Igehirdetési sorozat bőjtfő nagyhetére 2O21

 

Igehirdetési sorozat 2O2o nagyhetére 

Kereszt felé vezető nyomok III.

1Nap Mózes imádsága

 

            A háború után nagyon sok baleset szerencsétlenség történt úgy, hogy a gyerekek a mezőn fel nem robbant gránátokat kaptak, nem tudták hogy mi az és elkezdtek játszani vele. A legtöbbször megtörtént a tragédia, a gránát felrobbant , jó esetben ujjakat szaggatott le, de sajnos nem egy esetben halálos áldozatok is voltak. A gyermekek nem tudták, hogy ez milyen veszélyes és nagy baj lett a vége.

            Ma nagyon sok ember van így Isten bűn elleni haragjával. Nagyon sokan úgy játszanak a bűnnel, mint az előbb említett gyermekek a gránátokkal. Nincsenek tudatában annak, hogy a bűnnel s Isten haragjával nem lehet, nem szabad játszani. Ha ezt teszi az ember, nagyon szomorú végre juthat. Erről beszél ez a történet is, ami most figyelmünk középpontjába kerül.

            Az Ószövetség vándorló népe a Sinai hegynél táborozott. Nagy napok és események voltak a hátuk mögött. Átélték azt, amikor mennydörgések, villámlások közepette Isten nekik adta a Tízparancsolatot. Aztán olyan napok jöttek, amikor nem történt semmi különös. Mózes fenn volt a hegyen és Istennel beszélgetett. A nép türelmetlen lett, nem tudott várni és aranyborjút készített magának. Erre Isten haragja felgerjedt. Mózes is megdöbbent, később így meséli el:lejöttem a hegyről, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.  Amikor megláttam, hogy vétkeztetek az Úr , a ti Istenetek ellen, megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből és összetörtem a szemetek láttára.”(5Móz.9.15-17)

            Ezek után következik az egész Biblia egyik legdöbbenetesebb jelenete. Egy átvirasztott éjszakán át tusakodik a népért, hogy Isten irgalmazzon nekik, bocsássa meg bűneiket. Azt kéri, hogy Isten inkább őt ölje meg, de kegyelmezzen meg a népnek. Mekkora szeretet van Mózesnek a szívében Azt kéri, hogy Isten őt törölje ki könyvéből. Pedig Jézus egyszer arról beszélt tanítványainak, hogy az legyen számukra a legnagyobb öröm, hogy neveik be vannak írva az élet könyvébe. S Mózes most azt kéri, hogy neve töröltessék ki onnan.

            Isten Mózesnek ezt az ajánlatát kerek-perec visszautasítja, Mózes nem halhat meg a népéért, nem lehet kezes érettük. Miért nem? Hogy ezt megérthessük, lássuk meg, hogy ki is volt a „kezes”? Tegyük fel, hogy egy kereskedőnek ki kell fizetni egy bizonyos összeget. De ő ezt nem tudja megtenni, teljességgel képtelen erre. De van egy gazdag barátja, aki ebben a nehéz helyzetben kezességet vállal érte. Ő jön, ő ugrik be ebben a lehetetlen helyzetben és kisegíti a barátját a bajból, az adósságból.

            Mózes nem lehet tehát kezes Isten előtt, mert ő maga is csak egy bűnös ember, a Biblia nyelvén:eladósodott ember. Később azt mondja:” rám is megharagudott az Úr”.Még Mózesre is megharagudott az Úr, mert ő is csak egy bűnös ember. Hogy lehetne a bűnös kezes a bűnösökért?

            Nos, ezen a pontos lesz ez a történet fontossá a mi számunkra. Meg kell értenünk, a katolikus testvéreink is meg kellene értsék, hogy nem lehetséges az, hogy az ú.n. szentek az ő jó cselekedeteikkel úgymond lefizessék a mi adósságunkat. Igaz a zsoltáros szava:” hiszen senki se válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla.”(Zsolt.49,8-9)

            De ha még Mózes se lehetett kezes, ha ő is bűnös volt, hogy lehetnénk mi, akik még sokkal bűnösebbek vagyunk!Persze, nagyon sok ember nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem érzi bűneinek súlyát, nem fájnak azok neki. De áldott legyen az Úr, ha valaki ennek tudatára jut, és elkezd „kezes” után kutatni, elkezdi keresni a megoldást, a szabadulást ebből a lehetetlen helyzetből. Mivelhogy Mózes nem lehetett kezessé, Isten talált egy más megoldást az ember számára.

            Ehhez a Sínai hegytől egy másik hegyhez, a Golgota hegyéhez kell mennünk. Nézzünk ott fel arra a férfiúra, aki a keresztre van szegezve. Ő semmivel sem tartozott Istennek. Ő a tökéletesen igaz, akiről Isten azt mondta: ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm. Neki soha nem kellett azt mondania, amit Mózes mondott: az Úr megharagudott reám. De hallgassuk csak, mert a kereszten halljuk a kiáltást: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?Az ő neve ekkor kitöröltetett az élet könyvéből. 

