Tanulságos igék Nóéról 7

„ És amikor ivott a borból megrészegedett:” 1Móz.9,21

            Gyülekezetünk egyik presbitere mentős sofőr. Ünnep előtt mondta, hogy sajnos az ünnep egyik napján is kell dolgoznia. Kérdeztem, hogy sok ilyenkor a munka, sok a riasztás? Mondja, hogy rengeteg. Ugyan mi, kérdezem én. Hát a sok részeg ember, akit alkoholos kómában kell kórházba vinni, s ami még szomorúbb, hogy köztük nagyon sok a fiatal, sőt kiskorú is. Ezen a legtöbb ember csak mosolyog, de sokkal inkább sírni kellene, hisz az alkohol, nikotin, kábítószerek nagyon sok ember, család életét teszik tönkre, rövidítik meg.

            A kérdés, hogy mi ennek az oka? Több mindent fel lehetne itt sorolni. Az, hogy sok embernek nincs támasza, biztos pontja az életében. Aztán a szenvedélyek mindig egyfajta menekülést jelentenek a valóság elől. Ez arra is jó, hogy az ember kibújjon a felelősség alól. Sok ember meg azért él ezekkel, mert úgy gondolja, hogy ez neki jár, így boldogabb lesz, élvezheti mindazon lehetőségeket, amiket az élet nyújt.

            Sajnos még Nóéról is azt kell olvassuk, hogy egy adott pillanatban részegen feküdt a sátra közepén. Szinte nem jön, hogy ezt elhiggyük. Hisz ő egy igaz ember volt és Istennel járt. Évtizedeken keresztül engedelmesen építette a bárkát és közben prédikált az akkori világ bűnei ellen. Átélte hitben az özönvizet, a bárkában való élet minden megpróbáltatását. Ma azt mondanánk: Nóé mindenben példaadó, példamutató keresztyén életet élt. És itt most azt olvassuk, hogy részegen s méghozzá meztelenül ott fekszik a sátra közepén.

            Nem tudjuk, hogy erre a részegségre mi adott okot. Lehetett volna egy nagy családi esemény, amit megünnepeltek, vagy valami nagy öröm? A Biblia csak annyit mond, hogy az özönvíz után Nóé gazdálkodásba kezdett, és így szőlőt is termesztett és bort is készített. Ebben önmagában nincs semmi rossz. A Szentírás szép szavakat mond a borról, példáúl, hogy az megvidámítja az ember szívét. Pál is ajánlja a sokféle gyomorbetegséggel küzdő fiatal munkatársának, Timóteusnak, hogy éljen egy kevés borral. Az italkedvelő emberek hivatkoznak is erre, persze a „kevés” szót legtöbbször kifelejtik.

            Nos, akárhogyan is történt, Nóé egy adott pillanatban túl sokat ivott. Próbálkozhatunk azzal, hogy mentegessük a bűnét, mondván, hogy még nem tudhatta a bor hatását, vagy talán egy olyan borfajtát ivott, aminek erősebb volt a hatása, vagy olyan finomnak találta, hogy többet ivott belőle. De ez nem változtat a tényen, hogy az eredmény szégyenletes lett: Nóé részegen, meztelenül, alkoholos mámorban ott horkol a sátra közepén. Egy olyan szent ember, mint ő, aki olyan lelki magasságokat járt be, ki olyan közel volt az Úrhoz, aki kegyelmet talált az Úr előtt, ma azt mondanánk: egy komoly, megtért, hívő ember, akiről már születésekor azt mondták, hogy meg fogja vigasztalni az embereket minden ő nyomorúságukban, nos épp ezzel az emberrel történik most meg ez a szégyenletes, botrányos dolog. Hogyan történhetett ez meg? Mert abban nem kéteelkedhetünk, hogy Isten igéje igaz és őszinte. A Szentírás nem takargatja, még csak nem is szépítgeti Isten gyermekeinek a bűneit, hanem őszintén és nyíltan elénk tárja. Innen is látszik, hogy a Biblia nem csak emberi könyv, mert akkor biztosan elhallgatná szereplői bűneit. Akkor ez az ige is hiányozna belőle.

            De miért mer a Biblia beszélni Nóé és a többi ember bűnéről is? Azért, mert a Szentírás nem a jó emberekről szól, akik kifogástalan magatartásuk által kiérdemlik a mennyet. Ha ez így lenne, akkor egy ember se üdvözülhetne. A Szentírás szegény bűnös emberekről beszél, akik rá vannak utalva Isten kegyelmére, bűnbocsánatára, Jézus vérére. Bármilyen nagyszerű ember is volt Nóé, nem ezért tartatott meg. Üdvössége neki is csak Krisztus által volt. Nehogy abba a hibába essünk, hogy embereket imádunk, dicsőítünk.

            De még egyszer térjünk vissza a botránkoztató képhez. A már idős, az annyi mindenen átment Nóé ott fekszik részegen a sátra közepén. Figyelmeztetés ez az idősödő embereknek, hogy nagyon vigyázzanak, mert idős korban olyan bűnökbe eshetnek bele, ami fiatalságuk idején nem történt meg. Sok hívő ember idős korában rombolja le azt, amit fiatalon szépen felépített. Figyelmeztessen ez a történet arra, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy engem ez vagy az a bűn már nem kísérthet meg. Sok áldott győzelem után is jöhet csúfos vereség.

            De mi a gyermekek reakciója apjuk részegségére? Kám érkezik először a sátorba és meglátja a részeg apját. Kiszalad és elmondja a két testvérének Sémnek és Jáfetnek. Nem olvassuk, de azt feltételezzük, hogy ezt nem mély szomorúsággal, hanem olyan pletyka szinten mesélte el. Azt kellett volna tegye, amit később a két testvére tett, hogy betakarja a mezítelen apját. Mert ez a részegség nem csak Nóét mérte le, hanem a fiait is. Mert sajnos a bűn rontása megmaradt azután is, hogy Nóé és családja áldozatot mutat be és olyan szépen új élethez kezd. A bűn megy tovább sajnos, Nóé részeg, Kám meg csúfolódó lesz. A hívő emberek, az egyház is nagyon vigyázzon, mert a bűn továbbra is az ajtó előtt leselkedik és ránk van vágyódása. De vigyázzunk arra is, hogy miként viszonyulunk a hívő emberek bűnéhez, mert lehet azon szórakozni, lehet csúfolódni, vagy lehet azt elfedező szeretettel hordozni, gyógyulást keresni, harcolni a bűn és következményei ellen.

            Nóé, miután kijózanodik és tudomást vesz a történtekről, megszólal. Különös, hogy eddig Nóénak egy szavát se hallottuk. A szavak nagyon súlyosak, Kámot megátkozza, Sémet és Jáfetet pedig megáldja. Minket ez megdöbbent s feltesszük a kérdést: ilyen súlyos dolog kellett kijöjjön ebből az egész részegségi történetből? Miért átkozódik Nóé a fia felett, miért nem maga felett mond mindenek előtt ítéletet? Sajnos Nóé bűnvallásáról egy szót se olvasunk, hadd reménykedjünk abban, amit Kálvin mond ennek a részenek a magyarázatánál, hogy Nóé azért odaállt Isten elé és bocsánatot kért a bűnére. Mert Isten gyermekeit épp erről lehet felismerni és megkülönböztetni a világ fiaitól. A világ fiai nem hogy nem bánják, hanem még dicsekszenek is bűneikkel, Isten gyermekei azonban megbánják bűneiket és bocsánatot kérnek Istentől s ha kell emberektől is.

            De itt most az Írás mégis azt mondja el, amit Nóé a fiainak mond. Nóé ezzel a beszédével prófétává lesz és világos választóvonalat húz Isten gyermekei és a világ fiai közé. De itt mégsem az átok a fontosabb, hanem sokkal inkább az áldás. És Isten igéje arra hív fel bennünket, hogy mi az áldást válasszuk, és az áldott néphez, az Isten népéhez való tartozást. Ez se tökéletes nép, mert ilyen nincs ezen a földön, és mégis a legnagyobb dolog ezen a világon a Krisztuis megváltott és megszentelt népéhez tartozni.

            Mi ebben a történetben se állhatunk meg Nóénál, mi ebben a történetben is Krisztust látjuk, azt a Krisztust, aki még a kereszten illetve a keresztrefeszítés előtt se fogadta el a bódító italt. Ő nem kábultan akarta elhordozni a mi bűneinket, hanem teljes józansággal és tudatossággal. Ő ezt azért tette, hogy még a részegség bűnében vergődőket, és minden más szenvedélyben és bűnben vergődőket is kiszabadíthassa megkötözöttségükből az Isten fiainak szabadságára.

            Pünkösdkor Isten  a józanság Lelkét küldte el nekünk, hogy mi abban járjunk. Adja Isten, hogy ebben az Új Évben is maradjunk józanok a szó legtágabb értelmében s így hordozhassuk életünkön Isten áldását.

                                                                                                Lőrincz István

Lehetséges cím: Nóé bűne-Isten kegyelme.

Tanulságos igék Nóéról 6

Text.: „Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.” (1Móz.9,14)

            Vásárlásaink alkalmával gyakran az a kérdés, hogy arra az árucikkre, amit épp megvásároltunk, mennyi garancia van? Van olyan, amire 1, van amire 2 év garancia van adva.

            Isten is vállal garanciát, még akkor is, ha ez a szó így nem szerepel a Bibliában. Ez a garancia a szivárvány. Ez az Isten garanciája arra nézve, hogy a világ többet nem fog özönvíz által elpusztulni. Isten meg fogja ettől őrizni az embereket és állatokat egyaránt. Isten tűrelmes lesz hozzánk. S ez egyfajta szerződés, egyfajta egyezség által érkezik hozzánk.

            Ez a vers arról szól, hogy Isten újat kezd az özönvíz után Nóéval és családjával. Ők a jövőt a szárazon kezdhetik el és folytathatják majd. Számíthatnak az Úr jelenlétére és segítségére. Hisz Ő megáldotta őket és azt a küldetést adta nekik, hogy töltsék be a Földet. Megadta nekik, hogy uralkodjanak a növényeken és állatokon, hogy azok nekik legyenek alárendelve, és azok eledelűl szolgálnak nekik. Persze erre azt mondhatnánk, hogy Isten ígérete elég kellett volna legyen nekik, többre miért is lett volna szükségük? De a Bibliában azt látjuk, hogy Isten az Ő szövetségét mindig megerősíti egy jel által. Ezt ráadásnak is lehetne nevezni. Ennek a ráadásnak, ennek a garanciának a jele a szivárvány. Ezek az Isten „extrái, bónuszai” mondanánk mi mai nyelven. Ilyenek a sákramentumok is, a keresztség és az úrvacsora. Ezek is garanciák, az Isten beszéde mellett.

            Milyen csodálatos az, hogy Isten az ígéret mellett szövetséget is köt, ez nagyon fontos a mi számunkra. Így van ez az emberek közötti kapcsolatokban is. Amikor egy nagyobb értékű tárgyat, házat vagy autót eladunk, nem elég az, hogy ígéretet teszünk annak kifizetésére, mert adás-vételi szerződést is kell írni, amelyben pontosan rögzíteni kell a kifizetés módját és idejét. A szó elszáll, a papír megmarad, szoktuk ilyenkor mondani. De mi ennek a szövetségnek a tartalma, mi áll a szerződésben? Hát az, hogy Isten a Földet és a rajta levő életet meg fogja tartani. Nem lesz már többé mindent megsemmisítő ítélet özönvíz formájában. Hogy ebben az ember ne kételkedjen, ezért adja Isten a szivárványt. Tudjuk, hogy a szivárvány az eső végén keletkezik, amikor még esik ugyan az eső, de a felhők már oszlóban vannak és szépen kisüt a Nap. Az Isten tűrelmének és kegyelmének a Napja ez.  A szivárvány önmagában is egy lenyűgöző jelenség a maga csodálatos színpompájával. Nem tudjuk, hogy Nóé előtt volt-e szivárvány? Az írásmagyarázók arra hivatkoznak, hogy ez előtt nincs szó fellegekről. S felhő és eső nélkül nincs szivárvány sem. Ez érdekes kérdés, de úgy se tudjuk megválaszolni, ezt is csak Isten tudja. De nem is fontos. A fontos az, hogy ma van szivárvány és mi gyakran láthatjuk azt az égen. És ez garancia nekünk is arra nézve, hogy Isten kegyelmes hozzánk. Milyen jó ezzel indulni az Új Évre. Milyen jó erre gondolni most az év elején és annak minden napján.

            A szövetség, amit a szivárvány jelképez, az Isten kegyelmének a bizonyítéka. A kegyelem pedig nem más, mint Isten meg nem érdemelt jósága, amivel megbocsátja és elengedi bűneinket. Ez a szövetség Isten kezdeményezéséből van, hisz erről azt mondja: az én szövetségem, az én ívem. Nóé nem kérte Istent, hogy egy ilyen jelet adjon. De Isten adja és Nóé bízhat abban, hogy ez a jel igaz,és ráépítheti egész életét. Ez nagy csoda. Isten az özönvíz után visszavonulhatott volna és azt mondhatta volna: az ember elbukott, csalódtam benne. S tudom, hogy az özönvíz után se lesz jobb, mint azelőtt volt. Az ember szívének gondolatja gonosz ifjúságától fogva. Az emberek éppúgy fognak vétkezni ezután, mint ahogy eddig is tették. Nóé is nemsokára részegen fog feküdni a sátra közepén. Az emberek fel fogják építeni a Bábel tornyát, hogy dicsőséget és nevet szerezzenek maguknak. Nem nekem fogják azt adni, hanem maguknak. Az embereknél semmi se fog megváltozni, minden úgy megy tovább, ahogy eddig is volt.

            A különös az, hogy az ember valóban nem változik meg, de megváltozik Isten. Nem azt mondja: a Föld lakosai vétkeztek. Ezért jött az özönvíz. Most újra vétkezni fognak, s ezért újra fog jönni egy újabb özönvíz. Az ember szíve nem változik meg, de Isten szívében változás történik, hisz nem semmisíti meg többé a Földet, hanem kegyelmes lesz hozzá és erre még garanciát is ad. Ez aztán a kegyelem, ami meg kell döbbentsen minket. Bárcsak el tudnánk csendesedni amikor a szivárványt látjuk, hogy milyen bűnösök vagyunk mi és milyen kegyelmes Isten! És itt ne csak a magunk bűnére gondoljunk, hanem mindarra a bűn-tömkelegre, ami ebben a világban történik. Ha egy picit is átgondoljuk, hogy csak egy nap leforgása alatt is mennyi bűn történik, akkor tényleg csodának fogjuk tartani, hogy Isten még tartja ezt a világot.

            Ez a szövetség azért is különös, mert a későbbi szövetségek, amiket Isten Ábrahámmal, Mózessel köt, s amit majd az Újszövetségben Jézus által köt, csak az Ő népére, az Isten népére vonatkoznak, csak azokra, akik hisznek. Ebben a szövetségben még nincs szó bűnbocsánatról és kiengesztelésről, megváltásról. Ez egy általános, egyetemes szövetség, amit Isten az egész világgal kötött, minden emberrel és minden állattal. Ez a szövetség nyilván nem örökre tart meg minket. Ez az Isten általános, egyetemes kegyelmének a szövetsége, de ami nem elégséges ahhoz, hogy boldogan élhessünk és halhassunk. Akkor hát mi a szerepe ennek a szövetségnek, amit természeti szövetségnek is szoktunk nevezni? Hát az, hogy valahányszor a szivárványt látjuk, arra gondolhatunk, hogy Isten nem vette le kegyelmes, gondviselő kezét erről a világról. Ő gondoskodik erről a világról, annak ellenére, ami ebben a világban történik. Ez a szövetség értelmet ad minden életnek, ami ezen a Földön van. Ez a szövetség azt mondja el, amit a Káténk olyan szépen fogalmaz meg: Isten ezt a világot mintegy kézen tartja és igazgatja. De miért tarja kézen, miért nem semmisíti meg? Hát azért, hogy az evangélium hirdettessék és az emberek megtérhessenek. Azért, hogy a misszió és evangélizáció még folytatódjék. De ez a szövetség felelőssé teszi az embert a világért, a környezetért. Nem bánhatunk felelőtlenül ezzel a Földdel.

            A szivárványt nem csak csodálni kell, a szivárvány parancs és felszólítás: élj az Isten hűségéből. Mert ez a szivárvány megjelent Nagypénteken a Jézus keresztje fölött is. Amikor az ember bűnének a felhője teljességgel elsötétítette az eget. Ott a kereszten a szivárvány szó formájában jelent meg: Atyám bocsáss meg nékik. Fogadd el áldozatomat az ő bűneikért. S utána elhangzott a második szivárvány-szó is: elvégeztetett!

            Mi ebben az Új Évben is erre a keresztre kell figyeljünk és a keresztről jövő szóban kell hinnünk. Lehet, hogy ebben az évben is sötét felhők fognak tornyosulni az életünk egén és az egész világ egén is. De a felhőkön át lássuk meg az ívet, a szivárványt. Most még van felhő,de van szivárvány is. Egyszer majd nem lesz felhő csak szivárvány lesz. Boldogok vagyunk, még akkor is, ha felhők jönnek, de a felhőkön megláthatjuk a szivárványt.

            Különös dolog, hogy az Ur Jézus a mennybemenetelkor egy felhő takarta el a tanítványok szeme elől, de egyszer az idők végén Jézus vissza fog jönni a felhőkön. Mi ebben az Új Évebn is várjuk az Urat. Bizony jövel Uram Jézus!

                                                                                                            Lőrincz István

Tanulságos igék Nóéról 5

Text:”Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: eredj ki a bárkából.  Nóé oltárt épített az Úrnak.”(1Móz.8, 15.16.20)

            Isten gyermekei lépésről-lépésre megtapasztalják, hogy Isten vezeti őket. Nóét is vezette Isten, mindig pontosan megmondta, hogy mit kell cselekednie, hogy mikor kell hozzáfogjon a bárka építéséhez, hogy mikor kell bemenni a bárkába, hogy meddig kell abban maradni, és most itt az ideje annak, hogy kimenjen a bárkából. Mindennek rendelt ideje van, mondja a Prédikátor s Isten gyermekei ehhez is igazodnak egész életük során. Már nagyon nehéz volt ez a „bárkasors”. Talán már kérdezgette is Nóé magában: ki fogok-e innen jutni valaha is? Vajon gondol-e még ránk az Úr, vagy talán elfeledkezett rólunk.

            De az özönvíz elmúlt és a föld ismét száraz lett.S Nóé hosszú idő után újra biztos talajt érezhetett a lábai alatt. Azt gondolhatnánk: elvégre Nóé is látta, hogy a föld száraz, magától is tudhatta, hogy mikor lehet kimenni a bárkából, miért kellett ehhez Isten parancsára várni? De Nóé vár, Isten gyermekeit épp az jellemzi, hogy ők nem a maguk feje után mennek, hanem mindenben Istent kérdezik, az Ő parancsát várják. Isten gyermekeit épp ez különbözteti meg a világ fiaitól, hogy őket érdekli az Isten akarata, nekik fontos, hogy egy-egy dologban mit mond Isten. A hitetlen ember megy az ösztönei, a maga érzései után, vagy épp együtt úszik az árral, ahogy mások tesznek, ő is úgy cselekszik. Nóénak várni kell az Isten szavára.S milyen jó, hogy neki, nekünk egy beszélő Istenünk van.

            Mit jelent ma nekünk a beszélő Istenre várni? Hát azt, hogy imádkozva olvassuk a Bibliát, s kérdezzük szüntelen:Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Persze az is igaz, hogy nem minden helyzetben kapunk egészen konkrét eligazítást. Sokszor sokat kell gyötrődni, amíg megtaláljuk a megoldást.

            Mi az első dolog, amit Nóé tesz a bárkából való kijövetel után? Ő egy oltárt épített és állatokat áldozott azokból, amik a bárkában voltak. Nem különös ez? Kijönni egy bárkából s mindenütt a pusztítás jelei, tetemek, rothadt állatok és növények, miért kell itt hálát adni? Hát mindenekelőtt azért, hogy Isten megtartotta őket ebben az ítéletben. Hogy eddig eljuttatta őket. Hogy minden próbán átvezette, hogy kirendelte eddig mindazt, amire szükségük volt. Az oltár egy mindenki által látható jel volt., ami azt mutatja, hogy Nóé kész volt mindenki előtt megvallani hitét.

            Amikor Nóé ezt az oltárt felépíti, nem csak magára, családjára és az akkori egyházra gondolt, ami pillanatnyilag csak nyolc emberből állott. Amikor ő a tiszta állatokat feláldozza , akkor ez sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy ő most azt az egész földet, amit lát és amit be fog lakni, az Istennek ajánlja, neki szánja. Nóé ezzel az oltárral az egész teremtett világot az Isten, a Teremtő kezébe helyezi. Jó nekünk ezt tudni, és jó  ha ez megvigasztal minket: nem csak én vagyok Istené, nem csak az egyház az Istené, hanem az övé ez az egész világ. Azok is, akik nem hisznek benne, s még azok is, akik harcolnak ellene.

            Hogy válaszol Isten Nóé oltár-építésére? Mert ez a legfontosabb.Mert mi sok mindent tehetünk, de a kérdés mindig az, hogy mit szól mindehhez az Úr? Kain és Ábel is áldoztak, de a Kain áldozatát nem fogadta el Isten. Azt olvassuk, hogy Isten megérezte az áldozat jó illatát. Ezt így is mondhatnánk: Isten örült a Nóé áldozatának, elfogadta az áldozatát. Az áldozat azonban valami mást is mutat, mégpedig azt, hogy Nóé is csak egy bűnös ember, akinek szüksége van a helyettes áldozatra.

            Most mi épp Karácsonyt ünneplünk. Azt, hogy a Megváltó megszületett. De mi azt is nagyon jól tudjuk, hogy Ő halálra született, azért született, hogy a Golgotán érettünk, a mi bűneinkért engesztelő áldozat legyen. Ez volt az az áldozat, amit Isten elfogadott, ami megváltásunkat jelentette. De akkor nekünk most már nem kell semmit se tenni? Akkor minden mi igyekezetünk, munkánk felesleges és hiábavaló? Nem!  Csak azt kell világosan látnunk, hogy mindaz, amit mi teszünk hálából jöhet, azért az áldozatért, amit Isten Krisztusban értünk elvégzett. Mi azért szánhatjuk oda magunkat élő áldozatúl az Úrnak, mert Ő már előbb odaszánta magát értünk. Ez persze csoda, nem mindenki jut el idáig, nem mindenkinek a szívét mozgatja meg ez az áldozat. Nem mindenki gondolja végig Karácsonykor, hogy mi is történt, mit is jelent Jézus eljövetele. A legtöbb ember számára ez az ünnep is csak futó hangulat, emberi érzések, szokások, alkalmak. Bárcsak mi egyre jobban értenénk és egyre jobban mozgatna meg minket Isten érthetetlen szeretete.

