1Sámuel 19 áhitaT

 Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 19

Text.” És megerősítette az ő kezét az Istenben.” (1Sám.23,16)

Egy vasútállomáson történt. Egy téli napon nagy hó hullott. A vasúti forgalom megbénult. A peronon emberek álldogáltak, várva a vonatok érkezését, indulását. A legtöbb embernek nagyon sürgős dolga volt. A peronért felelős vasutas is ott toporgott egyenruhájában az utasok között. Az egyik utas, egy üzletember idegesen azt mondta neki: a mai napom el van lőve! Erre a vasutas az égre mutatott és azt mondta: a Fennvalónak mondja, ő zavarta meg a programot. Igen, ami hullott az égből csendesen, hangtalanul, az felborította egy csomó ember programját.

Igen, mi emberek annyira megszoktuk már, hogy pontos terveket, napi programokat készítünk és azt senki meg nem zavarhatja, még Isten sem. Ha megtenné, akkor őt is mint valami zavaró tényezőt érzékelnénk, amit ki kell iktatni. Pedig meg kellene tanulni azt, amit a közmondás olyan nagy bölcsességgel fogalmaz meg: ember tervez, Isten végez. Mert ezekben a fejezetekben egy olyan Istennel találkozunk, aki beavatkozik az eseményekbe, aki építi az ő országát és aki keresztül húzhatja a mi emberi számításainkat.

Az amit ezekből a fejezetekből hallunk, betekintést enged azon titkokba, hogy hogyan uralkodik Isten, hogyan valósulnak meg az ő tervei. Nos, most Istennek az a terve, hogy Sault Dáviddal helyettesíti, ez Istennél elvégzett dolog. Világos és józan pillanataiban ezt Saul is látja, hisz azt mondja Dávidnak: „tudom, hogy te király leszel és Izraelnek királysága a te kezedben állandó lesz.” Itt nyílván arról az országról van szó, aminek eljöveteléért mi a Miatyánkban is imádkozunk. Mi ennek az országnak a polgárai vagyunk, mert minket Krisztus tett azzá.

Az események során a filiszteusok ismét betörtek az országba és az aratás után fosztogatni kezdenek. Saulnak, mint királynak az lenne a kötelessége, hogy népét megvédje. De Sault teljesen lefoglalja a Dáviddal való leszámolás. Az ellenség az egyik határvárost, Kehillát már el is foglalta. Dávid úgy érzi, hogy Saul helyett most neki kell a filiszteusokat az országból kiűzni. Dávid emberei tiltakoznak ez ellen. Dávid megkérdezi az Urat, s azt az érthetetlen választ kapja, hogy keljen fel és menjen fel Kehillába, mert az Úr a filiszteusokat a kezébe adja. Dávid fel is megy egy kis sereggel és minden várakozáson felüli győzelmet arat az ellenség felett. Isten már most megmutatja azt, hogy Dáviddal van. Amikor Saul ezt a dolgot, dörzsöli a markát, mert úgy gondolja, hogy Dávid csapdába futott, hisz Kehilla egy jól körülkerített város volt.

Hányszor történik meg a mi életünkben is, hogy valamit erősségnek hittünk és kiderült, hogy börtönünkké vált. Hányszor van az úgy, hogy mi úgy gondoljuk, hogy urai vagyunk egy helyzetnek, de kiderül, hogy rabszolgái lettünk valaminek.

Dávid meghallja, hogy Saul ujjong, ezért kétségbe esve menekül az Úrhoz. Úgy gondolja, hogy mivel Isten bátorította őt erre a lépésre, biztos hogy mellé fog állni. De Dávid nagy döbbenetére Isten nem neki, hanem Saulnak ad igazat. Kehilla lakói nem köszönik meg Dávidnak, hogy felszabadította őket, sőt elvégezték, hogy Dávidot kiszolgáltatják Saulnak. Dávid ezért menekül.

Isten útjai sokszor valóban kikutathatatlanok, érthetetlenek számunkra. Érthetetlen, hogy Saul, az elvetett itt jobban kalkulál, mint Dávid, a kiválasztott. A világ fiai okosabbak a világosság fiainál, mondja Jézus. Ők mindig is jobban tudtak helyezkedni. De egy dolgot ne felejtsünk el: bár Saul jól számolt, mégis a vesztébe rohant. És bár Dávid rosszul számolt, mégis megmenekült. Különös, ahogy Isten építi az ő országát.

A hitetlen ember mindig csak siker és sikertelenség között választhat. De a hívő ember a sikertelenségen át is sikerre juthat. Isten az ő országát nem a jól számolókkal, a tévedhetetlen, csalhatatlan kalkulálókkal építi. Isten véghezviheti tervét még akkor is, amikor mi elszámoljuk magunkat.

Dávid számára ez nagyon lesújtó. Ő kétségbe van esve, úgy érzi, hogy most Isten és az emberek is cserben hagyták. Egy bénító depresszió vesz erőt rajta. Kétségtelenül ez a pillanat Dávid életének egyik legnagyobb mélysége. Úgy tűnik, hogy Isten gyermekei nem kerülhetik el a mélységeket. Át kell menniük nagy megpróbáltatásokon. De Isten keze mégis erősen tartja őket.

Isten segítséget küld Dávidnak. Elküldi hozzá Jonatánt. Ez az ő utolsó találkozásuk. Úgy zajlik le, hogy az nagy áldás lesz Dávid számára: mert megerősítette az ő kezét az Istenben. Ha ezt a mondatot szó szerint fordítjuk, akkor így hangzik: Jonatán Dávidnak felmutatta Istent. Jonatán egyszerűen csak annyit mond: ne félj, mert én atyámnak keze nem fog elérni téged.

Igen, az Isten választottai nem hősök, akik minden helyzetben állva maradnak, akik mindent kibírnak, akik a jég hátán is megélnek, és akiknek a hátán fát lehet hasogatni. Az Isten választottai, az Isten gyermekei sokkal inkább törékeny cserépedények, akik összetörnek, ha súlyos csapások, ütések érik őket. De milyen jó, hogy Isten is tudja ezt, hogy ahogy a zsoltár is mondja: megemlékezik arról, hogy mi por vagyunk. Isten tudja, hogy nincsenek acélból az idegeink, hogy mi is meglankadunk, hogy a próféta szavával éljek, megtántorodnak még a legkülönbek is.

Isten az övéit megerősíti, és akkor erősíti, amikor nekik a legnagyobb szükségük van erre. Isten ilyenkor küld egy „Jonatánt”, egy lelki testvért, egy jó barátot, aki arról tesz bizonyságot, hogy Isten keze nem túl rövid ahhoz, hogy megszabadítson minket.

Mi hol dávidok, hol pedig jonatánok vagyunk. Egyszer Dávidhoz hasonlóan kétségbe esünk, mert Isten mélységekben járat minket, máskor pedig Jonatánhoz hasonlítunk, akiket Isten küld a kétségbe esettekhez, a csüggedőkhöz, hogy végezzük azt, amit a Zsidókhoz írt levél így fogalmaz meg: „az elcsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel.” Ha Dávid vagy, akkor várhatod Jonatánt, lehet hogy épp ez az áhítat lesz számodra bátorítássá, ha pedig Jonatán vagy, akkor kérdezd meg az Urat, hogy ki az a Dávid, akit most épp te kell megerősítsél.

Milyen jó, hogy ezzel az igével indulhatunk el ebben az új esztendőben is. Bár az ismeretlen számunkra, de az biztos, hogy a mi életünkben is lesznek mélypontok, kétségbe ejtő pillanatok, félelmetes események, amikor nem látjuk majd a megoldást. De hihetjük, hogy Isten gondoskodik arról, hogy akár emberek, akár maga Isten, az ő igéje által mi is megerősödjünk és tovább tudjunk menni.

Javasolt cím: Dávodok és Jonatánok