1sÁMUEL 20 ÁHITAT

 Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 20

Text: „Dávid szíve megesett rajta.” (1Sám.24,6)

Ott hagytuk abba Dávid történetét, hogy életének talán legnagyobb mélységét élte át. Isten elküldte Kehilla városának felszabadítására. De ott szorítóba került és a város lakói ahelyett, hogy védelmére keltek volna, ki akarták szolgáltatni Saulnak. Dávid nem érti Istent, hogy miért vezeti őt ilyen úton. Mi sem értjük sokszor, hogy miért vezet minket Isten nehéz próbákon át.

De Isten, bár beleengedi Dávidot a nagy mélységbe, nem hagyja őt abban, hanem elküldi hozzá Jonatánt, a szív szerinti barátot, hogy általa erősítse meg őt az Úrban. Áldott legyen Isten a „Jonatánokért” és az ő bátorításukért, bárcsak mi is tudnánk ilyen „Jonatánok” lenni.

Nos, Dávid így megerősödve, megvigasztalódva, megbátorodva megy tovább az ő útján. A pusztában marad betyár csapatával és puszta életét menti Saul elől menekülve.  De Zip lakói, akik még mindig Sault tartják erősebbnek elárulják Dávid tartózkodási helyét. Egyik magyarázó szerint ezek a ziffeusok „helyezkednek”, ők mindig oda állnak, ahol valamilyen zsíros koncot remélnek. Azt is megjegyzi, hogy a történelem hemzseg az ilyen emberektől. Ők mindig jól tudnak helyezkedni, ők mindig arra fordítják köpönyegüket, ahonnan a kedvező szél fúj. Ez az írásmagyarázó őket a történelem szégyenletes figuráinak nevezi. Mi, akik átéltünk már legalább két rendszert eleget láttunk ilyen emberekből. Úgy látszik, hogy ilyen emberek mindig is voltak és lesznek is, csak épp mi ne legyünk ilyen emberek.

Nos, Saul a ziffeusoktól megtudja Dávid tartózkodási helyét és elrendeli, hogy induljanak emberei a Dávid üldözésére. Sikerül Dávidot egy reménytelen helyzetbe hozni, ahonnan úgy tűnik: nincs menekvés. Már-már ott vannak, hogy perceken belül elfogják Dávidot, Saul elérte célját, Dávid élete végéhez érkezett. Már csak percek kérdése, és Dávid nincs az élők között. Saul saját kezével fogja őt megölni.

De ekkor történt valami, olyasmi, amire senki se várt. Isten a meglepetések Istene, aki meg tudja tenni azt, amit mi meg se gondolnánk. Saul egy hírt kap, hogy a filiszteusok betörtek országába. Ekkor ő hátraarcot parancsol csapatának és megy a filiszteusok ellen. Dávid, aki fél lábbal már a sírban volt, fellélegezhet.

Ezzel most megérkeztünk az Isten uralmának, az Isten országának egy másik nagy titkához. Isten ellenségei is lehetnek eszközök az ő kezében. Az Isten ellenségei se tehetnek mást, mint hogy hozzá járuljanak Isten országának előmeneteléhez. Ezért még tőlük sem kell félni, még őket sem kell tragédiának látni. A világ leghírhedtebb helyezkedője, besúgója az áruló Júdás. Ő sem tud egyebet tenni, mint hozzájárulni a megváltás tervének nagy és dicsőséges beteljesedéséhez. A hívő ember számára egy nagyon fontos tanulság az, hogy ő végső soron semmilyen isten-ellenes  hatalomtól sem félhet, mert Isten még fölöttük is Úr tud lenni. Hisz csodák-csodája a filiszteusok Isten népének legrettegettebb ellenségei se tehetnek mást, mint hogy hozzájárul Dávid szabadulásához, meneküléséhez.

De ebben a részben az Isten uralmának még egy harmadik titkával is találkozunk, és ez az, hogy nem a helyezkedők, az árulók, az Isten népének az első számú ellenségei. Van a hívő ember számára egy még nagyobb kísértés és a közeljövőben Dávid ebbe esik bele.

Hiszen szinte eláll a lélegzetünk,amikor halljuk, hogy mik is történnek itt. Dávid csapatával egy barlang mélyébe rejtőzködik el. Saul később ebbe a barlangba tér be és a sok fáradtságtól álomba merül. Most pont az ellenkezője történik annak, ami néhány nappal ezelőtt történt. Nem Dávid esik a Saul kezébe, hanem Saul a Dávidéba.

A nagy kérdés az, hogy kihagyja-e Dávid ezt a tálcán felkínált lehetőséget, hogy végezzen esküdt ellenségével. Tudja-e Dávid másképp felfogni ezt a pillanatot, mint úgy, hogy most ütött a megváltás órája. Ha most Dávid egyetlen mozdulattal végezne Saullal, senki se vehetné rossz néven, elvégre csak egy igazságos ítéletet hajtana végre. A kísértés annál nagyobb, mert Dávid emberei épp egy bibliai igére, egy prófétai szóra hivatkoznak. „Íme, az Úr kezedbe adta ellenségedet.”

Dávid egy pillanatra meginog. Kardjához nyúl, de csak a Saul ruhájának egy darabját vágja le, de még azt is megbánja, hisz Saul az Úr felkentje. Dávid elhagyja a barlangot és felismeri, hogy ez az óra nem a megváltás , hanem a kísértés órája volt számára. Felismeri,, hogy ha most megölte volna Sault, az nem az Isten szerinti cselekedet, nem az Isten akarata lett volna, hanem az ő cselekedete és akarata.

Dávid azt teszi, ami8 ellen minden porcikája, szíve és értelme egyaránt tiltakozik: megkíméli ellenségét, aki minden bűne és gyarlósága ellenére az Úr felkentje. Az ellenségben a felkentet látni, ezt csak a hitnek szemével lehet. Úgy nézni a másik emberre, hogy az minden nyomorúsága ellenére, mégis csak Isten teremtménye, aki szintén meghalt Jézus Krisztus. Ez bizonyosan nem Dávid érdeme, s ha valamit kell itt dicsőíteni, az nem Dávid , hanem Isten kegyelmének nagysága és ereje. Mert itt az Isten kegyelme diadalmaskodik azáltal, hogy meggyőzi Dávidot, hogy ne segítsen magán.

Mert Saulnak már nincs mit veszítenie. Ő már mindent elveszített, amit már elveszíthetett. De Dávid most óriási veszélyben volt, elveszíthette volna a kiválasztottság kegyelmét. Ha ő megölte volna Sault, Isten őt is elvethette volna.

Isten itt nem csak abban építi országát, hogy az elvetettet megőrzi egy gonosz cselekedettől, hanem abban is, hogy a kiválasztottat megőrzi attól, hogy az elveszetten végrehajtson egy gonosz cselekedetet. Nem csak az kegyelem, amikor Isten minket megőriz, hogy egy gonosz ember ártson nekünk, hanem az még nagyobb kegyelem, hogy megőriz attól, hogy mi ártsunk másoknak.

De ne fejezzük úgy be, hogy ne ugranánk ezer évet, amikor Isten Választottját elárulják és ott van az emberek kezében. Keresztre feszítik és a kereszt alatt levők azt mondják neki: segíts magadon, szállj le a keresztről. Ő pedig nem segít magán, de épp ezáltal segített nekünk. Ott a keresztnél nem jönnek a filiszteusok, hogy az utolsó percben mégis megszabaduljon. Ott marad a kereszten, meghal értünk, mert így tudott segíteni rajtunk, így tudott megváltani minket.

Javasolt cím: Dávid Krisztus előképe                                    L