Tanulságos igék Jeremiásról 3

Tanulságos igék Jeremiásról 3

Text.”Bár bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél Uram, a te nevedért! Mert törvényszegésünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened! Miért vagy olyan, mint valami jövevény,, mint a megriadt férfi, mint az olan harcos, aki nem tud segíteni? Ne hagyj el minket! (Jer.14, 7-9)

          Mi már szinte- nem is tudunk elképzelni nagy természeti katasztrófákat. Legfeljebb a tévében látunk ilyeneket. Nagy szárazság, már 7O éve nem volt, árvíz is már több mint 4O éve volt utoljára a mi vidékeinken. De Izraelben abban az időben sok csapás volt. A leggyakoribb a szárazság volt. Amúgy is kerek fél éven át nem esik eső , de máskor is sokszor van szárazság. Izraelben a víz nagy probléma.. Most is ki van írva a hotelek fürdőszobáiban, hogy takarékosan bánjunk a vízzel.

            Amikor Jeremiás ezeket a szavakat leírta, épp nagy szárazság volt, de ő nem állt meg ennél. Hisz ennél sokkal nagyobb nyomorúság fog jönni: az ellenség. Nem csak szomjúság által fog elpusztulni a nép, hanem kard által. Mit tesz ilyen helyzetben a próféta? Az egyetlen dolgot, amit Isten gyermeke tehet: imádkozik, közbenjár népéért. Egy nagyon megható, megrendítő imádság az, amit itt hallunk, sokat tanulhatunk belőle.

            Először is bűnvallást tesz. A bűn megvallása minden igazi imádság egyik elmaradhatatlan része. Az olyan imádság, amiből ez hiányzik, nem is imádság, mondja Kálvin. Senki se jöhet másképp Isten elé, mint annak az alázatos megvallásával, hogy én csak egy szegény, kegyelemre szoruló bűnös vagyok, és hogy is merek Isten elé járulni? Ahogy a 13O-ik zsoltár is mondja: ha bűneinket számon tartod, kicsoda maradhat meg, ó Uram? Ha a bűneink ellenünk tanúskodnak, mit tehetünk?

            A bűn az ellentéte az Isten akaratának. A bűn az, amikor az ember azt cselekszi, amit Isten megtiltott neki. Nem hallgatni az Úr szavára, úgy élni, mintha ő nem is lenne, és ezt nagyon is tudatosan teszi az ember. Izrael egy olyan Istennel tette ezt, aki őt szerette, aki érette mindent megtett.

            Jeremiás a saját népe bűnét vallja meg, nem más népekét. Nem, van nekünk elég. Hányszor esünk abba a hibába, hogy mások bűneivel foglalkozunk, hogy másokra mutogatunk s azt gondoljuk, hogy nálunk minden rendben van. Itt a mi bűneinkről van szó. Ezek tanúskodnak ellenünk, nem lehet bagatellizálni, kicsíteni őket. A törvényszegés szó itt az eredeti szövegben azt jelenti: hátat fordítani. Hátat fordítottunk neked, nem rád figyeltünk, nem a te szódat lestük, hanem másfelé néztünk, mástól vártuk a megoldást, a szabadulást. Mi vajon mondhatunk-e mást? Mi vajon jobbak lennénk? Egy hajszállal sem. Ha őszinték vagyunk, mi is így kell szóljunk, mi is így kell megvallanunk bűneinket. De jó, hogy van tovább. A próféta nem áll itt meg, hogy megvallja a bűnt.

            Másodsorban közbenjár népéért. Ne hagyj el minket! Tedd meg, amit kérünk! Itt a próféta különös képeket használ ennek szemléltetésére, mintha Isten közömbös lenne, mintha nem akarna semmit se tenni. Istent egy olyan jövevényhez hasonlítja, aki olyan, mint egy utas, aki csak egy éjjeli szállásra tér be, aki nem marad ott, csak épp betér egy rövid időre, hogy aztán menjen is tovább. Ha ez így van, akkor ez azt jelentené, hogy Isten cserbenhagyta az ő népét. Mit fognak szólni a pogányok, Isten elhagyta az ő népét? Mert ha az Úr nincs jelen, akkor jaj nekünk, akkor mindennek vége. Akkor csak a sötétben tapogatózunk. Akkor nincs más, csak halál és pusztulás. Pedig ezt érdemelné ez a nép és ezt érdemelnénk mi is. De Jeremiás könyörög és kopogtathatunk mi is: ne hagyj el Urunk minket.

            Még egy  másik képet is használ a próféta. Istent egy megriadt férfihez hasonlítja, aki nem tud segíteni. Egy olyan vitéz, egy olyan hős, aki nem tud megszabadítani. Feltevődik a kérdés, hogy ez nem szeretetlenség az Úrral szemben? Szabad Istenre ilyen képeket használni? Nem, mert ez a hit nyelve. Itt az Isten dicsősége forog kockán. Hadd legyen szabad úgy mondanom: Jeremiás az Urat az érzékeny pontján érinti. Hisz úgy szólítja meg az Urat: Izrael reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején. Így ismerték meg Istent az atyák, a régebbi nemzedékek, mint aki nem szégyenítette meg azokat, akik benne bíztak, benne reménykedtek. Jeremiás itt emlékezteti Isten mindazokra a csodákra, tettekre, amiket ő vitt véghez az ő népe szabadításáért. Hányszor megsegítetted, hányszor megszabadítottad népedet a nyomorúság idején! Hát te nem ugyanaz vagy most is? Nem rövidült meg az Úr karja, hogy meg ne tudna szabadítani az ellenség kezéből. Itt elhangzik a „Szabadító” szó, s így nem lehet ennél az igénél nem Jézus Krisztusra gondolni, arra a hatalmas szabadításra, amit ő vitt véghez értünk.

            Harmadszor azt lássuk meg, hogy mire hivatkozik Jeremiás,  amikor népéért kiált.? Nyilván, hogy nem hivatkozhat emberi érdemekre, emberi cselekedetekre, még csak saját magára sem. Itt is, mint oly sokszor a Szentírásban, azt találjuk: a te nevedért. Isten neve itt a legfontosabb. Mert nevében maga Isten van, Isten az ő nevében jelentette ki magát.

            Mi tudjuk, hogy Isten nevét a legteljesebben az jelentette ki, aki ezt mondta: én a te nevedet megjelentettem nékik. Ez a név, az Isten neve, a Jézus Krisztus neve ott van a mi életünkön. Minket ebben a névben kereszteltek meg. Amikor a keresztvíz a fejünkre hullott, megkaptuk Isten ígéretét, hogy ő lesz a mi Istenünk, hogy ő szövetséget kötött velünk, hogy ő megmosott minket Jézus vérével és megelevenített az ő Szentlelke által. Mi is csak erre hivatkozhatunk. Ha Isten ezt nem jelentette volna ki nekünk, akkor ezt mi sem mondhatnánk

            S mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus minket arra bíztat és bátorít, hogy az ő nevében merjünk jönni az Atyához, merjünk nagy dolgokat kérni tőle. Hiszen te közöttünk vagy, mondja Jeremiás. Tudjuk, hogy a nép is azt mondta: itt van a templom és akkor nem történhet velünk semmi baj, vagy amikor Izrael fiai magukkal vitték a frígyládát. Akkor azt gondolták, hogy nem történhet velük semmi baj. Ez egy hamis nyugalom. Az Úr úgy is velünk van. Ő kegyelmes, mi tehetjük azt, ami épp nekünk tetszik. Ez egy ítélet alatti nyugalom, egy hamis biztonság,  az Úr őrizzen minket ettől.. Az, hogy az Úr velünk van, minket nem felelőtlenségre, hanem épp ellenkezőleg, komoly felelősségre, komoly és szent életfolytatásra kell indítson. Az, hogy az Úr közöttünk van, lekötelez minket. Mi nem élhetünk úgy, nem cselekedhetünk úgy, mintha az Úr nem lelnne velünk, mintha ő nem lenne közöttünk. A nemesség kötelez, mondja a közmondás is. A keresztyén név és a keresztség is erre kötelez minket.

            Mi hisszük, hogy Isten soha nem hagy el minket. Azért hagyta el a Fiát a kereszten azért kellett ő így kiáltson: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” hogy mi ezt a kiáltást soha ne kelljen megismételjük. Hisszük, hogy Isten soha nem hagyje el az ő népét, még akkor sem, ha az ő népe vétkezik. János evangélista azt mondja:” ha valaki vétkezik is, van közbenjárónk, az igaz Jzus Krisztus.” . Az ő nevében mindig jöhetünk Istenhez, megvallhatjuk bűneinket, könyöröghetünk bocsánatáért, a visszatérés, a megtésérés áldott lehetőségéért. Hisszük, hogy meghallgat minket. Jeremiás példája bátorítson minket is az imádkozás gyakorlására.

Javasolt cím: Egy igazi imádság                                                    Lőrincz István

Igehirdetési sorozat Bőjtfő nagyhetére II rész

Igehirdetési sorozat Bőjtfő nagyhetére 2O19

Kereszt felé vezető nyomok II.

1 Nap. Text.   1Móz.28,17 Béthel

            Kereszt feé vezető nyomok, ezzel a címmel kezdtünk a tavaly egy igehirdetési sorozatba, amit idén és még pár éven át folytatni szeretnénk ezen az áldott nagyhéten, Bőjtfő negyhetén. Rácsodálkoztunk arra, hogy tetszett az Istennek, hogy már az Ószövetség igéiben, történeteiben hirdesse nekünk Jézus szenvedését és keresztjét. Persze , ez még csak árnyék, előkép, de az üzenet mégis világos és érthető. Ha engedjük, hogy Isten Szentlelke megvilágosítsa elménket és szívünket, akkor ezekből a történetekből is ki fogjuk hallani a kereszt üzenetét.

            A mai napon Jákób áll fiygelmünk középpontjában. Azt vizsgáljuk meg, hogy miként vigasztalta meg őt Isten életének egy nehéz pillanatában.

            Jákób most egyedül van, a maány nehezedik rá. Ott vándorol a puszta közepén. Sehol egy ház, sehol egy település, sehol egy ember. Amerre a szem ellát, csak pusztaság és sivatag. Ez a magányos ember nem egy tudományos kutató, aki tanulmányozza a puszta jelenségeit, nem is egy olyan fiatal ember, aki kalandra vágyik, hanem olyan valaki, aki kiszakadt egy biztonságos, meghitt családi körből, kicsúszott a talaj a lába alól. De miért kellett Jákób, mert itt róla van szó, ebbe a helyzetbe jusson?

            Hát azért, mert megcsalta, becsapta testvérét. És most ennek bosszúja elől menekül. A bűn az a csomag, teher, ami vállára nehezül. És ebben ő mindnyájunk jelképe. Mi is jövünk a paradicsomból és a pusztába jutotottunk, s ide a mi bűneink miatt.

            Jábóbot ott a pusztában éri az éjszaka. Feje alá egys követ tesz vánkosúl, párnáúl, s a csillagok irgalmatlanul ragyognak a feje fölött. Még Isten is olyan távolinak tűnik. Ilyen lett az ember a bűn miatt. Az emberek elől menekül és Isten is távol van tőle.

De Jákób egyszer csak nyitott eget lát. Bizonyára nem egyhamar tudott ott a puszta közepén elaludni. Sokáig nézhette a csillagos eget és elgondolkodhatott a maga sorsáról, aztán végre holt fáradtan álomba merült.

            De Isten most egy csodálatos álmot ajándékozott neki. Álmában egy nyitott get látott, egy létrát, ami a földről indult s a vége egészen az égig ért, s ezen a létrán angyalok járkáltak fel s alá. A menny tehát nyitott volt, s így a menny és a föld össze voltak kötve egymással. Nem nagyszerű előképe ez Jézus keresztjének? Mert mi is a kereszt? Az egyetlen létra, ami összeköti a mennyet és a földet, az Isten és az emberek világát. Ez az a létra, min a menny erői és áldásai leszállnak erre a földre. Az egyetlen létra, ami által a bűnös ember a mennybe juthat.

            A mikor mi ezt olvassuk, a Biblia egy másik történetére gondolhatunk,a Bábel tornyára.Ezt emberek építették azért, hogy a teteje az égbe nyúljon. De ebből a létrából semmi sem lett, ezen át nem lehetett az égbe jutni. Mert alulról nem lehet az égbe nyúlni, csak úgy, ha a mennyből nyúl le egy létra hozzánk. És ezt a létrát Isten elkészítette nekünk Jézus keresztjében. Ez a mennynek a kapuja, mondja Jákób, amikor álmában meglátta ezt a létrát. De Jézus keresztje is a mennynek kapuja. Ez a paradicsomba visszavezető t. Jézus mondja magáról, hogy ő az út, amin keresztül az Atyához lehet jutni.

            Jákób azt is mondta, hogy ez Istennek háza. Itt lakik Isten a földön. De hát nem lehet ezt elmondani Jézus keresztjéről is Mert itt látszik meg igazán, hogy Isten magára vette a mi életünket, minden mi nyomorúságunkat és bűnünket. Itt a keresztnél válik nyilvánvalóvá, hogy Isten nem egy távoli, hideg, közömbös Isten, hanem egy olyan könyörülő Úr, aki érettünk elment a végsőkig az ő szeretetében. Ha valaki a kersztben nem látja meg az Isten szeretetét, akkor sehol sem fogja meglátni.

            Amikor az ember vétkezett, Isten kiűzte őket a paradicsomből és lángoló pallosú kérubok álltak a kapuban, hogy az ember ne tudjon vissza menni.. De Isten a Jézus keresztjéval, halálával újtra megnyitotta a kaput. Be lehet menni és Isten szeretete vár ott minket.  Bárcsak megértenénk, bárcsak élnénk ezzel a lehetőséggel, bárcsak bemennénk a megnyílt mennybe, az Isten megnyílt  házába.

            Jákób ezen az éjszakán, nem csak hogy különös dolgokat látott, hanem csodálatos dolgokat hallott is. Mert a létra tetején mag az Úr álloptt és azt mondta Jákóbnak: én veled vagyok. Micsoda mondat ez! Mi ezt már úgy megszoktuk, olyan természetesnek tartjuk, hogy Isten velünk van, pedig nem az.Meg kell döbbentsen, meg kell rázzaon az, hogy  a magaságos és fennséges Istenszövetséget akar kötni a porral, szövetséget akar kötni egy olyan emberrel, aki bűnt bűnre halmozott az életében.

            Hát nem Jézus Krsiztus keresztjére emlékeztet ez, ahol a szent Isten szövetséget kötött a bűnös emberrel? Mi lesz a bűnnel, mi lesz az adóslevéllel? Hát az oda van szegezve a kereszthez, a bűneink ott vannak a Jézus vére alatt.

            Jábób ezen éjszaka utá n tovább vándorolt, látszólag még mindig egyedül volt, ugyanabban a pusztában ment tovább, amiben eddig is járt. De mégis minden egészen más lett. Mert hallhatta az Isten szavát: én veled vagyok, megbocsáttattatk a te bűneid. Milyen más lélekkel mehetett tovább, milyen felszabadultan!

            A világ nem változik meg körülöttünk, sőt talán egyre hidegebb, rosszabb és szeretetlenebb lesz. De bennünk minden megváltozik, amikor megértjük Jézus szenvedésének tutkát és értelmét. Ezen a héten is ezt fogjuk tenni.Áldott legyen Isten ezért..

2 Nap. Text. 1Móz. 29,2Oa

            Egy megható szerelmi történet kerül a mi figyelmünk középpontjába. Ebből fogjuk kihámozni, megérteni Isten üzenetét. A Jákób Rákhel iránti forró szerelme, előképévé válik annak a szeretetnek, amivel Krisztus szeretett minket. Jákób, miután csalással elvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot, el kellett meneküljön hazulról. Anyja tanácsára nagybátyjához, Lábánhoz megy. Ott találkozik nagy szerelmével, Rákhellel. Már első látásra megszerette és küzdeni kezd érte. Ez a küzdelem nem volt könnyű és egyszerű. Lábán nem volt egy könnyű eset, kemyény és fösvény ember volt. Elkezdődött Jákób és Lábán között egy hosszú alkudozás, végül abban egyeztek meg, hogy Jákób hét évig fog szolgálni, hogy megkaphassa Rákhelt feleségül. Nem volt ez könnyű Jákób számára. Hisz ő gazdag szülők gyermeke volt, elkényeztetett, aki nem volt ahhoz szokva, hogy ő szolgáljon, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy neki szolgáljanak. De most szolgálóvá kell lennie, aki urának mindenben engedelmességgel tartozik.

            De ez nem is volt elég, mert amikor a hét év lejárt Lábán ráadásul be is csapta. Nem Rákhelt adta hozzá, hanem Leát, az idősebb gyermekét. Jákób nem nyugodott ebbe bele, újra alkudozni kezd Lábánnal és abban egyezik meg, hogy még újabb hét évet fog szolgálni Rákhelért. Milyen csodálatos a kitartasa ennek az embernek. De ő annyire szerette Rákhelt, hogy kész volt újabb hét évet szolgálni érte.

            Milyen megahtó és tanulságos ez. Van-e még ilyen manapság? Az én szüleim pont így vártak egymásra pont hét évet. Édesanyám magyarországi volt, a bécsi döntés következtében tanítónőként Avasújvárosba ,Szatmár mellé nyert kinevezést. Ekkor ismerkedett meg édesapámmal. Ők is nagyon megszerették egymást, de közben a határ újra módosult. Édesanyám visszakerült Magyarországra, s hét évig nem kapott kiutazási útlevelet. Mindkettőjüket próbálták a barátok, barátnők lebeszélni, főleg édesanyámat, aki egy dúsgazdag családból származott, fényes karrier állott előtte Magyarországon. Próbálták lebeszélni, hogy ne jöjjön Romániába egy beteges és szegény paphoz. De nem lehetett. Édesanyám azt mondta, hogy ha csak két hétig is élhetne édesapámmal, ő akkor is eljön és így vártak kitartóan hét évig, úgy hogy csak levelezni tudtak egymással. Miután hét év után végre eljöhetett, házasságot köthettek, másfél évi boldog házasság után, újra el kellett válni, hisz édesapámat a kommunista titkosrendőrség letartóztatta és újabb közel hét évet kellett várjanak egymásra.

            Persze a Jákób kitartása még csodálatra méltóbb, mint a szüleimé, hisz ő a megalázó, szolgai munkát is vállalta 14  éven át Rákhelért. Ez a történet annyira csodálatos, annyira megható, hogy e mögött mi többet láthatunk, többet érzékelhetünk, mint amit a betű szerinti jelentés sejtet. Ez a szó, hogy „szolga” nagyon sokat mond a számunkra. Minden bibliqa-ismerő és olvasó ember felkapja a fejét, ha ezt hallja. Hisz már az Ószövetség úgy beszél az eljövendő Messiásról, mint az Úr szolgájáról. Ez a kifejezés főleg Ésaiás prófétánál fordul elő. Először a 42-ik fejezetben, ahol az Úr szolgájáról van szó, aki  nem kiált és nem lármáz, majd az 53-ik fejezetben, ar Úr szenvedő szolgája áll előttünk, aki megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, akiben van a mi békességünk bűntetése s akinek sebeivel mi meggyógyultunk. Ebben a csodálatos fejezetben a Messiás úgy jelenik meg, mint aki minden terhet elhordoz érettünk és helyettünk.

            Tudjuk, hogy ez a teherhordozás a kereszten érte el csúcspontját, és itt látjuk, hogy az Isten szolgája a mi szolgánkká lett. Az Újszövetségben látjuk, hogy a tanítványok megbotránkoztak Jézus szolgai formáján és Jézus újra és újra elmondta nekik, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon sokaknak és hogy életét váltságul adja értük.

            Látjuk ebben a történetben, hogy Jákób Jézus Krisztus előképe lesz. Mert Jákób apja szeretett gyermeke volt. De még inkább az volt az Úr jézus Krisztus, aki nem csak szeretettt, hanem Egyszülött Fiú is volt. Jákób elhagyta az atyai házat és elment az idegenbe, hogy ott szolgává legyen.hát mennyire igaz ez Jézusra, aki a mennyet hagyta el, annak dicsőségét, hogy eljöjjön hozzánk, s hogy itt köztünk a legszolgaibb formát öltse magára, ami létezett e világon. Igen, Jákób azért lett szolga, hogy elnyerje a menyasszonyt és Jézus is azért lett szolga, hogy megváltson minket.

            De ki volt a menyassszony, akiért Jákób szolgált? Rákhel a Lábán leánya.Milyen boldog lehetett ez a Rákhel, hogy tudhatta, hogy valaki érte szolgai formát vett fel! Milyen jóleső érzés lehetett számára, hogy valaki ekkora szeretettel szereti őt. De mennyivel boldogabbak lehetünk mi ma, akikért az Atya a Fiát adta, akikért Jézus Krisztus a kereszten az életével fizetett. Krisztus menyasszonya, a gyülekezet az, akit ilyen érthetetlen, kimondhatatlan szeretetettel szeretnek. A Biblia erre azt mondja, ez a kiválasztottak gyülekezete.De a gyülekezet egyes emberekből áll és ezért a gyülekezetnek minden egyes tagja tudhatja, hogy én olyan értékes vagyok az Isten számára, hogy Jézus Krisztust, az Ő Fiát értem adta. Az én életem olyan értékes előtte, hogy ezt a hatalmas árat fizette meg értem.

            Ó, testvéreim nézzünk Jézusra, nézzük a töviskoronás Királyt és dobbanjon meg a szívünk: az ott a kereszten értem küzdi a haláltusáját, értem szenvedi el azt a rettenetes fájdalmat. Hát hogyne adnám oda magam, ha ő így szeretett engem, így jegyzett el a véres kereszten minket önmagának? Hogy örülhetetett Rákhel annak, hogy aki őt ennyire szerette, hogy szolgává lett érte. Mennyivel inkább örülhetünk mi, akikért Krisztus nem csak szolgává lett, hanem meg is halt a golgotai kereszten! Ne maradjon hideg a szívünk, adjuk magunk neki.

3 Nap  Text. 1Móz.32,2-4 A sikemi tölgy

            Ma egy különös sírról fogunk beszélni. De ez mégsem egy szomorú történet, hanem sokkal inkább boldogító. Lássuk hát közelebbről ezt a különös sírt.

            Hogy is keletkezett ez a sír?Ebben az igében is Jákóbról van szó. Ő közben gazdag ember lett, nagy vagyona, sok gyermeke, szolgája, nyája volt már ebben az időben. Rengeteg munka volt ebben a nagy családban, úgy tudjuk elképzelni, hogy Jákób nagyon foglalt ember lehetett. A munka csak növekedett, a körülmények egyre nehezebbé váltak.

            S ekkor egészen váratlanul Isten megszólította, hogy menjen fel Béthelbe s ott építsen egy oltárt annak az Istennek, aki ott neki valamikor megjelent. Emlékezzünk, hogy amikor menekült bátyja haragja elől, ott látta azt a különös álmot, amikor egy égbe nyúló létrán angyalok jártak fel s alá. Most Isten ebben a ngay hajszában újra hívja. Kiveszi a rohanásból és elvezeti a csendbe. Azért nem írja le mind a Szentírás, hogy mi mindent mondott Isten Jákóbnak a csendben. Egyfajta titok lebeg az ilyen órák felett, amikor Isten az ő gyermekeivel beszél. De ha picit elgondolkozunk, el tudjuk képzelni, hogy miket is mondhatott Isten Jákóbnak. Például ilyeneket: Jákób, nem véletlen hogy a te életed iylen kemény és hajszolt. Mert a te életedben és a te házadban nem mennek jól a dolgok, nincs minden úgy, ahogy lennie kellene, bizonyos dolgok beszivárogtak a házadba, világi és hiábavaló dolgok. Isten Szentlelke meg van szomorodva az életed felett. Isten már nem az első az életedben és a te családod életében sem.

            Ez a csendben eltöltött idő döntő lett a Jákób életében és az ilyen órák Isten minden szolgája életében a legfontosabbak. Ezért nagyon fontos, hogy legyne az életünkben Isten előtti csend. Mert a mi életünk is hajszolttá vált. A mi kúltúránk, a munka kúltúrája. De a sok munka közben az ember életéből kihal valami nagyon fontos dolog: a lélek lélegzetvétele. És nem csak a munka foglalja le az életünket, hanem miután letettük a munkát, akkor ott van a Tv, az újság, politika, szórakozás, barátok. Az ember úhgy lefoglalja magát, hogy már nincs ideje elcsendesedni. De Isten beleszól ebbe és azt mondja: csendesedjetek el és lássátok, hogy az Isten az Úr.

            Hogy történt ez a különös temetés? Láttuk azt hogy Jákób élete hasonlítotott a modern ember életéhez. De Jákób ekkor odamegy a családtagjaihoz és arra szólítja fel őket, hogy vesék el az idegen isteneket, tisztítság meg magukat és váltsanak ruhát. Akkor a családtagjai és az összes hozzá tartozó emberek átadták Jákóbnak az idegen isteneket és füleikből a függőket és Jákób eltemette ezeket egy tölgyfa alá Síkemben.

            Micsoda pillanat lehetett ez4 Képzeljük csak el Jákóbot, amint ott áll lapáttal a kezében és hányja a földet a sok báűlványra, amit előtte beledobott a gödörbe. Egyiket a másik után hajította be oda, mert ezek nem tetszettek Istennek. Leht, hogy volt olyan a vcsaládtagok közül, akik örültek, hogy megszabadultak a bálványoktól és végre rendbe jöhet az életük Istennel, de biztos olyannok is voltak, akik ragaszkodtak a bálványokhoz, bűneikhez, mert azok számukra kedvesek voltak. De akár örültek, akár ragaszkodtak ezekhez, mégis mindenki odaadta bálványát.

            Kérdezem én: vajon nekünk nem lenne szükségünk egy ilyen sírra, ahova bedobjuk minden bűnünket, ahol eltemetjük ó-emberünket, a világ iránti szeretetünket, rossz szokásainkat, káros szenvedélyeinket? Ó, milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen sír!

            De testvérem, az örömüzenet az, hogy egy ilyen sír van.Ez a sír a Jézus Krisztus golgotai keresztje, ameely minden emberért felállíttatott és ide el lehet jönni, jöhet Isten minden gyermeke, hogy ott letegye kedvenc bűneit, régi természetét és mindent, amit bálványként ismer fel az életében.

            Jézus keresztje az a sír, ahová mi a bűneinket eltemethetjük, ahova régi, ó-emberi természetünket elhantolhatjuk. Pál erről így ír: Krisztuissal együtt megfeszíttettem, általa megfeszíttetett nekem a világ és én is avilágnak.

            Milyen jó, hogy a mi számunkra is van egy ilyen hely, ahol az életünket alaposan rendbe hozhatjuk. Egyik szép hallelujah ének így fogalmazza ezt meg: mélyebben, mélyebben, kérlek azért, öld meg Ó Jézusom bennem az ént.Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám, ambár tudom, hogy meghallod imám.

            Különös e furcsa temetésen, egy csomó mindent a sírba dobtak és elltemettek, de mégis gazdagabbak lettek. Pedig sok olyan dolog volt ott, aminek nagy értéke volt. Pénzben kiszámolva nagyon sokat jelentett az, hisz valószínű, hogy ezek a bálványok aranyból, ezüstből vagy más nemes fémből készültek.

            De itt másképp kell számolni. Mert ami a világ szerint veszteség, az az Isten szerint a legnagyobb nyereség és ez fordítva is igaz. Pál erről majd így vall: én mindent kárnak és szemétnek ítéltem, ami egykor nekem nyereség volt, azt mind kárba veszni hagytam, hogy Krisztust megnyerjem. El tudjuk képzelni, hogy Jákób és az övéi milyen örömmel mntek alá Béthelbe, A keresztyén emberek életében egy alapszabály az, hogy minél jobban megüresíteni magam mindattól, ami Isten akaratával ellenkezik. Minél többet oda szánok az Úrnak, annál gazdagabb leszek. Gazdagabb leszek az örmben, a békességben, a reménységben. Legyünk mi is így gazdagok, gazdagodjunk így szüntelen a Jézus Krisztus keresztjénél.

           

4 Nap Text. 1Móz.37,23-24 József a kútban

            Ma este a József történetéből halljuk az igét. A történet ismerős, talán az egyik legismertebb a Szentírásban. Jákób fiai Dótánban legeltetenek, tízen vannak ott. A hangulat itt nem kellemes, nem kedves, szinte azt kell mondani: gonosz és istentelen emberek ők. Nem is hiányzik nekik a kisebbik testvér ,József, hisz ő olyan más. Sőt gyűlölik Józsefet, mert ő az apja kedvence, de azért is, mert ő Isten embere, az ő útjain jár.

            Egyik nap a messzeségben feltűnik József, akit az apja küldött, hogy nézzen rá testvéreire. József nagy szeretettel közeledik a hegyeken, halmokon át, hogy találkozzon testvéreivel. De amikor meglátják, kitör belőlük lángoló hargjuk s azt mondják egymás közt: gyertek, öljük meg őt. S amikor József szeretetttel megérkezik, ők gyűlölettel veszik körül. Durva kezek letépik róla a cifra ruhát, amit apja készíttetett neki. Megkötözik s egy száraz kútba dobják.

            Nos, erre valaki azt mondhatná: miért olyan különös ez a történet? Láttunk mi ennél még ilyenebbet.A történet azért olyan rendkívüli, mert előre mutat Jézus szenvedésére, kereszthalálára. Ha ezt a történetet megviszgáljuk, egyre jobban látjuk, hogy mennyire hasonló ez a történet a Jézus történetéhez. Amikor József testvéreihez jött, elhagyta apja  kényelmes sátrát, ahol szeretetben és biztonságban élt és elment a testvéreihez, akik messze az atyai háztól , mostoha körülmények között éltek, és akik nagyon gonoszok voltak.

            Hát nem így jött az Isten Fia is hozzánk? Mit mond Pál erről? Nem tekintette zsákmánynak, hogy ő Istennel egyenlő, hanem magát megüresítve, szolgai formát vett fel. Úgy jött, mint József: szeretettel, kitárt karokkal. Aztán letépték róla is a ruhát.Ez a mozzanat a Jézus szenvedéstörténetében is egy nagyon fontos szerepet játszik . Ha valakiről leveszik a ruhát, az a lehető legnagyobb megaláztatás. Jézus is levették a katonák a ruhát és köntösére sorsot vetettek.

            Utána Józsefet kútba vetették, Jézust pedig a keresztre feszítették. Ott sem volt víz, úgy hogy Jézus kiáltott: szomjúhozom. A Biblia azt is elmondja, hogy miért gyűlülték a testvérek ennyire Józsefet. Azért, mert Isten egy álomban megmutatta neki, hogy ő uralkodni fog testvérei felett, s erre a testvérei ezt mondták: ezt már nem!

            Az Újszövetségben találunk egy hasonló jelenetet, amikor Jézus ott áll a főtanács előtt s a főpep kényszeríti, hogy mondja meg, hogy ő-e a Krisztus? Jézus erre azt mondja: te mondád.Erre kitör a főtanács tagjaiból a harag: meg kell őt ölni. A József testvérei nem sokat gondolkodnak.Ha ők elgondolkodtak volna e harag felett végül is megláthatták volna, hogy az a harag, ami bennük van az atyjuknak szól. Igen, az emberben ott van a harag Isten ellen és ezért nyilván Jézus ellen is. A kereszt világos üzenete: a természeti ember gyűlöli Jézust, az ember nem akarja Istent. Bármennyire is kapálózunk és tiltakozunk a Káté igazat mond, amikor azt állítja, hogy hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére.

            De miért gyűlöli az ember Jézsut? Mert ő akar a maga ura lenni, nem akar mást elismerni önmaga felett. Ahhoz, hogy ez megváltozzon egy nagy átalakulás kell az emberben megtörténjen s ez az újjászületés.

            Szinte el tudjuk képzelni ezt a jelenetet, hogy testvérek ott állnak a kút körül és megvetéssel tekintenek Józsefre. Pedig nem Józsefnek kellene ebben a kútban lenni, hanem nekik. Ha valaki a kútba való, akkor épp ők azok. A gonosz és szeretetlen szívű testvérek. Itt minden felcserélődik. De nem így van ez Jézus Krisztus keresztjénél is? Sehol a világban nem cserélődtek úgy fel a szerepek, mint épp ott a keresztnél. Jézus az egyetlen igaz, ártatlan, tiszta és szent s ő ott van a kereszten s mi pedig bűnösök, vétkesek, tisztátalanok, szentségtelenek pedig ott állunk az ő keresztje körül. Persze, ezt az ember nem karja elismerni. Az emberek szavalnak arról, hogy mi jók vagyunk, de ez nem igaz. Az ember igenis bűnös, gonosz, halált és kárhozatot érdemel, úgy ahogy azt minden úrvacsorázáskor meg is valljuk.

            A megváltást csak éz éli át, aki megérti, hogy a keresztnél a szerepek felcserélődtek. Az elítéltek szabadok, aki szbad kellene legyen, az elítélt, de azért, hogy mi megszabaduljunk, megváltozzunk.

            A József életének útja Isten művészi munkája, mondta valaki, az Isten mesterműve. A testvérek végleg meg akartak szabadulni Józseftől, ezért adtál el Egyiptomba rabszolgának. A József útja ott még rosszabbra fordul, hoiisz ártatlanul börtönbe kerül. De egyszer a fáraó álmot lát, József megfejti az álmot és ezért azonnal kiszabadítják a börtönből. Az álom megmutatja, hogy előbb jön hét bő, majd pedig hét szűk eszetendő. József egy negyszerű tervet készít, hpogy a hét bő eszetendő alatt a hét szűk eszetendőre gabonát kell tartalékolni, ami megmenti egész Egyiptomot, de nem csak őket.

            Így kellett lennie. Ha a testvérek nem gyűlölik és nem adják el Józsefet, akkor számukra se lett volna szabadítás. Az ember gonoszsága csak eszköz volt a szabadítás csodálatos tervében. Így azok is, akik megfeszítették Jézust, bár ez őket nem menti fel, azt végezték el,  hogy számunkra van megváltás, üdvösség. A kút, ami ott Deótánban volt s amibe Józsefet beledobták egy nagy szabadítás kezdete volt. Mennyivel inkább az Jézus Krisztus keresztje, ahol Isten ami teljes váltságunkat elvégezte.

            A 18-ik században élt Németországban egy tehetséges igehirdető, aki 3O éves korában meghalt. Halálos ágyán azt mondta: ott a kereszten van az én Megváltóm. Ha ismerném az ő végtelen szeretetét, akkor kétségbe kellene esnem, de így rábízhatom magam. Bízzuk rá mi is magunkat egészen.

Igaz hit az efézusi gyülekezetben

Igaz hit a gyülekezetben

            Pál missziói útja során megérkezik Efézusba. Ott is hirdeti Isten igéjét, hirdeti az evangéliumot, hirdeti azt, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.És ez nem marad eredmény nélkül. Sok ember szívében, akik az igét halljak hit támad és így itt is létrejön egy gyülekezet, a hívők közössége. Az, hogy emberek hitre jutnak, az mindig egy csoda, nem magától érthetődő. Pál munkáját, igehirdetését se kísérte mindig az, hogy emberek hitre jutottak. Gondoljunk csak az athéni fiaskóra. Pedig Pál bevetett apait-anyait, bevetette találékonyságát, elbűvölő filozófiai tudását, hogy az athéniak is hitre juthassanak. De alig volt néhány ember, aki Pálhoz, a hithez csatlakozott, Athénban nem is alakult akkor tudomásunk szerint gyülekezet, ezért az Újszövetségben nem olvassuk az Athéniekhez írott levelet, mivel nem született hit, nem született gyülekezet sem és nem született levél sem. Athénban akkor nem volt sok népe Istennek. De volt Korinthusban, Efézusban és sok más helyen. Ha vannak hívő emberek, ha van gyülekezet, ezt mindig csodának kell tartanunk.

            Ezért a hitre mindig rá kell csodálkoznunk. Emberi értelemmel nem tudjuk tökéletesen megragadni. Meghaladja értelmünket és tapasztalatunkat. A hit nem belőlünk való és nem abból a világból való, amiben élünk. A hit egy magasabb dimenzió. De ugyanakkor a miénk, bennünk munkálkodik és meghatározza egész életünket, annak minden megnyilvánulását. A hit nem e világból való és mégis teljességgel meghatározza ezt a világot, már el se lehet képzelni hit nélkül. A hitet a Zsidókhoz írt levél a remélt dolgok felőli bizonyosságnak és a nem látott dolgok felőli meggyőződésnek nevezi. A hit egy biztos talajt jelent a lábunk alatt, de mégsem mi tartjuk azt a kezünkben, hanem a hit tart kezében minket. A hitnek megvan a maga útja, megvannak a maga törvényszerűségei, de azokat mégsem lehet pontosan lemérni, meghatározni.

            A hit tehát egy csodálatos dolog, egy csoda a mi számunkra. A hitnek óriási értéke van, amit nem lehet földi kategóriákban, aranyban vagy ezüstben kifejezni. Azért olyan értékes, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Istent nem lehet másképp csak hittel megragadni, hit nélkül nem lehet vele kapcsolatba kerülni. Isten ezért a hitet nagyra értékeli. Istenhez nem lehet másképp eljutni, csakis hit által.

            Fontos azt is látni, hogy a hit nem egy elméleti dolog, nem egy filozófiai, értelmi cselekvés, hogy elfogadom azt, hogy Isten létezik, mert a hit jó esetben mindig egy kapcsolatot, egy kapcsolódást, egy közösséget jelent. A hit a mi létünk lényegét, középpontját érinti. A hitet nem lehet nyilván elszakítani az értelemtől, hisz a hit biztos ismeret is, ahogy azt a Káténk szépen megfogalmazza. De a hitet nem lehet elválasztani a mi érzelmi életünktől sem, mivel tőlünk döntést, elhatározást és szeretetetet követel. De a hitet nem lehet az akarattól se elválasztani, hisz akaratunkat is teljes mértékben befolyásolja és meghatározza. A hívő ember már azt akarja, amit Isten is akar.

            De a legfontosabb az, hogy a hit a legszorosabban kötődik a mi konkrét életünkhöz és életfolytatásunkhoz.A hívő ember életét az Isten színe előtt és az ő tetszésére éli, és azt akarja, hogy a hit az életének minden területén megmutatkozzon. Nem csak egy belső történés az, hanem egy olyan valami, ami életünk külső megnyilvánulásait is teljességgel meghatározza. Hinni azt jelenti, hogy Istent bevonjuk, bekapcsoljuk az életünk minden területére. A hivő ember életében minden hit-kérdés. Hit-kérdés az, hogy mit olvas, mit néz meg a tévében és az interneten, hogy kik lesznek a barátai, hogy miként viszonyul a másik nemhez, hogy milyen lesz a házassága, hogy hány gyermeket vállal, hogy mire költi a pénzét, hogy mi a szórakozása, hogyan tölti a szabadidejét, hogyan tölti a vasárnapját és sorolhatnám tovább.

            A hit mozgásba hoz, a hit kimozdít lustaságunkból, kényelmünkből. A hit megváltoztat és átváltoztat. A hit tulajdonképpen egy irányváltoztatást jelent. A hit nélküli ember maga felé, a bűn felé és a világ felé irányul, de abban a pillanatban, amikor valaki hitre jut, élete már Istenre irányul. A hit az, amit a tékozló fiú életében is látunk, hogy hit nélkül az atyjától ment az idegen föld felé, a tékozlás, a dorbézoló élet, a romlott barátok, a disznók vályuja felé, de abban a pillanatban, amikor hit támadt a szívében, elhatározta, hogy visszamegy az atyjához. A hit tehát a megtéréssel kezdődik. Nincs hit megtérés nélkül és megtérés sincs hit nélkül.

            A hit először is egy meghajlás a szent Isten előtt. A hit meghajlás az ige előtt és annak elismerése, hogy az Isten szava. Az ige hármas küldetést végez el az életünkben. Először is megítél bennünket bűnös voltunkban és felszólít a megtérésre. Másodszor elénk tárja az evangéliumot, azt hogy Isten Krisztus áldozatáért minket igazakká nyílvánít, más szóval megigazít. Harmadsorban pedig megmutatja az új életünk  vonásait, megnyilatkozásait, amiben nekünk járnunk kell és lehet.

            Ha a hit az Isten munkája, akkor a hitetlenség egyértelműen a Sátán munkája. Aki hitetlen, az a Sátánnak engedelmeskedik, aki Isten esküdt ellensége. Bár a hit Isten ajándéka, a Szentírás felelőssé tesz minket abban, hogy hiszünk-e vagy sem.  Senki se mentheti magát azzal, hogy Isten nem adott neki hitet, ezért ő maga a felelős.

            Azt is világosan kell látnunk, s ez az efézusi gyülekezetben is világossá válik, hogy ahol emberek hitre jutnak, ahol Isten elkezdi végezni a maga áldott munkáját, ott az ördög sem alszik. Egyszer csak Efézusba érkezik egy különös társaság, egy Skéva nevű főpap hét fiáról van szó, akik ördögűzéssel foglalkoznak. Ők is látják, hogy milyen hatalmas dolgok történnek Pál keze által. Ezért ők is azzal próbálkoznak, hogy Jézus nevében űzzék ki az ördögöket, de a baj az, hogy ők nem ismerik Jézust személyes megváltójukként, ők csak a nevét akarják használni.

            Pál a Korinthusbeliekhez írott első levelében, a feltámadástól szóló monumentális fejezetben ír arról, hogy Efézusban fenevadak ellen harcolt. Ez azt jelenti, hogy az evangélium hirdetésekor komoly ellenállásba ütközött. Az emberek az evangéliummal szemben sokszor vadállatként tudnak viselkedni, a Krisztussal és az evangéliummal szembeni ellenállás hihetetlen méreteket és formákat ölt.

            Efézusban sajnos sok tévtanítás is felütötte a fejét, olyan dolgokat hirdettek, amik összezavarták a gyülekezet hitét. Pál meséket említ, az eredeti szövegben a „mítosz” szó szerepel, ami azt jelentette, hogy az evangélium szép ugyan, de azok az események, amikről beszámol, nem mind történtek meg a valóságban. Mennyire ismétlődik a történelem, hát nem ugyanezeket hirdeti az ú.n. Biblia-kritika és liberális teológia?

            Pál két nevet is említ, akik Efézusban tévtanításokat hirdettek: Filétosz és Hümenaiosz.. Őket szentségtörő és üres fecsegőknek nevezi. Az utóbbit Pál át is adta a Sátánnak. Tévtanításuk lényege az volt, hogy a feltámadás már megtörtént, ezért arra már nem kell várni. A tévtanítás valószínűleg Pál keresztségről szóló tanításának félreértése és félremagyarázása volt. Ez nyílván már egyfajta feltámadás, az ó-ember megöldöklése és az új-ember megelevenítése, de ez az ember belső emberében történik. De lesz a testünknek is feltámadása, amikor egy lelki testet kapunk, ami Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonló, amit a mennyben fogunk hordani, amellyel a mennyben fogunk élni. Ebben a tévtanban az a veszélyes, hogy tulajdonképpen tagadja az örök életet, az üdvösséget.

            Az efézusi gyülekezetben egy másik tévtanítás is felütötte a fejét, az ú.n. nikolaiták tévtanítása. Teljes pontossággal nem ismerjük sem eredetüket, sem tanításukat, de annyit tudunk, hogy egy gnosztikus szekta volt ez, akik szinkretista tanokat hirdettek, vagyis azt tanították, hogy minden vallás jó, a különböző vallások elemeit át lehet venni a keresztyén gyülekezetbe, azt is hirdették, hogy a keresztyének nyugodtan részt vehetnek a bálványáldozati szertartásokon, amikről tudjuk, hogy részegségbe és erkölcsi kicsapongásba torkolltak. Az etikájuk, a jelszavuk az volt: minden szabad nekem.

            Pál felszólítja az efézusi gyülekezetet s ezáltal minket is, hogy merjünk bátran szembeszálni a tévtanításokkal, maradjunk meg az evangélium tiszta tanítása mellett, aminek középpontjában Krisztus áldozata, a megváltás áll, amiben ha hiszünk, életünk is Isten akarata szerinti és dicsőségét szolgáló lesz.

Igehirdetési sorozat Adventre III rész

Igehirdetési sorozat 2O19 advent nagyhetében

Jézus nevei III.

1 Nap. A Kegyelem Text. Tit.2,11-12

            Folytatjuk a két évvel ezelőtt elkezdett igehirdetési sorozatunkat a mi drága Megváltónk, az Úr Jézus neveiről. Kibontakozik ezen nevekben is az a csodálatos gazdagság, amit ő jelent a mi számunkra. Már a neveiben annyi áldás, gazdagság van.

            A kegyelem egy gazdag jelentésű szó. Olyasvalamit is jelent közeledés, lehajlás. Ebben az összefüggésban azt jelenti, hogy a hatalmas és örök Isten lehajol a magasságból és dicsőségből hozzánk a mélységbe és gyalázatba. Lejön a maga gazdagságával a mi szegénységünkbe. Ezzel megmutatja szeretetét, kedvességét irántunk. A kegyelem Isten folyamatos beavatkozása a mi életünkbe.

            Az Isten kegyelme nem elsőször Jézus Krisztus születésekor jelent meg ezen a földön. Már az Ószövetség idején, Krisztus születése előtt is jelen volt ebben a világban. A sok példa közül csak kettőt említsünk. A Kainra tett jel az emberiség őskorában már a kegyelem maga volt. E jel nélkül Kaint megölték volna  De később a honfoglalás idején élt Jerikóban egy nagyon bűnös, nyomorult asszony, akit Ráhábnak hívtak. Ő is különös kegyelemben részesült. A kegyelem jele nála egy vörös fonál volt. E jel nélkül meg kellett volna halnia. De a kegyelem nem csak ebben nyilvánult meg, hogy az élete megmaradt, hanem abban is, hogy bekerült a hithősök sorába, sőt Jézus ősanyja is lett. Mekkora kegyelem ez! Bekerül Jézus nemzetségi táblázatába.

            De ilyea a kegyelem a mi életünkben is. Milyen változást hoz az egyes embernek az életében. Gondoljuk csak meg, hogy mivé lettünk volna, ha nem ismerjük meg az Isten kegyelmét. Talán már nem is élnénk, mert a bűn, a káros szenvedélyek tönre tettek volna. Hány ember lett földi viszonylatban is híressé a kegyelem munkája által.

            De az Ószövetségben megjelent kegylem olyan, mint a hajnal pírja. Csak előrevtíti a Nap tündöklését. A kegyelem igazán Jézus Krisztus születése után, az ő váltságművében ragyog fel és tündöklik teljes fényességéban. Megjelent Isten üdvözítő kegyelme és e kegyelem szerteárad ebben a világban. Krisztus a kegyelemnek az a Napja, ami a bűnnek és a kárhozatnak a pusztító árját és hatalmát legyőzte. Ez egy nagy örömforrás a mi számunkra. Különben a „kegyelem” szó a görög nyelvben szoros kapcsolatban van az „ öröm” szóval. Ezért amikor Krisztus megszületik Betlehemben, az angyalok a mezők felett nagy örömöt hirdetnek.

            Ez egy örömteli meglepetés az emberiség számára. Amikor az apostol arról beszél, hogy megjelent az Isten üdvözítő, gyógyitó kegyelme, akkor egyértelmüen Jézus Krisztus születésére gondol. A kegyelem gyógyítja a test és a leélek bajait egyaránt. Jézus élete tele van olyan eseményekkel, hogy betegeket hoztak hozzá, vagy betegek borultak a lába elé, és ő meggyógyította őket. Keresztelő János kérdésre így válaszol Jézus:  a vakok látnak, a sánták járnak, a siketek hallanak, a poklosok megtisztulnak és a szegényeknej az evangélium hirdettetik. De Jézus nem csak a test bajait gyógyította meg, hanem a szív bajait is. A kegyelem gyógyszer a lélek sebeire, bajaira is.

            De kinek kell a kegyelem? Kié lesz az? Csak azoké, akiket a Szentlélek elvezetetett annak meglátása, hogy ők Isten előtt semmit sem tudnak felmutatni, semmire se tudnak hivatkozni, mert nekik semmi érdemük sincs. Az kapja a kegyelmet, aki a tékozló fiúval tudja mondani, vallani:atyám vétkeztem és nem vagyok méltó.

            Az üdvözítő kegyelem minden embernek megjelent, mert erre mindenkinek szüksége van. Szüksége vna az elzüllött embernek, éppúgy mint a miniszternek vagy államfőnek. Itt nincs kivétal. Amikor Jézus Krisztus a kereszten életét értünk adta, a kegyelem különös erővel tört be ebbe a világba, és erői a kárhozatig jutottak. A kegyelem alászállt a poklokra és még a börtönben levő emberekhez is eljutott. Vannak olyan írásmagyarázók, akik arra gondolnak, hogy ezek a lelkek főleg azok voltak, akik Nóé előtt éltek, akik olyan gonoszok voltak hogy Isten elhatározta, hogy megsemmisíti őket az özönvíz által. Bárcsak közülük is sokan megragadták volna ezt a nagy lehetőséget.

            A kegyelemnek az a legnagyobb ajándéka, hogy el lehet fogadni, meg lehet ragadni. Nincs olyan ember, aki ezt a kegyelmet ne tudná megragadni, még az sem, aki bűnnek legszörnyűbb útjain jár. Ne mondjunk le senkiről, ne gondoljuk azt senkiről, hogy rajta már a kegyelem sem segíthet. Sőt hirdessük, tegyünk minden embernek bizonyságot erről a kegyelemről. Mondjuk el azt is, hogy mit végzett el ez a kegyelem a mi életünkben, hogy milyen óriási változás állt be nálunk, amikor Isten kegyelme belépet az életünkbe. Mondjuk el mindenkinek, hogy a kegylmet nem lehet megvásárolni, nem lehet kiárdemelni, de ajándékként el lehet fogadni, be lehet fogani szívünkbe.

            A kegyelem azonban nem egy játékszer, nagyon komolyan kell venni. A kegyelem tanítani akar minke, fegyelmez is minket. A kegyelemről nem azt olvassuk, hogy simogat, becézget, hízeleg nekünk, csókolgat minket, hanem azt , hogy tanít. A kegyelem küldetése, hogy egy komoly ikolába helyezzen minet és ott formálja az életünket, Krisztus képüöére és hasonlatoságára formál minket.

            A kegyelem sok eszközt használ fe nevelésünk érdekébenés ezek nem kellemesek. Szenvedés, szomorúság, nehéz próbák jöhetnek. De ezek olyanok, mint a metszőolló a kertész kezében. Levágja rólunk a vadhajtásokat Ner fussunk hát el a kegyelem iskolájából, járjuk ki szép sorjában az osztályokat. A kegyelem akkor is ott, amikor úgy tűnik, hogy eltűvozott az életünkből. De ezt majd csak az utunk végén fogjuk meglátni, hogy miért vezetett az Úr minket nehéz úton, miért kellett kemyény próbákat kiállni, miért volt kereszthordozás az éeletünk.

            A kegyelem visz bennünket a mi végső célunk, végső rendeltetsünk, az örök élet, az üdvösség felé. Akkor majd mindent meglátunk és megértünk Akkor megoldódnak életünk rejtélyei, s akkor végtelenül hálásak leszünk azért, hogy Iten kegyelme megjelent nekünk és elvégezte bennünk a maga munkáját.

2 Nap. A Kegyelem Királyi Széke Róm.3,25, Zsid.4,16

            Tudjuk, hogy az Ószövetségben a frígyládának volt egy aranyból készült fedele, ami épp olyan hosszú és széles volt, mint maga a frígyláda. Erre az aranylapra, erre a ferdélre két kérubot állítottak, amik kitárt szárnyakkal borultak a frígyláda fölé. Ezek a kérubok és természetesen az egész frígyláda az Isten kegyelmes és szeretetteljes jelenláték ábrázolták ki az Ószövetség népe számára. A frígyláda az Ószövetségben az a hely volt, ahol az Isten kegyelmes jelenléte úymond tapintható, kézzelfogható látható valóság volt az Isten népe számára.

            Évente egyetlen alkalommal, a Nagy Engesztelés napján a főpap a levágott áldozati állat vérétráhintette erre alapra, fedélre. Nos, amit ez a láda és annak fedele kiábrázolt, a kérubok is  Jézus Krisztusban lett beteljesedett  valósággá a mi számunkra. A bűnös ember közeledhet Isten trónusához. Krisztus lett az engesztelése eszköze Isten és ember között.

            Az ember megigazítása elválaszthatatlan Krisztus áldozatától és vérétől. Miért van ez így? Miért nem tudott Isten nekünk „csak úgy” megbocsátani? Miért nem tudta azt mondani: ti vétkeztetek, de ez nem is olyan nagy baj, ne aggódjatok, kicsiség az egész! Nem, ezt így nem lehetett elitézni. Ahogy azt sem lehet „csak úgy „ elintézni, ha egy gyermek a lebdával kirúgja az iskola ablakát. Az igazgató nem azt mondja: ó, nem történt semmi, csekélység az egész. El kell jöjjön a szülő, bele kell nyúljon a pénztárcájába és ki kell fizesse a kitörött ablak árát.

            A Káté nem véletlenül foglalkozik olyan részletesen ezzel a kérdéssel, hogy miképpen kellett a bűn adósságát lefizetni? Azért kellett a Jézus vére, azért kellett megtörténjen a za a véres esemény, mert Isten egy igazságos Isten is, akinek igazsága megkövetele, hogy az ő szent Felsége ellen elkövetett bűnt méltó bűntetés sújtsa, fogalmaz a Káté. Ezt ábrázolta ki az Ószövetség bonyolult áldozati rendszere, ahol is meg volt pontosan szabva, hogy minden bűnre milyen és mekkora áldozatot kellett bemutatni, illetve, hogy milyen állatot kellett bemutatni. Amikor valaki vétkezett, el kellett jöjjön az állatával, végig kellett nézze az állat kínját, hogy lássa azt, hogy az ő bűne nem egy csekélysé, hanem azt igen is el kell a törvény előírása szerint rendezni.

            Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat mondja a Zsidókhoz írt levél. Miért kellett a vérontás? Azért. ,ert a bibliai gondolkodás szerint a vér az élet hordozója. Az élet a vérben van és ebben orvosolag is nagy igazság van, hisz ha valaki nagy vérveszteséget szenved, akkor abba bele is hal.

            Jézus egyetlen személyben jeleníti meg mindazt, amit az Ószövetség bonyolult áldozati rendszere bemutat: ő az áldozat, ő a főpap és ő az ngesztelsé helye, a frígyláda is.Az Ószövetségben a frígyláda a mindennapi ember számára tulajdonképpen láthatatlan volt. Csak a főpap láthatta és ő is csak évente egyetlen alkalommal.

            De ez Jézus Krisztus halála által teljességgel megváltozott, hisz Jézus Krisztus áldozata a golgotai kereszten nyilvános volt, mindenki szeme láttára történt .Ezért ez most a mi számunkra azt jelenti hogy hit által mindenki oda járulhat a kegyelem királyi sékéhez. Ez az áldozat nem csak emberiség egy bizonyos részéért, nem csak egy népért, hanem mindenkiért kivétel nélül bemutattatott, s ezért mindenkire érvényes.

            Ezt ábrázolta ki a kárpit kettészakadása is, ami felülről lefelé kettészakadt. Most a mi számunkra maga Jézus Krisztus a kegyelem királyi széke. Benne és rajtaIsten végrehajtotta azt a rettenetes ítéletetet, amit rajtunk kellett volna bűneink miatt végrehajtson.Így az igazságos Isten a mi számunkra kegyelmes Istenné vált. Jézus Krisztus áldozatában megtörténik a bűn megbűntetése, de ugyanakkor a bűnös felmentése is. Ezért nekünk már nem kell félnünk hozzá közeledni, hisz mi tőle és nála kegyelmet és üdvöséget kapunk. A Krisztus keresztje Istn részéról a bűnös ember igazzá nyilvánítása.

            De hogyan lehet mindez a miénk? Egyedül hit által. Úgy, ahogy azt a reformátoraink csodálatos világossággal és egyszerűséggel tanították. Ez az igehirdetés által minden ember tudomására jut. Az igehirdetésnek ez a fő célja, hogy ezt a hallgatók tudomására hozza.Pál azt mondja, hogy ő ezt olyan szemléletesen és meggyőző erővel tudta a galaták gyülekezeteiben megtenni, mintha Krisztus az ő szemük előtt feszíttetettt volna meg.

            Amikor itt a Zsidókhoz írt levél a kegyelem királyi székéről beszél, akkor itt tulajdonképpen a király azon székéről van szó, amiben ő az ítéleteket kimondta. De ezen a trónon most Isten Krisztusért kegyelmes ítéletet hirdet.. Nyilvánvaló, hogy ehhez a trónhoz csak hálával és alázattal lehet közeledni, de ugyankkor nem is bizonytalansággal. Mi a legnagyobb bizalommal, reménységgel, szent bátorsággal jöhetünk ide, mert a trónon ülő szeretettel fogad minket.

            Ez a közeledés mindenek előttimádság által történik, imádságban lépünk a trón elé, hogy alkalmas időben segítséget nyerjünk. Bármennyire is tudjuk, hogy mi bűnösök kárhozatra méltók vagyunk, de azt is tudhatjuk, hogy ha bűnbűnattal és alázattal jövünk, akkor ő kegylmesen tekint ráűnk. Mi nem a magunk nevében, nem a magunk érdemében, hanem a Jézus nevében, az ő érdemében bízva közeledünk e trónhoz. Amikor onnan kegyelmesen ránk tekint, ez minket boldoggá és hálássá tesz. És itt mindent letehetünk, ide mindent hozhatunk: bűneinket, gondjainkat, örömünket, félelmeinket, hálánkt, dicsőítésünket. Hisszük, hogy a trón elől soha nem megyünk el üre skézzel. Lehet, hogy elégíti ki minden kérésünket, de megadja azt, ami javunkat és üdvösségünket szolgálja. Jöjjetek hát, járuljunk bizalommal a kegyelem királyi szákéhez.

3 Nap. A Pásztor Text. Ján.1O,12-16

            Az egyik legismertebb és leggyakrabban használt neve Jézusnak: pásztor. Mindnyájan szinte kívülről tudjuk és szeretjük a 23-ik zsoltárt, ami már sokaknak jelentett bíztatást és bátarítást háromezer év alatt.

            Nos, amikor mi ezt a kifejezést halljuk, hogy Jézus a jó pásztor, akkor ezt nem úgy kell elképzelnünk, ahogy azt gyakran képeken kiábrázolva látjuk. Hiszen ott egy nagyon idilli, romantikus képpel találkozunk. Mert itt az igében azt olvassuk, hogy a jó pásztor életét adja a juhokért.  Tudjuk azt, hogy a pásztorok élete az ókori Keleten nem volt olyan könnyű, mint ahogy azt a legtöbben elképzeljük, ahogy azt a népdal is megénekli.

A juhásznak jól van dolga,

Egyik dombról a másikra,

Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,

Bú nélkül éli világát.

Nem volt ez, főleg a régi bibliai időkben nehézségek nélküli élet. Gondoljunk csak a Biblia nagy embereire, akik mind juhász-emberek voltak: Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes és Dávid. Jákób azt mondta az ő munkájáról:” Úgy voltam, hogy nappal hőség emésztett és az éjjel hideg, az álom pedig messza maradt a szemeimtől”. (1Móz.31,4O) Dávid is elmondja, hogy amikor apja juhait legeltte, eljött a medve és az oroszlán, hogy elragadozza a juhokat, de ő az úr erejével megölte azokat. (’1Sám.17,34-37)

            A pásztor hivatása egy nagy, nehéz, veszélyes és felelősségteljes hivatás volt. Mivel általában ezt a hivatást a juhok gazdáinak a gyermekei végeztékl, nagy felelősség és hűség jellemezte őke, hisz az egész család jóléte és megélhetése függött ettől. Megtörtént az, hogy a pásztorok életüket adták a nyájért Vagy vadállatok vagy pedig az ellenség támadásainak estek aldozatul. Hisz mindent meg kellett tenni a nyáj védelme érdekében, hisz egy egész család sorsa forgott kockán. Ha béres őrizta a nyájat, az már nem harcolt ennyire a nyájért. Az elfutott, amikor a farkas közeledett, ahogy azt Jézus a példázatban el is mondja. Jézus határozottal elhatárolódik a béres-magatartástól, hisz ő pásztor és nem béres..

            A pásztor életének egyik legnehezebb feladata, amikor a nyájból egy vagy több egyed elvész. Bizonyos körülmények között elkóborol. Vagy épp egy szakadékba esik vagy egy tövisbokorba akad bele. Az elveszett juhot ilyen esetben meg kell keresni, ki kell szabadítani. Sokszor a pásztor az életét is kockáztatja a juh megmentéséért. Gondoljunk csak egy mély szakadékba való leereszkedésre. Nem véletlen, hogy Jézus golgotai áldozata a pásztor képe lesz, aki juhai megmentése, megváltása érdekében a saját életét áldozta fel.

            A pásztor egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy bár több száz juha van, mégis mindegyik juhát skülön-külön ismeri és számon tartja Amikor gyermek voltam Magyarókerekén, a bárányok elváűlasztásáig, levágásáig a nyáj minden reggel kiment és minden este hazajött. Számomra gyermekként nagy élmény volt látni, hogy a pásztorok úgy ismerték a juhokat, hogy minden kapu előtt megállva ki tudták választani ki tudták választani az épp ott lakó gazda jukait és bárányait. Számomra mind egyformák voltak, de a pásztor egyen-egyenként ismerte őket. Ezért a juh és pásztor között egy személyes viszony van, és itt már nyilván a jó pásztorra gondolhatunk, aki mindegyik tanítványát személyesen hívja el: Nátánaelt, Fülöpöt, Pétert,Márai Magdolnát,Zákeust, Pált , Szent Ágostont és minden egyes tanítványát, köztük minket is. Persze az elhívás megvalósulása minden ember életében más és más, de az eredméyn mindig ugyanaz. A jó pásztor megkeres, megszólít, ajuh pedig válaszol a hívásra és boldogan vallja: az r az én pásztorom. Abban pillanatban, amikor a pásztor megszólít, minden juh személyiségg válik. A mi számunkra óriási kiváltság és öröm, hogy az tulajdona, az ő juha lehetünk. Az érdem nem a miénk, mert mi csak annyit tudtunk tenni, hogy eltévelyedtünk.

            Jézus azt a szeretetet, amit az Atyától kapott, most átadja juhainak. Teszi ezt annak ellenére, hogy jól ismer minket. Nem csak a múltunkat s azokat a bűneinket ismeri, amiket ő megbocsátott, hanem azokat a nyomorúságokat, gyengeségeket is ismeri, amik még mindig bennünk vannak s amiket ő mi9nd ki akar tisztítani az életünkből. Nem szűmik meg rajtunk dolgozni, nagy türelemmel van irántunk. Minden eszközt felhasznál, a vesszőt és a botot is, sőt még a halál árnéykának völgyét is, hogy minket eljuttason a célba. Ha elkóborolunk, neki vannak kutyái is, hogy azok minket visszatérítsenek a nyájhoz. Tud küldeni egy próbát, egy betegséget, egy hívő testvért. Nincs olan mélysg, amiben nem tudna segíteni rajtunk, hisz hozzánk hasonlóan minnekben megkísértetett.         Micsoda kiváltság, hogy ez a pásztoraz ő éltető igéjének legelőjén legeltet minket. Itt minden testi és lelki szükségünkről gondoskodik. Itt szerethetjük őt és ő is szerete minet. Itt naponta együtt lehetünk vele, az ő áldott jelenlétét élvezhetjük Nahyon jó azok seregéhez, akik ennek a pásztornak a nyájához tartoznak.

            Akkor ezt az Úrkétezer évvel ezelőtt egy kis seregnek mondta, de ez a sereg mára már megszámlálhatatlan sereg lett. Jó ebben ott lenni. Ebben ott vanak azok is, akik már nem élnek de egy drága örökséget hagytak ránk, az életk, az írásaik, cselekedeteik által.. De ott vannak azok is, akik most élnek, akik nekünk mind testvéreink, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Legynk nagyon hálásak a pásztorért és a nyájért egyaránt.

4 Nap. A Főpap Text.2Móz.28, Zsid.14-15

            Az ószövetségi vallási élet egyik legfontosabb szerelője a főpap volt. A feladtai köz tartozott az áldozat bemutatása, a népért való könyörgés, és olyan ügyes-bajos dolgoknak a rnbehozása, amikkel az embrek hozzá jöttek. Az ő feladata volt Isten képviselni a nép előt és a népet képviselni Istn előtt.A ruháját öt különböző színű fonalból varrtak, amiben a kék, piris és fehér színek domináltak. A mellén hordozott egy kötényszerű anyagot, amiben tizenkét kövecskén ott volt Izrael tizenkét törzsének a neve. Ez azt jelképezte, hpgy a főpap kellett hordozza az egész népet, hogy azok sorsát szívén hordozza és ő szüntelen megemlékezzen róluk. A homlokán egy írást hordozott, amin ez állt: szentség az Úrnak!

            A főpap tulajdonképpen az egész kozmoszt, az egész mberiéget képviselte, feladata az egész világért való közbenjárás volt. A ruhájának és az általa bemutatott áldozatnak az egész zimbolikája arra utalt, hogy ennek kozmikus jelentősége volt. Ez már előre, a jövendőbe mutatott.    

            A főpap szolgálatának megvolt a csúcspontaja és ez a Nagy Engesztelés napja volt. Évente egyszer bemehetett a Szentek Szenjébe az áldozati állat vérével, és azt a frígyláda tetejre hintve engesztelést szerzett a nép bűneiért. Ilyenkor nem a színs és díszes öltözetét használta, hanem egy egyszerű, fehér, lenből készült öltözetet.

            Amikor most Jézus Kriszturól, mint Főppról beszélünk, akkor először is el kell mondanunk, hogy benne az ózövetségi főpapi tiszt minden jellemző vonása tökéletesen beteljesedett.. A Zsidókhoz írt levél szerzője nagyon finoman és pontosan lírja azt i hogy mi volt a különbség kettőjük között. Ez a levél Jézust a Nagy Főpapnak nevezi. Nagy Főpapunk van, jelenti ki újjongva. Ő azért nagy, mert ő nem csak ember, hanem ugyanakkor Isten is. Ez különbözteti őt meg mindazoktól a főpapoktól, akik ezt a tisztet előtte betöltötték. Az is különbség közöttük, hogy az edigi főúpapok maguk is bűnös emberek voltak, akik a saját bűneilért is be kellett mutassák az áldozatot, tehát ők is megváltásra szorülő emberek voltak, éppúgy mint a nép, akikért az áldozatot bemutatták.

            Jézus főpapsága azért egészen más, mert neki a saját bűnéért nem kellett áldozatot bemutatnia, mert ő bűntelen volt. A másik nagy különbség az volt hogy az eddigi főpapok az állatok vérét ontottákki, Jézus pedig a maga vérét engedte kiönteni érettünk.

            A mi Főpapunk abban is különbözik az elődjeitől, hogy ő igen irgalmas és kegylmes, Annás és Kajafás példája is mutatja, hogy a földön élt főpapok milyen kegyetlenek és irgalmatlanok tudtak lenni. Ezeknek kőszivük volt, ezt jól látjuk a Jézus perében is. A pogány helytartómnak megesik a szíve a szenvedő Jézuson, kivezeti t a nép elé és azt mondja:Íme az ember. De a főpap szíve végig kemény marad és követeli Jézus keresztrfeszítését.

            De Jézus, mintFőappa azért is sokkal több, mint az lődei, mert a ő a bvégzett munka után mennybe ment és az ő áldott munkáját ott is folytaja. Amit a földön elkezdett, ott is szüntelenül dolgozik érettük. Ő együtt tud érezni velünk a fölön, mert ő itt voltvelünk, ismerte a mi földi életünk minden méylégét és magasságát. Tudja, hogy mit jelent a etegg, a gyengség, a fradtság a szomjúág és éhség. Persze a bűnben nem kíséretetettt me, vagyis jézusnak példáúl nem voltak parázna gondolatai, gyilkos indulatai, de a Sátán t is támadta, hol ordító orsozlánként, hol pedig világosság angyalának öltözve. Jézus nem olyan bűnökben bukhatott volna el, amilyenekben mi elbukunk, hanem abban, hogy visszahőköl a szenvdéstől, nem vállaja értünk a kereszthalált.De ez mégis óriási segítséget nekünk a kísértések idején, hogy Jézus meg tud érteni minket minden mi kísértésünkben.

            De ő nem csak megért minkt a mi kísértéseinkben, hanem erőt és segítséget is ad, hogy a kísértések felett diadalmkodni tudjunk. Mert az nagy erőt jelent a mi számunkra, hogy tudhatjuk, hogy ő onnan felülrl belénk az ő tagjaiba mennyei ajándékot ársuzat ahogy azt aKáté fogalmazza. Azért is nagy az ő főpapsága, mert ő egy örökkévaló Főpap.Az ószövetségi főpap évenete egyszer bement a Szentek Szntjébe, de onna rövid idő után el kellett távozzon. Az év többi napján az zárva maradt számára. De ez az út a Szentek Szentjébe Jézus halálával minden ember számára és minden időben szabadáá lett. Miután a Jézus vére kiömlött, a kárpit örökre ketté hasadt. Emehetett a mennyei Szentélybe és örökre ott is maradt. Egyszer bement, hogy adig ott maradjon, amíg dicsőségben el nem jön ítélni élőket és holtakat.

            Ezért  földi főpapra már nincs szükség és papsára sem, úgy ahogy azt az Ószövetség előírta. De mi is mind papok vagyunk olyan rtelemben, ahogy a Káté tanítja: magunkat Istennek élő hálaáldozatul adjuk, egész életünket neki szenteljük.

            És az a mi nagy reménységünk, hogy miután minket is feltmszt, mi is bemehetünk a Szentek Sentjébe, a mennybe és örökre ott maradhatunk ővele.

5. Nap Immánuel Text. Mt.1,23

            Adventkor arra emlékezünk, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt Krisztus bejött ebbe a világba, ezzel elközelített hozzánk az Isten országa. De aezt már évszázadokkal azelőtt megjövendőlték a próféták, közöttük Ésaiás is. Ő a Messiást Immánuelnek nevezi. Ezt a jelet a próféta Akház királynak adta, mint egy különleges jelet. Tudjuk, hogy az Immánuel név jelentése: velünk az Isten! És kétségtelen, hogy Jézus Krisztusban Isten a legegyértelműbben nyílvánitotta ki, hogy ő velünk akar lennei, hogy be akar fogadni minket.

            Amikor Jézus megszületik a júdeai Betlehemben, ez nem egy monda, sem nem egy legenda, hanem egy olyan valóság, ami a feje tetejére állította ezt a világot. Nem véletlen, hogy ez a Gyermek a sok más neve mellé az Immánuel nevet is megkapja. Azt jelenti, hogy a titokzatos, a mi számunkra felfoghatatlan. Isten kilép az ő titokzatosságából, felfoghatatlanságából. Napnál is világosabban kijelenti: én veletek akarok lenni, keresem a veletek való közösséget, azért jöttem, hogy érezzétek: én veletetk és értetek vagyok. Pál ezt a Római levélben írja : ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk! Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ezt az Immánuelt senki sem nélkülözheti, mert másképp nem tudnánk Istennel rendbe jönni. Ha ő nem nyitotta volna meg előttünk az atyai ház ajtaját, akkor közülünk oda senki be nem léphetne. Mi ilyen ajtót se kitalálni, se megalkotni, de még kinyitni sem tudunk. Egy ilyen nyitott ajtót csak ajándékba kaphatunk.

