Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére Heródes idejében

 

Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére

Krisztus várása Heródes idejében

1 Nap Heródes napjaiban Text. Luk.1,5

Tudjuk, hogy az evangélisták közül Lukács az, aki az üdvtörténet eseményeit belehelyezi a világtörténelem kereteibe. Ő  Krisztus születését pontos idői keretek közé helyezi be. Nem csak azt mondja el, hogy Krisztus eljött, hogy eleget tegyen Isten igazságának, hogy minket visszavezessen az Atyához, hanem azt is elmondja, hogy ez pontosan mikor történt: Heródes napjaiban. De milyenek is voltak ezek a napok, milyen volt ez az idő?

Először is sötét napok voltak. Izrael népe római uralom alatt élet. A mi népünk is nagyon jól tudja, hogy mit jelent elnyomatásban élni: török hódoltság, kisebbségi sors, kommunizmus. Ezek népünk tudatába mind mélyen be vannak vésődve. Heródes ideje is ilyen nehéz idő volt. Júdea Krisztus előtt 6-ban került római fennhatóság alá, lett római provincia, a Római Birodalom része.

De nem csak politikai szempontból volt sötétség, hanem vallási szempontból is. A templom állt, a szokásos áldozatokat is mind bemutatták, de ez csak tartalom nélküli formaság volt. Lelki értelemben üres és felületes időszak volt ez. Az ürességet egyfajta vallásossággal, szabályok, emberi rendelések szigorú betartásával próbálták betölteni. Voltak, persze ebben az időben is igazi hívő, kegyes emberek, akik várták Isten ígéreteinek beteljesedését, a Messiás eljövetelét, de ők nagyon kevesen voltak. Röviden megfogalmazva ez az idő lelkileg egy üres és szegény idő volt.

De ha a mi időnkre gondolunk, akkor az nem hasonlít-e ehhez az időhöz? Milyen méreteket öltött ma az Istentől, egyháztól, hittől való elidegenedés. Nálunk még a legtöbb ember tartozik valamilyen egyházhoz, de csak papíron, ahogy azt mondani szoktuk. A legtöbb ember életében a hit semmit sem jelent, nem határozza meg az életét. De különös az, hogy Isten sokszor épp az ilyen sötét időket választja ki arra, hogy megmutassa dicsőségét és hatalmát. A világosság a sötétségben fénylik, az élő hit megjelenik olyan emberek életében, akik eddig hitetlenek voltak.

A Heródes napjai másodsorban egy csendes idő volt. Vallási szempontból elég nagy volt a mozgás. Voltak ú.n. vallásos csoportosulások, gondolhatunk itt az írástudókra, a farizeusokra, sadduceusokra, papokra, de másokra is. Ők vallási téren nagyon aktívak voltak. A zsinagógákban folyt az oktatás a fiatalok, de az idősek számára is. Nyilván, hogy az Ószövetséget, a törvényt és a prófétákat tanították, ezért mindenki tudta, hogy egyszer el fog jönni a Messiás. Ő lesz a Megváltó, a Szabadító.

De ami az Isten igéjét, az Úr szavát illeti, nagyon csendes idő volt ez. Már 400 év telt el azóta, hogy az utolsó prófétának is elnémult a hangja. Malakiás a Messiás közeli eljöveteléről beszélt. De úgy tűnt, hogy ez nem teljesedik be, és senki sem beszélt már Isten ígéreteiről, az ő munkájáról. Voltak néhányan, gondolhatunk itt Simeonra és Annára, akik Jeruzsálemben várták a megváltást, de általában nagy csend és üresség volt. Ésaiás, Jermiás és a többi próféták mozgalmas ideje lejárt. Vajon Isten ígéretei be fognak-e valaha is teljesedni? Minden olyan kilátástalannak, lehetetlennek tűnt.

De az ilyen csendes időket a mi személyes életünkben is ismerjük. Hogy nem igazán történik valami, olyan puszta és sivár a lelki életünk. De a mi életünkben is épp ilyenkor történhetnek csodák. Mert Isten a meglepetések Istene. Ő egy csodálatos Isten.

Harmadsorban a Heródes napjai az idő teljességének napjai lettek. A próféták évszázadokon át hirdették a Messiás eljövetelét. Ezek gazdag idők voltak lelki értelemben Izrael népének az életében. Gondoljunk csak Dávid királyra és az ő idejére.  Mennyi kijelentés volt az Úr hűségéről, szeretetéről, kegyelméről.

Gondoljunk itt csak Ésaiás próféciáira.  De a megígért Messiás még nem jött el. A századok teltek egymás után, de az  Úr üdvterve még nem teljesedett be. Sokszor már azt is gondolták, hogy ezek az ígéretek már soha nem fognak beteljesedni, hogy ebben a sötét világban már soha nem fog felragyogni a világosság.

De a csoda megtörténik. Ebben a nagy sötétségben, a nagy lelki sivárságban felhangzik az Isten üzenete: a Messiás el fog jönni. Betlehemben fog megszületni. Ami az embereknél lehetetlen, az nem lehetetlen az Istennél. Mert Isten elküldi Fiát, aki asszonytól lett, a törvény alatt lett, hogy az asszonytól született, törvény alatt levő embereket megváltsa. Milyen csodálatos evangélium, örömüzenet ez!

Isten így cselekedett kétezer évvel ezelőtt. De ő ma is ugyanígy cselekszik. Mert Isten számára a sötétség nem akadály. Ő nem az emberi sötétség szerint cselekszik, hanem az ő kegyelmes tanácsvégzése szerint. Legyen ez vigasztalás úgy a mi személyes életünk, mint a világ számára. Az Istennél semmi sem lehetetlen. A Messiás eljött és mi hihetünk benne. Mi az ő megváltott gyermekei, az ő népe lehetünk. Legyünk ma is boldogok ezért.

2 Nap Ne félj! Text. Luk.1,13

Ezen az áldott nagyhéten Heródes idejéről beszélgetünk. A tegnap hallottuk már, hogy ez egy nehéz, sötét idő volt. Izrael népe felett a rómaiak uralkodtak. A vallási élet üres formasággá silányult. Izrael minden szempontból, politikai, vallási és gazdasági szempontból is mélyponton volt. De az Istennek ebben az időben, mint minden más időben is volt és van népe és lesz is a világ végezetéig, ahogy azt Káténk szépen tanítja. Voltak akkor is olyan emberek, akik őszintén félték az Istent. Ilyen volt Zakariás és Erzsébet, ez a kedves házaspár. Ők várták az eljövendő Messiás érkezését és hitték azt, hogy ő meg fogja váltani, meg fogja szabadítani Izraelt minden ő bűnéből.

Pedig ebben a korban minden ok megvolt a félelemre. A bűn, a Sátán, a világ nagy és hatalmas volt. Milyen nehéz volt ez az idő, ezek a napok az Isten népe, az Úr egyháza számára. De épp ebben a félelmetes időben jelenik meg az Úr angyala és mondja el az üzenetet: ne félj! Mert az Úr a meglepetések Istene. Ő a legsötétebb időkben is kijelenti magát. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sötét idő volt az, amikor az Úr Mózes által kihozta az ő népét Egyiptomból, a szolgálat házából. Ő ma is így cselekszik.

Ne félj! Ezek az első szavak, amiket az Úr küldötte elmondott. Az angyal körül nyilván nagy dicsőség ragyogott. A földi, bűnös ember mindig megrémül Isten jelenlététől. Sajnos, ma már ez se így van, hisz sok ember nem is hisz Isten létezésében, ezért nem retten meg az ő dicsőségétől sem. Nagyon sok emberben már semmi tisztelet sincs a szent dolgok iránt. Sok ember a Bibliát is csak egy ugyanolyan könyvként kezeli, mint bármi más könyvet. Isten őrizzen meg minket, hogy ilyen emberek legyünk, hogy tiszteletlenek legyünk Istennel és az ő igéjével szemben.

A „ne félj” a Szentírás egyik leggyakrabban elő forduló mondata. A régiek gyerekkorunkban úgy mondták, hogy 365-ször van megírva a Bibliában. A számítógépes kereső 179-ről tud. Én azt mondtam, hogy úgy látszik, hogy nem félünk minden nap, de minden második nap igen. De ezt inkább csak érdekességképpen mondom.

Először Ábrahámnak szól ez a bíztatás. Ne félj Ábrahám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges. (1Móz.15,1) De az Úr Jézus is számtalan alkalommal mondta ezt a tanítványinak. Most ez a biztatás Zakariáshoz szól ebben a nehéz időben. Mert Isten nem változik, ő mindig így bíztatja az ő népét, az ő egyházát, az ő gyermekeit. Mer Text. Luk.1,13Zakariás is ezt a bíztatást hallhatja a templomban.

Az angyal azt is hozzáteszi , hogy miért ne féljen. Hát azért, mert felesége Erzsébet fiúgyermeket fog szülni. Ez a gyermek a Messiás előfutára lesz. Mert eljött az idők teljessége. A megígért Krisztus nemsokára el fog jönni. Az Úr, aki ígéretet tett, az ígéretét be is fogja teljesíteni. Betlehem istállójában meg fog születni a Megváltó, a Szabadító. Az ige testté lesz.

Milyen csodálatos örömüzenet ez a bűnös ember számára. Az Úr elkészítette az üdvösség útját, a bűnös ember számára van megoldás. Ez érthetetlen az emberi értelem számára. Ez csak hitben csodálni lehet. A pásztorok is átélték, megtapasztalták ezt ott a jászol mellett. Ott már nekik se kellett félni. A „ne félj” beteljesedett. Mert Isten mindenható, ő szereti az embert. Ő véghez vitte a mi üdvösségünket.

Ne félj, így  szólt az angyal. Ez egy gazdag és vigasztaló üzenet volt. De Zakariás ezt nem tudja elhinni, ő úgy gondolja, hogy felesége Erzsébet már nem eshet teherbe, hisz ő meddő. Ezért kérdezi: honnan tudhatom ezt? Zakariás egy jelet kér. Ezt meg is kapja, hisz megnémul. Ez egy komoly jel, mert a hitetlenség is egy súlyos és komoly dolog. A hitetlenség az ember legnagyobb nyomorúsága.

Tamás se tudta elhinni, hogy az Úr Jézus feltámadt. Szomorú, de Isten gyermekei is lehetnek sokszor hitetlenek. Ezt ők is fájdalomként élik meg. A nagy baj az, hogy a hitetlenség az Isten gyermekeiből elűzi az örömöt. A hitetlenség megkötözi a hívő embert, megbénítja lelki erőit, s ő ebből nem tudja magát kiszabadítani.

 De milyen jó, hogy az Úr nem hagyja az ő gyermekeit a hitetlenség állapotában. Az Úr akkor is hűséges marad, amikor mi hitetlenkedünk. Zakariás hitetlensége nem akadályozza meg Istent az ő művének beteljesítésében. Keresztelő János apja hitetlensége ellenére megszületik. Hogy megszégyenült Zakariás, mert Isten hitetlensége ellenére ennyire kegyelmes volt hozzá.

Az Úr ma sem felejti el az övéit. Ők lehetnek lelki mélységben, hitetlenségben, de akkor is felhangzik lelkükben: ne félj! És a kételkedés helyére az öröm költözik. A születendő gyermek a János nevet fogja kapni, ami azt jelenti: Isten kegyelmes. Mert az egyház Isten kegyelméből él. Ez egy vitathatatlan kegyelem, magasztaljuk ezért az Urat.

3 Nap Felkészített nép Text. Luk.1,17

Azt már többször is elmondtuk, hogy a Heródes napjai nem voltak szép és jó napok. A vallásosság külsőségekre korlátozódott. Izrael felett a rómaiak uralkodtak. A próféták szava már évszázadok óta elnémult. A földet lelki sötétség borította be. Izrael népe is még belső sötétségben élt. De voltak ebben a korban is istenfélő emberek. Zakariás és Erzsébet igazak voltak az Úr előtt és minden ő parancsolataiban feddhetetlenül jártak. Ez egy csoda, hogy a sötét időkben is mindig vannak Istennel járó emberek. Istennek minden időben van egyháza.

Hirtelen egy angyal szállt le az égből. A Zsidókhoz írt levél azt írja, hogy ők szolgáló lelkek, akik szolgálatra küldettek. (Zsidók.1,14) Gábriel arkangyalnak üzenete van Zakariás számára. És ez az, hogy meddő felesége fiút fog szülni, és ez a fiú Jézus előhírnöke lesz. Mert Isten üdvöt ígért népének. És ő beteljesíti ígéretét. Isten mindig beteljesíti az ő szavát. Milyen mély gondolat ez. Emberek szavában csalódunk, az emberek sokszor nem teszik meg azt, amit megígérnek. De Isten beteljesíti szavát.

 Az angyal tehát bejelenti Keresztelő János születését. Mint az eljövendő Messiás előhírnöke, őrá fog mutatni, a Szabadítóra. Ő egy felkészített népet kell  az Úr elé állítson. A felkészülést így is mondhatnánk: méltó és derék népet, amely alkalmas a Megváltó fogadására. A Keresztelő János feladata az volt, hogy az emberek szívét késszé és alkalmassá tegye a Megváltó befogadására. Milyen fontos feladat ez egy ember számára.

Hogy végezte el János az ő feladatát? Mit mondott ő? Nem magáról beszélt, ma így mondanánk: ő egy bibliai üzenetet mondott. Mi is mondjunk igét, az Úr ezt mindig megáldja. A Szentlélek mindig az igét használja fel arra, hogy embereket magához vonjon. A próféták és az apostolok is Isten szavát hirdették. Az ige ma is nélkülözhetetlen. Mert az ige beszél ítéletről és kegyelemről, bűnről és bocsánatról. Higgyünk abban, hogy Isten igéje ma is élő és ható, elvégzi munkáját az emberi szívekben.

Keresztelő János kemény beszédet mondott, ítéletet hirdetett a bűn felett. Hirdette azt, hogy Isten szent és igazságos. Kimondta: a fejsze a fák gyökerére vettetett. Elmondta ezeknek a zsidó embereknek, hogy meg kell keresztelkedjenek. A keresztség a megtisztulás képe. A zsidók úgy gondolták, hogy csak a pogányoknak kell megkeresztelkedni, nekik azonban nem, mert ők körül vannak metélve. A keresztség arról beszél, hogy minket a bűn beszennyezett. Tisztulásra, megszentelődésre van szükségünk. A bűneinket meg kell lássuk, meg kell valljuk. Így leszünk egy felkészített nép a Jézus fogadására.

Végül Keresztelő János rámutatott Krisztusra, hogy nekünk mennyire szükségünk van rá, hogy nélküle elveszettek vagyunk. Felejthetetlen az a jelenet, amikor János a nagy tömegben egyszer csak meglátja Jézust és felkiált: íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Tudjuk, hogy a bárány a legfontosabb a bűnért bemutatott áldozatoknál.  Már az Egyiptomból való szabaduláskor a bárány vére mentette meg őket az öldöklő angyal ítéletétől. A Krisztus áldozata nélkül mi reménytelen, megváltatlan, kárhozott emberek maradnánk.

Ma sincs ez másképpen. Nekünk a Krisztus hirdettetik. A Szentlélek bennünk helyet kell készítsen az ő számára,  az ő befogadására. Mi bűnös emberek vagyunk, rá vagyunk utalva Krisztus kegyelmére. Mi önmagunkban nem lehetünk kedvesek Isten előtt. Mi magunkat nem tudjuk megváltani. Ezért, ahogy a káténk is tanítja üdvösségünket egyedül csak nála kell keressük.

Amikor mi meglátjuk bűneinket, hogy Krisztusnak ezért kellett eljönni, ugyanakkor megragadjuk őt és minden reménységünket belé helyezzük. Benne találjuk meg lelki nyugalmunkat, békességünket.

Ezért most, ezen az ünnepen is jöjjünk hozzá. Mert nála van az üdvösség, nála van bűneink bocsánata és az örök élet is. Aki hisz ő benne az megtartatik.

4 Nap A magzat öröme Text. Luk.1,44

Erzsébet áldott állapotba kerül, várandós lesz. Isten nagy csodája, hogy ez az idősödő, eddig meddő asszony most egy magzatot hordoz a méhében, a szíve alatt. Ennek a gyermeknek az érkezését egy angyal jelentette be és egy év múlva meg is érkezett. Az angyal azt is megmondta,, hogy ő fiú lesz és hogy nagy lesz, a Messiás előfutára lesz.

Amikor Erzsébet már a hatodik hónapban van, Mária Názáretben szintén Gábriel angyal által azt a hírt kapja, hogy a Szentlélek be fogja árnyékolni, hogy ő is várandós lesz. Ő is egy fiút fog szülni, de ez a Fiú a Messiás lesz, akit Isten évezredekkel azelőtt már megígért. Ő Isten is lesz egy személyben, Immánuel. Mária ugyanakkor azt a feladatot is kapja, hogy keresse fel unokatestvérét, Erzsébetet. Ők tehát rokonok voltak, de Isten gyermekei is.

Amikor Mária köszönti Erzsébetet, a magzat repesni kezd a méhében. Különös ez. Egy magzat, egy még meg nem született ember olyasmit tesz, amit csak a megszületett emberek szoktak tenni: örülni. Azt mondhatjuk, hogy egy hitben való öröm volt ez. Nem tudjuk pontosan, hogy mi volt a köszöntés. Azt viszont tudjuk, hogy a zsidóknál az általános köszöntés a „Sálóm,” vagyis a békesség volt. Ők mind a mai napig így gyakorolják ezt. Ennek a köszöntésnek egy mély jelentése van. Ez az Istennel és az emberekkel való békességre utal. Hogy ez valóság lehet az életünkben, hogy átélhetjük az Istennel és egymással való békesség áldásait.

Bármi is volt ez a köszöntés, a lényeg az, hogy elhangzott és az Erzsébet méhében levő magzat reagált erre a köszöntésre. Milyen különös gondolat, hogy a hit nem csak a már megszületett, nagy, felnőtt emberek kincse, hanem a gyermekeké is, sőt még a magzatoké is. Nem mindegy, hogy hittel vagy hit nélkül hord ki egy anya egy gyermeket. Nem mindegy, hogy imádkozik, vagy nem a megszületendő gyermekéért. Egy édesanya, de az édesapa is imádkozhatnak azért, hogy gyermekeik Isten gyermekei is legyenek, hitben járó emberek.

Ez a repesés az anyaméhben nem akármilyen, ennek különös jelentősége van, hisz ez a magzat nem akárki, hanem a Messiás előfutára, az egyik legnagyobb az Isten országában. Őt a feladat teszi naggyá, amit el kell végeznie. Már az anyaméhben mély tisztelet, imádat van benne a megszületendő Messiás, illetve az anyja iránt. Az ő neve János lesz, ami azt jelenti: az Isten kegyelmes, mert őt Isten kegyelemmel választotta ki az Úr szolgálatára. Óriási kegyelem az, ha Isten egy gyermeket elhív, hogy majd később az ő áldott eszköze lehessen Isten országa építésében.

Persze, még ismeretlen a gyermek további sorsa. Nem volt előre látható, hogy János életét fiatal korában Heródes gyilkos haragja fogja kioltani. Ezt Isten kegyelme most még elrejti az emberi szemek elől. Most csak annyit lehet tudni, hogy a gyerek oda van szánva az úr szolgálatára.

Ebben egy óriási lecke van minden szülő számára. Mert miért is kapunk mi gyermekeket Istentől? Hogy ügyes és életre való emberek legyenek, szép karriert fussanak be? A Biblia nem mondja, hogy ezek jelentéktelen dolgok lennének, de azt igen, hogy van egy fontosabb dolog. És ez az, hogy gyermekeink hitben járjanak és az Úrnak szolgáljanak. Ha ez megtörténik, akkor a legfontosabb cél megvalósul az életükben.

De az igében van még valami és ez az, hogy a magzat örömében repesett az Erzsébet méhében. Minden szülő, főleg az édesanyák tudják, hogy a magzat egy idő után mozgolódik az anya méhében. A magzat mozgásai jól észlelhetőek s ez egy óriási öröm a szülők életében. Mert ez azt jelenti, hogy a magzat él, fejlődik és remélhetőleg egy egészséges gyermek fog születni. Ez nem volt másképpen Erzsébetnél sem. De itt az a különös, hogy az ő magzata örömében repesett.

A Bibliában más helyen is olvassuk, hogy az anyaméhben különös mozgások voltak. Rebeka is különös mozgásokat észlelt a méhében. Az ő méhében egy harc folyt, az asszony magva és a kígyó magva között. Ezt maga az Úr mondta el neki. Itt Erzsébet érzi, a magzat mozgását. Valószínű, hogy ez egy erőteljes mozgás volt, amit méhében észlelt. Ez közvetlenül a Mária köszöntése után történt. Én úgy képzelem el, bár ez nincs megírva a Szentírásban, hogy Erzsébet imádságban megkérdezte az Urat, hogy ez mit jelentsen és kapta a választ, hogy a magzata örömében repes.

A Megváltó megszületése az emberi életben mindig imádságra ösztönöz és mozgásba hoz. A hívő ember egy imádkozó és ugyanakkor munkálkodó ember és ez örömben történik. Karácsonyt nem csak a szeretet, hanem az öröm ünnepének is lehet nevezni. A mi örömünk forrása az, hogy a Messiás eljött, a Megváltó megszületett. S a legnagyobb öröm, hogy ő a mi szívünkben is megszületik. Így mi már vele és általa élünk.

5 Nap Az Úr rám tekintett Text.Luk.1,48

Mária egy názáreti fiatal lány, egy napon megdöbbentő üzenetet kap. Ő várandós lesz, de nem egy férfitől, hanem a Szentlélektől. Házasságon kívül teherbe esni Izraelben egy nagy szégyen volt. Nem véletlen, hogy József titokban el akarja Máriát bocsátani. Hisz így mindenki róluk beszélt volna. Az ilyesmit ebben a korban súlyos dolognak vették és nem felejtették el. Mária tehát egy nagy szégyenben lett volna, mert hogy tudja ő ezt az egész dolgot az embereknek elmagyarázni? Hogy ő nem volt férfival, hogy ő a a Szentlélek által lett terhes. Hisz ezt józan ésszel senki se fogja felfogni, mindenki lehetetlennek fogja tartani.

Mária hittel elfogadta az angyal üzenetét, vagyis Isten szavát. Kihalljuk szavaiból, hogy ő kész átadni magát arra szolgálatra, amire Isten őt kiválasztotta: legyen nékem a te szavad szerint! Az angyal azt is elmondja neki, hogy mi a következő lépés. Neki most Erzsébethez kell menni. Ott az Úr meg fogja őt erősíteni abban, hogy a méhében az eljövendő Messiás van. Ennek az a jele, hogy az Erzsébet méhében levő magzat repesni kezd örömében. Az Úr beteljesíti az ő ígéretét, gondoskodik az ő egyházáról.

