Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 4

 

Tanulságos igék Sámuel első könyvéről 4

Text: „Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése. És az Úr újból kezdett megjelenni.” (1 Sám.3,1.21)

A mai igénk úgy kezdődik, hogy abban az időben ritkán volt az Úrnak kijelentése. Ha megnézzük ezt a szót , hogy”ritka” a Szentírás eredeti nyelvén, akkor azt találjuk, hogy drága. Tehát ott is drágulás volt. Mennyi fájdalmat okozott és okoz nekünk mind a mai napig ez a szó, hiszen az utóbbi évtizedekben alig találkozott úgy két ember egymással, hogy ne erről beszélgettek volna: már megint drágult ez is és az is. Milyen keserves lett a drágulás, a pénz elértéktelenedése , az infláció. Nagyon nehéz a drágulás okát felfedezni. Mindenesetre tény az, hogy a két dolog között szoros összefüggés van hisz a drága dolgot ritkán tudjuk megvenni. A drágulás a zűrzavaros időre jellemző.

Az Isten értékrendjének az alapja: szeretet, igazság és igazságosság. Ahol egy népnek az életét nem ezek irányítják, ott egyszerűen nem ismerik Istent. Ott egészen más dolgok kezdenek irányítani, mint például a nyereség, önzés, korrupció. Amikor az Úrnak nincs kijelentése, az nagyon gonosz idő. Ha egy nép eltávolodik a Kijelentéstől és Isten akaratától, az készüljön fel egyre nagyobb csapásokra.

Kétségtelen, hogy az Isten igéje ma is drága. A kijelentés ma is ritka. Ne nyugtatgassuk és vigasztaljuk könnyen magunkat azzal, hogy nálunk még jó a helyzet, hisz vasárnapról-vasárnapra hirdettetik az ige, ne dicsekedjünk azzal, hogy egyik vallásos rendezvény éri a másikat.

Ez az ige nagyon komolyan elgondolkoztat minket. Azt mondja el, hogy a kijelentés felett gyedül Isten rendelkezik. Ezért nehogy azt higgyük, hogy az igehirdetés olyan, mint a vízcsap, hogy azt csak egyszerűen megnyitjuk, hogy kifizetjük a számlát és már rögtön használhatjuk is.

Isten megtartja magának azt a jogot, hogy adja nekünk vagy pedig megvonja tőlünk az ő szavát, az ő igéjét. Ahogy a Lélekről meg van írva, hogy fúj, ahová akar, ez érvényes Isten igéjére is, hogy ott szól, ahol Isten akarja. De ez valahogy másképp történik, mint emberi viszonylatban. Amikor Isten megvonja a szót, az igét, akkor mi tovább beszélhetünk és mégis az egész csak egy „uram-uramozás” lesz. Ilyenkor is hangzik az ige, van istentisztelet, de nincs hatása, nem történik semmi.

Félve és rettegve mondom ki, de nagyon félek attól, hogy  a mi egyházunkban igazából nem történik semmi, de ha ez így van, akkor jó, ha ezt felismerjük, bevalljuk, mert ez egy áldott dolog, ebből áldások fakadnak. Ez egy lelki megújulásnak lehet az előjele. Ez a fejezet egy ilyen megújulásról beszél. Itt az Isten országának nagy és döntő pillanata van és ebben az a nagyszerű, hogy amit Isten egyszer megtett, azt ő most is meg tudja tenni, a mi életünkben is.

Jól figyeljünk az apró részletekre, mert itt azok is fontosak. A nagy esemény helyévé a silói szentélyt választotta Isten. A szentély bejáratánál ég a lámpa, a fiatal, még gyermek Sámuel épp megtöltötte friss olajjal a lámpát, hogy az reggelig kitartson. Éli a szokott helyén tartózkodik. Az ő számára mindig éjszaka van, hisz meg van vakulva.

Éli alszik, Sámuel is alszik, úgy tűnik, hogy még Isten is alszik már. Csendes éj, de nem szentséges éj van. Mindenki alszik, senki se virraszt., az olaj is már végére jár. Jele annak, hogy az éjszaka elmúlt s közeledik a reggel. Silóban nemsokára egy új nap kezdődik. Az Isten lámpája nem aludt ki.

Ott az éjszaka utolsó órájában Isten megzavarja a csendet, néven szólítja Sámuelt. Ő nem ismeri fel Isten hangját, de az öreg Éli se ismeri fel azt, s egy kis idő múltán Isten ismét szólítja Sámuelt és Éli ismét aludni küldi. Hogy lehet az, hogy ennyire nem ismeri fel Éli Isten hangját ebben?  Felismerte, csak épp nem gondolta, hogy Isten tenne valamit, mert itt mindenki alszik.

De Isten harmadszor is szól, most már nyomatékosan: Sámuel, Sámuel! Csak most kezd derengeni Élinek, hogy a lehetetlennek látszó is megtörténhet, és azt a tanácsot adja Sámuelnek, hogy szólj Uram, mert hallja a te szolgád. És Isten szól. Újra elmondja az ítélet szavát. Azt mondja, hogy az ítélet bekövetkezése már küszöbön áll. Éli házának álnoksága nem töröltetik el. Egy pap, aki negyven éven át egyebet se csinált, mint hogy áldozatot mutatott be, azt kell hallja, hogy önmagáért és gyermekeiért már nem lehetséges az engesztelő áldozat. Éli meghallja a kíméletlen igazságot.

A lelkigondozásnak van egy nagyon fontos szabálya. Mi olyan lelkesedéssel tudjuk hirdetni a mások feletti ítéletet, pedig azt csak mélységes megrendüléssel, félelemmel és reszketéssel lehet kimondani. Ha ezt megkapnánk, Isten nagy ajándéka lenne  a mi számunkra.

Éli méltósággal meghajlik az ítélet előtt, nem próbálja igazolni, mentegetni magát. Amikor Isten ítél, nagy kísértést érzünk, hogy kibúvókat keressünk, de Élinél erről nincs szó: ő az Úr, cselekedjék úgy, amint neki tetszik. Az Éli szava isteni ajándék, kegyelem, ami megadatik a jobb kéz felől megfeszített gonosztevőnek is: mi méltán szenvedünk. Éli is ítéletben részesül, de az ítéletben megragadja az Isten kegyelmét.

De mi lesz másnap? Először, mintha semmi se történt volna. De valami mégis megváltozott: Isten elkezd beszélni. Mint amikor egy nagy eső készül, először csak néhány nagy csepp hull, úgy kezd Isten szólni Silóban. Valami mégis megváltozott s ettől kezdve Sámuel Isten szócsöve lett. Ez a fejezet úgy fejeződik be, hogy Isten kezdett megjelenni Silóban, mert a Sámuel bizonyságtételében Isten volt jelen, s ő az Úr igéjéből nem hagyott a földre esni.

 A másik nagy dolog, hogy Isten igéje kiszabadul Silóból és terjedni kezd az egész országban. Mindenki megtudta, hogy van próféta Izraelben, aki igazán hirdeti Isten igéjét. Ilyen az, amikor Isten megtöri a csendet, amikor Isten szól. Hallva ezt csak egyet tehetünk, felkiálthatunk az Úrhoz: bárcsak ma is megtörné a csendet, bárcsak tudnánk úgy bizonyságot tenni, mint Sámuel. Nekünk ma pünkösdöt ünnepelve nem kevesebbre van szükségünk, mint arra, hogy Isten szóljon, kezdjen újat egyházával, ezzel a világgal. Bárcsak úgy lenne, ahogy Ámós jövendöli, hogy éhséget bocsát az Úr a földre, nem kenyér utáni éhséget, hanem ige utáni éhséget.

Javasolt cím:Amikor Isten megtöri a csendet                                Lőrincz István