Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 5

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 5

Text. „ Izrael vereséget szenvedett, mindenki a sátrába menekült, Isten ládáját is elvették és meghalt Éli mindkét fia. „( 1 Sám.4, 10-11)

Egy özvegy édesanya, aki sok gyermeket kellett egyedül neveljen és eltartson, amikor olyan helyzetbe jutott, hogy gyermekeit testileg meg kellett fenyítse, mindig azt mondta: aki nem akar hallani, annak éreznie kell. Ez az asszony nem olvasott könyveket, de mégis úgy fegyelmezett, ahogy Isten is fegyelmez. Isten se üt, mielőtt nem szólott volna. Isten szól a gyermekeihez, mi pedig hallgassunk rá, hogy ne kelljen ránk csapjon. Isten, a m i Atyánk nem szíve szerint ver minket, ahogy egyetlen jó szülő sem.

A megelőző három fejezetből láttuk, hogy Izraelben mennyire elfajultak a dolgok. Nem valahol messze az országban, hanem a szent helyen. Ekkor Isten egy ideig hallgatott, azt remélve, hogy ez a hallgatás gondolkodóba fogja ejteni a népet és a főpap házát. Hisz hallottuk, hogy az Úr kijelentése ritka volt. Isten egy éjszaka megtörte a csendet. Ez a Sámuel elhívásának az éjszakája volt. Ettől kezdve Isten elkezdett hatalmasan beszélni. Sámuel egy szót se engedett a földre esni. A nép Dántól Beérsabáig megismerte, hogy Sámuelen keresztül maga az Úr szólott. Sámuel prédikál, de vajon a nép hallgat rá? Vajon felismeri-e most a huszonnegyedik órában, hogy Isten jósága és hosszútűrése megtérésre kell indítson?

A nagy kérdés, hogy Izrael egyáltalán tud-e hallani? Hát nem elvégzett dolog az Isten ítélete? Mi ismerünk olyan példákat az üdvtörténetben, hogy Isten megbánta azt, hogy büntetni akart. Jóllehet már fel volt emelve a keze, de mégsem sújtott le. Itt is kész lett volna talán Isten arra, hogy az elvégzett ítéletet visszavonja.

De itt a dolgok másképp alakulnak. Egy napon Izrael hadba vonul a filiszteusok ellen. Mindkét nép számár nem kisebb dolog forog kockán ebben a háborúban, mint a szabadság. Aki győz az úr, aki pedig veszít, az szolga lesz. Izrael elveszíti a csatát, ez a vereség Izrael vezetőiben egy komoly depressziót vált ki. Mindenki felteszi a kérdést: vajon miért vert meg ma minket az Úr?

Ez egy nagyon jó kérdés, jobbat nem is lehetett volna feltenni. Az is csoda, hogy felismerik, hogy Isten verte meg őket. Ennek a kérdésnek a nyomán lesz megtérés és megújulás. Mert a legnagyobb nyomorúság is a nép javát fogja szolgálni. Sajnos, ők nem akarnak egy igazi megtérést, csak egyfajta gyors elsősegélynyújtást, hogy kijussanak a bajból. Valaki egyszer azt mondta: manapság a lelkészektől és az orvosoktól nem mást várnak, mint varázsszavakat. Amit az ember nem akar, az épp a magába szállás és megtérés, az Istenhez való komoly odafordulás. Ma ezt így mondhatnánk: Krisztus nem kell az embereknek.

A varázsszó, a megoldás egyszerű és könnyű: vigyük magunkkal a szövetség ládáját, hogy jöjjön közénk az Úr és szabadítson meg minket. A ládát a sereg élén viszik, úgy mint a pusztában. Ez a láda így a dicsőséges múltra is emlékezteti őket. Hofni és Fineás papi öltözetben, ünnepi arccal megy a láda előtt. Most már nem lehet baj. Isten is azt kell tegye, amit Izrael akar. De Isten akarata nem érdekli őket.

De hol van most Sámuel ebben a nehéz helyzetben? Hol van az Isten igéje? Azt feltételezhetjük, hogy a prófétát Hofni és Fineás állította félre, hisz most nincs szükség olyanra, aki beleszól dolgukba. A néma láda szívesen fogadott vendég, de a beszélő prédikátor, az már nemkívánatos személy, a beszélő Istenre nincs szükség.

A hatás kezdetben nagyon frappáns, a számítás bevált. A láda megteszi a várt hatást. Mindenki egyszerre vallásos lett. Azt gondolnánk, hogy ez az egyház egyik legdicsőségesebb órája, amikor mindenki egy szívvel-lélekkel felrivalg a láda láttán. Akkora az ujjongás, hogy még a föld is megremeg belé.  A zsidók táborában öröm, a filiszteusoknál félelem uralkodik. Ilyen körülmények között semmi kétség afelől, hogy kinek az oldalán lesz a győzelem.

De egyszer csak, senki se tudja hogyan és miért, az ellenség felbátorodik. Inkább halottak legyenek, mint szolgák. Izraelt újra megverik a filiszteusok, Hofni és Fineás is elesnek a csatában. A frigyláda  a filiszteusok zsákmánya lett.

Ez a történet az Isten merészségét mutatja, akiben mi hiszünk. A bálványok csak a győzelmet ismerik, de a Biblia Istene, a mi Istenünk megengedheti magának, hogy ha a népe őt varázsszerként akarja használni, ahelyett, hogy engedelmeskedne neki, akkor vereséget ad népének. De ő a vereség ellenére is népe Istene marad.

A Biblia Istene annyira szabad, hogy az idő és örökkévalóág számára a döntő győzelmet egy hatalmas vereségbe öltöztette. A kereszt, ahol az ellenség legyőzi az Isten Fiát, az mégis Isten döntő győzelme lesz.

Lássuk végül, hogy mi lesz az öreg Élivel, mit tesz ebben a helyzetben? Úgy tűnik, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy a frigyládával való eme „játék” nem fog sikerülni, hogy Izrael számára csak egy segítség van: a megtérés, az újjászületés. Amióta a ládát elvitték, Éli szorong az ő népéért. A 98 éves öreg pap, aki 40 évig szolgált , ott ül és az utca felé figyel. Egyszer csak meghallja, hogy a csata elveszett. Ezt a hírt még elviseli,  amikor meghallja, hogy két fia is meghalt, ezt is elviseli, de amikor meghallja, hogy az Úr ládája is odaveszett, akkor beteg szíve felmondja a szolgálatot.

Fineás felesége gyermeket vár. Amikor ő is meghallja, hogy férje és apósa is meghalt, bekövetkezik nála a szülés. A jelenlevő asszonyok vigasztalják: fiad született, mondogatják. De ő nem akar vigasztalódni, Ikábódnak nevezi el fiát, ami azt jelenti : oda az Izrael dicsősége. Ezt kétszer is elmondja, s akkor ő is meghal.

Különös, hogy a sok halál után van egy születés, van egy új élet. Izrael dicsősége valóban oda van, de Isten dicsősége nincs elveszve és a mi életünk és üdvösségünk se lesz elveszve, ha hallgatunk az Úr szavára. Hadd legyen ez a fejezet hatalmas tanulság, egy felkiáltó jel a mi számunkra, hogy nekünk se kelljen Isten azt mondja, amit az elején említett édesanya a gyermekeinek mondott: aki nem akar hallani, annak éreznie kell.

Javasolt cím. Aki nem hall, az érezni fog                                      Lőrincz István