy a városok fölött nem csak egy légköri, hanem egy lelki szmog is van, ami nem akarja Isten igéjét átengedni. A város egy nagyon jó hely az ember számára, ahol Isten nélkül is megélhet. Falun még akarva.-akaratlan is érik lelki hatások az embereket, ha valaki teljességgel elidegenedik Istentől és egyháztól azt még megdorgálják a többiek, városon ilyen már nincs, itt nagyszerüen el tud rejtőzni az ember Isten elől.

            Ezek után azt remélnénk, hogy legalább Jeruzsálemmel sokkal jobb a helyzet. Sajnos nem így áll a helyzet. A próféták rengeteget ostorozzák Jeruzsálemet bünei miatt. Sofóniás, Jeremiás, Ezékiel jajszót kiáltanak Jeruzsálem ellen, amelyet ellenszegülőnek, undoknak és erőszakodskodónak neveznek. Jeruzsálem is leborul a bálványok előtt. Ezékiel próféta ezért odáig megy, hogy Jeruzsálemet Sodomával azonosítja. Jeruzsálem se jobb, mint a pogány városok. De erről még külön lesz majd szó e sorozat rendjén.

             Ezek után feltevődik a súlyos kérdés : hát akkor a város egy olyan hely,ahol a hit teljességgel meghal, ahol az egyház napjai is meg vannak számolva? 1965-ben megjelent egy könyv, Harvey Cox a szerzője, aki azt állítja, hogy a modern kornak két jellemzője van : az elvárosiasodás és a hagyományos vallások összeomlása és ez a kettő szoros összefüggésben áll egymással. Kétségtelen, hogy összefüggés van az elvárosiasodás és a hitetlenség növekedése között. Ezek szerint a hívő ember számára az a legjobb megoldás, hogy kimeneküljön a városból, mert a város nem egy számára való hely? Ezt teológiailag nagyon jól meg lehet alapozni Ábrahám történetével, hiszen Isten őt kiküldi Úr-Khaszdim városából és egy nomád, vándorló életmódra hívja el. Hogy mindig útban legyen, hogy sehol se legyen otthon. Ábrahám is a Kain sorsára jut, tehetjük fel a nehéz kérdést? De itt van egy nagyon lényeges dolog, egy óriási különbség Kain és Ábrahám között. Kain a megátkozott, Ábrahám pedig a megáldott ember. Ábrahám az áldásban mindent megkap, a biztonságát is, ezért neki nem kell várost építenie a maga biztonságának a szavatolására. Ábrahám Istentől kapja a családot is és kap Istentől alapokkal bíró várost is. Ábrahám nem választja a várost, amikor válásra kerül a sor a Lóttal való feszültségben sem, Lót az, aki a városokkal teli Jordán völgyet választja. De Ábrahám szenvedélyesen imádkozik a városok megtartásáért, megmaradásáért. Jeremiás is arra buzdítja a fogságban levő atyjafiait, hogy imádkozzanak Babilonért és munkálkodjanak annak jólétén.

            A döntő fordulat azonban itt is a Jézus születése. Jézus egy városban születik meg, Betlehemben, a Dávid városában. És egy városban, Názéretben tölti a gyermek és ifjúkorát. Kapernaum pedig mind a mai napig a Jézus városa. Jézus nem félt a városban megszületni, felnőni, élni. Ezzel is azt hirdette, hogy Isten nem mondott le a városokról. Már Sofóniás próféta is hirdette a jajszó mellett, hogy Isten maraszt Jeruzsálemben nyomorúlt és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében. Tehát a városban is lehet az Úr nevében bízni. Az Újszövetség két nagy embere nagyon szerette a várost. Az egyik Lukács, ő 97-szer használja a város szót a két könyvében, mig a másik három evangélista együttvéve csak 47-szer. A másik igazi városi ember Pál apostol. Ő egy nagyvárosban született és missziói munkája során mindig városokba megy. Antiókhia lesz a missziói bázis, ez a hatalmas metropolis, már abban az időben több mint 3OO.OOO lakosa volt, Róma és Alexandria után a birodalom harmadik legnagyobb városa. Erről a városról már részletesen szóltunk, s arról is, hogy milyen áldott gyülekezet élt itt. Istennek Korinthusban is sok népe volt. És még abban a városban is volt gyülekezete Krisztusnak, ahol a Sátán királyi széke volt : Pergámumban. Ebben a városban már mártirok is voltak ebben az időben, Antipást név szerin emliti a Jelenések könyve. A város tehát egy nagyon nehéz hely a gyülekezet számára, de mégsem egy reménytelen és egy lehetetlen hely. Istennek volt, van és lesz népe a városban is.

            Különös, hogy a Szentírás egy kerttel kezdődik és egy várossal fejeződik be, a mennyei Jeruzsálemmel. Ez az Isten városa. Bárcsak tudnánk úgy élni a földi városban, hogy egykor majd a mennyeinek is lakosai lehessünk.

Olvasandó igék: 1Móz.4,17, 18,23-32, Jer.29,7, Sof.3,12, Zsid.11,10, 13,14

                                                                                                           

                                                                                                Lőrincz István