A megszentelődés útján-előadás

A megszentelődés útján

Text. 1Thessz.4,3-7

          Isten Szentlelke ma a megszentelődésre irányitja figyelmünket. Jó, hogy újra és újra előjön ez a kérdés, mert ez mindnyájunk egyik legnagyobb kérdése. Hisz azt látjuk, hogy keresztyén emberek között is annyi a baj, önzők, szeretetlenek, felületesek vagyunk és olyan kevés az olyan ember, akin a szentség érezhető lenne. Pedig ez Isten elhivásának nagy célja a mi életünkben. Keveset foglalkozunk ezzel a kérdéssel: vajon én mennyire jutottam ebben? Mennyire kavar fel, amikor olvasom az igében: szentek legyetek. A megszentelődés hiánya boldogtalanná, keserüvé teszi a hivő embert. A megszentelődés azért is fontos, mert nem egy elméleti kérdés, hanem nagyon is gyakorlati. Miért fontos erről beszélni?

Egyre több keresztyén ember él nyilvánvaló bűnökben, amit a Szentirás bűnnek nevez. Keresztyén házaspárok elválnak, vagy együtt élnek házasság nélkül, magukat hivő keresztyénnek mondó szakemberek éppoly csapnivalóan dolgoznak, mint a nem azok. A keresztyén ember szavára sem lehet többet adni, mint másokéra. Sok magát hivőnek mondó keresztyén még az ú.n világ szerinti „becsületesség” mértékét sem üti meg. Egyes emberek még büszkék is bűneikre, hogy nekik sikerült másokat behúzni, becsapni, valamit kijátszani, lehazudni. Ezek igy szoktak érvelni: mi nem szenteskedünk, mi őszintén felvállaljuk bűneinket. De ebben az őszinteségben nem a bűnbánat van, hanem a dicsekvés van.

Évtizedek óta hitben járnak emberek és mégse a szentség árad belőlük, hanem a panaszkodás, keserűség, reménytelenség, önigazultság. Ez a keresztyénség nem vonzó, hanem taszitó és botránkoztató.

Sok hivő embernek van ú.n. kedvenc bűne, amit megtűr és dédelget. Sok hivő ember nincs tisztában a Szentirás szentségről szóló tanitásával , vagy épp teljesen téves felfogásuk van erről. Mit is jelent hát a megszentelődés valójában? Először is mit nem jelent, hadd szóljunk erről is néhány szót.

Nem kivonulás a világból. Nagyon sokan igy értelmezték ezt az évezredek során, igy jöttek létre a kolostorok, szerzetesrendek, igy éltek emberek remeteként, évtizedekre elszigetelve a világtól. Ezek az emberek azt gondolták: ha kimegyünk a világból szentebbek leszünk. Úgy gondolták: ha valaki igazán szentté akar lenni, annak szakitania kell hitetlen rokonaival, ismerőseivel. Sőt az a legjobb, ha a hivő ember otthagyja munkahelyét is, ahol a többi ember hitetlen és megpróbál egy keresztyén munkahelyet keresni magának. Ez félreértése a Szentirásnak, hisz Jézus nem azért könyörgött, hogy az Atya vegyen ki minket e világból, hanem hogy őrizzen meg a gonosztól.

Mások úgy gondolják, hogy a megszentelődés egy vallásos érzés. Az ilyen ember soha nem mosolyog, a szentség búskomorság, érzelmi túlfűtöttség. Pedig a megszentelődés nem az érzelmekben, hanem a tettekben, a jellemben mutatkozik meg.

A megszentelődés sokkal több, mint erkölcsös embernek lenni, több mint bizonyos erkölcsi normák betartása. A Hegyi Beszédben is világosan látjuk, hogy a megszentelődés több, mint a törvény betű szerinti betöltése.

A megszentelődés nem azt jelenti, hogy begyakorolunk bizonyos viselkedési normákat. Nem az, hogy elkezdek valakit utánozni, ellesem idősebb hivő emberek szavait, mozdulatait. A megszentelődést nem lehet különböző módszerekkel begyakorolni.

Sok ember úgy gondolja, hogy a megszentelődésért nem kell semmit sem tenni, egyszerüen csak várni kell rá. Majd jön magától Az ilyen ember aztán könnyelmüen kijelenti : sajnos Isten ezt és ezt még nem végezte el bennem, de remélem, hogy valamikor majd csak megteszi.

Ismét mások különleges dolgokban, különleges élményekben keresik  a megszentelődést ( Lélekkeresztség, nyelveken szólás  stb)

Ezek az elképzelések mind idegenek a Szentirás tanitásától, ezek tévtanitások és eltávolitanak minket az Úrtól, ahelyett hogy közelebb vinnének minket hozzá. De igenis beszélni kell arról, hogy mi a Szentirás tiszta tanitása a megszentelődésről, hisz a Szentirás nagyon sok helyen szólit fel minket a szentségre, és a Zsidókhoz irott levélben nem csak az van megirva, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, hanem az is , hogy szentség nélkül senki sem látja meg az Urat. Mit jelent hát a szentség, amire Isten elhivott minket?

