A Marosvásárhely-Alsóvárosi
Gyülekezet rövid története
A Marosvásárhelyi Református Egyház 1957 előtt
egyetlen egyházközséget képezett, két parókiális körrel: Vártemplom (I.) és Kistemplom(II.) A közös iroda (pénztár) a
mai Bernády tér 3 sz. alatt volt. A városnak négy istentiszteleti helye volt ,
az említetteken kívül a Szabadi úti templom, amely később Csiha Kálmán idejében
Marosvásárhely IV. néven önállósult, valamint a Fürst-telepi imaház, amely
1976-tól Marosvásárhely V. (Felsőváros) néven lett önálló egyházközséggé, ifj.
Szabó Frigyes lelkipásztorsága idején. E két utóbbi a Vártemplom
adminisztrációja alatt állott, vártemplomi
segéd-, illetve másod-lelkészek gondozása alatt.
Marosvásárhely-Alsóvárosi egyházközségünk 1957
május elsejével önállósult, amikoris az addigi egyetlen egyházközség három
önálló egyházközséggé válott szét: Marosvásárhely I. (Vártemplom),
Marosvásárhely II. (Kistemplom, vagy Gecse-út) és Marosvásárhely III.
(Alsóváros). Erről az Árus Lajos akkori segédlelkész által vezetett jegyzőkönyv
tanúskodik. Míg az első kettőnek istentiszteleti helye, lelkipásztori
szolgálati lakása, szőlője és egyéb vagyona volt, az Alsóváros csak a város
térképén kijelölt területtel bírt. Első beruházásként közös költségből
megvásárlásra került a Hosszú utca 21 szám alatti (azóta kisajátított és
lebontott) családi ház, lelkipásztori szolgálati lakásul.
Az önállósult gyülekezet Barabás
Benedek marosszentgyörgyi lelkészt, a Marosi Egyházmegye akkori esperesét hívta
meg lelkipásztorául, abban a reményben is, hogy az ő tekintélye segíteni fog
abban, hogy a gyülekezet minél hamarabb templomot építhessen. Sajnos ez az álom
csak több mint 30 év múlva lett valósággá. Egészen 1976-ig az alsóvárosi gyülekezetnek
nem volt önálló gyülekezeti helye, ezért az alsóvárosi lelkészek továbbra is a
Gecse utcai templomban szolgáltak. Közben lelkészváltás is történt, a
gyülekezet 1975 dec.1-ével Dr. Bustya Dezső vízaknai lelkészt hívta meg
lelkipásztorául, aki kereken 2o éven át volt a gyülekezet igen hűséges és
szeretett lelkipásztora. Ő óriási lelkesedéssel és rendkívüli munkabírással
vetette bele magát a munkába. A gyülekezet egész területét felmérte, minden
református családot, egyháztagot meglátogatott, összeírt. 1976-ban a gyülekezet
megvásárolta a Ludasi utca 3 szám alatti telket, amit imaházzá alakított át,
természetesen minden engedély nélkül. Később az épülethez egy ún. „üvegházat”
építettek, azért hívták ezt üvegháznak, mert az oldalát régi ablakkeretekből összeállították
össze, a teteje egyszerű eternitlappal volt befedve, mert minden percben
számítani lehetett arra, hogy ezt a részt lebontatják. Ez hála Istennek nem
történt meg, így az imaházban mintegy 200 ember fért el. Az első
istentiszteletet ebben az imaházban 1976 júl. 14-én Dr. Bustya Dezső
lelkipásztor tartotta. Különben ez az imaház igen kedves hajlék volt; valóban
otthonná lett a gyülekezet számára, az idősebb nemzedék még mindig nagy
szeretettel, s némi nosztalgiával emlékszik vissza erre a már nem létező
épületre, mint valami meghitt családi fészekre. Vasárnap délelőtt 9 ill. 11
órától is volt istentisztelet, ez így maradt a templom építése után is, egészen
2000 június végéig, amikor is a Kövesdombi gyülekezet önállósulásával már
szükségtelenné lett két istentisztelet tartása. Most csak a három sátoros ünnep
első napján, illetve virágvasárnap tartunk délelőtt két istentiszteletet.
