Tanulságos igék Sámuel első
könyvéről 16
Text.:”És félni kezdett Saul
Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól pedig eltávozott.”(1Sám.18,12)
Háromszor is olvassuk a Sámuel könyve 18-ik és 19-ik fejezetében, hogy az
Úr Dáviddal volt, Saultól pedig eltávozott. Itt mi a kiválasztás és elvettetés
titka előtt állunk. Arról van szó, hogy Isten Dávidot választja Izrael
királyává, Sault pedig elveti. Ez egy nagyon nehéz kérdés, próbáljunk most
ebben világosságot nyerni.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Isten országának az építésében most
ebben a pillanatban Isten Dávidot használja fel eszközként és nem Sault. Isten
azt már eldöntötte, mert Dávidot titokban már királlyá kenette és Saulnak
Sámuel által már kijelentette, hogy elvétetett tőle a királyság. Most már csak
az a kérdés, hogy Isten akarata a gyakorlatban hogyan valósul meg. Az tehát,
hogy ez az isteni döntés miként teljesedik be.
Nincs arról szó, hogy Saul örökre elvettetett volna. Saultól Isten csak a
királyságot vette el és nem az üdvösséget. Saul le kellene vonja a
következtetést, le kellene mondjon a királyságról, csinálhatna valami mást,
visszamehetne gazdálkodni az apja birtokára, vagy kereshetne magának valami
értelmes elfoglaltságot. Ha ezt Saul belátná, ha rájönne arra, hogy ütött az
Isten órája, ha most végre meghajolna Isten akarata előtt, akkor sok
szívfájdalomtól menthette volna meg magát és népét is. De nem! Saul harcba
száll Istennel, hogy megmutassa, hogy ő az erősebb. Ezzel megpecsételi sorsát
és az üdvösségét is kérdésessé teszi.
De mi a helyzet Dáviddal? Nem úgy kell ezt sem elképzelni, hogy Isten a
királyi méltóság odaajándékozásával egyszerre az üdvösséget is garantálná. Az a
lehetőség, hogy ezt eljátssza végigkíséri Dávid egész életét. Sokszor csak
hajszálon múlik, hogy Dávid kiessen a kegyelemből.
Azt kell mondanunk, hogy az egyik kiválasztásával és a másik elvetésével
még távolról sem mondatott ki az utolsó szó. Nem úgy van, hogy Saul bármennyire
is igyekezne és törné magát, úgy is csak vesztébe rohanna. És az sem igaz, hogy
Dávid akármilyen bűnös és meggondolatlan dolgokat vinne véghez, akkor sem
veszélyeztetné az üdvösségét. Isten, aki kiválaszt és elvet, egy szuverén Úr.
De nem foglya önmagának. Ha Dávid és Saul életében változás áll be, kész a
döntésén változtatni. Isten az embernek is megadja a döntés szabadságát. Nem
élettelen bábúként kezel minket, nem mint alkatrészeket egy gépezetben, nem
tologat ide-oda.
Az Isten akaratára lehet igent vagy nemet mondani. Nos, ez a két fejezet
nagyszerűen mutatja azt, hogy a két főszereplő hogyan él szabadságával, hogyan
mond igent vagy nemet az Isten akaratára. Nem jelenti ez azt, hogy azért
mindent meg lehetne itt érteni, mindent meg lehetne magyarázni. Minél tovább
bonyolódik ez , annál titokzatosabbá válik. A szálak egyre jobban összekuszálódnak.
De ezért az összekuszálódásért nem Isten a hibás.
Isten sokkal egyszerűbben oldotta volna meg a dolgokat, mint az emberek,
főleg Saul az, aki a dolgokat összekuszálja. Mindig a bűn bonyolítja össze az
emberek életét. Hány családban kuszálódnak össze a dolgok a válások által is.
Mi azt mondanánk: miért engedi ezt meg Isten? Miért nem teszi félre Sault
az útból, miért hagyja bonyolódni a dolgokat? Miért nem oldja meg egy
gombnyomással a helyzetet? Hát épp azért nem, mert ő tiszteletben tartja a mi
szabadságunkat, a mi döntésünket. Azért, mert Isten hosszútűrő, ő nem csap le
azonnal, hanem vár, kivár, amíg a dolgok megérnek. Van egy német közmondás,
amelyik így hangzik:Isten a görbe vonalakon át is egyenesen tud írni. Itt
nagyon görbék a vonalak, de kérdezem én: ki az közülünk, aki el merné mondani
magáról, hogy neki nem voltak görbe vonalai. Isten az ő kegyelméből mégis
tudott azokon egyenesen írni. Mi ne szűnjünk meg csodálni és magasztalni az ő
kegyelmét, hogy ő egyenesen tudott írni a mi életünk görbe vonalai felett is.
Isten különös kegyelme az, hogy az elvetett mellé odaállítja a
kiválasztottat. Különös az, hogy e két ember között most egy szép közösség
alakul ki. Saul nagyon megszereti Dávidot, annyira hogy fegyverhordozójává
teszi. De egy szép napon, egy ünnep alkalmával a leányok így énekelnek:
megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét. Milyen különös, hogy Saul
Dávidot szereti, nélkülözhetetlen az ő számára, mégis megpróbálja dárdájával
megölni. Ettől a naptól kezdve Saul fejében már csak egy gondolat van: Dávidot
eltenni láb alól.
Ezután Saul lányát feleségül adja Dávidnak, miután olyan feltételt szab
ehhez, amibe Dávid bele kellene haljon. Micsoda praktikákhoz nyúl, milyen aljas
dolgokra vetemedik aki pedig annyi kegyelmet kapott az Úrtól.
De hagyjuk most Saul, jöjjünk közelebb magunkhoz. Vajon mi mindig és
mindenben engedelmeskedtünk Istennek? Velünk soha nem történt meg az, hogy
nemet mondtunk az Isten akaratára? Ezért nehéz, vagy egyenesen lehetetlen
helyzetbe sodortuk magunkat.
Vegyük szemügyre Dávidot. Vajon ő mindent jól cselekszik? Azzal, hogy
elfogadja Jonatán barátságát, őt is halálos veszedelembe sodorja. Minél jobban
távolodik Saultól, annál inkább közeledik annak fiához. Dávid emberi módon
gondolkodik és megpróbálja emberi módon kibogozni az összekuszálódott
helyzetet. Dávid útjai sem egyenes utak, de Isten ezeken át is egyenesen tud
írni.
De a különös és ennek a két fejezetnek az üzenete mégis az, hogy Isten
Dávidot akarja felhasználni az országa építésében. Egy olyan embert, aki nem
kifogástalan és feddhetetlen. És ez nagyon vigasztaló és bátorító a mi
számunkra. Mert mi azt gondolnánk, hogy Isten csak a százszázalékos embereket
tudja felhasználni országa építésében. De egyáltalán, Isten hogyan tud minket
elfogadni és használni? Itt jön az advent üzenet: Jézus eljött ebbe a világba,
az egyetlen ember, aki soha nem járt görbe úton, aki soha nem tért se jobbra,
se balra, aki soha nem mondott nemet, hanem igent mondott Isten akaratára még
akkor is, amikor a keserű poharat kellett kiinnia. Krisztus, a Kiválasztott,
elvetett lett értünk, hogy mi az elvetettek kiválasztottak lehessünk. Ő azért
jött, hogy mi kigyógyuljunk görbeségeinkből, hogy megtanuljunk egyenesen járni
az ő útjain. Ha ez a mi életünkben megvalósul, akkor ő nem jött hiába.
Javasolt cím: Kiválasztás és elvettetés
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése