Igehirtdetési sorozat Újkenyér nagyhetére Ruth I

 

Igehirdetési sorozat 2025 Újkenyér nagyhetére a Ruth könyvéről I.

1 Nap Az éhség Text. Ruth 1,1

Isten Lelkének segítségül hívásával egy hosszabb lélegzetű igehirdetési sorozatba kezdenénk kezdeni a Ruth könyvéről. Azért gondoltam erre, mert ebben a könyvben sok szó esik kenyérről, éhségről, aratásról.

A történetet jól ismerjük. Egy Betlehemben lakó házaspár, Elimélek és Naómi  Izraelből Moáb földjére mennek, mivel Betlehemben éhség volt, Moáb földjén pedig bőven volt kenyér és élelem.

Sok év múlva Naómi menyével hazatér szülőföldjére s mivel épp az aratás ideje van, az árpát aratják, a fiatalasszony elmegy kalászt szedegetni, hogy önmagának és anyósának élelmet biztosítson.

Ebben a könyvben mindennapi emberek a szereplők, mindennapi gondokkal és örömökkel. Látunk önfejűen cselekvő embereket, de azt is, hogy Isten gondviselése milyen csodálatos az emberek életében. Isten végezte el azt, hogy Naómi és Ruth visszatérjen Izraelbe. Ma is ő végzi el, hogy emberek megtérjenek hozzá.

Ebben a könyvben nagyon hangsúlyos lesz Isten vezetése és hűsége. Ugyanakkor azt is megmutatja ez a könyv, hogy milyen fontos a hit és az engedelmesség s az Istennek odaszánt élet.

A Ruth könyve nagyon időszerű és fontos üzeneteket tartalmaz a mi számunkra. Mert ebben nem csak a testi, hanem a lelki éhségről is szó van, de annak a megelégítéséről is. Ruth az Izrael Istenét választja és neki akar szolgálni. Mi ebből a mindennapi történetből lelki üzeneteket hallhatunk ki, hisz ez a könyv üdvtörténet is, a Krisztussal való közösségünk sok áldása van ebben megfogalmazva.

Ezen bevezető gondolatok után, térjünk rá a könyv magyarázatára. Az efratai Betlehemben egy gazdacsaládot látunk. Most épp elhagyják országukat. Apa, anya és két fiúgyermekük alkotja ezt a családot. Szemükben könny csillog, mert elbúcsúzni valamitől, valakitől mindig nagyon nehéz. Hárman közülük soha nem fogják már ezt az országot, ezt a várost viszontlátni.

A családfő, Elimélek, a nevének jelentése: az Úr az én királyom. A feleség Naómi, az ő nevének jelentése: kedves, szeretett. A két fiú Mahlón és Kiljón. Ők Moáb földjére indulnak, mert az országukban épp éhség uralkodik. Ennek nem a szárazság az oka, hanem az, hogy a midiániták mind elrabolták a gabonát.

Miért engedte ezt meg Isten? Tudjuk azt, hogy a bírák idején nem volt király Izraelben, mindenki azt tette, amit jónak látott. A nép elfeledkezett Istenről, az Úr pedig ezért éhséggel büntette népét. Az Úr próbát bocsátott rájuk, hogy visszatérítse őket önmagához. Ez egy fegyelmezés volt. Spurgeon azt mondja egyik prédikációjában: „egyetlen esőcsepp sem esik véletlenül a földre. Mindegyiknek megvan a maga rendeltetése. Azok a próbák, amelyek Istentől jönnek, azért vannak, hogy minket megpróbáljanak és hitben megerősítsenek.”

Gondoljunk mindig erre, amikor különféle próbák érnek. Isten olyan irgalmas, hogy ő egy próbáltatásos időt arra tud felhasználni, hogy valami jó történjen az életünkben.  Ha Isten a mi Királyunk, amit az Elimélek neve is jelent, akkor tudhatjuk, amit majd Pál így fejez ki: akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van.

A próba most ennek a családnak az életében az éhség. Mi már talán el se tudjuk ezt képzelni, de nagyszüleink még átélték a háborúban és utána is, azt hogy éhség volt, nem volt mit enni. Tudjuk, hogy sok helyen a világban ma is éheznek és éhen is halnak az emberek. De Betlehemben, aminek jelentése: a kenyér háza, most nincs kenyér. Hogy lehetséges ez? Hisz Isten gondot visel az ő népéről. Igen, ő gondot visel, de csak akkor, ha a nép engedelmeskedik. Amikor bevonultak Kánaán földjére a Garizim hegyén elhangzott az áldás, de az Ebál hegyén elhangzott az átok is. S abban az is benne volt, hogy Isten szárazságot és éhséget bocsát a földjükre, ha nem engedelmeskednek az ő parancsainak.

Ebben az időben Izraelben bálványokat imádtak és Isten ezt nem tudta elviselni. Mert ő egy féltőn szerető Atya. Isten nem tűri meg az ő gyermekei életében, hogy a bálványokkal kacérkodjanak. Ezért jött az éhség. De ez is kegyelem. A Zsid.12,8 szerint Isten szeretetből fegyelmez minket. Azért, hogy térjünk vissza hozzá. Ha most nagy próbák alatt vagy, akkor ez azért van, hogy térj meg hozzá, keresd őt még jobban.

Ez a család egy szomorú utat jár be. Hisz hátra kell hagyják házukat, minden javaikat. Elhagyják Betlehemet és Moáb felé veszik az irányt, ahol Kámós és Astarté nevű isteneket imádják az emberek. Nem jókedvükben mennek el, hanem szükségtől kényszerítve.

Az éhség egy nagy és kemény tanítómester.  De Moáb földjén van kenyér. Ennél az eseménynél nehéz kérdéseket lehet feltenni. Szabad volt-e Eliméleknek ezen az úton elindulni? Ez a magaválasztotta út volt, ami a veszedelembe vezetett. Meg akart szabadulni a próbából, ami Betlehemben várt rá. Megkérdezte-e az Urat, aminek ezt a nagy döntést meghozta, hogy elmenjen Moáb földjére? Szabad volt neki családját egy pogány, bálványimádó nép földjére vinni?

Mi is sokszor költözünk életünk folyamán. A mi népünk életében is az utóbbi évtizedekben súlyos kérdés volt: menni vagy maradni? Vajon hányan kérdezték meg Istent? Te, Uram mit akarsz? Jó helyre megyek? Jó helyre viszem családomat?

A Biblia nem ad választ arra a kérdésre, hogy mit és miért tett így Elimélek. Nem olvasunk arról sem, hogy az Úr intette volna őket, hogy ne induljanak el, de arról sem, hogy parancsolta volna nekik az elindulást. De utólag kitűnt, hogy ez nem az Úr útja volt. Mert itt nagyon sok veszteség érte őket. Mert hárman is meghaltak s az Úr Naómit hazavezérelte. Nem úgy tűnik, hogy Isten megáldotta volna ott őket.

Persze, ismerve a további fejleményeket, azt mondhatjuk, hogy az Úr terve volt az, hogy Ruth, a moábita asszony Betlehembe jöjjön, hogy így a Messiás ősanyja legyen. Ez igaz, de ez nem igazolja Elimélek döntését. Talán az segít, ha a fiaik nevét megvizsgáljuk. A Mahlón név azt jelenti: gyenge, a Kiljon név pedig senyvedőt jelent. Lehet, hogy ezek a fiúk gyengék voltak s az éhség kitörésekor Elimélek azt mondhatta: ezeknek a gyenge fiúknak jó ételre van szükségük, menjünk hát Moáb földjére! Ábrahám is elmenekült az éhség elől Egyiptomba, és tudjuk, hogy az lett a következménye, hogy Sára a fáraó háremében kötött ki. Mindenesetre azt nem olvassuk Elimélekről, hogy megkérdezte volna az Urat.

A tanulság a mi számunkra, hogy mi minden fontos döntésünknél kérdezzük meg az Urat. Egy hívő fiatal kérdezze meg az Urat, hogy milyen hivatást válasszon. Kérdezze meg azt, hogy ki legyen a férje vagy felesége, kérdezze meg azt, hogy hol telepedjen le, hogy mit tegyen a pénzével, idejével, hogy miként szórakozzon és sorolhatnám tovább. Nagyon sok keresztyénnek lett tragédiája, hogy ezekben a kérdésekben nem kérte ki az Úr tanácsát és a maga feje szerint döntött. Nálunk ez ne így legyen.

2 Nap Elimélek halála Text. Ruth 1, 2-3

Láttuk tegnap , hogy Elimélek családjával együtt az éhség elől Moáb földjére menekül. Így akart megmenekedni a próbáktól. De jobban tette volna, ha megalázkodik az Úr keze alatt. Ha így tett volna a büntetésből áldás lehetett volna.

Mi is egy nehéz időben élünk: háborúk dúlnak, hallunk földrengésekről, terrorizmusról, klímaválságról, Isten parancsainak áthágásáról, amikor az ember a maga kezébe akarja venni sorsát és nem akar Istenre figyelni. Ezekben mind meg kell lássuk Isten hűségét, hogy ő a büntetés, a próbák által vissza akar téríteni minket önmagához.

Elimélek jövevény, idegen lesz Moáb földjén. Úgy tűnik, hogy itt van elég eledel. Bizonyára nem tervezte, hogy hosszabb ideig maradjanak. Csak addig, amíg újra lesz kenyér Betlehemben. A szándék nagyon jó, a fiúk erősödjenek meg a jó étel által, aztán így megerősödve térjenek vissza Izraelbe.

