' Sámuel 15 áhitat

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 15

Text.” Hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.” (1Sám.17,46)

Ezt Dávid mondja Góliátnak. Az egész világ meg kell tudja, hogy nekünk van Istenünk, Megváltónk. Mert nem is olyan könnyű dolog ezt megtudni és elfogadni. Mert mi naponta sokszor olyan dolgokkal találkozunk, amiket nehéz a hitünkkel összeegyeztetni. Sok minden van, amit nem könnyű Isten mindenható voltával, igazságával és szeretetével egyeztetni. Sokszor Isten minket is nehéz utakon vezet és ilyenkor kétségbe vonjuk Isten szeretetét.

Nekünk folyamatosan szükségünk van annak a hitünknek az erősítésére, hogy egy szerető Istenünk van. De nem csak mi, hanem az egész föld is meg kell tudja, hogy van Isten Izraelben. Hogy Izraelnek Istene van, abban a helyzetben, amikor ez a mondat elhangzott egyáltalán nem volt nyilvánvaló és egyértelmű. Hisz Isten népe Saul vezetése alatt újra a filiszteusokkal áll szemben. A két sereg két hegycsúcson táborozik, közöttük fekszik egy völgy. A filiszteusoknak van egy „szuper-fegyverük”, aki nem más, mint a Gáthból származó óriás, Góliát. A fegyverzete 81 kilót nyom , vele senki sem tudja felvenni a harcot. Vele tusára szállni őrültség lenne.

Az egyik írásmagyarázó azt mondja, hogy itt a hadi kultúrákról is szó van, hisz Góliát a vaskorszak megtestesítője. A háborúk történetében ez mindig egy rendkívül izgalmas kérdés. Nos, ez a kétlábon álló erődítmény naponta kilép a sorból és átkiabál a héberek seregéhez, hogy keressenek valakit, aki meg mer vele vívni. Persze, meg van győződve, hogy erre senki sem vállalkozik. Góliát szidalmazza az izraelitákat Istenükkel együtt. Ez az idegek háborúja, mondaná ma egy pszichológus.

Ha egy kívülálló szemével nézzük a dolgokat, akkor itt nem lehet megtudni, hogy Izraelnek van Istene. Hát nincs Izraelben egy férfi sem, aki merne állni Góliáttal szemben? Hát ott van Saul és ott van Jonatán és ott van Dávid három testvére is. A szomorú az, hogy ők mind elfelejtették, hogy Izraelnek van Istene. Úgy tűnik, hogy Isten Izraelben ismeretlenné vált, talán már nem is gondolnak rá.

Egy napon Dávid megérkezik a táborba, Isai az édesapja küldi, hogy a három fiáról érdeklődjön. Dávid épp akkor érkezik, amikor Góliát a megszokott ceremóniáját végzi. Dávid még gyermek, azért is nem hívták be katonának. Gyermeki kíváncsisággal érdeklődni kezd az iránt, hogy milyen jutalmat ígért Saul annak, aki legyőzi az óriást. Dávid csak gyermek, de olyan gyermek, aki ismeri Izrael Istenét, mert találkozott vele. Isten őt elhívta és kiválasztotta, hogy eszközévé tegye. Dávid tudja, hogy van Isten az égben és ezt az egész föld meg kell tudja.

Testvérei, Saul és a filiszteusok első reakciója egyértelmű: gyerek, te erre nem vagy képes. De amikor Dávid elmondja azt, hogy ő már oroszlánokkal és medvékkel is megküzdött, Saul már nem tiltakozik. Kéri Dávidot, hogy vegye fel az ő fegyverzetét, ő meg is próbálja, de utána visszautasítja.

Dávid mint pásztor, ugyanakkor mint Isten követe és küldötte indul az óriás felé. Ő az Izrael Istenének, a Seregek Urának nevében indul az óriás ellen. Dávid, a piros arcú ifjú úgy lépked az óriás felé, hogy hiszi: Isten nem az erősek, hanem az övéinek az oldalán áll. Ő egyedül indul Góliát felé, senki sem hisz a győzelmében, Izrael fiai sem. De az az Isten, akit Izrael nem ismert, de akit ő jól ismer, vele van és kíséri őt. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ott van vele egyetlen fegyvere, a parittyája. Öt sima kövecskét tesz a tarisznyájába és azzal indul az óriás felé. A parittyájából kijövő kő eltalálja Góliátot s egyszer csak ott fekszik előtte. Dávid odaszalad és a saját kardjával levágja az óriás fejét.

Igen, Isten egy gyermek által nagy szabadulást szerzett. E gyermek által az egész nép megismerte, hogy Izraelnek van Istene. Akkor, amikor az egész világot egy óriás tartotta markában, mégis egy Gyermek győzött. Mekkora kegyelem, hogy mi is gyermekei lehetünk, hogy tudhatjuk, hogy e világnak van Istene és Atyja, Megváltója , Jézus Krisztusa.

Végül még két kérdésre kell választ adnunk. Az első az, hogy mindezek után fog-e hinni Izrael? Az a beszélgetés, amit Saul Abnerrel, a fővezérével folytat, inkább mutat felébredő féltékenységre, mint felébredő hitre. A győzelmi kiáltás, ami Izrael ajkát elhagyja, inkább ember-dicsőítés, mint Isten magasztalása. De hagyjuk most Sault és Izraelt, nézzünk inkább magunkba. Hiszünk-e mi Istenben? Hisszük-e, hogy Isten nem kard és dárda által, hanem Fia, a Gyermek által ad szabadulást?

Az utolsó kérdés az, hogy vajon örökre le van győzve Góliát? Erre a kérdésre ezer évvel később jött meg a válasz, amikor a Dávid Fia ott a kereszten elkiáltotta: elvégeztetett. Amikor Krisztus három nap múlva fel is támadott, attól a pillanattól kezdve tudjuk, hogy nincs már többé legyőzhetetlen Góliát. Mert góliátokkal mi állandóan találkozunk életünk során. Otthon, a négy fal között, a munkahelyen, az utcán, akik rettentenek és kétségbe akarnak ejteni minket.

De ne feledd: Góliát le van győzve! Pál erről így vall: lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk. Nemsokára vége van az ünneptelen félévnek, adventet fogunk ünnepelni. Meg lesz terítve előttünk az Úrnak szent asztala. Ez a terített asztal örökre ott marad, amíg mindenki meg nem tudja, hogy van Isten Izraelben.

Ebben az újabb ünnepes félévben mi is újra meg kell erősödnünk abban a hitben, hogy nekünk hatalmas Istenünk van, hogy van egy diadalmas Megváltónk és egy csodálatos Szabadítónk. Dávid bátor tettével erről tett bizonyságot.

Azért imádkozzunk, hogy mi is egész életünkkel, minden szavunkkal és cselekedetünkkel, teljes szívünkkel, lelkünkkel, értelmünkkel azon legyünk, azt hirdessük, hogy ez a hatalmas Isten, aki Jézus Krisztusban ma is Megváltónk és Szabadítónk, ma is cselekszik. Ő ad erőt ma is minden gyermekének a Góliátként előttünk álló próbák, kísértések legyőzésére. Induljunk hát mi is a viadalra, úgy ahogy háromezer évvel ezelőtt Dávid indult: az Úr nevében, az ő erejével, a belé vetett erős bizodalommal. A döntő győzelem ki van vívva, de a végső győzelem még várat magára. De higgyük azt, hogy az Isten által rendelt időben az is el fog jönni. Mi ezt várjuk, ebben reménykedünk.

Javasolt cím: Van Istenünk és Szabadítónk                                     Lőrincz István