2026. március 26., csütörtök

1Sámuel 9 áhitat

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 9

Text: Mert veled lesz az Isten.”(1Sám. 10,7)

Isten veled van. Amikor Sámuel ezt mondja Saulnak akkor ez nem egy udvariassági formula, nem egy kegyes, kenetteljes beszéd,mert Sámuel Isten nevében szól. Értsd meg Saul: Isten veled van. Minket megdöbbent és elcsodálkozunk ezen a megszólításon. De ez a két fejezet telve van meglepetésekkel. Hisz gondoljuk csak meg és idézzük fel azokat az eseményeket, amelyek ezt a mondatot megelőzik. Izrael olyan királyt kívánt magának, amilyent a többi népek is kívántak maguknak. Ezzel ők lemondatták az ő tulajdonképpeni királyukat: Istent magát.

 És most Isten ennek a kikényszerített királynak mondja: én veled vagyok. Hogy egy modern képet használjak, Izrael egy rossz vonatra szállt fel. Rossz irányba halad, de Isten a mozdonyvezetőnek mégis azt mondja: az Úr veled van. Isten is beszáll a rossz vonatba, és népével együtt elindul a rossz irányba.

Mi nem tudjuk megérteni Istent, ahogy ő a történelemben cselekszik. Isten útjai kikutathatatlanok, titokzatosak. Erre tanít minket a Szentírás. Az én utjaim, nem a ti utjaitok és az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Amennyire magasabbak az egek a földnél, annyira magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (És.55) Ennyire más a mi Istenünk, hogy az ellenkirálynak, a riválisnak azt tudja mondani: én veled vagyok.

De lássuk közelebbről ezt a két fejezetet, amelyet azért tárgyalunk együtt, mert szorosan együvé tartozik. Azt kell mondanunk úgy általánosságban a két fejezetről, hogy abban kezdettől végig Isten munkája lesz nyilvánvalóvá. Pontosabban az, hogy ő választ ki magának embereket, Isten kiválasztó tekintete egy Benjámin törzséből való ifjúra esik. Ez is különös dolog. Hisz még nem sokkal ezelőtt a Benjámin törzse gyalázatos dolgot cselekedett, úgy hogy a többi törzs majdnem hogy kiirtotta őket.

Édesapját Kisnek hívták, akinek volt egy daliás fia, aki egy fejjel volt magasabb a többieknél. Isten ennyire enged a nép kívánságának, hogy a legszebb szál férfit választja. Az egész történet egy banális, szinte nevetséges dologgal kezdődik. Egyik nap Kisnek elvesznek a szamarai. Ő azt az elhatározást hozza, hogy fiát Sault egy szolga kíséretében elküldi a szamarak keresésére.

A szamarak keresése egy sokkal magasabb célnak a szolgálatában állt. Saul keres, de tulajdonképpen ő a keresett. Sokszor így van ez a mi életünkben is. Mi úgy gondoljuk, hogy mi keresünk valamit, de közben Isten keres minket.

Amikor a keresés elhúzódik, Saul már azon kezd gondolkodni, hogy az apja már nem a szamarakért, hanem sokkal inkább érette fog aggódni. Nagyon jó dolog egy gyermek életében, ha eljut odáig, hogy az aggódó szülőre gondol. Saul kétségtelenül egy nagyon szimpatikus gyermek, aki törődik az apja szívével, érzéseivel.

Harmadnapra Saul azt határozza, hogy dolgavégezetlenül hazamegy. De Istennek valami más terve van vele. És most erre szolgát használja fel. Ez a szolga figyelmeztette Sault arra, hogy a vidéken van egy úgynevezett látó, az Isten embere, aki bizonnyal segítséget tud nyújtani ebben a helyzetben. Ahogy tovább mennek, a város kapujában szembetalálják magukat a látóval. Sámuel kapja is Istentől a megbízatást, hogy kenje fel Sault királlyá az ő népe felett. Különös az, hogy itt egyetlen versben háromszor is azt mondja Isten: az én népem.

Izrael meg akart szabadulni az Úrtól, de az Úr nem akar megszabadulni az ő népétől, mert az ilyen elesett állapotában is az ő népe marad. Isten végtelenül irgalmas és türelmes az ő népéhez. Sámuel azt is mondja Saulnak, hogy ne aggódjon a szamarak miatt, hisz nemsokára az egész ország az övé lesz. Saul nem hisz a fülének. Sámuel az áldozati lakomán a fő helyre ülteti őket. Mi jelentsen ez? Este még sokáig elbeszélget Sámuel Saullal, majd másnap reggel távozásra szólítja fel őket. Sámuel elkíséri őket a város kapujáig és ott olajt önt a Saul fejére. Azt is elmondja, hogy fejedelemmé kente fel őt Izrael felett. A fejedelem felkent kell legyen, Krisztussá, Messiássá  kente fel Sault.

Sámuel tudatában van Saul gyámoltalanságának. Ezért a Saul hitének erősítésére három jelet helyez az új felkentnek kilátásba. Ez a három jel be is teljesedik.  Később Saul egy közeli rokonnal is találkozik még, akinek Saul csak annyit mond el, hogy a szamarak megkerültek, de egy szót sem szól a királyságról.

Hét nap után Micpában hivatalosan is bemutatják őt a népnek, mint királyt. Néhány dolog itt is feltűnő. Az egyik, hogy Sámuel eddig még nem ejtette ki a „király” szót. Ő következetesen mindig csak fejedelemnek mondta. Ezzel nagyon finoman azt fejezi ki, hogy ez nem az Isten által akart út. Másodszor tudomására hozza a népnek, hogy az, amit tettek, hálátlanság Isten iránt. Harmadszor aláhúzza, hogy Isten mégis királyt adott nekik. Nem a nép választotta, hanem Isten ezt a királyt.

Saul elbújik a holmik közé, aztán előkerül és bemutatják a népnek. Mindenki örül egy ilyen szép szál férfinak, aki egy fejjel magasabb mindenkinél. Amikor a király megjelenik a nép üdvrivalgásban tör ki : éljen a király. A király is csak egy eszköz az Isten kezében. Vannak, akik kételkedve fogadják és felteszik a kérdést: mit segíthet ez rajtunk? Ők megvetéssel szólnak, de Saul úgy tesz, mintha nem is hallaná. Maga Isten azt mondja: az Isten veled van.

Most még ragyog a nap, de sötét felhők kezdenek feltűnni a láthatáron, a folytatás nem lesz olyan nagyszerű, mint a kezdet. Ez az egész király-választás bepillantást ad nekünk Isten útjaiba. Isten másképp cselekszik, mint ahogy mi várnánk vagy elképzelnénk. Most ebből a történetből három kérdést vigyünk magunkkal. Az első a szamarakról szól. Saul szamarakat keres és királyságot talál. Mi mit keresünk? A második kérdés a mi kiválasztásunkról szól. Vajon mi megfelelünk-e annak a dicső célnak, amire Isten minket is elválasztott? Végül a harmadik kérdés: milyen irányba halad a mi világunk, a mi nemzedékünk?  A mi reménységünk, hogy Isten elküldte azt, akinek neve Immánuel: velünk az Isten. Kegyelmi időben élünk, bárcsak tudnánk az jól s jóra használni.

Javasolt cím: Veled lesz az Isten                                              Lőrincz István

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése