Karácsonyi igehirdetés

Karácsonyi igehirdetés
Karácsonyt ünneplő kedves testvéreim.
Szeretettel köszöntelek benneteket az És.9,2-vel: „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot.”  Mivel a bűnbánati héten is egy ésaiási igéről szólt az igehirdetés, és szintén a világosságról szólott, jónak gondoltam, hogy most az ünnepi istentiszteleten is egy ésaiási igéről tegyek bizonyságot.
A karácsonyi esemény, Jézus Krisztus születése nem más, mint Isten ígéreteinek a beteljesedése, amiket prófétái által évszázadokon át hirdettetett. Ha azonban a prófétai jövendölést összehasonlítjuk a beteljesedéssel- és ez minden ószövetségi prófétálásra vonatkozik-, akkor lehetetlen nem meglátnunk a kettő közötti különbséget. Ez a különbség még akkor is fennáll, ha betű szerint következett be a beteljesedés. Az üzenet, amit Isten emberekre bízott, nagyobb volt, mint ők maguk, és ezért el se tudták képzelni, hogy milyen dicsőségesen fog az beteljesedni.
A beteljesedés olyan nagyszerű, hogy az számunkra egyszerűen elképzelhetetlen. Mindez alapigénkre is vonatkozik. Az a próféta, aki ezt kimondta nem is érte meg a beteljesedést, és annak nagyságát sem látta meg úgy, ahogy azt mi most látjuk. Most ezen a Karácsonyon próbáljuk meglátni ennek az igének a beteljesedését mégpedig három vonatkozásban.
1.Mikor  és mindenekelőtt hol teljesedett be ez a prófécia? Alapigénkben három területről van szó: Zebulon És Naftali földjéről, vagyis Galileáról, azután a tenger útjáról, végül a Jordán túlsó partjáról, ezek mind megvetett, lenézett vidékek voltak. Miért? Azért, mert ahogy a próféta fogalmaz, ezeket a területeket megalázta az Úr. Mikor történt ez? Mikor történt a megalázás, a dicsőség elvesztése? Akkor , amikor II.Tiglát-Pilészer asszíriai uralkodó Krisztus előtt 734-732 között az ígéret földjének ezen területeit elfoglalta és az asszír birodalomhoz csatolta. Ez persze nem véletlen volt, hanem Isten ítélete, büntetés a hitetlenség miatt.
Az alapigénket megelőző fejezetekben világosan meg van írva, hogy miért következett ez el. Júda szomszédai,  Szíria és Samária egy Asszíria-ellenes szövetséget akartak létrehozni és ebbe Júdát is be akarták vonni. Júda királya, Akház azonban nagyon helyesen nem akart belépni ebbe a szövetségbe, mert Isten népének nem a földi birodalmakkal, hanem az Istennel kötött szövetségbe kell vetnie a bizodalmát. Sajnálatos módon Akház vonakodásában több volt a politikai számítás, mint a hit, mert amikor arra került a sor, hogy Szíria és Izrael, az északi ország uralkodói Récin És Pekáh kényszeríteni próbálják Akházt a csatlakozásra és el is indulnak Jeruzsálem megostromlására, akkor a király hite megrendült. Hiába ment hozzá Ésaiás próféta az üzenettel, hogy Isten hatalmához képest ez a két hatalom csak füstölgő üszögdarab, hiába buzdította a királyt, hogy higgyen Istenben, mert ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok, a király szorongatott helyzetében egy politikai sakkhúzással akart menekülni és követeket küldött Asszíria királyához, hogy annak segítségét kérje.
Akház tehát nem Istenben, hanem egy földi hatalmasságban bízott és attól várta a szabadítást. Erre következett az Isten ítélete és nemsokára meg is érkezett Jeruzsálembe a  lesújtó hír: a pogány uralkodó az ígéret földjének e három tartományát megszállta és birodalmához csatolta. Ez egy kimondhatatlan szomorúság volt, amelyhez hasonló szomorúságot a mi népünk is átélt száz évvel ezelőtt. Ezt a rettenetes helyzetet az ige úgy szemlélteti, hogy sötétség borult ezen országrészekre, és a reménységnek egy halvány sugara sem fénylett.
Ebben a mélységes sötétségben hirdeti a próféta, hogy a nép, amely sötétségben jár lát nagy világosságot és akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fény ragyog fel felettük, mert egy gyermek születik nékünk, egy fiú adatik nékünk. A próféta, aki a jelenben testi szemével az asszír király hatalmát és a pogányság sötétségét látja, nem azzal vigasztal, hogy jön valaki, aki hatalmasabb II Tiglát_Pilészernél, hanem egy kisgyermek születését hirdeti.
Mikor teljesedett be ez a prófécia? Nem a próféta életében, vagy gyermekei és unokái életében. Az Isten órája nem úgy jár, mint a mi óránk. Ezt a próféciát 73O éven át hallgatta, olvasta Isten gyülekezete, amíg végre eljött a beteljesedés. Hogy mi volt ez a beteljesedés, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy Jézus megszületett Betlehemben.
Most hadd szóljak ennek a beteljesedésnek egy olyan vonatkozásáról, amiről gyakran el szoktunk feledkezni. Arról, hogy Isten a Szabadító születését és benne a világosságnak az eljövetelét először és elsősorban a három legmegalázottabb, legmegvetettebb tartománynak ígérte. Ezt Jézus kortársai is elfelejtették. Amikor Jézus elkezdte munkásságát épp ezen vidéken, amikor szeretetével épp e három vidéket ölelte át elsőször, akkor megbotránkoztak benne. De Jézus nem szégyellte, hogy őt Názáretinek, Galileainak nevezték. Amikor Jézusra az ünnepen először figyeltek fel és kérdezték: bizonnyal ez a próféta, aki eljövendő volt, akkor azonnal jött rá a válasz: csak nem Galileából jön el a Krisztus?
Jézus azonban nem szégyellte ezen vidékeket, s amikor áldott munkáját, szolgálatát épp ezen a vidéken kezdte el, akkor e prófécia ragyogott lelki szemei előtt. Jézus azért lakozott Kapernaumban, hogy beteljesedjen ez a prófécia. Jézus kimondottan ezen- ahogy mi mondani szoktuk „Isten háta mögötti” vidéken – kezdte el szolgálatát. Ezt még hozzátartozói, testvérei sem értették, hogy miért temeti el ide magát, ők maguk bíztatták, hogy menjen Jeruzsálembe, hogy ott mutassa meg magát a világnak, ott legyen híres ember. Ő majd fel fog menni, de csak majd ha eljön szenvedésének, halálának az ideje, hogy ebben is a prófécia teljesedjen be. De rögtön feltámadása után meghagyja tanítványainak, hogy menjenek vissza Galileába, mert ott akar velük találkozni, annyira komolyan vette ezt a próféciát.
2.Az igének ezen első beteljesedése mögöttünk van, de van ennek az igének egy második beteljesedése is és az még előttünk van. Azt, hogy Isten Jézus Krisztus születésében visszaállította az ő dicsőségét hisszük, de nem látjuk. Sokkal inkább szégyent és gyalázatot látunk magunk körül ebben a világban. Azt, hogy az ő hatalma nagyobb, mint a politikusok és fegyverek hatalma hisszük, de ezt sem látjuk, hanem sokkal inkább úgy tűnik, hogy ezek uralják ezt a világot. De mi tudjuk, hogy lesz egy nagy nap, az ő visszajövetelének napja, amikor meglátjuk majd teljes ragyogásában az Isten dicsőségét. Tudjuk, hogy lesz egy olyan nap, amikor a halál is eltöröltetik, amikor az Isten letöröl minden könnyet a szemünkről, amikor sem halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Hogy egyszer a Jézus nevére minden térd meg fog hajolni. Mi rendületlenül hisszük ezt, akkor is ha nem látjuk, sőt még akkor is, ha ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Mert ha Isten ezt megígérte, akkor ez is be fog teljesedni.
3.De van ennek az igének egy harmadik és számunkra legfontosabb beteljesedése, és ez az, hogy ennek az ígéretnek a győzelmében, dicsőségében mi már most, a földi életünkben részesülünk. Az a fény, ami ott Betlehem mezején felragyogott, ami életünkben is felragyog most. Ez a fény pedig akkor ragyog fel, amikor Jézust befogadjuk, behívjuk az életünkbe, vagy ahogy ilyenkor mondani szoktuk, ő megszületik a szívünkben. Mert úgy van, ahogy a nagy egyházatya mondta: hiába született volna meg ezerszer is Jézus Betlehemben, ha nem születik meg egyszer a mi szívünkben. De Ha Jézus a mi szívünkben megszületik, akkor a mi sötétségünkben is felragyog egy fény és öröm tölti el a szívünket.
Ez pedig nagyon is konkrét, kézzelfogható dolgokat jelent a mi számunkra. Először és mindenekelőtt ez egy hatalomváltást, egy uralomváltást  jelent ez az életünkben, már nem a bűn és a hitetlenség uralja életünket, hanem Krisztus. Ez meg fog látszani szavainkban, viselkedésünkben, magatartásunkban, mindenféle cselekedetünkben és viszonyulásainkban. Ez valóság lesz nem csak akkor, amikor erősek, egészségesek és boldogok leszünk, hanem akkor is, amikor megöregszünk, megbetegszünk, amikor talán gyógyíthatatlan betegség következtében meg lesznek számlálva napjaink.
Valóság lesz abban, hogy meg tudunk szabadulni káros szenvedélyeinktől, megkötözöttségeinktől, bálványaink imádásától. Valóság lesz abban , hogy nehéz keresztünket tudjuk örömmel és kitartással hordozni, hogy nem zúgolódunk és nem sajnáltatjuk magunkat. Valóság lesz abban, hogy sokféle gonddal, feszültséggel terhelt, hajszolt vagy agyonhajszolt életünkben csend és békesség lesz. Valóság lesz abban, hogy ha kell meg tudunk bocsátani, bocsánatot tudunk kérni, meg tudjuk vallani, meg tudjuk bánni bűneinket és tudunk újat kezdeni. Lehet, hogy körülöttünk semmi sem változik meg, maradnak a nehézségek és próbák, de bennünk minden megváltozik. Megváltozik mindenekelőtt az Istenhez való viszonyulásunk, ha eddig nem volt időnk Istenre, most már fogunk tudni időt szakítani a vele való közösségre, az elcsendesedésre, a gyülekezetre, az istentiszteletek, gyülekezeti alkalmak látogatására. És a sort folyatathatnám.
Összefoglalva tehát, három dolgot tegyünk a mai istentiszteleten, a mai ünnepen. Tekintsünk vissza hálás szívvel az első beteljesedésre, ami 2O19 évvel ezelőtt ott Betlehemben beteljesedett. De nézzünk boldogan előre a végső beteljesedésre, ami az ő dicsőséges visszajövetelekor fog beteljesedni. És végül buzgón kérjük azt mennyei Atyánktól, hogy ez a beteljesedés, a Jézus születése ne legyen hiábavaló a mi életünkben, hanem tudja elvégezni bennünk üdvözítő, szabadító, megváltó, újjáteremtő munkáját. Hogy legyen már most, már itt valóság és beteljesedés Krisztus születése.
Ezen gondolatokkal kívánok lelkésztársam, a gyülekezet presbitériuma, magam s családom nevében mindnyájatoknak egy Áldott,Beteljesedett Karácsonyi Ünnepet.

     Lőrincz István lelkipásztor

Akháb szolgája

Akháb szolgája

„ A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek te is úgy, mint azok közül egy, és jövendőlj jót.” (1Kir. 22,13)

Sokszor megtörténik az, hogy jelentéktelen emberek, akik eddig mindig háttérben maradtak, egyszer csak valami megdöbbentőt tesznek vagy gondolnak, amivel egy váratlan fordulatot adnak az eseményeknek. Egy ilyen ember az is, akiről most hallottunk, Akháb király udvari szolgája. Jóllehet ő csak egy szolga, egy követ, megpróbálja az eseményeket az általa jónak gondolt irányba terelni. De lássuk csak,miről is van itt szó. Jósafát, Júda  királya meglátogatja Akhábot, Izrael királyát. Ők tulajdonképpen apatársak, hiszen Jósafát fia Akháb lányát vette feleségül. E látogatás alkalmával Akháb azt a javaslatot teszi apatársának, hogy lépjenek katonai szövetségre és vonuljanak fel Rámóth-Gileád ellen. Jósafát beleegyezik a dologba, de mégis szeretné tudni Isten véleményét ebben az ügyben. Akháb számára nem nagy dolog ezt a kívánságot teljesíteni, mert egy egész sereg udvari próféta áll rendelkezésére, szám szerint négyszáz ember, akik Jósafát kivánságának eleget tehetnek. Ők nagyon hamar készen állnak a válasszal: menj fel, mert az Úr veled lesz. Jósafát azonnal megérzi, hogy ezek a próféták Akháb szájíze szerint beszélnek, hogy ez a válasz nem igazi. Ezek a próféták nem az Úr prófétái. Jósafát megkérdezi: nincs itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? Akháb igennel válaszol, de rögtön meg is jegyzi, hogy ez a próféta nem igen tetszik neki, mert az mindig rosszat jövendől . Azt azonban most be kell lássa, hogy Jósafát csak akkor indul el, ha ennek a prófétának a véleményét is kikérik Ekkor szólítanak egy szolgát, hogy amilyen hamar csak lehet küldjenek Mikeásért. Ez a szolga jól ráérez az udvarban uralkodó állapotokra, jól ismeri főnökét, azt is hallotta, amit az udvari próféták mondtak. De Mikeást is jól ismeri és azt is tudja, hogy milyen feszült a kettőjük között levő viszony. Ezért útközben megpróbál tanácsot adni Mikeásnak, még akkor is, ha ő ezt egyáltalán nem kérte. Azt mondja neki : az udvari próféták mind beleegyező választ adtak, légy bölcs és okos, ne zavard össze a dolgokat, csatlakozz a túlnyomó többség véleményéhez, mondj te is jót,  mondd azt amire a király vágyik.
Ez a szolga teljességgel kiszolgálja a királyt. Egy olyan ember, aki szolgai módon követi a felsőbb utasitásokat, aki nagyon félti pozicióját és kenyerét. Ő csak egy követ, de mégis azon igyekszik, hogy a maga számára is kedvezően befolyásolja az eseményeket. Ez a szolga nem veszi észre azt, hogy ő a sötétség fejedelmének a szolgálatában áll, hisz magatartása által egy igaz próféta és így maga Isten ellen is fordul. Ha Mikeás ugyanazt mondaná, ezzel a hamis prófétákat és magát Akhábot erősítené meg az istentelenségben és az Istentől való elfordulásában. Ha ezt tenné, akkor lejáratná a prófétai tisztet, akkor ezt azt jelentené, hogy az Úr prófétája is emberekre hallgat, emberektől fél, a maga hasznát keresi.
Mennyire ravasz a Sátán. Ő maga a háttérben marad, előretolt bábukkal dolgozik, akik látszólag jelentéktelen emberek, akik azonban nagyon ügyesen dolgoznak. Ezt a beszélgetést mindenképpen ebben az összefüggésben kell látnunk.
Mekkora tanulság van ebben a történetben a mi számunkra! Mennyire szükséges a lelkeket megvizsgálni. Fel kell tenni mindig a kérdést: vajon ki áll ennek az embernek a háta mögött, milyen lélek szólal meg belőle? És a másik kérdés: én vajon kinek a kezében vagyok eszköz, mert lehetek Isten vagy a Sátán szószólója, eszköze. Milyen ritkán szoktunk erre gondolni, hogy minden szavunk és minden cselekedetünk vagy Isten vagy a Sátán céljait szolgálja. Ha Mikeás nem vigyáz, ha ő erre a szolgára, erre a követre hallgat, akkor a Sátán akarata lett volna meg és nem Isten akarata. Mekkora kárt okozott volna ez a próféta, ha nem lát át a szitán, ha nem látja meg e követben a sötétéség fejedelmének ravasz eszközét.
Mikeásnak nem kell soká gondolkoznia ezen a tanácson. Ő azonnal átlátja a cselvetést és látja azt is, hogy mi lenne annak a következménye, ha ő erre az emberre hallgatna. Éppen ezért ő egy nagyon határozott hangon válaszol ennek a szolgának, ami alapszabály lehetne Isten mindenkori szolgái számára: „ él az Úr, hogy, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem.” Nem az a döntő, amit emberek akarnak, vagy amit a király akar. A próféta, az igehirdető nem egy emberi szervezet szolgálatában áll. Az ő megbizója maga az Úr. A próféta az Úr szócsöve. Amit az Úr mond, ő csak azt mondhatja tovább. A próféta üzenetét nem Akháb, nem a helyzet, nem érdek, mégcsak nem is a hamis próféták egybehangzó üzenete határozza meg, hanem maga az Úr. Ezért ez a próféta kerek-perec elutasítja ennek a szolgának az ajánlatát. Ő hűtlen lenne küldő Ura iránt, ha azt mondaná, amit emberek kérnek, kívánnak, ha ő félne a királytól, vagy attól a veszélytől, ami az igazság bátor kimondásából adódna. A próféták nem emberekre hallgatnak, hanem Urukra, akik mindig és minden esetben megmondja nekik azt, hogy mit kell tenniük.
Ez egy világos és tiszta beszéd volt. Ez a próféta egyetlen mondattal lesepri az asztalról Akháb szolgája ördögi tanácsát és megfogalmazza az igazi bizonyságtétel lényegét. Nem tudjuk, hogy milyen hatást váltottak ki ezek a szavak a szolgánál. Mindenesetre elhallgatott és nem folytatta a győzködést, meglátta, hogy ez a próféta szilárdan áll az Úr akarata mellett. Valószínű, hogy ezt a bizonyságtételt soha többé nem tudta elfelejteni, elkísérte egy egész életen át. Lehet, hogy egész életének más irányt szabott, az is lehet, hogy ő is Isten bizonyságtevő szolgája lett. De ha nem is, a próféta megtette, amit megtehetett: bizonyságot tett az Úrról és az Ő igazságáról.
Milyen nagy figyelmeztetés ez mindnyájunk számára épp most az év elején. Hisz az üzenet ma is ugyanaz. Ma is nagy a kisértés lelkipásztorok, de mindenki más számára is, hogy emberekre hallgassunk, és azt mondjuk ami nekik tetszik, ami nekik fekszik, ahogy azt szoktuk mondani. Pedig nincs nagyobb szerencsétlenség az egyes ember, vagy egy közösség, egy gyülekezet, egy nép számára, mint ha az igazi prófécia, az ige szerinti igehirdetés, a bizonyságtétel elnémul, és helyette hízelgő, de emberi és nagyon sokszor ördögi szavak és üzenetek szólalnak meg.
Mennyire időszerü ma is az igazi prófétákért való könyörgés, hogy mi mindnyájan legyünk igazi próféták. Mert a hitvallásban megtanultuk, hogy azért neveztetünk mi is keresztyénnek, hogy az Ő nevét valljuk, megvalljuk, Isten igazságát semmilyen körülmény között ne hallgassuk el. Ez ma sem könnyü dolog. Nem könnyü megvallani Krisztust egy istentelen környezetben, ahol káromkodnak, ahol kigúnyolják Isten dolgait, Isten üzenetét. Nem könnyü a szóban való bizonyságtétel, de még nehezebb az életünkkel és cselekedeteinkkel való bizonyságtétel. Egyszer azt mondotta valaki. Nem csak négy, hanem öt evangélium van. Az ötödik evangélium a keresztyén emberek élete. A négy evangéliumot, a Bibliát sajnos nagyon kevesen olvassák, de az ötödik evangélium , a keresztyének élete ma is a legolvasottabb. Az akarva- akaratlanul ott van az emberek szeme előtt.
Adja az Úr, hogy ebben az új évben is legyünk Isten igaz bizonyságtevői. Ne szégyelljük a Krisztus evangéliumát, mert Ő sem szégyelt minket, hanem meghalt értünk.


Kérdések

1. Mi a hamis próféták jellemző vonása illetve vonásai?
2. Próbálj olyan helyzeteket megnevezni, amelyekben az igazi bizonyságtétel veszélybe kerülhet!
3. Mi jellemzi ma az igazi bizonyságtételt?
4. Hogyan jelenti ki ma az Úr az Ő üzenetét szolgáinak?
5. Miért olyan nagy a közvélemény sodró ereje?
6. Próbáld megvizsgálni: tettél-e már bizonyságot Krisztusról istentelen, hitetlen emberek előtt?

Lőrincz István

A bizonyosságról

Mit tanít a Szentírás : a bizonyosságról

Az, hogy az ember biztosnak érzi magát valmiben, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban úgy is van az életében. Sokszor halljuk azt, hogy hitetlen emberek is nyugodtan mentek szembe a halállal. Tudatában kell lennünk annak, hogy van egy hamis bizonyosság is ebben az életben. A Szentírás is tud erről, ezért Isten igéje mindig rákérdez a bizonyosságunk alapjára. Mert lehet , hogy valaki makkegészségesnek érzi magát, de halálos betegséget hordoz a testében.

            Az ördög nagy mestere annak, hogy valakinek hamis biztonságot adjon, hogy valaki egy egész életen át becsapja magát. De jaj annak az embernek, aki az ördög kezéből fogadja el a bizonyosságot, mert nagyon hamar ki fog derülni, hogy a bizonyosságának alapja csak homokra épült és nem lesz maradandó. A Szentírásban nagyon sokat hallunk a hamis prófétákról, akik szintén hamis biztonságot adtak a népnek és mindig olcsó megoldásokat kínáltak a nép számára. Ők fennen hirdették, hogy békesség, békesség és nem volt békesség.

Sokkal üdvösebb, ha az ember nyugtalan, mintha hamis biztonságban ringatja magát. Hány olyan ember van, aki úgy gondolja, hogy az hogy meg van keresztelve, hogy konfirmált, még fenntartói járulékot is fizet, bőven elegendő az üdvössége számára. Ha a mi bizonyosságunk nem a Krisztus elvégzett váltságművén nyugszik, akkor az egy hamis biztonság.

Feltevődik az a kérdés, hogy egy keresztyén ember tudatában lehet-e értékének, tudhatja és mondhatja-e magáról, hogy ő egy értékes ember? Másszóval lehet-e egy keresztyén ember magabiztos? Lehet, de a kérdés az, hogy hogyan legyen az. Mert lehet egy ember nagyon gőgös , de alázatos módon is magabiztos. Lehet Pál apostolt is azzal vádolni, hogy oda van elhivatásával, elvégzett munkájával, hisz azt állítja magáról, hogy ő többet munkálkodott, mint a többi apostol együttvéve. De mindezt nem azért mondja, hogy magát mások fölé emelje, hogy önmagát dicsőitse. Maga is csodálkozik azon, hogy Isten őt ilyen nagy áldásokra méltatta, érzi méltatlanságát is, hisz ő üldözte az Isten anyaszentegyházát. Tudatában van annak, amit elvégzett, de ugyanakor azt is tudja, hogy ő a legkisebb az apostolok között. Azt, amit elvégezhetett mind Isten kegyelme által tette. Pál apostolban nincs álszerénység, de nem is gőgös, mintha mindezt magának tulajdoníthatná.

Ne legyünk álszerények sem, de ne legyünk gőgösek se. Józanul ítéljük meg magunkat Isten kegyelmének a fényében.

Az ember végső soron olyan értékeket keres, amiknek maradandó voltuk van. De nagyon hamar meglátja az ember, hogy a legtöbb dolognak, amiben boldogságát keresi, nincs maradandó értéke. A legtöbb ember abban látja életének értékét, hogy mit birtokol, holott az ember sokkal több annál, amije van. Mások a családban és  a család boldogságában látják a maradandó értéket. Mihelyst azonban a család élete összeomlik,oda lesz az élet értéke is. A Szentírás azt tanítja, hogy mindaz, ami ebben a világban van bűnnel fertőzött, ezért minket ez a világ sohasem tehet igazán boldoggá. János kijózanít minket, amikor azt mondja, hogy a világ elmúlik és annak kívánsága is. De ha így van, akkor mi az, ami megmarad, mi az aminek maradandó értéke van? János erre is választ ad : aki az Isten akaratát cselekszi. Ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell vetnünk, ami a világban van, a kúlturát és műveltséget, de azt igen, hogy Isten akaratának cselekvése  legfontosabb helyre kerüljön az életünkben. Krisztusért készek kell lennünk minden mást kárnak és szemétnek ítélni. A mi egyetlen bizonyosságunk Krisztus kell legyen. Nem az a fontos tehát, hogy mink van, hanm sokkal inkább az, hogy kik vagyunk. Végül is a legfontosabb az életben Istennek a Krisztusban megjelent szeretete. Aki ebben él, annak külsőleg lehet egy nagyon gyötrelmes, keserves élete, mégis abban az örök élet erői bontakoznak ki. Ez az az érték, amitől senki és semmi nem tud minket elszakítani, még a halál sem. Az Isten szeretetének bizonyossága az a maradandó érték, ami akkor sem inoghat meg, amikor minden más megrendül. A mi nyomorúságunk az, hogy mi emberi dolgokban akarunk bizonyosak lenni : egészségünkben munkánkban, jövendőnkben, gyermekeinkben. Ezek mind Istennek szép ajándékai, de nagyon kell vigyáznunk arra, hogy az ajándékok ne kerüljenek az Ajándékozó helyére. Az Isten Krisztusban megjelent szeretetét semmi mással nem lehet helyettesíteni. Nagyon veszedelmes dolog az, ha Isten kegyelmén kivül még valami másban is reménykedünk. Sokszor Isten kiveszi életünkből, azt ami vagy aki az Ő helyére tolakodott, hogy bizonyosságunkat egyedül csak Nála keressük.

A bizonyosságnak egyik fontos alkatrésze az, hogy az ember otthon érzi magát. Ezért vágyik minden ember arra, hogy legyen egy kis háza, amit a magáénak tud, ahol otthon érezheti magát. Ha így van ez testi viszonylatban, sokkal inkább így van ez a mi lelki életünk vonatkozásában is. A mi ősi zsoltárunk arról beszél, hogy Isten a mi hajlékunk. Ha Isten a mi hajlékunk, akkor biztonságban érezhetjük magunkat. Dávid életének is voltak olyan időszakai, amikor nem volt egy stabil lakóhelye, hanem földönfutóként bújdosott Saul elől. Egyik barlangból menekült a másikba, sohasem érezhette magát biztonságban, mert szüntelen attól kellett tartania, hogy Saul megtudja tartózkodási helyét és üldözésére indul. De ő ekkor is tudja, hogy Isten az, aki neki biztonságos lakozást tud adni. Minden külső nyugtalanság és bizonytalanság ellenére bizonyossága volt és nyugodtan hajtotta álomra fejét.

Amíg egy embernek lelki értelemben még nem Isten a hajléka és menedéke, addig lelkileg hajláktalan lesz, nem érezheti otthon magát, félelemben és rettegésben él, hiába van saját háza, ami esetleg modern riasztó berendezéssel van felszerelve. Mekkora kegyelem a mi számunkra, hogy Isten Krisztusban örökkévaló hajlékunkká lett, hogy Ő helyet készít az Atyának házában is. Milyen jó tudni, hogy ami örök és biztonságos lakásunk nem a temetőben van, hanem Isten országában, ahova Krisztus érdeméért egyszer mi is bemehetünk.

A mi bizonyosságunk egyik másik áldott forrása az Isten szava. Boldog ember az, aki ebben megtalálta életének biztos alapját. Isten szava tele van ígéretekkel, melyek mind a mi életünkre és üdvösségünkre vonatkoznak. Isten szava bár évezredekkel ezelőtt iródott mégis személyesen hozzám szól a mában. Isten igéje elmondja nekünk, hogy ki Ő a mi számunkra és mi mindennel akar minket megajándékozni. Bár mi Isten szemében nyomorúlt bűnösök vagyunk, Ő végtelen kegyelméből teljes gazdagságával akar minket megajándékozni. Amit Isten szava mond, arra bizton építhetünk. Ég és a föld elmúlnak, de Isten szava megmarad örökre.

Életünk legvégső bizonyossága a Krisztus visszajövetele. Ekkor lesz nyilvánvalóvá teljesen és tökéletesen, hogy milyen jó az, hogy egész életünkben rábíztuk magunkat. Minden földi dolog előbb vagy utóbb összeomlik, de ha az Ő országát megnyertük, akkor mindent megnyertünk. Ennek már most örvendezhetünk. Az örökkévalóság fénye már ezt a múlandó életünket beragyoghatja.

A jövőben sok minden bizonytalan lehet, rettenetes dolgok is jöhetnek, de egy biztos : Krisztus visszajön és vele az új ég és új föld, amiben igazságosság lakozik.

Olvasandó igék :  Zsolt.4,9, 18,31,  9O,2,  Jer.6,14, Róm.8, 38-39,

 1Kor.15,9-1O, Zsid.12,28-29, 2Pét.3,13,  1Ján.2,17,  Jel.21,26

                                                                                                Lőrincz István

Tanulságos igék Jeremiásról 2

Tanulságos igék Jeremiásról 2

Text:”Magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból,, kettőt egy nemzetségből, és fölviszlek titeket a Sionra. ”(Jer.3,14)

     Nagyon gyakran feltesszük a kérdést: kik fognak üdvözülni? Sokan vagy kevesen lesznek? Ezt a kérdést egyszer egy írástudó is feltette Jézusnak, és ő akkor erre egy különös választ adott: igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan igyekeznek bemenni, és nem mehetnek be. Jézus máskor ilyeneket is mondott: sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.

    Itt most a Jeremiás próféta könyvében is egy ilyen különös igével találkozunk: magamhoz veszek egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből. Hát ennél kevesebbet elképzelni se lehetne. Vajon azt jelentené ez az ige, hogy ennyire kevesen fognak az Isten országába bemenni? Egyetlen ember egy városból és kettő egy népből? Próbáljuk megérteni ennek az igének az üzenetét.

    Először is beszéljünk a hívás komolyságáról. Itt az ige első felében elhangzik egy nagyon komoly felhívás a megtérésre. Kinek mondja ezt az Úr, kiket hív a megtérésre? Jeremiás idejében az   északi ország már fogságra van hurcolva és Júdára is ez a sors vár. Júdának nem fáj az északi testvéreiknek a sorsa, sőt inkább egy káröröm van  a szívükben. Ez onnan származik, hogy Salamon után Roboám király idejében az északi ország, tíz törzs elszakadt a déli országrésztől és így elhagyták a templomot és az Úr szolgálatát is. A Júdabeliek úgy gondolták, hogy ők sokkal különbek az irzaelieknél, hisz náluk ott van a templom, s abban ők Istennek szolgálnak. Ők még bemutatják az áldozatokat, eleget tesznek vallásos kötelezettségeiknek.

   Jeremiás ekkor odakiáltja nekik: lassan a testtel, ne bízzátok el magatokat, hisz ha meg nem tértek, rátok is ugyanaz a sors vár, mint az északi testvéreitekre. Ti ugyanabban a hajóban eveztek, ti ugyan úgy elpártoltatok, lelki paráznaságot követtetek el. Sőt, az ő helyzetük olyan értelemben még súlyosabb, hisz az se rázta meg őket, akkor se tértek meg, amikor látták az északi ország büntetését. Nem vonták le a következtetéseket magukra nézve.

    Mi ennek az igének a mai üzenete?Ma ezt így mondhatnánk: Izrael a világ és Júda az egyház. A világ eltávolodott Istentől és az ő szolgálatától. A világ teljességgel a bűn útjára lépett. De hála Istennek, az egyházban jobb a helyzet, mondogatjuk. Mi még járunk templomba, mi még olvassuk a Bibliát, még igyekszünk valamennyire Isten akarata szerint élni, nálunk még jobb a helyzet! A kérdés az, hogy így van-e ez valójában?Vajon nem azt kell mondja ma az Úr a saját egyházára, népére: rátok még jobban haragszom, mert jóllehet tudtátok akaratomat, mégsem cselekedtétek azt, nem tértetek meg teljes szívvel hozzám.

     És ezzel az Úr pontot is tehetne a dolgokra. Azt mondhatná: a világgal nincs mit kezdeni, de az egyházban sem jobb a helyzet. Nem lesz itt már semmi, se a világból, se az egyházból. De az Úr nem ezt mondja, hanem erőteljes szavával megtérésre szólítja fel népét. Megtérésre hívja az északi országot, de a délit is,megtérésre hívja a világot, de az egyházat is. Szófogadatlan fiak!.Itt tehát a fiakról, az Isten gyermekeiről van szó, mert azok szófogadatlansága sokkal inkább fáj, mint a világ fiainak engedetlensége. Egy szülőnek is sokkal jobban fáj az, ha az ő gyermeke a szófogadatlan, mint ha a szomszédé az. Isten tehát nyitva hagyja a visszatérés lehetőségét minden ember számára. Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mondja Jézus. Adtam elődbe egy nyitott ajtót, mondja szintén Jézus  Jelenések könyvében.

            Mi ennek a hívásnak az alapja?Miért nem adja fel az Úr a reményt, miért nem mond le a népéről, az ő egyházáról? Miért van az, hogy még mindig hangzik a megtérésre hívó szó. Erre maga Isten ad választ. Én férjetekké lettem nektek. Az Úr a Bibliában nagyon sokszor hasonlítja az ő népéhez való viszonyát egy házassághoz. A házasság a legszorosabb kapcsolat, ami létezik ezen a földön két ember között. A házasságban a férj és feleség mindent megoszt egymással, egy a testük és lelkük és megígérik egymásnak, hogy ők jóban és rosszban egyaránt kitartanak egymás mellett, amíg csak a halál el nem választja őket.. Az Úr ilyen szoros, életre szóló közösséget akar az ő népével. S ezt az Úr komolyan is veszi. Azokat is szereti, akik elfordultak tőle, sőt még azokat is, akik megtagadták a vele való közösséget.

De az is hangsúlyos ebben az igében, hogy aki ezt a közösséget megtagadja, az már nem mentegetheti magát. A bűn, az engedetlenség nem egy tragikus sors, ami csak úgy nyakunkba szakad. Mindenkit súlyos felelősség terhel azért, ha hűtlen lett az Úrhoz, aki más istenekhez pártolt. Az úr népének minden hűtlensége és hitetlensége ellenére hívja őket vissza: jöjjetek vissza, térjetek meg, mert én férjetekké lettem és én örökre az is maradok. Itt már újszövetségi magasságokban,, itt már Jézus Krisztus hívja menyasszonyát, aki vére árán hívja vissza, hívja megtérésre a tőle elszakadókat.

            De itt mégis az áll, hogy egy városból csak egyet, egy nemzetségből csak kettőt hív el az Úr. Hogyan kell ezt értenünk?? Hisz ez valóban nagyon kevés lenne, hisz Asszíriába százezreket hurcoltak el. Azt jelentené ez, úgy kell értelmezni ezt az igét, hogy Isten csak nagyon kevés embert akar megtartani, üdvözíteni?S ha ez így lenne, akkor ki lenne az az egy az a kettő, aki üdvözülhetne, aki megtartatna? Vigyázzunk, nehogy félre értsük ezt az igét. Az Úr ezt az igét Asszíria irányába mondja el, de senki se akar ott rá hallgatni. Az elhurcoltak közül senki se kar az Úrra figyelni. De ekkor az Úr azt mondja: ha nagy tömegek nem is akarnak rám hallgatni, nekem engedelmeskedni, akkor az az egy vagy az a kettő, aki kész meghallani a hívást megtartatik. Én azt az egyet, vagy azt a kettőt is megbecsülöm, értékelem.

            Itt nem az üdvözülők számának a korlátozásáról, beszűkítéséről van szó, hanem épp ellenkezőleg:  az Úr tágra nyitja az üdvösség ajtaját minden ember előtt. Ne csak egy jöjjön, ne csak kettő, hanem jöjjenek sokan, jöjjön mindenki. Jöjjön mindenki, aki az Úr szavát komolyan veszi, aki az Isten Krisztusban megjelent szeretetét megérti és elfogadja.       

            Amikor az üdvösségről van szó, ne nézzünk másokra. H te egyedül lennél egy városból, egy népből, egy közösségből, akkor is gyere. Mert Jézus Krisztus azt ígérte, hogy ő senkit ki nem vet azok közül, akik hozzá jönnek

Ilyen kevesen üdvözülnek?                                                             Lőrincz István

Tanulságos igék Jeremiásról 1

Tanulságos igék Jeremiásról 1

Text:” Mit látsz Jeremiás? Azt feleltem: mandulavesszőt látok. Erre azt mondta az Úr:gondom van igémre, hogy beteljesítsem azt.” (Jer.1,11-12)

   Ha Isten seg1t az elkövetkező évben Jeremiás könyvével fogunk foglalkozni. Tudjuk azt, hogy Jeremiás papi családból származott, Kr.e. 626-ban kapta elhívását, és szolgálata kb. 58O-ig tartott. Azt is tudjuk, hogy ez egy rendkívül nehéz, hányatott idő volt Júda országának az életében.

    E próféta élete egészen másképp zajlott lee, mint ahogy ú azt előre elképzelte. Ez velünk is így van többé-kevéssé. Sokszor a mi életünkben is jöhetnek váratlan fordulatok.. Néha nehéz feladatok várnak ránk s feltesszük a kérdést: hogy tudok én mindezeknek eleget tenni? Pedig mindent el kell követni, hogy az elvárásoknak megfelelhessünk. Sokszor azt is mondogatjuk: ha így vagy úgy lett volna, ha másképp alakulnak a dolgok. De nagyon jól tudjuk, hogy ezek a megfontolások semmit sem segítenek rajtunk.

   Jeremiás tehát papi családból származott, ma azt mondanánk: papfiú. Úgy gondolnánk, hogy számára egyértelmű lett volna az, hogy ő is ezt a hivatást válassza. De az Úr azt mondta neki: nem pap leeszel, hanem próféta, méghozzá népek prófétája. Egy nehéz időre esett a prófétai szolgálata, amikor a népek között sok forrongás, feszültség volt. Jeremiás nem csak a saját népének, hanem a körülötte lakó nemzeteknek is kellett hirdesse Isten igéjét. Mert az Úr az egész föld Királya. Egy óriási feladat tornyosul a próféta előtt, nem   erre teljességgel alkalmatlannak érzi magát ennek elvégzésére. Megpróbál minden kibúvót, kifogást felhozni, hogy megszabadulhasson e nehéz küldetéstől. Fiatal vagyok, nincs még tapasztalatom, természettől fogva félénk ember vagyok. Ezt mindenki átéli, akit az Úr valamilyen feladatra elhív. Talán azt gondolnánk mai gondolkozásunkkal, hogy Jeremiás beiratkozik egy képzésre, kurzusra, hogy jobban elsajátítsa a prófétaság mesterségét, hogy megtanulja miként kell a félelmeit legyőzze. De ő ezt nem kell tegye, mert ha az Úr elhív valakit egy feladatra, akkor ő azt alkalmassá is teszi annak elvégzésére.  dolog tulajdonképpen nagyon egyszerű. Neki csak figyelni kell az Úrra, és tovább kell adnia, amit az Úr szájából hallott.

   Az Úr megerősíti őt elhivatásában  Mert egyáltalán nem könnyű az a feladat, amire az Úr Jeremiást elhívja. Írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Ezek közül négy negatív dolog és csak kettő pozitív. Először irtani, rombolni, hogy utána az így megtisztított helyen lehessen plántálni és építeni. Ez ma sincs másképp. Az ige egy kétélű kard, először minden emberit le kell romboljon bennünk, hogy utána felépülhessen bennünk az, ami az Úrtól van, ami az ő munkája bennünk.

   Hogyan történik ez? Ezt is megtanulhatjuk Jeremiástól. Miközben a próféta a küldetésén gondolkodik, az Úr egyszer csak azt kérdi tőle: mit látsz Jeremiás? Biztos valami egészen különöset, mert ha valaki különös küldetést kap, akkor az Úr annak valami rendkívülit  mutat. Jeremiás egy mandulavesszőt lát. Ez egy kicsi és mindennapi dolog, mert az Úr minket egészen egyszerű dolgok által tanítani. Nem ritka volt az, hogy az Úr az állatok viselkedése által tanította, nevelte népét.

    Nos, Jeremiás egy mandulavesszőt lát, először nem tudja, hogy mit akar jelenteni, de az Úr megmagyarázza. Mert ezzel a látással az Úr bátorítani, erősíteni akarja prófétáját az ő küldetésében.Azt mondja neki, hogy ő őrködik az ige felett, hogy beteljesítse azt Első hallásra ezt nem igen értjük, hisz mi köze van a mandulavesszőnek ahhoz, hogy az Úr őrködik az ő igéje felett?A héber nyelvben itt egy szójátékot találunk. A „mandulavessző” és a „gondoskodni, őrködni ugyanazon mássalhangzókból áll. Kálvin így is fordítja: vigyázó, őrködő vessző. Tudjuk azt is, hogy a mandula az egyik legkorábban virágzó növény. Mikor a többi fa még téli álmát alussza, a mandulavessző már kezd bomlani.. Olyan Izraelben, mint nálunk a som, jelzi, hogy a tél elmúlt és itt van a tavasz. Az Úr ezzel azt akarja mondani: ahogy a mandula már korán felébred, úgy ébredek én is korán, hogy vigyázzak az én igémre, ígéreteimre, hogy beteljesítsem azokat.       

        Ez egy hatalmas bátorítás volt Jeremiás számára, aki egy nagyon nehéz feladatot kapott, olyan feladatot, ami felülmúlta az erejét. De az Úr bátorítja, hogy neki tulajdonképpen semmit se kell tennie, mert mindent az Úr fog elvégezni. Az ő feladata csak annyi, hogy a hallott igét hűségesen tovább adja azoknak, akikhez az Úr küldte. De a beteljesítés már neem az ő műve.

   Ez egy hatalmas bátorítás a mi számunkra is, akik egy egészen más időben, egészen más körülmények között élünk Hisz mi is elcsüggedhetünk: vajon be fogja Isten teljesíteni az ő ígééreteit? Miért olyan kevés az eredménye a lelki munkának? Miért nem térnek meg az emberek, miért hagyják el ma olyan sokan az egyházat, a hitet, Istent? Amikor ezek a kérdések gyötörnek, az Úr azt mondja: ne félj, ezeket a nehéz kérdéseket merd rám bízni. Mert a lelki életben is vannak „téli” időszakok, amikor hidegség, mozdulatlanság van. Az Úr ilyenkor azt mondja: nézz a mandulavesszőre. Amikor a természet alszik, a mandulafa már virágzik.. Így vigyázok én is a te életedre, hogy abban Isten ígéretei mind beteljesedjenek.

   De honnan tudhatom én ezt? Nyilván, mi nem maradhatunk Jeremiásnál, hanem túl keell lássunk a mi legfőbb Prófétánkra, akiben Isten minden ígérete igenné és ámenné lett. Jézus Krisztus az egyetlen garanciája, biztosítéka annak, hogy Isten ígéretei a mi életünkben is be fognak teljesedni.

    Az Úr be fogja tölteni azokat az ígéreteket, amiket nekünk adott. Ő vigyáz reánk, hogy Isten dicsőséges terve, a megváltás teljességgel megvalósuljon a mi életünkben. Higgyük azt, hogy ő vigyáz ránk a mi földi életünk egész idejében, de ő fog őrködni poraink felett is, hogy amikor a halál tele elmúlik, a feltámadás tavasza kisarjadjon sírunkból és mi beléphessünk Isten dicső országába. Ne csüggedjünk hát, hanem bízzunk ígéretében.

  

    

Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére

Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére  És.6O,1 alapján

1Nap  Háromféle készülés Jézus jövetelére Text.És.6O,1

            Isten kegyelméből újra elérkeztünk ehhez az áldott ünnephez, hisz ebben az évben is Karácsony megünneplésére készülünk.Őseink szép szokása szerint egy egész héten át hallgatjuk az igét, ami felkészít minket az ünnep fogadására és az Úr szent asztalához való járulásra. Karácsonykor még jobb helyzetben vagyunk, hisz ott van nekünk az adventi idő, aminek szintén az a célja, hogy jól felkészüljünk az ünnepre. A felkészülésre nagy szükség van. Lehet, hogy mi ezt nem látjuk annyira fontosnak, hisz talán azt mondjuk: óh, én már annyiszor ünnepeltem ezt az ünnepet, de Isten igenis nagyon fontosnak tartja, hogy most is készülődjünk, hisz ő maga szólít fel: kelj fel, világosodjál, a revideált Károli fordítás ezt így mondja: ragyogjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége megjelent rajtad. Ez nem más, mint egy komoly felhívás, felszólítás a készülődésre.

            Vajon készek vagyunk-e engedelmeskedni ennek a felhívásnak, vagy azt mondjuk: minek készülődni, hisz Krisztus több mint 2OOO éve eljött, megszületett? Pedig kell, mert Krisztus valóban eljött testben 2OOO évvel ezelőtt, de ő el akar jönni a mi szívünkbe is az ő Szentlelke által és majd újra el fog jönni ítélni élőket és holtakat. Mindkét jövetelre nagyon komolyan kell készülni, a szívünkbe való jövetelére és végső jövetelére egyaránt. Hisz mi Karácsony után is adventben élünk, várjuk az ő dicsőséges megjelenését, visszajövetelét.

            Ezért keljünk fel, mozduljunk meg, készüljünk, tegyünk meg mindent, amit tőlünk kér, hogy méltó módon várhassuk őt. Három módon készüljünk.

            Először is a megtérés által. Mert a megtérés épp felkelést jelent, felkelést a bűnből, a hitetlenségből, a sötétségből. Mert ha nem kelünk fel, akkor a bűnben fogunk meghalni, ahogy Jézus mondja. Ez egy mennyből jövő szózat, ez egy mennyiei hang: térj meg. Mert Jézus Krisztus jövetele is mutatja azt, amit már a próféta hirdetett, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy térjen meg és éljen. Mi mi magunktól soha nem kelnénk fel és más sem költene fel minket, de Isten felkölt, Isten felszólít: kelj fel, indulj el, térj meg, támadj fel a halálból, indulj el az életre. Milyen nagyszerű dolog, hogy mi ezt megtehetjük, hogy engedelmeskedhetünk a megtérésre hívó szónak. Mert az kegyelem, hogy meg lehet térni, míg tart a kegyelmi idő.

            A második dolog így van az igében: ragyogjál, világosodjál! Talán most először az életedben. Ne maradj továbbra is a sötétség gyermeke, ne tégy úgy, ahogy az első ember tette, hogy elrejtőzött az Úr színe elől a kert fái közé. Nem, merj előre lépni. Merj kilépni a sötétségből, a homályból. Hozd a világosságra a bűneidet és a félelmeidet. Az Úr hív magához és nem azért hív, hogy elítéljen, hogy kárhoztasson, hogy megszégyenítsen, ő azért hív, hogy üdvözítsen, és megbocsásson. Milyen különbség van Jézus és az emberek között. Jól ismerjük a történetet, amikor az írástudók és farizeusok egy paráznaságon rajtakapott asszonyt hoznak Jézus elé azért, hogy Jézus kimondja rá a halálos ítéletet, hogy megkövezzék. Ők a bűnös halálát akarták, de Jézus azt mondta: nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél. Jézus világosságában lelepleződik ugyan a mi bűnös voltunk, de ugyankkor el is fedezi a bűnt Jézus vére. És a bocsánat után pedig lehet világosságban járni, tisztaságban és szentségben. Ne féljünk hát belépni a fénybe, az jó lesz nekünk.

            A harmadik az, hogy az ige azt is megindokolja, hogy miként lehetséges a megtérés, miként lehetséges a világosságban való járás? Azért, mert eljött világosságod. Ez egy csodálatos szó, ez egy prófétai szó, ez adjon nekünk átütő erőt a felkészülésre: jön a világosságod. Mert mi nem tudtunk volna a magunk erejéből hozzá menni. A földről nem vezet út a mennybe, csak a mennyből vezet út a földre. Ha ő nem jött volna el hozzánk, mi soha nem indulhattunk volna el felé. Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket, mondja János apostol. Ő tette meg az első lépést, az övé a kezdeményezés, hogy úgy mondjam, ő már mindent előkészített, hogy mi is előkészülhessünk.

            Ő jön s újra el fog jönni. Mi pedig épp ezért induljunk, épp ezért készüljünk fogadására. Egy földi vendég, egy rokon fogadására, egy nagyobb rangú vendég fogadására mennyire készülünk.. Hát épp Jézus, az Isten Fia jövetelére ne készülnénk, ne tennénk meg mindent, ne mozdulnánk meg? De igen, mi is indulunk elébe, várjuk őt, befogadjuk őt szívünkbe.

2 Nap Fénysugár a sötét éjszakában Text.És.6O,1

            Jön a világosságod, ez az üzenet, ami Istentől jön, ami a mennyből hangzik felénk, emberek felé, akik a sötétéségben járunk Vagy lehet, hogy nem sötétségben, hanem olyan félhomályban, amit a mi mesterséges fényeink állítottak elő. De ez nem elég. Az igazi világosság, a negybetűs Világosság el kell jöjjön a mi sötétségünkbe, mesterséges fényeink homályába. Ez a világosság meg fogja szűntetni azt a sötétséget, amibe mi beleszülettünk, és amiben mi szeretünk élni.

            Meg fog látszani, hogy azok a fények, amiket mi tudtunk előállítani, azok nem igaziak, csak azt az illuziót adják, hogy fényben járunk, de valójában mégis a sötétségben maradunk. Ilyen mesterséges fény példáúl a tudomány vagy a kultúra fénye. Mennyire hitt ezekben az emberiség!

             Mekkorát remélt ezektől, de mit tett az ember a tudománnyal? Szörnyű tömegpusztító fegyvereket gyártottunk. És mi lett a kultúránkkal? Hideggé, szeretet nélkülivé tette ezt a világot.  Hogy be tudunk süllyedni a sötétségbe!

            De nem csak belesüllyedünk abba, hanem járunk is abban, ahogy Ésaiás próféta mondja a 9-ik fejezetben. A sötétségben való járás három dolgot jelent.

            Először is nem látjuk Istent. Nem látjuk őt az életünkben, nem látjuk őt az életünk eseményiben, úgy gondoljuk, hogy mindent a vak sors vagy a végzet irányít. Nem látjuk Jézus Krisztust, az ő áldozatát, szeretetét és kegyelmét. De milyen jó, hogy miközben mi nem látjuk őt, Jézus lát minket Látja azt is, hogy mi sötététségben vagyunk, hogy mi bűnben élünk. És ő jön hozzád a sötétbe. Nem mi megyünk hozzá, hanem ő jön el a sötétségünkbe. Ez nekünk reményéget ad. Amikor én nem látom a világosságot és nem tudok kiszabadulni a sötétségből, ő lát engem, jön hozzám a sötétségbe, éspedig nagyon személyesen: jön világosságod. Nem e világhoz jön, nem általában az emberekhez, hanem épp hozzád, kifejezetten hozzád jön.

            Másodszor, aki a sötétéségben jár, az nem csak Istent nem látja, hanem a felebarátját sem. A sötétségben az ember elveszti látását a felebarát irányába is. A sötétségben az emberek elmennek egymás mellett, vagy épp összeütköznek egymással vagy eltapossák egymást, mert ezt akarja a sötétség fejedelme. Ő abban leli örömét, hogy az emberek öljék egymást, hogy ne törődjenek egymással, ne segítsenek egymáson. A Sátán emberölő volt kezdettől fogva és mekkora sikere van! Mennyi gyilkosság van, szinte nincs oly nap, hogy a hiradó ne számolna be gyilkosságokról. Amerikában minden napra esik egy lövöldözés, amiben emberek ezrei veszítik életüket. Nem is beszélve a háborúkról, amik a föld bizonyos pontjain most is folynak. Az emberek ma nem törődnek egymással. Kainnal együtt kérdezik: avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?

            De ha eljön a világosság, a nagybetűs Világosság, akkor már látjuk Istent és látjuk egymást. Mert ez az isteni világosság eljövetelének a célja: egymást újra az Isten fényében látni. A karácsonyi történetben olvassuk a pásztorokról, hogy Isten dicsősége körülvette őket. Egy holland igehirdető elképzeli, hogy azelőtt épp veszekedtek vagy épp verekedtek, talán épp véres volt a kezük, arcuk, s akkor egyszer csak Isten világosságában látták egymást, úgy hogy a másikért is megszületett a világ Messiása. Mi pedig már úgy tekinthetünk egymásra, mint akikért meg is halt és fel is támadott az Úr Jézus Krisztus.

            De ha eljön a világosság, akkor már nem csak Istent és nem csak egymást látjuk, hanem látjuk önmagunkat is. Látjuk azt, hogy mi mindnyájan milyen bűnösök, milyen gonoszok vagyunk, de azt is, hogy Isten mit akar belőlünk kihozni, hogy mi magunk is  sötétségből világossággá kell lennünk Jézus Krisztu ki meri mondani a tanítványinak: ti vagytok a világ világossága és úgy fényljék a ti  világosságotok az emberek előtt, hogy lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

            A világosság már eljött, a kérdés most már csak az: befogadjuk-e, várjuk-e? Készek vagyunk-e befogadni a világosságot,hogy vele valami egészen új kezdődhessen az életünkben, hogy már lássuk Istent, lássuk a felebarátot és lássuk önmagunkat az ő világosságában? Hátha vonzóvá és kívánatossá tudnánk tenni mások számára is a világosságban való életet!

3 Nap Nem a sötétség, hanem a világosság jön Text.És.6O,1

            Világosságod jön, mondja a próféta és mi pedig megkérdezzük: mivel érdemeltük mi ezt ki? Persze, mi más esetekben szoktuk feltenni ezt a kérdést, olyankor amikor valamilyen próba, szenvedés ér, s ilyenkor vádlóan kérdezzük: mivel érdemeltem én ezt ki? Miért próbál engem az Isten? El kell mondjuk, hogy ez a kérdés teljességgel helytelen, teljességgel hamis.

            Mert ha a Bibliát olvassuk, megismerjük, akkor mi igent mondunk arra, amit az úrvacsoraosztáskor szoktunk mondani: bűntetést, halált és kárhozatot érdemlünk. Erről nem csak egy ige szól, hanem rengeteg ige, mind az Ó, mind pedig az Újszövetségben.

            Ha mi ezt megértjük, persze olyan nehezen megy ez, akkor elnémul ajkunkon a panasz, ami egyúttal vád is Isten felé, mert bármilyn nagy is a próba és a szenvedés, amit el kell hordoznunk, az még minddig csekélység ahhoz képest, amit érdemlünk, ami a bűntetés, halál és kárhozat. A Szentírás nem győzi magasztalni Isten nagy szeretetét, példáúl a 1O3-ik zsoltárban ezt olvassuk: könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, nem bűneink szerint cselekszik velünk és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

            Miért kell meglátni azt, hogy mi mit érdemlünk? Azért, hogy meglássuk annak nagyságát és dicsőségét, amit kaptunk. A Káté ezt így fogalmazza meg: miért kell megismerjük nyomorúságunkat? Hogy utána lássuk meg, hogy milyen nagy dolog a megváltás, és hogy ez indítson bennünket hálaadásra. Hogy tudjuk mondani, ugyancsak az előbb idézett 1O3-ik zsoltár szavaival : áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Csak az tud csodálkozni Isten jóságán és kegyelmének nagyságán, aki előbb meglátta nyomorúságát és kárhozatra méltó voltát. Az ilyen ember tudja vallani a 118-ik zsoltár szavaival: keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át a halálnak.

            Egy olyan ember tehát, aki magát megismeri, aki belátja, hogy bűnei miatt bűntetést, halált és kárhozatot érdemel, az soha nem fogja feltenni a kérdést: én ezt mivel érdemeltem, vagy miért ver engem az Isten? Miért engedte meg ezt vagy azt az életemben? Az ilyen kérdéseket csak az teszi fel, aki magát jónak és igaznak tartja Isten előtt és úgy gondolja, hogy ezért Isten is tartozik neki..

            De az az ember, aki magát Isten világosságában megismeri, hogy milyen nagy az ő bűne és nyomorúsága, az mindig csak hálás lesz Isten iránt, még a próbákért, szenvedésekért is hálát fog adni Istennek. Mert, ha meglátja az ember hogy milyen bűnös és nyomorult, akkor nem azt várja, hogy a világosság jöjjön, hanem épp ellenkezőleg: a bűntetést. De nem a sötétség jön, hanem a világosság, akkor már a kérdést így teszi fel: minek köszönhetjük azt, hogy a sötétség helyett világosság jön s azt mivel érdemeltük ki? Hát mi semmivel.

            Amikor ott a Jordán partján a nagy tömegben, egyszer csak megjelenik Jézus és közeledik Keresztelő János felé, hogy megkeresztelkedjék általa, akkor János felteszi a kérdést: te jössz énhozzám? És ez az a kérdés, ami ebben az a adventben, ezen a Karácsonyon is kell foglalkoztasson minket, hogy nem a megérdemelt sötétség, hanem a meg nem érdemelt világosság jön hozzánk. Ez nem az én cselekedeteim megfizetése, nem az emberi teljesítmény megjutalmazása, hanem az Isten szíve indult meg rajtunk, az örökkévaló Isten könyörült meg rajtunk

            Jézus Krisztus azért jött, hogy mint a világ világossága magára vegye az én sötétségemet, el egészen a pokolig való alászállásig, azért, hogy nekem már soha ne kelljen a sötétségbe mennem, hanem enyém legyen az élet  világossága.

            Mivel érdemeltem én ezt meg? Hát semmivel! Ezt nem én érdemeltem, ez az ő áldozata, az ő vére által lehetséges. Soha nem felejthetjük, hogy mi a világosságot, a kegyelmet ingyen kapjuk, de ő nagyon drága árat fizetett ezért. Ezt teszi teszi a hálánkat súlyossá és értékessé. Ha ő így szeretett, akkor mi sem felelhetünk fél szívvel, felületesen, nem maradhatunk hálátlanok, miután ezt a nagy kegyelmet megkaptuk.

            Ó, bűnös ember, mekkora kegyelemben részesültél, ne feledd ezt soha, légy nagyon hálás ezért.

4 Nap A világosság a sötétségbe jön. Text És.6O,1

            Eddig azt láttuk, hogy a világosság eljövetele milyen nagy dolog az ember számára. De a mai alkalommal azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelentett ez az Isten számára. Mert Jézus azt mondja a Hegyi Beszédben: így üldözték előttetek a prófétákat is, mert a próféták is a világosság hordozói voltak, a világosságról tettek bizonyságot. Nem a nagybetűs Világosság voltak ők, hanem annek előkészítői, előhírnökei.

            István vértanú, a nagy védőbeszédében elmondja: a próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették ennek az Igaznak az eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti.(Ap.csel.7,52)

            Jézus is több ízben jelentette az ő szenvedéseit, hogy ő sokat kell szenvedjen, hogy emberek kezébe kell adasson, hogy meg fogják ölni, hogy harmadnap feltámad. Gondoljuk csak meg, hogy Isten küldi a világosságot annak ellenére, hogy tudja, hogy az emberek hogyan fogják azt fogadni, hogy mit fognak tenni a világossággal. Tudja azt, hogy bűnös emberi kezek fogják ezt a Világosságot megragadni és fényét ki fogják oltani. Tudja, hogy a gyűlölet, a megkeményedés rettenetes sötétésége fogja fogadni. Mi elmennénk egy olyan helyre, ahol eleve tudjuk, hogy kedvezőtlen fogadtatásban részesülünk, ahol fennáll a veszély, hogy megfognak és megölnek? Semmiképpen sem! De Isten küldi a Fiát és Jézus jön annak ellenére, hogy tudja, hogy mi fogja őt várni.

            Ez a fény jön mindenek ellenére, annak ellenére, hogy az emberek nem fogják megköszönni, nem fogják azt mondani: Isten hozott. Sőt, annak ellenére jön, hogy ellenségeskedés és erőszak vár rá. Mivel az emberek mindig jobban szeretik a sötétéséget, mint a világosságot. Milyen fontos üzenet van ebben a mi számunkra is. Hogy vigyük a világosságot oda is, ahol nem köszönik meg, sőt oda ahol arra lehet számítani, hogy gyűlölet fogja azt fogadni. Vigyük oda is, ahol minden olyan reménytelennek látszik, ahol eddig úgy gondoltuk, hogy olyan nagy a sötétéség, hogy azt már semmilyen világosság nem tudja áttörni.

            Az, hogy ez a világosság jön, ez a világ legnagyobb csodája, a világ legnagyobb eseménye, még akkor is, ha ott ezt 2OOO évvel ezelőtt csak néhány ember észlelte és értékelte, ha csak néhány pásztor, majd a bölcsek jöttek el leborulni előtte.

            A Biblia azt tanítja, hogy ennek így kellett lennie. Így akarta az Atya, aki küldte a világosságot és így akarta a Fiú, aki maga volt a Világosság.

            Tudjuk azt, hogy ez nem volt könnyű Jézus Krisztu számára. A Gecsemáné kertben Jézus kétszer is kérte az Atyát, ha lehetséges múljon el tőle a pohár, de utána ki tudta mondani: ne az én akarataom legyen meg, hanem a tiéd Atyám!

            Gondoljunk csak bele, úgy jönni világosságként, hogy tudod, ki fognak oltani, úgy jönni Szabadítóként, hogy el fognak fogni, meg fognak kötözni, meg fognak ölni. Úgy jönni a menny magasáágából, dicsőségéből, hogy tudod, hogy le kell szállni a Golgotán a legnagyobb sötétéségbe és alá kell szállani a poklokra. Úgy kell jönni, hogy magadra kell vegyed az emberi nemzetség bűneinek bűntetését.

            Milyen hatalmas okunk van a hálaadásra, az álmélkodásra. Hogy úgy szerette Isten a világot, hogy a világosságot elküldte a sötétségbe, hogy ha valaki befogadja a világosságot, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A Jézus eljövetele nem csak annyit jelent, hogy eljött a sötétségbe, hanem azt is, hogy nekem felajánlja a világosságot. Hogy nem az következett be, amit én jogosan megérdemeltem, hanem az, hogy amit pedig nem érdemeltem, azt ajándékba megkaptam. Hogy én, aki nem törődtem vele, azt kaptam, hogy ő megkeresett engem, hogy én, aki minden parancsolata ellen vétkeztem, kegyelmet nyertem és irgalmat találtam.

5 Nap Hogy a sötétség megszünjön Text.És.6O,1

            Nyilvánvaló, hogy az Ésaiás által megjövendőlt prófécia Jézus Krisztus születésével teljesedett be. De ugyanúgy érvényes ez Jézus Krisztusnak a mi szívünkbe való eljövetelére is. Pál majd fogja vallani: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ezzel Pál azt akarja elmondani, hogy az jászol, ami egykor Betlehembne áll, most ott áll az ő szívében is.

            Feltehetjük a kérdést: amikor ez a világosság eljön az egyes ember életébe, hogyan kell azt elképzelni, milyen alakban jön? Az mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy nem csecsemőként, nem közönséges gyermekként érkezik, hisz ez megtörtént 2OOO évvel ezelőtt, ott Betlehemben. Akkor hogyan történik az meg ami életünkben?

            Valaki ezt egyszer így fejezte ki: Jézus Krisztus mindig incognitóban jön, vagyis nem nyilvánvalóan, hanem elrejtetten, egy olyan módon, ahogy ő azt akarja, és nem úgy, ahogy azt mi akarnánk. Ezt az alakot nem ismerjük fel csak a Szentlélek munkája által. Ha ezt most a Lélek által nem látjuk meg, akkor soha nem is fogjuk meglátni. Senki sem vallhatja Úrnak Jézust, csakis a Szentlélek álktal. Lássuk hát, hogy milyen alakban jön felénk ez a világosság?

            Az első: az ige által. Jézus Krisztust nem lehet elválasztani az igétől, hisz benne az ige lett testté. Az az ige, ami kezdetben az Istennél volt, és ami által minden lett, ami lett. Az igében csodálatos világosság van, olyan világosság, ami semmi másban meg nem található. Ezért Isten igéje nélkülözhetetlen a mi számunkra. Az ige nélküli keresztyén elképzelhetetlen dolog. Ha azt mondja valaki, hogy ő keresztyén, de nem szereti Isten igéjét, annak a keresztyénsége nagyon is kétséges, megkérdőjelezhető. Tulajdonképpen nem telhet el egy nap sem az életünkben, hogy Isten igéjének a világossága ne világítsa meg életünket..

            Az igéből ismerjük meg Istent, az igéből tudjuk meg azt, hogy kicsoda ő. Istent bizonyos fokig meg lehet ismerni a teremtésből is, de igazán és teljesen csak az ő igéjében jelenti ki magát. Az igében van kijelentve, hogy ki Isten a mi számunkra, hogy mit tett értünk, hogy mi az ő terve a mi életünkkel. Az ige ugyanakkor azt is elmondja, hogy nekünk mit kell tenni, az igében napi tanácsokat, útmutatást kapunk arra nézve, hogy mit kell nekünk cselekednünk. Az ige megítéli az életünket, megmutatja hibáinkat, hiányoságainkat, bűneinket. Az ige megmutatja azokat a jó cselekedeteket, amiket Isten eleve, előre elkészített, hogy azokban járjunk.

            Az ige megvigasztal minket életünk nagy és mélységes szenvedéseiben. Az ige mutatja meg számunkra az örök élet útját, hogy nem csak földi életünk van, hanem örök életünk is. Az igében találjuk azt a rengeteg ígéretet, amit Isten számunkra ad.

            Az igében lehetnek nehezen érthető dolgok is, amiket talán senki sem tud  tökéletesen megérteni és megmagyarázni.. Gondolhatunk itt a Jelenések könyvére, de az ami az üdvösségünkhöz szükséges, az olyan egyszerű, hogy a kisgyermek is megértheti.

            Fontos, hogy az igét ne összefüggéséből kiragadva olvassuk, hanem vizsgáljuk meg mindig azt a környezetetet, amiben az ige megszólal. Ha az igét kiragadjuk az összefüggésből, könnyen tévtanításokhoz juthatunk. Nagyon fontos, hogy mielőtt igét olvasunk, kérjük a Szentlélek megvilágosító munkáját, hogy az munkálkodjon bennünk és világosítsa meg elménket és értelmünket.

            Nagy ajándék számunkra a hirdetett ige is, ez az igehirdetésen keresztül érkezik el hozzánk. Az igehirdetés olyan, mondja Kálvin, mint amikor egy édesanya felszeleteli gyermekei számára a kenyeret és falatok formájában szájukba adja. Az igehirdetés által az Úr karámjába vezet minket. Kálvin azt mondja, hogy mi boldogabbak vagyunk, mint a halottak, mert azok már nem hallgathatnak igehirdetést és nem járhatnak templomba.

            Az ige megértésében nagy szerepe van a hitvallásoknak is. Isten a reformáció idején a reformátoroknak nagy világosságot adott, hogy tisztán és világosan megfogalmazzák hitünk igazságait. Ezért az ige mellett jó, ha a hitvallásokat is olvassuk és az is nagyszerű, ha például a Heildelbergi Káté kérdéseit kívülről tudjuk.. Az ige megértésében sok áldást jelenthetnek a lelki köynvek, amit az előttünk járt nemzedékek megírtak. Vannak olyan írásmagyarázók, akiknek Isten nagyon sok ajándékot adott, hogy az igét magyarázzák, hogy abban mi jobban elmélyedhessünk.

            Szeressük hát az igét és éljünk azzal életünk minden napján.

6 Nap Világosság bennünk és általunk Text. És. 6O,1

            Egész nagyhéten erről  az igéről szólt az igehirdetés, és most a szentestén is még utoljára erről fogunk szólni. Eljöttünk erre a szép estére kicsinyek és nagyok, gyermekek, szülők, nagyszülők, hogy meghallgassuk gyermekeink, unokáink bizonyságtételét, de mindenekelőtt Isten drága szavát.

            Ebből az igéből hallottuk azt, hogy miként kell készüljünk Jézus jövetelére, aztán láttuk azt, hogy azért kellett jöjjön a világosság, mert mi nem láttuk sem Istent, sem felebarátunkat, sem önmagunkat, de láttuk azt is, hogy mekkora kegyelem, hogy nem azt kaptuk, amit érdemeltünk, hiszen mi a bűntetés, halál és kárhozat sötétéségét érdemeltük volna, de ehelyett a kegyelem világosságát kaptuk. Foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy a világosság annak ellenére jött, hogy tudta, hogy mi fogja őt fogadni, hogy Jézus annak ellenére jött, hogy tudta, hogy kereszt vár rá.  A tegnap este elkezdtünk foglalkozni azzal a gondolattal, hogy miként működik a világosság ebben a világban, az ige által, amiben minden ott van, ami az életre és üdvösségre szükséges.

            A mai estén arról fogunk elgondolkodni, hogy a világosság rajtunk keresztül kell áradjon. Jézusnak a Hegyi Beszédben van egy csodálatos kijelentése: ti vagytok a világ világossága. Ez Jézus egyik leghatalmasabb, legmonumentálisabb kijelentése, amit valaha is mondott.. Kinek mondta ezt Jézus akkor ott a hegyen? Nagyon egyszerű embereknek, olyan embereknek, akiket megvetettek, lenéztek, mert a legtöbben még írni, olvasni sem tudtak.

            Mi is egyszerű emberek vagyunk, bár írni és olvasni tudunk, de nincs különösebb poziciónk,nevünk ebben a világban. Ahogy én szoktam mondani, amolyan egyszerű, fapados emberek vagyunk.

            Jézus azt mondta, hogy ő azt akarja, hogy mi a világ számára világossággá váljunk. Miért? Azért, mert ez a világ sötétségben van. Persze a világ ezt soha nem ismeri el,, különösképpen a mai ember nem, a felvilágosult, a nagy tudással, ismerettel, műveltséggel rendelkező ember. Mi nem tagadjuk, hogy az ismeret, a tudás, a műveltség, a kúltúra semmi világosságot nem hozott a világ életébe, de nem hozta el az igazit, amire a világnak szüksége van. Hisz a tudás eredményezte azt, hogy az ember le tudott győzni félelmetes betegségeket, igazságosabbá és könnyebbé vált az emberek élete. De sem a tudomány, sem a kúltúra nem tud választ adni, az ember végső és nagy kérdéseire: mi az élet értelme, hogyan tudok igazán boldog lenni, hogyan tudom legyőzni a bennem és körülöttem levő gonoszt, van-e élet a halál után, mi lesz az ember örökkévaló sorsa? Nem döbbenetes az, hogy a tudás, az ismeret növekedésével együtt, megromlottak az emberi kapcsolatok, soha nem ment tönkre annyi házasság, mint manapság, soha nem voltak olyan önzőek, hidegek, szeretetlenek az emberek, mint épp most, a mi tudós és művelt világunkban? Mit művelt el a múlt században a világ egyik legműveltebb, legtudósabb nép, a német nép?

            Jézus itt azt mondja,hogy mi vagyunk a megoldás, mi mutathatjuk meg, hogy van igazi élet, és igazi boldogság, hogy meggyógyulhatnak az emberi kapcsolatok, hogy a gonoszt le lehet győzni. Azt is tudjuk, hogy Jézus mondott egy másik igét is, ami nagyon hasonlít ehhez és mégis nagyon fontos: én vagyok a világ világossága. Ezt a két igét soha nem szabad egymástól elszakítani. A keresztyén ember egyedül azért lehet a világ világossága, mert hit által élő kapcsolatban van azzal, aki magáról mondta, hogy: én vagyok a világ világossága. Jézus azért jött, hogy világosságot árasszon ebbe a sötét világba.

            Azt, hogy világossággá legyünk, ő maga végzi el bennünk. Pál azt írja az efézusi gyülekezet tagjainak: régente sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok. Ezt így mondhatnám: a keresztyén embernek van egy kisugárzása, még mielőtt megszólal, még mielőtt tesz valamit, már látszik rajta, hogy van benne valami, ami őt mássá teszi.

            Végül azt vizsgáljuk, hogy mit jelent a gyakorlatban az, hogy a világ világossága vagyunk? Nem kell itt bonyolult dolgokra gondolnunk, egyszerűen a fizikai világból tudjuk, hogy mi a fény hatása, ha a sötétéségben megjelenik, például ha rávetül a fény  a sötétben valamire. Hát egyszerűen látszik, hogy ki vagy mi van ott. A világosság nyilvánvalóvá teszi azt, ami a sötétéségben rejtve volt. A világosság leleplezi a sötétséget. Ahol egy kersztyén ember a Krisztus világosságával megjelenik, ott a hitetlen emberek meglátják, hogy lehet másképp élni, hogy ők eddig nem jól éltek. Észre fogják venni, hogy a keresztyén ember nem káromkodik és akkor ők meglátják, hogy az ő beszédükkel baj van. Ha egy józan életű ember olyanok közé kerül, akik túlzásba viszik az alkoholfogyasztást, azok meglátják, hogy velük is valami nagy gond van. Ha egy tiszta életű ember megjelenik, ott a paráznák meglátják, hogy ők nem élnek helyesen, amikor megcsalják férjüket vagy feleségüket. A keresztyén ember felmutat egy másik alternatívát, éspedig hogy lehet másképp élni, beszélni,  gondolkodni, cselekedni.

            De nem csak ennyi a világosság hatása, mert a világosság nem csak leleplezi a sötétséget, hanem azt is megmutatja, hogy miként lehet a sötétéségből kjutni, hogy van kivezető út a sötétéségből. Az ember legnagyobb problémája, hogy egy megromlott természettel született, mindnyájan így születtünk. S itt a nagy kérdés,hogy lehet-e ezen segíteni? Meg lehet-e változtatni az embert? A világ azt mondja, hogy az embert meg lehet változtatni a neveléssel, a tudással, a kúltúrával, a műveltséggel. Nem kétséges, hogy valamit lehet ezekkel változtatni az emberen, de gyökeres, döntő változást ezek nem tudnak hozni. A Biblia azt tanítja, Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy az embernek újjá kell születni. Az embernek nem egy kis változásra, ahogy mondani szoktuk, egy kis kozmetikásázásra van szüksége, hanem természetcserére.

            Karácsony este ,Jézus születése épp azt hirdeti nekünk, hogy ezt mi ezt ajándékba megkaphatjuk, hogy mi Krisztusban egy más természetet kaphatunk. A Krisztus eljövetelében Isten mindent megtett értünk, amit tehetett. Többet már nem tehet, de nem is akar tenni.

            És most, hogy a futbal nyelvén szóljak, a labda a mi térfelünkön van. Most a nagy kérdés az, hogy mi mi mit teszünk Jézussal? Két dolgot lehet tenni, be lehet őt fogadni , de azt is lehet mondani, amit a betlehemi vendégfogadós mondott Józsefnek és Máriának: nincs számotokra,  nincs számára hely. Megnyílhat vagy bezárulhat előtte a szívünk.

            Én befogadtam Jézust az életembe és vele járok, fogadjátok be ti is, és akkor beteljesül az ige, beteljesül a kedves gyermekének szava: kicsiny kis fényemmel világítani fogok.

            Ilyen ünnepet, és utána ilyen hétköznapokat kívánok nektek, amiben Jézus élete, a világ világossága felragyoghat a mi életünkben is..

(Ezen igehirdetési sorozat megírásakor felhasználtam J.J.Poort: Bij Dagen en bij nachten című áhítatos könyvét.)

                                                                                                Lőrincz István

           

Tanulságos igék a példázatokról 29

Tanulságos igék a példázatokról 29

Text. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”(Ján.15,5)

            A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázat is Isten szeretetéről beszél. A kérdés persze az, hogy miként szeret minket Isten? Erre a válasz egyszerű: a maga módján. Mi sokszor olyan Istent szeretnénk magunknak, aki a magunk módján szeretne minket, ahogy mi azt elképzeljük. Isten azonban a szeretetben is a maga útját járja és ez jól is van így. Ha mi kellene megmondjuk, hogy milyen legyen az Isten szeretete, az pontosan olyan lenne, mintha mi határoznánk meg az időjárást.

            Isten az ő szeretetét egy meghatározott időben és a maga módján mutatta meg. És mi ezt el kell fogadjuk. Aki ezt nem fogadja el, az egy egész életen át kételkedni fog abban, hogy Isten szeret és állandóan perelni fog Istennel, mert ő nem látja szeretetének jeleit az életében. Hogy miként szeret minket Isten, nos, ezt ebben a példázatban is elmondja nekünk Isten. Egy szőlőtőről beszél itt Jézus, egy különös szőlőtőről, ami nem olyan, mint a többi, egészen más. Ezért is nevezi igazi szőlőtőnek, amihez semmi más szőlőtő nem hasonlítható.

            Az Atya ezt az igazi szőlőtövet egy meghatározott céllal plántálta ide a mi földünkre. És ez a cél nem más, mint hogy megmutassa az ő szeretetét. A plántálás nem más, mint a Jézus testté létele. Isten fogta ezt a csodálatos növényt a paradicsomban, és átültette azt ide, a mi nyomorúságos földünkre. Mi már rég kiűzettünk a paradicsomból, de az Atya épp kétezer évvel ezelőtt ültette ide ezt a csodálatos növényt a mi földünkre, hogy itt növekedjen és hozzon gyümölcsöt. Krisztus születése óta az Isten szeretete visszavonhatatlanul itt van ezen a földön. Most már mindenki tudhatja, hogy benne az Isten szeretete jelent meg ezen a földön.

            De hol látszik meg az, hogy Isten a szeretet? Miben, miből ismerhető fel, hogy Isten szeretete jelen van a földön? Jézus erre azt mondja: nehogy valahol messze, nehogy a világban keressétek, mert ez a szeretet a szőlővesszőkben van és ezek vagytok ti!  Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. És ahogy a szőlőtő nyomja az életadó nedüt a vesszőkbe, úgy árasztja az Atya a szeretetét Jézus által belénk. Ez a szeretet ott van, ott található, ott érzékelhető, ahol emberek Krisztushoz ragaszkodnak, Krisztusból élnek, ahogy a vessző a tőhöz ragaszkodik és abból él.

            Itt mi csak ámulhatunk és csodálkozhatunk. Hisz már az is óriási dolog, hogy ez a szőlőtő itt van ebben a világban, de az még nagyobb csoda, hogy mi emberek ennek a csodás szőlőtőnek ágai, vesszői lehetünk. Ez nem a mi érdemünk, ezt nem mi végeztük el, hanem egyedül az ő kegyelme, kiválasztó szeretete, hogy ő minket méltatott arra, hogy ráoltson minket erre a nemes tőre. Egyedül a Krisztus kegyelme az, hogy ő haszontalan vadhajtásból, gyümölcsöt termő szőlővesszőt formált.

            Ez a közösség annyira bensőséges, hogy rögtön e példázat után Jézus az ő tanítványait barátainak nevezi. Az ember az Isten barátjává lehet. Még az is nagy dolog lenne, hogy szolgái lehetünk, de ő barátainak nevez minket. S teszi ezt annak ellenére, hogy tudja, hogy kik vagyunk s mit érünk, hogy lényünkben ott van a bűn s az Isten ellen való lázadás. Mi nem tehetünk mást, mint hogy ámulunk, csodálkozunk, örülünk és hálát adunk. Jézus barátjának lenni csak ahhoz fogható öröm, ami a mennyben van egy bűnös ember megtérésén.

            Ez a barátság Jézus számára nem volt olcsó dolog. Ő ezért drága árat fizetett. Egy ellenségnek barátságot felajánlani igen rizikós dolog és áldozatba kerül. Ez a barátság végső soron az ő életébe került. Most értjük meg azt, hogy amikor az Úr a bűnösök iránti szeretetéről szól, akkor miért beszél az összes növény közül épp a szőlőről. A szőlőés az abból készülő bor az ő vérére utal, amit értünk kiontott. Az Isten szeretete érettünk a keresztre ment.

            De az, hogy mi szőlővesszők vagyunk, hogy Jézus barátai lehetünk, nem csak Isten számára nem olcsó dolog, hanem a mi számunkra sem. A szőlővesszők nem dísznek vannak a szőlőtövön, hanem azért, hogy azon termés legyen, a szőlőfürt. Abban dicsőíttetik meg az Atya, hogy mi sok gyümölcsöt termünk és az ő tanítványai vagyunk. Mi már azok vagyunk kegyelemből, de igazából csak akkor leszünk azzá, ha gyümölcsöt termünk. És a még nagyobb termés érdekében ő megtisztít minket. A megtisztítás a kereszten már meg is történt. Ezt csak el kell fogadni, a bűnt le kell tenni. Nem kell azzal töltenünk életünk idejét, hogy megtisztuljunk. Aki Jézus barátja lett, az már tiszta, tiszta a kapcsolata Istennel, önmagával, felebarátaival. Isten azért tisztított meg, hogy mi legyünk szabadok a bűntől, és szabadok az Isten és a felebarát szolgálatára. Isten nekünk egy gazdag életet akar adni, sok szeretetet, mert jól tudja, hogy ennek a világnak erre van szüksége. Ezért akar a vesszőkön át szeretetet árasztani ebbe a világba.

            Ebben a példázatban is elhangzik az a mondat, hogy: maradjatok énbennem. A tanítványságot, a Jézus barátságát nem lehet kiérdemelni, sem kierőszakolni, ezt csak megkapni lehet. De el is lehet azt játszani, el lehet azt veszíteni, el lehet azt tékozolni. Ez kétféleképpen történhet. Az egyik mód, hogy vesszők vagyunk ugyan a szőlőtőn, de csak dísznek. Ó, oly nagy veszély az, hogy mi diszítjük az Isten házát, megtöltjük azt alkalomról-alkalomra, de innen kimenve nem igazán teremnek jó gyümölcsök az életünkben.

            De lehet úgy is, hogy elszakítjuk magunkat a szőlőtőtől és azt mondjuk: lehet egyház , Biblia, ige imádság nélkül is élni. Lehetek én jó és becsületes Jézus nélkül is. Biztos, hogy nélküle is sok jó dolgot lehet tenni, de ez nem gyümölcs. Ez nem tőle származik és így nincs örökkévaló értéke, nem fog megállni az Isten ítélő széke előtt. Emberek elfogadhatják, értékelhetik, ki is tűntethetnek érte, de Iszten elveti , tűzre veti ezt. Milyen borzasztó lenne, ha majd ott kellene szembesülni azzal, hogy mindaz, amit tettem, nem ért semmit az Isten országa számára. Jóságommal és becsületességemmel együtt ki leszek vetve a külső sötétségre.

            Érdekes az, hogy a János evangéliumában nem található meg a Hegyi Beszéd. Ezt a fejezetet azonban János Hegyi Beszédének nevezhetjük, hisz itt megtalálható az élet titka, küldetése, célja,: az Atya a szőlőműves, Jézus a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők. Krisztus ott van az élet középpontjában, ő a nagy Közbenjáró, aki átformálja életünket.

            Előbb azt mondtuk, hogy ez a példázat az Isten szeretetéről szól, most a végén ennek a szeretetnek még egy vonása ragyog fel és ez az, hogy Isten szeretete örök, mindvégig megmarad. Megmarad, akár elismerik, akár nem és akkor is megmarad, ha gyűlölet és harag veszi körül.

            Mi most egy olyan korban élünk, amiről Pál azt mondja, hogy a szeretet sokakban meghidegül. Mi hisszük, hogy van egy szeretet, ami nem fog soha meghidegülni és ez az a szeretet, amit az Atya Fiában plántált bele ebbe a földbe. Ez a szeretet mindent ki fog bírni, nem fog ártani neki se a gyűlölet, se a halál. Ezt a szeretetet lehet üldözni,  meg lehet feszíteni, meg lehet kövezni, ki lehet gúnyolni, de ez a szeretet mégis diadalmaskodni fog.

            Mert ez a szeretet a legnagyobb. Mi ezt a szeretetet fogadhatjuk magunkba és adhatjuk tovább. Boldogok vagyunk, ha ezt megtesszük.

Javasolt cím: Az igazi szólőtő                                                   Lőrincz István