Fébé

A Szentírás emberei: Fébé

Pál apostol őt nénénknek nevezi. Milyen kedves név ez, milyen kedves megnevezés. Pál is megtisztelve érzi magát, hogy egy ilyen asszonyt családtagjának tudhat, de ez fordítva is igaz, Fébé számára is megtiszteltetés, hogy Pál testvérének nevezi. Nincs ennél szebb dolog ezen a földön, mint Isten családjához tartozni. Ez azért lehetséges, mert minket maga Isten Fia, Jézus Krisztus nevezett testvéreinek, amikor kijelentette, hogy mindaz, aki az Atya akaratát cselekszi, az fitestvére, nőtestvére és anyja. És mi az Atyának az akarata? Hát az, hogy higyjünk abban, akit Ő elküldött, vagyis higgyünk Jézus Krisztusban. Aki tehát hisz Jézusban, az Jézus testvére, s mindazok is, akik Jézusban hisznek, egymásnak is testvérei. Milyen nagy dolog, hogy Jézus nem szégyel minket testvéreinek nevezni, ahogy azt a Zsidókhoz írott levélben olvashatjuk. Tartsuk nagy kiváltságnak, tartsuk nagy kegyelemnek, hogy mi így az Isten családjához tartozhatunk.Aki hisz Ő benne, aki az Atya akaratát cselekszi, az egy percig se kételkedjen abban, hogy ő ennek a csodálatos családnak a tagja. Ebben a családban ott vannak az apostolok, ott vannak a reformátorok, a magyar reformátorok is, ott vannak hitvalló őseink, drága szüleink, szeretteink. Ez a lelki kötelék sokszor sokkal erősebb és áldottabb lehet, mint a vérségi rokonság. A keresztyének közötti jézusi szerete áthidal hatalmas szakadékokat, és már nem számít, hogy valaki gazdag vagy szegény, hogy művelt vagy egy nagyon is egyszerű ember. Az lesz a legfontosabb, hogy egyek vagyunk Jézus Krisztusban. Ezt a világ nem tudja megérteni és felfogni, csak csodálkozni tud, hogy Isten gyermeki így tartoznak össze és így szeretik egymást. Legyen számunkra ebben az évben is nagy öröm, hogy ehhez a családhoz tartozhatunk, hogy neveink fel vannak írva a mennyben. És igyekezzünk is, hogy legyünk egymásnak minél jobb testvérei, szeressük minél jobban, minél őszintébben egymást. Persze ez nem jelenti azt, hogy Isten gyermekei között nem lehetnek feszültségek,nézeteltérések, bajok. De ők ilyenkor se felejthetik el, hogy ők testvérek, és igyekeznek szeretettel rendbe hozni dolgaikat. A testvér akkor is testvér marad, ha nem tudunk mindig és mindenben egyetérteni.

            A második dolog, amit Fébéről olvasunk, hogy szolgált a Kenkhreabeli gyülekezetnek. Nem tudjuk pontosan, hogy miben állt ez a szolgálat, de valószínű, hogy a szegények gondozásában szolgálhatott. Kenhreában különösképpen sok szolgálat lehetett, hisz ez Korinthusnak egyfajta elővárosa volt, épp ott, ahol a kikötő volt. Ide sokan érkeztek más városokból, akiket be kellett fogadni el kellett rendezni, sok lehetett itt a szegény és hajléktalan. De vannak olyan írásmagyarázók is, akik még egy más különös szolgálatra is gondolnak, mégpedig a prostituáltak közötti szolgálatra. Hiszen ezt is nagyon jól tudjuk a kortörténetből, hogy Korinthus egy nagyon züllött város volt, ahol több ezer ilyen lány volt, akik testükkel próbáltak kenyeret keresni, úgy is, hogy egy-egy pogány termékenységi kultusz papnői lettek. Minden valószínűség szerint Fébé ezeket is próbálta Krisztushoz vezetni, próbálta őket kiragadni a bűn fertőjéből, mocsarából. Mennyire szükség lenne ma is ilyen szolgáló lelkekre, akik mernek a bűnnek ilyen mélységeibe is leszállni, hogy onnan is kiragadjanak lelkeket, hogy azok közül is legyenek Istennek gyermekei.

            De Fébét tartják a diakonisszák anyjának, ősének is. Olyan asszonyok voltak ezek a múltban, akik készek voltak lemondani családról, és sok más mindenről is, hogy életüket egészen Isten szolgálatába állíthassák. Áldott szolgálatot végeztek ezek az asszonyok kórházakban, egyházi intézményekben, árvaházakban, öregotthonokban, fogyatékosok otthonaiban. Egy olyan lelkületet hordoztak ezek az áldott diakonisszák, ami ma már sajnos kihalóban van. Egyházunk mindent elkövetett azért, hogy ezt a lelkületet visszahozzuk, hogy a mai egyházban is legyenek ilyen szolgáló lelkek.

