Tanulságos igék a Sámuel első
könyvéről 23
Text.” Megkérdezte hát Saul az
Urat, de az Úr nem felet neki.”(1Sám.28,6)
Isten kegyelméből e tanulságos könyv magyarázatának végéhez érkeztünk.Ennek
a könyvnek egyetlen nagy témája van: az Isten országa. Azt látjuk meg, hogyan
épül Isten országa, hisz Saul és Dávid is ennek szereplői, akik által az ő
országát akarja építeni. Dávid élete döntő lökést ad az ő országa
előmenetelének.
Isten országa azóta is épül. Isten ma is építeni akarja az ő országát. Mi
tudjuk, hogy ő ezt be is fogja végezni. Ezért imádkozzuk naponta: jöjjön el a
te országod. Láttuk már eddig is világosan, hogy Isten országa egészen más,
mint ennek a világnak az országai. Isten országa egyedülálló, páratlan, ahogy
egy írásmagyarázó megjegyzi: besorolhatatlan. Láttuk, hogy milyen nehéz egyes
embereknek az Isten országába beilleszkedni. Láttuk, hogy Izrael népének is
megvolt erről a maga elképzelése. Olyan királyt akartak, mint amilyen a többi
népeknél is volt, ezért választották Sault, a legszebb férfit.
Isten azonban nemsokára egy más királyt szemelt ki, a betlehemi Dávidot és
ezzel ő jelzést ad, hogy neki egészen mások a mértékei, hogy ő úgymond
„betlehemi” stílusban építi az ő országát. Mivel ezt a nép és Saul nem értik
meg, ezért rendkívüli nehézségek, harcok árán épül ez az ország. Az Isten
országának építését könny és vérontás kíséri és ez is már jelzi azt a véres
eseményt, ami az Isten országának középpontjában áll: a golgotai véres kereszt.
Ezt nem könnyű megérteni, mert az Isten országának építése a kereszt
jegyében áll, mi azonban látványos dolgokat szeretnénk. De Isten nem így akarja
építeni az ő országát. Mégis igaz marad, hogy Isten nem Saul módjára, hanem
dávidi, krisztusi módon építi országát. Isten elvette a királyságot Saul
kezéből és Dávidnak adta azt. Minden kétséget kizáróan láthattuk, hogy Dávid lesz a főszereplő. Azt
is láttuk, hogy az Isten által választott emberek sem tökéletesek. A különös
az, hogy nem úgy van, hogy Saul csupa bűn és nyomorúság, Dávid pedig a
megtestesült tökéletesség. Dávid újra a filiszteusokhoz megy, de most nem csak
ő, hanem vele van hatszáz férfi családjaikkal együtt. Dávid újra egy szerepet
kell eljátsszon, hogy ő Saul és Izrael ellensége. Ezt a szerepet olyan
mesterien játssza, hogy a filiszteusok királya megbízik benne és testőrei
főparancsnokává nevezi ki. Ezzel Dávid megmenti a maga és emberei életét, de mi
a helyzet az ő isteni kiválasztásával? Hisz ő nem a filiszteusok, hanem Izrael
királya.
Ha Dávid érdeme szerint történne, akkor tőle is el kellene szakíttassék az
ország, de Isten kitart döntése mellett, hogy Dáviddal építse országát annak
ellenére, hogy ő sem tökéletes. Isten még azt is megteheti, hogy országa
építésébe még az ellenséget is bevonja. A filiszteus fejedelmek végül nem
engedik meg, hogy Dávid velük együtt induljon a harcba. Isten kegyelme
megkíméli őt attól a végzetes hibától, hogy saját népe ellen harcoljon. Ennyire
hatalmasan tartja Isten keze Dávidot.
Amikor a filiszteusok újra betörnek az országba Saul megfélemlik, szíve
megrémül. Tehetségében Istenhez kiált. Ebben is nagyon szimpatikus Saul.
Bárcsak tanulnánk meg mi is minden nehéz helyzetben az Úrtól kérni a
szabadítást. De most itt azt a döbbenetes kijelentést halljuk, hogy Isten
hallgat. Vajon miért? Azért, mert eddig nem hallgatott. Eddig szüntelen
beszélt, de Saul nem akart Istenre hallgatni, csak azt akarta hallani, ami neki
tetszett. Mivel Saul nem akart hallgatni, Isten már nem akar beszélni.
De hadd kérdezzük meg itt magunkat:
nem ismerős nekünk ez a Saul? Vajon nem azért nem szól hozzánk sem Isten, mert
engedetlenekké váltunk? Ma is megtörténhetik, hogy Isten hallgat, mert van az
életünknek egy konkrét kérdése, amiben nem akarunk Istenre hallgatni. Amikor
Isten hallgat, ott nem az Isten a hibás és ne őt hibáztassuk. A hiba bennünk
van. Valaki azt mondta, hogy Isten azt az imát hallgatja meg legszívesebben,
amiben azt kérjük, hogy mutassa meg bűneinket.
Saul azonban olyan mint egy durcás gyermek, mint egy ámokfutó, aki
menthetetlenül rohan a vesztébe. Olyan eszközökhöz fordul, ami
megengedhetetlen: kényszeríteni akarja Istent a szólásra. Ezt nevezi a
Szentírás varázslásnak. Megtörténik ez a rettenetes dolog, hogy a daliás király
magát elváltoztatva az endori jósnőhöz megy, aki megúszta Saul parancsát, hogy
az ilyeneket irtsák ki. A boszorkány először tiltakozik, de utána megidézi
Sámuel szellemét, aki nem mond mást, mint amit életében is mondott, hogy Isten
elveszi tőle az országot és Dávidnak adja. A varázslással semmi többet nem
lehet megtudni, mint amit Isten az általa megengedett úton, vagyis igéje által
nekünk kijelentett. Isten igéje a mi számunkra teljesen elégséges. De ezzel az
igével egyedül Isten rendelkezik. Ő adhatja azt nekünk, de meg is vonhatja
tőlünk. Ezt kikényszeríteni soha nem lehet.
Mi csak egyet tehetünk: engedelmeskedni az Isten szavának. Saul megrázó
figyelmeztetés: aki sokszor nemet mond az Isten szavára, annak az életében eljön
az a pillanat, amikor már nem tud igent mondani. Az amit Saul tesz, nem más
mint a Szentlélek káromlása. A Szentlélek káromlása az, hogy valaki meghallja,
megérti Isten akaratát, de nem akarja azt cselekedni. Van itt egy döbbenetes
egybeesés: Saul azon az éjszakán evett ennél az asszonynál, azután pedig kiment
a sötét éjszakába.
A negyedik evangélista, János apostol szinte szó szerint ezekkel a
szavakkal írja le az eseményeket: Júdás pedig, mihelyst a falatot elvette,
azonnal kiment az éjszakába. Döbbenetes hasonlatosság az ószövetségi Saul és az
újszövetségi Júdás között. Mind a ketten abban pusztulnak el, hogy nem akarnak
engedelmeskedni Isten felismert akaratának. Mindketten azt teszik, amit Isten
soha nem enged meg: hogy őt kényszerítsék. Mindketten önkezükkel vetnek véget
életüknek, mindketten az éjszakában teszik meg ezt.
Ez a sötét történet végül is Jézus Krisztusra mutat, a Dávid fiára.
Krisztusban mind a kettőt szemlélhetjük: elvetettségünket és
kiválasztottságunkat. Krisztus elvettetett azért, hogy mi kiválasztottak
lehessünk. Isten pedig egyetlen cél érdekében választott ki minket: hogy
építsük az ő országát. Isten építi az ő országát, vagy velünk, vagy nélkülünk.
A mi imádságunk csak egy lehet: Uram, építsd a te országodat, használj fel engem is abban, add hogy most és
egykor én is benne lehessek.
Javasolt cím: Amikor Isten hallgat
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése