1Sámuel 12 áhitat

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 12

Text. „Mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást.”(1Sám.14,6)

Lássuk, hogy milyen helyzetben hangzott el ez az ige és milyen üzenetet hordoz a mi számunkra. Ez a két fejezet leírja azt a nehéz helyzetet, amiben Izrael népe volt. A filiszteusok az ország legnagyobb részét ellenőrzésük alatt tartják. Azokat az izraelitákat, akik a kovácsmesterséghez értettek eltávolították az országból. Még a szerszámok javítását is a filiszteus szakembereknél kellett elvégeztetni. Ennyire ravasz és rafinált volt a filiszteusok leigázási technikája. A várt hatás nem maradt el. Amikor harcra került a sor, senkinek se volt fegyvere, csupán Saulnak és fiának Jonatánnak.

Egy napon Jonatán megölte a filiszteusok egyik előőrsét. A filiszteusok ezt úgy értelmezik, hogy Izrael népe fellázadt s ők általános mozgósítást rendelnek el, felfegyverkezve vonulnak Izrael ellen. A fegyvertelen izraeliták közül ki-ki menekült, ahova tudott. Saul alig tud háromezer embert talpon tartani, velük együtt Sámuelre vár, hogy ő ott a mezőn tartson egy istentiszteletet. A próféta, nem tudjuk hogy miért, várakoztatja Sault. Közben az emberek elpárolognak s Saul csak hatszáz emberrel marad

Ezekben a napokban Jonatán, a király fia egy hegylánc lábánál tartózkodik a fegyverhordozójával. A hegy túlsó felén ott van a filiszteus sereg, a hegycsúcson pedig egy erős katonai poszt van. Ekkor és itt hangzik el, az a mondat: talán tenni fog értünk az Úr előtt valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást.

Jonatán nem meggondolatlan, mert ő átlátja a helyzetet, azt hogy most semmi értelme a számítgatásnak. Nem is olyan biztos a dolgában, félve és rettegve mondja ezt: talán tesz valamit az Úr. Talán. Mi erre azt mondjuk, hogy ha valaki csak ennyire hisz, ha csak ilyen fél-hittel kér valamit, azt Isten nem hallgathatja meg. De Isten nagyvonalú, ő reagál a hit legapróbb rezdülésére is. Ő nagyon jól tudja, hogy Jonatán milyen kétségbeesett helyzetben van, de ez az ifjú Istennel számol.

Emberekre nem lehet számítani. De számíthat Istenre. Hinni és csodára várni, ez itt a megoldás. Hogy Isten most tenni fog valamit, ezt  a Szentlélek jelentette ki Jonatánnak. Vigyázzunk, mert a mai kor embere a számok bűvöletében él, azokra néz. Jonatánt nem bűvölhették el a számok, hisz csak ketten voltak, de ő Isten bűvöletében él, nem a számokéban. A mi Istenünknél pedig nem számít se a sok, se a kevés.

Mert mit mondott Jézus? Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük. A hitnek elég, ha Isten ott van. Akinek Jézus Krisztus az Ura, aki legyőzte a halált, az jó társaságban van. Mi emberek a szabadulást csak a sok által tudjuk elképzelni. Pedig Istennél ez másképp van, mert ő az élő Isten. Neki nem lehet előírni, hogy miként segítsen. Ő független a soktól és a kevéstől is, amikor szabadulásról van szó.

A mi feladatunk csak annyi, hogy ezt elhiggyük, nem holnap, hanem most, épp abban a helyzetben, amiben vagyunk, a bajban, a kilátástalan pillanatokban is. Isten emberi segítséget is adhat, mert nekünk erre is szükségünk lehet. Ezt kapja meg Jonatán a fegyverhordozójától, aki azt mondja neki: tégy mindent a te szíved szerint, indulj neki, íme én veled leszek kívánságod szerint.

A Szentlélek Isten sokszor beszél arról, hogy milyen áldás az, hogy az ember nincs egyedül. Az ige óva int attól, hogy egyedül maradjunk. Nem jó az embernek egyedül lenni. Egy svájci teológus mondja: minden lehetünk magunkban, csak épp keresztyének nem. Nekünk mindig közösségre van szükségünk. Milyen szépen beszélt Jézus erről: ha közületek ketten egy akaraton lesznek, amit csak kértek, megadja nektek az én mennyei Atyám.

Jonatán egy jelet kér Istentől, mielőtt megtenné a hit bátor lépését. A jelet megkapják s ketten elindulnak megmászni a hegyet. Közben húsz őrt sikerül megölni egy kicsiny helyen. A filiszteus sereg látja a történteket s ekkor egy megmagyarázhatatlan dolog történik: félelem támad az egész seregben, a föld is megmozdult és Istentől való rettegés szállja meg őket. Annyira összezavarodnak, hogy egymást gyilkolják le. Ez egyértelműen Isten munkája volt. Itt minden dicsőség egyedül Istené.

Saul számol és számítgat, Jonatán pedig hisz és mer. Saul számol, fél és egyedül van. Egyedül mutatja be az áldozatot, ezért olyan szerencsétlen ő ezen a napon. Egy könnyelmű esküt is tétet az embereivel, hogy senki se nyúlhat az eledelhez, amíg ő le nem számol az ellenséggel. Saul végső soron a győztes szerepében tetszeleg. Úgy is cselekszik, keményen megbünteti ellenségeit is. De Isten nincs Saullal. A király, akit a nép kikényszerített, nem az Isten szíve szerinti ember.

Még egy utolsó dolog. Jonatán hite egyszerűen fogalmazva:  sikert hozott. De mi lett volna akkor, ha mindketten elpusztultak volna ebben az akcióban? Mi lesz a hittel, ha azt nem koronázza siker? Akkor megszégyenül az Úr?  De ők győztek s ez a mi hitünk erősítésére íratott meg. Ebben a helyzetben Isten maga felhasználta Jonatán életét, bizonyságtevő jellé tette.

Azt szoktuk mondani, hogy aki elültetett egy fát, az már nem élt hiába. De itt azt mondhatjuk: aki egy ilyen szót, egy ilyen mondatot kimondott, az nem élt hiába. Jonatánnak megérte, hogy éljen ezért az egy napért és ezért az egy mondatért.

A Szentlélek csodája ma az lehet, hogy mi ezt a mondatot, ezt az igét úgy visszük magunkkal, hogy soha többé nem tudunk szabadulni tőle. Jöjjön bármi is az életünkben, jussunk bármilyen nehéz helyzetbe, jusson eszünkbe, ne felejtsük el. Zúgjon a fülünkben, zúgjon a szívünkben, mert az Isten előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást..

Végül a szabadulást az egy Ember, Jézus Krisztus szerezte meg a mi számunkra az ő áldozatával. Ő legyőzte a létező legnagyobb akadályt, a bűnt, halált és poklot, hogy számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezze. Mi ennek az Egynek az áldozatából élünk és tehetünk róla bizonyságot életünk minden helyzetében. Ne szégyelljünk hát róla szavainkkal és életünkkel bizonyságot tenni.

Javasolt cím: Sok vagy kevés által?                                   Lőrincz István