Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 3

 Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 3

Text. „A gyermek Sámuel pedig az Úr szolgája lett. Éli fiai pedig gonosz emberek voltak, nem ismerték az Urat. A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.” (1Sám.2,11.12.26)

Ez egy olyan igehely, amiről sokkal többet kellene beszélni. Nagyon sokszor szoktuk ezt az igét idézni, amikor gyermeknevelésről van szó. De ez a gyülekezet számára is egy sokatmondó történet. Egy Éli nevű férfi, nevének jelentése: Én Istenem, ő nemzetségét egészen Áron főpapig vissza tudja vezetni. Ő főpap Silóban, ez akkoriban szellemi fővárosként működött. Nagyon idős és a szolgálatot már nem igazából tudja ellátni.

A szolgálatot gyakorlatilag ezért két fia, Hofni és Fineás végzi. De ők nem ismerik Istent, nem is alkalmasak a szolgálatra, nincs isteni elhívásuk sem, csak úgymond a családi hagyomány szerint állnak a szolgálatban. A törvény pontosan előírta azt, hogy az áldozati húsból mennyi rész a papé. Hogy minden visszaélést elkerüljenek, ezért pontosan meg volt határozva, hogy mennyi az Istené és mennyi a papé. De a fiúk fittyet hánynak e rendelkezésre, és azt veszik el az áldozatból, ami nekik a legjobban ízlik. Ezért az erőszaktól sem rettennek vissza, így a nép előtt rossz hírbe keverednek.

Éli tudja mindezt, jóllehet öreg és elnehezedett, de azért szemmel tartja fiai viselt dolgait. Nem is mentegeti és nem is szépítgeti fiai bűneit. Az öreg főpap tud arról is, hogy fiai erkölcsileg se makulátlanok. Éli ezt a bűnüket is szóba hozza. Az öreg úr végleg naggyá lesz a szemünkben, azáltal, ahogyan intését megindokolja.  Éli azt mondja: vétkeztek az Úr szentélye ellen, vagyis az Úr szentsége ellen. Itt nem az ő hírneve, hanem az Úr szolgálata és maga Isten dicsősége szenved csorbát. Ha még csak emberek ellen vétkeznénk, mondja Éli, akkor még lehet valamit tenni. De mi lesz azzal, aki az Úr ellen vétkezik? De ők nem hallgattak apjukra.

Ez a régi történet nagyon sok vitára adott okot a történelem folyamán. A dolog ott kezd időszerűvé és égetővé válni, ahol felismerjük, hogy ez az Éli és fiai nincs is olyan messze tőlünk. Itt nincs közöttünk egyetlen szülő sem, aki nem ismerne magára, a kínos helyzetekre ebben a történetben. Rettenetes érzés az Éli érzése, hogy látja a végzetet, amibe fiai rohannak, megteszi, amit még megtehet, de semmi sem tud megváltoztatni. Hányszor felemelte és felemeli az egyház a szavát és semmit sem tudunk elérni. Egy kicsit mindnyájan bele tudjuk gondolni magunkat az Éli helyzetébe, aki szólt és mégsem történt semmi.

Egy napon, valószínűleg éjjel, Élinek látogatója érkezik, Isten embere, aki titokzatosan érkezik és úgy is megy el. Ő az Isten küldötte, aki kijelenti: most már elég, az ítélet el van végezve. Isten már eldöntötte, hogy megöli őket. Éli szó nélkül elfogadja az ítéletet. Az isteni követ többes szám második személyt használ, Élit is vétkessé teszi a dologban. El van végezve, ezt már nem lehet megváltoztatni.

De ez a titokzatos isteni ember még valamit bejelent. Egy pap érkezését hirdeti meg, aki Isten hűséges szolgája lesz, akinek Isten állandó házat épít és az ő Felkentje előtt fog járni mindenkor. Vajon ki ez a hűséges pap, ez a szolga? Lehet-e ez egyáltalán más, mint a Názáreti Rabbi, a Betlehemben születő, Dávid magvából való Messiás.

De ez az ige elmond valami nagyon szépet arról a módról is, ahogy Isten az ítéletet gyakorolja. Isten ítélete nem a teljes megsemmisítés lesz. Az Éli házának vége félelmetes, de ez a vég egy új kezdetet is jelent. Amikor Isten valaminek véget vet ítéletével, ott kegyelmével már útjára is indított valamit. Ez az új az, hogy az eljövendő egyház végig jelen van ebben a fejezetben is.

Mert Silóban, ahol ezek a rettenetes dolgok történnek, már ott van a kis Sámuel. És csodák csodája ,ez a kisgyermek a bűnbarlangban prófétává érlelődik. Ez Isten kegyelmének a csodája. Kétszer is olvassuk, hogy Sámuel növekedik, nem csak testben, hanem az Úr ismeretében is. Kedves volt, mind az Úr, mind az emberek előtt.

Az Úr az ítéletet nem azonnal hajtja végre. A dolgok meg kell érjenek az ítéletre. Éli tudása és hite legjavát át kell adja a kis Sámuelnek. Élit az Úr még használni akarja, ő még továbbra is imádkozhat Annáért is, aki még öt gyermeknek adhat életet. Ahogy egy régi, rozsdás csőből is üdítő víz folyhat, úgy Isten áldása áramolhat az öreg Éliből.

De ez a történet a mi mai helyzetünkről, a világról és benne az egyházról is mondani akar valamit. Amit mi az egyházban végzünk, az egy „Éli-szolgálat”. Mi egy olyan világban élünk, ami halad az ítélet felé. De Isten ebben az ítéletre érlelődő világban építi az ő országát. Dietrich  Bonhoeffer, a német mártír lelkipásztor azt írta az utolsó levelében: „ez a világ  a haragvó és ugyanakkor a kegyelmes Isten kezében van, de az egyház is ugyanabban a kézben van” Amikor ezeket leírta, az egyik barátja levelet írt neki a börtönbe, hogy vállalja fel megszületett gyermekének a keresztapaságát. Bonhoeffer ezt elfogadta és heteken át foglalkoztatta az, hogy ez a gyermek most ilyen világba született bele és egy ilyen egyházba, mely tele van gyengeséggel és bűnnel. Tudnunk kell, hogy a német egyház nagy része ebben az időben átvette a náci ideológiát, Krisztus helyett a nemzeti érzéseket helyezte középpontba.

De ennek ellenére elvállalja ennek a gyermeknek a keresztségét. Ő ebben a gyermekben egy eljövendő világot, egy más egyházat lát. A világ romlott és az egyház is gyarló és erőtlen. De ez a gyarló világ és ez az erőtlen egyház mégis ott van Isten kezében. És ez a kéz kegyelmes kéz.

Isten Sámuel által ebben a romlott világban és erőtlen egyházban valami újat kezdett. Jézus Krisztusban valami egészen új kezdődött el, de Isten velünk is és gyermekeinkkel újat akar kezdeni. Ha csak emberi szemmel néznénk a világot és az egyházat, kétségbe kellene esnünk. De nézhetjük a hit szemével, a reménység látásával.

Ezer év múlva Lukács evangélista szóról-szóra ezt jegyezte fel a gyermek Jézusról, talán ez sem volt véletlen. Szép szokás, hogy nagyon sok lelkész, miután megkereszteli a kisgyermekeket ezzel az igével, kívánság, kérés formájában áldja meg őket. Mi is imádkozzunk, hogy mi is, , de gyermekeink, unokáink és az eljövendő nemzedékek is lehessenek kedvesek mind Isten, mind emberek előtt.

Javasolt cím: Ítélet és kegyelem