1Sámuel 14

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 13

Text. „Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél.”

( 1Sám.15,22)

Nem véletlen, hogy ezt az igét sok Bibliában vastag betűvel nyomtatták.  Mert ebben az igében dobog ennek a fejezetnek a szíve. Az engedelmesség jobb, mint az áldozat. Hisz ebben az igeszakaszban az engedelmességről van szó. Az engedelmesség nem tartozik a kedvenc dolgok közé, nincs ott az újságok címoldalán sem.

De mi a mai napon mégis az engedelmességről kell beszéljünk. Mi is az engedelmesség? Saul magatartásából nagyon jól kitetszik ez. Az Isten felkentje, Sámuel prófétán keresztül egy isteni megbízatást kap. Saul az amálekitákon kemény ítéletet kell végrehajtson, magának Istennek az ítéletét. Hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk a pusztai vándorlás idejére. Ott az amálekiták orvul megtámadták őket, emlékezhetünk arra, hogy Mózes kezét Áron és Húr tartották, hogy győzelmet arathassanak. Mózes emlékkönyvbe kellett foglalja, hogy Isten mindenestől eltörli Amálek emlékezetét a föld színéről.

Mi azt gondolnánk, hogy ez az ítélet már rég elévült. De Istennél ezer esztendő annyi, mint egy nap és egy nap, mint ezer esztendő. Az, hogy Isten ezt az ítéletet még nem hajtotta végre, annak csak egy célja volt? Mégpedig az, hogy Isten időt akart adni Amáleknek a megtérésre. Kegyelmes az Úr, hosszútűrő, hányszor olvassuk ezt az egész Szentírásban. De az amálekiták nem akartak megtérni, megtérés helyett tovább halmozták a bűnt. Még Agágról, az amálekiták utolsó királyáról is az van feljegyezve, hogy kardja anyákat tett gyermektelenekké. Amálek visszaélt Isten kegyelmével, de ezt nem lehet büntetlenül megtenni.

Most úgy tűnik, hogy pohár betelt, az ítélet ideje elkövetkezett. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, szoktuk mondani. Nos, Isten az ítélet végrehajtására épp Sault választotta ki. Királynak lenni nem kis dolog.  Izrael királyának, Isten felkentjének lenni még nehezebb. Amikor Isten a fáraót meg akarta büntetni, akkor a szelet és a tengert használta fel, a természeti erőket. Most az amálekiták megbüntetésére egy embert akar felhasználni, ő tudja csak ,hogy miért cselekszik így. Mi azt kérdezzük, hogy kérhetett Isten egy ilyen kegyetlenséget Saultól? De ezt nekünk nincs jogunkban kérdezni. Ő Isten és nem ember.

Bármennyire kegyetlen volt ez az ítélet, de Isten pontosan megmondta Saulnak, hogy mit cselekedjen: ne kedvezz neki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermekeket, mind a csecsemőt, mind az ökröt, mind a juhot, tevét és szamarat. Isten tudja, hogy mit tesz. Ő azt a népet írtja ki, aki nyilvánvaló módon szembeszegült akaratával. Isten csak úgy kímélhette meg népét, hogy nem kímélte meg Amáleket.

Hogy itt Isten kegyelme és irgalma is jelen van, az egy apró részletből mégis nyilvánvalóvá válik. Az amálekitáknak van egy kis törzse, ezek a kéniták. Ők annak idején nem vettek részt az Izrael elleni harcban. Ezeket a kénitákat Saul felszólítja, hogy menjenek ki az amálekiták közül.

Ami Sault illeti, most számára is döntő pillanat érkezett el. Isten próbára teszi a Saul engedelmességét, egy esélyt ad neki arra, hogy engedelmességét megmutassa. Most kiderül, hogy ő Isten felkentje-e vagy pedig olyan király, mint a népek királyai. Ki fogja állani a próbát? Lélegzetelállító pillanat ez. Ilyenkor arra gondolunk, hogy mi engedelmeskedtünk volna. Saul egy középutat próbál járni. Engedelmeskedik, de fenntartással. Nem a gyengéket kíméli meg, hanem az erőseket, a királyt, Agágot. Hogy mi vezette őt erre, azt nehéz átlátni. Azt tudjuk, hogy a régi királyok számára az volt a legnagyobb dicsőség, ha a leigázott nép királyát diadalmenetben, megláncolva és megalázva végigvezették az országon.  Saul egy olyan diadalmenetet rendez, amilyent a pogány királyok szoktak rendezni. Ő a Kármel hegyén egy emlékoszlopot állíttat magának.

Az eredeti szövegből kiderül, hogy ez nagy kézformát ábrázolt ki az az oszlop, ami nyilván Saulra mutatott. Saulnak nem lett volna szabad ezt megtennie, már az előző fejezetben is komoly figyelmeztetést kapott Istentől. Sámuel ezek után kénytelen közölni Saullal, hogy elvette tőle a királyságot, hogy elvetette őt. Úgy tűnik, hogy Saul még erre sem alázkodik meg. Megpróbálja kimagyarázni bűnét és a népre fogja azt: féltem tőlük. Sámuel ekkor végleg elfordul Saultól. A király megragadja Sámuel felső ruháját, leszakad belőle egy darab, ami ott marad Saul kezében. Ez az esemény a próféta számára egy üzenetet hordoz, jellé lesz, hogy így fogja Isten Saul kezéből kiszakítani a királyságot. Saul megpróbálja rávenni Sámuelt, hogy mégis maradjon vele.

Nos, ebből a háttérből világlik elénk ennek az igének a súlya. Jobb az engedelmesség az áldozatnál. Az áldozattal nem lehet kijátszani az engedelmességet. És most próbáljuk levonni a következtetéseket saját magunk számára. Mert eddig is nyilvánvaló volt, hogy mi is benne vagyunk ebben a történetben. Ez az ige nem csak Saulra, nem csak Izraelre érvényes. Mert a Saul nyomorúsága és bűne a mi nyomorúságunk és bűnünk is. Mert itt most a mi engedelmességünkről van szó. Mi is Isten gyermekei, Isten választottai vagyunk. Olvassuk Isten igéjét, járunk templomba, de mi a helyzet a mi engedelmességünkkel? Kétségtelen, hogy mi igyekszünk jó emberek lenni. Megpróbáljuk levonni a következtetéseket. De vajon nem úgy teszünk-e, mint Saul? Vagy ott engedelmeskedünk, ahol az nekünk tetszik. Ahol nekünk tetszik, ott engedelmeskedünk, ahol pedig nem, ott makacskodunk.

De erre nekünk is odakiáltja Sámuel: az engedelmesség jobb az áldozatnál. Isten nem teljesítményeket vár tőlünk, hanem engedelmességet. Ott elvárja ezt, ahol nekünk az nem passzol, nem tetszik, ahol és amiben kellemetlen és kényelmetlen az.

Én nem tudom azt megmondani, hogy kinek miben kell engedelmeskedni, de az biztos, hogy mindnyájunk életében vannak kényes pontok, lehet ez csak egyetlen egy. Jó lenne most ezt elolvasva, kinek-kinek azon elgondolkodni, hogy vajon hol van a baj az engedelmességünkkel. És jó lenne engedni Isten Szentlelkének. Ne kényszerből engedelmeskedjünk, hanem hálából Krisztus áldozatáért. Ő engedelmes volt mindhalálig, legyünk mi is azok.

Javasolt cím: az engedelmesség próbája.                                Lőrincz István