Sergius Paulus

A Szentírás emberei:Sergius Paulus

Ez az ember Pál missziói munkájának első gyümölcse. Lehettek mások is, de a Szentírás arról nem számol be, hogy Pál mit is tett megtérésétől az első térítői útig a misszió területén. Biztos, hogy addig sem ült tétlenül, és munkájának lehettek addig is gyümölcsei. De egy adott ponton Pált elválasztotta az Úr, hogy elinduljon, és menjen mindenhova, és vigye ez evangélium üzenetét minden embernek. S ezen az úton, az első, akiben a bizonyságtétel nyomán hit támad épp Sergius Paulus. Az sem véletlen, hogy a missziói munka épp egy szigeten kezdődik el. Főleg az Ésaiás próféta könyvében nagyon sok ígéret van a szigetekre nézve. Ott fog a békesség jó híre felhangzani. Nos Pál és Barnabás először Ciprus szigetére mennek, ebben az is szerepet játszhatott, hogy Barnabás ciprusi származású volt, ismerte az utat, ismerte az embereket, tudta azt is, hogy hol található a zsinagóga. Biztos, hogy nagy várakozással vannak, de az eredmény elég soványnak tűnik. Beszélnek a zsidók zsinagógájában és látszólag nem nagy az ellenállás az üzenetükkel szemben. De gyümölcsökről sem olvasunk, nem igen jutnak hitre emberek, nem alakul gyülekezet. Amikor végiglátogatják a megalakult gyülekezeteket, nem olvasunk arról, hogy Ciprusra mentek volna.Végigjárják a szigetet, de úgy tűnik, hogy nem sok eredménnyel. Így jutnak Páfusig, ami egészen a sziget túlsó oldalán van. Ott se számíthatnak nagy aratásra, hisz ez nem csak a római hatóságok székhelye, hanem ott van egy hatalmas Vénusz-templom is, itt a testi gyönyöröknek hódolnak az emberek. Mit lehet itt egyáltalán kezdeni? De itt mégis megtér egy ember, s az Isten országában egy ember felett is nagy öröm van, aki Istenhez tér. De ez az ember nem akárki. Ő a Római Birodalom helytartója, Ciprus tartományának prokonzulja. Benne teljesedik be először Istennek az a Pálnak adott ígérete, hogy helytartók elé  kell állanod.

            Ez az ember neveltetésétől fogva pogány volt, aki a bűnnek és tisztátalanságnak a világában nőtt fel. De őt ez a világ nem elégítette ki, ő tovább látott. Ő okos ember volt, tudta, hogy kell lennie valakinek, aki az ő életének is egy értelmes célt adhat, tudta, hogy az élet több, mint:együnk, igyunk, múlassunk.Ezt a tényt bízonyítja, hogy udvarában egy különös emberrel találkozunk, egy zsidó mágussal, hamis prófétéval.Lelki keresése során jutott el ehhez az emberhez, akinek a neve Bar-Jézus, Jézus-fia sokat ígérő lett számára. Ő ennek az embernek a vonzásába, bűvkörébe került, de békességet így se kapott lelke számára. Ebben a helyzetben találkozott ő Pállal és Barnabással. Úgy tűnik, hogy épp a varázslón keresztül vezetett egymáshoz útjuk. A helytartó odahívatja Pálékat és figyelmesen hallgatja, amit mondanak. Azt nem tudjuk meg, hogy pontosan mit hirdetttek, de biztos, hogy itt sem beszéltek másról, mint Jézus Krisztusról, mégpedig, mint megfeszített és feltámadott Úrról, aki által a bűnös békességre juthat Istennel. Így jut el Isten igéje és Szentlelke ehhez az emberhez, és kezdi elvégezni benne áldott munkáját. Ő kívánta hallani az Isten beszédét., elkezdte keresni az üdvösséget. Nagy dolog az, amikor valaki szíve már kívánja az igét, kívánja és keresi az Úrral való közösséget. Aki így keres, az biztos találni is fog.

            Van itt még egy másik bizonyítéka is annak, hogy az Úr munkálkodik az Ő szolgái által. S ez az, hogy a Sátán is mozgásba lendül.Erről eddig nam hallottunk. Amíg Isten Lelke nem munkálkodik, addig az ördög is csendben marad. De most kidrül, hogy ez a varázsló kinek a szolgálatában áll, és honnan veszi bölcsességét. Itt is világosan látszik, hogy az ördögnek egy nagy szándéka van: az embereket távol tartani Istentől és a hittől.Ő nagyon jól tudja, hogy ha egyszer valaki élő hitre jut, az megbotolhat, bűnbe is eshet, de azt már semmi se tudja kiragadni az Isten kezéből. Az ilyen embert ő örökre elveszítette. Pál apostol lerántja a leplet a varászlóról. Mert ő Isten elhívott szolgája, aki az Ő nevében hrcot indított a bűn és Sátán ellen. Ne áltassuk magunkat. Világosan kell látnunk az ördög szándékát, aki mindent elkövet azért, hogy az embereket a hitetlenség és a bűn rabságában tartsa. Eszközei ma is ugyanazok: a szórakoztatóipar a maga tisztátalanságával és az Isten leutánzása, varázslás, okkultizmus által.

            De Pál munkája most gyümölcsöt terem. Elimást megfeddi az Úr, mivelhogy a Sátán oldalán áll. S az is meglátszik, hogy a Sátán tehetetlen ott, ahol az ember a Szentléleknek teret ad az életében. A varászló megvakul, aki az Isten világossága elől elzárja magát, az sötétségbe jut. Ez Sergius Paulusban megtöri az utolsó ellenállást is. Az utolsó kétely is eltávozik a szívéből.A hit munkálkodni kezd az életében és teljes bizonyosságra jut. S egyre világosabban látja, hogy az Úr tudománya az egyetlen igaz tudomány ezen a világon.Az Úr ezentúl szólni fog hozzá, és csodáit is szemlélheti a maga és a mások életében is. Egyre jobban felragyog előtte az a Krisztus, aki azért jött el ebbe a világba, azért szenvedett, halt meg és támadott fel, hogy neki is üdvössége és új élete legyen. Ez a magasrangú római tisztviselő, akit eddig a világnak semmilyen csillogása, a bűnnek semmilyen édessége nem tudott kielégíteni, most békességre és boldogságra lel a Krisztusban való hit által.

            Pál apostol számára is csodálatos lehetett ennek az embernek a megtérése, mert láthatta, hogy abban az igében, amit ő és társai hirdetnek csodálatos, életet átformáló, megváltoztató, megújító erő van. Láthatta, hogy ez az ige megbízható, hogy ezzel az igével élni lehet, de ez még a meghalásra is elég, mert ez nem emberi szó, hanem az Úr szava.

            Ez a szép történet is arra bíztat, bátorít minket, hogy higgyünk az Úr szavában. Merjük rátenni életünket. Merjünk reménykedni az emberek felől, hogy ha ezen ige előtt megnyitják szívüket, akkor ma is csodák történhetnek. Annak is tudatában vagyunk, hogy a Sátán is fokozott erővel működik és mindent megtesz azért, hogy emberek ne jussanak hitre, hogy maradjanak az ő fogságában. De, akiket az Úr elválasztott, azokat Ő meg fogja keresni, és meg is fogja tartani.

            Mi nem indulunk missziói utakra, mint Pál apostol. Nem megyünk messzi vidékekre az evangéliumot hirdetni. De munka itthon is bőven van. Körülöttünk ezrek élnek, akik megkötözöttek, akik nem Istenben és az Ő igéjében hisznek, hanem varázslókhoz, jövendőmondókhoz fordulnak, de mégsem boldogok és felszabadultak.Az ilyeneknek mi is kell hirdetnünk Isten beszédét abban a reményben, hogy az nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi azt, amiért az Úr küldötte.

            Nem tudjuk, hogy mi lett ennek az embernek a további sorsa. Lehet, hogy sokat kellett szenvednie hitéért, az is valószínű, hogy állását is elveszítette, hisz alig hihető, hogy keresztyénként megmaradhatott egy ilyen magas állásban. Még az is lehetséges, hogy hitéért életével kellett fizessen. De ő ezt is bizonyára örömmel vállalta. Bizonyára a szenvedések, üldöztetések között is olyan öröme volt, amit senki és semmi nem vehetett el tőle. Bizonyxára Isten nagyon megáldotta az ő életét. S ha Pál munkája nyomán ezen az első térítői úton csak ő egyedül is tért meg az Istenhez, de az ő további bizonyságtétele, szolgálata által még sokan hitre juthattak. Minden megtérő ember nagy ajándék, de ha egy ilyen nagy ember térhet meg Istenhez, akinek nagy befolyása van az emberekre, az különösen áldott dolog. Adja meg az Úr, hogy ma is sokan megtérhessenek Istenhez, az ilyen emberek közül is.

Olvasandó igék: Zsolt.72,10, És. 42,12, 51,5, 55,11,Ap.csel.13,4-12

                                                                                    Lőrincz István