Hit és hitvallás

A hit és annak megvallása

          Az apostoli hitvallásban az első szó az, hogy én hiszek. Ez már maga is hitvallás, ha valaki azt mondja : én hiszek. Mert hány ember manapság már azt vallja meg, sokszor nem is büszkeség nélkül : én nem hiszek. Hinni azonban sok mindenben és sokféleképpen lehet. Mi a hit lényege a Biblia tanitása szerint? Mi ennek a hitnek a tartalma? És mi a természete, mi ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni.

          Mi tehát a hit? A legegyszerübben úgy fogalmazhatnám meg, hogy az embernek az az érzékszerve (zintuig) amivel a lelki valóságot fel tudja fogni. A Biblia tanitása szerint a valóságnak (werkelijkheid) két nagy területe van : a látható és a láthatatlan valóság. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel (látás, hallás, tapintás, szaglás, izlelés) a láthatatlanokat pedig a hitünkkel ismerhetjük meg. Az embernek ez az „érzékszerve” a bünesetig hibátlanul müködött. Amikor azonban Istentől elszakadt, súlyosan megsérült, és mivel utána nem használta visszafejlődött. (achteruitgaan) Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje(waarnemen) Istent, értse akaratát, újra kell kérnie Tőle ezt az ajándékot. Isten az embert eredetileg beszédével teremtette, igy teremti is újjá, beszéde által teremti meg bnne ezt az ajándékot. A hit hallásból van. Het geloof komt uit gehoor.Rom.1o,17.

          Aki Istentől újra visszanyeri ezt az érzékszervet, az ismét érzékeli az Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát és annak a számára Isten és a lelki dolgok épp olyan realitás, mint a világnak a látható része, amit érzékszerveinkkel tudunk megismerni. Ahogy egy szép tájat csak szemünkkel tudunk felfogni, úgy Istent csak hittel. Mert hiába hallgatózna valaki egy illatos virágoskertben, mert az illatot a fülével nem érzékeli, vagy hiába nézi valaki a szimfónia kottáját, mert azt hallani kell és nem látni.

          Ez a felismerés szabadit meg a hit és tudás, illetve tudomány hamis szembeállitásától. Minket 4O éven át azzal tömtek, hogy a tudomány feleslegessé teszi a hitet, meg aki tudós ember az nem lehet hivő. Azt mondták, hogy a hit ellentéte a tudás és a kettő kizárja egymást. A hit ellentéte nem a tudás, hanem a hitetlenség és a tudás ennentéte a tudatlanság, a tudás hiánya. Pedig a hit és tudás közeli rokonok, mert mindkettő a valóság megismerésének az egyik módja. A tudás a látható világot próbálja megközeliteni, a hit pedig a láthatatlan valóságot és világot. A hitből is ismeret származik.

           A Zsid.11,1 szerint a hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.Volgens Hebr.11,1 het geloff is een vaste grond der dingen die men hoopt, en een bewijs der zaken, die men niet ziet. A nem látható dolgok jelentik azt is, amit Isten a múltban tett értünk, a remélt dolgok pedig az ő igéretei, amiket a jövőben fog beteljesiteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, hogy Ő teremtette a világmindenséget, nem voltunk ott, nem láttuk, de hisszünk az Ő kijelentésének. Azt, hogy Isten Jézust értünk küldte el, hogy Jézus halálának  nem csak az akkori vezetők iránta való gyülölete volt az oka, hanem az én bünöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes elégtétel volt mindnyájunk bünéért, csak hittel tudom megérteni. Ugyanúgy azt is, hogy amikor elhangzott a kereszten : Elvégeztetett, az az én életem teljes megoldását jelentette. És azt is, hogy ő feltámadott, mennybe ment, ott szüntelen könyörög értem, velem van minden napon és hallja ha én imádkozom hozzá.

Ezt mind csak hittel tudjuk valóságnak érzékelni. A hit ezeket nem kitalálja, hanem felismeri, mint tényeket. Mint ahogyan nem a mi hitünk találja ki, teremti Istent, hanem Istn teremti a hitünket, hogy képesek lgyünk felismerni Őt. Ezért a hit nem egy bizonytalan sejtés(vermoeden) hanem tényekre alapuló érzékelés.

          Ezek után lássuk, hogy mi a keresztyén hit tartalma? Ha valaki csak ennyit mond : hiszek, az önmagában még kevés. Tudnia kell, hogy mit és miben illetve kiben hisz. Ezért jöttek létre a hitvallások, köztük a legismertebb az Apostoli Hitvallás, hogy röviden előtárja, hogy kiben hiszünk. Ennek lényege : Istenben, aki teremtette a világot és benne minket is, aki Jézusban közel jött hozzánk, hogy kiszabaditson minket abból a helyzetből, amibe a mi lázadásunk, a büneset miatt kerültünk, hogy csak vétkezni tudunk, s aki Szentlelke által minket újjászül, Krisztushoz hasonlóvá formál. Ez röviden a keresztyén hit tartlama. A Szentirás összefoglalása a Ján.3,16 .Úgy szerette. Ebből az igéből a keresztyén hit két alapvető vonása, tulajdonsága is kitetszik : teljességgel Krisztushoz kötődik és személyes jellegü. Ezért fogalmaz az Apostoli hitvallás is egyes szám első személyben : hiszek. Ezért a keresztyén hit nem csupán bizonyos ismeretek elsajátitása, vagy hagyományok, szertartások megőrzése, hanem az élő Krisztussal való személyes közösség.

          Az tehát még nem keresztyén hit, aki feltételezi, hogy van Isten. Az sem ha valaki hisz a gondviselésben. Hinni kell Jézus Krisztusban őgy hogy elválaszthatatlan közösségben élek vele, tudom azt, hogy ő mit tett értem, és én is tudom azt, hogy hálából én mit kell tegyek érte. Ezt fogalmazza meg szépen a Heildelbergi Káté is : nem csak biztos ismeret, hanem szivbéli bizodalom. (stellig weten of kennis, vaste vertrouwen

          Végül lássuk meg, hogy mi a keresztyén hit természete? Az első fontos dolog, hogy Isten teremti, mégpedig az ige hallása által. Másként nem lehet hitre jutni, csak az ige hallgatása által. Aki nem fogadja el ezt az egyszerü utat, az soha sem jut hitre. Becsüljük meg nagyon az igehirdetési alkalmakat és áron is vegyük meg őket.(de tijd uitkopende) Másodszor a hit a hivők közösségében erősödik. Mennyire vágyakozik Pál a római keresztyének közé: felbuzdulván egymás hite által. (mede vertroost te worden onder u door het onderling geloof.) A gyülekezet, a szentek közössége egy nagy ajándék, éljünk vele. A keresztyén hit állandóan harcban áll a hitetlenséggel. Mert még ha újjá teremti is Isten ezt az elveszitett érzékszervet, ezután is megmarad bennünk a velünk született ős-hitetlenségünk, ami állandóan támadja hitünket. A hitetlenség látni akar, a hit pedig bizik Isten tetteiben és igéreteiben. Naponta fel kell vennünk a harcot saját hitetlenségünkkel szemben és döntenünk kell a hit és Jézus mellett. Ez az hit szép harca, amiről Pál ir, ez a harc dúlt (woeden) abban az apában is , aki ezt mondta Jézusnak : hiszek Uram, légy segitségül az én hitetlenségemnek. A hit egy olyan kincs, ami mindig veszélyben van, amit sok ellenség támad. Mindenekelőtt és elsősorban a saját hitetlenségünk. Ezért olyan hálás Pál élete végén, hogy a hitet meg tudta tartani. (ik heb het geloof behouden) Aki megtartja a hitet, annak lesz egy csodálatos megtapasztalása: hogy őt pedig megtartja a hit.

          Végül a hit gyakorlás által izmosodik, erősödik. (gespierd worden) Ez a mi engedelmességünk. A hit ehhz a világhoz kötött. Az örökkévalóságban nem lesz szükség rá. Most hitben járunk, ott pedig majd látásban. Aki itt hisz Jézusban, az ott meg fogja látni Őt. De csak az, aki itt benne hitt, ezért a hit az üdvösség előfeltétele, hinni csak az időben lehet, el ne szalaszuk ezt a lehetőséget.(laten voorbijgaan)

          Előadásom második részében néhány szót szeretnék szólni arról, hogy hogyan vallották meg kezdettől fogva a  keresztyének hitüket, hogyan alakultak ki a hitvallások. Nagyon jól ismerjük az evangéliumi történetet, hogy Jézus egyszer váratlanul megkérdezte tanitványait. Kinek mondotok engem? Maar gij, wie zegt gij dat ik ben? Na een korte zwijgen Petrus antwoorde, Péter felelt Te vagy a Krisztus az élő Istennk Fia. Gij zijt de Christus, de Zoon van de levende God.Ezek után gyakran előfordult, hogy a tanitványok az érdeklődők vagy épp az ellenségeik számára meg kellett fogalmazzák, hogy kiben hisznek , hogy mit hisznek és mit jelent számukra ez a hit. A legeslegelső ker. hitvallás igy hangzott : Jézus a Krisztus. Vagyis a Jézus nevü názáreti tanitó, az Isten Felkentje, a megigért Messiás. Ez a hitvallás már komoly következményekkel járt, hisz azok a zsidők akik ezt nem hitték kizárták maguk közül azokat, akik ezt hitték.

          Később az evangélium kilépett Izrael országából a nagy Római Birodalomba. Ebben a birodalomban ekkor ez volt a hitvallás : a császár az úr, Kyrios Ceasar. Ő a mindenható úr, akit imádni kell. Ez nagyon nehézzé tette a keresztyének helyzetét. Ők jó állampolgárok akartak lenni, nem lázadoztak, becsületesen dolgoztak, a törvényeknek engdelmeskedtek. De Jézuson kivül senkit nem voltak hajlandók imádni. Ezt meg is kellett fogalmazni, igy született meg a második hitvallás : Jézus Krisztus Úr. Kyrios Christus. A csaászár az császár, a tiszteletet megadjuk neki, de az imádat az egyedül Istent illeti meg és az Ő Egyszülött Fiát, Jézust. Ez a hitvallás még veszélysebb volt, nagyon sok keresztyén életével fizetett érte.

          Az első század végén, amikor a császárok a keresztyénüldözést meginditották még tovább kellett bőviteni a hitvallást. Domitianus már nem csak kyriosnak nevezte magát , hanem szótérnak, vagyis Megváltónak is. A keresztyének ismét kénytelenek voltak magukat ettől elhatárolni (zich afgrensen) és akkor megszületett a harmadik hitvallás : Jézus Krisztus, Isten Fia Megváltó. Ez görögül igy hangzott Jesus Christos Hüios Theou Soter .Ha ennek az első betüit összeolvassuk, akkor az Ichtus szó jön ki, ami halat jelent. Igy lett a hal az első keresztyén szimbólum, sok autón is ott van. Az egyik legszebb élményem az autópályán az volt, hogy Németországban haladva egy keresztyén  fiatalokat szállitó mikrobusz, amikor a mi autónkon is meglátták a halat, mellettünk haladva a Bibliájukta az ablakon kidugva elkezdtek lelkesen integetni, s két keresztyén csapat igy köszöntötte egymást.

          A 4-5-ik században tévtanitások kezdtek megjelenni, már szakadások is fenyegettek s ekkor kénytelenek voltak a keresztyén gyülekezetek vezetőit egyetemes zsinatokra egybehivni és a hitvallásokat tovább bővitették, amire épp szükség volt, hogy megcáfolják a tévtanitást. Voltak olyanok, akik tagadták Jézus istenségét, azt mondták hogy Jézus az eszményi ember, de nem Isten Fia. Ekkor került be a hitvallásba, hogy fogantatott Szentlélektől és ül az Atya Isten jobbján. Jöttek aztán a doketisták, akik azt állitották hogy Jézus csak Isten volt, nem volt valóságos ember. Ekkor került be Pilátus a Credoba, mert ekkor kellett bizonyitani, hogy Jézus igenis egy valóságos törtenelmi személy volt, a történelem egy meghatározható helyén és idejében élt. Tudjuk azt, hogy 4 ilyen egyetemes zsinat volt (325 Nicea, 381 Kontantinápoly, 431 Efézus és 451 Kalcedon)

A hitvallás mindig Isten igéjére épül, nem öncélú alkotás, mindig harcban születeik és fegyver lesz belőle.

          A legismertebb keresztyén hitvallás a Hiszekegy, az Apostoli Hitvallás, ami a második század közepén mér létezett és Rómában használták a keresztelési istentiszteleteken. Ha valaki megkeresztelkedett, megkérdezték : hiszel-e Istenben, aki mindenható Atya? Hiszel-e Jézus Krisztusban, aki az Ő Egyszülött Fia? Hiszel-e a Szentlélekben? A végleges formája a 4-ik században alakult ki. Miért nevezik apostolinak? Egy 6-ik századi legenda szerint, ezt a hitvallást Jézus 12 apostola fogalmazta meg pünkösd után, mégpedig úgy, hogy egyik elkezdte és mindenki egy cikkelyt hozzámondott. Igy lett az Apostoli Hitvallásnak 12 tétele. Ennek a legendának nincs történeti alapja, de annyiban igaz, hogy az apostolok bizonyságtételére épül. Az apostolok is ezt hitték, mi is ezt hisszük, ez kapcsol össze minket.

          Utolsó kérdésünk az, hogy miért van szükség a hitvallásokra, a hitünk megvallására. Ezt Pál fogalmazza meg : Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust és sziveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szivvel hiszünk, hogy megigazuljunk és szivvel teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Indien gij met uw mond zult belijden de Heere Jezus en met uw hart geloven, dat God Hem uit de doden opgewekt heeft, zo zult gij zalig worden. Want met het hart gelooft men ter rechtvaardiging en met de mond belijdt men ter zaligheid. (Rom.1o,9-1O) A homologia szónak , ami itt kétszer is előfordul gazdag jelentése van. Jelenti az önmagamnak készitett számadást. Fontos magamnak tudni, hogy mit hiszek és miért hiszem épp azt. Azt is jelenti, hogy egyetértés.(eendracht) Szószerinti értelemben : ugyanazt mondani. Tehát én is ugyanazt mondom és hiszem, amit évezredekkel ezelőtt mondtak és hittek. A hitvallás bekapcsol engem egy folyamatosságba, ami áthidalja az évszázadokat. Ez ez olyan örökség, amit én átveszek, megőrzöm és a következő nemzedéknek továbbadom.

          A hitvallás azért is van, hogy másokat hitre vezessünk. A hit hallás közben születik, ezt mások is kell hallják. Ezért téves az az álláspont, hogy a hit egy személyes ügy, nem tartozik másokra. Pedig az, a lámpást is azért gyújtják meg, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék másoknak. Egyben azonban a saját hitünket is erősiti, miközben másoknak mutatjuk az utat, mi is előbbre haladunk rajta. Az előbb idézett ige szerint üdvösségünk feltétele is a hit másoknak való megvallása.

          A  hitvallás ugyanakkor magasztalás is, amikor megvalljuk hitünket, akkor ezzel Őt magasztaljuk.

          Végül a hit megvallása megvéd a tévelygéstől. Magunkat is meg másokat is. Adjon nekünk az Úr erőt, hogy igy vallhassuk meg a mi hitünket.