Tanulságos igék a Római levélről 1

 

Tanulságos igék a Római levélről 1

 

Text: „Elég néked az én kegyelmem! (2Kor.12,9)

 

Isten kegyelméből s ezt most nagyon hangsúlyosan írom, elkezdjük a Római levél magyarázatát. Különös módon az első ige nem magából a levélből való, de ezt is meg fogjuk érteni. Ezt a levelet az írásmagyarázók a kegyelem himnuszának szokták nevezni és ez nem véletlen. Azt tudjuk, hogy Pál miként lett keresztyén, de hogy miként lett az egyház tanítója, arról a második korintusi levél tudósít minket. Itt van szó arról, hogy a kegyelem elég!

De mi is a kegyelem? A vesztesek fájdalomdíja? Azok jutalma, akik csődöt mondtak az életben, hogy legalább azzal vigasztalódjanak, hogy övék lett a kegyelem? Nem! Ennek épp az ellenkezője az igaz. Hisz, ha valakinek minden bejönne is az életben, ha valaki sikeres lenne hivatásában, családjában és a társadalomban, de a kegyelem nem lenne az övé, akkor ez semmit se érne. A kegyelem az egy szükséges dolog, amiről Jézus is beszél.

            De mi az, hogy:elég? Mire elég? Hát erre az egyszerű válasz: az életre és a halálra is. Hisz a kegyelem értelmet tud adni az életnek, még olyan esetben is, ha valaki súlyos fogyatékossággal született, de elég a halálra is, sőt a halálra semmi más nem elég, csak a kegyelem. A halál órájában már csak a kegyelem elég.

            Ezt a mondatot Pálnak Krisztus mondja. A kegyelem nem egy fogalom, nem egy gondolat, hanem egy esemény, jelen esetben egy eseménysor, ami Pál és Krisztus között történt. A kegyelem az ő esetében azt jelentette, hogy Krisztus egy Saulus nevű embert, megkeresett, átformált és a szolgálatába állította. Az elveszettből megmentett, az ellenségből barát, az üldözőből tanítvány lett. A kegyelem ma is az, hogy Krisztus elveszetteket keres meg, formál át és használ fel az ő munkájában. Miután Pál megtapasztalta a kegyelmet, már csak egy célja volt, hogy ezt mások is megismerjék és így Krisztus szolgálatába álljanak.

            A Római levél nem tartozik a Biblia könnyen érthető könyvei közé, pedig szó sincs arról, hogy ezt Pál akadémikusok számára írta volna. Ennek a levélnek első olvasói túlnyomórészt egyszerű emberek voltak, köztük nagyon sok rabszolga. De akkor is ma is, az igét olvasó ember gondolkodó lény kell legyen, mi a hitéletben nem csak hangulatokat kell átéljünk, hanem fel kell vértezzük magunkat a szent tudománnyal, hogy a hit harcában meg tudjunk állni. A keresztyén embernek a környezete naponta kérdéseket tesz fel s ezt neki meg kell válaszolni.

            A levél megértése azért se könnyű, mert fő témája a kegyelem, s ez nem egy könnyen érthető fogalom. A törvény, erkölcs sokkal világosabb és érthetőbb. Törvényeket kihirdetni, recepteket adni az élet különböző helyzeteire sokkal könnyebb adni, mint a kegyelemről bizonyságot tenni. Ahol a kegyelemről szóló bizonyságtétel felhangzik, ott mindig harc alakul ki. A kegyelem a Sátán céltáblája. A Sátán sokkal jobban örül az erkölcsi prédikációknak, mert erre nem lépnek ki az emberek az ő hatalmi köréből, de a kegyelem kiszakítja az embert a Sátán karmai közül. A kegyelemről való bizonyságtételért szüntelen meg kell küzdeni.

            Nem véletlen, hogy hogy a Római levél a nagy lelki ébredések idején óriási szerepet játszott. Luther reformációja a Római levél magyarázatával kezdődött.

            Ezek után lássuk, hogy mi volt a Római levél megírásának az indítéka? Tudjuk azt, hogy Pál a pogányok apostola volt, aki eddig a Birodalom peremén hirdette az igét, de most az akkori világ szellemi központjában, Rómában is szeretné a az evangéliumot hirdetni. Tudjuk azt, hogy innen el akart jutni Hispániába is, úgy képzelte, hogy innen indul majd Nyugat meghódítására, mint ahogy ezt Keleten Antiókhiából tette.

            A római gyülekezetet igazából nem ismerjük, csak a levélből lehet néhány dologra következtetni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy miként jutott el a keresztyén tanítás Rómába. A római gyülekezet alapítása nem fűződik egyetlen nagy apostol nevéhez sem. Valószínű, hogy először zsidókból lett keresztyének beszéltek arról, hogy a régiek reménysége, a messiási váradalmak Jézus Krisztusban teljesedtek be. A gyülekezet először zsidókeresztyénekből álhatott, hozzájuk csatlakoztak később a pogányokból lett keresztyének.

            A római levél nem tér ki a keresztyén tanítás minden pontjára, nem elsősorban keresőkhöz, hanem érett hívőkhöz szól. Nyilván nem a mi kérdéseinkre válaszol, hanem az akkori emberek kérdéseire, ezért az ő fülükkel kell hallgatózzunk. Nagyon érdekes a levél stílusa. Nem egy mai értelemben vett előadás, amely a kérdéseket minden oldalról megvilágítja, körbetapogatja. Pál nem könyvet ír egy nyomda számára.

            A levelet úgy kell elképzeljük, hogy Pál egy feltételezett partnerrel vitázik. Sokszor ő fogalmazza meg vitapartnerének a kérdéseit, ellenvetéseket fogalmaz meg, majd pedig válaszol a kérdésekre. Ezt nevezték az ókorban „tanítói beszélgetésnek, tanítói párbeszédnek”.

Ezek után tegyük fel a kérdést: mit fogunk nyerni ennek a levélnek a magyarázásával? Egyáltalán nyerünk –e valamit? Igen, nagyon sokat. Mert ez a levél Istenről szól és arról, hogy mit jelent az, ha Isten az ő kegyelmével belép a mi életünkbe. A Római levél a mi életünk legfontosabb kérdéseit veti fel: hogyan igazulunk meg Isten előtt? Mi a törvény szerepe a mi életünkben? Ha mi kegyelemből hit által igazulunk meg, akkor miért van még szükség szabályokra, intésekre? Mi a megigazulás és a megszentelődés viszonya? Mi a helye Izraelnek az üdvtörténetben? Mert ez a levél kihoz minket a mi kis világunkból és életünket az üdvtörténet nagy összefüggésébe állítja. Ahhoz, hogy ezt a levelet megértsük, ami részünkről is kemény munkára van szükség, s nem csak arra, hogy lelki élvezetben részesüljünk.

Ebben a levélben végső soron önmagunkat kell megkeressük. Mert itt elejétől végig rólunk lesz szó. Annak lesz áldás ennek a levélnek a magyarázata, aki megérti: itt rólam van szó, az én életemről, az én üdvösségemről,az én megváltásomról és bizonyságtételemről. Így áldja meg az Úr az előttünk álló időben ennek a levélnek a tanulmányozását.

Javasolt cím: A kegyelem himnusza                                                Lőrincz István