A Szentírás
emberei : Jézus
Végére érkeztünk egy sorozatnak, amit több mint 5
évvel ezelőtt kezdtünk el. Százharminc bibliai személy életével foglalkoztunk ezen idő alatt.
Megpróbáltuk elmondani, hogy mit is tanít róluk a Szentírás, kik voltak ők, mit
cselekedtek, de még fontosabb volt számunkra az, hogy üzeneteket halljunk ki az
ő életükből, amikkel a mi életünket gazdagíthatják. Volt nagyon sok olyan
ember, akitől pozitív példát vehettünk, akiknek életét, cselekedeteit lehet és
kell is követni, de mivel a Szentírás egy nagyon őszinte könyv, nem kevés olyan
emberrel is találkoztunk, akik elrettentő példát jelentettek a mi számunkra, az
ő cselekedeteiket elkerülni és gyűlölni kell, nem pedig követni.
E sort nem is zárhatja
más, mint Jézus. Nyilván ő a Szentírás egyedülálló embere, hisz Ő nem csak
ember volt, hanem Isten is. Ő Istennek Fia és az Embernek Fia egy személyben.
Istensége szerint Ő sok tekintetben titok marad számunkra, de embersége szerint
megismerhető és példája követhető. Kétezer évvel ezelőtt tizenkét ember abban a
nagy kiváltságban részesült, hogy három éven át Vele járhattak-kelhettek,
láthatták cselekedeteit, hallhatták értékes tanítását. Valóban úgy volt, ahogy
ő mondta , hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit ők láttak, és nem látta,
és hallani, amit ők hallottak, és nem hallhatták. Persze ez nem jelenti azt,
hogy ők semmit se láthattak Isten munkájából. Hisz Kain is láthatta Istent
Ábelben, az ő testvérében, Lót is az ő nagybátyjában, Ábrahámban, Ézsau is a
megváltozott és áldást nyert Jákóbban. De ez mégis eltörpül amellett, amit a
tanítványok Jézusban láthattak. De nem csak ők, hanem gondolhatunk Kapernaum
lakosaira is, ahonnan Péter apostol származott. Egyszer csak a Betlehemben
született, Názáretben felnőtt Jézus ide költözött. Milyen különös lehetett
Jézus az emberek számára. Egyrészt pont olyan volt, mint ők, olyan ruhában
járt, mint ők, olyan egyszerüen élt, mint ők, olyan házban lakott, mint ők. El
lehetett menni hozzá, el lehetett beszélgetni vele. A Vele való találkozások
mélyen bevésődtek az emberek szívébe, János még évtizedek múlva is pontosan
emlékezett az óróra is, amikor Jézusnál voltak.Jézus részt vett az ő mindennapi
életükben. Ott állt a parton, amikor egész éjszaka semmit se fogtak, és azt
mondta nekik, hogy evezzenek a mélyre és ott vessék ki hálóikat a fogásra. Ez
egy emberi tanács volt, s méghozzá nem is illett bele a halászás szabályaiba.
De Péter azonnal meglátta benne az Istent is, hisz küldi el magától, mert ő
mellette magát bűnös embernek látja meg. És ott van az isteni megbizatás:
mostantól fogva emberhalász leszel. Különös az, hogy Jézusnál mindig és minden
olyan emberi módon kezdődik, hogy aztán mennyei magasságokba vezessen az út.
Jézus, mint ember közeledik hozzánk, de isteni hatalmával veszi aztán kézbe az
életünket és formálja azt. A nagyon is emberiben elkezd ragyogni az isteni, a
hétköznapi, mindennapi szürke életben elkezd megjelenni az Isten újjáteremtő
munkája. Olyan emberi dolog az, hogy Péter és társai semmit se fogtak azon az
éjszakán s még az is emberinek tűnik, hogy később megtelik a hálójuk halakkal,
de az már isteni dolog, hogy Péter felismeri, hogy ő egy bűnös ember, s az is,
hogy egy emberfeletti küldetést kap: mostantól fogva embereket fogsz halászni.
De ott van a másik
történet is., amikor Jézus nagyon fáradt, mennyire emberi vonás ez, s mélyen
alszik a hajóban. S az is emberi, hogy szélvihar támad, s a tanítványok halálos
félelemben vannak. Mennyire magunkra ismerünk ebben a történetben. Hisz a
félelem velejárója az életünknek, lépten-nyomon találkozunk vele, nincs szinte
olyan élethelyzet, amiben ez ne jönne közel hozzánk. De pár perc múlva Jézus
már mint Isten Fia parancsol a tengernek és viharnak és minden lecsendesedik.
Hányszor csillapított Ő már le viharokat a mi életünkben is! Hány
életveszélyből szabadultunk meg, de hány vihart csillapított Ő már le a szívünkben, életünkben. Igen, Jézus
egyszerre olyan közel van hozzánk és mégis olyan távolinak tűnik. Egyszerre
olyan közülünk való, és ugyanakkor olyan más, mint mi. Ez Jézus személyének a
titka.