            Ebből az igéből még egy nagyon fontos dolgot kell megértenünk. Isten itt ígéretet tesz Nóénak: Isten nem fogja többé megátkozni a földet az ember bűnéért. Ez egészen más, mint amit az özönvíz előtt mondott. Akkor Isten megátkozta a földet. Hogy töviset és bogáncskórót teremjen. Mondhatná valaki: de hát ez most is így van, még mindig tele van a föld tövissel és gyommal. Mit jelentsen akkor ez? Hát azt, hogy Isten nem fogja többé elpusztítani a világot özönvíz által. Vajon miért? Megváltoztak volna az emberek? Jobbak lettek volna? Sajnos ez nem így van. Az ember szívének gondolatja gonosz ifjúságától fogva, ez ma is így van. S Isten mégis azt mondta Nóénak, s ez ma is érvényes, hogy többé nem pusztítja el a világot özönvíz által. Szinte hihetetlen, érthetetlen ez. Az ember nem változik meg, ezért megváltozik az Isten. Az ember nem lesz jobb, de Isten könyörülőbb és irgalmasabb lesz.

            Isten megígéri az évszakok váltakozását, s hogy mindig lesz vetés és aratás, hideg és meleg, nappal és éjszaka. Most, amikor a klímaváltozás miatt akkora félelmek vannak az emberekben, most amikor mindenki mondogatja, hogy már nincs ősz és nincs tavasz, mert a télből megyünk a nyárba és a nyárból a télbe, olyan jó ennek az igének a vigasztaló üzenetét meghallani, szívünkbe fogadni. Most, amikor annyit aggódunk a magunk és a világ jövője felől, olyan jó érezni, hogy nekünk egy gondviselő Istenünk van, aki ezt az egész világot minetegy kézen tartja és igazgatja, ahogy azt a káténk szépen mondja.

            Ahogy már mondtuk, ma sok ember hitetlenül él, lelkileg vak annak a sok csodának a meglátására, amit Isten teremtett, és annak a meglátására, ahogy Ő ma is szüntelenül cselekszik. De boldog ember az, aki hisz Istenben, s aki hálás Istennek mindazért, amit életében megtapasztalt. S hálásak lehetünk azért, hogy Isten ezt az ígéretét mind a mai napig meg is tartotta. Isten szava évezredeken át igaznak bizonyult.

            Nóé már akkor hálás volt Istennek és bízott benne, amikor Krisztus születése még távol volt, s amikor egy puszta és kietlen világ állt a szemei előtt. Mennyivel inkább bízhatunk benne mi, akik most épp azt ünnepeljük, hogy a Megtartó, a Szabadító megszületett, eljött ebbe a világba. És mi abban is bízunk, hogy Ő nemcsak eljött, hanem el is fog jönni. Mi most már az Ő második eljövetelét, visszajövetelét várjuk dicsőségben. Addig pedig építgessük oltárainkat, tegyük Isten iráti hálából mindazt, amit Isten nekünk parancsol és amire Ő nekünk erőt ad. Ezen gondolatokkal legyen áldott Karácsonyi Ünneplésünk .

                                                                        Lőrincz István

Tanulságos igék Nóéról 4

Text.„Este megjött hozzá a galamb, és íme leszakított olajfalevél volt a csőrében.” (1Móz.8,11)

Sokszor kicsi dolgok nagy jelentőségűnek bizonyulnak az életben. Egy jelentéktelennek tűnő esemény meghatározhatja az egész további életünket. Egy ilyen kicsi dolog ebben a történetben: egy galamb, aminek csőrében egy olajfa levele van. Mert mi is egy ilyen falevél? Ősszel millió falevél van a földön. Sokszor rá se nézünk le se hajolunk egy ilyen falevélért. Az ősszel lehullt faleveleket egyszerűen összeseperjük s vagy elégetjük, vagy pedig a szemétbe dobjuk. De ebben a történetben más a helyzet. Aligha üdvözölt ember a földön ekkora örömmel egy falevelet, mint épp Nóé, amikor azt meglátta azt a galamb csőrében.

            A 8-ik fejezet elején azt olvassuk, hogy Isten megemlékezett Nóéról. Mit jelentett ez? Hát azt, hogy elállt az eső, s a víz már nem ömlött a forrásokból.Ez nem véletlen volt, hanem annak a következménye, hogy Isten megemlékezett Nóéról. Gondoljunk csak bele Nóé és családja helyzetébe. Ott vannak a bárkában a sok állattal, s amerre csak látnak csak víz. Nincs se íránytű, se vilálágítótorony, csak céltalanul hánykolódni a vizeken. Nem kis hitpróba ez Nóé és családja számára. A múlt mögöttük, a jelen szorongató, a jövő meg bizonytalan. Az egyetlen, amit Nóé megragadhatott, az Isten ígérete volt, hogy ők életben fognak maradni.

            Nos, ebben a nyomott hangulatban emlékszik meg Isten Nóéról. Ez nem jelenti azt, hogy eddig nem gondolt volna rá, hisz ahogy a próféta mondja, Ő mirólunk soha nem feledkezhetik el. Mikor Isten megemlékezik, akkor mindig cselekszik is. Amikor gyermekeiről emlékezik meg, akkor mindig kegyelmes cselekede következik. Jusson ez mindig eszünkbe, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Istem megemlékezik az Ő gyermekeiről, az Ő egyházáról.  De Krisztusban és Krisztusért megemlékezik az egész világról is. Ha Isten ezt nem tenné, akkor már nem is lenne világ. Csak mi is emlékezzünk meg az Úrról. Emlékezzünk meg arról, hogy minden vasárnap a templomajtó tárva-nyitva áll előttünk, hogy asztalához járulhatunk, hogy hallgathatjuk és meg is cselekedhetjük az igét.

            Az, hogy Isten megemlékezik, még nem jelenti azt, hogy a dolgok egy csapásra rendbe jönnek. Látjuk ezt a Nóé történetéből is. A víz egy erős szél által elkezdett apadni, ami itt akár a Szentlélek munkájára is emlékeztethet minket. De Nóé még mindig nem mehetett ki a bárkából. Eltelt egy jókora idő, amíg a víz folyamatosan apadt és a bárka megfeneklett egy hegy tetején. Ekkor Nóé kiengedett egy hollót a bárkából. Nóét Isten mintegy gyakorolta a hitben és reménységben. A holló egy ragadozó madár, amelyik döglött tetemekből él. Amit ő talál, az nem az élet jele. De a galamb nem ragadozó madár. Ő növényekkel táplálkozik. Ha a galamb talál valamit, az sokkal jobb jel, mint ha a holló találna. Ha a galamb meg tudna kinn élni, akkor Nóé tudhatja: már van új élet, van új föld, vannak növények. Amikor először engedte ki a galambot, az nemsokára visszatért. Semmit se talált. Nóénak még várnia kell. Ezt is meg kell tanulni az Isten iskolájában. De azt is, hogy egyszer eljön az Isten ideje. S ekkor Nóé kiengedi másodszor is a galambot s az visszatér a csőrében egy olajággal. Ez annak a jele, hogy a termetett világ újra lakható. A bárkából nemsokára ki lehet jönni. A galamb este felé tér vissza a bárkába. Ha délben jött volna, Nóénak nem kellett volna annyit várakozni. Nóét így neveli Isten türelemre, hosszútűrésre, mert ezekre még ezután is sok szüksége lesz.  Amikor várunk valamire, akkor érezzük, hogy teljesen rá vagyunk utalva Isten kegyelmére, segítségére, s ez egy olyan áldott megtapasztalás. Meg kell tanulni, hogy Isten óráját s így az Isten idejét nem mi hordjuk a mellényzsebünkben. De azt is, hogy Isten ideje mindig a legjobb idő, Ő nem siet, de soha el sem késik.

            Lehet, hogy a galamb akkor tért vissza, amikor Nóé már nem is reménykedett abban. Merítsünk ebből erőt és vigasztalást. Hisz mi is türelmelenkedhetünk, mi is kérdezhetjük: miért nem segít már Isten, miért nem hallgatja meg imádságomat? Az este jelenti a Szentírásban az öregséget is. Erről az életszakaszról mindenki olyan lemondással beszél, mintha ennek már nem is lenne értelme, mintha ennek nem is lennének áldásai. Pedig íme vannak, lehetnek, csak el kell azokat is kérni Istentől és meg kell látni az abban adott lehetőségeket.

            Mivel tér vissza a galamb? Egy olajággal, egy semmiséggel mondanánk mi. Persze, Isten adhatott volna sokkal nagyobb dolgot is, szólhatott volna egy mennydörgésben, hatalmas szélben. De küldhetett volna egy angyalt is a bárkába, hogy azáltal mondja el az örömhírt. Sok ember azt mondja, hogy Ő hinne Istenben, járna templomba, ha Isten valami nagy dolgot cselekedne az életében. Ha lenne egy látomásuk, ha történne egy csoda. De a prédikáció, a Szentírás, az nem valami nagy durranás.

            De Isten általában kicsiny, megszokott dolgokon keresztül szól hozzánk. Kicsinységekkel, amikre az emberek nem sokat adnak. Pedig a galamb olajfalevéllel a csőrében, az Isten hűségének a jele. És Nóénak ezzel kellett beérnie. S Nóé boldog volt, s mi is boldogok vagyunk, ha kicsiny dolgokban is meg tudjuk látni Isten munkáit. Milyen nagy öröm volt a zsoltáros számára, amikor meglátta a verebet és a fecskét, hogy a templom oltáránál fészket rakhatott, milyen boldogok lehetünk, ha azt halljuk, hogy Isten a hajunk szálait is számon tartja és akarata nélkül még az sem eshetik le a fejünkről. Nóé hite most ebből a kicsiny jelből kellett táplálkozzon. Ezzel a kevéssel is meg kellett elégedjen. Ebből meg kellett értse, hogy a szabadulás órája már közel van.

            Péter apostol számára a bárka és az abban való megtartatás a keresztség képe lesz. Nóé a vizen át az életre megy s a mi megtartásunk jegye is a vízzel elvégzett keresztség. Mert mi is történik, amikor megkereszteltetünk? Krisztussal együtt eltemettetünk az Ő halálába , hogy feltámadjunk egy új életre. Sajnos a mi egyházunkban a keresztséget nem sokra értékeljük, kicsiny dolognak tartjuk, egyháztagjaink óriási többsége még a keresztelése dátumát se tudja. Az igaz, hogy a keresztség nem üdvözít senkit, ha később azt nem párosítja hittel, de az is igaz, hogy a keresztség mégis azt hirdeti, hogy Isten Jézus Krisztus értünk halálba adta, hogy nekünk bűnbocsánatunk és örök életünk legyen.

            Talán ezek után azt kérdezheti valaki: hát igen, Nóéval valóban csodálatos dolgok történtek, Isten neki tényleg kegyelmet adott, de nekem? Velem mi lesz? Én nem vagyok Nóé, én nem vagyok ismert ember. Számomra van fogódzó, számomra van megtartás? Mi által juthatok én üdvbizonyosságra, miből tudhatom, hogy Isten gyermeke lettem? Valami különös jelre, valami különös csodára kell várjak? Nem! Higgy abban, amit Isten feletted is ígért a keresztelésed alkalmával. Ez nem volt semmiség. Hivatkozz erre Istennél: Uram, hát emlékezz arra, hogy engem szövetségedbe fogadtál, Uram bontakoztasd ki ennek minden ajándékát és áldását az életemben.

            Nóénak megadatott, hogy meglássa az új földet. Isten igéje nekünk is arról tesz bizonyságot, hogy mi is új eget és új földet várunk. A Szentírás utolsó könyve azzal fejeződik be, hogy a régiek, vagyis a régi föld elmúlik és minden újjá lesz. Akkor már nem lesz szükség a galamb csőrében levő olajfalevélre, nem lesz szükség a sákramentumokra, sőt nem lesz szükség az egyházra, a templomra sem. Akkor ott leszünk az új teremtés boldog valóságában, ahol már bűn nem lesz, hanem Isten lesz minden mindenekben.

                                                                                    Lőrincz István

Tanulságos igék Nóéról 3

Text:” Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.”(1Móz.7,16)

           

Képzeljük csak el, ha most lenne az özönvíz. Ha épp most növekednének a vizek. Ha most kellene bemenni a bárkába. Mi vajon megtartatnánk, vagy belepusztulnánk a vízbe? Ez attól függ, hogy miként viszonyulunk az igéhez és annak hirdetéséhez. Nyitottak vagyunk-e előtte? Befogadtuk-e az igét és vele Krisztust? Mert ma nekünk Ő a megtartás bárkája. Aki hisz Benne és engedelmeskedik neki, az megtartatik. Aki pedig nem, az elvész. A Szentírás a gyülekezetet is bárkának nevezi. Lássuk , mit olvasunk mi erről a Bibliában.

            A bárka elkészítése évtizedekig tartott. Nóé és fiai készítették azt el. De Nóé nem csak épített, hanem prédikált is. Hívta az embereket a megtérésre. Felemelte szavát a gonoszság, hitetlenség és istentelenség ellen. Hallgattak rá a körülötte élők? Sajnos: nem! Vajon miért? Rossz, gyenge igehirdető lett volna Nóé? Nem! Ő úgy hirdette az igét, ahogy azt neki Isten mondta. Az is valószínű, hogy sokan bekukkintottak, sőt be is léptek a készülő bárkába, sőt meg az is feltételezhető, hogy sokan segítettek a bárka építésében de utána tovább álltak. Milyen szomorú ez. Annyi éven át hirdetni az igét és gyümölcs sehol sincs. Milyen nehéz lehetett ez Nóé számára. De a Nóé kortársai közül senki se mondhatta: nekem senki se mondta, hogy jönni fog az özönvíz. Így van ez ma is. Az emberek hallhatják sok helyen és sokféle módon az igét.

            Aztán eljött a nagy pillanat s a bárka elkészült. Ekkor Isten azt mondta Nóénak: menj be a bárkába, te és három fiad és az ő feleségeik. Ez csak összesen nyolc ember. Ez volt abban az időben az egyház. Micsoda pillanat lehetett benn lenni és még egy pillantást vetni azokra az emberekre, akikről tudták, hogy soha többé nem fogják látni őket. Látni a Nóé menyeinek családtagjaikat, akik nemsokára nyomorúltul fognak megfulladni a szennyes árban. Mi különböztette meg a bárkában levőket a kivűl maradottaktól? Az, hogy ők jobbak lettek volna? Nem, hanem az, hogy ők hittek. A hit volt a különbség. Nóé és családja hit által ment be, a többiek hitetlenségben maradtak kinn. A hitük azt is jelentette, hogy meg voltak győződve, hogy Isten szava az ítéletről be fog teljesedni.Ez a hit nem volt érdem, ez is kegyelem volt, de ezt a kegyelmet is el kellett fogadni, magukhoz kellett kapcsolni. Most befogadta őket a bárka, s majd sok ezer év múlva értük is folyt a vér a Golgotán.

            Nóé állatokat is be kellet vigyen a bárkába. A tiszta állatokból hét párat kellett bevigyen, a tisztátalanokból csak egyet: vajon miért? Nem írja ezt le a Szentírás, de valószínű azért, mert a kijövetelkor a tiszta állatokból áldozatot kellett bemutasson. Az is különös, hogy az állatok maguktól jöttek, nem kellett őket keresni, hajkurászni. Amikor Nóé látta az állatokat jönni, még inkább megbizonyosodott Isten igéjének az igazságáról. Megerősítette őt abban, hogy jó úton jár.Isten mindnyájunk életében ad ilyen megerősítő jeleket, csak épp vegyük észre. Lehet ez egy csodálatos menekvés egy veszélyből, egy találkozás valakivel, egy bizonyságtétel, egy imameghallgatás. Az is különös, hogy az ajtót nem Nóé csukta be maga mögött, hanem maga Isten. Isten ezzel azt üzente Nóénak: most már biztonságban vagy elmúlás és rom felett, ahogy az ének mondja..Senki sem ragadhat ki az én kezemből. Meg vagy mentve Krisztusban, mondanánk ezt újszövetségi nyelven.

            Az özönvíz eljött. Egyszer csak elkezdett ömleni az eső. Talán az első napon még legyintettek az emberek: nincs itt még baj. De az eső tovább ömlött negyvan napon át. Ilyet még soha sem látott a világ. A víz annyira növekedett, hogy a bárka egyszer csak úszni kezedett a vizen. Nóé és családja egy kerek évig volt a bárkában. A bárkán kívül minden elpusztult, az emberek és állatok egyaránt. Ilyen kegyetlen Isten? Igen,mondhatjuk, de ezért mégsem ő a hibás. Ő először szomorkodott a szívében az  ember bűne és  gonoszsága felett. És Nóé évtizedeken át figyelmezetette az embereket. Isten hosszan tűr, de nem határtalan az Ő türelme, mert egyszer eljön az ítélet. A Szentírás nagyon komolyan hirdeti azt, hogy Isten kegyelmes, hogy nem akarja a bűnös ember halálát, hogy mindent megtett az ember üdvösségéért, de ugyanolyan komolyan hirdeti azt is, hogy aki nem hisz és nem engedelmeskedik, azon Isten haragja marad. Vigyázzunk, mert az ige sehol sem beszél egy olyan Istenről, aki mindent egy jóságos mosollyal elkönyvel, mint egy nagyapa unokái csínytevéseit. Aki meg nem tér , aki megmarad a bűnben és hitetlenségben, annak egyszer szembe kell néznie az ítélő Istennel. Sok ember, ha próba éri felháborodottan kérdezi: hát ezt érdemeltem én Istentől? Ilyenkor könnyen elfelejtjük azt, amit minden úrvacsorázáskor vallunk: bűntetést, halált és kárhozatot érdemlek, s ha nem ezt kapom, akkor ez csak egyedül az Isten érthetetlen kegyelme által van.

            A Nóé történetének súlyos üzenete van a mi időnkre, életünkre nézve is. A világ ma is ugyanabba az irányba halad, mint Nóé idejében. Igazságtalanág, hitetlenség, erkölcstelenség, mértéktelenség árad mindenütt szerte ebben a világban. Persze, most még tart a kegyelmi idő, még nincs itt az ítélet, de egyszer Isten órája is ütni fog.

            Mekkora kegyelem, hogy vannak templomaink és azokban hirdettetik az Isten igéje. Hogy van gyülekezet, hogy van vallástanítás, keresztyén táborok, csendesnapok, evangélizációk. A bárka ajtaja még tárva-nyitva áll. Még be lehet menni, még hangzik a Jézus szava: ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha mi ezt meghallottuk és bementünk már a megtartás bárkájába, akkor szent feladatunk, küldetésünk, hogy ezt mondjuk el másoknak is. Mondjuk el, hogy Isten kegyelmes, de igazságos is. Ne vádoljon majd az ének szava: hogy temiattad nem látta meg Őt valaki. Nóé senkit se tuszkolt be erőnek erejével a bárkába. Ma sem kényszeríthetünk senkit, hogy higgyen, hogy járjon templomba, hogy olvassa Isten igéjét. Mindenki dönthet, hogy mit tesz, bemegy, avagy kívűl marad.

            Ebben a történetben sok tragédia van, ott van a sok elpusztult, elveszett ember, de hadd ne ezzel fejezzük be áhítatunkat, hanem azzal, hogy Nóé és családja Isten kegyelme és az ő hitből való engedelmességük áltatl megtartatott. Biztos, hogy nem volt könnyű a bárkában töltött idő sem. Biztos, hogy voltak félelmeik, amikor a bárka hánykolódott a vizeken, sokszor kérdezgethették: vajon elég erős lesz-e a bárka, ki fogja bírni a hullámok csapkodását? A bárka nem esett szét, mert Isten munkája volt, hisz az Ő parancsára épült. S azért sem eshetett szét, mert az Isten egyháza, a véren megváltott gyülekezet volt benne. A kicsiny nyáj megmenekült az ítéleten át az új világ számára. Mert a bárkában láthatatlanul, de valóságosan már ott volt a Megtartó, ott volt Jézus Krisztus.

            Ha valaki közülünk még kételkedne a megtartásában, akkor gondoljon vissza arra, hogy meg van keresztelve. Ebben Isten már ígéretet tett, hogy Ő elpecsételt minket a maga számára. Ha kétségeink vannak, akkor hivatkozzunk , gondoljunk mindig a keresztségünkre, amiben mi is részsesültünk. Persze, ez a keresztség nem csak egy szép és megható szertartás volt, hanem egy egész életre való elköteleztetés. A keresztség azt jelenti, hogy valami új kezdődhet bennünk, hogy ahogy Pál mondja: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Javasolt cím: Nóé a bárkában- mi Krisztusban.                            Lőrincz István

Tanulságos igék Nóéról 2

Text:”Nóé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között.Nóé Istennel járt. Azt mondta Isten Nóénak: csinálj magadnak bárkát.” (1Móz.6,9.14)

            A múlt alkalommal hallottunk Lámekről, aki fiának a születésekor a Nóé nevet adta. Ő a reménység gyerekeként született, mint aki vigasztalást jelent abban a fájdalomban, hogy el kellett hagyni a paradicsomot. Nóé egy rendkívűli ember volt. Kegyelmet talált Isten előtt. A sok-sok ember között, akik nem törődtek Istennel, akik csak szomorúságot okoztak neki, volt egy olyan, akiben Isten örömét lelte.

            A mai áhítatunkban arra figyelünk, hogy mi volt a Nóé bizonyságtetele és mit tanulhatunk mi ebből. Mielőtt a bárkaépítésről beszélnénk, vegyük számba az életét úgy általában. Mert nem csak az van megírva, hogy kegyelmet talált az Isten előtt, hanem az is, hogy tökéletes, őszinte volt kortársai közül ő volt az, aki Istennel járt. Mit jelent az, hogy igaz ember volt, s hogy feddhetetlen volt az élete. Milyen jó, ha valakiről ilyeneket lehet elmondani. Hány emberről csak annyit lehet elmondani, hogy élelmes, jól rendezi a dolgait, ügyesen forgatja pénzét. Milyen más lenne a világ, ha sokkal több Nóéhoz hasonló ember lenne. Rólunk mit lehet elmondani, mit látnak az emberek?

            De hogyan lett Nóé ilyen emberré? Hogyan lehetünk mi ilyen emberekké? Azt olvassuk, hogy ő Istennel járt. Ez is olyan szép kifejezés, de mit is jelent Istennel járni? A Biblia ezt mondja Énókról is. Ő még a halált se látta meg, az Úr magához vette. Nóé meghalt, mert Istennek minden emberrel más és más terve van. Ez a kifejezés nem gyakori a Bibliában.Más szavakkal talán így tudnánk visszaadni: átadta magát egészen az Úrnak. Egészen benne bízott..Hisz nem akárkivel járunk együtt, az ellenségünkkel biztos, hogy nem, de sokkal inkább a barátunkkal.Vele szívesen járunk együtt s mindent elmondunk neki. Ő is mindent elmondhat nekünk. Istennel járni, lakozni, ahogy az ének mondja a legszebb valóság az életünkben.

            Nóé életfolytatása példa a mi számunkra. Mi is Istennel kell járjunk. És akkor ez meg fog látszani minden cselekedetünkön is. Ezt mások is észre fogják venni előbb vagy utóbb. Ennek következményei lesznek az életünkben. A Nóé élete még fényesebben fénylik ha megátjuk a háttérben azt a sötét és bűnös világot, amiben ő élt. A Biblia kiemeli, hogy milyen gonoszok és roszak voltak a Nóé kortársai.Ők nem ismerték az Istennel való járást, ők teljes lelki sötétségben, hitetlenségben, istentelenségben éltek. Ebben a sötétben Nóé egy világító lámpás volt. De vajon a mi világunk jobb, jobbak az emberek, mint Nóé idejében voltak? Pál apostol a filippibeliekhez írt levelében a hívőknek azt mondja, hogy ők csillagokként fényljenek egy elfordult és elvetemedett nemzetség közepette. Ma mit látunk, ha kicsit szétnézünk magunk körül? Hát azt, hogy egyre több ember fordul el Istentől, hogy egyre jobban áthágják Ísten törvényét. Mindenütt csak háború, erőszak, istentelenség. De ne beszéljünk a világról, vajunk nálunk jobb a helyzet? Komolyan vesszük az Úr szolgálatát? Mit jelent nekünk az, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk?

            A Nóé idejében Isten egy adott ponton azt mondta: elég, így nem mehet tovább. Megsemmísitem a föld lakosait. Rettenetes, micsoda bűntetés ez! De ez egy jól megérdemelt bűntetés volt. De Nóét meg akarta tartani az Úr. Ővele egy új világban újat akart kezdeni Isten. S ezért kiadta a parancsot Nóénak: építs egy bárkát. Az meg fog tartani, amikor a nagy árvíz eljön erre a földre. Abba beviheted a családodat is, meg az állatokból is egy-egy párat. Vajon enegedelmeskedni fog Nóé? Igen, hisz ő hit által megépítette a bárkát, ahogy azt majd évezredekkel később a Zsidókhoz írt levél írója elmondja. Ebben a levélben Nóé ott van a hit hőseinek a sorában., s éppen  a bárkaépítés miatt került be ebbe a csodálatos seregbe.

            Ő mindent hit által tett. Mit jelentett ez? Hát azt, hogy hitte az özönvíz eljövetelét akkor is, amikor ennek még semmi jele nem volt. Ő Isten szavát igaznak tartotta és engedelmeskedett annak. Bár nincs megírva, de el tudjuk képzelni, hogy az emberek csúfolódtak vele, talán ki is kacagták, hogy a szárazon ő egy bárkát épít. Micsoda hit ez, milyen prófétai látás!  Nóé ezt azért tudta megtenni, mert teljességgel elhitte, amit Isten mondott, egy percig se kételkedett abban, hogy amit Isten megmondott az be is fog teljesedni. Ezzel Nóé óriási bizonyságot tett a kortársai előtt. Ez nem sokat segített azokon, de ő hűségesen megtette a kötelességét. Majd az utolsó ítéletben ez ellenük fog szólni. Nem mondhatják, nem mentegetőzhetnek azzal, hogy ők soha senkitől sem hallották az Isten beszédét, nekik senki semmit nem mondott az eljövendő ítéletről.

            Miben mutatkozott meg konkrétan a Mózes hite? Hát abban, hogy hitte, hogy a pusztító özönvíz el fog következni a világra. S azt is hitte, hogy más hely, más eszköz nem lesz a szabadulásra, csakis a bárka.Nóé azt sem mondta: Uram, Te túl keményen bűnteted meg az embereket. Én ezennel tiltakozom e kemény bűntetés ellen. Én ezért nem építek bárkát. Nóé elfogadta az Isten ítéletét, nem viatatkozott azzal, nem akart mindent jobban tudni Istennél. Számára az Isten akarata szent és bölcs volt. Milyen sokat tanulhatunk mi ebből is.Milyen sokszor kritizáljuk Isten világkormányzását, de azt is, ahogyan a személyes életünkben cselekszik. Hányszor lázadozunk Isten akarata ellen! Hányszor kérdezzük: hogyan engedheti meg ezt Isten? Miért bűntet engem így az Isten?

            Abban is meglátszik a Nóé hite, hogy hitt abban az új jövőben, amit Isten neki, családjának és a bárkában levő állatoknak is adott. Hogy a teremtés bennük megőriztetik. Hisz Isten szövetséget kötött az emberrel. Ha mindezt Nóé nem hitte volna, akkor nem épített volna bárkát és nem ment volna abba be. Nóé tehát reménységgel tekintett az özönvíz, az ítélet utáni jövőre. S abban se kételkedhetünk, hogy hívogatta az embereket: jöjjetek, mert egyszer már késő lesz! Ő elmondta nekik, hogy Isten nem csak kegyelmes, de igazságos is. Nóé tehát bátran tett bizonyságot egész életével, szavaival és cselekedeteivel is az ő hitéről. Bárcsak követni tudnánk őt ebben.

            Az Újszövetség a Nóé bárkáját a keresztséghez hasonlítja az ige. A holland keresztelési ágendában ez nagyon szépen meg is van fogalmazva. Nóét Isten a bárkában a vizen tartotta meg. A víz, ami mások számára a halált jelentette, Nóé számára az megtartás lett. A keresztelés tulajdonképpan egy vízen való átmenetel. Még akkor is így van ez, ha a mi keresztelésünk ezt nem ábrázolja ezt úgy ki, mint az első keresztyének keresztsége, amikor is a fejüket a víz alá dugták egy pillanatra, jelezve azt, hogy az ó-emberük elmerült a vízbe, a halálba, az új ember pedig feltámadt a vízből, a bűnból. Ne felejtsük el soha, hogy a kersztség a megtartatásunkat jelképezi. Ahogy Nóét megtartotta a bárka, úgy tart meg minket Krisztus áldozata, ha mi teljes szívvel hiszünk abban. A keresztség önmagában nem tart meg, csak ha hittel párosul.

            Mi egy olyan világban élünk, ami a vég felé siet. Hogy mikor lesz, azt nem tudjuk, de hogy lesz, az biztos. Ezért kell Istennel járni. Ez ma sem könnyű, de nem lehetetlen. Lehetséges, mégpedig a Lélek ereje által. Tudhatjuk, hogy meg vagyunk keresztelve s hihetjük, hogy a Krisztus áldozata a mi üdbvösségünkhöz is elégséges. Ebből ebben a nehéz, istentelen, hitetlen és gonosz világban is szüntelen erőt meríthetünk. Nóé a maga idejében bizonységot tett, tegyünk mi is bizonyságot hitünkről a mi időnkben.

Javasolt  cím: Nóé bizonyságtétele                                     Lőrincz István

Tanulságos igék Nóéról 1

Text: „Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az Úr. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.” (1Móz.5,29,  6,8)

            Mindjárt a Biblia elején találkozunk Nóéval, akiről mindenkinek a bárka jut eszébe, ami megmentette őt és családját az özönvíz idején. Nóé két világban élt, az özönvíz előtti és utáni világban. Ő Istennek egy nagy és áldott embere volt, mind az Ó, mind pedig az Újszövetség fontos helyet jelölnek ki neki a hithősök sorában. Ő egy prófétai alkat volt, aki egy romlott , bűnös világban mert Isten akarata szerint élni. Bízott Isten ígéretében és hirdette az eljövendő ítéletet. Bár bűnét is feljegyzi a Szentírás, mégis Jézus Krisztus egyik előképe lesz. Ez egy régi történet és mégis nagyon időszerű a mi számunkra, aminek üzenete van a mai ember számára is. Mi egy olyan világban élünk, ami nagyon emlékeztet a Nóé napjaira. S ez az ember ebben példa lehet a mi számunkra. Őt Isten Lelke vezette és kegyelemből élt.