 A szentség Isten tulajdonsága. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi a szentség, akkor Istenre kell nézni, mert ez Isten egyik tulajdonsága. Isten tökéletessége, tisztasága, Istentől idegen minden bűn, nem is férhet közelébe, Isten közelsége megemészti a bűnt, mint a tűz a szalmát, minden tisztátalanság megsemmisül az Ő közelében. A megromlott ember azért rejtőzködött el Isten elől, mert érezte, hogy nem kerülhet a szent Isten szine elé. Az Isten szentsége megemésztette volna az embert. Ezért kellet az Ószövetségben mindent, ami az Istennel való kapcsolattartást szolgálta : sátor , oltár, áldozatok, edények, ruhák, sőt a személyeket, papokat is megszentelni. Az Úr napját, az ünnepnapokat is meg kellett szentelni. Tudjuk, hogy a szent szó épp elkülönitést jelent az Isten szolgálatára. Ezeket nem lehetett másra használni. A sátorban nem lehetett népünnepélyt, születésnapi bulit tartani.  Ez az igény az Újszövetségben is megmarad, sőt egyetemlegessé válik: az egész életünk, testünk és lekünk az Istené, az Ő temploma, amiben Ő lakozni akar. Ez az Isten akarata, hogy mi egészen odaszánjuk magunkat, hogy az Ő tisztaságát, az Ő szentségét jelenitsük meg  a világban. Isten nagyon magasra helyezi a mércét. Nem azt mondja: szenteljünk oda dolgokat, néha tartsunk egy-egy istentiszteletet, adjunk Istennek valamit időnkből, erőnkből, pénzünkből, hanem azt, hogy teljességgel szánjuk oda magunkat, mindenestől legyünk számára elkülönitettek. Legyen minden istentisztelet: családi életünk, házasságunk, gyermekeink, beszédünk, munkánk, szórakozásunk, gondolkodásunk, indulataink, érzelmeink.

Ez emberi erőkkel teljességgel lehetetlen Hisz minden mi megnyilvánulásunk romlott természetünkből adódóan tisztátalan, romlott, bűnös. Az ember önmaga erejéből soha nem tudja elérni Isten szentségét. A szentség csak ott lehetséges, ahol Isten beavatkozik az életünkbe, újjászül minket Istel Szentlelke, új természetet kapunk és ez az új természet már képes a szentségre. A régi természtünk halálunkig megmarad, és ezért a megszentelődés egy szakadatlan harc. Aki nem ismeri a megszentelődésért vivott ádáz küzdelmet, annak az embernek az életében még nem beszélhetünk megszentelődésről.

Látjuk tehát, hogy amikor az ember fellázadt Isten ellen a szent voltát veszitette el, a maga ura akart lenni és a bűn rabszolgájává vált és nem tud a maga erejéből megváltozni, megszentűlni. Sok ötlet volt az évszázadok folyamán arra, hogy az ember önerőből próbáljon megszentelődni: tanuljon sokat, törekedjen, elmélkedjen, cselekedjen sok jót. De Pál azt mondja az óemberről, hogy Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti azt, nem képes erre. A vallások sem segitenek, hisz a bikák és kosok vére nem tisztithat meg minket. Az ember nem tud megtisztulni, ki adhat tisztát a tisztátalanból, teszi fel Jób a kérdést.  Egyedül Isten szent. A Jelenések könyvében ott van a Bárány éneke, ennek a szövegében ( a dallamot majd csak az örökkévalóságban fogjuk megismerni) ott van : egyedül te vagy szent. De ez a szent Isten lehajolt hozzánk Jézus Krisztusban .Egy szent járt ezen a földön : Jézus Krisztus. Ő kizárólag Isten akaratát cselekedte. Ő volt egyedül tiszta, bűn nélküli. Akiben Jézus él, az szent lesz, mert Ő adatott nekünk szentségül. Az ember nem megszentül, hanem a szent Jézus kezd el élni benne.  Jézus lesz szent a hivőben. És Jézusért Isten a hivőt is szentnek látja. Megmarad a szentségtelen természetünk, de Isten Krisztussal együtt az ő természetét is nekünk ajándékozza. Akiben Jézus él az szent, és csak az szent, akiben Jézus él. Ez nem téveszthető össze semmi mással. A bűnös, a szentségtelen ember találkozik az élő Krisztussal, együtt él vele és ettől lesz szent az élete. Ti énbennem és és tibennetek. Én Krisztusban, ez a megigazulás, Krisztus bennem, ez a megszentelődés. Isten minket nem csak megigazit, hanem meg is szentel, belénk helyezi Jézus életét és képessé tesz az Isten akaratának való engedelmességre. Ezért szólitja igy Pál apostol sokszor a gyülekezet tagjait : elhivott szentek, de ez nem akadályozza meg őt abban, hogy ezután jól megdorgálja őket szentségtelen magatartásukért. Ezért a Szentirás ezt mondja : te szent vagy ezért légy is szent. Ha szentté lettél, legyél szent. Egy szenttől ezt el is lehet várni. Ez azonban nem a mi teljesitményünk, minden szentségünk az ő kegyelmének a munkája. Csak az kell: engedjünk teret Krisztusnak.

Miért szükséges, hogy szentek legyünk?

Először is azért, mert szentség nélkül nem lehet üdvözülni, nem lehet bemenni az Isten országába.

De szentség nélkül szolgálni sem lehet . A szentségtelen ember használhatatlan, alkalmatlan az Isten szolgálatára. A megszentelődés sokszor nehéz, mert önmagunk ellen kell dönteni. Tagadja meg az ember magát: szokásaimat, hagyományaimat, otthonról hozott nyomorúságaimat , mindazt, ami nem szerinte való, mindazt ami régi természetünkből való.  A Szentirás nagyon sokat beszél pl. a beszédünk szentségéről. Csak a beszéddel kapcsolatban mondja a Szentirás, hogy szentségtelen. Krisztusról külön kiemeli a Szentirás, hogy az Ő szájában álnokság nem találtatott. A keresztyén emberek életében a beszéd területét hatja át a legkevésbbé a szentség. Észre sem vesszük, hogy mennyit vétkezünk ezen a területen, beszennyezzük szolgálatunkat. Annyi haszontalan, fölösleges, ártó beszéd van bennünk. Nagyon sok jót mondunk magunkról és nagyon sok rosszat másokról.

Keresztyén életünk egyik nagy buktatója, hogy mi nagyon szeretnénk megmutatni a szent életet, tulajdonképpen magunkat szeretnénk megmutatni. Szeretnénk Isten áldását kiérdemelni. Úgy müködik ez, hogy úgy gondoljuk, hogy eljutottam a megtérésig, bűnbocsánatot kaptam, de most következem én. Eddig volt a kegyelem, most én vagyok a soron. Elvégre nekem is kell produkálni valamit, mert ha nem, akkor Isten nem áld meg. Ha valamit nem csináltam jól, akkor megbűntet az Úr, ha pedig jól sikerült, akkor megáld. Sok hivő ember ettől görcsöl be: ha jól csinálom jön az áldás, ha rosszul, akkor jön az itélet. Ha nem olvastam reggel igét, akkor biztos azért nem sikerült valami, megbűntetett Isten, de ha olvastam, akkor az áldás kell jöjjön. Eljutunk odáig, hogy úgy gondoljuk, hogy a megtérésig természetes a kegyelem, de utána a cselekedeteimért akarok áldást kapni, valamit ki akarok érdemelni az Úrtól. Pedig az Úr nem akar mást, mint megmutatni a hivők életében az Ő kegyelmének felséges gazdagságát. Isten nem csak a megtérésünkig adott kegyelmet, hanem azután is kegyelméből élünk.

Isten nagy kegyelmet adott nekünk, reánk pazarolja kegyelmének gazdagságát, ezért légy szent, mert olyan nagy kegyelem vesz körül téged.  Amikor Isten minket a szent életre biztat, akkor a fő érv mindig ez: azért élj szentül, mert Isten neked mérhetetlen mennyiségü kegyelmet adott. A király azért várja el az adós szolgától, hogy bocsásson meg a szolgatársának, mert : én mennyit elengedtem neked. Te mennyi kegyelmet kaptál és te a legkisebb kegyelemre sem voltál képes. Lássuk meg naponta, hogy mennyi kegyelmet kaptunk, hogy milyen mérhetetlen mennyiségben kaptuk, Isten  valósággal ontja rád kegyelmét, ezért élj szentül. Ne félelemből élj szentül, mert akkor majd Isten megbűntet, ne is azért, hogy megáldjon, hanem azért élj szentül, mert téged már kimondhatatlan gazdagsággal megáldott.

Ha elfelejtjük, hogy kegyelemből élünk, akkor undok emberekké leszünk. Ha elfelejtjük, hogy mennyi kegyelmet kaptunk, akkor leszünk szentségtelen emberekké. A ki ennyi kegyelmet kapott, mint mi, az nem élhet szentségtelen életet. A keresztyén ember szent életének a motorja : a gazdagon ránk áradó kegyelem. Isten nekünk egy örvendező életet akar adni, amely látja a kegyelem gazdagságát és ezért él egy megszentelt életet.

A megszentelődés egyik eszköze az életünkben a szenvedés. Nem lehet megszentelődésről beszélni a szenvedés nélkül és forditva sem. Ha elmarad a szenvedés akkor elmarad a megszentelődés is. Isten ezt a hármat : a szeretetet, a szentséget és a szenvedést egybeszerkesztette és amit az Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza, ez nem csak a házasságra érvényes.  Isten egyszerre ajándékozza nekünk mind a hármat. Isten minket a maga gondolata szerint szeret, oda szeret minket szenvedés által is a megszentelődés útjára. Ne felejtsük el hogy a pohárt az Atya adta Jézus kezébe, nem Pilátus és nem Kajafás. Mi mindig azt nézzük, hogy mit ad Isten pedig a kezet kellene látnunk, amiből mindent kapunk, a szenvedést is. A szent szó eredeti jelentésében ott van ez is : vágni, elmetszeni. Ahol vágás van ott szenvedés is van. A szeretet azért szeretet, mert fájni is tud. Ha a szeretet szenved, akkor a szent is szenved. Morus Tamás mondja: ha vele voltál a kánai menyegzőn ne hátrálj meg Kajafás udvarában sem. Angliában két embert halálra itéltek evangéliumi hitükért. Ott álltak a máglya előtt, az egyik reszketett a félelemtől. A másik azonban ezt mondta neki: légy bátor testvér, mert Isten most két olyan lámpást gyújt meg, ami bevilágitja egész Anglia földjét. Pascal szerint Krisztus szenvedése nem fejeződött be, Ő tovább agonizál az egyházban mintegy a világ végezetéig. A feltámadott Krisztust sebeiről ismerték fel tanitványai, Jézus tanitványait ma is Krisztus sebeiről lehet felismerni. Örüljünk annak a megtiszteltetésnek, hogy Krisztus nekünk ajándékozta sebeit. Izraelben az utcán vertek egy keresztyént, ő hősiesen tűrte, valaki megkérdezte: miért nem hivsz rendőrt? mire ő ezt válaszolta: őket, mármint a zsidókat az fogja meggyőzni, ha vállaljuk értük a szenvedést. Az evangélium nem a langyos, kompromisszumos időkben terjedt, hanem akkor , amikor szenvedtek és szenvednek érte. Vele- Benne a szenvedésben, az üldöztetésben, a nyomorúságban. Az, hogy szenvedünk szintén nem érdem, hanem kegyelem. A szenvedés nem hősimádat, hanem az, hogy az ő szolgálatát úgy hordozhatjuk, hogy az ő dicsősége növekszik általunk.

A megszentelődés célja a szolgálat. A Föld csak akkor tölti be szolgálatát, ha a Nap körül forog és nem önmaga körül, ha önmaga körül forogna megfagyna rajta az élet. Ha csak magad körül forogsz és nem szolgálsz megsavanyodsz, elkeseredsz, indulatos leszel. Ha szolgálsz : kivirul az életed. A szentség nem állapotot, hanem hozzáállást jelent, rákapcsolódás az Úrra teljes életfelülettel. Boldog az a szolga, aki végzi a munkát, aki nem álmodozva várja vissza Urát. Nem igy gondolkozunk: majd csak kihuzzuk valahogy Krisztus visszajöveteléig, hanem ez : mit tudnék még elvégezni. A cserkész összevágja bokáját és azt mondja vezetőjének : feladatot kérek. Itt vagyok, amit elvégezhetek, azt szeretném elvégezni., hadd teljen meg azzal az életem, amivel az Úr akarja megtölteni. Nem görcsös, erőltetett álszent módon, hanem természetesen Istent dicsőitve. Kis dolgokban látszik meg a szentség. Egy férfi bement egyszer a lelkészi hivatalba és azt mondta : itt valami jó dolog kell történjen, mert 21 évi házasság után feleségem ma először ágyba hozta nekem a kávét. Én is szeretnék ide járni. A keresztyének életszentsége fogja behozni az embereket a templomba.Akkor jönnek az emberek, ha látják azt, hogy van miért jönni. A missziónak a megszentelt életű keresztyének a letéteményesei. Nem leszünk kifogástalanok, de rákapcsolódunk az Urra és elkezdünk szolgálni, és Isten elkezd használni minket. Tele leszünk ötletekkel, feladatokkal, meglátjuk a munkát. Kirajzunk a világba megszentelt életillattal, amit az emberek előbb vagy utóbb meg fognak érezni rajtunk. Lássák az emberek jó cselekedeteinket és dicsőitsék mennyei Atyánkat. Jó illatot érezzenek, a Krisztus jó illatját és ne a bűn bűzét rajtunk. Induljunk igy el erről a konferenciáról is, hogy az Ő neve dicsőittessék a mi életünk által is.