De épp ezért vonzódunk is
annyira Hozzá. Érezzük, hogy bár Ő olyan más, mégis annyira a miénk akar lenni
és velünk akar lenni. Érezzük, hogy nekünk követni kell Őt, mindenhová, ahová
minket vezet.Sokszor mi sem ismerjük fel Jézust az életünkben, ahogy a
tanítványok is kísértetnek látták, amikor közeledett feléjük a háborgó
tengeren. De Jézus szól és megnyugtatja őket: én vagyok, bízzatok, ne féljetek.
De olyan jó, hogy Péter és a többi tanítványok és mi is, egyre jobban
megismerhetjük és megszerethetjük Őt. Ő egyre jobben kijelenti magát nekünk. És
egyre jobben rá merjük bízni magunkat erre a különös Jézusra, úgy ahogy Péter
is mert elindulni a vizen. Péter elkezd hinni Jézusban, hiszi azt, hogy Jézus
parancsolhat a víznek, hogy az a hátán tartsa őt. Ott van a szívében a vágy,
hogy bízhasson Benne, hogy teljességgel rábízhassa magát és egész életét.
Persze a hit se mindig egyforma bennünk. Luther egyszer úgy fogalmazott, hogy a
hit egy nyugtalan dolog, ami hol erősebb, hol gyengébb. De olyan jó, hogy Jézus
nem hagyja Pétert akkor sem, amikor az süllyedni kezd, hanem bíztatja és
felemeli őt az árból, a elveszésből. Igen, nekünk követnünk kell Jézust, akkor
is, ha ez a követés nem megy olyan símán, akkor is ha bukások és mélységek
lehetnek az életünkben. Sokszor a bukásokra is szükségünk van, hogy tanuljunk
meg újra kiáltani az Úrhoz, hogy megtanuljuk azt, hogy mi Nála nélkül semmit sem
cselekedhetünk. Péternek háromszor kellett csúfos bukásba jutnia azon az
emlékezetes éjszakán, hogy az ő hősies, minden re elszánt én-je Jézussal együtt
a golgotai keresztre juthasson és ott meghaljon. Meg kellett tanulnia, hogy nem
ő tartja meg Jézust, hanem Jézus tartja meg őt. Meg kellett tanulnia, hogy nem
az marad meg és dicsőül meg, ami belőle és tőle való, hanem az, amit Jézus
teremt meg benne. Meg kellett tanulnia, amit később majd úgy vall meg a
levelében, hogy isteni természet részeseivé lettünk. Péter megértette és mi is
megértjük, hogy ez a Jézus szeretetében és kegyelmében a legnagyobb. Hogy ő
kész megbocsátani nekünk és kész mindig újat kezdeni velünk.
Az elején azt mondtuk, hogy a Szentírás embereitől sokat tanulhatunk,
lehetnek bíztató és elrettentő példák is az életünkben. De Jézus az egyetlen
ember, aki ugyanakkor Isten is, aki késszé tesz minket arra, hogy cselekedjük
is a jót. Ő nem csak nagyszerű példát ad nekünk az emberségre, hanem erőt is ad
nekünk, hogy igazi emberek legyünk. Ő nem csak kívánja tőlünk, hogy mi ilyen
meg olyan emberek legyünk, hanem Ő olyanokká formál minket, amilyeneknek Isten
erdetileg megalkotott minket ott az Édenben. Hogy Isten ábrázatához
hasonlítsunk.
E szárharminc embernek az
élete, akiknek életét végig tanulmányoztuk, sokat segíthetnek nekünk, de csak
egy váltott meg minket és ez Jézus. És egyedül Ő az, akiben nem
csalatkozhatunk. Láttuk azt, hogy még a legkülönbek is megtántorodtak,
vétkeztek, sokszor csúfosan el is buktak. Azért is montda el nekünk mindezt a
Szentírás, hogy megőrizzen minket attól, hogy emberekben bízzunk, vagy
éppenséggel embereket isteni imádattal vegyünk körül. Nem véletlen, hogy a
Zsidókhoz írt levél szerzője, aki olyan csodálatosan beszél a hit hőseiről,
akikről azt mondja, hogy nem volt méltó rájuk e világ, s mégis ezek után mégis
azt mondja, hogy nekünk csak az Egy-re szabad és kell is nézni: Jézusra, ami
hitünk fejedelmére és bevégezőjére. Az a vágyam, hogy bárcsak e sorozat által
is tanultunk volna egyre jobban nézni Rá, s Neki adni minden dicsőséget.
Olvasandó igék:Mt.13,17,
Márk 1,17, 4,38, Luk.5,4.8,Ján.1,40,
Zsid.12,2, 2Pét.1,4
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése