Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 18

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 18

 

Text: „Semmi elátkozott nem lesz többé,, és az Isten és a Bárány trónja benne lesz, és szolgái szolgálnak neki,és látják az ő arcát és neve homlokukon lesz.”(Jel.22,3-4)

                                 

            A Szentírás a paradicsomkert leírásával kezdődik és azzal is fejeződik be. A Szentírás első lapjain az elveszített paradicsomról olvashatunk, az utolsón az újra megnyert paradicsomról hallunk. Az első emberpár is arra volt elhívva, hogy az Urat szolgálják, most is Isten szolgáiról hallunk, akik a mennyei paradicsomban szolgálják az Urat.

            Ezek a szolgák már mentesek minden átoktól. Ez az ige is az első paradicsomra emlékeztet, hisz ott hangzott el az első átok:amely napon eszel a tiltott fáról, meg fogsz halni. Ősszüleink vétkeztek és ezért elhangzott felettük az átok: átkozott legyen a föld temiattad!

            Azóta, amikor ez elhangzott ez, minden átok alatt áll. S ezt az átkot senki ember nem tudja feloldani. Isten átka követ minket, amit a Káté is idéz: átkozott legyen mindaz, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Márpedig közülünk senki se tudja mindazt megcselekedni, ami a törvény könyvében megitratott.Dehát ez borzalmas, senki se tudja feloldani az átkot?

            De igen. A Szentírásban nem csak az van megírva, hogy mi átkozottak vagyunk a bűn miatt, hanem az is, hogy Krisztus megszabadított minket a törvény átkától., átokká lévén miérettünk. Krisztus átokká lett értünk és azt felvitte a keresztre. Isten a mi átkunkat őreá helyezte, hogy így nekünk az áldást adhassa nekünk. Ezért ujjong Pál: nincs már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Ez már itt és most az életünk legnagyobb boldogsága, de teljességében majd csak ott, a mennyei paradicsomban fogjuk ezt átélni. Ott már nem tudunk vétkezni, hisz Sátán sem lesz, aki bűnre csábítson minket.

            Isten szolgái az Úr trónja körül lesznek. A trón a hatalom és a dicsőség szimbóluma. Isten uralkodik. Ez most itt a földön nem igazán látszik. Mert mi itt lázadást látunk az Úr ellen és ez a lázadás bennünk is ott van. De ott már nem lesz, ott mindenki meghajol a trón előtt, az Isten és a Bárány trónja előtt. Számunkra ez a kettő nehezen egyeztethető össze. Mert, amikor kimondjuk”Isten”, akkor mi az erőre, a hatalomra gondolunk, de amikor a „Bárányt” mondjuk ki, akkor a tehetetlenségre, gyengeségre, kiszolgáltatottságra gondolunk. De a titkok titka az, hogy Isten épp a Bárány által győzött, épp azáltal, hogy benne gyenge és kiszolgáltatottá lett, keresztre lehetett feszíteni.

            Mi ennek az Istennek és Báránynak most szolgái lehetünk. Óriási dolog, ha valaki már nem a bűnnek és Sátánnak szolgál, ha valaki elmondhatja a Káté szavával: szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek. Persze, itt a földi létben szolgálatunk se tökéletes, a bűn lépten-nyomon megrontja azt. De ott a trón körül szolgálatunk már tökéletes lesz, teljes tisztaságban és szentségben fogunk neki szolgálni.

            A mennyei életet ne úgy képzeljük el, mint egy unalmas semmittevést, hanem mint egy áldott és boldog szolgálatot. A halálunk pillanatában megszűnünk a bűntől, de nem szűnünk meg a szolgálattól. Itt a földön az Isten szolgálatába is belefáradunk, de ott a szolgálat már teljes örömöt és boldogságot fog jelenteni. Ott teljes összhangban, teljes egyetértésben fogunk szolgálni. Itt a szolgák között még sok feszültség, versengés lehet, de ott már ezek nem lesznek.

            Az úr szolgái örvendeznek az ő színe előtt. Az öröm forrása az lesz, hogy meg fogjuk látni az Urat színről-színre. 33 évig Isten Jézusban látható volt itt e földön, de azelőtt és azután láthatatlan mindaddig, amíg ott a trónon meglátjuk őt. Mekkora öröm lesz meglátni azt, akit már itt szerettünk, akinek már itt szolgáltunk.

            Az Úr szolgáin ott lesz az Úr neve, mégpedig a homlokukon. Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell azt, amit János apostol a fenevadról mondott. A fenevad szolgáinak homlokán is ott volt a jel, és látszott rajtuk, hogy ők a fenevadnak szolgáltak és őt imádták. Tudjuk azt, hogy a tetoválás már az ókorban ismert és elterjedt volt. Persze, mi nem kell tetovált jeleket magunkra vegyünk, de az kell látsszék  rajtunk, hogy mi neki szolgáljunk, valamit ki kell sugározzunk az ő szeretetéből és szentségéből.

            A mii homlokunkra is rá hullott már csecsemő korunkban az Úr vérén. A Szentháromság Isten neve rátétetett az életünkre a jele a szent keresztségben. Ezt a jelet nem lehet elveszíteni, de meg lehet gyalázni. Erre a jelre rá is lehet cáfolni, de annak az embernek az ítélete rettenetes lesz.

            De milyen jó, ha ez a név meghatározza az életünket, hogy ne csak névleges keresztyének legyünk, hanem igazi keresztyének, hogy méltó módon hordozzuk az Úr nevét az emberek között. S már most örüljünk annak, hogy ez a név ott a trónnál homlokunkon fog ragyogni. Pál a kolossébeli gyülekezet tagjainak azt írja, hogy mindent, amit tesznek szóval vagy tettel, azt mind az Úr Jézusnak nevében cselekedjük, hálát adván az Istennek és Atyának ő általa.

            S valóban számunkra mekkora ajándék, hogy mindent az ő nevében cselekedhetünk, a mi leghétköznapibb munkánkat is. Így végezzük a munkánkat  otthon, a gyárban, a szórakozásunkban is legyen ott az Úr. Ha valamit nem tudunk az ő nevében tenni, amihez ő nem adhatja a nevét, az rossz dolog, azt hagyjuk el, arról mondjunk le, szintén az ő nevében.

            Mert amit az ő nevében teszünk, az nem veszítheti el jutalmát. Azok a jó cselekedetek, amiket az ő nevében hajtottunk végre, azok halálunk után követnek minket, azok ott lesznek velünk a trón körül és ragyogni fognak ki nem hunyó fénnyel.

            Isten kegyelméből végére érkeztünk egy útnak, amire közel egy évvel ezelőtt indultunk el. ’8 alkalommal magyaráztuk a Jelenések könyve nem könnyű, de áldott, vigasztaló, figyelmeztető igéit. Legyen ezeken az Úr gazdag áldása.

 

Javasolt cím: Szolgálni földön és mennyben                                     Lőrincz István