Miután Erzsébettel beszél, magasztaló énekbe kezd. Hit által magasztalja, dicsőíti az Urat. Ebben az énekben mindenek előtt Isten könyörülő irgalmáról beszél, amit az Úr rajta gyakorolt. Ez a magasztalás nagyon személyes, hisz a maga lelkéről beszél. A hit az mindig egy nagyon személyes dolog, az egyik legszemélyesebb az életünkben. Szabad nekünk is úgy beszélni,: az én Istenem, az én Megváltóm, az én hitem.

Miután magáról beszélt, elkezd szólni az Isten nagy tetteiről. Isten gyermekeinek az életében ezek a cselekedetek a vigasztalás, a bátorítás forrásai. Mi várjuk azt, hogy Isten a mi életünkben is nagy dolgokat vigyen véghez. Jól emlékszem, amikor 1989 decemberében holland keresztyének mind a Mária énekéből idéztek. Ez egy olyan nagy dolog volt akkor.  Az idézett  mondat ez volt: hatalmasokat döntött le trónjukról Az, hogy a diktátor és a kommunizmus ledőlt, valóban isteni csoda volt akkor számunkra, amit nem is hittünk, nem is reméltünk.

Mária vigasztaló énekének első felét az öröm és a személyes hit uralja, hogy az Úr rá tekintett. Isten kedvesen, kegyelmesen tekintett erre a szolgálóleányára. Rátekintett alázatos állapotára, helyzetére. Tudjuk azt, hogy Mária nem egy rangos családból származott, ő egy mindennapi, egyszerű ember volt.

Azt, hogy az Úr Máriára tekintett, ez nem az ő érdeme, ez az Úr kegyelme. Pál majd a korintusi levélben fog arról beszélni, hogy az Úr nem azokat hívta el, akik bölcsek test szerint, akik hatalmasak és erősek, hanem épp ellenkezőleg, a világ bolondjait, megvetettjeit. Milyen különös ez, de Isten mindig így dolgozik.

Ő rám tekintett, mondja Mária boldogan. De ezt mi is elmondhatjuk. Mert Isten minket is kiválasztott az ő népének tagjai lehetünk, az ő családjához tartozhatunk. Ezt mi nem érdemeltük ki cselekedeteinkkel, vagy teljesítményünkkel. Ez csak Isten kegyelme és ez a mi számunkra nagy vigasztalás. Mi tudjuk, hogy ránk Isten Krisztusban tud kegyelmesen tekinteni. Krisztuson kívül Isten csak haraggal tekinthet ránk bűneink miatt. Csak Krisztusban láthat minket igazaknak, csak az ő vére tisztít meg minket minden bűntől. Mert Krisztusban teljes üdvösség van. Az ő áldozata tökéletes áldozat, nem kell hozzá tenni és nem kell elvenni belőle.

De hogyan értjük mi meg azt, hogy Isten ránk tekintett? Csakis hit által. A hitet pedig Isten Szentlelke ajándékozza nekünk. A Szentlélek nyitja meg szemünket , Isten dolgainak meglátására. Mi magunktól soha nem tudunk hitre jutni, ami emberi értelmünkkel soha nem tudnánk az Isten dolgait megérteni.

A mai estén az a kérdés: te már el tudod-e mondani, hogy az Úr rád tekintett? Hogy téged is kiválasztott, hogy téged is kihívott a bűnből és hitetlenségből, hogy Isten áldott gyermeke légy? Ha még nem, akkor kérdd ezt most. Ő kész rád is kegyelmesen tekinteni, rajtad is könyörülni.

6 Nap Üdv az éhezőknek Text.Luk.1,53

Karácsony este van az év talán legkedvesebb alkalma, amire oly szívesen emlékszünk mi felnőttek, hisz ilyenkor eszünkbe jutnak szüleink, gyermekkorunk karácsonyai. Ezt az estét a mi gyermekeink, unokáink is olyan izgalommal várják főleg az ajándékok miatt.

De itt egy más ajándékról van szó, arról amit Isten adott Jézusban ennek a világnak. Ez az ige is Mária magasztaló énekéből való. Gábriel angyalt az Úr Máriához küldte, hogy átadja neki a boldogító üzenetet Jézus születéséről. Mária Erzsébethez megy. Amikor Erzsébet hallotta Mária köszöntését, a magzat repesett szíve alatt. Mária is örvendezhet Erzsébettel együtt az üdvösség felett, mert olyan szép dolog az, hogy Isten gyermekei együtt örvendezhetnek Isten nagy tettei felett. Mi is ezt tesszük a mai estén.