            Itt megtörtént az, amire Mózes ott a pusztában gondolt: hogy valaki más megfizessen a nép bűneiért. Nem csak Izrael bűneiért, hanem az egész világ bűnéért, értem és érted. Jézus kezessé lett minden eladósodott emberért és kifizette a mi bűn-adósságunkat. Mi ezt csak hálás szívvel el kell fogadnunk, és életben maradunk, az örök élet is a miénk lesz.

 

2 Nap Egy bak Azázelért  Text. 3Móz.16,21

 

            A 17-ik században a németországi Eisenach közelében élt egy híres költő, Homburgnak hívták. Ő arról volt híres, hogy könnyed, sikamlós dalokat írt. Ennek az embernek az életében egy napon óriási változás történt. Pontosan nem ismerjük az eseményeket, de a tény az, hogy attól a naptól a dalai egészen másról szóltak. Az ő dalainak egyetlen témája Jézus Krisztus lett. Nagyon sok szép éneket írt, lehet, hogy magyar nyelvre is vannak énekei lefordítva, de az egyik legszebb énekének a címe:Te, a világ bűne hordozója.

            Ennek az előképe az Ószövetségben  az Azázelnek kisorsolt bak volt. Ez az állat egyértelműen Jézus Krisztusra és az ő áldozatára mutat. Amikor Isten népe átvonult a pusztán, Isten sokféle rendelést adott nekik. Ezen rendelések közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak az ünnepnapok elrendelése. Az egyik legnagyobb ünnep a a Nagy engesztelés napja volt.

            Ezen a napon sok mindent kellett tenni, sokféle szertartást kellett végrehajtani, de minket most csak egy mozzanat érdekel. Egy kecskebakot a főpap elé hoztak. Az egész nép szeme láttára a főpap a bak fejére tette a kezét, és megvallotta Izrael minden bűnét és vétkét. Ekkor nyilvánvalóvá lett, hogy itt egy bűnösökből álló sereg állott. Miután a bűnvallás megtörtént, a bakot kiűzték a pusztába, hogy úgymond a bűnöket vigye ki a pusztába.

            De van itt különös dolog, hisz azt olvassuk, hogy ezt a bakot Azázelnek sorsolták ki. Az „Azázel név, a mélység, a Sátán neve volt tulajdonképpen. A bűnt tehát oda kellett száműzni, ahonnan származni:a Sátánhoz! Nagyon sok ember nem veszi komolyan azt, hogy van egy ilyen rettenetes szellemi lény, sokszor csak nevetség tárgya lesz, egy „patás, vasvillás” lény, a mesék szereplője. A Szentírás úgy beszél a Sátánról, mint egy olyan szellemi hatalmasságról, aki az emberben lakozik, aki az emberben végzi átkos munkáját..

            De térjünk vissza a Nagy engesztelés napjához. Évente kiűztek egy bakot a pusztába. Ezzel Isten népének már előkép gyanánt Jézus Krisztusról és az ő áldozatáról beszélt. Évezredekkel később Keresztelő János ott áll a Jordán partján Júdea pusztájában. Ezrek és ezrek hallgatják igehirdetését. Egyszer csak hátrafordult, rámutat egy közeledő férfiúra és azt mondja: íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ez a Férfiú Jézus volt.

            A Biblia mindig bűnről és vétekről beszél. Ezt nem szeretik az emberek hallani. De akár tetszik ez nekünk, akár nem, a Biblia világosan beszél erről. A Biblia a lelkiismeretünket szólítja meg. Hadd mondjunk erre egy példát. Amikor Jézus ott ül a Jákób kútjánál Sikár városában, egy asszony jött vizet meríteni. Jézus szóba elegyedik vele, ami abban a korban már önmagában nagy dolog volt. Úgy tűnt, hogy az asszony szívesen beszélgetett vallási kérdésekről, de Jézus egy adott ponton azt mondja az asszonynak: hívd a férjedet. Az asszony összerezzen és zavartan mondja: nincs férjem. Igaza volt, hisz öt férje volt, és az a férfi, akivel most együtt él, nem is férje, csal élettársa. Látjuk, hogy ilyenfajta kapcsolatok nem csak a mi időnkben léteznek, már 2OOO évvel ezelőtt is volt ilyen. Jézus ebben a pillanatban a lelkiismeretét szólította meg.

            Jézus a bűnről beszél, amiről a mi időnkben nem akarunk hallani. De Jézus mindig az érzékeny pontra tapint, mindig felfedi a bűnt. Amikor pedig valaki meglátja a bűnét, akkor mindig feltámad a kérdés: mi a megoldás? Az ilyen ember szívesen hallgatja a nagy engesztelés napjának történéseit. Ezen a napon a főpap a nép bűnét, amit előzőleg megvallotta a kecskebak fejére helyezte és kizavarta a pusztába. 

            Nyilván, mi ilyen napot nem tartunk, nem is kell, mert a mi bűneinket Isten Jézusra helyezte, ő az aki hordozza, elhordozza a világ bűneit. El tudjuk képzelni a különös jelenetet, hogy a főpap a kecskebakot a pusztába űzi Azázelhez. Egy ártatlan állat, megrakva a nép bűneivel. Így űzték ki Jézust is, ki és el a poklok mélységéig. Hisz ott a városon kívülre űzve kiált: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?

            De feltehetjük a kérdést, hogy miért ez a bonyolult ceremónia? Mit tudjunk mi ezzel kezdeni? Nos, mi meg kell értsük, hogy a mi Istenünk szent Isten. Az ő szemében a bűn szörnyűség, utálatosság. Mi meg kell tisztuljunk a bűntől. Jézus azért ontotta vérét, hogy az megtisztítson minket minden bűntől. A kérdés csak az, hogy mi akarunk-e megtisztulni? Akarunk-e az ő megtisztított népe lenni?

            Mi ezt az ünnepet nem a pusztában, hanem lélekben, a Jézus keresztje alatt ünnepeljük. Mi ott megvallhatjuk minden bűnünket és vétkünket. Ez egy óriási lehetőség, hisz rettenetes lenne, ha mi ezek után is élnénk a bűnben. Ne tegyük, hanem vegyük igénybe a Jézus vérének erejét, tisztuljunk meg bűneinkből és ahogy szép énekünk mondja: bűntől tisztán , szabadon dicsőítsük őt áldozatáért.

 

3 Nap A nagy engesztelési nap Text.3Móz.16,3O.32a

 

            Ebben az ünnepben, a nagy engesztelési nap eseményeiben, mi már a kereszt titkát véljük meglátni, mintegy előkép gyanánt. Ezt az ünnepet Isten szerezte, ő rendelte el Izrael népe számára. Egy évben egyetlen egyszer az egész nép össze kellett gyűljön a szentély körül. Az emberek ott tolongtak az ú.n. pitvarban. Persze mindenki nem fért el ott, a többiek a szent sátor körül álltak. Egy adott ponton nagy csend lett, mert eljött az áldozat bemutatásának az ideje, amit a főpap végzett el. Az áldozati állat vérét felfogta egy tálba. Aztán vette ezt a tálat és a nép között elhaladva bement a szentélybe, oda ahova csak a papoknak volt szabad bemenni. Ezt egy hatalmas függöny választotta el a Szentek Szentjétől, ahol Isten lakozott. Oda már a papok nem léphettek be. Ide csak a főpap mehetett be évente egyszer, hogy ott a vért a frigyláda tetejére hintse. Ez számunkra különösnek, szinte döbbenetesnek tűnő szertatás. 

De itt olyan komoly dolgok történnek, mint :engesztelés, bűnből való megtisztulás. Pedig ezekre nekünk is szükségünk van. Ha erről nem is ír az újság, nem is beszél a televízió híradója, nem vetítenek filmet a mozikban, de mindnyájunknak szüksége van az Istennel való megbékülésre, a bűneinkből való megtisztulásra. Egy ilyen nagy, engesztelési napra mindnyájunknak szüksége van, bárcsak minél hamarabb bekövetkezne az életünkben. Ha pedig már ez megtörtént, akkor legyünk nagyon hálásak érte, mert ez volt az életünk legnagyobb és legboldogabb napja.

            Persze, most ez nem a szent sátorban, a pusztában történik, mert ez már megtörtént a golgotai kereszten, a Nagypéntek napja az egész világ számára a nagy engesztelés napja. Nincs szükség emeri főpapra sem, mert a mi Főpapunk mag a az úr Jézus Krisztus, mi minden bizodalmunkat belé helyezzük, mi a teljes váltságunkat, bűneink bocsánatát tőle várjuk és fogadjuk el. Lássuk most ezt a Főpapot kissé közelebbről. Őt választotta ki Isten a világ alapjának felvettetése előtt, hogy ezt  hatalmas munkát elvégezze. Ezt látta meg Keresztelő János ott a Jordán partján. Ő hatalmasan prédikált, hirdette a megtérés szükségességét és Isten országának közeledtét. Az emberek sűrű sorokban jöttek, vallották meg bűneiket és megkeresztelkedtek a Jordán vizében.

            Egyszer csak a tömegben feltűnik Jézus alakja. Mit keres ő itt? Hisz neki nincs bűne. Ő az egyedül tiszta ebben a hatalmas tömegben. De ő azért jön, hogy minden embernek a bűnét a Jordánba vigye. Amikor ő megkeresztelkedik hang hallatszik a mennyből: ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm. Persze a nagy áldozat még ekkor nem történik meg, csak majd 3 év múlva Nagypénteken. Ő önmagát áldozta fel a mi bűneinkért.

            Amikor Jézus ott a kereszten meghalt, a legtöbb ember semmit se értett ebből, a legkevésbé a katonák, akikért Jézus imádkozott is:Atyám, bocsáss meg nékik, mert tudják, hogy mit cselekesznek. De mi tudjuk, és mi ezért nagyon hálásak kell lennünk, s ezt az áldozatot hit által magunkévá kell tennünk.

            A nagy kérdés az, hogy mit jelent ez a mi számunkra, mi történik velünk ezen áldozat által? Erre a kérdésre majd Pál apostol adja meg a feleletet, amikor felszólít minket: béküljetek meg az Istennel. Mert ez történhet meg az életünkben: az Istennel való megbékülés, a bűntől való megtisztulás, egy új életben való járás. Egy nagy igehirdető azt mondja, hogy a kereszt alatt mindig van egy üres hely, ez a te helyed. Ne engedd, hogy ez a hely üresen maradjon.

4 Nap Áron az élők és holtak között Text. 4Móz. 16,48

 

            Testvéreim, ha egy hídon megállunk, akkor egy különös látványban van részünk. Látjuk, amint a híd pillérei benne állnak a folyó sodró vizében. A víz nekiütközik a pillérnek, s a víz víz egyik része a bal, a másik része pedig a jobb oldalán hömpölyög tovább. A híd pillére kettéválasztja a vizet s valahogy így választja ketté a Krisztus keresztje is az emberiséget. A kereszt a nagy elválasztó pillér, ez lehetne az igehirdetés címe.

            De lássuk a történetet, amiből ezt a különös igét felolvastam. Isten erős karral és hatalmas kézzel kihozta Izrael népét Egyiptomból. De ahhoz, hogy Kánaánba megérkezhessenek, át kellett menni a pusztán. Ismerjük, hogy mennyi baj, gond, nehézség adódott útközben. Az Úr csodálatosan vezette őket, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban ment előttük. Az Úr maga gondoskodott a népéről. Sasszárnyakon hordozta őket. 

            Milyen csodálatos lehetett volna ez az idő, ha az emberi szív nem lett volna olyan gonosz és hitetlen. Izrael népe állandóan lázadt Isten ellen és ezért ez az idő egy szomorú idő Izrael népe számára.

            Isten annyi áldást készített a mi számunkra is, de mi is annyi áldást elveszítünk bűneink miatt. Gondoljunk csak a házasságra. Milyen szép ajándéka az Istennek, mennyi örömöt akarna Isten adni benne, s hogy elrontja az ember. Milyen nagy ajándék az egészség és hány ember tönkreteszi az egészségét, például a káros szenvedélyekkel. Hány ember lesz beteg, mert nem vigyáz az egészségére, és idejekorán meghal.

            Itt egy Kóráh nevű emberről olvasunk, ő egy lázadást szervez Mózes és Áron ellen. Ő ezzel az egész istentiszteleti rendet, s magát Isten tiszteletét támadja és rontja meg. De Isten nem csúfoltatik meg. A föld megnyílik, Kóráhot és kétszázötven társát elnyeli a föld, a mélység.. Az egész nép hanyatt-homlok menekül, hogy a föld ne nyelje el őket is. Ekkor Mózes és Áron Istenhez fordul segítségért, az Úr orcáját keresik imádságban. 

            Isten ekkor azt mondja, hogy váljanak el a gyülekezettől, mert ő a népet meg akarja semmisíteni. Ekkor mindketten arcra borulnak Isten előtt. Közben az Isten ítélete már elkezdődött, a tábor szélén már elkezdenek hullani az emberek. Ekkor Mózes gyorsan magához hivatja Áront és azt mondja, hogy vegye gyorsan a tömjénezőjét, tegyen bele tüzet az oltárról, vigye hamar a gyülekezethez s végezzen engesztelést értük, mert fellángolt az Úr nagy haragja, elkezdődött a csapás.

            És ekkor, a már élemedett korú Áron rohan a tömjénezővel a nép közé. Nem azt gondolja: így kell nekik, megérdemlik, miért támadtak ellenem. Tizennégyezerhétszáz ember már meghalt, megsemmisítette őket Isten haragja. És ekkor Áron odaállt a frontvonalra, odaáll a halál vonalára és ott lóbálja a tömjénezőjét, engesztelést végezve ott áll a halottak és az élők között. Ekkor a csapás megszűnt.

            Drága Testvéreim! Így áll a mi nagy Főpapunk, az Úr Jézus Krisztus ebben az emberi világban. Neki jobb engesztelő eszköze van, mint Áronnak. Az ő engesztelő eszköze az ő vére. És Jézus egy választóvonalat képez ember és ember között. Az egyik oldalon itt van egy apa, a másik oldalon a fia, az egyik oldalon a feleség, a másik oldalon a férj. Ott a táborban is így volt. Egyik oldalon ott voltak a halottak, a másikon pedig az élők. A főpap elválasztotta őket, a főpap két részre osztotta a tábort, halottakra és élőkre.

            Így választja el Krisztus keresztje is az embereket. A kérdés csak az, hogy ki melyik oldalon áll? Pál beszél a Jézus Krsiztus keresztjének az ellenségeiről, igen, ilyenek is vannak és sajnos a választóvonal nem az egyház és a világ között húzódik, hisz az jó lenne, ha az egyházban lennének az élők, a világban pedig a halottak. Sajnos az egyházban is vannak halottak, lelki halottak. 

            Te melyik oldalon állsz?  Megelevenített-e már Isten Lelke? Élő tagja vagy-e már az egyháznak vagy pedig még lelki halálban vagy? El tudod-e mondani a Káté szavaival: annak én is élő tagja vagyok és mindörökre az is maradok. A kereszt az Isten haragjának a határvonala. Igen, az Isten haragjáról nem szívesen hallunk. Ma az emberek csak a szerető Istenről akarnak hallani, a haragvó Istenről pedig nem. Pál a Római levélben azt mondja, hogy Isten haragja nyilván van az emberek minden igazságtalansága ellen.

            Itt is azt olvassuk, hogy felgerjedt az Úr haragja. De ez a harag egy adott ponton megállt. És hol áll meg a harag? Az engesztelést végző főpapnál. Milyen nagy szerepe van itt az engesztelést végző főpapnak! De Áron csak előképe annak az igazi Főpapnak, aki a saját testét áldozta fel és a saját vérével szerzett engesztelést a mi bűneinkért. Mert Jézus Krisztus az Isten haragjának a határvonala. 

            Ami nem esett Áron engesztelése alá, annak el kellett pusztulnia, meg kellett halnia. Aki nincs Jézus Krisztus vére, engesztelése alatt, annak el kell kárhoznia. Aki a Főpap áldozata alatt van, az kegyelmet, bűnbocsánatot életet nyer, de rajta kívül csak halál, csak pusztulás van. 

            Nem tudom, hallottátok-e hogy  a a prérin miként menekednek meg az emberek a tűz pusztításától? Úgy, hogy körbeásnak egy területet és azt előre felégetik. Az ásás miatt a tűz nem tud tovább terjedni és ők oda menekülnek, a már előre felégetett területre. Mert ott a fű leégett már és így ott megmenekülnek. Ez a leégett terület a Jézus Krisztus áldozata, az ő vére. Mi oda menekülünk, mert ott már Isten haragja nem érhet el minket, nem sújthat le ránk.

            Vajon mi döntötte el, hogy ki menekült meg és ki pusztult el ? Vajon a jó emberek maradtak meg, a rosszak pedig elpusztultak? Nem, azok pusztultak el, akikért Áron nem végzett engesztelést és azok maradtak életben, akikért engesztelést végzett a főpap. 

            Nem azért fognak emberek elkárhozni, mert ők rosszabbak lettek volna másoknál, mások pedig nem azért fognak megtartatni, mert ők jobbak lettek volna.  Sok holland barátom lakik olyan utcában, ahol a szomszédjaik mind hitetlen emberek. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy milyen emberek ezek? A válasz általában az, hogy nagyon kedves, aranyos emberek ezek a szomszédok. Mi meg tudjuk azt, hogy a hívő emberek között vannak bukásokkal, bűnökkel küzdő emberek, sok gyarlósággal megterhelve. De ők mégis megtartatnak, s az a kedves, aranyos hitetlen mégis el fog veszni. Miért? Mert nem azért tartatunk meg, ami bennünk van, hanem Krisztusért, az engesztelő Főpapért, az ő áldozatáért. Csak általa tartatunk meg. Ezért nagyon fontos, hogy higgyünk az ő engesztelő áldozatában, megragadjuk a kegyelmet és éljünk abban.

 

5 Nap A kőszikla Text. 4 Móz.2O,11

 

            Csodálkozva láttuk ebben a sorozatban, hogy milyen nagy gazdagság van Isten igéjében. Hogy milyen szépen beszél már az Ószövetség Krisztus keresztjéről, szenvedéseiről. Remélem, hogy lelki gyönyörűséggel hallgattátok az eddigi igehirdetéseket..

            Lássuk meg a mai estén is, hogy miként beszél ez a kőszikla, amire Mózes ráütött a Krisztus keresztjéről és szenvedéséről? Ez a történet is a pusztai vándorlás idejéből való. Hisz, miután kijöttek Egyiptomból, át kellett menjenek a pusztán is, és abban nagyon sok minden történt. Ebben a történetben egy kőszikla nagyon fontos szerepet játszik. Ez a szikla kétszer is vizet adott a szomjazó népnek. Ez a kőszikla annyira fontos, hogy Pál apostol az 1Kor.1O-ben beszél majd erről a kőszikláról: ittak a lelki kősziklából, amely követte őket. Ez a kőszikla pedig Krisztus volt. 

            Ez a kőszikla mind a mai napig követi Isten vándorló népét és ez a nép boldogan énekli: áll a szikla mindörökké. Jézus Krisztus a kőszikla. Nem furcsa ez a kép? Hisz a kőszikla hideg, kemény, mi pedig Jézusról azt tudjuk hogy ő gyöngéd, melegszívű és lehajol az emberehez.

            Ez az ige megtanít minket arra, hogy miként kell mi ezt értsük, hogy Jézus a kőszikla. Hát úgy, hogy őt senki és semmi nem tudta útjáról letéríteni. A megkísértés történetét mindnyájan jól ismerjük. Mennyi fondorlattal, ravaszsággal próbálta a Sátán Jézust letéríteni aa megváltás útjáról. De a kőszikla erősen állt.. Amikor egyszer Jézus a tanítványoknak a szenvedéséről beszélt, Péter azt mondta neki: mentsen Isten Uram, nem eshetik ez meg veled. De még ez a kedves tanítvány se tudta Jézust a maga útjáról letéríteni. És gondolhatunk a Gecsemáné kertre. Ott meg Jézust az ő emberi természete próbálta megkísérteni. De a kőszikla itt is megállt.

            Mennyiszer meginogtunk mi, mennyiszer elbuktunk különféle kísértésekben! Hányszor megalkudtunk a világgal, lelkiismeretünk ellenében is. Csak Jézus az az egyetlen ember, aki soha nem kötött kompromisszumot. Sem fenyegetés, sem emberi  hízelkedés nem tudta őt megtéveszteni.

            De ő tehet minket is kőszikla-emberekké, sziklaszilárd emberekké. Hogy ne ide s tova hajtson a világnak bármi szele, hogy ne bukjunk el a kísértésekben, hogy tudjunk a próbákban is megállni.

            Most lássuk azt a történetet, amiből az igét vettük. Amikor Izrael fiai átkeltek a pusztán, egy nap nagy szükségbe jutottak. Nem volt vizük. A szomjúság egy rettenetes ínség, sokkal félelmetesebb, mint az éhség. Nem csoda, hogy a nép zúgolódni kezdett. De ez a zúgolódás mégis bizalmatlanság volt Istennel szemben, mintha ő nem is lett volna. Mintha nem segített volna már annyiszor, amikor bajba jutottak. 

            Mózes megretten, amikor a nép zúgolódását látja és arcra borul az Úr előtt. Ekkor az Úr egy parancsot ad: gyülekezzenek össze a kőszikla körül. „ És akkor te és  Áron szóljatok a sziklához és a szikla vizet fog adni.” 

            Képzeljük most el: ott áll a zúgolódó nép és közöttük áll Mózes. Ő is elveszti tűrelmét: meddig fog ez a zúgolódás tartani ? És miért van ennyi baj ezzel a néppel, hogy egyik nyomorúságból a másikba jutnak? Látja, hogy vad, zúgolódó szavakat mondanak rá is. Ekkor veszi a pálcáját és  nagyon felindultan ezt mondja: hallgassatok ide, ti lázadók! Hát a kősziklából fakasszak nektek vizet? Ekkor Mózes kétszer is ráütött a kősziklára. Pál azt mondja: a kőszikla pedig Krisztus volt. Igen, ő a megütött Kőszikla.

            Hát mennyit ütötték ott Pilátus udvarán, ütötték a hátát ostorral, ütötték a homlokát töviskoronával, ütötték az arcát a katonák, ütötték az oldalát a dárdával. És testvéreim, ez a legdöbbenetesebb felfedezés a mi életünkben: ütöttük mi is, ütöttem én is,te is őt a bűneinkkel. Nyilván, erre csak a Szentlélek tudja elvezetni az embert, hogy belássa, hogy az Krisztust az én bűneim szegezték a keresztre.

            Erre az értelem azt mondja: de hisz ez lehetetlen! Se Mózes, sem én nem üthettem Jézusra. Hisz Mózes idejében Krisztus nem volt ott, én meg 2OOO évvel a keresztrefeszítés után élek. De ez lelki értelemben mégis igaz, s ide el kell jussak: én is vertem Jézust.

            Mert a történetet mindnyájan ismerjük. Miután Mózes ráütöttt a kősziklára, abból víz fakadt. Nyilván, mi ennek  egy lelki értelmezést kell adjunk. Képzeljük csak el, hogy miként változott meg az emberek arcának kifejezése, mihelyst meglátták, hogy a kősziklából víz fakadt. Azelőtt harag, keserűség, kétségbeesés volt látható az arcukon, most pedig öröm, boldogság, megelégedettség. El tudjuk képzelni, hogy mindnyájan felkiáltottak, futótűzként terjedt a hír: van víz, nem kell szomjan halni. Gyertek mindnyájan inni.

            A bűn miatt is ilyen kétségbesett, keserű az emberi szív. De most hallhatja a bűnös ember a Messiást: jöjj szomjazó lélek, mert íme van víz, az élet vize, az örök élet forrása felfakadt.

            Ezt a jelenetet sok festő megfestette. Egy híres német festő úgy ábrázolja ezt a jelenetet, hogy más nem is látható, csak a kősziklából fakadó víz s előtte egy fiatal asszony, aki egy edénybe felfogja a vizet. Ó bárcsak mi lennénk ez a fiatal asszony, akik szomjúhozzuk Jézus váltságát, szeretetét, kegyelmét, mert tudjuk, hogy abból a Kősziklából, aki maga Jézus, számunkra vigasztalás, békesség és üdvösség származik.

            De a víz nem csak egyedül ezt a célt szolgálja, hogy megigyuk, hogy felfrissítsük szomjazó testünket, mert a víz a megtisztulás eszköze is. Azt is el tudjuk képzelni, hogy milyen izzadtak, porosak és mocskosak voltak ott az emberek és  most végre a kristálytiszta vízben megmosakodhattak. A kőszikla vize Jézus vére jelképes értelemben, a mi megtisztulásunk eszköze. Az apostolok kórusban zengik, hogy Jézus Krisztusnak , az Isten Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől. Álljunk oda szennyes, bűnös életünkkel, hogy ő minket is megtisztíthasson minden bűntől és tisztátalanságtól.

 

6 Nap. Az érckigyó Text.4 Móz,21,9

 

            Egy görög monda Perseuszról, a görög hősről elmondja, hogy ott áll esküvőjén a szépséges Andraméda mellett. De ebben a pillanatban megjelenik az ajtóban egy sárkány, aki el akarja rabolni feleségét. Akkor ez a nagy hős valami különöset tesz.. Egy táskából, ami ott van az oldalán előveszi Medúza fejét. Ez a Medúza egy félelmetes szörny volt és az volt a jellegzetessége, hogy aki látta, az kővé merevedett. A Medúza fejére való tekintés halálos volt.

            Kedves Testvéreim, a Biblia épp ennek az ellenkezőjét mondja el, s ez már nem legenda, nem monda, hanem valós történet. Azt a címet adhatnánk az igehirdetésnek: tekints fel és élsz! Hova kell néznünk, ez az első kérdés. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, először magunk előtt kell látnunk magát a történetet. Még mindig a pusztai vándorlás idején vagyunk, sok csodát átéltek már, Isten adta nekik a mannát, vizet fakasztott a kősziklából, megszabadította őket az ellenség kezéből. De megint az történik, hogy ahelyett, hogy hálásak lennének Isten gondoskodó szeretetéért és kegyelméért, el kezdenek zúgolódni Mózes ellen és nyilván Isten ellen. Miért hoztál minket ide a pusztába? E hitvány eledelt útálja a lelkünk.

            Ekkor az Úr tüzes, vagyis mérges kígyókat küld a táborra. És egy szörnyű öldöklés és halálhörgés kezdődik. Nyilván, hogy mindenki megrémül, Mózeshez rohannak és kérik, s könyörögni kezdenek, hogy tegyen valamit, hogy megálljon e szörnyű csapás. S ez a hűséges közbenjáró ismét ott áll arcra borulva az Isten színe előtt. Azelőtt az Isten előtt aki tud haragudni is népére bűne miatt, de tud kegyelmes is lenni hozzá. Isten ekkor Mózesnek egy különös parancsot ad. Készítenie kell egy érckígyót s azt fel kell tennie egy póznára, aki erre az érckígyóra feltekint, az meg fog menekülni és életben marad. A mesterek azonnak nekifognak az érckígyó elkészítéshez. Amíg at érckígyó készül, már kész a pózna is, amire az érckígyót ki fogják tűzni. És ekkor a hírnökök kiáltják: nézzetek fel a póznán levő érckígyóra!

            Lehet, hogy egyesek csúfolkodva mondták: mit tud ez segíteni rajtunk?  Akik csúfolódtak, mind meghaltak. Aki azonban felnézett csak  egy pillantás erejéig is az érckígyóra, az életben maradt. Képzeljük csak el: már-már haldokló emberek s egyszerre csak meggyógyulnak és élnek. 

            15OO év múlva egy írástudó, akit Nikodémusnak hívtak, ott ül az éjszakában, és Jézus erről az érckígyóról beszél neki és azt mondja, hogy ahogy az az érckígyó felemeltetett, úgy kell az ő keresztjének is felemeltetnie, s utána elmondja a Biblia legszentebb igéjét: úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

            Nekünk már nem az érckígyóra kell feltekinteni, hanem a Jézus Krisztus keresztjére. Aki erre a keresztre hittel tekint, az élni fog, örökké fog élni. Azon a bűn rontása nem fog, az meggyógyul. 

            Az evangélium egy hallatlan üzenet s ezt mindenki megértheti. A megfeszített Jézusra és az ő keresztjére minden ember feltekinthet , még a legnagyobb bűnökbe esett ember is. A hitben való feltekintés Krisztus keresztjére megmenthet minden embert. De ez fordítva is igaz. Ha ez nem történik meg, semmi más nem segít. Még az imák és jócselekedetek sem. Csak a Megváltóra való hittel feltekinteni, ez segít.     

            Mi olyan különleges a keresztben, hogy olyan mentő ereje van? Azt mondhatná valaki: Jézus halála is olyan, mint a többi vértanúé, akik meghaltak meggyőződésükért, egy nemes cél érdekében. . Mivel több a Jézus halála ezekénél?  Térjünk vissza a történethez. Izrael ebben az időben Isten haragja alatt állt. Isten átka volt rajtuk a bűn miatt.. De rajtunk is az van, ami bűneink miatt. Aki ezt nem érti meg, az nem érti meg sem ezt a történetet, sem pedig a kereszt történetét. Az Isten átka a mérges kígyókban lett láthatóvá. Mózes ezért úgymond ezt a kígyót keresztre feszítette. Ő, mintegy ezt kiáltotta oda a népnek: tekintsetek fel a keresztre! Ott van az átok felfeszítve.

            Pont úgy van a Jézus Krisztus keresztjével is. Isten Jézusra helyezte a bűn átkát. És ő most ott függ a kereszten. Pál a Galatákhoz írt levelében egészen világosan kimondja: Krisztus átokká lett értünk, mert átkozott mindaz, aki fán függ.

            És Isten ezt adta megoldásként mindazok számára, akik már tudják, hogy ő a bűn miatt átkozottak s azok számára, akik meg akarnak menekülni Isten haragjától, akik elrontották az életüket és új életet akarnak kezdeni, akik le akarják győzni a bűnt. Hol van a megoldás? A kereszten! Ott van az átok felfeszítve, ott van az én bűnöm is, és a te bűnöd is, ott van a te új éned s ott van a győzelem a bűn fölött.

            Mi volt ott és akkor szükséges? Csak annyi, hogy valaki feltekintsen a póznára és elhiggye és hálát adjon azért, hogy Isten az átkot az érckígyóra helyezte. Mire van nekem ma szükségem?  Hogy hittel feltekintsek a keresztre, elhiggyem, hogy ott van az én bűnöm átka is elrendezve. És adjak hálát ezért. 

            Spurgeonről mindnyájan hallottunk, ő volt minden idők egyik legnagyobb igehirdetője. Sokan tudják is, hogy miként jutott ő hitre. Egyszer egy félelmetes vihar érte utól az úton. Ő bemenekült egy kis templomba. Egy laikus igehirdető prédikált, akinek semmilyen teológiai képzettsége nem volt, aki beszélni is alig tudott, de Isten áldott gyermeke volt. Az És.45,22-ről szolgált: rám figyeljetek a föld legvégéről is és megszabadultok. Miután elmagyarázta az igét egyszer csak Spurgeonre nézett és egyenesen neki intézte a szavait: fiatalember, te nagyon nyomorultul nézel ki és nyomorult is maradsz, ha nem engedelmeskedsz az igének. És dörgő hangon mondta tovább: fiatalember, tekints fel Jézusra, de ne halogasd, tedd meg most.

            Spurgeon később így mondta el: akkor egész testemben megrázkódtam. De abban a pillanatban feltekintettem Jézusra és üdvösséget nyertem. Ez egy pillanat alatt történt. Átmentem a halálból az életbe. Az a sötét felhő, ami eddig körülvett, egyszer csak eltűnt és én világosan láttam a Napot. Megláttam Isten kegyelmes tanácsvégzését, hogy engem is kiválasztott az üdvösségre. S boldogan énekeltem együtt a gyülekezettel Krisztus keresztjéről, ahol ő engem is megváltott. 

            Most neked mondja az ige: nézz fel a keresztre és üdvözülsz, ne halogasd, tedd meg még most.

 

(Ezen igehirdetési sorozatot Wilhelm Busch : Spuren zum Kreuz című könyvének felhasználásával írtam)                                                    Lőrincz István