Tanulságos igék Sámuel első
könyvéről 17
Text. ” Az Úr legyen tanú közöttünk és utódain
között. „ (1 Sám.2,42)
Ez egy nagyon szép ige. De egy pillanatig se feledkezhetünk meg arról, hogy
milyen körülmények között hangzottak el ezek a szavak. Egy rettenetes
szükségben, egy pattanásig feszült helyzetben. Itt két kétségbe esett ember
barátságáról, szövetségéről van szó. Számukra az Úr valóban a végső, az utolsó
menedék, az utolsó lehetőség.
. Hadd elevenítsük fel még egyszer a
helyzetet. Isten Sault, mint királyt elvetette, Dávidot pedig kiválasztotta.
Saulnak mennie, Dávidnak jönnie kell, mert ez Isten akarata. És ezt mindenki
nagyon jól tudja. Ezt Sámuel is tudja, Saul és Jonatán is, ez eddig világos, de a bonyodalmak ott
kezdődnek, hogy nem mindenki
engedelmeskedik Istennek.
De nem így van ez a mi életünkben
is? Amikor templomban vagyunk, minden olyan szép és világos, megértjük Isten
akaratát, a baj azonban ott kezdődik, hogy amikor onnan kiléptünk, amikor haza
érkezünk, nem tudjuk megtenni. De legyen vigasztalás ilyen helyzetben is az
ige, hogy az Úr van köztem és közted. Az Úr van köztem és a feleségem,
gyermekem és az ellenségem között is. A két barát most azokat a lépéseket
mérlegeli, amiket meg kellene tenni. Saul már háromszor meg akarta ölni
Dávidot, egyszer a dárdájával akarta a falhoz szegezni, egy másik alkalommal a
hálószobájában akarta meggyilkoltatni, akkor Mikál bölcsessége és
leleményessége mentette meg. Harmadszor a kolostorban akarta megölni. Ezt Isten
maga akadályozta meg úgy, hogy Saul extázisba esett és elfelejtette, hogy mit
is akart tenni. A helyzet kezd tarthatatlanná válni. Valaminek most történnie
kell. A két barát a körülményeket nem egyformán ítéli meg. Jonatán még reméli,
hogy Saul lelkére lehet beszélni, el lehet téríteni gyilkos szándékától. Dávid
egészen másképp látja. Csak egy lépés van köztem és a halál között, mondja. Ő
el van keseredve, tudja hogy a Saulhoz való visszatérés a biztos halált
jelentené. Dávid józanul látja ezt. De mi legyen most? Természetes, hogy a következő lépést most
menekülésnek hívják. Nagyon nehezen szánja el magát erre. Úgy tűnik nekünk,
hogy bizonytalanság van Dávidban, de ahogy látni fogjuk, egészen másról van
szó.
A két barát ezért, hogy Saul szándékát megérthessék, tesz valamit. Holnap
újhold van, akkor Saul egy fogadást ad, de Dávid nem megy el. Azt akarják ezzel
megtudni, hogy mi lesz Saul reagálása arra a bejelentésre, hogy Dávidnak egy
családi ünnepre Betlehembe kellett menni. Megegyeznek egy jelben, hogy Jonatán
nyilat lő ki, amelyről tudják, hogy mi Saul szándéka.
De itt is Isten országáról van szó. Hisz itt végső soron arról van szó,
hogy a kiválasztott és az elvetett együtt maradnak-e, vagy pedig elválnak
egymástól. Az, hogy Dávid olyan nehezen válik el Jonatántól, azt mutatja, hogy
nehezen válik el Saultól is. Mert Isten akarata az, hogy a kiválasztott
megpróbáljon az utolsókig kitartani az elveszett mellett.
