Igehirdetési sorozat 2O21 pünkösd nahyhetére

 

Igehirdetési sorozat Pünkösd nagyhetére

A kegyelmi ajándékok          

            De van a 1 Nap A háttér Text.1Kor.12,1-11

 

            Isten segítségével ezen a bűnbánati héten a Lélek ajándékaival vagy másképp a lelki vagy kegyelmi ajánkékkokkal fogunk foglalkozni. Sok keresztyén eléggé zavarban ezekkel kapcsolatban. Lehet, hogy hallott a nyelveken szólásról, vagy nyelvek magyarázásáról, de soha nem gondolkozott el mélyebben ezekről. De van a Szentírásnak egy fejezete, ami csak erről szól, az 1Kor.12, amely fejezet sokat elmond mindezekről az ajándékokról. Mi általában csak arról szoktunk beszélni, hogy a Szentlélek hitre vezet, újjászül minket. Ez a Lélek elsődleges munkája, hogy úgy mondjam: ezzel kezdi a munkáját bennünk. De itt nem áll meg, hanem különféle ajándékokat oszt ki nekünk.

            A magyarázat rendjén négy oldalról próbáljuk ezeket megközelíteni. Az első szempont, hogy miként működtek ezek a Jézus életében. Aztán megvizsgáljuk, hogy miként működtek ezek az első keresztyén gyülekezeteknek az életében, úgy ahogy azt az Apostolok cselekedeteiről írott könyv elmondja, majd próbálunk az egyháztörténetből is példákat felhozni. Végül arról beszélünk, hogy miként működik az ajándék most, illetve hogyan kellene működnie a mi gyülekezeteinkben.

            Ezekről a lelki ajándékokról az 1Kor.12-ben, ami így kezdődik:”a lelki ajándékokra nézve pedig” Pál itt egy új témáról kezd el beszélni. Ímár sok mindenről szó volt, amit meg kellett vitatni, de most ezt is tisztázni kell. Mi a helyzet a lelki ajándékokkal? Mire adattak azok? És mik azok tulajdonképpen? Az apostol három hosszú fejezetben beszél ezekről az ajándékokról. Ezt azért teszi, mert a gyülekezettől levelet kapott, amiben az állt, hogy ebben a gyülekezetben sok ajándék van. A közösséget érdekelte, hogy Pál szerint mik ezek az ajándékok, és hogyan kell ezekkel helyesen élni? Azt mondja, hogy nem akarja, hogy erre nézve tudatlanok legyenek. Ez a mondat: „nem akarom, hogy tudatlanok legyetek” hatszor fordul elő Pál leveleiben. Nem akarja, hogy tudatlanságban legyenek Izrael népével, Jézus visszajövetelével, a hitből való megigazulással, halottak feltámadásának kérdésével  kapcsolatosan, vagyis Pál nem akarja, hogy lelkileg analfabéták maradjanak. Egy hívő ember kell tudjon a lelki ajándékokról és méginkább arról, hogy ezekkel miként kell élni.

            A nagy görög városban, Korintusban több pogány templom is volt, tele bálványképekkel. Ezek a bálványképek halottak voltak, de mögöttük gonosz lelkek működtek. A korintusi hívek a megtérésük előtt jártak a pogány templomokba. Sokszor az ilyen  alkalmakon az emberek transzba estek, illetve médiumként próféciákat mondtak.

            A keresztyénségben a Lélek megnyilvánulásai első látásra hasonlítanak a gonosz lelkek megnyilvánulásaira. De honnan lehet megtudni, hogy egy lelki megnyilvánulás jó vagy rossz forrásból fakad? Ezt az első  keresztyén gyülekezetben úgy állapították meg, hogy ha valaki Úrnak vallotta Jézust, akkor tudták, hogy az a Szentlélektől van.            Vigyáznunk kell, hogy ezekben a dolgokban ne mondjunk elhamarkodottan ítéletet. Nagyon meg kell fontolni, mielőtt véleményt mondanánk. A 3-ik vers szerint a Lélek mindig Krisztust dicsőíti. A 18-ik században élt egy híres lelkipásztor, Jonathan Edwards Amerikában, amikor ő prédikált különös jelenségek történtek. Emberek földre estek, remegtek. Ő írt egy könyvet is arról, hogy mik azok a kritériumok, amik alapján meg lehet állapítani, hogy mik azok a jelenségek, amik a Lélektől származnak:

1.Amikor az igehirdető a tiszta evangéliumot hirdeti, amikor a hallgatóit nem magához köti, hanem személyesen Krisztust magasztalja, amikor erőteljesen a keresztre mutat és az embereket megtérésre, és Istennek való odaszánásra hívja.

2.Amikor a hallgatók ezen jelenségek által közelebb jutnak Krisztushoz, amikor belekapszkodnak Krisztus áldozatába és onnan el nem távoznak.

3.Amikor az igehirdetőnek megszentelt élete van. Ha ennek a három feltételnek nem tesz eleget, akkor az nem a Lélektől van.  

            A Lélek egyik legfontosdabb munkája tehát, hogy általa Krisztust Úrnak valljuk. Tudjuk azt, hogy ez volt az őskeresztyének egyik első hitvallása. Ez volt az apostolok bizonyságtétele is. Az apostolok bátran tettek bizonyságot Jeruzsálemben, majd Samáriában, majd pedig a föld végső határáig, hogy Jézus Krisztus Úr. Ez akkor nem volt egy veszélytelen dolog, ez a keresztyének életébe kerülhetett.

            Mert abban az időben csak a császárt lehetett úrnak és istennek nevezni. A császár „dominus et deus” volt, a keresztyének azonban megtagadták a császár istenítését és úrként való tiszteletét. Számukra Jézus Krisztus volt az egyedüli Úr. A bátorság, hogy ezt megvallhassák a Szentlélek munkája volt.

            Ha ezeket a lelki ajándékokat megvizsgáljuk, azokban a Szentháromság Isten munkáját látjuk. Mert itt egyaránt szó van az Atyáról, Fiúról és Szentlélekről. Mielőtt Pál az ajándékokról beszélne először az Ajándékozóról szól és a Szentháromság Istenről. Ne az ajándékok legyenek fontosabbak, hanem az Ajándékozó maga. A lelki ajándékokban különbözőség, sokféleség és sokszínűség van. A lelki ajándékok olyan feladatok ellátására, elvégzésére tesznek alkalmassá, amiket a gyülekezetben el lehet és el kell végezni. És ez nagyon sok ám! Mert itt nem csak a tisztségekről van szó: lelkipásztor, presbiter, hanem arról, hogy a gyülekezetben mindenkinek feladata van, amit el kell végezni. A gyülekezetben mindenki kap egy feladatot. Az egyik a kéz, amásik a láb, harmadik a szem, vagy a száj.

            Olyan nincs, hogy a gyülekezetben valakinek ne legyen feladata és minden hívő nélkülözhetetlen, akármilyen kicsiny és csekély is a feladat, amit elvégez. Ha egyetlen tag működésképtelen, a test fogyatékos, nem egészséges és nem növekszik. Minden hívőnek van tehát feladata és mindenki kap lelki ajándékokat, hogy ezt a feladatot el tudja végezni. Ezekre az ajándékokra feltétlen szükség van ahhoz, hogy a feladatot el tudjuk végezni. Ebben a fejezetben kilenc ajándék van felsorolva, én ezek közül öttel szeretnék foglalkozni

            Akinek tisztsége van, pl. presbiter annak is szüksége van a lelki ajándékokra, hogy a tisztet tudja betölteni. Hisz egy presbiternek szüksége van ismeretre, a bölcsesség beszédére. Vannak olyan ajándékok, amelyek mindenkinek adatnak, vannnak olyanok, amelyek csak némelyeknek. Pl. a Lélek kijelentése mindenkinek adatik. Az Ószövetségben Isten Lelke csak némelyeknek adatott: a főpapoknak, a lévitáknak, prófétáknak, hisz akkor csak némelyek szolgáltak, a többiek gyakorlatilag semmit sem tettek.

            Az Újszövetségben teljességgel megváltozik a helyzet. Hisz itt az van: mindenkinek. A Lélek nincs már egy tisztséghez kötve. Mindenkinek adatik a Lélek kijelentése, hogy azt használja a többiek felé való szolgálatban.

            Az ige azt is elmondja, hogy mi a lelki ajándékok forrása és mi azok célja. A forrás csak egy lehet, ez nem emberi teljesítmény, ez az Isten ajándéka. A cél mindig a másokért való szolgálat. A lelki ajándék soha nem azért adatik, hogy mi többek legyünk általa, hanem hogy szolgáljunk másoknak a gyülekezetben, azok lelki javára, épülésére. A lelki ajándékok azért adatnak, hogy a gyülekezet épüljön általuk. Nagyon fontos, hogy a gyülekezet növekedjen, hogy legyenek új megtérők, a hitben egyre inkább érettebbek legyünk és közelebb kerüljünk így Istenhez.

            A lelki ajándékok végső célja Isten dicsőítése. De ezen túl ezáltal nekünk Isten nekünk sok örömöt ad. A lelki ajándékokért végül imádkozni kell. „Add vissza nekem a te szabadításodnak örömét” kérte Dávid, add vissza nekem a lelki ajándékok örömét, ezt kell kérjük mi is. Hogy miért vagyunk mégis olyan szegények? Ez a mi bűnünk. Az Úr akarja nekünk adni ajándékait, csak mi nem fogadjuk el azokat. Más világrészeken ezért jobban imádkoznak, jobban elfogadják, sokkal inkább élnek velük. Imádkozzunk mi is, fogadjuk el mi is őket és éljünk velük Isten dicsőségére.

 

2 Nap A Szentlélek eszközei Text. 1 Kor.12,8-1O

 

            Az 1 Kor.8-1O kilenc ajándékot sorol fel és ezek három kategóriába sorolhatók. Az első kategória a lelki látásról szól, a lelki belátással van kapcsolatban. Ide tartozik a bölcsesség beszéde, a tudomány beszéde és a Léleknek kijelentése. A második kategória az ú.n. „erő-ajándékok”. Ide tartoznak: a hit, csodatevő erők és gyógyítás. A harmadik kategória az ú.n „beszéd-ajándékok” : prófétálás, nyelvek és nyelvek magyarázása.

            A kilenc ajándék emlékeztet a Lélek kilenc gyümölcsére. Mik a Lélek ajándékai és a Lélek gyümölcsei közötti viszony? A Lélek gyümölcsei fontosabbak, mint a Lélek ajándékai. A Lélek gyümölcsi a keresztyén ember ismertető jelei, tulajdonsági, ami őt Krisztushoz teszi hasonlóvá. A Lélek ajándékai azok az eszközök, ami által ez a hasonlóság láthatóvá válik a mi életünkben.

            Az 1Kor.13 is Jézus képét rajzolja meg. A kilenc lelki ajándékot  csak úgy lehet jól használni, ha azt szeretettel tesszük, ahogy Jézus is tette. Mielőtt bármit is tennél valakiért, először szeretned kell azt az embert. Ez pont úgy van, mint Jézusnál. Akármit mondott, akármit tett, azt olvassuk, hogy megindult a szíve az embereken. Vagyis mély szeretet volt a szívében az emberek iránt. Mindent lehet tudni a lelki ajándékokról, de ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.

            Most végre tegyük fel a kérdést: mik a lelki ajándékok? Először is mik nem a lelki ajándékok? Nem egy képesség, egy tálentum, egy kapacitás. Nem egy olyan valami, amit a születésünkkor kapunk meg, illetve fogantatásunk pillanatában. Pl. hogy valakinek ügyes keze van vagy zenei tálentuma. Hisz ilyent kapnak a hitetlen emberek is. Ezeknek semmi közük sincs a lelki ajándékokhoz. Ezeket Isten csak az ő gyermekeinek adja és nem a hitetleneknek.

            Egy másik félreértés, hogy Isten egy személynek csak egy lelki ajándékot ad. Ha egyet kaptunk, pl. a prófétálás, a bizonyságtétel ajándékát, akkor legyünk nagyon boldogok, megelégedettek, és ne is vágyjunk többre. De ez nem így van. Az Úr adott esetben minden ajándékot megadhat egy embernek. Kérhetünk az Úrtól egyre több ajándékot. Ezek tehát a félreértések a lelki ajándékokkal kapcsolatban.

            De mik akkor a lelki ajándékok? Olyan eszközök, amikre szükség van a szolgálatban, hogy el tudjuk végezni a munkánkat az Isten országában. Ezek mind a rendelkezésünkre állnak, amennyiben szükség van rájuk a szolgálatban. Még egyszer hangsúlyozom: ezek nem azért vannak, hogy minket tegyenek naggyá, hanem azért, hogy szolgálni tudjunk velük a gyülekezet épülésében, gyarapodásában.

            A lelki ajándékokat Isten úgy adja az övéinek, ahogy a sebészorvos asszisztense nyújtja neki azokat a szerszámokat, amikre épp szüksége van. A lelki ajándékok tehát szerszámok, eszközök, az Isten szerszámos ládájából. Ezek a szerszámok nem a mi tulajdonunkat képezik, de Isten Lelke azokat nekünk adja. Ezeket nem egyszer s mindenkorra kapjuk, hanem ezeket mindig újra kell kérni. Mindig és minden helyzetben, amikor erre szükség van. A tálentumokat Isten örökre nekünk adja, azokkal mindig rendelkezünk, de a lelki ajándékokat az Úr annak adja, akinek akarja. Ő ezt nem tulajdonúl, hanem használatra adja. Ezért nagyon fontos, hogy ezeket újra és újra el kell kérni az Úrtól.

            Nagyon fontos látni, hogy a lelki ajándékok nem arra vannak, hogy azokkal dicsekedjünk, hogy mi mit tudunk. Ezeket az Úr minden gyermekének adja, hogy el tudják végezni azt a munkát, amire elhívta őket. Ha valakinek pl. a fiatalokkal kell foglalkozni, akkor az Úr annak azt a lelki ajándékot adja meg. Megkapja azt, hogy tudjon a fiatalok nyelvén beszélni, ami megragadja és lebilincselli őket.

            Világosan kell tehát látnunk, hogy a lelki ajándékok felülről adatnak, nem emberektől, nem szüleinktől, hanem a Szentlélektől. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy bizonyos ajándékokra már nincs szükség, mert most már kezünkben van a teljes Írás. Pl. a tudománynak beszédére nincs szükség, mert mi már teológiai oktatással rendelkezünk. Azt mondják, hogy aki teológiát tanult és ismeri a Bibliát, annak a tudomány beszédére már nincs szüksége. De ez nem igaz, mert a teológiát egy hitetlen ember is megtanulhatja sőt doktorálhat is belőle, de ennek nincs köze a tudomány beszéde lelki ajándékához.

            Azt is mondják, hogy a lelkek megítélésének az ajándékára sincs szükség, mert erre pszihológiai módszerek vannak. A gyógyítás ajándékára sincs szükég, mert vannak orvosok és kórházak. De egy egy hitetlen ember is lehet orvos, aki gyógyít, de itt nem erről van szó.

            Sokan felteszik azt a  kérdést, hogy miért van egyáltalán szükség a lelki ajándékokra? Nem lehetne ezek nélkül is jól elboldogulni? De feltehetjük másképp a kérdést: talán nem azért van annyi baj az egyházban, vajon nem azért hagyják el olyan sokan az egyházat, mert nincsenek benne a lelki ajándékok? Mert egy sebész nem tud eszközök nélkül operálni, ezért Isten egyháza sem létezhet lelki ajándékok nélkül.

            Az a mi nyomorúságunk, hogy olyan kevéssel megelégszünk. Nem látjuk ezeket s úgy gondoljuk, hogy ezekre nincs is szükség. De ez nincs így jól. Mi nyitottak kell legyünk mindannak a gazdagságnak a befogadására, amit Isten nekünk akar ajándékozni. Ha befogadjuk az egyház növekedni fog felfelé is Krisztus irányában, de szélességében is, mert új lelkeket nyerhetünk meg a Krisztusnak.

 

3 Nap A bölcsesség beszéde Text.1Kor.12,8

 

            Mi a bölcsesség beszédénak az ajándéka? Most , miután a keretet elkészítettük, megpróbáljuk azt tartalommal megtölteni. Az első lelki ajándék, amit Pál apostol megnevez: a bölcsesség beszéde. Ez egy olyan ajándék, amit amit egy adott helyzetben kapunk, hogy a másikat tudjuk inteni, figyelmeztetni, valamiben tanácsolni, segíteni. Ez arra vonatkozik, hogy egy konkrét esetben rá tudunk mutatni Isten akaratára. Isten az ő végtelen bölcsességéből ad nekünk egy részt, hogy azt a megunk rendjén mi is tovább adjuk másoknak.

            A bölcsesség beszéde több mint az okosság. Mert hitetlen emberek is lehetnek okosak és ők is tudnak egy jó tancsot adni, de itt sokkal többről van szó. A Lélek bölcs beszédet ad a szánkba.

            Aki beszélget emberekkel, egy presbiter, aki családot látogat, embereket pásztorol, az érzi, hogy erre mennyire szüksége van. Hányszor megtörténik, hogy emberek hozzánk fordulnak egy nehéz helyzetben és mi nem tudjuk, hogy miként segítsük őket, nem tudjuk, hogy abban a nehéz helyzetben mit is mondjunk. Ilyenkor imádkozzunk, hogy az Úr adjon egy szót, amivel segíteni tudunk. És mekkora öröm, amikor az Úr ezt a szót megadja. Amikor a Lélek ad egy megfelelő szót, hogy olyant tudsz mondani a bajban lévőnek, hogy azzal el tud indulni a megoldás felé. Magad is elcsodálkozol, hogy így tudtál segíteni. Először nem tudtad, tanácstalan voltál, de azért csodálatos módon megadatott és tudtál segíteni.

            Olyan szép a Bibliában az a mondat, hogy ha egy gyerek az apjától kenyeret kér, az nem követ ad neki, ha halat kér, nem kígyót nyújt felé, s erre mondja Jézus, hogy mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik azt tőle kérik. Egy másik helyen azt találjuk: jó ajándékokat. Ő ezt az ajándékot is megadja azoknak, akik ezt tőle hittel kérik.

            Most beszéljünk Jézus életében a bölcsesség beszédéről. Szépen látjuk, hogy ő is megkapta ezt Atyjától. Pál Jézusról azt mondja, hogy ő adatott nekünk bölcsességül. Jézus emberi természete szerint éppúgy mint mi, rá volt utalva a Szentlélekre és ő ezt gazdag értékben meg is kapta. Ezt pl. akkor látjuk, amikor amikor Jézust meg akarták fogni. Gondoljunk csak arra a pillanatra, amikor elé viszik a házasságtörő asszonyt és azt kérdik, hogy mit tegyenek vele. Itt emberileg két rossz válasz lehetett volna. Az egyik, hogy Jézus azt mondja, hogy ezt az asszonyt meg kell kövezni a törvény szerint, de ekkor azt mondják: ez miféle Messiás, hogy lehet olyan kegyetlen, hogy nem könyörül az emberen?