            Milyen időben élt Nóé és milyen időben élünk mi? Meglehetős jólétben éltek akkor az emberek és élünk mi is, főleg ha azokra gondolunk, akik ma is éheznek és nyomorognak. A másik hasonlóság a hit hanyatlása. Mert mit jelent a legtöbb ember számára a hit, templombajárás, bibliaolvasás, gyülekezet? Szinte semmit. Nem véletlen, hogy amikor az evangéliumok a világ végéről, az utolsó időkről szólnak, a legtöbbször a Nóé napjaival hasonlítják azt össze. Az emberek adnak, vesznek, esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, amíg eljön az ítélet és mindennek vége lesz. Ezért érdemes nagyon Nóé személyével foglalkozni. Ezt próbáljuk mai és még néhány következő áhítatunkban megtenni.

            Az első, amit Nóéról olvasunk, hogy Lámek volt az édesapja, aki születendő gyermekét Nóénak nevezte el. Nóé a reménység gyermeke volt. Hisz a névben, amit apja, Lámek neki adott, ez jut kifejezésre. Lámek egy jobb jövendőt várt. Vigyáznunk kell, hogy a Nóé apját ne tévesszük össze egy másik Lámekkel, aki istentelen volt, aki egy semmiségért is gyilkolni tudott. A Nóé apja nem ilyen ember volt. Ő hitben élő ember volt, hisz másképp nem adta volna ezt a nevet fiának, hogy ő vigasztaló lesz, nyugalmat fog adni a fáradságos munka közepette. Lámek tudott Ádámról és Éváról, akik bűnbe estek, tudott arról, hogy Isten megátkozta a földet, tudott arról, hogy az ember orcája verítékével kell egye kenyerét. Lámek ismerte, hogy a Káté szavával éljek, az ember nyomorúságát.

            De vágyakozott valami jobb után, a vigasztalás után, az Isten szebb jövendője után, és bízvást mondhatjuk, hogy vágyakozott a Megváltó után, aki véget vet a bűnnek, átoknak, fáradtságnak és átoknak. Ő komolyan vette az ősi ígéretet: az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. Nos, Nóé még nem lett a Megváltó. Ő is csak egy bűnös ember lett, akinek meg voltak a maga gyengeségei, nyomorúságai. Lámek egy bűnös és romlott világban élt. Olyan világban, amelyben az egyházat egyetlen család képviselte, pár emberre zsugorodott össze. S mégis ragaszkodott Isten ígéretéhez. Vajon tudjuk-e követni példáját?

            Egészen bizonyos, hogy a hitet benne is a Szentlélek munkálta. Szentlélek által töltetett ki Isten szeretete a szívébe, a Szentlélek ereje által tehette, amit tett. Lámek Isten gyermeke volt és nem a világ fia. Neki még nem volt Bibliája, úgy ahogy nekünk van.. De  mégis ismerte Istent és ez meglátszik abból, hogy milyen nevet ad gyermekének. Lámeknél látjuk azt, hogy mi az igazi megtérés. Hát az a változás, ami ott benn, az ember szívében kezdődik. Amikor az ember kezdi magát nem otthon érezni ebben a világban, vagyis a bűnben, hitetlenségben. Amikor az ember vágyik valami többre, nagyobbra, mint amit ez a világ tud nekünk adni. Amikor vágyik az ember az Isten országa után.

            Nóé gyerekkoráról semmit se tudunk. Az életéről is csak néhány dolog van feljegyezve, de az nagyon fontos. A legfontosabb az, amit ki is emeltünk az elején: Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Nagy dolog, amikor valakinek az egész életét ezzel az egy mondattal lehet jellemezni. Mit is jelent ez? Azt, hogy Nóé egy nagyon aranyos ember lett volna? Hogy egy tökéletes, szimpatikus embert ismerhetünk meg benne? Nem! Fontos, hogy ez a mondat a „de” szócskável kezdődik. De Nóé...! Ebben az van, hogy ő egészen más volt, mint a többi emberek. És ez nem kívűlről látszott meg rajta, hisz valószínű, hogy pont úgy volt felöltözve, mint a többi ember. Neki más volt a szívében. Az ő szívében ott volt az istenfélelem és a hit, egy szóval kifejezve: ott volt Isten.

            Tudjuk azt, hogy ő sem volt tökéletes ember, hisz majd azt fogjuk hallani róla, hogy részegen feküdt a sátra közepén. Mégis kegyelmet talált, vigyázzunk: nem érdemelt. És ebben az Isten kiválasztó kegyelme ragyog fel. Tetszett az Istennek, hogy a sok bűnös ember közül  épp Nóét válassza ki dicső terve, a szabadítás megvalósítására. Ez titok a mi számunkra, ami felett mi csak ámulhatunk: miért épp engem választott ki az Isten? Miért nem hagyott engem is a hitetlenségben, mint sokan másokat? Nem tudhatjuk, csak annyit mondhatunk: mert így volt kedves neki.

            De akkor az embernek nincs semmi szerepe ebben, kérdezhetné valaki? Akkor mi tehetetlen bábuk vagyunk az Isten kezében, akiket Ő oda tologat, ahova akar. Nem! Itt azt olvassuk, hogy Nóé kegyelmet talált. Vagyis ő kereste a kegyelmet, kereste Istent. A többiek csak minél több élvezetet, vagy épp gonozságot kerestek, de ő kereste Istent.  S ez a mi felelősségünk. Mi mit keresünk, te mit vagy kit keresel?

            Mi a Nóé történetét is Jézus Krisztus személyén keresztül olvassuk, nem szakíthatjuk el tőle. Ha Jézus neve nem is lehet ott ebben a történetben, Ő már mégis ott van, hogy úgy mondjam a háttérben. Nóé is csak Krisztusért találhatott kegyelmet. Ez a történet is a megfeszített és feltámdott Krisztusról szól, Őt hirdeti nekünk. Nóé is Krisztusért, Krisztus által lett azzá, akinek őt megismerjük. S nincs ez másképp velünk sem. Ezért olyan nagy dolog, hogy meg vagyunk keresztelve az  nevében, hogy ismerhetjük Őt, hogy hallgathatjuk az evangéliumot.

            Nóé apjától a „Vigasztaló” nevet kapta. Persze ő csak rész szerint lehetett azzá, még akkor is, ha ő egy rendkívűli ember volt, ahogy azt következő áhítatainkban látni fogjuk. De az igazi Vigasztaló a Szentlélek, akit Isten elküldött nekünk, aki által mi új teremtmények leszünk, aki szívünkben munkálja a bűnbánatot, s az örök élet reménységét.

            Mi túl kell látnunk Nóén Jézus Krisztusra, a Szentháromság Istenre. Látnunk kell az Atyát, aki teremtett minket, s aki Megváltót küldött, adott nekünk. Látnunk kell Krisztust, a Fiút, aki tökéletesen elvégezte a mi Megváltásunkat és hív minket a megigazított és megszentelt életre. Látnunk kell a Szentlelket, aki nekünk is adatott, aki bennünk is hitet munkál, aki minket is vezet, vigasztal és nekünk is erőt ad.

            Nóé azt mutatja meg nekünk, hogy egy romlott és bűnös világban, ahol a hitetlenség és istentelenség egyre jobban árad, lehet kegyelmet találni Istenneél és lehet Isten akarata szerinti életet élni. Egy engedetlenkedő világban lehet Istennek feltétel nélkül engedelmeskedni. Nóé példája legyen buzdítás és bátorítás a mi számunkra: ha neki ez lehetséges volt, miért ne lehetne nekünk is lehetséges.

                                                                                                Lőrincz István

Címe ez lehetne: Nóé neve és születése