1Sámuel 2 áhitat

 Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 2

Text:”Örvend szívem az Úrban, fölemelte szarvamat az Úr, Fölnyílt szám ellenségeim ellen, mert szabadításodnak örvendezek.” (1Sám.2,1)

Egy nagy igehirdető azt mondta, hogy az embert emberré azt teszi, ha tudja magasztalni, dicsőíteni, imádni Istent. És ez valóban így is van. Aki pedig ezt nem tudja tenni, az nem is nevezhető embernek. Anna itt pont ezt teszi. Magasztalja, dicsőíti Istent.

Ha ezt a magasztaló éneket, zsoltárt megvizsgáljuk, akkor feltűnik, hogy nem kevesebbszer, mint hétszer mondja ki Anna az Úr nevét. És ha összefoglalva egy szóban akarnánk elmondani, hogy mit tesz az Úr, akkor ez így hangzana: uralkodik. Azt, hogy az Úr uralkodik, ma nagyon sok ember kétségbe vonja, megkérdőjelezi. Sokan azt mondják, amit Bertold Brecht német drámaíró Galileiről írott darabjában a múlt században megfogalmazott: az ég üres. Ezt mondta a szovjet űrhajós, Gagarin is, amikor visszatért a földre, hogy bejárta a világűrt, de sehol sem találkozott Istennel.

Most én nem akarok Isten védőügyvédje lenni, őt ezen megjegyzésektől megvédeni, hisz neki erre nincs szüksége. De egyet azért szeretnék tenni: azokat, akik úgy gondolják, hogy az ég üres, szeretném figyelmeztetni, mert Anna is odakiáltja ezeknek az embereknek: ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen, szátokból ne jöjjön kérkedő szó, mert az Úr ezt látja, hallja. Az Úr hallja, hogy mi miket mondunk róla, még azt is tudja, hogy mit gondolunk felőle. Ezért nem veszélytelen az, ha valaki ilyeneket mond, hogy az ég üres. Az ilyen beszéd nagyon hamar jajgatásba csaphat át. Gagarin is nem sokkal e kijelentése után egy rutinrepülésben meghalt. Az ilyen ember nagyon hamar ott találja magát, ahol lesz sírás, és fogaknak csikorgatása.

De boldog ember ezzel szemben az, aki Annával együtt hisz abban, hogy van egy Úr, aki teremtette ezt a világot és uralkodik is benne és rajta. Azt tud igazán felszabadultan örülni, aki hisz ebben. Az az ember igazán boldog, aki Annával együtt tudja mondani: örvendez szívem az Úrban, szabadításodnak örvendezek.

Olyan jó érzés ebben hinni, ebben megnyugodni, hogy a földnek van teremtője, van gazdája. Mennyit aggodalmaskodik az emberiség például afelett, hogy a népesség növekedése miatt nem lesz elég eledel. A tudósok azt mondják, hogy a föld nyugodtan el tudna tartani 20 milliárd embert is. Csak épp jól kellene gazdálkodni és jól kellene a termést elosztani. A baj nem Istennel van, nem ő a hibás, hogy túl sok embert, vagy túl kicsi földet teremtett, hanem az ember, aki visszaél a teremtett világgal. Tönkre teszi a természetet és ami van, nem jól osztja be.

Az Úr mindent lát és mindent meg fog ítélni. Anna magasztaló énekében arról is szó van, hogy Isten mit tesz, amikor látja az ember cselekvését. Az Úr tiltakozik akkor, amikor mi megrontjuk az általa adott jó rendet.

Anna itt prófétikus látással már látja azt is, hogy Isten hogyan fogja helyre állítani ezt a világot. Az erős kézíjasokat összetöri és a roskadozókat erővel övezi fel, a magtalan hét gyermeket szül. Ezek forradalmi gondolatok, forradalmi változások, amiket az Úr véghez akar vinni. Az Úr öl és elevenít, sírba visz és visszahoz, az Úr szegénnyé tesz és meggazdagít, megaláz és fel is magasztal.

Igen, ez az édesanya itt egy olyan isteni ítéletet hirdet ki, amelyben vér fog folyni, ami áldozatokat fog követelni. Az Úr megítéli a földnek határait, királyának pedig hatalmat ad. Az isteni ítéletnek van egy fontos jellemzője. Az, hogy nem csak egyszerűen megtörténik, hanem a kerék fordul egyet. De az igazságtalanság pont úgy megy tovább, csak a szereplők cserélődnek a földi forradalmaknál. Az emberi forradalom olyan, mint a homokóra, azért nem elégségesek, mert nem tudják megváltoztatni az embert.

Egészen más a helyzet, akkor amikor Isten csinál forradalmat. Anna itt már azt látja, aki el fog jönni, aki hatalommal jön és királyi erővel ítéletet fog tartani. Ő a Felkent, ő a Krisztus. Az Úr megítéli a föld határait, királyának hatalmat ad és felemeli felkentjének szarvát. Ki ez a Felkent? Mi tudjuk, és nemsokára meg fogjuk látni, hogy Izrael történetében ez egy átmeneti korszak volt. A bírák korából átmegyünk a királyság korába. A felkent először is Saul, Dávid, Salamon és a többi királyok.

Ezek után azonban Anna lát egy másik Királyt, akit a Zsidók Királyának fognak nevezni. Ő ezer évvel előre látja az eljövendő Krisztust. Ha Anna énekét összehasonlítjuk Mária énekével, akkor döbbenten látjuk, hogy szinte ugyanazokat a gondolatokat találjuk mindkét énekben. Egész mondatok szó szerint egyeznek.

És mi tudjuk azt, hogy az, akit Anna lát, eljött. De az ő eljövetele mégis más volt. Nem ítélő bíróként, hanem alázatos szolgaként érkezett, nem mint hatalmas király, hanem mint megfeszített rabszolga. Nem mint győztes, hanem mint legyőzött. Izrael nem ezt várta, de mégis így volt jól, hisz Isten nem népének okozott fájdalmat, hanem magára vette népe fájdalmát és bűnét, nem mások vérét ontotta, hanem a sajátját. Az isteni forradalom áldozatot követel, de ez az áldozat ő maga lett. Ennek a forradalomnak az árát Isten fizette meg, ez ott történt Nagypénteken, Jézus keresztjén.

Az isteni forradalomból megszületett egy  új nép, az egész Újszövetség arról beszél, hogy milyen is ez az új nép. A nagy kérdés az, hogy vajon tudott-e ez a nép Isten népe maradni? Csak mélységes bűnbánattal tudunk arról beszélni, hogy sajnos ez nem így történt. Az egyház sokszor megtagadta Urát és a világ szerint rendezkedett be.

Talán nem véletlen, hogy ezt a gyönyörű imát, zsoltárt pont egy édesanya mondta el, hisz most mi is az édesanyákért adunk hálát. Ezt az imádságot a Szentlélek adta Anna szívébe. Ebben az imádságban a legfontosabb az Istenben való hit, hogy higgyünk benne, mint Teremtőben, aki uralkodik az egész világon, és aki Felkentjét elküldte. Ő ebben a csodálatos munkájában minket is használni akar, akár egy törékeny édesanya vagyunk, mint Anna, akár egy Sámuelhez hasonló gyermekként, vagy bárkik is lennénk. Magasztaljuk ezért ezzel az édesanyával együtt az Urat!

 Javasolt cím: Egy édesanya magasztaló éneke                                       Lőrincz