Tanulságos igék a Római levélről 8

 

Tanulságos igék a Római levélről 8

 

Text.”Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel  a mi Urunk Jézus Krisztus által.”(Róm.5,11)

 

            Láttuk, hogy a megigazítás egy perhez hasonlít, ahol van bíró, aki maga Isten, van vádló, ez a Sátán, van vádlott, ezek mi vagyunk, bűnös emberek és van védőügyvéd, aki nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus. Láttuk azt is, hogy ez a per eldőlt, és a csoda az, hogy a mi javunkra. Mi vádlottakból felmentettekké lettünk. Ennek a döntésnek, isteni végzésnek messzemenő következményei, hatásai lesznek a mi életünkben, az apostol most ezekről kezd el beszélni.

            Az első következmény az, hogy békességünk van Istennel. De mit jelent ez, hogy békességünk van Istennel? Hogy mit jelent az emberekkel való béke, azt mindnyájan tudjuk. A béke az, amikor nincs háború, nincs harc, a harcoló felek letették a fegyvert. Milyen jó, hogy mi már szinte mind olyan emberek vagyunk, akik nem éltek át háborút, békeidőben születtünk és éltük le eddigi életünket. Közülünk senki se szeretné bizonyára, hogy valaha is háború legyen.

            De mi az Istennel való békesség? Ez sokkal több és gazdagabb, mint az, amiről most beszéltünk. Az Istennel való békesség letéteményese maga Jézus Krisztus, hisz a perben ő szállt síkra értünk, általa, az ő áldozatáért, véréért mentett fel minket Isten a vád alól. És ez nekünk egy végtelen nyugalmat ad az életünk nagy, végső kérdésére nézve, a halál és kárhozat kérdésében nem kell bizonytalanságban lennünk. Hisz ez az ember legnagyobb kérdése, ez minden embert foglalkoztat, azokat is, akik hitetleneknek vallják magukat: mi lesz velem a halál után, mi lesz az örökkévaló sorsom: üdvösség vagy kárhozat lesz a részem? Aki Krisztusban megigazult, az nem kell féljen a haláltól, mert bizonyos lehet üdvössége felől.

            Ezek után azt mondja Pál, hogy a megigazult, a felmentett, a megváltott embernek menetele van ahhoz a kegyelemhez, amiben állunk. A menetel, az előmenetel olyan kérdés, ami minden embert foglalkoztat. Ebben a világban általában az tud előre menni, aki jól tud könyökölni. De itt nem földi előmenetelről van szó, hanem arról, hogy miként lehet a mennybe jutni.? Ha lehet, akkor hogyan, ki által lehetséges ez? A válasz újra csak ez: Jézus Krisztus által. Ő az a híd, ami átível a halál és kárhozat szakadékán és minket elvezet a mennybe. A Káté szerint mi lélekben már most a mennyben vagyunk, hisz hallhatjuk Isten szavát, beszélhetünk vele, naponta színe elé járulhatunk imádságban.

            A harmadik dolog, hogy mi még dicsekedhetünk is az Isten dicsőségének reménységében. Ez az eljövendő dicsőség reménysége, vagyis az örök élet. Mi tehát nem kell féljünk a jövőtől. Pedig hányan mennyire félnek attól. Az apostol azt mondja, hogy a megigazított ember nem csak hogy nem fél a jövőtől, hanem még dicsekedhet is vele. Krisztus, mikor mi még bűnösök voltunk meghalt értünk, ezért nekünk nem kell félnünk a jövőtől.

            Persze, ez nem azt jelenti, hogy a megigazított ember életében semmilyen próba, nehézség sem lesz, hisz itt Pál háborúságokról beszél. Az apostol nem azt mondja, hogy valahogy azokat is elszenvedjük, hanem azt: mi dicsekszünk azokban. Erre a világ fiai azt mondják: lehetetlen. De mi tudjuk, hogy ez lehetséges, ez egy ajándék, egy csoda, hogy mi még a háborúságok közepette is dicsekedni tudunk Krisztusban, hit által. A keresztyén egyház történetének legszebb pillanatai, amikor Isten hívő gyermekei dicsekedni tudtak az oroszlánok szájában, a máglyákra lépve, vagy bilincseket és börtönt viselve is.

            A háborúság békességes tűrést nemz, tanít tovább az apostol minket. A világban ez pont fordítva van, amikor jön egy baj, próba, az ember nyugtalanná, idegessé válik. Isten gyermeke a próbát is türelemmel hordozza el, tud nyugodt maradni, nem fut el, nem adja fel. A hívő ember csodálatos megtapasztalása, hogy a próba nem őrli fel az erejét, hanem megsokasítja azt, nem roppan össze, hanem megerősödve kerül ki a próbából. Csak egy bibliai példát mondjak. József 17 évig volt börtönben. A szakemberektől tudom, hogy általában 1O évet lehet kibírni súlyos idegi károsodás nélkül a börtönben, azután a fogvatartottak összeomlanak és további életüket egyfajta letargiában élik le. De József 17 év után nem idegroncsként kerül ki a börtönből, hanem egy makkegészséges emberként, aki kézbe tudja venni egy hatalmas világbirodalom egész gazdasági ügyintézését s még családot is alapít.

            Azt is mondja az apostol, hogy a próbatétel reménységet szül a megigazított ember életében. Ez is az ellenkezője annak, ami a világban történik, hisz ott az ember a próbában kétségbeesik. De Isten gyermeke ott is reménykedik. A nagy kérdés, hogy most mi, ha megvizsgáljuk őszintén az életünket, megtaláljuk-e a megigazulásnak ezeket az áldott következményeit?Meglátszik-e ezekből a gyümölcsökből, hogy mi már megigazított emberek vagyunk?

            Lehet, hogy erre valaki azt mondja: túl szép ahhoz, hogy igaz is legyen. De mi tudjuk saját tapasztalatból is, hogy ez valóság, mert Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe  a Szentlélek által. Nem csak Pál szívébe, nem csak a római keresztyének szívébe, hanem aaz én szívembe, a te szívedbe is.

            Végül van itt egy különös dolog. Pál itt 11 versben háromszor is mondja: dicsekszünk. Az előbbi fejezetekben azt mondta, hogy mi nem dicsekedhetünk, még Ábrahám sem dicsekedhetett. Hogy áll tehát a helyzet ezzel a dicsekvéssel? Látnunk kell, hogy itt egy egészen más dicsekvésről van szó, mint az előző fejezetekben. Az a dicsekvés, amit Pál kizárt, az önmagunkban és önmagunkkal való dicsekvés, itt most már az Úrban való dicsekedésről beszél.

            Mivel dicsekedhetünk tehát? Semmiképpen sem önmagunkkal, haneem azzal, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki annyira szeret minket, érdemtelen bűnösöket, hogy Krisztust feláldozta értünk, ő mrgváltott, majd meg is igazított bennünket és ennek áldott következményei hatásai vannak a mi életünkben. Mi ezzel dicsekedhetünk és dicsekedjünk is szívünk utolsó dobbanásáig.

Javasolt cím: A megigazított ember dicsekvése                                 Lőrincz István