            Ha azt mondja, hogy semmit se kell tenni, csak úgy fel kell menteni ezt az asszonyt, akkor meg azzal vádolták volna meg, hogy nem tartja be a mózesi törvényt. S így ő önmagával kerül ellentétbe, hisz azt mondta, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje. Egy olyan kutyaszorítóba került, amiből nem lehetett kijutni.

            Jézus egyiket se mondja, hanem azt: „aki közületek nem bűnös, az dobja rá az első követ”. Micsoda bölcsesség! De ott van a másik csalós kérdés is: kell-e a császárnak adót fizetni? S Jézus erre elmondja: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené. Milyen bölcs válaszokat adott Jézus, azért mert megkapta a bölcsesség beszédének az ajándékát.

            Lássuk, hogyan működött ez az első gyülekezetben? Mert már hamar feszültségek keletkeztek ott is. Voltak olyan görög özvegyasszonyok, akik nem kaptak elég figyelmet, miközben a zsidó özvegyasszonyok megkapták ezt. Ekkor az apostolok bölcsességet kaptak és így meg tudták oldani a problémát, hogy az mindenkit megnyugtatott. Amikor egy valós probléma támad a gyülekezetben, azt úgy megoldani, hogy a probléma eltűnjön és a kedélyek lecsituljanak.

            Egy másik feszült helyzet az ősegyházban az volt, amikor egyesek azt állították, hogy a pogányok, akik megtérnek, először zsidóvá kell legyenek, körül kell metélkedjenek, és meg kell tartsák a mózesi törvényeket. Pál és sokan mások azt mondták, hogy nem kell ezzel leterhelni a pogányokból lett keresztyéneket, mert ezek csak a zsidók számára kötelezőek. De Isten Jakab apostolnak megadta a bölcsesség beszédét a jeruzsálemi zsinaton, olvassátok el az Ap.csel.15-ben és így ez a nagy feszültség feloldódott.

            Lássuk egy példát az egyház történetéből is. Skóciában az Erskine testvérek a kegyelem szabad felkínálását hírdették, ez azt jelenti, hogy Isten minden embernek felajánlja az ő kegyelmét. De volt egy másik párt, akik ezzel nem értettek egyet. Ők azt mondták, hogy Isten az ő kegyelmét csak azoknak ajánlja fel, akik megfáradtaknak és megterheltetteknek érzik magukat. Ebből nagy feszültség támadt és zsinatot hívtak egybe. Az egyik Erskine testvér ekkor megkapta a bölcsesség beszédét. Ő a János evangéliuma hatodik fejezetét hozta fel, az ötezer ember megvendégelésének a történetét. E csoda után azt mondja Jézus: az én Atyám adja nektek az igazi kenyeret. Erskine megkérdezte a zsinat elnökét: kik ezek a „nektek”? Erre a zsinat elnöke nem tudott válaszolni, hisz ott mindenféle ember volt, férfiak és nők, gyermekek, farizeusok és írástudók. Ezzel az igével bizonyította be, hogy a kegyelmet Isten minden embernek felajánlja és nem csak azoknak, akik megfáradtaknak és megterhelteknek érzik magukat. Ez egy bölcs szó volt, amit ez az áldott igehirdető, abban a pillanatban megkapott.

            Végül lássuk meg, hogy miként működik ma, a mi gyülekezeteinkben a bölcsesség beszéde? Ez mindig megoldást jelent., utat mutat és mindig jó időben hangzik el. Mennyire szükségünk van nekünk is erre a szóra.

            Mert az se mindegy, hogy mikor mondunk valamit és az sem, hogy miként mondjuk azt el. Sokszor jót mondunk, de nem a jó időben. Az is lehet, hogy jót mondunk, de nem jó hangon mondjuk. Édesanyám elég impulzív volt, és néha keményebben mondott valamit édesapámnak. Erre ő azt mondta: a szöveg jó, de a dallammal baj van.

            Hogy lehet a bölcsesség beszédét megnyerni? Mert ez nem a miénk. Ezt felülről kell megkapni. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Először is azt kell meglátnunk, hogy mi mindenben az Úrtól függünk, rá vagyunk utalva az ő segítségére. „Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki azt szemrehányás nélkül adja.” Mondja Jakab apostol. Ezért ilyen helyzetekben fel lehet fohászkodni és Isten egy pillanatban megadhatja. Mondjak erre egy példát. Egyszer családlátogatás rendjén, egy olyan emberhez kerültem, aki ateista volt. A múlt rendszerben magas poziciót töltött be. Amikor megérkeztem pökhendi módon kijelentette: na, lelkész úr, itt nehéz dolga lesz, mert én ateista vagyok. Hirtelen a lélegzetem is elállt, kétsegbeesve gondoltam: mit lehet mondani egy ateistának? Ebben a pillanatban, hiszem hogy Isten Lelke adta meg nekem, a bölcsesség beszédét. Én azt válaszoltam erre: én ezt el kell fogadjam, kell tiszteljem a maga véleményét, meggyőződését, de én most azt mondom önnek, hogy ön nemsokára nagy bajban lesz, mert ha a halálos ágyára kerül, az ateizmus nem fogja önt megvigasztalni. Az ateizmusnak az a baja, hogy nem tud minket megvigasztalni. Azt is elmondtam neki, hogy nekem lesz a halálos ágyon vigasztalásom, hogy én Jézus Krisztus tulajdona vagyok és nekem Krisztus véréért örök életem van.

            Ezután kialakult egy jó beszélgetés, hiszem hogy ebben a valós helyzetben Isten megadta nekem a bölcsesség beszédét. Az Atya bölcsességét nem lehet könyvekből elsajátítani, csak Isten Lelke tudja nekünk megadni.

            Kérjük Istentől a bölcsesség beszédét és legyünk készek annak befogadására. Ezért is imádkozni kell. Isten talán azért enged bele nehéz helyzetekbe, vagy azért jönnek hozzánk emberek valós kérdéseikkel, hogy megtapasztaljuk: ha hittel kérjük ezt az ajándékot, Isten megadja nekünk. Kérjük hát Istentől a bölcsesség beszédét is higgyük, hogy ezt ő tőlünk nem tagadja meg.

 

4 Nap Az ismeret beszéde Text. Ap.csel.9,1O-17

 

            Az Isten országában sok munkát, feladatot kell elvégezni. Ezeket Isten emberekre bízta. S ezeknek az embereknek ő ajándékokat ad, hogy ezeket a munkákat el is tudják végezni.

            A 2Móz.32,2-3-ban azt olvassuk, hogy Isten Besaléelt elhívta a szent sátor eszközeinek elkészítésére és Szentlelkével alkalmassá tette a munka elvégzésére. Persze, mások is dolgoztak a szent sátor elkészítésén. Az egyik készítette az oltárt, a másik a frígyládát, a harmadik a mosdómedencét és Isten mindegyiküknek képességet adott erre. A szent sátor elkészítésénél asszonyok is dolgoztak, hisz rengeteg szőnyeget kellett készíteni. Isten nagyon sok embert vont be a sátor építésébe.

            De azt látjuk a fogsából való hazatérésnél is. Minden romokban hevert, de a nép mindent szépen felépített. Mindenki dolgozott, mindenki végezte a maga munkáját.

            Az 1Kor.12-ben szintén ezt látjuk. Az élő Isten gyülekezete egy test , a Krisztus teste, de sok tagból áll. De a tagoknak dolgozni kell a gyülekezetért. Ezért kapják a különféle lelki ajándékokat. Itt nem lehetünk irígyek és féltékenyek egymásra. Nem kell foglalkoznunk a másik szolgálatával, hisz itt mi nem vetélytársak, hanem munkatársak vagyunk. Nem egymás ellen, egymás felett vagy alatt dolgozunk, hanem egymásért, a gyülekezetért és az Isten dicsőségéért. Ebben a szolgálatban mi kiegészítjük egymást. Amelyik ajándékot nem kapta meg az egyik, azt megkapta a másik. A gyülekezetben  mindenki kapott egy vagy több szolgálatot és Isten ennek elvégzésére kegyelméből lelki ajándékokat ad. Isten mindenkit bevon a szolgálatba, aki kész valamit tenni érte, ma mi vagyunk Pál és Timóteus, Onézimusz vagy Filemon, Fébé és Priszcilla.

            A mai napon az ismeretről beszélünk, mint lelki ajándékról. Ez az az ismeret, amit Isten ad, hogy megértsünk titkokat, megértsük a lelki dolgokat.Valami olyasmi, amit nem lehet megtanulni, amit Isten kell megadjon nekünk. Ezt csak akkor tudjuk, ha Isten megadta, kijelentette számunkra.

            Az ismeret beszéde egy pici rész az Isten mindentudásából, amit természetfeletti úton , ajándékként kapunk, hogy azzal másoknak segítsünk. Az ismeret beszéde nem bibliaismeret, nem teológia, nem dogmatika. Ezzel hitetlen emberek is rendelkezhetnek. Amikor Izraelben voltam, az idegenvezetőnő, aki minket gardírozott, hihetetlenül jól ismerte Jézus életét, a bibliai történeteket, a különböző helyszíneken fel is olvasta a részeket a Bibliából. De sajnos nem hitt. Nagyon megdöbbentem, mindent tudni Jézusról és mégsem hinni benne, ilyen is van. Nos, ez az asszony nem rendelkezett az ismeret beszédével. Mert Isten azt csak az ő gyermekeinek adja.

            Az ismeret beszéde is együtt van, együtt jár a szeretettel, hiba lenne valakiben, ha ott lenne az ismeret s még sincs benne szeretet.

            Az ismeret beszéde nem egyenlő a próféciával sem. Az ismeret beszéde az, ami által titkokat meg tudunk fejteni. De nem csak Isten igéjéből, hanem dolgokról és emberekről is. A prófétálással később foglalkozunk majd.

            Most menjünk végig a négy szempont alapján és először lássuk meg, hogyan működött ez  a Jézus életében? Jézus is emberi természete szerint Isten erejétől függött. A János 4-ben olvassuk, hogy Jézusnak volt egy beszélgetése a samáriai asszonnyal a Jákób kútjánál. Jézus azt mondja: hívd ide a férjedet. Erre az asszony azt mondja: nincs férjem. Jézus azonban így válaszol: igazat mondtál, hisz öt férjed volt, és akivel most vagy, az nem férjed. Az asszony ezt nem mondta el, de Jézus tudja az asszony személyes életének ezt a dolgát. Az asszony elhiszi, hogy Jézus próféta. Ezek után megy és hívja a városbeli embereket, mondván: van valaki, aki mindent tudott rólam. Jézusnak tehát ismerete volt az asszony múltjáról.

            A János 1-ben is hasonló dologgal találkozunk, Nátánaellel kapcsolatban. Jézus egy adott ponton azt mondja: láttalak, amint a fügefa alatt voltál. Honnan tudhatta ezt Jézus? Csakis úgy, hogy Isten Szentlelke közölte vele ezeket a dolgokat.

            Most lássunk erre egy példát az első gyülekezetben. Az Anániás és Szafira történetéből ez világossá válik. Ez a házaspár eladta földjét, és az összeget letették az apostolok lábaihoz. Ők azt mondták, hogy a teljes összeget adják, de nem úgy volt. Péter apostol a Szentlélek által megkapta az ismeretet, hogy ők az összegből félre tettek és hazudtak. Így derült ki, hogy ők, akiket példaként lehetett volna a gyülekezetben emlegetni, de közben hazudtak és csaltak. Tudjuk, hogy mindketten meghaltak. S ez a gyülekezet tisztulásához vezetett.

            Az Ap.csel.9-ben is olvasunk valami hasonlót. Egy szintán Anániás nevű keresztyén egy látomást kap, hogy menjen el Damaszkuszba az Egyenes utcába egy bizonyos Júdás nevű ember házába. Ott rá kell tegye a kezét egy Saulus nevű emberre. Anániás megkapta Lélek által azt, hogy pontosan hova kell mennie. Ezt ő magától nem tudhatta volna, hisz addig nem hallott Saulusról, nem beszélt vele, az se tudta, hogy Damaszkuszban van. De a Szentlélek kijelentette és Anániás engedelmeskedett. De még több példát is adhatnánk erre. Amikor Pál elbúcsuzik az efézusi vénektől, azt mondja, hogy ő tudja, hogy őt le fogják tartóztatni.

            Ezek után lássunk egy példát az egyház történetéből. Talán sokan hallottunk Andrew Murray nevű lelkészről, aki Afrikában dolgozott. Ő sokat utazott vonattal s gyenge teste számára ez fárasztó volt. A húga azt mondta neki: te vonaton fogsz meghalni. De Murray azt mondta: nem fogok a vonaton meghalni. De honnan tudta ő ezt? Hát onnan, hogy Isten Lelke kijelentette neki. És valóban, nem a vonaton halt meg.

            Még egy példa a skót egyház történetéből. A 16-ik században élt egy Robert nevű lelkész. Egy úrvacsora alkalmával beszélni akart, de nem tudott. Azt mondta:  van itt valaki az asztal mellett, aki nem vallotta meg a bűnét. Az Úr bezárta a számat, úgy hogy nem tudok beszélni, amíg az illető el nem távozik. Parancsolom neki az Úr nevében, hogy távozzon el az Úr asztalától. A templomban halotti csend lett. Ekkor egy férfi felállt és elment. Ezután meg tudott szólalni és kiosztotta az úrvacsorát.

            Végül lássuk meg, hogyan működik az ma? Ez áldás lehet az evangelizáció, az ifjúsági munka és a lelkigondozás területén. Sokszor szükség van erre, hogy a szolgálatot el tudjuk végezni. Ezt az ajéndékot is elkérhetjük Istentől. Isten ezt megadhatja nekünk.  Egerbegyi gyülekezetben történt. A tízparancsolatot prédikáltam végig abban az időben. Pont a negyedik parancsolat magyarázatánál tartottunk, s előjött a kérdés, hogy miért ünnepeljük mi a vasárnapot és nem a szombatot.   Az egyik családnak Brassóból rokoni érkeztek,ők is eljöttek a templomba. Mivel ebben a családban adventisták is voltak ,ezek a brassói vendégek már-már azon a ponton voltak,hogy elhagyják a református egyházat és adventisták lesznek. De hallva ezt az igehirdetést megnyugodtak,hogy itt a helyük s nem kell a szombatot ünnepelni. Én csak rácsodálkoztam Isten vezetésére,hogy nekem pont ezen a vasárnapon kellett erről beszélni. Sokszor megtörténik, hogy úrvacsoraosztáskor pont azt az igét mondja a lelkipásztor, amire az illetőnek szüksége van. Még egy példa gyülekezetünk volt lelkipásztorának elbeszélésből. Egy házaspárt ezzel az igével esketett: ne háborogjatok az úton. Kiderült, hogy templomba jövet végig veszekedtek az úton. Isten ezt az igét adta neki, mert annak a családnak akkor épp erre volt szüksége.

            De ilyen élmény a ti életetekben is volt, Isten megadott egy mondatot, amit mi nem tudhtunk volna kitalálni. Áldott legyen nagy neve érte.

 

 

5 Nap A hit ajándéka Text: 1Kor.12,9.31

 

            A hit az „erő-ajándékok” kategóriájába tartozik. Pál az 1Kor.12-ben nem csak a lelki ajándékokról beszél, hanem a gyülekezetről is, mint Krisztus testéről. Amikor Jézus a földön járt, valóságos testben járt, de Jézus a mennybe ment és emberi természete szerint , testben már nincs többé a földön. Ő most a mennyben van, ő a gyülekezet Feje, mi pedig az ő lelki teste vagyunk s mi képviseljük őt itt a földön.

            Ahogy Krisztus kinyújtotta kezét a gyengék és segítségre szorulók felé, hogy megváltsa és meggyógyítsa őket, úgy kell a gyülekezet is kezét nyújtsa azok felé, akik még nem jutottak üdvösségre. A gyülekezet ma Jézus keze, lába szeme, füle és szája kell legyen. A gyülekezet úgymond átveszi azon feladatokat, amiket Jézus végzett itt a földön, úgy hogy a világ megtapasztalja, hogy van egy élő Isten. Jézus a csodákat úgy tette, hogy a Szentlélek alkalmassá tette erre. De a gyülekezet is ugyanazt a Szentlelket kapta, ami Jézus Krisztusban is munkálkodott. Azzal az erővel szólhatunk, amivel ő szólt. Azzal az erővel gyógyíthatunk, amivel ő gyógyított. A 133-ik zsoltárban az van írva, hogy az olaj ráfolyik a szakállra és a ruhára. Ez a Lélek mindenkire kitöltetik el egészen az utolsó tagig.

            A lelki ajándékok által a Szentlélek megmutatja a hitetleneknek, egyházon kivűlieknek, hogy az ő ereje jelen van ebben a világban. Vannak hallható jelek, ilyen a bölcsesség, az ismeret beszéde, de vannak láthatók is, ilyen a gyógyítás. Ez az erő is a gyülekezet építésére adatik, áldásul az Isten országának növekedésére.

            Az „erő-ajándékok” az Isten karjának megnyilatkozásai. Nyilván, hogy nekünk nem az a legfontosabb, hogy Isten kezét, hanem hogy Isten arcát lássuk. Ez a sorrend egyértelmű a Bibliában. Mózesről az van megírva, hogy ismerte az Urat színről-színre. Utána pedig azt olvassuk, hogy nagy dolgokat tett az Úr ereje által. A tanítványoknál is látjuk ezt, hogy a tanítványok elsőször Jézussal voltak s csak azután lettek kiküldve és azután kaptak erőt különböző csodák megtételére.

            Mi a hit ajándéka? Itt nem az ú.n.üdvözítő hitről van szó, ezzel Isten minden gyermeke rendelkezik. Ez az a hit, amikor elhiszem, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és bűneim meg vannak bocsátva. Itt arra a hitre gondol Pál, amit a következő fejezetben is említ, olyan hitre, ami hegyeket is elmozdíthat. Ez egy természetfeletti erő, amit kapunk az Úrtól, amivel egy nagy dolgot végre tudunk hajtani. Ez adott esetben azt jelenti, hogy hit által egy csoda történik. Nyilván nem arról van szó, hogy olyan hitünk lesz, hogy a hegyek megmozdulnak, Jézus itt arra utal, hogy lehet egy olyan nagy probléma az életünkben, ami úgy tornyosul előttünk, mint egy hegy. Ez hit által eltűnhet, a probléma megoldódhat. A hit hiszi azt, hogy az Úr csodát tehet.

            Erre mindjárt az elején szeretnék egy példát mondani a szüleim életéből. Édesapámat 1958 április 1O-én a kommunisták latartóztatták és börtönbe zárták hat és fél évre. Édesapám a letartóztatásakor súlyos beteg volt, ő ugyanis 9 éves korától köpte a vért, vagyis tüdőbajos volt. 12 évre ítélték el vallási izgatás miatt. Mindenki azt gondolta, hogy édesapám pár hét múlva a szörnyű börtönkörülmények között ilyen gyenge egészséggel, meg fog halni. De neki is erős hite volt, de édesanyámnak még erősebb. Ő azt mondta: az a Jézus Krisztus, aki a négy napja halott Lázárt kihozta a sírból és feltámasztotta őt, az én férjemet is ki tudja onnan élve hozni. És kihozta és utána még élt 34 évet. Húsz évet szolgált még a magyarókereki gyülekezetben. Én úgy gondolom, hogy szüleimnek ilyen hegyeket megmozgató hite volt.

            Lássuk most a hitet Jézus életében. Mert Jézusnak is ilyen hegyeket mozgató hite volt. Minden imájáról tudta, hogy az Atya meghallgatja. Itt gondolhatunk a gyógyításokra, a halottak feltámasztására és minden olyan csodára, amit Jézus tett.

            De ezt látjuk az első gyülekezetnek az életében is. Gondoljunk csak a Tábitha történetére. Ő meghalt, mire Péter apostol megérkezett. Az apostol felment a felső szobába, ahol fel volt ravatalozva. Mindenkit kiküldött, térdre borult és imádkozott. Utána szólt a halotthoz: Tábitha, kelj fel! És a lány felkelt. Péter olyan erős hitet kapott, hogy tudta hinni azt, hogy Isten fel tudja támasztani ezt a lányt a halálból.

            Az ilyen nagy és erős hitnek sok nyoma van az egyháztörténetben is.  Egy misszionáriusnak a történetét szeretném elmondani. Ő Kínában munkálkodott egy olyan népcsoport között , akiket lizuknak hívtak. Ő sokat imádkozott a lizukért és egyszer Isten egy különös imát adott a szívébe. Ez az volt, hogy száz lizu családot tudjon megnyerni Krisztus számára. Meg volt győződve, hogy Isten meghallgatja imáját., akkor is, ha ő ezt nem látná meg. És csoda történt, mert rövid időn belől száz lizu család megtért Krisztushoz.

            Másik két nagy misszionárius nevét is említhetjük Müller György és Hudson Taylor. Az egyik árvaházakat alapított és azokat hitből tartotta fenn. A másik megalapította a Kína-Belföldi Missziót.

            De van-e ma ilyen hit? S ha van, akkor ez ma hogyan működik a gyülekezetekben? Mi hisszük, hogy Isten ma is adhat ilyen rendkívüli hitet embereknek. Ezt nem minden embernek adja meg, de akár nekünk is megadjhatja, ha a szolgálatunk végzése közben erre nekünk szükségünk van. Sok ilyen történet van ma is, hogy Isten hitet ad arra nézve, hogy valaki meg tud térni a bűnből, meg tud gyógyulni egy betegségből. Az a könyv, amit felhasználtam ezen igehirdetési sorozat írásakor, leír egy olyan esetet, hogy egy osztályban volt egy gyerek-ifjú, aki kábítószerezett. Volt abban az osztályban egy komoly, hívő fiú is, aki tudta hinni azt, hogy Istennek terve van ezzel a kábítószerező ifjúval. Hitte, hogy ez a fiú egyszer hitre fog jutni. Sokáig ennek semmi jele sem volt. De ő kitartóan imádkozott ezért az osztálytársáért és hitte, hogy Isten meg fogja hallgatni. Ez az ifjú egy evangélizáción megtért és most ő is hirdeti Isten igéjét.

            Pár évvel ezelőtt szolgált itt a gyülekezetünkben egy evangélikus lelkész Budapestről. Ez a lelkipásztor ifjúként súlyos alkoholista volt, olyannyira, hogy részegen feküdt a bisztrók előtt egy magyarországi nagyvárosban. Isten vele is egy óriási csodát tett. Mert bizonyára sokan és nagy hittel imádkoztak érte. Miután megtért egy áldott életű lelkipásztor lett és 5 gyermeket felnevelt.

            Mi is kérhetjük Istentől, hogy adjon nekünk is nagy hitet, erős hitet, hegyeket mozgató hitet. Mert ő ezt nekünk is megadhatja.

 

6 Nap A prófécia Text.1Kor.14,1-12

 

            A prófécia az első az ún. beszéddel kapcsolatos lelki ajándékok közül. A másik kettő a nyelvek és azok magyarázása.  A prófécia az a lelki ajándék, amikor valaki Istentől egy üzenetet kap, hogy azt átadja egy hívő társának vagy a gyülekezet közösségének. Ez egy olyan üzenet, amire annak  épp szüksége van, ami őt erősiti, bátorítja, vigasztalja. A Példabeszédek könyve beszél a helyén mondott igéről. Ez a prófécia egy olyan szó, amire pont szükségünk van.

            Tudjuk azt, hogy prófécia az is, amikor a jövendőre vonatkozó titkokat valaki meg tudja jelenteni, de nem csak az, hanem az is, ha valaki a jelen időre tud hasznosat mondani. A prófécia nem jövendőmondás, hanem igazmondás. A prófétai szó életünket Isten fényébe állítja. . Ideális esetben minden igehirdetés prófétálás kellene legyen. Egy alkalmazása Isten igéjének a mi életünkre, hogy a jelenben való forgolódásunk Isten akarata szerint való legyen. Ez érinti a szívünket, lelkiismeretünket, megjelenti számunkra, hogy mi az Isten akarata, a mi életünkre nézve.

            Hogyan fogadjuk a próféciát? Ez direkt módon az igéből is érkezhetik hozzánk, de adott esetben Isten más eszközöket is felhasználhat erre: igehirdetés, testvéri szó, vagy épp látomás. Egyik presbiter testvérünk épp a forradalomkor Bukarestben volt katona s Isten neki ekkor a véres összetűzések idején egy látomásban kijelentette , hogy nem fog meghalni, Isten meg fogja őrizni minden veszélytől. És ez a látomás beteljesedett, ma is boldogan szolgálja az Urat gyülekezetünkben.

            Lássuk most ezt először a Jézus életében. Az evangéliumok Jézust sokszor nevezik prófétának. Az emberek őt úgy tisztelték, mint Jeremiást, Illést vagy Keresztelő Jánost. Az És.5O,4-ben egy kijelentés van a Messiásról:”az én Uram, az Úr olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel tudjam erősíteni a megfáradtat, minden reggel felébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassak, mint tanítványok” Az Úr Jézus minden reggel felment a hegyre, hogy keresse az Atyával való közösséget, utána pedig tanította a népet. Mielőtt a népet tanította volna, mindig először az Atyára figyelt. Ez a jellemzője az igazi prófétának. Ők nem csak úgy mondanak valamit, hanem először figyelnek az Úrra, hogy azt mondhassák tovább, amit az Úr adott nekik. Ez így volt az Úr Jézussal, hogy az Atyával való sorsközösségben élt és azt adta tovább, amit tőle kapott. Először az Atya beszélt Jézussal, utána pedig Jézus a néppel.

            Lássuk most, hogy miként működött a prófétálás az első gyülekezetnek az életében? Azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, hogy az első gyülekezetben próféták is voltak. Ők egy prófétai üzenetet kaptak, amit aztán a maguk rendjén tovább adtak a gyülekezetnek. Amikor az első pünkösd napján a Szentlélek kitöltetettt, Péter apostol Jóelt idézte:” és lesz az utolsó napokban, hogy kitöltöm az én lelkemet minden testre és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” Jóel fiúkról és leányokról beszél. Vagyis nem csak a férfiak, hanem a nők is prófétálnak. Az Ószövetségben is sok prófétanővel találkozunk: Debora, Mirjám, Hulda, Anna, ezek mind-mind prófétáltak.

            Az Újszövetségben pl. Filep evangélista négy leánya is prófétált. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben találkozunk egy Agabus nevű prófétával, aki megjövendőlt egy nagy szárazságot és éhséget és az el is következett. Később ez az Agabus megjövendőlte Pál Jeruzsálemben való szenvedését.

            A próféciában nagyon fontos , hogy az mindig bátorításra, vigasztalásra adatik és nem ítéletre. A prófécia sohasem kétségbeejteni, vagy elbátortalanítani akar, az intésre, figyelmeztetésre persze van hely benne, de a próféciának mindig pozitívnak kell lennie, mindig építenie kell és soha nem rombolnia. A prófécia mindig Istent magasztalja és az embert mindig Krisztushoz akarja közelebb vinni. A prófécia az eltévelyedettet is vissza akarja vinni az Úrhoz, meg akar tölteni Szentlélekkel.

            Egy olyan beszéd, amelyik csak elítél, amelyik csak azt mondja el, hogy milyen bűnös vagy, hogy te egyre rosszabb leszel, az nem prófécia.  Mert annak az üzenete az, hogy Isten meg akar békülni az emberrel és nem az, hogy el akarná őt veszíteni. A prófécia mindig vigasztaló, bátorító üzenetet kell tartalmazzon. S ha mégis leleplezi bennünk a bűnt, az csak azért van, hogy kivezessen minket a bűnből és elvezessen Istenhez.

            Ezután lássuk meg, hogy miként működött a prófécia az egyháztörténelemben? Megtörtént az is, hogy ezzel félreértés és visszaélés is volt. A visszaélés mindig olyankor történt, maikor a próféciát az ige fölé emelték. Pl. ezt tették a második században a montanisták. Ez arra figyelmeztet, hogy a próféciát mindig oda kell mérni Isten igéjéhez..

            Tudjuk azt, hogy Spurgeon életében is egy próféciának nagy jelentősége volt. Ő tíz éves korában prédikátor nagyapjánál tartózkodott. Ott volt akkor egy misszionárius is, akit Robert Kurtnak hívtak. Egy házi istentsizteletet tartottak. Ez a Kurt térdére ültette a kis Spurgeont és azt mondta: ez a gyermek, akit most térdemen tartok egykor az evangéliumot fogja hirdetni. Nagy tömegeknek fog prédikálni. Egyúttal azt kérte a kis Surgeontól, hogy ha majd igehirdető lesz énekeltessen el egy éneket. Évekkel később Spurgeon tényleg prédikátor lett és elénekeltette azt az éneket, amit a misszionárius meghagyott.

 Corrie ten Boom, akinek nevét sokan hallották,  húgával együtt a Ravensbürgi haláltáborban voltak. Isten ott azt a próféciát adta neki, hogy eljön az idő, amikor Németországban fogja hirdetni Isten igéjét. Ott is fogják majd hirdetni az igét, ahol most vannak s majd az egész világon. Testvére pár nap múlva, de Corrie a világ sok országában hirdette az evangéliumot.

            Végül lássuk, hogy miként működik a prófécia ma. Egyáltalán van-e még manapság prófécia? Igen, van, csak arra kell vigyázni, hogy ha valaki próféciát kap, azt Isten igéjéhez kell odamérni. Tulajdonképpen minden igehirdetés egy prófécia. A lelkipásztor figyel arra, hogy Isten mit akar mondani, akinek van füle a hallásra, az hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetnek.

            Honnan tudjuk azt megállapítani, hogy egy prófécia Isten Lelkétől származik-e vagy sem? A legfontosabb ismérv, hogy egy igazi prófécia mindig az Isten dicsőségére van. Ha egy prófécia Istenhez  visz közelebb, ha nem mond ellent a Bibliának és építi a hallgatókat, akkor az bizonyosan a Szentlélektől van.

            De nagyon vigyázni kell arra, ne akarjon manipulálni, mert az már szekta. A hamis próféták egyfajta lelki terrort akarnak gyakorolni a hallgatók felett és azt akarják, hogy azok vakon engedelmeskedjenek nekik. Ez már nem az Isten Lelkétől való.

            Az igazi prófécia Jézus követésére szólít, ott tart Isten mellett és az Isten igéjét hangsúlyozza. Ez az igazi prófécia bizonyságtétel, ennek ma is helye van.

(Ezen igehirdetési sorozatot M.M.van Campen: Gereedschapskist van  de Heilige Geest könyvének felhasználásával írtam, elmondtam 2O2O pünkösd nagyhetében a templom udvarában, mivel akkor a templomba még nem lehetett bemenni) Lőrincz István