Van ennek a történetnek egy újszövetségi megfelelője is. Amikor a Krisztus
történetét olvassuk, feltűnő az, hogy Jézus az utolsó pillanatig ott akarja
tartani Júdást a tizenkettő között. Egészen addig, hogy együtt márt vele a
tálba. De még akkor sem küldte el Júdást, mert Júdás az, aki feláll és
otthagyja Jézust és tanítványtársait.
Milyen csodálatos, hogy Isten mennyire ragaszkodik az elvetettekhez is, mert nekünk ilyen
csodálatos Istenünk van. És ez az Isten azt akarja, hogy mi is ilyenek legyünk,
hogy mi is ennyire ragaszkodjunk az elvetettekhez, ennyire nehezen tudjunk
lemondani róluk. Az úr van közöttem és közötted, Dávid és Jonatán között, Júdás
és Jézus között, köztem és Isten között, a kiválasztott és az elvetett között
is. Ezért tud Dávid olyan nehezen megválni Saultól, pedig emberileg az lenne a
kézenfekvő, hogy minél hamarabb szabaduljon tőle, hogy amilyen gyorsan csak
lehet meneküljön előle.
A két barát már nem táplál illúziókat Saullal kapcsolatban, mind Jonatán,
mind Dávid fel vannak készülve a lehető legrosszabbra is. Mert egy véres és keserves szakadás lesz, egy olyan
szakadás, aminél rosszabb már nem is lehetne.
Sajnos ez a szakadás olyan gyakran megismétlődött a történelem folyamán.
Pál elszakad Barnabástól, s ami ebben a legszomorúbb, hogy nem is egy komoly
teológiai kérdés miatt, hanem egy nagyon is emberi dolog következtében.
1054-ben elszakad egymástól a keleti és nyugati keresztyénség, és azóta az
egyházszakadásokat már szinte fel se lehet sorolni és ez a szomorú folyamat
mind a mai napig tart. És mennyi szakadék tátong Izrael és az egyház, a
keresztyének és más vallások, a fehérek és a feketék, a zsidók és arabok,
oroszok és ukránok, a gazdagok és szegények között. Mekkora szégyene volt
Európának a berlini fal, ami egy várost is ketté osztott.
Dávid és Saul végleg elszakadnak egymástól és ez egy nagyon szomorú dolog.
Jonatán itt próbál közvetítő, közbenjáró lenni. Áldott legyen az Isten az ilyen
híd-emberekért, akik megpróbálnak szétszakadt kapcsolatokat helyrehozni,
népeket egymással megbékíteni.
Jonatán ebben a nehéz helyzetben megújítja a Dáviddal kötött szövetségét, ő
Dáviddal tart akkor is, amikor Saul már szakított vele, Dávid pedig gondoskodik
barátja halála után barátja utódairól. Ők ezt a szent esküt meg tudják tartani,
mégpedig azért, mert nem a saját erejükre építenek.
A mi kérdésünk az, hogy mi tud ma minket együtt tartani? Mi az a
„ragasztóanyag”, ami minket összefoghat, egy közösségben tarthat? Azt, hogy mi
választ el minket, mindnyájan jól tudjuk: a bűn. A bűn van ott ember és ember,
Isten és ember között.
És itt jön a karácsonyi üzenet. Eljött valaki ebbe a világba, ami tele van
szakadásokkal azért, hogy összekössön minket, hogy elvegye a bűnt, a
választófalat és adja a „ragasztóanyagot”, az ő Szentlelkét. Krisztusban adott
az egység, hozzá kell mindenkinek közel kerülni, mert akkor ő lesz közöttünk és
bennünk is. Akkor együtt tudunk maradni, még akkor is, ha a történelmi
szakadások miatt különböző felekezetekben élünk. Krisztusban megtapasztaljuk az
egységet, az együvé tartozást. Így együtt ünnepelhetjük a világ összes
keresztyénével együtt ezt az áldott ünnepet, abban a hitben, hogy ahogy az ének
mondja: míg eggyé lesz benned végre, minden szív az ég alatt”.
Javasolt cím: Egység Krisztusban Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése