1Sámuel 21 áhitat

 

Tanulságosa igék Sámuel első könyvéről

Text. „Mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, hiszen az Úr harcait harcolja az én uram.” (1Sám.25,28)

Ezt a fejezetet nagyon sok szempontból lehet vizsgálni, értelmezni. Ha egy házas csendesnapon  vennénk elő ezt az igét, akkor beszélhetnénk arról, hogy milyen egy nehéz házasság. Hogy egy ilyen ügyes, hívő asszonynak milyen nehéz lehetett az élete egy ilyen durva férj mellett. Mert ez a házasság néha a pokolhoz hasonlíthatott. Rámutathatnánk Abigail kitartására és hogy ő bocsánatot kér a férje helyett annak hibáiért. Beszélhetnénk arról, hogy milyen bölcsen cselekszik.

De most nem házas találkozóról van szó, nem jegyes beszélgetésen, hanem lássuk meg, hogy mit akar Isten nekünk ezzel a történettel elmondani. A történetnek nem Abigail a főszereplője, hanem Dávid, az Isten választottja. Dávidnak Isten tervében olyan fontos szerepe van, hogy ezer év múlva, amikor megszületik a Messiás, akkor azt olvassuk, hogy Dávid házából és háznépe közül való volt.

Jézust a jerikói úton ülő vak Bartimeus így szólítja meg: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam. Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, akkor a tömeg így köszönti: Hozsánna a Dávid Fiának. Itt nem kisebb emberről, mint Jézus Krisztus ősatyjáról, előképéről van szó. Dávid ebben a pillanatban nem úgy néz ki, mint egy kiválasztott. Sokszor mi sem úgy nézünk ki, ahogy szeretnénk, elgondolnánk. Isten választottja a pusztában él. Úgy tűnik, hogy Dávid minden pusztát végig kell járjon az ígéret földjén. Nagyon gyakran kell helyet változtasson, üldözője Saul kényszeríti erre. 

Jelen pillanatban Dávid azzal foglalatoskodik, hogy Nábál nyájait oltalmazza a rablótámadásoktól. Később Nábál pásztorai elmondják Dávidról és embereiről, hogy olyanok voltak rájuk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal. Dávid ezt abban a reményben tette, hogy egy kis ellenszolgáltatást is fog kapni Nábáltól. De feltehetjük a kérdést: az Isten választottjának ilyen kicsinyes dolgokkal kell foglalkoznia, hát neki nincs fontosabb feladata? Elvégre ő Isten választottja, a jövendőbeli király.

Talán Dávidot ebben az időben már az a gondolat is kísértette, hogy ebből az egész királyságból semmi sem lesz. Ezenkívül még egy lesújtó hírt is kap, éspedig azt, hogy Saul a Dávid feleségét egy másik férfinak adta. Amikor az ember bajban van, akkor az ilyen tragédiák hatványozott erővel hatnak. És még egy másik rossz hír is jön: meghalt Sámuel, egész Izrael siratta őt és eltemették Rámában. Az a próféta, aki őt egykor királlyá kente, már nincs az élők sorában. Az utolsó szál is elszakadt, ami a Dávid kiválasztását még tartotta. Most tényleg egy olyan pillanat következett el Dávid életében, amikor minden összekuszálódott.

Azokban a napokban történt, hogy az egyik legtehetősebb juhos gazda a juhnyírás  ünnepét ülte. Dávid ebből az alkalomból egy kis segítséget kér Nábáltól. De neki van egy óriási tévedése: nem ismeri fel, hogy kicsoda Dávid. Kicsoda az Isai fia, kérdezi becsmérlőleg.  Dávid életének titkát ő nem érti. Jóllehet a Dávid emberei őt „sálommal” köszöntik, ami békességet jelent, de ehhez Nábálnak nincs füle. A jövő tervezéséhez ért, de Isten jövendőbeli tervét nem érti. Vérig sérti Dávid embereit, nem érti meg, hogy Isten választottjával van dolga. Ez a Nábál tulajdonképpeni bolondsága. Nem érti meg, hogy mit akar Isten Dáviddal és az ilyen embert Isten bolondnak nevezi. A legfontosabb dolgot nem látja, éspedig azt, hogy itt Isten munkálkodik.  Aki az Isten munkáját nem látja, az bolond.

Ezer év múlva ugyanez ismétlődik meg. Eljön az Isten Választottja, eljön Jézus, de az emberek nem ismerik fel benne Isten küldöttét. Hogy sír Jézus Jeruzsálem felett: bárcsak megismerted volna csak e mostani napodon is, amik békességedre valók. Pilátus, Heródes, a katonák sem ismerik fel Jézusban Isten Fiát.

De hagyjuk most Nábált és tegyük fel magunknak a kérdést: mi vajon megismertük, felismertük hogy mit akar Isten a mi életünkkel? Látjuk-e az ő vezetését személyes életünkben? Látjuk-e Isten lábnyomait, cselekedeteit a történelemben? Vajon mi megértjük-e azt, ami a mi békességünkre való?

Abigail, a Nábál felesége egészen másképp viselkedik, ő egy nagy személyiség. Nagysága nem másban van, hanem abban, hogy ő meglátja, hogy kivel is van dolga. Ő tudja, hogy miként illik viselkedni Dáviddal szemben. A földre borul előtte. Nyilván, nem Dávidnak szól ez a hódolat, hanem az Istennek, akinek kezében Dávid is csak egy eszköz. Magát nevezi bűnösnek és kéri Dávid bocsánatát. Aki bűnösnek vallja magát, az tudja, hogy mi van az ő békességére. Dávid szinte nem hisz a fülének, amikor ilyeneket mond Abigail: mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harcait harcolja az én uram.

Amikor Dávid már alig mer hinni, akkor most egy asszony, akit életében először lát, mondja ki, hogy Dávid kiválasztása megáll, hogy Isten terve meg fog valósulni. Feltehetjük a kérdést: ki mondott ilyeneket ennek az asszonynak? Erre is igaz, amit Jézus Péternek mond: nem test és vér jelentette ezt meg neked. Most van   Dávidnak legnagyobb szüksége az ígéretekre, mert már odáig jutott, hogy nem úgy viselkedik, mint Isten választottja. Ebben a pillanatban toppan elé Abigail és mondja el négyszer is: az Úr akadályozott meg téged a vérontásban.

Pár nappal korábban még tudott magán uralkodni, hogy ne emeljen kezet Saulra, de most elvakult haragjában képes lett volna egy borzalmas vérfürdőt rendezni. Isten valóban az utolsó pillanatban akadályozza meg egy asszony által, aki angyalként jelenik meg.

Most pedig próbáljuk megfogalmazni e történet üzenetét. Nábál egy ügyes gazda, de Isten nélkül él és az élete ezért tragédiában végződik. A felesége eszes és szép termetű. Az eszesség a Biblia nyelvén bölcsességet jelent. A mi nagy kérdésünk az, hogy mi eszesek vagyunk-e? Nem az a kérdés, hogy sokat tudunk-e, mert ahhoz nem fér kétség. De egy nagy baj van, hogy az értelmünket, tudásunkat elszakítottuk Istentől és ez minket is romlásba dönthet. Az istenfélelem nélküli tudás megsemmisíti az emberiséget. Ez a történet nem más, mint egy felrázó kiáltás, felszólítás a megtérésre. Legyünk eszesek, legyünk bölcsek, ismerjük fel Isten vezetését. Ha ezt megtesszük, akkor van remény a megmaradásra.

Javasolt cím:Isten szerinti eszesség                                                 Lőrincz István