Megérkezésük után nyilván elkezdték ott az egzisztenciájukat, életüket felépíteni. Ez nem lehetett könnyű. Mert a jövevények sorsa ott nem volt úgy szabályozva, mint az ő országukban. A mózesi törvényben nagyon irgalmas szabályok voltak a jövevények megsegítésére nézve. Elimélek tehát megtelepszik Moáb földjén, fiai pedig családot alapítanak, pogány nőket vesznek feleségül, ami azonban szintén ellenkezett Isten parancsával. Láthatjuk itt azt, hogy Elimélek jó szándékai hajótörést szenvednek.

Vigyáznunk kell, mert nagyon igaz a mondás, hogy a pokol felé vezető út jó szándékkal van kikövezve. De Isten különös kegyelme az, hogy a mi csődjeink ellenére minket győzelemre vezet. Ezt látjuk ebben a történetben is.

Tudjuk azt, hogy Izrael népe ezt a könyvet pünkösd ünnepén olvasta. A pünkösd ünnepe Izraelben az árpaaratás ideje volt. Pünkösd Izraelben ugyanakkor a szövetség, a törvényadás és a Messiás eljövetelének az ünnepe is volt. Mi jól tudjuk, hogy ezen a napon töltetett ki a Szentlélek és született meg a zsidókból és a pogányokból álló egyház, illetve gyülekezet.

Mi a Ruth könyvét pünkösd fényében olvassuk. Azt látjuk, hogy Isten ennek az egyszerű családnak a történetét belehelyezte egy sokkal nagyobb történetbe, az üdvtörténetbe. Ebben a könyvben is az Isten országának az eljöveteléről van szó. A történet Betlehemmel kezdődik, de Dáviddal fejeződik be. Végső soron ez a könyv is Krisztusról szól, Dávid nagy Fiáról.

Elimélek neve azt jelenti, ahogy azt már többször mondtuk: az Úr az én királyom! Ha most épp próbában vagy, tekints az Úrra, aki az életedet a kereszten át a koronához vezeti, szenvedésen át a dicsőségbe. Ruthnak be kellett épülni Isten népébe, mert ő is láncszeme volt Krisztus eljövetelének, aminek végső beteljesedése az új ég és új föld lesz.

Isten a te kicsi életedet is belehelyezte az ő nagy üdvtervébe. A te életeddel is terve van. Csak tedd életedet az ő kezébe. Ő tudja, hogy hol és miben használ fel téged az ő országa munkálásában. Te egy áldott eszköz lehetsz az ő kezében.

Az életünk sorsa sokszor egészen másképp alakul, mint ahogy mi azt elképzeltük. Sokszor a halál húzza át a mi számításainkat. Naómi és fiai egy nagy gyászban vannak, hisz az a családapa, aki gondoskodni akart szeretteiről, most oda lesz. Mi lesz most? Elimélek élete oly szükséges volt ebben a helyzetben. Mi lesz Naómival s a két árvával egy idegen országban? Vagy Isten keze lenne a dologban? Ő ezáltal akar valamit elvégezni?

Naómi úgy érzi, hogy Isten keze ellene fordult. Ő ezt többször is elmondja majd. Eliméleket nem tudják a szülőföldjén eltemetni, pedig ő vissza akart menni, de minden másképp alakul. Mekkora szomorúság ez Naómi és családja számára! Vajon mi Isten terve ezzel? Ez Isten büntetése vagy pedig szeretete? Isten úgy gondolta, hogy ilyen kemény próbára volt szükség?

Hogy dolgozzuk mi fel a nagy próbákat, veszteségeket, csalódásokat a mi életünkben? Tudjuk, hogy Isten mindent szeretetből tesz, de mi ezt nem így éljük meg. Mert itt Naómi egyedül marad, minden emberi támasz nélkül. De még jó, hogy ott van vele a két fia. Ők már nagyocskák és bizonyára ők próbálnak a megélhetésről gondoskodni.

Egy édesapa elvesztése nagyon nehéz dolog. Két serdülő fiú árván marad. Egy özvegy ott marad két gyermekkel. Egyedül kell nevelje őket. Hisz mindkettőjüknek oly nagy szüksége lett volna édesapára, annál is inkább, mert pogány környezetben vannak. Azt látjuk, hogy Naómi is megkeseredik, nem akar Betlehembe visszatérni. Férje halálában nem látja meg Isten figyelmeztetését.

De hogy van ez a mi életünkben? Amikor a mi életünkben jönnek váratlan próbák? Ez nagyon nehéz. Látjuk-e az Úr figyelmeztetését? Hogyan értelmezzük a próbákat? Vajon bűneink miatt büntet Isten? Vagy pedig a Sátán akar ezek által Istentől elszakítani? Ezt látjuk Jób életében is. Jakab apostol azt mondja, hogy boldog az az ember, aki a kísértésekben kitart, mert minekutána megpróbáltatott elnyeri az élet koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.

Spurgeon, a nagy angol igehirdető ad egy jó tanácsot, hogy mit tegyünk, ha Isten próbál, fegyelmez minket. Azt mondja, hogy a próbában ne a barátokhoz forduljunk, hanem Istenhez. Öntsük ki szívünket Isten előtt. Aki az Úrban bízik, az nem fog csalatkozni.

3 Nap Vegyes házasság Text. Ruth 1, 4-5

Az élet megy tovább. A két fiú életében is elkezdődik az az időszak, amikor elkezdenek érdeklődni a női nem iránt. Egy napon azzal a bejelentéssel érkeznek haza, hogy számukra vonzó lányokat találtak. Ezek nyilván pogány lányok voltak, akik a bálványimádásban nevelkedtek. Ezek moábita leányok és ezzel áthágták Isten parancsát, aki megtiltotta a pogány leányokkal való házasságot.

Ez egy nagy probléma lehetett Naómi számára. Egy hívő szülő szeretné, ha gyermeke istenfélő társat találna. Ekkor biztos vádolta magát, hogy miért is jöttek Moáb földjére. S ha el is jöttek, férje halála után vissza kellett volna menjenek Betlehembe. De ő ott maradt.

A házasságok egy ideig gyermektelenek maradtak. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy az igaz hit és a pogány hit összekeveredett, összeolvadt. Minden valószínűség szerint Naómi mindent elkövetett, hogy Moáb földjén is megtartsa az igaz hitet. De ez lehetetlen volt. A pogányság éreztette hatását ebben a családban.

Nagyon kell vigyázzunk, mert egy hitetlen környezet, hitetlen emberek önkéntelenül is hatással vannak ránk. Nem mindegy, hogy hova visszük gyermekeinket, a templomba vagy egy szórakozóhelyre. Nem mindegy, hogy milyen iskolába adjuk gyermekeinket.

Persze, valaki azt mondhatná, hogy Ruth élete végül is jól alakult. Istennek hála arra is van példa, hogy egy vegyes házasság által, ha egy hitetlen ember egy keresztyén családba kerül, ott érintkezésbe jut az evangéliummal, megtér és megváltozik. De a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy sokszor inkább az történik, hogy a hívő pártol át a hitetlen oldalára, távolodik el Istentől és halad a világ útjain. Érvényes marad: ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.

Tudnunk kell, hogy a házasság nem egy evangélizációs eszköz. Nagy kegyelem, ha ez megtörténik, de automatikusan, minden esetben nem történik így. Ezért az a legjobb, ha egy hívő ifjú egy hívő lánnyal köt házasságot.

De Naómi és családja életében jön a második nagy csapás, hisz Naómi fiait is elveszti. Őket is el kell temesse. Hát nem volt elég, hogy elveszítette férjét, most fiait is el kell veszítse? Elimélek számítása, terve hogy gyengélkedő fiat a moábi jobb eledel által megtartja, nem sikerült.

Ez a két fiú fiatalon halt meg. Igen, fiatalon is meg lehet halni. Az élet csúcsán is el lehet menni ebből a világból. Ezért fontos, hogy az ember fiatalon megtérjen, hitre jusson. Mert egy hívő szülő számára óriási vigasztalás, ha tudja, hogy gyermeke az Úrnál van, mert hitben élt.

Ez a csapás a két meny számára is rettenetes volt. Hisz ráadásul gyermekeik sem voltak. De a legnagyobb vesztes mégis Naómi volt. Ő mindenkit elveszített, férjét és fiait is. A család így kihalásra volt ítélve. Ez azt jelentette, hogy a Messiás nem az ő családjából fog megszületni. Tudjuk, hogy minden hívő izraelita család abban reménykedett, hogy az ő családjából születik majd a Messiás.

Valószínű, hogy a három sír egymás mellett volt. Képzeljük el Naómit, amint ott áll a három sír mellett. S ott áll mellette a két menye, a másik két özvegy, így három özvegy áll egymás mellett. Lehetnek ők még boldogok? Valószínűleg: soha. Mi legalábbis így gondolnánk.

De ez mégis egy kegyelmes próba volt Naómi életében. Ő ebből kihallotta Isten szavát. Hiszen ez indította őt arra, hogy felkeljen és elinduljon Moáb földjéről vissza Betlehembe. Naómi ebből megértette, hogy Isten azt akarja, hogy térjen vissza szülőföldjére.

Isten minket sokszor kemény próbák által von magához, vagy térít vissza önmagához. Persze, jobb lenne, ha Isten jósága indítana minket megtérésre , nem pedig a kemény fenyítése. De ha mi elindultunk az engedetlenség, a hitetlenség útján, akkor Isten sokszor csak egy nagy próba által tud minket magához vonni. Ezért legyünk nagyon hálásak a próbákért, szenvedésekért, amikkel Isten minket is magához vont.

Mi tudjuk azt, hogy ez az út volt az, amin majd több mint ezer év múlva az Úr egyengette a Messiás születését. Hisz Ruth Jézus ősanyjává lett. De így van ez a mi életünkben is. Végső soron a mi életünkben is minden Krisztus körül forog. Ő kell ott legyen, az Isten országa kell épüljön a mi életünkben is. Egy házasság is, ahol igazán szeretik egymást, az Isten szeretetét ábrázolja ki. A gyereknevelés végső célja, hogy gyermekeinket Krisztushoz vezessük.

Naómi nehéz úton kellett járjon. De ezen az úton született meg a Messiás. Ennek a történetnek az a szépsége, hogy itt próbák és fájdalmak sötétségében , a halál árnyékának völgyében felragyog az evangélium világossága. Naómihoz Betlehemből jó hírek érkeznek és ezért menyeivel együtt felkerekedik és elindul hazafelé.

Aki Jézus Krisztust megismeri, megszereti, az nem maradhat tovább Moáb földjén. Nem maradhat tovább a világban. A kegyelem csodája, hogy ő olyan embereket von magához, akik eltávolodtak tőle, a hitetlenség útjára tértek, a világban kötöttek ki. Mert Krisztus mindenkit hív magához, mert ő az Élet Kenyere és mindenkit meg akar elégíteni önmagával. Téged is, ne maradj tovább a világban, a hitetlenségben, jöjj Jézushoz!

4 Nap Útban az ígéret földjére Text. Ruth 1, 6-8

Ha az anyósokról kerül szó, akkor általában negatív viccek jutnak eszünkbe. Ezeken az emberek jókat szoktak szórakozni. De Ruthnál ez egészen másképp volt, mert Naómi az ő számára egy áldott anyós lett.

Elimélek meghalt, a fiúk pogány lányokkal kötöttek házasságot. A jó szándékból csak rossz dolgok lettek. Mert ők Moáb földjén a pogányságban kötöttek ki. De a csapás, a három haláleset által Naómi szemei elkezdtek megnyílni annak meglátására, hogy neki vissza kell térnie ősei földjére. Mert mindig van egy út, egy lehetőség az Istenhez való visszatérésre. Hisz ennek a fejezetnek ez a fő üzenete: visszatérés, megtérés.

Naómi elvégzi az előkészületeket a Betlehembe való visszatérésre. Feláll csüggedéséből és keserűségéből. A mély gyász ellenére most ő dönt. Mégpedig egy nagyon helyes döntést hoz. Hátat fordít örökre Moáb földjének és visszatér Betlehembe. Honvágy támad a szívében szülőföldje után. De ennél több van benne, vágy támad szívében Isten után.

Itt egy második megtérésről van szó. Mert Naómi nyilván Isten gyermeke volt, de az engedetlenség által eltávolodott Istentől. Mert van ilyen Isten gyermekének az életében is. De olyan jó, hogy másodszor és sokadszor is meg lehet térni Istenhez. Jónás is engedetlen volt Isten szava iránt, amikor az Úr őt Ninivébe küldte. De az Úr másodszor is szólt hozzá, pont egy nagy próba által, amikor a hal gyomrában volt három napig. De utána Jónás megtért és engedelmeskedett.

Naómi meghallja, hogy Betlehemben újra van kenyér, hogy Isten megkönyörült az ő népén, bár ezt a nép nem érdemelte meg. Ez a jó hír, ez az evangélium. Isten jósága megtöri Naómi szívét és visszatérésre indítja. Az éhség elmúlt, van újra kenyér.

A mi asztalunkon is mindig van kenyér, eddig még mindig volt. Ne felejtsük el, hogy ez is Isten kegyelme, ez is Isten meg nem érdemelt jósága. Mert már mondtuk, ezen a világon sajnos milliók éheznek, de nekünk van ételünk és italunk.

Az, hogy Betlehemben van kenyér, az Úr könyörülő kegyelmének a jele. A kenyérnek van egy prófétikus jelentése. Nem véletlenül vesszük kenyérrel az úrvacsorát. Mert a kenyér mindig Jézus Krisztusra mutat, arra a Krisztusra, aki nélkülözhetetlen a mi számunkra. Ha valaki hisz Krisztusban, annak örök élete van, mondja maga az Úr.

Naómi meghallotta, hogy van kenyér. Másképp nem indult volna vissza a szülőföldjére. Az evangélium, a jó hír el kell jusson hozzá. A hit hallásból van, mondja több mint ezer év múlva az apostol. Ezért fontos, hogy hallgassuk az igehirdetést, hogy olvassuk az igét, mert így indulhatunk el Isten felé.

Naómi és két menye felkerekedik és elindulnak. De Naómi tudja, hogy menyei számára ez egy nehéz út, mert ő megy a szülőföldjére, de menyei a szülőföldjükről mennek az ő számukra idegen földre. Vajon tudatában vannak-e, hogy ez a döntés milyen következményekkel jár az életükben? Ezért mondja a határhoz érve nekik, hogy ők menjenek vissza a szüleik földjére. Hisz ott még élnek szüleik, testvéreik, de Izraelben rajta kívül senkijük sem lesz. Naómi arra gondol, hogy a menyei újra férjhez kell menjenek, gyerekeket kell szüljenek és ez nekik Moáb földjén sokkal könnyebb lesz, mint Izraelben.

Tudjuk azt, hogy abban az időben egy özvegy helyzete nagyon nehéz volt. Az özvegyeket sokszor lenézték vagy ki is használták. Ezért az özvegyekről általában a közeli rokonok gondoskodtak. De Naómi nem tudhatta, hogy Izraelben élnek-e még rokonai. S ő nem volt önző, a menyei javát kereste s úgy gondolta, hogy Moáb földjén mégis csak jobb sorsuk lesz.

Naómi még megköszöni menyeinek, hogy olyan jók voltak hozzá, férjéhez és fiaihoz is és Isten áldását kéri rájuk. Milyen jó dolog, ha a családban van mit megköszönni. Hogy olyan szüleink voltak, akikért hálásak lehetünk. Vagy a szülőknek olyan gyermekeik lehetnek, akikért a szülők hálát adhatnak Istennek.

De Naómi nem csak háláját fejezi ki menyei iránt, hanem azt is, amit ők tettek és meg is áldja őket. Mert ők jók voltak hozzá és segítették őt. Azt kívánja nekik, hogy az Úr jutalmazza meg őket jóságukért. Milyen jó az, ha az áldás így megy az egyik nemzedékről a másikra. Hogy Naómi azt kívánhatja, hogy ők is ugyanazt kapják majd meg, amit ők is adtak.

Milyen sokat tanulhatunk mi ebből a mi családi életünkre nézve. Mi imádkozhatunk egymásért és megáldhatjuk egymást. Naómi itt azt kívánja, hogy menyei találjanak újra egy szerető férjre. Pál apostol is azt tanácsolja a fiatal özvegyasszonyoknak, hogy menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket. Vigyázzunk, ne legyünk önzőek ebben. Értsük meg ebben egymást. Ne álljunk önző módon valaki boldogságának útjába.

5 Nap A hit elválaszt és összeköt Text. Ruth 1,9-14

Búcsúzni mindig nehéz, mindig megható dolog. Naómi egy csókkal búcsúzik, megcsókolja menyeit. Menyei sírnak, nagyon fáj nekik ez a búcsúzás. Amikor egy kicsit úrrá lesznek érzelmeiken, azt mondják anyósuknak, hogy vele akarnak menni.

Különös, hogy elsőzör Ruth és Orpa ugyanazt mondják, nincs különbség kettejük között. S amit mondanak az a szívükből jön. Őszintén beszélnek. Tudjuk, hogy Orpa vissza fog menni, de ez most még nem látszik. Mind a ketten keservesen sírnak.

Igen, Orpa vissza fog térni. Pedig ő is menni akart, benne is megvolt erre a jó akarat, a szándék. De ez még nem hit. Ez egy óriási lecke a mi számunkra. Az érzés még nem hit. Az érzés, ha a Szentlélek ereje nem párosul vele, hamar elmúlik. Sok ember tesz fogadalmat egy-egy érzelmileg túlfűtött pillanatban például egy operáció előtt, hogy ha Isten megtartja az életét, akkor neki fog szolgálni. De a gyógyulás után semmi sem lesz belőle. A hit az egy nagyon komoly döntés, a szív döntése.

Naómi hallja a menyek válaszát, de úgymond megpróbálja jobb belátásra bírni őket. Elmondja, hogy Izraelben reménytelen a sorsuk. Hisz ott ők mindig csak jövevények lesznek. Legyetek észnél, lássátok be a kemény valóságot. Izraelben nincs remény egy második házasságra. Számotokra csak egy jó megoldás van, hogy térjetek vissza. Gondoljatok a jövőtökre, mert nektek csak Moábban van jövőtök. Nem akarlak titeket az én szomorú sorsomba vinni.

De itt van a nagy kérdés. Miért nem bíztatja Naómi menyeit arra, hogy vele menjenek? Hisz az szabadulás lenne számukra a bálványimádástól. Vajon tényleg nincs jövő Ruth és Orpa számára Izraelben? Hisz Izraelben a mózesi törvény nagyon sok kedvező dolgot rendelet el az özvegyek számára. Vagy azt gondolja Naómi, hogy menyei nem tudnak elszakadni Moáb bálványaitól? Itt Naómi hite csődöt mond. Hisz tudhatta volna, hogy menyei megszerették az igaz Istennek való szolgálatot. Bátoríthatta volna menyeit arra, hogy térjenek meg az Izrael Istenéhez. Hisz jól tudta, hogy Moáb istenei mind bálványok, akik nem tudnak megszabadítani.

