Tanulságos igék a Sámuel első könyvéről 10
Text „Mert ma szerzett
szabadulást az Úr Izraelnek. Majd hálaáldozatot mutattak be ott az Úrnak és
nagyon örvendezett ott Saul minden
izraeli férfival együtt. (1Sám.11,13.15)
Ezekkel a szavakkal fejeződik be, ezekben a mondatokban csúcsosodik ki ez a
fejezet. Az a nagyszerű, hogy nekünk is ugyanaz az Istenünk van, aki akkor és
ott segített és akiben mi is hiszünk. Ő valóban nem a filozófusok Istene, hanem
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Mi ezt az
Istent imádjuk, mi is hálaáldozatot szeretnénk bemutatni. A hálában pedig
mindig öröm is van. Az még nagyobb csoda, ha valakiben a szomorúság Isten által
örömre fordul.
Most azonban figyeljünk arra, hogy miként jutott el Izrael népe az örömre
és hálaadásra? Egy napon Jábes-Gileád arra ébred, hogy ellenséges csapatok
állnak a város kapui előtt. Ezúttal nem a filiszteusok, hanem Náhás, az
ammoniták vezére. Jábes lakói azonnal látják, hogy a helyzet komoly., hogy az
ammoniták túlerőben vannak. Azonnal tárgyalásba is bocsátkoznak az ellenféllel.
Az ellenség csak akkor hajlandó kiegyezni, ha minden embernek kiszúrják a jobb
szemét.
De mielőtt felháborodnánk és azt mondanánk, hogy micsoda barbár dolog ez,
gondoljunk csak arra, hogy mik történnek a föld sok pontján. Sajnos, Náhás ma
is él. Még nem győztük le véglegesen.
De máris történik egy csoda, hisz Náhás hét napig még haladékot ad. Mintha
egy láthatatlan kéz mégis megakadályozná, hogy azonnal véghez vigye a tervét.
De miért megy bele Náhás ebbe a játékba? Azért, hogy az egész Izraelt
megszégyenítse. Ezzel Náhás az Isten dicsőségéhez nyúl. Amit Náhás nem tud az
az, hogy Isten adott egy ígéretet, ahol az áll: „körülvette népét, gondja volt
reá, őrizte mint szeme fényét” (5Móz.32,10) Erre az ígéretre emlékezhettek
Jábes-Gileád lakói is. Az amminita Náhás az Isten szemét akarja kiszúrni. A
város lakói ebbe az ígéretbe kapaszkodtak, ők számolnak Istennel és reménykedni
tudnak ott, ahol emberileg semmi reménység nincsen.
Náhás nagyon biztos a dolgában, úgy érzi, hogy ez a város most
kutyaszorítóban van. Semmiképpen se fognak megmenekülni a kezéből. Náhás ezzel
számol, de Istennel nem. Eleinte be is jön a számítása, hisz nem csak a
Jábesbeliek gyötrelmében gyönyörködhet, hanem az egész Izraelében is.
Ahogy a segélykérés terjed városról-városra, úgy terjed a félelem és a
rettegés is. Izraelen egy hatalmas depresszió vesz erőt. Isten népe nem tud
mást tenni, mint hangos szóval sírni. De álljunk meg itt egy szóra. Kétségtelenül
vannak olyan könnyek, amiket nem kell szégyellni. Pál apostol is tud Isten
szerinti szomorúságról, ami megbánhatatlan megtérést szerez. Ezek valóban
áldott könnyek.
De van hitetlen sírás is és ez már nem áldott, hanem bűn. Itt erről van
szó. Amikor az ember azért sír, mert nem bízik az Úrban, amikor az ember nem
hiszi, hogy az Úr meg tud szabadítani. Valaki így mondta: ez a reménység elleni
bűn.
És itt feltehetjük a kérdést: vajon nem az-e a mi nemzedékünk legnagyobb
nyomorúsága, hogy semmiben sem tudunk már bízni? Legkevésbé az Úrban. Hogy mi
mindenben kételkedünk, hogy mi mindent megkérdőjelezünk. A kertészmérnök tudja,
hogy a fák legveszedelmesebb betegsége, amikor a gyökér betegszik meg. Vajon a
mi nemzedékünket nem gyökerében támadta meg a hitetlenség átkozott férge?
Vigyázzunk tehát a hitetlenség rákfenéjére, mert ez ma is fenyeget. Épp a
gyökereinket veszélyezteti.
Milyen jó, hogy ez a történet nem ezzel a sírással fejeződik be. Mert Saul
épp a mezőről jön haza, egész nap szántott, de meghallja a sírást és
kérdezősködik, hogy mi a baj? És most valami különös, rendkívüli dolog
történik. Mint egy áramütés járja át Sault Isten Lelke, Izrael Szabadítójának a
Lelke.
Saul először is haragra gerjed a nép hitetlen sírása felett. Jézus is
sokszor gerjedt haragra a nép, sőt tanítványai hitetlensége miatt. Van szent
harag is, a bűn és a hitetlenség miatt. Saul az ökröket darabokra vágta és
elküldte Izrael törzseihez a következő üzenettel: aki nem vonul harcba Saul és
Sámuel után, annak ökreivel így cselekednek. És a csoda az, hogy Izrael talpra
áll és egy emberként sorakoznak fel. Úgy megverik az ellenséget, hogy kettő sem
marad közülük együtt.
Náhás meg kell tudja, hogy Isten megtartja szavát, azt a szavát, hogy ő úgy
vigyáz népére, mint a szeme fényére. Az Úr nagy szabadulást szerezett
Izraelnek. Most pedig vonjuk le a tanulságot a magunk számára. A lecke pedig
az, hogy higgyünk és legyünk bátrak. Amikor az első pünkösd napján Isten
kitöltötte Szentlelkét a tanítványokra, akkor az első hatás az volt, hogy a
félénk és bátortalan tanítványok felbátorodtak s már nem féltek semmiféle
fenyegetéstől. A Szentlélek olyan bátorságot ad, ami legyőzi még a haláltól
való félelmet is. Isten elűzi a félelmet.
És még valami. Az ördög sohasem alszik. Még ezen a csodálatos napon is
támad. A külső ellenség le van győzve, de ott a belső ellenség. Mert néhány
forrófejű ember ezt a napot a bosszúra és a vérontásra akarja felhasználni. Le
akarnak számolni azokkal az emberekkel, akik a királyválasztáskor Saul ellen
voltak. Mintha ő különbek lettek volna. Pedig az egész nép egyformán büntetést
érdemelt volna a hitetlen sírás és panaszkodás miatt. Ők sem érdemeltek volna
mást.
Mikor érdemeljük mi meg Isten kegyelmét, egyáltalán lehet-e Isten kegyelmét
másképp, mint érdemtelenül kapni? Olyan jó, hogy itt Saul felismeri a belső ellenséget s azt is le tudja győzni,
nem csak a külsőt. A mai napon senkinek sem kell meghalni, mert a mai nap az Úr
szabadulást szerzett Izraelnek. Nekünk nem kell meghalni, mert a Szabadító
meghalt értünk Hálaáldozatot áldoztak és nagyon örvendeztek. Mi is
örvendezhetünk az Úr szabadításán, amit ő Jézus Krisztusban szerzett értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése