Betsabé

A Szentírás emberei: Betsabé

          A Szentírás egy nagyon őszinte könyv. Nem próbál rózsaszín képet festeni szereplőiről. Leírja azok hibáit is, hogy tanuljunk belőle. Így tanulhatunk ebből a történetből is, ami a Szentírás egyik legsötétebb lapja. A mostani alkalommal hadd szóljunk néhány szót Betsabéról. Sokat nem tudunk róla, nem igen ismeretes jelleme, de azért a sorok között olvashatunk egyet s mást arról, ami őt jellemezte. Dávid akkor került vele kapcsolatba, amikor tulajdonképpen egészen más dologgal kellett volna foglalkozzon. Úgy kezdődik ez a fejezet:”amikor a királyok hadba szoktak menni”. Dávid ekkor nem ment háborúba, hanem csak fővezérét küldte el oda, ő maga otthon maradt. Ha ő is elment volna, hogy embereivel együtt harcoljon, akkor elkerülhette volna ezt a súlyos kisiklást. A lustaság, kényelemszeretet mindig a bűn melegágya szokott lenni.De Betsabé is otthon maradt, amikor férje hadba vonult. Nyilván neki nem lett volna kötelessége vele menni, de azért ő sem ártatlan ebben az egész dologban. Mert mit keresett Betsabé meztelenül a Dávid palotája közelében? Fürödhetett volna egy olyan helyen is, ahol senki sem látta, ahol nem lett volna ilyen kísértésnek kitéve. Betsabé nem viselkedett szemérmes módon, sőt kihívó volt ebben az esetben. A szemérmesség, az egészséges szégyenérzet egy asszony, egy leány egyik legszebb erénye. Jó lenne ezt már kicsiny kortól a leánygyermekek szívébe oltani. Egy édesanya nyilván mindenekelőtt példájával kell ebben is előjárjon. Sajnos az is igaz, hogy manapság nem csak a szülők nevelik és befgolyásolják gyermekeiket, hanem mindenek előtt a média, TV, internet, világ, de mégis döntő jelentőséggel bír az, hogy a szülők minden tekintetben milyen példát adnak gyermekeiknek. Egy szülő felelős azért, hogy milyen ruhában jár a gyermeke, hogy milyen magatartást enged meg magának a másik nemmel szemben. Nem tudunk minden rosszat, minden kísértést megakadályozni, de amit mi megtehetünk, azt tegyük meg. Figyelmeztessük gyermekeinket a rájuk leselkedő veszélyekre és kísértésekre. Az asszonyok legyenek résen a munkahelyen főleg,  amikor férjük távol van, mert íme Betsabé is akkor esett bűnbe, amikor férje távol volt tőle. Az ördög nagyon jól ki tudja hasznáni az alkalmas pillanatokat a támadásra. Senki sincs eleve biztonságban, aki áll vigyázzon, hogy el ne essék, tanítja Pál apostol.

            Dávid és Betsabé az egyik legsúlyosabb bűnbe, a paráznaság és házasságtörés bűnébe esett. Ma sajnos ez már nem is számít olyan súlyos bűnnek. Oda jutottunk, hogy sokan már dicsekesznek is ezzel, de Isten igéje nagyon komolyan tanítja, hogy a házasságtörők nem örökölhetik az Isten országát. Jó lenne ezt ma nagyon komolyan venni. Hisz manapság egyébről se lehet hallani, csak arról, hogy ez is megcsalta társát meg az is, egyik házasságba is belépett egy harmadik személy, meg a másikba is. A házasság, nemiség kétségtelenül az Isten egyik leggdrágább és legértékesebb ajándéka, ezért a Sátán munkájának egyik kedvenc céltáblája is. Kevés dologban leli a Sátán annyira kedvét, mint abban, hogy házasságokat megrontson, tönkre tegyen. És milyen rettenetes az, amikor keresztyén emberek házasságát sikerül megrontani. Olyanokét, akik Isten előtt fogadtak örök hűséget egymásnak, akik Isten segítségét és áldását kérték az ő házasságuk megkötésekor. És milyen rettenetes az, mikor olyan emberek buknak el, akikre sokan felnéztek, mint itt Dávid király is. Aki egy egész nép, egy gyülekezet előtt kellett volna példát adjon az Istenben való szent életről. A Sátán röhög a markába, amikor Isten gyermeki buknak el ezen a területen. Ilyenkor joggal mondhatja a világ: akkor miben különböznek Isten gyermekei a világ fiaitól, ha ők is elbuknak ezen a területen, ha ők is belesnek ebbe a rettenetes bűnbe, akkor mit várhatunk olyanoktól, akik nem ismerik Istent és nem járnak Ő vele? Betsabéról nem tudjuk ugyan, hogy komoly megtérésben lett volna része, hogy ismerte volna Istent, de mint Izrael népének a tagja jól ismerte Isten törvényét és annak halálos komolyságát. Felelőtlen tettével ő is hozzájárult ahhoz, hogy Dávid kettős bűnbe esett. Ha a felelősség nagyobb részt Dávidot terheli is, azért ő sem volt ártatlan ebben az egész dologban. Jól tudta, ahogy egyik írásmagyarázó mondja, hogy mitől forr fel a Dávid vére. Legyen az ő bukása minden asszony és leány számára figyelmeztető példa.

             A Szentírásból megtudjuk, hogy a házasságtörés után Isten Náthán prófétát Dávidhoz küldte és Dávid komoly bűnbánatot tartott. Érdekes lenne azt is megtudni, hogy Betsabé osztozott-e ebben a bűnbánatban, hogy ő vajon megbánta-e a vétkét? Bevallotta-e őszintén azt, hogy vétkezett férje Uriás és az Úr ellen, amikor felelőtlenül cselekedett, és ott fürdőzött, ahol nem lett volna szabad? Arról sem tudósít a Szentírás, hogy milyen érzésekkel fogadta az ő férjének a halálhírét. El tudjuk képzelni, hogy milyen feldúlt lehetett a lelke, amikor megérkezett a harctérről a hír, hogy a férje nem él többé. Bizonyára ebben a pillanatban a bűne mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Joggal gondolhatta azt, hogy Isten bűnéért bűntette meg őt. Reménykedjünk abban, hogy Betsabé Dáviddal együtt komoly bűnbánatot tartott és bocsánatot nyertek együtt a bűnre. E még ha meg is kapták a bocsánatot, a bűn bűntetését hordozniuk kellett. Hisz az a gyermek, aki ebből a bűnös kapcsolatból született megbetegedett és nemsokára meg is halt. Minden imádság, könyörgés hiábavalónak bizonyult.

            Ez így van ma is. Isten bizonyosan megbocsátja a bűnt, amit megvallunk és elhagyunk, de annak következményeit egy életen át hordozni kell. A bűn nyoma megmarad, azt nem lehet eltűntetni. A házasságtörésre is van Istennél bocsánat, de az egy olyan súlyos törést okozhat egy házasságban, amit soha nem lehet elfelejteni. Valaki egyszer így fogalmazott: ahol a házastársak megcsalják egymást az olyan, mint amikor elszakad egy hegedűnek a húrja. Még össze lehet toldozni, de soha nem nyeri már vissza eredeti szép hangját. Nem csak a gyermek halála volt Dávid és Betsabé bűnének a következménye, hanem egy egész eseménysort indított el ez a család életében. Mert nem csak ő követte el ezeket a bűnöket, hanem az ő gyermekei is.

            De Isten kegyelme mégis szinte hihetetlenül csodálatos. Mert bármennyire is sötét ez a kép, amit Betsabéról festettünk, az ő neve mégis ott szerepel a Jézus nemzetségi táblázatában. Támár, Ráháb és Betsabé, három parázna nő a Jézus test szerinti rokonai között. Hát nem csodálatos ez? Ezeket az asszonyokat Isten minden nyomorúságuk és gyengeségük ellenére beépítette és felhasználta  országa építésében. Jézus még a paráznákról sem mond le, neki senki se túl rossz ahhoz, hogy könyörűljön rajtuk és felhasználja őket. A Betsabé neve sok más bűnös ember nevével együtt ott áll a Jézus nemzetségi táblázatában. Ő is eszköz lehetett abban, hogy megszülessem az a Megváltó, aki a bűnösök barátja és Megváltója lett. Ez a Jézus nem szégyel minket atyjafiainak nevezni. Ennek a Jézusnak a vére azért ömlött ki, hogy e vérreal a mi nevünk is beírattassék az Élet Könyvébe. Ez a Jézus azért jött, hogy a parázna asszonyok és a vámszedők, és senki más ember se maradjon ki az Isten országából. Ő téged is hív, téged is meg akar tisztínai, hogy alkalmas eszközökkké válhassunk az Ő kezében dicsőséges országa építésében. Betsabé neve és története is a mi tanulságunkra íratott meg. Bárcsak tudnánk tanulni ebből a történetből. Bárcsak lehetne a mi életünk, házasságunk is olyan, ami az Ő nevét magasztalná.

Olvasandó igék: 2 Sám.11-12 fej., 1Kor.6, 9-10,15-20, 10,12

                                                                                                Lőrincz István