            Úgy tűnik, hogy Fébé egy befolyásos asszony is volt, akinek bejárása lehetett magasabb körökbe, aki el tudott intézni olyan dolgokat, amiket mások nem igen tudtak elintézni. Lehet, hogy ismert római hivatalnokokat, befolyásos embereket, akiknél ő sok mindent el tudott rendezni. Pál apostolnak is sok segítséget jelentett ő ilyen viszonylatban. Az is lehet, hogy római állampolgársággal is rendelkezett, ami szintén nagy előny volt abban az időben. De ha nem is tudjuk pontosan, hogy ez a szolgálata miben állhatott, egy biztos: ő ezt a kiváltságát, ajándékát is jól kamatoztatta, jól gyümölcsöztette. Próbált mindenütt és mindenben testvéreinek segítségére lenni. Ma is sajnos olyan világban élünk, amikor a személyes kapcsolatok, ismeretségek nagyon sokat jelentenek. Sokszor megtörténik ma is, hogy szükség van egy olyan emberre, aki magasabb körökben forgolódik, magasabb poziciókban levő emberekhez van bejárása, s az ilyen ember Isten gyermekeinek is nagy segítségére lehet, vagy épp Isten ügyét tudja ismeretségei által előmozdítani. Gondolhatunk itt különféle engedélyek megszerzésére, pályázatok megnyerésére. Bárcsak lennének az Isten gyermekei közül ma is sokan olyan helyzetben, hogy testvéreiknek, a gyülekezetknek minél többet tudnának ilyen viszonylatban is segíteni. Az Isten családjában épp ez a szép, hogy ott minden rangú ember van. Van, aki csak annyit tud tenni, hogy kisepri a templomot, vagy megfogja, ha kell a lapátot, de nagy áldás, ha vannak olyanok is, akik ennél sokkal többet tudnak tenni, és nem csak köveket, hanem „falakat” is tudnak behelyezni az Isten országának szép épületébe.

            Az írásmagyarózók közül többen arra is gondolnak, hogy a római levelet épp Fébé vitte el Korinthusból Rómába. Nem tudjuk, hogy milyen dolga lehetett Rómában, az is lehetett, hogy üzletasszony is volt, és ilyen ügyben kellett Rómába mennie. De Pál apostol megtudta ezt, és épp reá bízhatta ennek a levélnek az elvitelét, és ezért is ajánlja őt ilyen meleg szavakkal a római gyülekezetnek. Mennyire megbízhatott Pál ebben az asszonyban, hogy ennek a levélnek az elvitelét épp őrá bízta. Milyen fontos és áldott szolgálat lehetett ez is! Hisz ez egy olyan levél, ami nélkül a keresztyénség sokkal szegényebb lenne, a Szentírás egyik legszebb és legértékesebb gyöngyszeme. Hisz a hitből való megigazulást és annak gyümölcseit mutatja be a keresztyén ember életében. Ennek a levélnek az olvasása és magyarázata indította el Luther szívében a reformációt. Ezt a levelet olvasták és magyarázták a magyar reformátorok is a mi népünknek, ebből merített erőt a törökök által leigázott ország .

            Mekkora veszteség lett volna, ha Fébé elvesztette volna ezt a levelet, pótolhatatlan hiányt okozott volna az egész keresztyénség számára. De ez a levél Fébé és más áldott emberek gondoskodása által megmaradt, és ott van a mi kezünkben. Olvassuk sokat és sokszor ezt a levelet. S közben gondoljunk Fébére is, aki ezt a levelet Rómába vitte, szeme fényeként őrizte. Most ennek az új évnek a kezdetén ez az áldott nénénk legyen fénylő példa a mi számunkra. Mi egy egészen más világban élünk, mint ő. A szolgálat útjai és módjai is megváltoztak, de egy nem változott: a Krisztus iránti szeretet és a testvérekkkel együtérző és segítő lelkület, ami ebben a testvérünkben ott volt, s amire ma nekünk is oly nagy szükségünk van, s ami széppé és áldottá teheti a mi életünket is. Fogadjunk mi is minden  testvért kedvesen, legyünk minden embernek pártfogója, segítője, tegyük meg, amit meg tudunk tenni. Szolgáljunk hűséggel azon a helyen, ahova Isten állított minket!

Olvasandó igék: Mát.12,48-50, Róm.16,1-2, Zsid.2,11b

                                   

                                                                                                Lőrincz István