1Sámuel 22 áhitat

 

Tanulságos igék a Sámuel első könyvéről 22

Text. „Dávid azonban azt mondta Abisainak: ne veszítsd el őt. „(1Sám.26,9)

 Ebben az igében össze van foglalva ennek az egész fejezetnek az üzenete. Mert itt az elveszítés , a végső leszámolás tényleg a levegőben lóg. A Saul feje fölött gyülekeznek a halál gomolyfelhői, s a villámcsapás minden percben lesújthat rá. De elhangzik a kiáltás: ne veszítsd el őt. Látjuk, hogy mennyire nem igaz, hogy az Ószövetség a vérontásról, a háborúkról, gyilkosságokról szól, mert nagyon sok szó esik a megmentésről, a szabadulásról. Jézus egyszer azt mondta, hogy ő nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Dávid a Zif pusztájában tarózkodik, Saul egy elit csapat élén felvonul Dávid ellen. A két csapat egymással szemben üt sátrat, úgy hogy közöttük egy völgy van. Egyik éjszaka Dávid azzal a különös ötlettel áll elő, hogy ő személyesen átmegy az ellenség táborába s megkérdezi embereit, hogy valaki hajlandó-e őtt oda elkísérni. Dávid nővérének a fia vállalkozik erre a kalandra.

Saul sátorában tartózkodik, körülötte a stábja.  Sault egy egész szekértábor veszi körül s nem kevesebb mint háromezer ember. Dávid Abisaival átjut az összes őrsön s egyszer csak ott találják magukat az alvó Saul előtt. A Dárdája a fejénél a földbe van szúrva. Abisai diadalittasan súgja oda nagybátyjának: az Úr kezedbe adta a mai napon ellenségedet, hadd szegezzem a dárdájával a földhöz. Dávid azonban azt mondja: ne veszítsd el őt, mert ki emelheti fel kezét büntetlenül az Úr felkentje ellen?

Abisai nagyon bosszús lesz, nem érti meg Dávidot és ezt nem is leht tőle rossz néven venni. De a kérdés nem az, hogy Abisai értette-e, hanem az, hogy mi vajon értjük-e? Dávid később azt mondja Saulnak, hogy úgy üldözi őt, mint egy bolhát, mint egy fogolymadarat, s ezeket nem azért szokták üldözni, hogy megsimogassák őket, hanem hogy megöljék őket. Saul halálra üldözi Dávidot. Akkor miért kegyelmez Dávid Saulnak. Az biztos, hogy Dávid itt Isten megbízását hajtja végre, ha ez az ő akarata lett volna, akkor Saulnak ez lett volna az utolsó éjszakája. Itt nem a Dávid, sem az Abisai, hanem az Isten akarata kell meglegyen. Ha Isten Sault félre akarja állítani, akkor neki erre meglesz az eszköze.

Annak bizonyítására, hogy ez a történet nem a Dávid kalandvágyából, hanem Isten akaratából származik, annak itt van egy jele, és ez az, hogy itt mindenki alszik. S nem azért alszanak, mert este jól megszívták a boroshordókat, hanem mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk

De itt feltevődik egy másik kérdés is: miért kell Istennek az ő választottját egy ilyen veszélynek kitenni?Mi az értelme ennek az éjszakai vállalkozásnak?Erre csak egyetlen lehetséges válasz van: hogy Isten még mindig küzd a Saul lelkéért. Isten már elvetette őt, mint királyt, és a királyságot Dávidnak adta. De az ember Saulról még nem mondott le Saulnak most csak annyit kellene tennie, hogy szépen visszalép és átadja Dávidnak a királyságot Isten még mindig azért küzd, hogy Saul jusson jó belátásra, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Isten most még egyszer utoljára alkalmat akar adni Saulnaka mewgtérésre.

De Saul, épp úgy, mint a fáraó egyre jobban megkeményedik. De Isten még meg akarja neki mutatni, hogy nem akarja őt elveszíteni, hanem meg akarja tartani. Isten jósága Sault még megtérésre akarja indítani, az érthetetlen kegyelem még mindig jár Saul után, ahogy az ének is mondja. Isten itt is keresi az elveszettet, ezt fogalmazza meg Dávid: ne veszítsd el őt. Isten odáig megy az ő szeretetében és hosszútűrésében, hogy minket ez már bosszant, azt mondjuk: ez már túl sok, ez már túlzás.

Mi ezt könnyen kimondjuk Saulra, de ha ez a „Saul” épp az én feleségem, férjem, testvérem vagy gyermekem? Vagy ha ez a „Saul” épp én vagyok? Akkor is túlzásnak tartjuk Isten szeretetét Mert mi mind Isten türelméből, érthetetlen kegyelméből élünk. Mi lenne velünk, ha Isten is úgy beszélne, mint az a gazda, aki ki akarta vágni a terméketlen fügefáját? Mi lenne velünk, ha nem lenne egy Vincellér, aki azt mondja: ne bántsd, hagyd még egy esztendeig.

De ez a történet még valamit megtanít nekünk. És ez az, hogy bár Isten türelme nagy, de ezzel a türelemmel nem tanácsos visszaélni. Isten nem csúfoltatik meg. Isten itt valóban ad még egy esélyt Saulnak, de ez az utolsó esély. Vannak olyan alkalmak, amiket ha elmulasztunk, soha többé nem térnek vissza. Az Isten országában is van egy:túl késő. Hányan fognak bánkódni a kárhozatban az elszalasztott lehetőségek miatt.

Ezen az éjszakán Saul számára még nem volt túl késő. Saul Dávidban még találkozik az Isten feléje kinyúló kegyelmes kezével. De Saul nem ragadja meg ezt a a felé nyúló kegyelmes kezet. Dávid és Saul utoljára beszélgetnek egymással. Saul fiának nevezi Dávidot Dávid kiönti keserűségét Saul előtt. Elmondja félelmét, hogy idegen földön ontatik ki a vére. De Dávid bizonyságot tesz itt hitéről és kéri Istent, hogy szabadítsa őt meg minden nyomorúságából.  A Saul utolsó rezignált szava Dávidhoz, hogy Isten áldása az ő oldalán van.

A fejezet azzal zárul, hogy Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére. Jézus szenvedéstörténetében van egy mozzanat, ami kísértetiesen hasonlít ehhez a történethez. Jézus ott van a Gecsemáné kertjében.  Jön az elfogató sereg. Jézus kérhetne légiónyi angyalt, hogy megvédelmezzék őt, de nem teszi. Jézus nem ad egy utolsó esélyt magának, hanem hagyja, hogy elfogják, halálra ítéljék. Íde íjézus elfogatása által mások kapnak esélyt. Ott van Barabbás. Ő szabad lehet, mert Jézust elfogják. De szabad lesz a kárhozattól a jobb kéz felől megfeszített gonosztevő is, és nagyon sokan mások is, akik megtérnek a kereszt alatt.

A Jézus keresztje a nagy esély a bűnösök számára. A nagy kérdés, és ezt az áhítatot elolvasva ezzel a kérdéssel foglalkozzunk magunkban: mi mit teszünk ezzel az eséllyel? Megragadjuk-e e személyként, megragadjuk-e népként, megragadjuk-e nemzedékként? Minden ember, minden nép, minden nemzedék ott áll a nagy esély előtt. Megragadjuk-e a kegyelmet, az Isten Krisztusban adott nagy szabadítását?

Az Úr nem akarta elveszíteni Sault, nem akar elveszíteni minket sem, de akaratunk ellenére minket sem tud megtartani, mint ahogy Sault se tudta. Hiába nyújtják a vízbe fúlónak a kötelet, ha ő nem ragadja meg azt. Hiába halt meg Krisztus a kereszten, hiába végezte el a megváltást, ha ez nekünk nem kell. Legyen Isten irgalmas hozzánk, hogy ezt a nagy esélyt ne szalasszuk el.

Javasolt cím:Az utolsó esély                                               Lőrincz István