Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 15

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 15

 

Text.”És azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”(Jel.21,6)

 

            A dolgok, s az egész történelem a végkifejlet felé halad. Valahogy úgy lehet ezt másképpen kifejezni, hogy a történelem eseményei mind egy pontban futnak össze.

            Amire évszázadokon, évezredeken keresztül vártak, azt most János beteljesedni látja. Az Isten országa el fog jönni. Nem alulról jön, vagyis nem emberi erőlködések, erőfeszítések eredményeképpen, hanem felülről, Istentől. János a mennyei Jeruzsálemet látja leereszkedni, mint egy férje számára felékesített menyasszonyt.

            Itt most olyasmi történik, amiről az egész könyvben nem olvastunk eddig. Most megszólal Isten maga. Eddig sok hangot hallottunk: emberek, angyalok és Krisztus hangját. De most maga Isten szólal meg. Először azt mondja: íme, mindent újjá teszek. Utána pedig ezt: megtörtént. Mit jelentsen ez? Hát azt, hogy a történelemben Istené lesz az utolsó szó.

            Istené az utolsó szó a múltra nézve is, hisz ő maga mondja: megtörtént. Mi lett meg? Hát mindaz, amit János eddig látott és hallott. Rengeteg eseményt láttatott Isten az apostollal, valósággal hömpölyögtek János szemei előtt a világtörténelem eseményei. Látta többek között az Isten ítéletét, hogy az ő népe nehéz időket kell átéljen. Annyi esemény pereg itt szemünk előtt, hogy azt gondolnánk, hogy soha nem lesz ezeknek vége.

            Pedig egyszer vége lesz a világtörténelemnek. Egyszer el fog hangzani a szó: megtörtént, vége! Ez a szó elhangzott a teremtéskor is és el fog hangzani a világtörténelem végén is .Ez a szó, ha kissé más formában, de a kereszten is elhangzott, amikor Jézus az elbukott emberiséget a kereszten megváltotta: elvégeztetett! Tehát ez a szó tulajdonképpen háromszor hangzott el, egyszer a történelem elején, aztán a közepén s végül el fog hangzani annak a végén is. Ez azt jelenti, hogy Isten terve beteljesedett, a történelem visszatér e kezdőponthoz, ahol minden jó volt.

            Ilyen a történelem felülnézetben. Mert egészen más egy várost úgy nézni, hogy ott vagyok a tömegben, s megint egészen más egy hatalmas kilátótoronyból. Egészen másaz, amikor magunk is benne vagyunk az eseményekben, mint amikor azokat távolról, felülről szemléljük. Ez egy nagy vigasztalás a mi számunkra. Mi sok mindent itt lenn, a nagy kavarodásban nem értünk, sok eseménynek nem látjuk célját és értelmét.  Hisz olyan sok minden másképp történik, amint ahogy azt mi elképzeltük.

            De felülről úgy látszik: megtörtént. Onnan felülről már mindennek látszik az értelme és célja. Onnan felülről nézve minden világos és tiszta. Onnan nézve már látjuk, hogy Isten mindent jól cselekedett.

            De Istené az utolsó szó a jelenben is. Mert az Úr azt mondja, hogy ő a kezdet és a vég, s ez más szavakkal azt jelenti, hogy ő a világtörténelmet s benne a mi kicsiny életünket mintegy átölelve tartja. Az Úr ott van a kezdetnél, ahol senki nem volt, és ott lesz a végnél is, ahol már senki nem lesz. De ott van a kettő között is, ahol az én parányi életem zajlik, ott volt életem kezdeténél, de ott lesz életem végén is. Milyen jó tudni, hogy mindig az ő kezében vagyunk és abban is maradunk.

            De övé lesz az utolsó szó a jövendőben is. A mi számunkra a jövő ismeretlen, abba nem tudunk beletekinteni. De a jövőben van egy biztos dolog:Isten ígéretei be fognak teljesedni. S ez az ígéret most ez: a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. Tudjuk, hogy a szomjúság a leggyötrőbb érzés, ami a világon létezik. Aki volt ilyen helyzetben az tudja, hogy miről beszélek. A szomjúság a Szentírásban az Isten utáni vágyakozás képe, gondoljunk gyönyörű szép zsoltárunkra: Mint a szép híves patakra.

            Itt az Úr a szomjazónak vizet ígér, ami Krisztus igazságának és megváltásának a képe. Végül minden ember szomjazik Isten után, csak sajnos sok ember nem találja meg a szomjúsága csillapításának a forrását. Nagyon sok a somját alkohollal, nikotinnal, kábítószerekkel, testi gyönyörökkel, anyagi javakkal próbálja csillapítani, amitől még szomjasabbá lesz, mint az a hajótörött, aki a szomjúságát a tenger sós vizével próbálja oltani.

            Itt a földi létben Isten mindenkinek felkínálja az élő vizet. Fizetni se kell érte, hisz ingyen van, azért van ingyen, mert Jézus a történelem közepén a kereszten világgá kiáltotta:elvégeztetett!Nem kell fizetni érte, mert Jézus már megfizette az árát. Mi ingyen kegyelemből igazulunk meg , ha hiszünk Krisztus áldozatában.

            A királyi széken ülő elmondhatja: megtörtént. Mi ezt még nem mondhatjuk el. Mi még benne állunk a történelemben s annak eseményeiben. De nem hit, cél, reménység és vigasztalás nélkül állunk benne. Tudjuk, hogy ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, s hogy benne a mi parányi életünknek is célja és értelme van. A mi életünk azáltal kap célt és értelmet, aki ott a kereszten elkiáltotta: elvégeztetett! Amíg e testben élünk az a küldetésünk, hogy róla bizonyságot tegyünk, hogy ő megdicsőüljön az életünkben. Ez nem lehetetlen dolog, különben nem kérné ezt Isten tőlünk. Ha naponta jövök és veszem az élő vizet, akkor ez számomra is valóság lesz.

            Végső reménységünk pedig nyilván az, hogy egyszer ebbe a mennyből alászállt mennyei Jeruzsálembe mi is beléphetünk, mi mennyei Vőlegényünk érdemével felékesített menyasszonyai lehetünk. Ez a hatalmas reménység erőt ad nekünk a jelen nehézségeit, próbáit elhordozni, mert mi nem csak a jelent látjuk, hanem látjuk a dicső jövendőt is. Nem csak azt látjuk, amiben benne vagyunk, hanem azt is, amibe nemsokára be fogunk lépni. Ezt ne tévesszük el soha szemünk elől, akkor nem fogunk elcsüggedni.

Javasolt cím:Övé az utolsó szó                                 Lőrincz István