Ezután
évente újra kérték az elkészült és többször is átdolgozott terv jóváhagyását
egy templom és lelkészi lakás építésére, de a kommunista rendszer elöljárói ezt
újra és újra megtagadták. 1988-ban, amikor a Hosszú utcában lévő parókia
lebontásra ítéltetett, a presbitérium elérkezettnek látta az időt a határozott
fellépésre és csak úgy volt hajlandó megadni a lebontáshoz való hozzájárulást,
ha jóváhagyják az új templom építését. Még ez év februárjában az egyházközség
megkapja az építési engedélyt, annak köszönhetően is, hogy a svájci és holland
testvéregyházak jelentős valutaösszeget ajánlottak fel az építésre. A megyei építészeti
hivatal ugyanis ahhoz a feltételhez kötötte a bukaresti építkezési engedély
kiadásának elintézését, ha az egyházközség kötelezi magát arra, hogy a
tervezéstől a kivitelezésig minden költséget valutával fog fizetni.
A
Gyülekezeti Központ terve (amely istentiszteleti helyet, gyűléstermet, irodát,
lelkipásztori szolgálati lakást, vendégszobát és a szükséges alagsori
létesítményeket foglalta magában)
Szekeres Balogh Jolán és férje, Szekeres Gerő munkája. Az építkezés
három esztendeig tartott (1988-1991). Az építkezésben oroszlánrészt
vállalt néhai Szabó Árpád, a gyülekezet
akkori gondnoka, de a presbitérium és a gyülekezet is hűségesen kivette a
részét belőle. Nem volt könnyű az építkezés sem a fordulat előtt, sem utána, de
Isten segítségével 1991 dec.8-án sor kerülhetett a templom felszentelésére,
amit Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke végzett. Az
egész épület hatalmas betonoszlopokon nyugszik, amelyek felfelé átívelnek a
tetőn is, és Isten oltalmazó kezének jelképévé alakulnak. A tetőzet lentről
indul és meredeken tör a magasba, azt kívánva ezzel kiábrázolni, hogy a mi
emberi életünk lentről felfelé kell hogy irányuljon, vagyis Isten felé. Életünk
a földről indul, de a mennybe kell hogy megérkezzék. A falban lévő 12 oszlop a
12 apostolt jelképezi, azt juttatván kifejezésre, hogy az egyház a próféták és
az apostolok fundamentumára épül. A szószék egy nyitott Bibliát ábrázol, a
fölötte való 9 lámpa, (az éppen akkor létező marosvásárhelyi gyülekezetek
száma) azt jelképezi, hogy a többi gyülekezetekkel együtt akarjuk Isten
országának nagy és szent ügyét szolgálni. A szószék mögötti márvány oldala
cikk-cakkban rakva emlékeztetni akar a kommunista elnyomás idejére, amikor a
Bibliát minden eszközzel irtani akarták, de a Biblia, bár szüntelen
támadásoknak van kitéve, mégis legyőzhetetlen. A szószék elülső oldalán Hunyadi
László szobrászművész munkája látható, amely Kálvin jelmondatára: "megtört
szívemet égő áldozatul neked szentelem, Uram", emlékeztet, amit Kálvin
Genfből való elűzetése és oda való visszahívása után mondott 1541-ben.
Ugyanakkor a betlehemi csillag is kiábrázolódik ezen a képen. Az Úrasztalán az
őskeresztyén szimbólum, a hal található. A templom 550 férőhelyes.
1995-ben a lelkészi állás
megüresedett, mivel dr. Bustya Dezső lelkipásztor Kolozsvárra ment, ahol a
"Bethlen Kata" Diakóniai Központ lelkészi igazgatója lett. 1995
november 1-vel az egyházközség alulírottat hívta meg, aki már közel 12 éve
szolgál a gyülekezetben.
A
gyülekezet lélekszáma mintegy 34OO lélek, sajnos, mint minden más
marosvásárhelyi gyülekezet, 16 év óta folyamatosan apad. Némely évben az apadás
meghaladja a 100 lelket. Ez a születés és keresztelések közötti negatív
arányból és a kivándorlás szűnni nem akaró tényéből származik. Hála Istennek
2OO7-ben, tizenhat év után újra több gyermeket kereszteltünk, mint ahány
egyháztagot eddig eltemettünk, de a kiköltözés és kivándorlás miatt még ebben
az évben is csökkent a gyülekezet lélekszáma. Lelkipásztor és presbitérium
minden tőle telhetőt megtesz a gyülekezet aktivizálása érdekében. Lehetőségünk
szerint igyekszünk rendszeresen végezni a családlátogatást, diakóniát. Ebben a
sajátos szolgálatban Zajzon Pál presbiter és felesége oroszlánrészt vállal.
Minden korosztályra nagy hangsúlyt fektetünk. Öt helyen rendszeresen
bibliaórákat tartunk azon öregeink számára, akik már nem tudnak templomba
járni. Ugyancsak az ő számukra minden év pünkösd utáni második vasárnapon
megtartjuk az öregek-betegek vasárnapját. Ilyenkor kiskocsikkal behozzuk őket,
külön nekik szóló istentisztelet után Úrvacsorát is osztunk és az udvarban
szeretetvendégséget tartunk. A középnemzedéket, akik a kommunista időkben hit
nélkül nevekedtek föl, évente két alkalommal megszervezett evangelizációs hetek
által próbáljuk elérni, amire rendszerint anyaországi lelkipásztorokat hívunk
meg. Ilyenkor igyekszünk a gyülekezetben működő különböző köröket is átfogni
(Nőszövetség, presbiterek, ifjúság). Ilyenkor aktuális témákról előadásokat is
tartunk. Főleg a fiatalok, de az egész gyülekezet számára Parajd mellett a
Bucsinon táborozó helyet építettünk, ami 2OOO nyara óta évente 3-5 tábornak ad
helyet. A mi gyülekezetünk vállalta fel
két nagyon fontos missziói ág támogatását : a szenvedélybetegek gondozását,
aminek mi csak helyet biztosítunk, valamint a börtönmissziót, amit alulírott
végez immár több mint 11 éve. Hetente egyszer, minden szerdán meglátogatom a
Marosvásárhelyi börtönben lévő református rabokat, számukra istentiszteletet
tartok, ugyanakkor különböző gyülekezeti csoportokat is igyekszek bevinni,
főleg azon gyülekezetekből, ahonnan rabok érkeznek.
Van
három testvérgyülekezetünk is: Magyarországon a Kunszentmiklósi gyülekezet,
Hollandiában a Schoonhoven-i gyülekezet
a Mezőségen pedig Mezőméhes. Erre a kapcsolatra is a gyülekezet volt
lelkészétől Dr. Bustya Dezsőtől kaptunk indíttatást, aki egyházkerületi
főjegyzőként a Generális Vizitáció rendjén biztatott erre minket. Igyekszünk
kisebb-nagyobb csoportokkal mindhárom gyülekezetbe eljutni; a mezőméhesi
gyülekezetet pedig anyagilag is segíteni. Nagy örömünk, hogy már négyszer
juthatott el Hollandiába is 35-45 tagú gyülekezeti csoport. Ezen
testvérgyülekezetek fiataljai rendszeresen jönnek nyári táborozásainkra is. A
templom mellett lévő épületünket 2OOO-2OO3 között modern gyülekezeti központtá
alakítottuk át, ahol sokrétű tevékenység folyik. E nagy építkezés anyagi részét
is a holland testvérgyülekezetünk vállalta fel. Ugyancsak az ő
segítségükkel szociális projektet
indítottunk már 5 éve, amelyen belül a gyülekezet szegény gyermekei
számára napi egy meleg ételt és néhány
órai foglalkozást biztosítunk. Ezt a munkát három nyugdíjas tanár végzi. A
gyülekezeti házban van egy gyülekezeti terem, konyhával és kamarával, egy ún.
hobby terem, amit műhelyként használunk, egy tágas és szép ifjúsági terem és 3 vendégszoba,
ahol 11 vendégnek tudunk szállást biztosítani. Ebben az épületben vannak a
vallásórák, bibliaórák és más gyülekezeti alkalmak is.
Istenben bízunk és reméljük, hogy dicsőségére
élhetünk és szolgálhatunk a jövőben is. Hogy mit hoz a jövő nem tudhatjuk, de
azt tudjuk, hogy amint az Úr gazdagon megáldotta a mögöttünk levő 5O évet, úgy
meg fogja áldani az előttünk levő időt is, egészen a mi Urunk visszajöveteléig.
Lőrincz
István lelkipásztor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése