A lelkiismeretről

A lelkiismeretről

I . A lelkiismeretről általában

            Manapság elég keveset a lelkiismeretről. Pedig erről a kérdésről beszélgetni kell, főleg ebben az időben, amikor értékválságról beszélünk, olyan dolgok, amik eddig természetesek voltak, ma már nem azok. A liberalizmus, rosszul értelmezett tolerancia teljesen átírták a dolgokat.

            Ez az előadás három célt tűz maga elé. Először is tudatosítani kell, hogy minden embernek van lelkiismerete, hiszen ez Istennek egy olyan ajándéka, amit minden lélekbe belehelyezett. Ezért ha ezzel nem foglalkozunk, ezzel nagy károkat okozunk mind magunknak, mind a körülöttünk élőknek. A második cél, hogy ezt a kérdést újra értelmezzük, tudatosítsuk magunkban, olyan értelemben is, hogy a lelkiismeret igazodjon Isten akaratához. A harmadik célkitűzés, hogy lássuk meg, hogy a lelkiismeretet állandóan formálnunk kell, hisz ez az egyik legfontosabb belső nevelőeszköz a mi életünkben. Így ez az előadás segítséget akar adni a lelkiismeret formálásában, érzékennyé tételében is.

a.Mi a lelkiismeret? Lelkiismeret a Bibliában.

Az Ószövetségben a „lelkiismeret” szó nem fordul elő, de sokszor a „szív és lélek” szavak alatt ezt kell érteni. Mondjunk erre pár példát. Amikor Dávid a barlangban levágta Saul köpenyének a szélét, azt olvassuk, hogy megesett rajta a szíve, vagyis bántotta a lelkiismeretet. A Dávid lelkiismerete azt mondja, hogy ez bűn volt, mert ezzel megsértette a király tisztességét, méltóságát. „Sám.24,1O-ben, miután Dávid megszámolja a népet, azt olvassuk, hogy ez nyugtalanította a szívét, hisz Joáb is figyelmeztette, hogy ezt ne tegye meg.

            A Példabeszédek könyve is beszél rejtett formában a lelkiismeretről. Például: minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet.(Példb.4,23)Más szavakkal vigyázz a lelkiismeretedre!

            Az Újszövetségben már többször találkozunk a „lelkiismeret” szóval, összesen 3O-szor.Az Ap.cse.23,1-ben Pál ártatlanságát hangsúlyozza és jó lelkiismeretére hivatkozik.”Atyámfiai, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek  mind e mai napig. Ez a megtérése előtti időre is vonatkozik, hisz ő azt is jó lelkiismerettel tette, meg lévén határozottan győződve arról, hogy a keresztyének tévtanítók, akiket üldözni és megölni kell.

            A Félix előtt tartott védőbeszédében is hivatkozik a lelkiismeretre :”Ezért magam is arra törekszem, hogy mindenkor feddhetetlen lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt.”(Ap.csel.24,16) Pál a leveleiben is rendszeresen hivatkozik a lelkiismeretre:”Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által.”(Róm.9,1) „Mert ez a mi dicsekvésünk, lelkiismeretünk tanúságtétele.” (2Kor.1,12) Timóteus számára kihangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy tiszta és jó lelkiismerete legyen. Olyanok legyenek, mármint a gyülekezet vezetői, akiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.(1Tim.3,9)

            A Zsidók 1O,22-ben arra biztat az apostol, hogy „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szivük tiszta a gonosz lelkiismerettől.” Vagyis vigyázzunk arra, hogy úgy éljünk, hogy a lelkiismeret ne vádoljon minket.

b. Mi nem a lelkiismeret?

            Vigyáznunk kell arra is, hogy a lelkiismeretet ne tévesszük össze más dolgokkal, amiknek nincs közük a lelkiismerethez.

            A lelkiismeret először is nem egy olyan ösztön, amivel az állatok is rendelkeznek. Nem a génjeinkbe írt parancs, mint a vándormadárnál, hogy ősszel és tavasszal keljen útra Afrikába illetve Európába. A lelkiismeret nem egyfajta érzés, ráérzés, ezzel egyházi körökben is gyakran találkozunk. Tégy úgy, ahogy érzed, s ez legyen cselekvésed normája. Amit jónak érzel az jó, amit rossznak, az rossz. Ha most úgy érzed, hogy már nem a feleségedet szereted, hanem egy 2O évvel fiatalabb szomszédasszonyt, akkor válj el és vedd el azt feleségül.

            A lelkiismeret nem egy tévedhetetlen erkölcsi iránytű, mert a lelkiismeret nem mindig egyezik az igei igazsággal. Jézus figyelmezteti tanítványait arra, hogy olyan idő jön, amikor azok, akik megölik őket, úgy gondolják, hogy istentiszteletet végeznek (Ján.16,2) Pál Agrippa előtt elmondja, hogy egykor ő is úgy vélte, hogy mindent meg kell tegyen a Názáreti Jézus neve ellen, s az ő követői ellen, s ezt jó lelkiismerettel tette.(Ap.csel.26,9)

            Vigyáznunk kell arra, hogy a lelkiismeretet ne azonosítsuk Isten kijelentésével. Bár sokszor állítjuk, hogy a lelkiismeret az Isten hangja bennünk, de ez sem mindig igaz. Mert Isten szólhat ugyan a lelkiismeret által, de ő a Szentírásban jelentette ki magát és akaratát.

            Az ötödik félreértés az lehet, hogy a lelkiismeret egy velünk született Isten-ismeret lenne. Pál a Róm.2,5-ben kifejezetten különbséget tesz egyfelől a szívbe írt törvény és a lelkiismeret között. De ez korántsem jelenti azt, hogy a kettő között nincs kapcsolat és hasonlóság és mégis két különböző dologról van szó.

            Végül vigyáznunk kell arra, hogy a lelkiismeretet ne azonosítsuk egy kulturális normával. Freud az állította, hogy a lelkiismeret tiltások, parancsolatok, elvárások eredménye. Ezek kétségtelenül formálják a lelkiismeretet, de a lelkiismerete a lelkiismeretet nem lehet egyfajta kulturális formálódás eredményének tekinteni. Mert Ádám és Éva elrejtőzött Isten elől a bűneset után, de ekkor még nem lehet kultúráról beszélni, tehát lelkiismeret létezett már a kultúra előtt is.

c. Mi hát a lelkiismeret?

A lelkiismeretre egy definiciót, meghatározást adni nagyon nehéz dolog. Talán egészen pontosan nem is lehet meghatározni, de érdemes ezzel próbálkozni, s magunknak mindenképpen megfogalmazni, hogy mi számunkra a lelkiismeret. Én is megpróbálom ezt, de hogy fog-e sikerülni, azt nem tudom ígérni.

            Abban megegyezhetünk, hogy a lelkiismeret Istennek egy rendkívüli ajándéka, amit nagyra kell értékelni s amivel nagyon tapintatosan és óvatosan kell bánni. Induljunk el onnan, hogy a Biblia tanítása szerint Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, s ez azt jelentette, hogy Ádám és Éva a bűneset előtt pontosan tudta, hogy mi az Isten akarata. Hogy ebben milyen szerepe volt a lelkiismeretnek, azt nagyon nehéz megmondani, mert egy szent ártatlanságban éltek, a bűnhöz semmi közük sem volt, azt se tudták, hogy van bűn. Isten minden parancsát pontosan megtartották. Egy hasonlattal azt mondhatnám, hogy amíg egy autóvezető pontosan betartja a közlekedési szabályokat, nem is veszi észre, hogy van rendőr, a rendőr számára csak akkor lesz valóság, amikor egy szabályt áthágott és a rendőr megállítja és megbünteti.

            A lelkiismeret szoros együttműködésben áll az Isten-ismeretünkkel, s ilyen értelemben a viselkedésünket ütközteti, szembesíti az Isten-ismeretünkkel. A lelkiismeret segít minket abban, hogy megállapítsuk, hogy szavaink és cselekedeteink egyeznek-e Isten akaratával? Az Isten-ismeretet két úton nyerjük meg. Egyrészt már egy bizonyos Isten-ismerettel születünk, de ez később a tanulás által elmélyül bennünk.

            A lelkiismeret nagyon objektív módon ítéli meg a cselekedeteinket. A lelkiismeret nem alkot, nem talál ki normákat és törvényeket. A lelkiismerete leméri, megítéli a cselekedetünket, magaviseletünket, hogy az egyezik-e azzal az Isten-ismerettel, ami bennünk van. A lelkiismeret és az Isten-ismeret kapcsolata a hadvezér és a hadsereg kapcsolatához hasonlítható. A lelkiismeret nélküli Isten-ismeret olyan, mint a hadvezér nélküli hadsereg.

d. A lelkiismeret funkciói

De működik, mert Ádámnak és Évának jelzi, hogy rosszat cselekedtek, mielőtt Isten ezt még számon kérte volna tőlük.

                A lelkiismeret először is egy belső vádoló szerepét tölti be. Mindent lemér, megítél,  amit cselekszünk. Mindig megmutatja bűnösségünket, amikor valami rosszat cselekedtünk. A lelkiismeret nagyon kemény, szinte azt mondhatnám, hogy irgalmatlan ebben. Mindent kegyetlenül leleplez. A Biblia erre rengeteg példát hoz. A tömeg, amely pünkösdkor hallgatja Péter prédikációját szívében megkeseredik, szíven találja őket, szó szerint átszúrja a szívüket.(Ap.csel.2,37)A lelkiismeret itt egyértelműen a vádoló szerepét tölti be.  A jelenlevőknek esélyük sincs arra, hogy tagadják bűnösségüket. s cselekedeteinket az Isten akaratához

                Persze, az ember adott esetben mindent megpróbál, hogy a lelkiismeret hangját elnémítsa, elhallgattassa. Ez az egyik legrosszabb dolog, amit az ember tenni tud.  A legjobb pedig, ha helyet adunk a lelkiismeret vádolásának, hisz ez alapos önvizsgálatra, bűnbánatra és megtérésre vezet.

                A második dolog, amit a lelkiismeret elvégez:a belső bíráskodás. A lelkiismeret minden cselekedetünkre reflektál. Mindig odaméri szavainkat és cselekedeteinket az Isten akaratához. A lelkiismeret bíráskodása így mindig tökéletes volt. A bűneset után sajnos ez megváltozott. .Ezért szoktuk a lelkiismeretet egy belső hangnak is nevezni. A bűneset előtt a lelkiismeret pontosan ismerte és követte Isten akaratát. A bűneset után ez nyilván megváltozott, de a lelkiismeret mégis megszólal Ádámban és Évában, hisz már azelőtt érzik és tudják, hogy rosszat cselekedtek, mielőtt Isten figyelmeztette volba őket erre. A lelkiismeret  ugyan úgy döntést hoz az életünkben, mint egy bíró egy adott ügyben. A bűneset előtt a lelkiismeret mindig tökéletes döntést hozott. Nem volt lehetőség a mismásolásra, a kompromisszumra , megvesztegetésre. A bűneset után a lelkiismeret sajnos már nem csalhatatlan, tévedhetetlen.

                A lelkiismeret döntése lehet pozitív vagy negatív. Az eredménye lehet öröm vagy bánat, repíthet minket mennyei magasságba, de vihet pokoli kínba és mélységekbe is. A jó lelkiismeret puha párna, a rossz lelkiismeret háborgó tenger. Kálvin azt mondja, hogy a rossz lelkiismeret pokol az ember számára.

                A lelkiismeret döntése olyan dolog, amit az ember örökre magával visz. A lelkiismeret lehet a legjobb barát, vagy a legnagyobb ellenség. Nincs nagyobb gazdagság, nincs tisztább öröm, mint a jó lelkiismeret. De a rossz lelkiismeret örökre vádol és nem hagy nyugodni. A rómaiak és egyiptomiak azt gyakorolták, hogy ha valaki gyilkosságot követett el, akkor három  napra összezárták a holttestttel, hogy annak látása, jelenléte nyugtalanítsa, zaklassa, vádolja a gyilkos lelkiismeretét.

e. A bűneset következményei a lelkiismeretre nézve

            A bűnesetnek súlyos következményei lettek a lelkiismeret vonatkozásában. Előtte az embernek igaz Isten-ismerete volt és minden dologban helyesen cselekedett. A bűneset miatt azonban egy szörnyű lelki sötétség borult az emberre.

            De az ember mégsem vesztett el mindent. Egy puritán írásmagyarázó így fogalmaz: a lelkiismeret gyertyája nem aludt ki egészen. Az emberben maradt némi világosság, ahogy azt Kálvin mondja, úgy hogy különbséget tud tenni  az illő és illetlen, a jó és a rossz között. A bűneset első súlyos következménye a lelkiismeretre nézve, hogy az már nem csalhatatlan, nem tévedhetetlen. A lelkiismeret adott esetben végzetes hibákat követhet el.

            A második következmény, hogy a lelkiismeret elveszítette hatékonyságát. Mivel a lelkiismeret már nem ismeri Isten teljes akaratát, ezért csak részlegesen és akadozva működik. A lelkiismeret hangja a bűnbe esett emberben már sokkal halkabb és homályosabb.

            A harmadik következmény, hogy hogy az ember nem jól formálja azt és így annak a normái már nem egyeznek Isten akaratával. Ezt látjuk Pálnál is, aki azt mondja, hogy  a damaszkuszi út előtt ő jó lelkiismerettel üldözte a keresztyéneket.

Mindezek alapján látjuk, hogy a lelkiismeret lényeges része az embernek, súlyosan károsodott a bűnesetben s most csak fogyatékosan működik.

f. Az újjászületés és a lelkiismeret

Bunyan a Szent háború című könyvében képletesen írja le azt, hogy mi történik a megtéréskor és újjászületéskor. Ő beszél Tudósítóról, kit Lelkiismeretnek nevez. Azt mondja, hogy ez az úriember mindent pontosan feljegyez, ami a városban történik. Ez az úriember mindig az igazságot szólja, a rosszat se hallgatja el. Miután Diabolosz beveszi az Emberlélek várát, Lelkiismeret hangja elnémul. De Immánuel herceg visszahódítja Emberlelket, s Lelkiismeret kiszabadul s újra beszélni kezd.

            Amikor az újjászületésben Isten munkálkodni kezd az emberben a lelkiismeret felébred és úgy kezd működni, ahogy azt az Úr rendelte. A lelkiismeret első munkája, hogy megmutatja azt, hogy bűnösek vagyunk, hogy Isten minden bűnünket ismeri.

            A lelkiismeret annyira működik, amennyire az ember megismeri Istent és az ő akaratát. Először a durva bűnöket fedi fel bennünk: tisztátalan vágyak, hazugság,, káromkodás. De munkája folytatódik és kezdi felfedni az úgynevezett finom bűnöket, azt ha fantáziánk bűnös területekre téved, hogy szeretetlenül beszélünk, hogy megrekedt az Istennel való kapcsolatunk. A lelkiismeret leleplezi a szóban, cselekedetben, gondolatban elkövetett bűnöket, de a mulasztási bűneinket is.

II A  lelkiismeret állapotai

            1. Alvó lelkiismeret. Minden meg nem tért embernek alvó lelkiismerete van. Ez nem jelenti azt, hogy a lelkiismeret teljes mértékben tétlen vagy felelőtlen, mert ilyen állapot soha sincs. Pál apostol beszél a zsidó néppel kapcsolatban a Róm.11,8-ban erről: a kábultság lelkét adta nekik, szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak.

2. A megbélyegzett lelkiismeret. Erről is Pál beszél az 1Tim.4,2-ben, Ez egy megkövesedett, megmerevedett állapotot jelent. Ez akkor következik be, amikor a lelkiismeret hangját rendszeresen elhallgattatjuk. Az ilyen lelkiismeret érzéketlen a bűn iránt. Ez egyfajta büntetés a tudatos vétkezésre. (Róm.1,28)

3. Félrevezető lelkiismeret. Ez a fajta lelkiismeret azt eredményezi, hogy másképp lássuk a dolgokat, mint ahogy azok valójában vannak. Ennek az a következménye, hogy a rosszat jónak és a jót rossznak látjuk. Pálnak is ilyen lelkiismerete volt a megtérése előtt. Ő azt hitte, hogy jót cselekszik, amikor üldözte a keresztyéneket. Péter is beszél erről pünkösdkor, amikor azt mondja: ti így öltétek meg a Messiást.

            4.Kételkedő lelkiismeret. Ez akkor áll fenn, ha valaki elkövetett egy cselekedetet és nem tudja, hogy az jó vagy rossz-e? Ez nem veszélytelen dolog. Pál egy ilyen kérdést említ: ehetnek-e a keresztyének bálványáldozati húsból? Az egyik azt mondja igen, a másik pedig, hogy nem! Ha valaki eszik, az bizonyos kell legyen abban, hogy nem vétkezik. Ha viszont nem bizonyos, akkor ne egyen, mert ami hitből nincs, bűn az.(Róm.14,23) Ha a lelkiismerete kételkedik valamiben, akkor jobb, ha azt a dolgot nem tesszük meg.

            5. Aggódó lelkiismeret. Az ilyen ember akkor is fél megtenni dolgokat, amikor a lelkiismerete azt jónak mondja. Ez a túl érzékeny lelkiismeret. Az ilyen ember minden dologban stresszeli magát, hajlamos a depresszióra és nehéz lelkigondozni. Áldott emlékezetű Nagy Pista bácsi egyszer Magyarókerekén megevett ötvenvalahány szilvásgombócot. Annyira bántotta aztán a lelkiismeret, hogy emlékszem, bár én gyermek voltam, hogy édesanyám napokig kellett vigasztalja: Pista, hát ne bántsa annyira ez, ha jól esett, semmi baj sincs, váljon egészségére.

6.Vádoló lelkiismeret. Amikor olyasmit teszünk, amit a lelkiismeret bűnnek érez, akkor vádoló lelkiismeretről beszélünk. Az újjászületett ember lelkiismerete ilyen. Leleplezi a bűnt bennünk, vádol és elítél. Ezt látjuk Péter pünkösdi prédikációja után. A lelkiismerete elkezdi vádolni az embereket és kérdezik: mit cselekedjünk atyámfiai? De ez nem mindig üdvözít, hisz Júdást is vádolta a lelkiismeret és az öngyilkosságba menekült. Nagyon fontos, hogy az ilyen vádolás Istenhez és megtérésre vezessen..

7. A jó lelkiismeret. Az ilyen lelkiismeret békességre talált Jézus vérében. Jó lelkiismeretről ott lehet beszélni, ahol nincs már bűn, illetve, amiket elkövettünk, azokat odavittük Jézus keresztjéhez és ott vannak Jézus vére alatt. Erről beszél a Káté 6O-ik kérdése: jóllehet a lelkiismeretem vádol, hogy Istennek minden parancsolata ellen vétkeztem. De a lelkemben mégis békesség van, mégpedig azért, mert, ahogy a Káté fogalmaz, Isten nekünk tulajdonította Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét.

III. A lelkiismeret formálása

a.    Általános alapelvek

           

Ezzel eljutottunk előadásunk utolsó, harmadik részéhez. Láttuk, hogy minden embernek van lelkiismerete. De ez a lelkiismeret nem egyszer s mindenkorra adott, nem változhatatlan, hanem formálható. Ez például nagyon fontos szülői feladat .A Péld.22,6 szerint: „tanítsd a gyermeket, mely úton járjon, még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól. A „tanítsd” szó egy különös jelentéssel bír: előre megrágni, mert abban az időben nem volt még bébiétel és a szülő a fog nélküli gyermeknek előre megrágta az ételt.

            Ennek a parancsnak Ábrahám is engedelmeskedett, mert róla azt olvassuk: tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az Úr útját. A lelkiismeret formálása elsősorban a szülők kötelessége, ők Istentől kapták gyermekeiket s felelősek azért, hogy mindenek előtt Isten igéjével formálják őket. Ők azok, akik kereszteléskor megfogadják, hogy úgy nevelik, illetve neveltetik őket, hogy majd önként tegyenek vallást hitükről. A lelkiismeret formálását a szülők nem bízhatják az iskolára, illetve a társadalomra.. Amit egy gyermek a családban kap, az legtöbb esetben döntő módon határozza meg az életét.

            De a lelkiismeret formálása minden tanító, tanár, lelkipásztor és vezető szent kötelessége is. Sajnálatos módon egy olyan világban élünk, ahol minden inog, olyan értékek is, amik egy nemzedékkel korábban még természetesek voltak, ma már megkérdőjelezettek lettek. A mai modern ember maga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, lázad minden korlát ellen, amit a szülő, nevelő, egyház, hit, felsőbbség állít elé. Ez a korszellem lassan belopózik a keresztyén családokba is. Mindent szabad, mindent lehet, ez ma a divatos jelszó. A jólét és élvezet a legfontosabb.

            A lelkiismeret az Isten ajándéka. Ő Ádámot és Évát lelkiismerettel teremtette, most is minden ember lelkiismerettel születik, de azt formálni, alakítani kell. A formálás a születés pillanatától kezdődik a nevelés, tanítás és mindenekelőtt a személyes példaadás által. A lelkiismeret formálása nagyban függ kultúrától, vallástól és kortól. Néhány példa erre. Afrikában, Dél-Amerikában vannak olyan törzsek, ahol alig van öltözet rajtuk, de ott ez nem számít illetlennek, kirívónak és kísértőnek. Emiatt egyáltalán nincs szégyenérzetük.

            Az is szomorú tapasztalat, hogy neveléssel nem érjük el sokszor a kitűzött célt Ezért a szülők nem hibásak, sok hívő családban felnőtt fiatal elhagyja később az Úr útját. Sok esetben hiába van jó nevelés, jó példa, a gyerekek mégis más úton járnak. De ez nem változtat azon a tényen , hogy a keresztyén szülők szent kötelessége a gyermekeik hitben és istenfélelemben való nevelése és ez nem lehet hiábavaló, még akkor sem, ha sokszor az eredmény nem ezt mutatja. Lássunk hát néhány fontos elemet a lelkiismeret formálásában.

            1.Istenre és az ő igéjére tekintsünk úgy, mint a legfőbb tekintélyre. Tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy nem az a meghatározó, amit mi mondunk, akarunk, hanem amit az Úr mond és akar. Persze ezt tapintattal és bölcsen kell tenni, nem úgy, hogy kőkeményen kijelentjük, hogy ez Isten akarata, és pont, hanem gyertek, keressük együtt Isten akaratát.

            2. A gyermekek lássák meg a szülők életében, hogy számukra fontos az Isten akarata, hogy ennek a szülők önként és örömmel, nem formalitásból, kényszerből vagy félelemből engedelmeskednek.

            3. Mutassuk meg, hogy Istennek az élet minden területére nézve van akarata, és a gyermekek lássák meg, hogy a szülők minden területen igazodnak ehhez.

            4. Nagyon fontos a fegyelem a lelkiismeret formálásában. A gyermek meg kell tanulja, hogy ő nem rabszolga, de nem is lázadó, aki minden előírást megvethet és áthághat.

            5. Legyünk következetesek és egyértelműek. A gyermek nagyon hamar észreveszi ennek hiányát, legyen összhang a tanításunk és a magatartásunk között.

6.Vigyázzunk arra, hogy ne általánosítsunk, ne mondjuk azt, hogy pl. filmet nem szabad nézni, mert minden film rossz, hisz vannak nagyon jó filmek is. Beszélgessünk el arról gyermekeinkkel, hogy mi tesz jóvá vagy rosszá egy könyvet, egy filmet. A helyzetet nehezíti, hogy a Biblia nagyon sok mindenről nem beszél, amivel nekünk ma szembe kell nézni, hisz a bibliai időkben nem volt film, internet, dohányzás. De ezekre a kérdésekre a Biblia irányvonalakat ad.

7. Végül vigyázzunk arra, hogy a lelkiismeretet nem állandó tiltással, negatív hozzáállással lehet formálni, hanem annak felmutatásával, hogy mi a jó, hasznos, építő, Isten szerinti és annak cselekvésére bátorítsuk egymást.

b.    A lelkiismeret formálásának szempontjai

1 A Biblia nagyon gyakran arra kéri a szülőket, hogy mondják el gyermekiknek, hogy mit tett az Úr a múltban. Ennek az a célja, hogy ne menjenek feledésbe Isten tettei és hogy a parancsolatait megtartsák. Az Isten tetteinek ismerete tehát segít a lelkiismeret formálásában és a bűntől való megőrzésben. Az Isten-ismeret hiányának súlyos következményei vannak, ezt látjuk a Bírák könyvében. Józsué halála után felnő egy nemzedék, akit nem ismerték Istent, elhagyták az Urat, akit atyáik még ismertek, szolgáltak, aki kihozta népét Egyiptomból.

            Nagyon fontos, hogy a gyermekeink halljanak Isten tulajdonságairól,hogy ő egy szent Isten. A gyermek kell lássa, hogy szülei szent életre törekednek. Azt is el kell mondani, hogy Isten szeret minket és a parancsolatait is szeretetből adta, s ezek javunkat szolgálja. Beszéljünk arról is, hogy Isten mindent tud és lát, azt is látja, amit titokban csinálunk.

            2. A második dolog, hogy minél gyakrabban hivatkozzunk a lelkiismeretre .Nem kell mindenért megszidni a gyermekeinket, de rá kell kérdezni: ezt vagy azt miért tetted? Mi indított erre, mit gondolsz, hogy Isten mit szól ehhez? Próbáljuk konfrontálni gyermekeinket cselekedeteik következményeivel. Pl. ha elkezdesz cigarettázni, kiadsz egy óriási pénzösszeget és megrövidíted az életed.

            3. A bibliai alapelvek megtanítása nagyon fontos. Azt is meg kell tanítani, hogy ezt tudják alkalmazni a mindennapi életükre.. Már a kisgyermeknek el kell mondani világosan, hogy mit tett jól vagy rosszul.. Ebben legyünk nagyon konkrétan nevezzük néven a dolgokat. Később próbáljuk tanácsolni őket barátságok megkötésénél, könyvek olvasásánál, filmek nézésében, a szexualitás kérdéseiben. Nekünk már serdülőkorban elmondta édesanyánk, hogy bár hét évet vártak a határ két oldalán egymásra, mégis amikor két héttel az esküvő előtt megérkezett eszük ágában sem volt nemi életet élni, hanem tisztán tartották meg magukat a házasság pillanatáig. Amikor 2 év múlva édesapámat börtönbe zárták, édesanyám azt mondta, hogy azt gondolhatták volna, hogy ez Isten büntetése a bűnük miatt, de így nem bántotta őket hat és fél éven át a lelkiismeret.

            Vegyük komolyan gyermekeink kérdéseit, igyekezzünk őszinte válaszokat adni azokra. Nézzünk meg velük egy filmet és azután beszélgessünk el velük a filmről.

            4. Tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy ha bűnös dolgokat tesznek, vétkeznek Isten ellen, hogy minden bűnnel szégyent hozunk az Isten nevére. Ne az fájjon, hogy gyermekünk a bűnével ránk hozott szégyent, hanem hogy Istent gyalázta meg.

            5. Fontos arról is beszélni, hogy sokszor nagy különbség van az Isten akarata és az emberi hagyományok, szokások között. Van sok és szép hagyomány, amihez ragaszkodni kell, amiknek a megtartására gyermekeinket is bíztatni kell, de van olyan is, amit felül kell bírálni és amiken változtatni kell. Türében szép hagyomány volt, hogy a halottas házhoz tyúkot s lisztet vittek, de az is szent hagyomány volt, hogy a virrasztóban és torban a féldecis hatszor járt körbe, s így néha a végén már jó egészséget kívántak a halottnak.

            6.Végül legyünk alázatosak, ne ítélkezzünk könnyelműen mások cselekedete felett. Ne akarjunk mindenre azonnali választ adni. Valljuk be, hogy néha vannak olyan nehéz kérdések, amik meghaladnak minket.

c.     Bibliai irányelvek döntések meghozásában

A világ újabb és újabb dolgokkal konfrontál minket, amik a Biblia keletkezésének idején nem voltak még jelen. Fontos, hogy ezeknél határozott bibliai elveket tudjunk adni és azokat tudjuk alkalmazni is. Nyilván felnőtt gyermekeinket és felnőtt embertársainkat kényszeríteni semmire sem tudjuk. De felelősségüket erősíthetjük, döntéseikben segíthetünk.

            Az egyik fontos terület e pénzzel való bánás. A gyermekeinknek egy bizonyos idő után zsebpénzt adunk, beszélgessünk el velük arról, hogy ezt hogyan költsék el. Hogy mit vegyünk és mit ne vegyünk, hogy ne szórjuk a pénzt, hogy ne költsük káros szenvedélyekre.

                        Tedd azt, amit Isten akar, amit Isten kér tőlünk. Ebben a tízparancsolat mértékadó. De Istennek vannak más parancsai is, pl. legyetek józanok. Mennyi bajt és szenvedést okoz az alkohol mértéktelen fogyasztása. Ne bátortalanítson az se el, ha ezért gúnyos megjegyzéseket kapunk, vagy ha egy adott közösségben a véleményünkkel egyedül maradunk.

            Mutass jó példát. Csak azt kérjük mástól, amit magunk is teszünk. A dohányzó vagy italozó szülő nehezen tudja lebeszélni gyermekét vagy embertársát a dohányzásról vagy italozásról.

            Egy fontos alapelv, hogy ne tégy olyat, amihez nem kérheted Isten segítségét.  A régieknek volt egy ilyen mondása, sok helyen ki is volt írva: és ehhez Jézus mit szólna? Minden cselekvésnél fel kell tenni a kérdést: Jézus ezt megtenné, ezt a könyvet elolvasná, ezt a filmet megnézné, a hatodik féldecit bedobná-e és sorolhatnám tovább.

            Végszóként csak annyit, hogy ezt az előadást abban a tudatban írtam meg, hogy minden kérdésre nem tudtam választ adni. De ha ebben csak egy pici segítséget is tudtam adni, ha ebben a kérdésben csak egy picit is világosabban látunk, s ha ezáltal a lelkiismeretünk érzékenyebb s Isten akaratához igazodóbb lesz, akkor ezért minden dicsőség az Istené legyen.

(Ezen előadásomat nehéz időkben , a koronavírus elleni harc idején 2O2o márciusában írtam A.T.Vergunst Een goed geweten könyvének felhasználásával.)

                                                                                                Lőrincz István

A jobbkéz felőli gonosztevő

Jézus és a „közönséges” bűnözők

            Jézus szenvedéstörténetében rengeteg féle emberrel találkozunk. Kicsiben ott megtaláljuk az egész világot. És ez nem véletlen, ennek így kellett lennie, hogy ebben a történetben mindenki magára találhasson és dönthessen. Mert Jézus szenvedése, keresztje mindenkit döntésre hív. Vagy mellette vagy ellene. 

            Ott vannak  a kereszt körül a zsidók, de ott vannak a rómaiaik is. Ott vannak az egyszerű emberek, ott van Cirénei Simon, aki a mezőről jön, de ott vannnak a magas rangú politikusok is, mint Például Pilátus, a római helytartó.  Ott vannak az ellenségek, a főpapok, a farizeusok, de ott van a jóbarát, a tanítvány, János is. Ott van a szent életű édesanyja, Mária, de ott vannak a vele együtt megfeszített gonosztevők is. Most róluk szeretnék szólni, először a jobb kéz felől, majd a végén a bal kéz felől megfeszített gonosztevőről is. 

            Nagyon hálásak kell lennünk, hogy ott vannak, mert Jézus bűnösök iránti irgalmas szeretete ragyog fel ebben. Vigasztalást lehet meríteni, hogy nincs olyan mélység, amiből Krisztus ki ne tudna szabadítani minket. Jézushoz mindenki kiálthat, még a halálra ítélt bűnöző is, és azonnal jöhet a válasz: még ma velem leszel a paradicsomban. 

            Ennek az embernek, a jobb kéz felől megfeszített gonosztevőnek az Úr hitet ajándékozott. Itt is látjuk, hogy a hit Isten ajándéka és ő ezt mindenkinek adhatja, még a legelvetemültebb embernek is. És nem is akármilyen hite volt, hanem hatalmas hite. Ez lehetetlennek tűnik s mégis igaz, nagy bűnösnek nagy hite lehet. Ez is vigasztalás minden ember számára. Az ilyen hit megtarthatja azt is, aki rettenetes bűnökbe esik. Sok ember felteszi a kérdést: mi hasznoam van abból, ha hiszek? Nos, ebben a történetben megláthatjuk, hogy mekkora haszonnal jár a hit. Tíz pontban foglaljuk össze ennek az embernek a hitét.

          1.Az első az, hogy kérésében nagyon szerény volt. Csak annyit kért: emlékezzél meg rólam. Többet nem, mert a hit nem követelőző. Szinte azt mondhatjuk, hogy ez a gonosztevő kíméli Jézust, hisz tudja, hogy neki is nagy szenvedései vannak. Emlékezzél meg rólam, nem most, nem azonnal, hanem majd amikor eljössz a te országodban. A hit tud várni, amíg a másik ráér, amíg alkalma lesz. Ponzt az ellentéte a másik gonosztevőnek, aki nem kér, hanem követel: szabadítsd meg magadat és minket is. Ő teljes szabadítást kér, mégpedig most rögtön. És Jézus ezt az agresszív, követelőző kérést nem hallgatja meg. De az elsőt, a szerényet, a szeretetteljest, a várni tudót azt igen.  Melyikre hasonlít a mi imaéletünk?

2. Ez az ember nem emberekhez fordult segítségért, hanem Jézushoz. Tudta: emberek úgysem hallgatják meg és nem is segítenek rajta. Tudta, hogy emberektől nem kaphat mást, mint elutasítást De Krisztus könyörült rajta, éspedig azonnal és sokkal többet kapott, mint amit kért. Aki hisz Krisztusban, az nem kell elutasításra számítson Mért? Mert kiérdemelte? Mivel érdemelhette volna ki? Semmivel! De ezt Krisztus érdemelte ki számára s a hit ezt egyszerűen elfogadja ajándékként. Krisztus az, aki minden elutasítást magára vett a kereszten. Ez a Biblia örömüzenete. Ez a Bibélia szíve. Ez a gönosztevő és minden bűnös ahhoz a Krisztushoz fordulhat, aki az emberek minden elutasítását , a ránk kimondott nemeket is mind magára vette és eltörölte. Jézus azt mindja a hittel hozzá jövő bűnösnek: én ma eltörlöm a te ítéletedet a véremmel. A paradicsomba mehetsz, mert már egy eltöröletlen bűnöd se maradt.

3. Harmadszor abban látszott meg a hite, hogy imádkozott S ez nem volt látszat, szíve mélyéről imádkozott Ha nem lett volna hite nem imádkozott volna. Csak az imádkozik Krisztushoz, aki hisz benne.

4.A negyedik dolog, amiben hite meglátszik az, hogy hitét meg is vallja. Nyilvános hitvallást tesz. Mindenkinek füle hallatára kiált a megfeszített, megcsúfolt Jézushoz, egy olyan pillanatban, amikor ezt senki más nem teszi., még a tanítványai sem, hisz azok rég elszaladtak. Ő itt ország-világ előtt Úrnak vallja Jézust, miközben Tamás csak jóval később fog idáig eljutni.

5.Az ötödik dolog, amiben felragyog a hite az, hogy hisz Jézus jövendőjében. Ő efelől egy pillanatioig se kételkedik, annak ellenére, hogy most emberileg úgy tűnik, hogy Jézusnak csak múltja van, de jövője nincs. Amikor eljössz a te országodban, mondja, s mi tudjuk, hogy az eredeti szövegben itt a királyság, királyi uralom szó található Ő hiszi, hogy ez a mellette megfeszített ember nem akárki, hanem maga a Király, hogy ő nem az elvetett, hanem a kiválasztott. Tudja, hogy Jézus nem a halálba megy, hanem a mennybe, az ő királyságába. Ő hisz abban, amit nem lát, aminek most minden ellene mond, Mózeshez hasonlóan látja a láthatatlant.

6 A hatodik dolog, hogy azt is hiszi, hogy amikor Jézus el fog jönni az ő országában, meg fogja keresni azokat, akik itt lenn hittek benne. Csodálkozva tesszük fel a kérdést? Ki tanította meg ezekre ezt az embert? Hisz ő nem járt sem vallásórára, sem kátéfelkészítőre, de még istentiszteletre sem. Bibliája sem volt soha. Csak egy lehetséges válasz van erre Isten Szentlelke. Később Pál le fogja írni, hogy senki sem vallhatja Úrnak Jézust, csakis a Szentlélek által. Ez már itt beteljesedik.

7. A hetedik dolog amiből kitűnik, hogy ennek az embernek volt hite, az a bűnismerete. Ez már abból meglátszik, amit nem is Jézusnak, hanem a bal kéz felől megfeszített bűnözőtársánek mond. Hisz kemény szavakkal feddi meg kollégáját: mi ugyan joggal szenvedünk, mert cselekedeteink méltó bűntetését vesszük. Ehhez nagy hit kell, mert nem ez a jellemző az emberekre. Az emberek nagyon nehezen vallják meg a bűnüket. Huszonhárom év óta járok börtönbe, de egy kezemen meg tudnám számolni azokat a fogvatartottakat, akik nyíltan bevallották: bűnt követtem el. A többi mind ártatlannak vallotta magát. Az emberre sokkal inkább az jellemző, hogy tagadja, kicsinyiti, igazolja, magyarázza, mentegeti a bűnét, de semmiképpen sem az, hogy őszintén bevallja. De ez a gonosztevő megvallja, hogy ő megérdemli az ítéletet. Ismerjük mi ezt? A nyíilvános bűnvallást? Egyáltalán: tettünk-e bűnvallást otthon, a gyülekezetben, a munkahelyen, a férjünk, feleségünk előtt? Vagy az jellemző ránk is, hogy tagadjuk, kicsinyítjük, áthárítjuk azt, mint ahogy Ádám és Éva is tette? Ezt se tudja az ember önmagától megtenni. Jézus mondja, hogy a Szentlélek tud meggyőzni bűn tekintetében.

            Az is különös ennél az embernél, hogy nem is akar a méltó bűntetéstől, a kereszttől megszabadulni, mint a másik gonosztevő. Nem azt kéri, hogy szabadíts meg a kereszttől, hanem: emlékezzél meg rólam. Micsoda igazság: megtartani csak az elveszettet lehet, feltámasztani csak azt, aki a sírban fekszik, megvigasztalni csak azt, aki sír, felmagasztalni azt, aki megalázza magát, megbocsátani annak, aki bűnösnek vallja magát.

8 A nyolcadik dolog, amiből hite kitűnik az, hogy bizonyságot tesz Jézusról: ez semmi rosszat nem cselekedett. Ezt a bizonyságtételt senki sem kérte tőle, és nem is örültek sokan azok közül ennek, akik a kereszt körül voltak. Hisz itt a legtöbben csúfolták, gúnyolták, káromolták Jézust. Ez a bizonyságtétel szöges ellentétben állt Jézus halálos ítéletével, hisz a főpap s a nép vezetői kimondták: méltó a hlálra! Ezzel a bizonyságtétellel kivívta Jézus ellenségeinek a gyűlöletét, ellenszenvét. 

            Merjük mi is ezt tenni? Bizonyságot tenni Jézusról akkor is, ha nem kapunk dícséretet, sőt ha gyűlöletesek leszünk az ő nevéért az emberek előtt?

9 A kilencedik vonása hitének, hogy megintette társát. Ezt se kérte senki tőle, hisz kollégája nem hozzá szólt, hanem Jézushoz. Ő mégis válaszolt neki. Az kihívóan, káromlóan fordult Jézus felé. Mielőtt Jézus válaszolhatott volna neki, ő „beugrik” és válaszol Jézus helyett. Ilyen az igazi szeretet, magára veszi a másét. Ahogy Krisztus magára vette értünk, helyettünk az Isten haragját. Jézusban és ebben a gonosztevőben már egy indulat van. Ő az Isten igazságát nagyobbra tartotta a saját életénél. Nem a maga életét mentette, hanem azt mondta: az igazságnak eleget kell tenni. Pont azt tette, amit Krisztus, aki fontosabbnak tartotta azt, hogy eleget tegyen Isten igazságának , mint azt, hogy megmentse a maga életét. Ez a gonosztevő hite által már megigazult, Krisztusban van, azt akarja, amit Krisztus, azt teszi, amit Ura és Megváltója tesz.

1O S végül az utolsó: tudta, hogy az igazi, az örök életet csak a halála után fogja megkapni. Azután mehet be a paradicsomba, miután kiszenvedett a kereszten. Tudunk-e mi így a halálunkra tekinteni? Hogy akkor megyünk be majd mi is a paradicsomba! Akkor miért félünk még a haláltól?

            Szóljunk még néhány szót a bal kéz felől megfeszítettről is. Mert még felőle is felcsillan a remény ebben a történetben. És ez az, hogy miután a jobb kéz felőli megfeddettte, megintette: elhallgatott. Többet már nem gúnyolódott, nem káromkodott. A Golgotán csend lett. Ahogy egy nagy igehirdető mondja a bal kéz felől megfeszített gonosztevőről elmondott prédikációjában, merjük remélni, hogy ez a csend számára nem a megkeményedés, hanem a megtérés, a magába szállás csendje volt. S akkor ő is bemehetett a paradivcsomba. Jézus, amikor azt mondta a jobb kéz felőlinek: ma velem leszel a paradicsomban, nem fordult a bal kéz felőlihez és nem mondta: te pedig most azonnal méssz a pokolba. Ha ebben a csendben megragadta a kegyelmet, ő is bocsánatot kaphatott, mint ahogy közülünk is mindenki, még a „közönséges” bűnözők is bocsánatot és kegyelmet nye3rhetnek, ha azt hittel kétik és elfogadják.

                                                                                    Lőrincz István Marosvásárhely

Isten ígéretei II

Isten ígéretei  II.

Isten kegyelméből folytatjuk az előadást, amit tavaly elkezdtünk Isten ígéreteiről. Eddig három dologgal foglalkoztunk: az ígéreteket tevő Isten, majd Krisztus és az ígéretek, végül az 1géretek fajtáiról beszélgettünk. Most még néhány dolgot fogunk megbeszélni.

1.    Az ígéretek és a hit.

A Zsidók 11 elmondja, hogy hit által milyen nagy hőstetteket hajtottak végre Isten emberei az ígéretekre támaszkodva. Az ígéretek hit által valósággá lettek az életükben. Egyszerűen belekapaszkodtak azokba az ígéretekbe, amiket Isten nekik adott. Ez adott nekik többek között országok legyőzésére, oroszlánok szájának betömésére.

A hit szükségessége

      Láttuk már, hogy az ígéretek Isten jóságában, Krisztusban gyökereznek és mind a jelenvaló, mind pedig az örökkévaló világra vonatkoznak. Lássuk most meg, hogyan élünk mi ezekkel az ígéretekkel?

      Isten igéje azt tanítja, hogy az ígéretek képezik a mi reménységünk alapját, de ez a hit által, az imádság útján lesz valósággá az életünkben. Mi abban reménykedünk, amit Isten megígért, hisszük azt, hogy amit Isten megmondott, az mind igaz, és imádkozunk, hogy ezek az ígéretek a mi életünkben is beteljesedjenek.

      De hogyan működnek az ígéretek a mi életünkben? Az ígéretek tehát mi hitünk tárgyát képezik. Ahhoz, hogy ígéretek hasznunkra, vigasztalásunkra legyenek, először el kell hinni azokat. Az És.7-ben azt olvassuk, hogy a próféta egy ígérettel Akház királyhoz megy. A szíriaiak és csatlósaik elhatározták, hogy miként osztják fel Izrael földjét egymás között. De Isten azt ígéri, hogy ez nem fog bekövetkezni (És.7,7) De Ésaiás rögtön hozzáteszi: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok. Akház és népe akkor fog részesülni Isten áldásaiban, megtartó kegyelmében, ha az ígéretet elhiszik és bíznak annak megvalósulásában.

      A Zsid.4,2-ben is valami hasonlót olvasunk: mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mert nem párosították hittel, akik hallották. Vagyis nem hittek Isten kegyelmes ígéreteiben. A Zsid.3,9-ben pedig azt olvassuk: látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenségük miatt. Kálvin is azt tanítja, hogy az ígéretek hit nélkül teljességgel erőtlenek és nekünk semmit sem használnak.

      De erre azt mondhatja valaki: de az előző előadásban azt mondtuk, hogy maga Isten garantálja az ígéretek beteljesedését. Ez igaz, hisz Isten akkor is Isten marad, ha az ember őt hitetlenül visszautasítja, az Isten terve nem eshet kútba. Ez nyilván így igaz Isten oldaláról. De az ember oldaláról nézve a dolog úgy van, hogy az ígéretek hit által teljesednek be. Mondjunk erre egy példát. Isten azt ígérte Pálnak, hogy ajándékba fogja kapni mindazokat, akik vele együtt utaznak a hajón. De egy adott ponton Pál azt mondja a századosnak. Ha ezek a hajóban nem maradnak, akkor ti sem menekülhettek meg. Ezt akkor mondta Pál, amikor az emberek el akarnak menekülni a hajóról. Erre azt mondhatná valaki: de hát Isten megígérte, hogy senki sem fog elpusztulni., akkor mit számít, hogy mit tesznek a hajósok?Itt látjuk, hogy az emberi felelősség éppoly fontos, mint az Isten ígérete. Isten ígéretei jó estben aktivizálnak, mozgásba hoznak minket. Az ígéretek a mi hitünk, imádságunk, megtérésünk útján teljesednek be Mt.13,58-ban azt olvassuk, hogy Jézus Názáretben nem tehetett csodát hitetlenségük miatt. Az üdvözítő hit szerepét, jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A hit és megtérés feltétele

      A hit fontos, nem csak a feltételhez kötött ígéreteknél, hanem az ú.n. abszolút, feltételekhez nem kötött ígéreteknél is. A legtöbb ígéret a hit és megtérés feltételéhez van kötve. A legismertebb az, amit minden vasárnap hallunk a Ján.3,16-ból: hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

      Persze a hit nem érdem, hanem ajándék. Az, hogy megtértünk és hiszünk, az is csak ajándék és kegyelem. Ha megtértünk és hiszünk is, még mindig csak azt mondhatjuk, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami kötelességünk volt.(Luk.17,1O) A hit azonban annak ellenére, hogy Isten ajándéka, mégis egy emberi cselekedet, mert Isten nem tud helyettünk hinni. Az ígéretek tehát hit által teljesednek be, de mivel a hit ajándék, így azok beteljesedése is az.

Az igazi hit

      Láttuk tehát, hogy Isten sok ígérete beteljesedésének a feltétele a hit. De milyen hit? Nem akármilyen hit természetesen, hanem az igaz hit. Mert sokféle hit van az igazin, az üdvözítőn kívül. Gondolhatunk itt Saul királyra, vagy Bálám prófétára, Simon mágusra, vagy arra a sokaságra, ami Krisztust királlyá akarták tenni., de a balga szüzekre vagy arra az emberre, aki házát homokra építette. Ezeknek mind volt hite, de az nem volt igaz hit.

      A Káté hangsúlyozza, hogy a hit nem csak értelem kérdése, hanem a szívé is. Nagyon kell vigyázzunk arra, hogy a hitet ne tévesszük össze az érzelmekkel. Vannak, akik érzelmileg egy adott pillanatban megérintődnek, de ebből nem fakad igazi bűnbánat és megtérés. Az ilyen érzelmi hit hamar fellobban, de hamar el is múlik. Főleg fiataloknál látjuk, hogy egy jó alkalom, jó zene, kellemes hangulat felvillanyozza őket, de az első hitpróbában már el is buknak, nem maradnak meg az Úr mellett.

      Nyilván, az igaz hit megmozgatja az érzelmeket is, ott lesz a szomorúság bűneink felett, félelem Isten ítéletétől, de az öröm is a megnyert kegyelem, üdvösség felett. Nagyon fontos látni, hogy bár az igaz hithez érzelmek is kapcsolódnak, de az mégsem azon nyugszik, hanem Isten ígéretein. A lelki nyugalmat végső soron nem az érzelmekben találjuk meg, hanem Krisztusban. Az igazi hitet nem érzelmekről, hanem gyümölcseiről lehet felismerni. Jakab azt mondja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Az olyan érzelmek, amelyek nem hoznak döntő változást az életünkben, nem a Szentlélektől valók. Nem lehet úgy magunkhoz ölelni Isten ígéreteit, hogy közben megvetjük az ő parancsait. „Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól. És Isten félelmében vigyük végbe megszentelésünket.(2Kor.71)

Az ígéretek elsajátítása

      Ez azt jelenti, hogy mi Isten ígéreteit magunkra és körülményeinkre alkalmazzuk. Mi nem tétlenül várjuk az Isten ígéreteinek a beteljesedését, hanem igyekszünk azokat magunkhoz kapcsolni. Ez a hit munkája. A hit így az az eszköz, amivel Isten ígéreteit magunkhoz kapcsoljuk.

      A nagy kérdés: ki tudja az Isten ígéreteit magához kapcsolni? Először is azt kell lássuk, hogy mit ígér Isten és hogy kinek ígéri azt? A gond az, hogy mi sokszor elfogultan olvassuk Isten ígéreteit, egyfajta szemüvegen keresztül. Láttuk már, hogy vannak abszolút és feltételhez kötött ígéretek. Az abszolút ígéretek nem függenek az embertől, de az evangélium ígéretei a legtöbbször feltételhez kötöttek. A feltétel pedig a hit és a megtérés. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ígéretek, a hit, a bűnvallás, a megtérés, a  keresés és a zörgetés között szoros kapcsolat van. Krisztus soha nem menti fel az embert a hit és megtérés szent kötelezettsége alól.

      De arra is kell vigyázni, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy azért üdvözülünk, mert hittünk és megtértünk Istenhez. Az üdvösség Krisztus által van, mi a hit és megtérés után is bűnösök maradunk, a hit és megtérés csak eszköz, amik által az Isten ígéretei életünkben beteljesednek és mi üdvösséget nyerünk. A hit nem érdemli ki a kegyelmet, hanem elfogadja azt.

2 Az ígéretek és az imádság

      Nátánt Isten Dávidhoz küldi azzal az üzenettel, hogy a királyságot megerősíti utódaiban, s az ő házából fog származni test szerint a Messiás. Dávid ekkor leborul és azt mondja: és tégy úgy, ahogyan ígérted. Dávid imádsága értékes tanítást tartalmaz a mi imádkozásunkra nézve és jó, ha azt megszívleljük. Mert épp azt mondja el, hogy mi a mi imádságunk szerepe Isten ígéretei beteljesedésében. Dávid úgymond az ígérettel visszamegy Istenhez, és az Úr színe előtt hivatkozik az ígéretre. Dávid meghallgatta Nátán üzenetét, az ígéretet alázattal elfogadta, és utána hivatkozik is rá: tégy úgy, ahogy ígérted. Dávid elhitte Isten ígéretét, majd kéri az Urat, hogy cselekedjen úgy, ahogy megígérte. Ilyen értelemben az imádság azt jelenti, hogy Isten ígéretével visszamegyek az Úrhoz és kérem, hogy teljesítse be azokat.

Az ígéretek, mint imádságunk zsinórmértéke és alapja

      Amikor Isten ígéreteinek beteljesedéséért imádkozunk, két dolog nagyon fontos. Az első, hogy Isten ígérete legyen imádságunk alapja és tartalma. Mi csak azokért a dolgokért imádkozhatunk, amiket Isten az ő igéjében megígért nekünk. Imádságainkat tehát döntő módon határozza meg az, amit Isten megígért. Amit Isten nem ígért meg, azért nem is érdemes imádkozni. Például az Úr sehol sem ígérte azt nekünk, hogy gazdagok leszünk, sem azt, hogy nem kell keresztet hordozni, tehát ezekért nem kell imádkozni.

      Az igében sok példát találhatunk. Amikor Jákób visszatérőben van nagybátyjától, jön vele szemben Ézsaú 4OO felfegyverzett emberével. Jákób fél, hogy a ravaszsággal ellopott elsőszülöttségi áldás miatt testvére meg fogja ölni. Ekkor Jákób imádságban az Úrhoz fordul és arra az ígéretére hivatkozik, amit neki kb.2O évvel azelőtt adott:” Szabadíts meg kérlek bátyámnak kezéből, mert te azt mondtad: bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja.”(1Móz.32,11-12)

      Amikor Dániel látja, hogy eltelőben van a fogság 7O esztendeje, amiről Jeremiás által szólott, de a zsidó nép még nem térhetett vissza szülőföldjére, akkor  ő is hivatkozik arra, amit Isten Jeremiás szája által mondott. Az apostolokat a vigasztaló Szentlélek elküldésének az ígérete imádságra indította.

      Persze lehet imádkozni olyan dolgokért is, amit az Úr nem ígért meg. Ha betegek vagyunk nyugodtan imádkozunk gyógyulásért, ha vállalkozásba kezdünk imádkozhatunk sikerért. Ilyenkor mindig hozzá kell tegyük: ha akarod.

A mi szükségeink és Isten ígéretei

Az ígéreteket mi az imádság útján tesszük használhatóvá, ezen az úton juthatunk el az ígéretek beteljesedéséig. Mi imádkozhatunk erőért, vigasztalásért, vezetésért, mert ezeket Isten mind megígérte nekünk. Amikor a Káté a 119-ik kérdésben felteszi a kérdést: mi szükséges az olyan imádsághoz, amit Isten kedvel és meghallgat, az egyik válasz így hangzik: hogy szükségünket és nyomorúságunkat teljes valójában megismerjük. Az imádság azzal kezdődik, hogy elismerjük, hogy nekünk sok nyomorúságunk van. A bűneset minket egy óriási nyomorúságba sodort, minket a harag fiaivá tett, a bűn rabszolgáivá, átkozottakká lettünk.

      A nyomorúság az embert lázadásba és káromlásba is vezetheti. De ha ezt Isten előtt ismerjük meg, akkor térdre kényszerít, imádkozásra indít minket. Ilyenkor lesznek Isten ígéretei igazán értékesek, drágák a mi számunkra, hisz Isten az ígéreteket mindig valamilyen nyomorúságban adta, s ilyeneket ígért: megszabadít a veszedelemből, megbocsátja a bűnt, kiszabadít a Sátán hatalmából, megvigasztal és erőt ad a kereszt hordozásában és bevisz az örök életre. Az ígéretek épp akkor lesznek értékesek a számunkra, amikor a nyomorúságokban benne vagyunk. A nyomorúság így vezet el az ígérethez és az ígéret az imádsághoz. Így a nyomorúságok legjobb barátainkká lesznek, mert imádságra indítanak bennünket.

Minden szükségre van ígéret

      A Bibliában minden lelki és testi szükségre nézve találunk ígéretet. Akármi legyen a szükségünk, találunk rá ígéretet a Szentírásban. Isten gondoskodott arról, hogy minden szükségre nézve legyen ígéret, amire Isten előtt imádságban hivatkozhatunk.

      Hadd mondjak erre egy példát. Ha megfáradunk a küzdelemben és úgy érezzük, hogy nincs már erőnk, akkor jön az ígéret:” erőt ad a megfáradottnak és az erőtelennek erejét megsokasítja.” (És.4O,29) Vagy öreg vagy és félsz, hogy mi lesz veled, akkor szól az ígéret:”megőszülésetekig én visellek és én hordozlak.”(És.46,4) Vagy félsz, hogy mi lesz veled az ítéletben az elkövetett bűneid miatt, jön az ígéret:” Megszabadít minket az elj9vendő haragtól.”(1Thessz.1,1O)

      Nincs olyan szükség, amiből az Úr ne ígérne szabadítást, nincs olyan bűn, amire ne ígérne bocsánatot, kivéve a Szentlélek káromlását. S az Úr olyan kegyelmes, hogy ezeket az igéket e rendszeres bibliaolvasásunk rendjén pont akkor hozza elénk, amikor arra a legnagyobb szükségünk van.

Hogyan használjuk Isten ígéreteit az imádságban?

      Láttuk az imént, hogy Istennek minden testi és lelki szükségre van ígérete. De nekünk ezeket használni kell, igénybe kell venni őket. Azt nem mondhatjuk, hogy az ígéret beteljesedése tőlünk függ, hogy a mi imádságunk nélkül Isten semmit nem tehet. Hisz Isten szuverén az ő cselekedetében.

                De mégis igaz, hogy az ígéretek beteljesedése a hit és az imádság útján valósul. Kálvin kettős veszélyre figyelmeztet. Egyfelől tévedés azt gondolni, hogy Isten ígéretei a mi cselekvésünktől függnek,, de éppúgy tévedés, ha azt gondoljuk, hogy Isten a mi imádságunk nélkül is beteljesíti ígéreteit életünkben. Nem véletlen, hogy Kálvin az imádságot a hit gyakorlása kiváltképpen való útjának nevezi. Kálvin azt mondja, hogy az imádságban az ember Isten segítségét, vigasztalását, megtartatást keres, megvallja nyomorúságát, megtagadja magát és belekapaszkodik Isten ígéreteibe.

            Az imádságban mi nem csak egyszerűen elősoroljuk Isten ígéreteit, hanem valósággal ostromoljuk az eget, valósággal tusakodunk Istennel, mint Jákób a Jabbók révénél. Hóseás később azt írja erről, hogy Jákób sírt és könyörgött. Isten ígéretei nem teljesednek be komoly könyörgés és tusakodás nélkül. Sajnos sok keresztyén ember nem is tudja, hogy mit jelent Isten ígéretei beteljesedéséért könyörögni.

            Aki ezért imádkozik, az tudja, hogy az imádság soha nem hiábavaló, hisz mi imáinkban mindig Isten hűségére hivatkozhatunk. Isten nem hazudhat, ő is kötve van szavához.

A meg nem hallgatott imádság

            Az imádság az Isten egyik legnagyobb ajándéka az ember számára. A Szentírásban számos bátorítás, buzdítás van az imádkozásra. Mégis nagyon sok ember gyötrő kérdése, hogy meghallgatja-e Isten az imádságainkat? Mert sok ember azt mondja: én imádkoztam valamiért, de Isten nem hallgatta meg az imádságomat. Mik lehetnek az okai a meg nem hallgatott, a be nem teljesített imádságoknak?

1.      Vajon hittel imádkozunk-e? Jakab apostol beszél arról, hogy lehet kételkedve imádkozni, s az ilyen imádkozó hasonlít a tenger habjához, amit a szél hajt ide s tova. Az ilyen ember semmit sem kaphat Istentől. (Jak.1,6-9)

2.      Nem helyes alapokon állunk. A farizeus a kegyességében, érdemeiben bízva terjesztette Isten elé imádságát és nem hallgattatott meg.

3.      Nem jó az imádságunk motivációja, indoka. Sokszor az imádság által magunk akarunk naggyá lenni és a magunk dicsőségét keressük az Istené helyett. Erről is Jakab apostol beszél, hogy rosszul imádkozunk, mert olyanokat kérünk, amit az élvezeteinkre fordítunk. (Jak.4,3)

4.      Olyan dolgokat kérünk, amik nem egyeznek Isten akaratával. János figyelmeztet arra, hogy az ő akarata szerint kell kérni. (1Ján.5,14)

5.      Nem jött el még a meghallgatás ideje. Józsefnek még két évet a börtönben kellett maradni, hogy alkalmassá váljon a nagy feladat elvégzésére.

6.       Isten valami jobbat tartogat számunkra. Isten nem vette el Páltól a tövist, de megadta neki a mindenre elégséges kegyelmet és azt az erőt, ami erőtlenség által végeztetik el. (2Kor.12,9)

2.    A keresztyén élet és az ígéretek

Pál apostol azért írt levelet a galatáknak, mert ott felléptek az ú.n. judaizáló, törvényt hirdető keresztyének. Ezek azt tanították, hogy az üdvösség a törvény cselekedetei által érhető el. Azt követelték, hogy a pogányokból lett keresztyének metélkedjenek körül és tartsák meg a mózesi törvények előírásait, pl. a tisztálkodási, étkezési, ünnepnapokra vonatkozó előírásokat. Mert a Krisztusban való hit nem elég az üdvösséghez. Pál azonban határozottan azt hirdette, hogy a megigazulás és üdvösség hit által van, a Krisztus kereszten való áldozata által.

            A törvényt hirdetőknek a megbotránkozás köve a kereszt volt, azért mert az elvesz az embertől minden dicsekedési lehetőséget. Ezek az emberek Krisztus mellett még valami mással is akartak dicsekedni, Pál azonban azt mondta: nekem ne legyen másban dicsekedésem, csak Krisztus keresztjében. Azt tanítja, hogy hogy a Krisztusban való hit által, mi Ábrahám fiai, lelki gyermekei leszünk. Az apostol éles ellentétet tesz Izsák és Izmáel között. Utóbbi a szolgáló fia, előbbi a szabadé. A hívők nem a szolgáló, vagyis nem a törvény által igazulnak meg. Ők az ígéret fiai, mint Izsák. Izmáel a cselekedetekből való megigazulás prototípusa, Izsák a hitből való megigazulás szimbóluma.

            A mi számunkra a nagy kérdés, hogy mi azáltal igazulunk meg, amit mi teszünk, vagy az által, amit tett Isten Krisztusban?  Kinek a lelki családjához tartozunk, az Izsákéhoz vagy az Izmáeléhez? Az Izsák családja az üdvösségét Isten ígéreteiben találja meg. A hit által megigazult ember életét Isten ígéretei határozzák meg, ők ezen ígéretekből és ezek által élnek, amiket hit által tesznek magukévá.

Az ígéretek helye a keresztyén ember életében

            Az Isten ígéretei a hívő ember életében óriási szerepet játszanak. Ők üdvösségüket nem saját cselekedeteikben keresik, hanem az evangélium ígéreteiben. Ezt elfogadni még a hívők számára sem könnyű. Mert a törvényeskedésre mindnyájunkban ott van a hajlam. Annyira be van ívódva génjeinkbe, az amit Jézus mondott: eredj el és te is akképpen cselekedjél. Mi akarunk tenni valamit az üdvösségéért, ki akarjuk érdemelni az üdvösséget. De Isten minket egy olyan úton akar üdvözíteni, amin minden dicsőség az övé lesz. És ez az ígéretekben való hit útja. Ez kizár minden emberi dicsekedést, bizonyos értelemben megalázó az ember számára. Az ember természet szerinti gőgje ágaskodik ez ellen. Nekünk az egyik legnehezebb dolog üres kézzel Isten elé járulni.

            De mi nem csak az üdvösséget kapjuk meg Isten ígéreteiben, hanem e földi életben azokból élünk. Nekünk semmi reményünk, támaszunk, segítségünk sincs Isten ígéretei nélkül. Az Újszövetség minden jótéteménye az ígéretek által van. Ezért az ígéretek ott állnak a hívő élet középpontjában. A keresztyén ember abban reménykedik, amit Isten ígért és teljes erejével azon munkálkodik, hogy ezek beteljesedjenek az ő életében. Isten minket ígéretei által visz a mennyei Kánaánba, de az oda vezető útnak is ez a szíve. Ahogy egy kisgyermek nem tud létezni szülők nélkül, úgy Isten gyermeke se tud létezni Isten ígéretei nélkül. Az ígéretek erősítenek, bátorítanak, vigasztalnak és vezetnek a mennybe vezető úton.

            Milyen rettenetes lenne Isten ígéretei nélkül élni? De Isten gondoskodott arról, hogy mi minden helyzetben erőt és vigasztalást kapjunk Isten ígéreteiből. Ahogy Isten a pusztában népét a manna által tartotta meg, úgy tartja meg újszövetségi népét az ígéretek által. A hívő ember mindent megkap, amire szüksége van Isten ígéreteiben.

Az Isten közelségének, jelenlétének ígérete

            Mi egy olyan világban élünk, ami a bűn miatt tele van nyomorúsággal, szenvedéssel s hordozzuk ennek minden következményét. De Isten gyermekei, azon túl, hogy hordozzák az általános nyomorúságot, ezen felül még egy plusz harcot is folytatnak a Sátánnal, világgal s tulajdon testükkel, ahogy azt a Káté is tanítja. Amikor Pál és Barnabás meglátogatják az első térítői út után a megalapított gyülekezeteket, akkor intik őket, hogy maradjanak meg a hitben, de azt is mondják: sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk. A Szentírás azt tanítja, hogy a menny felé vezető úton a harc, kereszthordozás üldöztetés elmaradhatatlan tartozéka a keresztyén életnek. A szenvedés számunkra nem rendkívüli, hanem természetes és magától értetődő.  Persze, Isten adhat olyan időket, amikor sokkal kevesebb a szenvedés, de ez inkább kivétel, mint szabály. De az Úr azt ígéri, hogy a nehéz időkben nem hagyja el az övéit. Ez nem jelenti az, hogy megment a szenvedéstől, kereszthordozástól, ezt Isten sehol sem ígéri. Sehol sincs olyan ígéret, hogy Isten gyermekeinek az útja sikerekkel és élvezetekkel van kirakva. De azt ígéri, hogy ha vízen megyünk át, a víz nem borít el minket s ha tűzön, a tűz meg nem perzsel minket.(És.43.1-3) Azt ígérte hogy velünk és mellettünk lesz minden szenvedésünkben és kereszthordozásunkban. Ott volt Dániel barátaival a tüzes kemencében. Nabukodonozor, amikor benézett messziről a kemencébe, nem három embert látott, hanem négyet, a negyedik arca egy isten fiáéhoz hasonlított.(Dán.3,25)

            Ott volt Józseffel a börtönben, Amrámmal és Jókebeddel, amikor 3 hónapig rejtegették Mózest Egyiptomban, Dániellel az oroszlánok vermében, Iléssel, amikor halálosan el volt csüggedve, a 38 évig szenvedő beteggel a Bethesda tavánál, Pállal a római börtönben és Jánossal a Pátmósz szigetén. Úgy van velünk Jézus Krisztusban, mint aki mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. És ezért tud segíteni rajtunk. Ő a mi utunkat járta, azzal az ellenséggel harcolt, akivel mi is meg kell küzdenünk. Mi minden fájdalmunkban, minden próbánkban és kísértésünkben ehhez a minket megértő Megváltóhoz menekülhetünk.

            Az Isten közelségének, jelenlétnek az ígérte az egyik legdrágább Isten gyermeke számára. Ő hozzánk jön a viharban és lecsendesíti a tengert. Amikor elveszítünk valakit, talán épp a gyermekünket mondhatjuk a súnemi asszonnyal: békességben vagyok! Ha a halál árnyékának völgyében járunk, mondhatjuk Dáviddal. Nem félek, mert te velem vagy! Amikor az Úr velünk van, lehet hogy a körülmények semmit nem változnak és mégis minden megváltozik. Ő ott van az övéivel örömben és bánatban, jó és rossz napokban, életben és halálban.

A kereszt megszentelésének az ígérete

            Az Úr azt ígérte az övéinek, hogy Ő mindent, ami éri őket, azt javukra fordítja. Minden ember sorsa szenvedés és kereszthordozás. A paradicsomból való kiűzetés óta érvényes: életünk ideje hetven esztendő, vagy ha feljebb nyolcvan és nagyobb részük fáradtság és keserűség.(Zsolt.9O,1O) De Isten gyermekeit vigasztalja, hogy a fáradtság és keserűség is javukat szolgálja. Isten azt ígéri az övéinek, hogy a kereszt is áldás lesz számukra.

 Isten sokszor a próbákat arra használja, hogy jobbá tegyen minket. Akit Isten soha se próbál meg, az kételkedhet abban, hogy ő egyáltalán Isten gyermeke. A szenvedésben megismerjük önmagunkat. Ha egy víz nem mozdul meg, nem látszik meg, hogy az alján iszap és sár van. Ilyenkor látjuk meg, hogy mennyi gyarlóság, gyengeség van bennünk.

            De a szenvedésben jobban megismerjük Krisztust is, a velünk együtt szenvedő Főpapot. Szenvedés nélkül Krisztus gazdagságából sok minden rejtve maradna számunkra. Az Úr megszenteli gyermekei kereszthordozását és ezzel is készíti őket a dicsőségre.

A minden ellenség feletti győzelem ígérete

            Isten gyermekeinek sok ellensége van. Már említettük a hármat, amit a Káténk felsorol: a Sátán, a világ és tulajdon testünk. S ezek minket szüntelenül ostromolnak. A Sátán azért támadja Isten gyermekeit, mert ők már nem hozzá tartoznak, és ő ezt nem tudja elviselni. Krisztust már nem tudja támadni, ezért a testét, a tagokat támadja. A világ is ellensége Isten gyermekeinek. Ez azért van, mert ők nem e világból valók már. Ezért keményen támadja őket. De ellenség számunkra a tulajdon testünk is., a mi bűnös szívünk, a mi megromlott természetünk, ami ellen szüntelen harcban állunk. Minket kivülről-belülről támad az ellenség. Ha ezekre az ellenségekre nézünk, nagyon kétségbe tudunk esni és kiáltunk a tanítványokkal: Uram, tarts meg minket, mert elveszünk.

            De nem fogunk elveszni, mert az Úr a győzelem ígéretét adta gyermekeinek. A gyülekezetről úgy beszélt, mint akin a pokol kapui sem tudnak diadalt venni. Bármennyire próbálja a Sátán a hitüket tönkre tenni, nem fog sikerülni. A hit , remény és szeretet meg fog maradni Isten gyermekeiben.

            Jézus figyelmeztette ugyan tanítványait, hogy ezen a világon nyomorúságuk lesz, de azt is hozzátette: bízzatok, én meggyőztem, vagyis legyőztem ezt a világot. (Ján.16,33) Pál ugyan kétségbeesetten kiált fel: óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak eme testéből, de rögtön jön a válasz: hála legyen az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a Jézus Krisztus által.(Róm.7,24-25) Isten gyermekei egy már megnyert háborút vívnak. Krisztus győzött és általa ők is győzni fognak. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett, kiáltja diadalmasan Pál.(Róm.8,37)

            Az Úr át fogja vezetni népét a halál Jordánján, ahogy azt holland testvéreink szeretik mondani. Mert Krisztus ezt az utolsó ellenséget is legyőzte. A halál Krisztus nélkül egy félelmetes ellenség, de Krisztus által már ő is csak egy legyőzött ellenség. Őket Isten hatalma őrzi az üdvösségre, mondja Péter apostol.

Hogyan éljünk Isten ígéreteivel?

            Ez egy nagyon fontos kérdés, amivel ebben az előadásban foglalkozni szeretnék.”Ének volt számomra minden parancsolatod bujdosásom hajlékában”, mondja a zsoltáros.(Zsolt.119,54) Meglátjuk itt, hogy mi volt Dávid vigasztalása bujdosása idején. Mi ezt nyugodtan így is mondhatjuk: ének volt és vigasztalás számomra minden ígéreted. Isten gyermekei nem járhatnak olyan sötét úton, amit Isten ígéretei ne világítanának meg. Dávid egy másik zsoltárban így vall: De én hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén. Az ígéretek óriási hatással vannak Isten gyermekeire. Az ígéretekben való hit békességet ad szívükbe, erőt ad a kereszt hordozásához, így tudnak előre tekinteni arra az örök dicsőségre, ami várja őket ez élet után.

Bízvást mondhatjuk, hogy Isten ígéretei a mennyei Jeruzsálembe tartó vándorok erőssége, vigasztalása és öröme. Minden nyomorúságukban és üldöztetésükben az ígéretek vigasztalják őket. Az ígéretek olyanok, mint az a darab fa, amit Máránál bedobtak a keserű vízbe, amitől édes lett.

            Nyilván, ezekkel az ígéretekkel élni kell. Az ígéret olyan, mint egy pajzs, ami mögé Isten gyermeke elrejtőzik. Az ígéretekkel hit és imádság által lehet élni. A Jelenések 12-ben látjuk, amint a sárkány oda áll a szülő asszony elé, hogy felfalja gyermekét, de az asszony szárnyakat kap, amikkel biztonságos helyre menekülhet. Ez a két szárny a hit és az imádság.(Jel.12,14)

            Az élő hit belekapaszkodik Isten ígéreteibe, az imádságban pedig Isten gyermeke hivatkozik az ígéretekre, emlékezteti az Urat az ígéretekre. A puritánok azt a tanácsot adják, hogy amikor Isten gyermeke egy nagy szükségben, próbában, kísértésben van, akkor keressen ki a Bibliából egy találó ígéretet és alkalmazza azt arra a helyzetre, amiben van. Például, amikor megfárad valaki, akkor gondoljon az És.4O, 31-re: de akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul. Ha valaki egy bűnben elesik, akkor gondoljon az 1Ján.9-re: ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa minden bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

            Az ígéret megtalálásában a Szentlélek segít minket Ő a bibliaolvasás rendjén, vagy egy igehirdetésben, vagy egy elolvasott könyv által elénk fogja hozni azt az ígéretet, amire épp szükségünk van. Úgy adja azt nekünk, mintha most olvastuk volna először. Luther sok ígéret mellé odaírta: probatum est, amit így is lehetne fordítani: kipróbáltam és igaznak találtam. A holland fordítás nem azt mondja, hogy az ígéreteket távolról üdvözöljük, hanem, hogy magukhoz ölelték azokat. (Zsid.11,13)

Az ígéretek és Isten gondviselése

            Néha úgy tűnik, hogy Isten nem váltja be ígéreteit. Így volt ez Ábrahámnál is. Isten megígérte neki, hogy fiút fog kapni, de teltek az évek és a fiú nem jött. Ez megtörténhet velünk is, mi imádkoztunk egy ígéret beteljesedéséért, de az nem következett be. Az Úr sokszor nagyon kitolja a beteljesítés idejét. Ilyenkor Isten megpróbálja az ígéretében való hitünket. Ahelyett, hogy a kereszt könnyebbé válna, még inkább nehezedik ahelyett, hogy megvigasztaltatnánk, még szomorúbbak leszünk. Ilyenkor a zsoltárossal kesergünk: vajon örökre elvet az Úr és nem lesz többé jóakarattal? Vajon végképp elfogyott kegyelme?(Zsolt.77,8-9)

            A Biblia azt tanítja, hogy Isten kitolhatja ígéretének beteljesítését, hogy hitünket megpróbálja, minket pedig imádkozásra serkentsen. De az is megtörténhet, hogy mi helytelen módon magyarázzuk Isten ígéreteit. Úgy magyarázzuk, ahogy annak beteljesedését mi elképzeltük és szeretnénk. Mintegy előírjuk Istennek, hogy miként és mikor kell ígéretét beteljesítse. De az Úr sokszor egészen másképp tölti be ígéretét, mint ahogy azt mi elgondoltuk. Pál úgy képzelte, hogy Isten elveszi a tövist, de a tövis nem vétetett el, de megadatott a kegyelem annak további hordozására. Isten az ő ígéreteit a maga idejében és a maga módján tölti be. Mi sokszor meg kell tanulnunk várni és ez nem könnyű.

Egy nagyon boldog élet

           

Összefoglalva: Isten be fogja tölteni azokat az ígéreteit, amiket gyermekeinek adott. Salamon templomszentelő imádságában így szól: áldott legyen az Úr, aki nyugalmat adott népének. Egy sem hiúsult meg a nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által ígért.(1Kir.8,56) Ha Isten gyermekei visszatekintenek életükre, akkor erre áment mondanak. Az Úr beteljesítette ígéretét: nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.(Zsid.13,5)

            Az ígéretek minket Istentől tesznek függőkké és áldást hoznak életünkre. Az ígéretek végig kísérik egész életünket és minden helyzetben segítséget nyújtanak, majd halálunk órájában is, hogy Jézus helyet készített számunkra Atyánk házában, mert ő ott is velünk akar lenni, ahogy kedvenc igehirdetőm mondja: Krisztus viszi a mennybe a pereputtyát. Nekünk át kell mennünk a pusztán, annak minden rettentésével együtt, át  kell mennünk a halál árnyékának sötét völgyén is, de Isten ígéretei bevilágítanak a legsűrűbb sötétségbe is.

 Mert lesz egy nap, amelyen Isten minden ígérete beteljesül, micsoda nap lesz az! Ezen a napon meglátjuk Istent színről-színre. Ezen a napon az Isten letöröl minden könnyet a szemünkről.

            Ezért a keresztyén ember élete Isten ígéretei által egy nagyon boldog élet. Ha ez az előadás, csak egy picit is hozzá tudott járulni ehhez a boldogsághoz, akkor ezért is Istené legyen minden dicsőség.

( Ezen előadásomat C.Harnck :Gods beloften in het persoonlijk leven című könyvének segítségével írtam 2O2O január hideg havában)

                                                                                                            Lőrincz István