Mária Isten nagy tetteiről kezd el énekelni. Az Isten tettei rettenetesek az ő ellenségei számára. Ő szétszórja a szívükben felfuvalkodottakat, letaszítja trónjukról a hatalmasokat, gazdagokat üresen küld el. De Isten tettei ugyanakkor az Isten gyermekeinek üdvösségét, boldogságát szolgálják. De kik az Isten gyermekei? Őket itt az ige éhezőknek nevezi. Ez nem egy világi, külsőséges vallásosság után, nem hatalom utáni éhség, hanem az az éhség, amiről majd Jézus beszélni fog a boldogmondásokban: boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.

Egy ilyen éhséget csak Isten tud munkálni az ember szívében a Szentlélek által. Az eszköz, ami által ezt elvégzi az Isten igéje. Azért olyan nagyszerű dolog, hogy most itt vagyunk és hallgatjuk Isten szavát. Az éhség első lépése az, hogy megismerjük bűnös voltunkat. De az éhség pont azt jelenti, hogy az ember megoldást akar erre a gyötrő kérdésre. Az éhség megelégítését Jézus Krisztus jelenti. Mi őrá kell éhezzünk és szomjazzunk. Ez az éhség egész életünket kell jellemezze. Ezért kell állandóan hallgassuk Isten igéjét. Nem elég csak ilyenkor, csak a nagy napokon. Krisztusra nekünk naponta szükségünk van. Lelki éhségünket, boldogság-éhségünket csak ő tudja megelégíteni. A nagy kérdés, hogy ismerjük-e mi ezt az éhséget?

Mi az az eledel, amivel Jézus Krisztus minket meg akar elégíteni? Az ige javakról beszél. Ezek Istentől származó, mennyei javak. Ezeket a javakat, ha szabad így fogalmaznom az Isten kegyelmének piacán árulják., jobban mondva kínálják fel. Ezek a javak, hogy csak párat mondjak: az Istennel való megbékélés, az Istennel járó megszentelt élet, az Úrral való bensőséges közösség.

Mi ezekkel a javakkal nem rendelkezünk, ezeket nem hoztuk magunkkal születésünkkor, hisz természet szerint hajlandók vagyunk Isten és felebarátunk gyűlölésére. Mi ezeket a javakat ajándékba kapjuk és el kell fogadjuk. És olyan jó, hogy ezt most is meg lehet tenni. Mert ő ezeket most is felkínálja nekünk Isten. Csak nyújtsd ki a kezed, ahogy a koldus is kinyújtja kezét az adomány után.

Az utolsó kérdés, amit meg kell válaszolni, hogy miként kell adja az Úr ezeket a javakat? Az ige azt mondja, hogy ő ezekkel a javakkal betölt. Lukács ezzel a szóval azt akarja kifejezni, hogy az Úr ezeket gazdag mértékben, bőségesen adja azoknak, akik erre vágynak.

Az Úr tehát gazdagon adja ezeket a javakat. A mi Istenünk nem egy szűkkeblű, nem egy fösvény Isten, hisz ő javait senkitől sem vonja meg. Nem kell senki így szóljon: én túl bűnös, túl rossz vagyok ahhoz,  hogy Isten engem megajándékozzon a megtérés ajándékával. De amikor őt befogadtuk egyre többet ad. A Krisztussal való élet egy szüntelen gazdagodó, növekvő élet. Ő mondta: én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek. Az Isten raktárai olyanok, mint  József raktárai Egyiptomban, hogy soha nem apadtak ki.

Én azt kívánom nektek, kedves testvéreim, hogy ezen az elkövetkezendő ünnepen, annak alkalmain bőven részesedjünk. Arra nagyon vigyázzunk, hogy ne csak földi javakban részesüljünk, nehogy a lelkünk szegény és üres maradjon. János evangélista ujjongva kiált fel: az ő teljességéből vettünk mi is kegyelmet kegyelemért. Így kívánok nektek Isten javaival beteljesedő Áldott Karácsonyi Ünnepeket.

 

 

7 Nap Karácsony első napja A felkelő Nap a magasságból

Text. Luk.1,78

Egész nagyhéten a Heródes napjairól hallottunk. Ő egy kegyetlen, zsarnok uralkodó volt. Izrael nehéz időket élt politikai, gazdasági és vallási szempontból is. Mégis Isten ebben az időben küldte el Fiát ebbe a világba.

De mielőtt Jézus megszületett volna, először világra jött az ő útkészítője, Keresztelő János. Zakariás és Erzsébet, az ő szülei nagy örömöt éltek át. Az öröm első forrása az volt, hogy fiúk született, hisz már a fogantatása is csoda volt, de az is, hogy egy idősödő nő ki tudta hordani magzatát. Hisz manapság az ilyent veszélyeztetett terhességnek nevezik. De még nagyobb csoda, hogy meg tudta szülni.

De az öröm második forrása az volt, hogy ő nem akármilyen gyermek volt, hanem a Messiás útkészítője.  Az Úr beteljesítette az ő ígéretét, ez volt örömük legvégső forrása. Annak is örültek, hogy Zakariás hosszú hónapok némasága után megszólalhatott és beszélni tudott. Tulajdonképpen egy éneket mond, ez az ének pont akkor hangozhatott el, amikor Jézus megszületett. Ez az ének szívének legnagyobb örömét szólaltatja meg.

Zakariás először arra utal, hogy Isten beteljesítette az Ábrahámnak adott ígéretét. Utána beszél Keresztelő János feladatáról, hogy az úr színe előtt fog járni és meg fogja készíteni az Üdvözítő útját. Ő fogja elmondani, hogy Jézus az Isten Báránya.

Keresztelő János egy olyan követ, aki bűnbánatot hirdet. Ő elmondja, hogy az üdvösséget a bűnbocsánat által lehet elnyerni. Ő nagyon konkrét bűnökről fog beszélni, azokat nevén fogja nevezni. De fog beszélni Krisztusról, akit ha követ valaki, akiben ha hisz valaki, akkor elnyeri bűnei bocsánatát. A Krisztusban való hit által megkapjuk ezeket az ajándékokat, amiket ő elhozott. Mert ő azért jött, hogy minket megajándékozzon és nem kevesebbel ajándékozott meg, mint a kegyelem.

Zakariás az Úr irgalmáról beszél. Érdekes, hogy a holland bibliafordításban ez így van: „belső megmozdulás”. Vagyis Istent ott legbelül mozgatta meg a mi emberi gonoszságunk, amibe mi a bűn miatt jutottunk. Isten szíve indult meg a mi nyomorúságunkon. A kegyelem, az irgalom az Isten szívéből jön. Mi emberek ehhez semmit se tudunk hozzá tenni, sem kiérdemelni nem tudjuk. Mi egyedül Krisztusért üdvözülünk hit által.

Ezen a karácsonyi ünnepen is ujjongjon fel a szívünk, hogy Isten könyörült rajtunk, hogy irgalmát reánk árasztotta, bennünket érdemteleneket, bűnösöket így ajándékozott meg az ő érdemével. De Isten irgalma nem a mi bűneinkre tekintett. Ő olyan embereket keres, akik őt nem keresik, mert ő meg akarja tartani, üdvözíteni akarja a bűnösöket. A mai napon teljen meg a szívünk újra örömmel és hálaadással. Énekeljünk mi is, ahogy Zakariás is énekelt.

Zakariás egy gyönyörű képet használ: Jézust felkelő Napnak nevezi. Ez egy utalás Malakiás prófétára, aki azt mondja, hogy azoknak, akik féli8k az Urat feltámad az igazság Napja. Ő már az eljövendő Messiásról beszél. Ő úgy jön el a földre, ahogy a Nap meleg sugarai is eljönnek.

Mennyire örülünk a napsütésnek, milyen nehezen viseljük ezt az időszakot, amikor olyan rövidek a nappalok, amikor napokon át nem látjuk a Napot. A Nap felkelését mi nem tudjuk befolyásolni. Akkor is felkelne, ha mi nem akarnánk. A Napnak senki sem tud ellene állni. Így jött el Krisztus ebbe a világba. A Sátán mindent elkövetett, hogy eljövetelét megakadályozza.

De ahogy a napfelkeltét semmi se tudja megakadályozni, úgy nem tudta Krisztus eljövetelét ebbe a világba, semmi se megakadályozni. A Nap a melegség és a termés forrása is. Ahol van víz és meleg, ott minden növekszik. Ahol Krisztus munkálkodik, ott bűnös emberek újjászületnek, megváltoznak, új életet nyernek.

Végül még csak annyit: a napfelkelte, a naptámadat meglátogatott minket. Milyen csodálatos az, hogy ahol a Nap meglátogatja a természetet, ott minden kizöldül, kivirul. Milyen nagyszerű az, amikor az Üdvözítő meglátogat minket. A törvény nem tudott minket megváltani, a mi jó cselekedeteink se tudtak nekünk üdvösséget szerezni. Másoktól se kaphatjuk meg, hisz az emberekben mindig csak csalódni fogunk. De Krisztus elhozta, ő meglátogatott minket, mi pedig befogadjuk őt.

A mai napon látogassuk meg mi is őt, boruljunk le előtte, valljuk meg neki bűneinket, kérjük bocsánatát, kegyelmét. Ő nem fog minket sem elutasítani. Ő meg fog minket is ajándékozni.

(Ezen igehirdetési sorozatot W.Visscher Op weg naar de kribbe című könyvének felkhasználásával írtam)

                                                                                                            Lőrincz István