            Mert Immánuel tágra nyitja előttünk az Istenhez, az üdvösséghez vezető ajtót.Isten velünk van. Egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta. A jászol és a kereszt együtt azt hirdeti nekünk, Hogy Isten azért adta oda értünk at ő Fiát, hogy minket mindazzal megajándékozzon, amire nekünk életünkben és halálunkban szükségünk van: bocsánat, békesség és üdvösség. Ez bizonyosan a miénk lehet és mi is el vagyunk így rejtve őbenne. Ez elveszi minden mi félelmünket. Ha Isten velünk van, akkor ez azt jelenti, hogy egy olyan mély lelki békesség töltheti be a szívünket, ami minden értelmet felül halad. Már a zsoltáros is így vall erről.: elől és hátul körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet.(Zsolt.139,5)  A mi Immánuelünk felülemeltetett minden hatalmasságon, betölti a mennyet és a földet egyaránt és ez azt jelenti, hogy ő mindeneket betölt és mindenek felett uralkodik. Ez az Immánuel, amikor elbúcsúzott a tanítványaitól s egyben tőlünk is, azt ígérte: veletek maradok minden napon a világ végezetéig. Ő velünk van, értünk van és bennünk van. Kell-e ennél nagyobb vigasztalás a mi számunkra.

            Velünk van a hétköznapokban, amikor orcánk verítékével esszük kenyerünket, de velünk van az ünnepnapokon is , amikor megnyugszunk fáradozásunktól. Velünk van az öröm napjaiban, amikor a szívünk tele van újjongással, de velünk van a mélységban, a nagy szomorúságok idején is. Az ő jelenléte megkönnyíti és megszenteli a mi életünket. Az ő jelenléte egy olyan boldog megtapasztalás, amit alig lehet szavakkal kifejezni. Úhy éljük át az ő jelenlétét, mint egy legjobb barátét, akit minden pillanatban megsólíthatunk, akinek minden helyzetben kérhetjük a segítségét.

            Az Isten gyermekei számára Jézus Krisztus jelenléte nem egy illuzió, nem egy álom, nem egy délibáb, hanem a mindennapok legnagyszerűbb valósága. Lehetünk a konyhában, a kertben, az irodában, vonaton, buszon, repülőn, kórházban, mi mindig megtapasztaljuk az ő áldott jelenlétét.

            A Jézus jelenlétének van egy kiigazító, bűntől megőrző, visszariasztó szerepe is. Ha tudjuk, hogy ő jelen van, azt is tudjuk, mennyire fájna neki, mennyire megbántanánk őt egy szeretetlen szóval, tistátalan tekintettel, gyűlölködő indulattal. Ez egy szent félelmet is jelent, amit Kálvin üdvösséges rettegeésnek nevez.

            Az, hogy ő jelen van, számunkra azt jelenti, hogy imádságban minden pillanatban hozzá fordulhatunk, könthetjük előtte szívünket, megvallhatjuk azokat a bűnöket is, amiket talán egyetlen embernek sem mernénk vagy akarnánk megvallani. Nem kell attól félnünk, hogyő minket megvetne vagy lenézne.

            Immánuel ez azt jelenti, hogy velünk av na kkaor is, amikor a legnagyobb söttétségben járunk: Gondolhatu8nk itt Péterre, akit börtönbe vetettek, meg van bilincselve és ott fekszik két katona között. Tudja azt, hogy másnap minden valószínűség szerint ki fogjáűk végezni. Mégis milyen mélyen és nyuogodtan alszik. Hisz az nagyalnak jól oldalba kell böknie, hogy felébredjen. Mi azt mondjuk: Péternek vasból voltak az idegei. De ez nem így van. Önmagában ős is csak olyan ember volt, mint közülünk bárki más. De mégis azért tudott olyan nyugodtan aludni, mert tudta, hogy az Úr ott a börönben is vele van.

            És itt mi is végig gondolhatjuk életünk legnehezebb és legfélelmetesebb pillanatait, hogy milyen áldott megtapasztalás volt az Úr jelenléte. És végül az a mi nagy reménységünk, hogy velünk lesz majd halálunk napján és óráján is, amikor mindenki kezét el kell engednünk, még azokét is, akik a legközelebb állnak hozzánk, de Jézus ott is velünk lesz és az ő láthatatlan keze átvezet majd  minket a halálon át az életbe.

6 Nap Királyok Királya Text.1 Tim.6,15 , Jel.17,14

            A Jézus királyságát az egész Szentírás hirdeti az első lapjától az utolsóig.Nem egyszer olvassuk, hogy ő a Királyok Királya vagy ahogy más helyen a Jelenések könyve mondja: a föld királyainak Fejedelme.

            A királyoknak e földön óriási hatalmuk van. A királyok hatalmas alattvalói sereggel, hadsereggel rendelkeznek és óriási dolgokat tudnak végrehajtani. Gondolhatunk itt az egyiptomi királyokra, akiekt fáraóknaj neveztek, vagy Babilon királyára Nabukodonozorra. A királyoktól rettegtek alattvalóik, hisz kényük-kedvük szerint cselekedtek, sokszor teljességgel kiszámíthatatlanok voltak.

            De Jézus hatalma még sokkal nagyobb, mint a földi királyoké. Ezek után gondoljuk meg, hogy miként érkezett születésekor ebbe a világba? Megüresítette magát, mondja Pál apostol a Filippi levélben. Nem volt sem korona a fején, sem jogar vagy kard a kezében. Nem vette körül alattvalók serege, de még angyali seregek sem voltak jászla mellett, azok a mezőn hirdették születését. Ő szelíden, alázatosan, egyszerűen, minden feltűnés nélkül jött és így élte le egész földi életét. Jeruzsálembe se büszke paipán vonult be, ahogyan a királyok szoktak, hanem egy szamárcsikón, ami akkor akkor is egy megvetett, lenézett állat volt.

            Emberi értelemmel nem lehet felfogni, hogy egy ilyen ember, aki így született, így élt, király lehessen. Ezt csak a hit szeme tudja meglátni. A hit e szegeényes megjelenés mögött is látja a királyi dicsőséget. Íme, jön királyod, hirdette a próféta. De ezt csak a hit szemével lehettt meglátni.

            Tudjuk azt, hogy Izrael népe számára nagy problémát jelentett, hogy ő nem politikai király volt. Nem oldotta meg a szociális kérdéseket. Amikor az ötezrek megvendégelése után az emberek királlyá akarták tenni, visszavonult. Ő nem akart földi király lenni, mert ő sokkal többet akart adni, mint amennyit a földi királyok adhattak. Az ő királyságaának a programját János apostol így fogalmazta meg: azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. De ahhoz, hogy az ördög munkáit le tudja rontani, ahhoz hogy hatalmát, amellyel az embert a Sátán karmai között tartotta, meg tudja törni, ahhoz arra volt szükség, hogy az ember Isten ellen elkövetett bűneiért engesztelést szerezzen. Hisz a bűn űltal, mi mind a Sátán hatlamában vagyunk. A Sátán azt mondja nekünk: mivel vétkeztél, ezért az enyém vagy!. Én a fogságomban tartalak. A Jel.12,1O-ben a Sátán mint vádló lép színre, aki éjjel és nappal vádolja az Isten választottait. De ők, a választottak legyőzik a Sátánt a Bárány vére által.

            Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, egy különös dolog kell történjen. A királyból bárány kell legyen. Ezért a Jel.17,14 szerint a  Bárány a Királyok Királya és Uraknak Ura. A Bárányt a mészárszékra viszik, ahol a szát nem nyitja meg. Jézus aranykorona helyett a töviskoronát hordozza.

            A világi királyoknál úgy van, hogy az alattvalók egy szorult, veszélyes helyzetben életük árán is meg kell védelmezzék a királyt, életüket kell adják a királyért, De itt épp fordítva történik, a király adja életét az alattvalókért, vagyis értünk. A kereszten Jézu egys ilyen királyi tettet hajtott végre és a szenvedésre való készség fegyverével vívta ki a győzelmet. A győzelmet pedig megbizonyította, megpecsételte a feltámadása által. Az üres sír győzelmesen hirdeti: a feltámadott Úr a hatalmas Király. De a királyi dicsőség még fokozódik a mennybemenetel által, amit Jézus trónfoglalásának is szoktunk nevezni. Ehhez ő egy csodálatos ígéretet is fűzött: ha felemeltetem, mindenekt magamhoz vonzok. (Ján.12,32)

            A Szentlélek kitöltése pedig a mennyei Király ajándéka földi népe számára. Aqnnak segítségével az ő népe diadalmaskodhat a bűn, halál, pokol és kárhozat felett. A régi görög egyház a 24-ik zsoltárt úgy értelmezte, mint a mennybemnt Jézus dicső bevonulása és győzelme a halottak birodalmába illetve felette. Az úgynevezett „Nikodémus evangélium” , egy apokrif irta ezt így írja le: a pokolban, a halottak birodalmában mintegy mennydörgésként hangzik fel: ti kapuk, emeljétek fel fejeteteket és emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya. A halottak birodalmának fejedelme kérdezi: ki a dicsőség Királya? Mire hangzik a válasz: a Seregek Ura, ő a dicsőség Királya, az erős és hatalmas Úr, hatalmasan hadakozó Úr.

            Eközben megjelenik Jézus, megvilágítja a halottak birodalmának sötétségét, széttöri a bilincseket, a halált lábával megtapodja és a szenteket átvezeti a paradicsomba. Ezek persze titokzatos dolgok, a Biblia is csak utal erre, de az Apotoli Hitvallásban is bnne van, hogy Jézus alászállt a polkolka.

            A lényeg, és a számunkra nagyon fontos az, hogy Jézus, mint Királyok Királya, aki kész vlt előbb báránnyá lenni, végül is diadalmaskodni fog minden ellenséges hatalom felett. Az utolsó ellenség, akit meg fog semmisíteni, az a halál. De a mi mostani életünk zámáta nagyon fontos, hogy mi a Győztes oldalán harcolunk a bűn és a Sátán ellen. A keresztyéneket épp arról lehet felismerni ebben a világban, hogy ők nem a bűn és Sátán oldalán harcolnak, hanem ott vannak Jézus Krisztusnak, mint dicső Királynak a seregében. És szabad lelkiismerettel harcolnak minden bűn ellen. Az ó-ember, abűn, a Sátán őket is szüntelenül ostromolja, de már nem vehet daidalmat az életük felett. Ők már nem szolgái a bűnnek, hanem szabad és megváltott alattvalói a Királyok Királyának. A kérdés csak az, hogy te kedves testvérem, már ott vagy-e ebben a seregben? Ha még nem lennél, akkor jöjj ma, szükség van rád. Nem fogod megbánni, mert a győzelem ezé a Királyé. Légy az ő alattvalója!.

(Ezen