Tanulságos igék Sámuel első
könyvéről 9
Text: Mert veled lesz az
Isten.”(1Sám. 10,7)
Isten veled van. Amikor Sámuel ezt mondja Saulnak akkor ez nem egy
udvariassági formula, nem egy kegyes, kenetteljes beszéd,mert Sámuel Isten
nevében szól. Értsd meg Saul: Isten veled van. Minket megdöbbent és
elcsodálkozunk ezen a megszólításon. De ez a két fejezet telve van
meglepetésekkel. Hisz gondoljuk csak meg és idézzük fel azokat az eseményeket,
amelyek ezt a mondatot megelőzik. Izrael olyan királyt kívánt magának, amilyent
a többi népek is kívántak maguknak. Ezzel ők lemondatták az ő tulajdonképpeni
királyukat: Istent magát.
És most Isten ennek a
kikényszerített királynak mondja: én veled vagyok. Hogy egy modern képet
használjak, Izrael egy rossz vonatra szállt fel. Rossz irányba halad, de Isten
a mozdonyvezetőnek mégis azt mondja: az Úr veled van. Isten is beszáll a rossz
vonatba, és népével együtt elindul a rossz irányba.
Mi nem tudjuk megérteni Istent, ahogy ő a történelemben cselekszik. Isten
útjai kikutathatatlanok, titokzatosak. Erre tanít minket a Szentírás. Az én
utjaim, nem a ti utjaitok és az én gondolataim, nem a ti gondolataitok.
Amennyire magasabbak az egek a földnél, annyira magasabbak az én gondolataim a
ti gondolataitoknál. (És.55) Ennyire más a mi Istenünk, hogy az ellenkirálynak,
a riválisnak azt tudja mondani: én veled vagyok.
De lássuk közelebbről ezt a két fejezetet, amelyet azért tárgyalunk együtt,
mert szorosan együvé tartozik. Azt kell mondanunk úgy általánosságban a két
fejezetről, hogy abban kezdettől végig Isten munkája lesz nyilvánvalóvá.
Pontosabban az, hogy ő választ ki magának embereket, Isten kiválasztó tekintete
egy Benjámin törzséből való ifjúra esik. Ez is különös dolog. Hisz még nem
sokkal ezelőtt a Benjámin törzse gyalázatos dolgot cselekedett, úgy hogy a
többi törzs majdnem hogy kiirtotta őket.
Édesapját Kisnek hívták, akinek volt egy daliás fia, aki egy fejjel volt
magasabb a többieknél. Isten ennyire enged a nép kívánságának, hogy a legszebb
szál férfit választja. Az egész történet egy banális, szinte nevetséges
dologgal kezdődik. Egyik nap Kisnek elvesznek a szamarai. Ő azt az elhatározást
hozza, hogy fiát Sault egy szolga kíséretében elküldi a szamarak keresésére.
A szamarak keresése egy sokkal magasabb célnak a szolgálatában állt. Saul
keres, de tulajdonképpen ő a keresett. Sokszor így van ez a mi életünkben is.
Mi úgy gondoljuk, hogy mi keresünk valamit, de közben Isten keres minket.
Amikor a keresés elhúzódik, Saul már azon kezd gondolkodni, hogy az apja
már nem a szamarakért, hanem sokkal inkább érette fog aggódni. Nagyon jó dolog
egy gyermek életében, ha eljut odáig, hogy az aggódó szülőre gondol. Saul
kétségtelenül egy nagyon szimpatikus gyermek, aki törődik az apja szívével,
érzéseivel.
Harmadnapra Saul azt határozza, hogy dolgavégezetlenül hazamegy. De
Istennek valami más terve van vele. És most erre szolgát használja fel. Ez a
szolga figyelmeztette Sault arra, hogy a vidéken van egy úgynevezett látó, az
Isten embere, aki bizonnyal segítséget tud nyújtani ebben a helyzetben. Ahogy
tovább mennek, a város kapujában szembetalálják magukat a látóval. Sámuel kapja
is Istentől a megbízatást, hogy kenje fel Sault királlyá az ő népe felett.
Különös az, hogy itt egyetlen versben háromszor is azt mondja Isten: az én
népem.
Izrael meg akart szabadulni az Úrtól, de az Úr nem akar megszabadulni az ő
népétől, mert az ilyen elesett állapotában is az ő népe marad. Isten végtelenül
irgalmas és türelmes az ő népéhez. Sámuel azt is mondja Saulnak, hogy ne
aggódjon a szamarak miatt, hisz nemsokára az egész ország az övé lesz. Saul nem
hisz a fülének. Sámuel az áldozati lakomán a fő helyre ülteti őket. Mi
jelentsen ez? Este még sokáig elbeszélget Sámuel Saullal, majd másnap reggel
távozásra szólítja fel őket. Sámuel elkíséri őket a város kapujáig és ott olajt
önt a Saul fejére. Azt is elmondja, hogy fejedelemmé kente fel őt Izrael
felett. A fejedelem felkent kell legyen, Krisztussá, Messiássá kente fel Sault.
Sámuel tudatában van Saul gyámoltalanságának. Ezért a Saul hitének
erősítésére három jelet helyez az új felkentnek kilátásba. Ez a három jel be is
teljesedik. Később Saul egy közeli
rokonnal is találkozik még, akinek Saul csak annyit mond el, hogy a szamarak
megkerültek, de egy szót sem szól a királyságról.
Hét nap után Micpában hivatalosan is bemutatják őt a népnek, mint királyt.
Néhány dolog itt is feltűnő. Az egyik, hogy Sámuel eddig még nem ejtette ki a
„király” szót. Ő következetesen mindig csak fejedelemnek mondta. Ezzel nagyon
finoman azt fejezi ki, hogy ez nem az Isten által akart út. Másodszor
tudomására hozza a népnek, hogy az, amit tettek, hálátlanság Isten iránt.
Harmadszor aláhúzza, hogy Isten mégis királyt adott nekik. Nem a nép
választotta, hanem Isten ezt a királyt.
Saul elbújik a holmik közé, aztán előkerül és bemutatják a népnek. Mindenki
örül egy ilyen szép szál férfinak, aki egy fejjel magasabb mindenkinél. Amikor
a király megjelenik a nép üdvrivalgásban tör ki : éljen a király. A király is
csak egy eszköz az Isten kezében. Vannak, akik kételkedve fogadják és felteszik
a kérdést: mit segíthet ez rajtunk? Ők megvetéssel szólnak, de Saul úgy tesz,
mintha nem is hallaná. Maga Isten azt mondja: az Isten veled van.
Most még ragyog a nap, de sötét felhők kezdenek feltűnni a láthatáron, a
folytatás nem lesz olyan nagyszerű, mint a kezdet. Ez az egész király-választás
bepillantást ad nekünk Isten útjaiba. Isten másképp cselekszik, mint ahogy mi
várnánk vagy elképzelnénk. Most ebből a történetből három kérdést vigyünk
magunkkal. Az első a szamarakról szól. Saul szamarakat keres és királyságot
talál. Mi mit keresünk? A második kérdés a mi kiválasztásunkról szól. Vajon mi
megfelelünk-e annak a dicső célnak, amire Isten minket is elválasztott? Végül a
harmadik kérdés: milyen irányba halad a mi világunk, a mi nemzedékünk? A mi reménységünk, hogy Isten elküldte azt,
akinek neve Immánuel: velünk az Isten. Kegyelmi időben élünk, bárcsak tudnánk
az jól s jóra használni.
Javasolt cím: Veled lesz az Isten
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése