1Sámuel 7 áhitat

 Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 7

Text. „Mindeddig megsegített minket az Úr! (1Sám.7,12)

Ebben a fejezetben egy olyan ige hangzik fel, ami a Szentírás egyik legismertebb és leggyakrabban idézett igéje. Főleg különböző évfordulókon szokták idézni. Sámuel ezt egy kőre íratta fel, miután Izrael népe, miután Izrael népe győzelmet aratott az ősellenség, a filiszteusok felett. Isten segített és nem is kis bajból segítette ki az Úr az ő népét.

Izrael népe összegyűl egy bűnbánati és hálaadó istentiszteletre. A filizsteusok azt gondolják, hogy ez egy nagyszerű alkalom, hogy rajtaüssenek, hisz Izrael fiai teljesen fegyvertelenek. Arra ők nem gondolnak, hogy Izraelnek van egy hatalmas fegyvere és ez az imádság. Most Sámuel és a nép imádkozik az Úrhoz, az imádságra Isten különös módon válaszol: a filiszteusok mennydörgést hallanak és úgy megrémülnek, hogy hanyatt- homlok menekülnek. Izrael fiai üldözőbe veszik és megverik őket. Ez egy csodálatos isteni beavatkozás. Ilyenkor az jut eszünkbe, amikor Izrael népe ott állt a Vörös-tenger előtt és Mózes azt mondta: az úr hadakozik érettetek, ti pedig veszteg legyetek.

A mi nagy kérdésünk az, hogy ma vajon segít-e Isten nekünk? Mi olyan Istenben hihetünk, aki ma is tud segíteni. A mi hitünk azon áll vagy bukik, hogy mi ma hiszünk-e? Igen, az úr valóban segített. Fontos látnunk azt, hogy volt valami, ami megelőzte a filiszteusok feletti győzelmet. És ez nem az volt, hogy az Úr legyőzte a filiszteusokat, hanem az, hogy legyőzte Izraelt.  Ott azonban nem voltak drámai körülmények, nem volt mennydörgés, csak egy ember, Sámuel szólott. Sámuel megjelent a nép között és prédikált, prédikációjában a lényeg az, hogy Izrael teljes szívből meg kell térjen az Úrhoz és egyedül csak az Úrnak szolgáljon.

Ha Izrael ezt fogja tenni, akkor Isten meg fogja őket szabadítani. Egyszerűbben fogalmazva Sámuel az első parancsolatot köti újra a szívükre: én vagyok az Úr, a te Istened.  Isten felajánlja, hogy ő kész népe mellé állni.

Vajon rá fog állni Izrael erre az ajánlatra? Hát nem az az örökös baja Izraelnek, hogy bár Isten őket kiválasztotta, hogy az ő népe legyenek, mégis a hitetlenség, az örökös flörtölés más istenekkel, az éppen divatos bálványokkal, hol Baállal, hol Astartével?

 Nem, Izraelnek most sem fog sikerülni hűségesnek maradni. Most is bebizonyosodik, hogy a bálványok erősebbek, mint Izrael. De most mégis egy kegyelmi pillanat adatik, egy olyan pillanat, amikor Izrael elhányja bálványit.

Hogy tudta ezt Sámuel elérni? Ő nem tűnik egy hatalmas szónoknak. De Isten Szentlelke munkálkodott. Sámuel szava most Isten szava. Ezek Isten kegyelmének a pillanatai. Itt történik valami, amiről sehol máshol nem olvasunk a Szentírásban: vizet merítenek és azt kiöntik az Úr előtt. Ez egy jelképes cselekvés volt, ahogy a víz elterül a földön, úgy szeretnének ők is elfolyni az Úr színe előtt.

Mindezidáig megsegített az Úr. Mit is jelent a Bibliában az, hogy Isten segít?  Isten itt  az ő népének igét ad. Az ige szavára Izrael megvallja, bevallja bűnét és meghajol Isten előtt, ahogy a víz kiöntetik a földre. Isten sokszor másképp segít, mint ahogy mi azt várnánk. Izrael itt kiált az Úrhoz, hogy szabadítsa meg őket a filiszteusok kezéből, de Isten először a bálványoktól kell megszabadítsa őket.

Az Isten legnagyobb segítsége az, amikor kioperálja életünkből a bálványt. Ez nem egy fájdalommentes folyamat. Hányszor az a megoldás a bajainkra, ha eltűnik a bálvány! Bárcsak tudnánk mi is odaalázkodni az áldott Orvos kezéhez.

Amikor Isten segít, nem úgy van, hogy azonnal megváltoznak a dolgok. Itt is először nem hogy javulna a helyzet, hanem sokkal rosszabb lesz. Mert alig hogy megvallják bűneiket, elhagyják bálványaikat, ott teremnek a filiszteusok. Mintha csak az ördög küldené őket, hogy ezt a nagy lelki ébredést megakadályozza. A nép  és Sámuel számára nagyon feszültté válik a helyzet. Nem ritkán van ez így, amikor Isten segít.

Mit tehet Sámuel: Még buzgóbban imádkozik. Után egy szopós bárányt áldoz fel az Úrnak. Úgy gondolom, hogy nem erőltetett az a gondolat, hogy itt a szeplőtlen Bárány, Jézus Krisztus áldozatának előképével van dolgunk. Isten az ő Fia áldozata által segít rajtunk.

Mindeddig megsegített minket az Úr! Ebben a mondatban két fontos dolog van megfogalmazva. Az egyik a hála. Akit az Úr megsegített, annak minden oka megvan a hálaadásra. De ott van ebben a mondatban a figyelmeztetés is. A megszabadított, a megváltott emberre még sok veszély leselkedik. Az ellenség nem lankad. „Azért aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék, figyelmeztet Pál apostol is.

Aki sokat kapott, az sokat is veszíthet. Ezért mondja olyan sokszor az Újszövetség: „tartsd meg, ami nálad van, hogy senki a te koronádat el ne vehesse.” Az Isten gyermeke soha nem érezheti páholyban magát. Ő egy állandó harcban marad egészen a végső győzelemig. Az ördög ordító oroszlánként  vagy világosság angyalaként szüntelenül körben jár, keresvén kit elnyeljen.

Érdekes az a megjegyzés is, hogy Sámuel élete minden napjaiban ítélt Izrael felett. Ez elsősorban nem azt jelentette, hogy apró-cseprő dolgokban bíráskodott, hanem azt, hogy arra vigyázott, hogy Izrael nehogy visszaessen a bűnbe. Ez az idő egy csodálatos korszak volt Isten népének az életében. Isten igéje az élet minden területe felett uralomra jutott.

Ez a győzelem túlmutat önmagán. Isten az ő győzelmét, hogy úgy mondjam részletekben adja. Isten mindig csak napról-napra gondoskodik és segít. Izrael is csak egy napra kapott mannát a pusztában. Milyen jó, hogy a feltámadott Krisztus azt ígérte: én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki benne hisz, annak része lesz a nagy és teljes győzelemben, ami az idők végén lesz nyilvánvalóvá. Az Úr  az övéit  az új ég és új föld győzelméig az Isten országa teljes győzelméig fogja segíteni. Egyszer majd ott a mennyben fogjuk diadalmasan kiáltani: mindeddig megsegített minket az Úr! Ez már a végső győzelem, az örök üdvösség lesz a mi számunkra, amikor már nem lesz harc, csak a győzelem örök ünnepe.

Javasol