Itt Naómi sajnálatos módon inkább akadályozója, mint előmozdítója a hitnek. Ebből mi kell tanuljunk. Kell lássuk, hogy az Úr követése szenvedéssel jár. Nagyon világosan kell látni azt, hogy mivel jár az, ha Krisztust komolyan követed. A Krisztus követésével az jár, hogy fel kell venni a keresztet és meg kell tagadnunk önmagunkat. Aki Krisztust követni akarja, annak azt minden következményeivel együtt vállalni kell.

Mert ebből a történetből is nyilvánvalóvá válik, hogy csak két út van. Naómi a határhoz érve vissza akarja küldeni a menyeit Moáb földjére. Orpa végül búcsút vesz anyósától és visszafordul. Pedig ő is azt mondta, hogy vele fog menni. És ő ezt őszintén gondolta. De ha picit elgondolkozott volna, másképp látta volna a dolgokat.

Amikor Orpa hallja azt, hogy Izraelben milyen próbák várnak rá, inkább visszatér Moáb földjére. Visszatér családjához, népéhez, bálványihoz. Őt Moáb inkább vonzza, mint Betlehem. Ő búcsút vesz Naómitól és ezzel együtt Naómi Istenétől is. Amikor dönteni kell, akkor inkább Moáb mellett dönt.

A hit szakítást jelent a világgal és a bálványokkal. Ebből látszik meg, hogy valóban Istenhez tartozunk-e vagy sem. Lehet a hittel szimpatizálni, vonzódni Istenhez, de eljön egy pillanat, amikor dönteni kell.

Ruthot megérintette az Isten szeretete. Ő is gondol a jövőjére, de neki van hite és ezért ragaszkodik Naómihoz és az ő Istenéhez. És ez a hit segít neki meghozni a nagy döntést. Ő a Moáb-fejezetet lezárta és egy új fejezetet nyit az életében. Hogyan támadt hit a Ruth szívében? Kétségtelenül a Naómi bizonyságtétele által. És ez így van a mi életünkben is. Hallottunk szüleinktől, nagyszüleinktől Istenről és az ő szeretetéről. És ez megragadta a szívünket. És egy új világ tárult fel előttünk, a hit és az Istennel való járás világa.

 Ruth életében egy csodálatos dolog történik. Naómi bizonyságtétele által ő olyan szorosan kapcsolódik Istenhez, hogy többé nem tud elszakadni tőle. Ruth is tele van gyásszal, fájdalommal, ő is özvegy, de ő mégis bízik Istenben és átadja magát neki. Ő egy új úton indul el, a hitnek az útján. Ebből azt láthatjuk meg, hogy mi is áldott eszközök lehetünk Isten kezében abban. Hogy másokat Istenhez vezessünk, pont mint Naómi.

6 Nap Hitből való döntés Text. Ruth 1, 16-22

Ha Naómi nem állította volna olyan határozottan döntés elé, valószínűleg nem mondta volna olyan határozottan: megyek veled Betlehembe. S azt se mondta volna: a te Istened az én Istenem. Mert itt Ruth nem tesz kevesebbet, mint megtagadja az ő volt isteneit és hűséget esküszik a Naómi Istenének. Itt látjuk, hogy mit jelent a hitben való döntés.

Ez a kegyelem csodája, ha valaki Isten mellett dönt, mert mi természetünktől fogva nem Istent, hanem a világ mellett döntünk. Csak Isten az ő Szentlelke által végezheti el bennünk ezt a döntést. Ha mi már döntöttünk Isten mellett, legyünk nagyon hálásak, ha még nem tettük meg, kérjük Istent, hogy a kegyelemnek ezt a csodáját végezze el bennünk is.

Ez a döntés megbánhatatlan. Ezt soha nem lehet megbánni. Csak azon bánkódhat az ember, hogy miért nem hozta meg sokkal hamarabb ezt a döntést. Ez a döntés úgy születik meg, hogy meggyőződünk arról, hogy az Úr méltó, hogy mi neki adjuk az életünket, hogy mi neki szolgáljunk. És ez a döntés egy életre érvényes marad. Aki ezt a döntést meghozta, az kész önmaga megtagadására és a kereszt naponkénti felvételére.

Ruth nagyon korán, fiatalon veszítette el férjét. Valószínű, hogy Naómi azt is elmondta neki, hogy ez sem történhetett Isten akarata nélkül. Ruth nem haragudott meg Istenre azért, mert elvette tőle fiatal férjét. Tudja most is: bármi is várjon rá Betlehemben, az jó lesz neki. Ez annyira jellemző az igaz hitre. Mindenek ellenére dönt Isten mellett.

Ruth az ő hitből való döntését megfogalmazza egy szép hitvallásban és ebben válaszol Naómi ellenvetéseire is. Naómi három dolgot mondott neki: térj vissza hazádba, térj vissza népedhez, térj vissza isteneidhez!  Ruth erre azt válaszolja: nem térek vissza országomba, hanem veled megyek a te országodba. Nem térek vissza népemhez sem, mert mostantól a te néped lett az én népem is, és nem térek vissza isteneimhez, hanem ezentúl a te Istened lesz az én Istenem is. Bár még nem tartozik ahhoz a néphez, mégis ahhoz tartozónak érzi magát. Ő Isten népéhez akar tartozni.

Testvéreim! Van itt egy nagyon fontos dolog. Aki Istent szereti, az azok között akar lenni, akik Istenéi. A hívő ember nem érzi már otthon magát egy Istentelen környezetben. Ő ott már idegennek érzi magát. Ott érzi magát otthon, ahol régen idegennek érezte magát. Mert ez a kettő: Isten és az ő népe együvé tartoznak.

Ma sok olyan ember van, aki azt állítja magáról, hogy ő Isten gyermeke, de megveti az Isten népét, nem vágyakozik az Isten népe közé és sorolja, hogy a gyülekezet tagjai ilyenek, meg olyanok. De ez nem helyes magatartás. Isten népe nem tökéletes, és mégis az Isten népe és nekünk azt szeretnünk kell.

Naómi és Ruth hosszú út után megérkeznek Betlehembe. A helybéliek csodálkozva kérdezik: ez Naómi? Mert időközben nagyon megváltozott, megöregedett, fekete ruhában van, a sok veszteség ráncossá tette arcát. De nem az a fontos, hogy mit mondanak az emberek, hanem hogy Isten vezeti az életüket. Naómi arca nagyon szomorú, de ebben a történetben mégis az Isten mosolyát láthatjuk.

Miért mondom ezt? Azért, mert Naómi magát Márának nevezte, ami keserűséget jelent. De Isten szemében ő Naómi maradt. Mert nem az a fontos, hogy mi hogyan éljük meg életünk bizonyos eseményeit, nem a miénk az utolsó szó. A legfontosabb az, hogy ott vagyok az Isten szövetségében és hűségében. Isten számára ez az asszony nem Mára, hanem Naómi.

Mert mitt a nagy kegyelem Naómi életében? Hát az, hogy nem egyedül érkezik meg Betlehembe. Mert Ruth is vele van. A moábita Ruth , ezt mindig odateszi az ige, ahogy Ráhábnál is, hogy a „parázna” . Nem azért, mert Isten előítélettel nézne ezekre az asszonyokra, a sötét múltjuk miatt, hanem azért, hogy megmutassa, hogy milyen nagy az Isten kegyelme, hogy Ráhábot a paráznaságból, Ruthot pedig a moábita pogányságból kihozta és más emberré tette.

Mi tudjuk, hogy Ruth Betlehembe érkezése fontos része az üdvtörténetnek. Hisz ő lesz Jézus egyik ősanyja, ahogy Ráháb is az lehetett. Isten csodálatos terve az, hogy ilyen emberek által vigye véghez az ő tervét.

A Ruth Betlehembe való érkezése kapcsolódik Jézus testben való eljöveteléhez. Ez az Isten üdvtörténetének egyik szakasza. Isten már ezer évvel Jézus születése előtt előkészíti a Messiás testben való eljövetelét. Isten az ő tervét emberek bekapcsolása által végzi el. Ez a mi számunkra nagyon fontos üzenet.

Mert ez nem csak a Ruth életében volt így, hanem így van ez Isten minden gyermekének az életében is. Mi sokszor úgy látjuk, hogy mi alkalmatlanok és tehetetlenek vagyunk arra, hogy isten rajtunk keresztül valamit is elvégezzen ebben a világban. Mi lehetetlenségnek látjuk, hogy Isten minket is bevonjon az ő tervébe. Mi sokszor csak homályt és sötétséget látunk, de később kiderül az ég és felragyog Isten terve az életünkben. Meglátjuk, hogy Isten vezette az életünket. Mi mindig így tekinthetünk vissza életünk elfolyt idejére. Láthatjuk, hogy Isten a meglepetések Istene, hogy amit ő megígért, azt ő be is teljesítette.

Naómi úgy érezte, hogy Isten keze ellene volt, hogy ez egy verő kéz volt. De utána meglátta, hogy ez mégis egy áldó kéz volt. Minket egy átszegzett kéz, a Krisztus keze áld és vezet. Mi mindig bizalommal kell beletegyük kezünket az ő kezébe. Mert Isten szeret minket bűneink ellenére. Nem mi lettünk „márává” , keserűséggé, ő vállalta fel a keserűséget, a keserű büntetést, a halált. Azért, hogy mi „naómik” lehessünk, vagyis kedvesek Isten előtt.

( Ezen igehirdetési sorozatot C.G.Vreugdenhil Hongertocht című könyvének felhasználásával írtam)

                                                                                             Lőrincz István ny.lp.