igehirdetési sorozat advent nagyhetére

 Igehirdetési sorozat 2O2O Advent nagyhetére

Jézus nevei 4

1 Nap Erős Isten Text. És.9,5

Isten kegyelméből folytatjuk azt az igehirdetési sorozatot, amit három évvel ezelőtt kezdtünk el a Jézus neveiről. Láttuk, hogy micsoda gazdagság van ebben. Eddig 18 név szépségével, lelki üzenetével töltöttük meg lelkünket. Most a Szentlélek vezetésével tovább haladunk ezen az úton.

A mai estén az “Erős Isten” név kerül sorra. Van olyan fordítás is, ami ezt Erős Hősnek fordítja. Tudnunk kell azt, hogy amikor a Biblia az erőről beszél, akkor az erőnek arra a teljességére gondol, amivel egyedül Isten rendelkezik. Lehetnek emberek is, akik különféle erőkkel rendelkeznek,  ez lehet fizikai, politikai, gazdasági, szellemi, de ők csak az erő egy részét birtokolják. Az erő teljességével egyedül Isten rendelkezik.

Amikor Jézus megszületett ez sem volt nyilvánvaló, hisz éppoly gyenge, törékeny kisdedként született meg, mint bármely más gyermek. Heródes az életére tudott törni, menekülni kellett vele.

De miután 3O eves korában elindult messiási küldetésének teljesítésére, egyre inkább nyilvánvalóvá lett az a hatalmas erő, ami benne munkálkodott.Ez az erő megmutatkozott egész életében, az ő csodatetteiben, de leginkább dicsőséges feltámadásában és mennybemenetelében. Ezért nevezi őt az ige Erős Istennek vagy Erős Hősnek.

Ezt a nevet megvilágítja már a megelőző igevers is: gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz. A vállak a terhek hordozására utalnak, a vállainkon terheket szoktunk hordozni. Az uralkodás nem csak örömöt, szórakozást jelent, hanem sokkal inkább teherhordozást. Minden uralkodó hordoz terheket. De még soha nem volt a világon egy olyan uralkodó, mint Jézus Krisztus, aki akkora terheket hordozott volna, mint ő. Ahogy a Káté veretesen fogalmazza: Istennek, az egész emberi nemzetség bűnei ellen való haragját testében-lelkében elhordozta.

Nyilván, hogy az Erős Isten vagy Erős Hős kifejezéseknek harcias hangzása van. Már 7OO évvel Jézus születése előtt a próféta arról beszél, hogy Jézus azért jön majd el erre a bűnnel és átokkal teljes  földre, hogy a sötétség hatalmával felvegye az emberfeletti harcot és hogy minket ennek rettenetes hatalmából megszabadítson. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas munkát elvégezhesse óriási erőre volt szüksége. De ő azon erő által, ami benne lakott, amely folyamatosan áradt belé, az Atyjával való szoros közösség által, a Sátán összes ravasz támadását, a gonosz minden mesterkedését, amivel ellene támadt, mind legyőzte.

Így megtörténhetett annak az ősi ígéretnek a beteljesedése, amit Isten már közvetlenül a bűneset után a Paradicsomban adott., hogy ő a kígyó fejére tapos és azt megsemmisíti. Pedig Jézusnak arra is lett volna hatalma, hogy a szenvedésekkel teli harcot elkerülje. Hisz neki légiónyi angyal állt volna erre rendelkezésére. Meghiusíthatta volna ellenségei szándékát, de számunkra az az örömüzenet, hogy ő ezt a hatalmát nem vette igénybe, hogy ő kész volt ennek az emberfeletti küzdelemnek a vállalására.

Ez számunkra értehetetlen és titokzatos módon úgy történt, hogy látszólag az ellenség diadalmaskodott felette, hisz Jézust sikerült keresztre feszíteni, de Isten ezt a látszólagos vereséget az ő dicsőséges feltámadásában hatalmas győzelemmé alakította át. Jézus legyőzte a leghatalmasabb ellenséget, a Sátánt s vele a bűnt, halált, poklot. Jézus halottak közüli feltámadásában mutatkozik meg az a hatalmas erő, amiről itt a próféta jövendöl.

Ez az erő, és ez  hatlamas örömhír a mi számunkra, most bennünk munkálkodik. A megváltott ember, bár a bűn benne marad, de már megerőtlenül, nem tud többé uralkodni benne, mert Krisztus ereje által a hívő uralkodik felette. Neki már nem kell vétkezni, tud uralkodni ösztönein, bűnös vágyain, tisztátalan gondolatain, le tudja győzni a káros szenvedélyek bilincseit, tudja szeretni ellenségeit, a halálfélelem se tudja őt fogságban tartani. 

Ezt az erőt mi naponta el kell kérjük, konkrétan azokra a helyzetekre nézve, amikbe bele jutunk. Erőt nyerünk olyan dolgok megtételére, amikről mi ezelőtt álmodni se mertünk. Ezért a hívő ember élete, még akkor is, ha lehetnek benne bukások és vereségek, de mégis egy győzedelmes élet.

De tudjuk, hogy ez az erő, még ezután is fog működni bennünk, amikor a mi testünk is fel fog támadni a halálból. Ez akkor fog megtörténni, amikor Jézus Krisztus ígérete szerint dicsőségben vissza fog jönni, akkor véglegesen nyilvánvalóvá lesz, hogy ő Úr, és minden hatalmasságok, fejedelemségek, az élet sötétéségének világbírói, a gonoszság lelkei felett, amik a magasságban vannak diadalmaskodni fog. (Ef.6,12) Mert az ő ereje nem csak a mostani, a jelenvaló világban mutatkozik meg, hanem sokkal inkább az eljövendőben.

Egyszer el fog jönni a z a dicsőséges nap, amikor ő mindent lába alá fog vetni, s ő lesz a gyülekezet Fejévé. A gyülekezet erre a hatalmas napra vár, azért imádkozik és könyörög éjjel és nappal. Már most is valljuk a Miatyánk utolsó szavaival, hogy övé az ország, a hatalom, a dicsőség, de ez egyszer minden ember előtt nyilvánvalóvá kell legyen.

Most ez a nap még nem érkezett el. Még várunk erre. Most még benne vagyunk sokféle bajban, küzdelemben. De ezek között mondjuk Ésaiás prófétával: akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, járnak és nem fáradnak, futnak és nem lankadnak el. (És.4O,31) Valljuk Pállal: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil.4,13)

2 Nap Az Isten Báránya Text.Ján.1,29

Jézusnk ez az egyik legismertebb és legkedvesebb neve. Persze sokak számára különösen is megbotránkoztató. Ez azért van így, mert a bárány az egyik leggyengébb, legtörékenyebb, legkiszolgáltatottabb állat, az összes állat közül.

Miért nevezi őt a Biblia mégis Isten Bárányának? Tudjuk azt, hogy ez a megnevezés Keresztelő Jánostól származik, amikor meglátja őt ott a tömegben Júdea pusztájában a Jordán folyó partján. Mit akar ő ezzel elmondani? Hát nyilvánvalóan azt, hogy Jézusban az teljesedik be, amire annak idején a páskabárány utalt. Az Egyiptomból való kivonuláskor az Úr megparancsolta, hogy minden családapa egy hibátlan bárányt áldozzon fel és annak vérével kenje meg a két ajtófélfát. A bárány engesztelés volt a család bűneiért, s amikor az öldöklő angyal szertejárt és bement az egyiptomi házakba, hogy az elsőszülötteket megölje, akkor a zsidók házainál látva a vért, az ő házukat elkerülte és így a zsidó elsőszülöttek életben maradhattak. A páska szó jelentése: elmenni valami mellett, átvitt értelemben megkímélést jelent.

Az is nyilvánvaló, hogy Isten e látható jel nélkül is megkímélhette volna népe fiait e csapástól, hisz Isten  nagyon is jól tudta, hogy kik tartoztak az ő népéhez, de ezek az emberek be kellett bizonyítsák, hogy engedelmesek Isten iránt és elfogadják azt az engesztelést, amit Isten a bárányon keresztül vitt véghez értük. A páskabárány levágása után következett a páskavacsora, ami az üdvösséget és a békességet jelképezte.

Jézus az ő halála előtt, mint családapa szintén elkészíttette a páskavacsorát tanítványai számára, amikor a kovásztalan kenyeret és a bort is elfogyasztották, hogy így jelképezze, hogy ő magát adja nekik eledelül és italul.

Az is Jézus Krisztus áldozatára mutat, amit a főpap a nagy engesztelés napján elvégzett. Akkor is meg kellett ölni egy bárányt, bűnért való engesztelő áldozatul. A vérre azért volt szükség, mert az ószövetégi ember számára a vér magát az életet jelképezte. Az áldozat gondolata már a Paradicsomban megjelenik, amikor Isten állatokat vág le, hogy abba öltöztesse fel az első emberpárt. A kiűzetés után Ábel az ő nyájának első fajzásából áldozott az Úrnak. Minden valószínűség szerint ez egy bárány lehetett. A bárány feláldozása, helyettes halála a bűnösnek való megkegyelmezést, a bűnbocsánatot jelentette.

Ezért kiáltja ott a Jordán partján Keresztelő János: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi , elhordozza a világ bűneit. Az Ószövetségben Ésaiás próféta az, aki a legszebben prófétál Jézus szenvedéseiről. Ott az Úr szolgája úgy jelenik meg, mint a mészárszékre vitt bárány, amely nem nyitja meg az ő száját. Bár a bárány a gyengeség, a kiszolgáltatottség jelképe is, vigyáznunk kell arra, hogy mi ne csak erre gondoljunk.

A tegnapi nap is láttuk, hogy ő Erős Isten, Erős Hős. Ha a Jelenések könyvét megvizsgáljuk, ahol a bárány szó 29-szer fordul elő, ott azt látjuk, hogy ez a név erőt és hatalmat hordoz. Csak a Bárány tudja megnyitni a könyvet, amibe a történelem eseményei vannak beírva. Először Júda törzséből való oroszlánnak nevezi Jézust, de a könyvet a Bárány veszi át a trónon ülőnek a kezéből. A Bárány, akinek hét szarva és hét szeme van, az erő, a hatalom, a bölcsesség és az ismeret megtestesítője.

Aztán azt is olvassuk, hogy a 24 vén új éneket énekel a Bárány trónusa előtt: méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd pecsétjét, mert megölettél és véred által megvásároltál Istennek és tettél minket királyokká és papokká. A nagy tömeg is ott áll és magasztalja a Bárányt. Bár a Jelenések könyvében a Bárány már Király, mégis ott is magán viseli a szenvedés jeleit. A zászlós bárány képe, ami egy ismert keresztyén szimbólum, úgy ábrázolja őt, mint aki magán viseli a szegek helyeit, a sebeket.

Különös a Jelenések könyve hatodik fejezetében, ahol a Bárány haragjáról van szó, amikor győzedelmeskedik ellenségei felett. Ezek kiáltanak a hegyeknek: essetek ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a trónon ül és a Bárány haragja elől. A Jelenések könyve tizenkilencedik fejezetében szó van a Bárány menyegzőjéről, amikor is a gyülekezet, mint menyasszony egyesül az ő mennyei Vőlegényével. Az esküvőhöz hozzátartozik az esküvői lakoma is. Jézus több példázatában is beszél erről. Gondolhatunk itt a királyi menyegzőről, vagy pedig a tíz szűzről szóló példázatokra.

Különös az is, hogy Jézus a halála előtt, amikor a páskavacsora alkalmával együtt ül a tanítványaival, arról beszél, hogy a tanítványaival a mennyben is együtt akar enni és inni. Ez már a végső szabadítás, ami az ő húsvétja soha véget nem érő ünnepe lesz. Jézus egy másik helyen arról is beszél, hogy sokan jönnek majd Napkeletről és Napnyugatról és letelepednek az Isten országában Izsákkal és Jákóbbal.

Amikor a Bárány, mint a Királyok Királya és Uraknak Ura elfoglalja jól megérdemelt helyét a mennyei trónon, amikor az ígéretek mind beteljesednek, amikor felhangzik a megváltottak dicsőítő éneke, felhangzik a nagy mennyei hallelujah, olyan erővel és olyan harmóniában, amit mi itt a földön még elképzelni sem tudunk. Ez a mennyei dicsőítés, ez a mennyei hallelujah jelzi a Bárány menyegzőjének kezdetét.

Ezt jelenti számunkra az Úr Jézus Krsisztus, mint az Isten Báránya. Most hangzik a hivás és ezt a hívást mi is tovább kell adjuk minden ember felé, hogy boldogok azok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjére. Ne hagyjuk ki az életünknek azt a legnagyobb esélyét, hogy ezen a menyegzőn majd mi is ott lehessünk.

3  Nap Az élet Text.Ján 14,6 

Amikor kimondjuk ezt a szót: élet, tulajdonképpen egy titokzatos szót mondunk ki. Hisz az, hogy mi az élet, azt senki se tudja megmondani. Mert az élet Istennek egy titokzatos ajándéka, amit fogantatásunk pillanatában megkapunk és halálunk pillanatában elvétetik tőlünk. 

Azt mindnyájan tudjuk, hogy a biológiai élet még nem az igazi élet. S főleg a hívő ember tudja, hogy a biológiai életen túl van egy másik, egy magasabb, egy teljesebb élet, amiről ő maga így beszél a jó pásztorról szóló példázatában: én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek. Amikor ezt így megfoglmazzuk, távolról sem akarjuk a biológiai életet megvetni, hisz az élet önmagában is nagy ajándék, amit meg kell becsülni. A múlt században élt egy hires orvos-misszionárius, Schweitzer Albert, akit “az élet tisztelete” nevű mozgalom tett híressé.

De mi azt is tudjuk, hogy afelett, amit mi biológiai életnek nevezünk, a bűneset óta ott van a halál árnya, lehellete. Egy orvosprofesszor egyszer a hallgatók elé vitt egy újszülött csecsemőt és azt kérdezte a hallgatóktól: mi a baja ennek a gyermeknek: A hallgatók kórusban válaszolták: hát semi, hisz a gyerek egy szép, makkegészséges baba volt. Mire a professzor azt mondta: ennek a csecsemőnek az a baja, hogy halálra született. Az egyik temetési énekünk ezt így fogalmazza meg: mi pedig mihelyst születtünk, már a koporsó vár. Mi mindnyájan a halál csíráját ott hordozzuk a testünkben.

De mi hívő emberek tudjuk, hogy a legrettenetesebb mégsem a biológiai halál, hanem az, amit mi lelki halálnak nevezünk. Pál azt írja az efézusi keresztyéneknek, arról az időszakról, amikor még nem ismerték Krisztust: ti holtak voltatok a ti vétkeitekben és bűneitekben. A tékozló fiú atyja azt mondja a kisebbik fiúról, aki épp hazatért a nsgyobbik fiának : a te testvéred halott volt, de feltámadt.

A lelki halál azt jelenti, hogy az életünkben  megszakad az Istennel való kapcsolat, közösség és az ember messze kerül az Atya házától és szívétől. Ez az állapot nem természetes, nem az Isten akarata szerint való. Ezért az Isten megadja annak a lehetőségét, hogy az ember a lelki halálból feltámadhasson és visszajuthasson Isten közelébe. S aki a lelki halálból feltámad, az már egy egészen más életet él, egy más szintű, más minőségű életet. Isten eredeti terve az volt az emberrel, hogy az ember ilyen életet éljen. Minket erre rendelt, erre választott ki. Lehet, hogy egy külső szemlélő nem azonnal veszi ezt észre, de ha közelebbről megvizsgálja az életünket, akkor igenis meglátja a különbséget. Sokszor a drágakövekről se látszik első ránézésre az, hogy azok drágakövek. Mert kívülről hasonlítanak a többi kőre. De ha feltörjük őket, akkor azonnal meglátjuk, hogy a bennsejükben ott van az igazi érték. Sok esetben ez a feltárás egy próba, szenvedés által történik, akkor látszik meg, hogy lelkileg élő ember egészen másképp viselkedik, mint a lelkileg halott ember.

A lelki élet nincs benne az emberben születésétől fogva, ezt az életet nem tudja az ember önmagának adni. Sem a másik embertől nem tudja azt megkapni. Ezt az életet nem lehet sem nevelés, sem tanítás, sem pedig a kúltúra által megkapni. De még örökölni se lehet azt a szülőktől. Istennek csak gyermekei vannak és nincsenek unokái, mondták a régiek. Az, hogy egy gyerek hívő szülők közelségében nő fel, sokat hall Istenről, a Megváltóról, a megváltásról, még egyáltalán nem garancia arra nézve, hogy lesz lelki élete. Sámuel próféta szomorúan állapítja meg élete végén, hogy fiai nem járnak az ő útján.  Nyilván, hogy a hívő szülők, a hívő nevelés áldott eszközök Isten kezében a hitre jutásban, de ez automatikusan nem következik be.

Nem érhető el valamilyen fejlődés által sem. Mert az élet a nagybetűs Élet Jézus Krisztusban érkezett el hozzánk. Ő mondhatta csak magáról: én vagyok az élet. De ő mindazt, amit az Atyától kapott, nekünk akarja ajándékozni, ahogy azt nagyon sokszor hangsúlyozta. Így az ő életét bele akarja helyezni, bele akarja oltani a mi természeti, biológiai életünkbe. 

Hogy lehet ez az élet a miénk? Hát úgy, mint Isten minden ajándéka: hit által. Jézus nagyon sokszor mondta, hogy aki hisz őbenne, abban ott van az igazi élet. Akié a Fiú azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet incs meg abban. A hitre jutás mindig úgy történik, hogy valaki komolyan veszi az igét és személyes életére alkalmazza azt. Megérzi, hogy az ige róla és neki szól. Az ilyen ember úgy érzi, hogy Isten igéje pont őt szólítja meg. Az ő életéről, az ő bűneiról, de az ő megváltásról is szól. Amikor valaki személyesen meghallja az Isten megszólító szavát, abban a pillanatban az ember feltámad a lelki halálból és átmegy ahogy az ige mondja, az életbe.

A Káté figyelmeztet minket arra is, hogy az igaz hit nem csak egy biztos ismeret, nem csak egy a többi információ közül, amit elraktározunk, de alapjában, semmit se jelent a mi számunkra, hanem szívbéli bizodalom, ami mélyen érint minket, mert megértjük, hogy Isten nem csak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz.

Ennek az igazi életnek az a nagy értéke, hogy nincs vége a halállal. Tudjuk azt, hogy a görög nyelv az életre két kifejezést használ, a “biosz”, vagyis a biológiai élet és a “dzóé” az igazi, a Krisztustól kapott élet. Halálunk pillanatában csak a “biosz” hal meg, de a “dzóé” tovább él egy örökkévalóságon át. Ahogy egyik szép énekünk mondja: “érzem, hogy az örök élet, már e földön enyémmé lett.” Az igazi élet örök élet formájában már most jelen van. Jézus egyszer azt mondta a samáriai asszonynak:” mert az a víz, amit én adok, örök életre buzgó víznek forrása lesz benned”.

Pál azért tudja mondani: nekem az élet Krisztus, a meghalás pedig nyereség. Lehet, hogy minket megdöbbent az, hogy ha meghal valaki, két-három nemzedék után el is felejtik az emberek. Ez így van, de milyen jó azt tudni, hogy Isten minket soha nem felejt el, Isten gondolt ránk, amikor Jézus Krisztust elküldte ebbe a világba és belefoglalt az ő tervébe, aminek a vége az örök üdvösség. Ennek örvendezzünk a mai estén is.

4 Nap A világ világossága Text.Ján.8,12

A János evangéliuma első szavaiból megtudjuk, hogy Isten minden cselekedete, a teremtés is Jézus által lett. Minden általa lett, ami lett. Különös az, hogy a világ kezdetén az első termtmény a világosság. Bele is kötnek ebbe a hitetlen emberek, hogy miként lehet ez, hisz a világítótesteket Isten csak az ötödik napon teremtette meg, de a világosság már akkor jelen volt. Ezt mi nem tudjuk megmagyarázni, de hitben el tudjuk fogadni.

A világosság minden további életnek, teremtésnek az előfeltétele. A mi szívünkben is ő gyújtja a világosságot, ahogy azt Pál szépen megfogalmazza: “ mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. (2Kor.4,6) Az emberi szív pont olyan sötét a Krisztussal való találkozás előtt, amilyen sötétség volt a teremtéskor a világosság megjelenése előtt. Szintén Pál, az efézusi levélben így vall erről:” értelmükre sötétség borult és tudatlanságukból elidegenedtek az Isten szerinti élettől, amely szívük keménysége miatt van bennük.”(Ef. 4,18)

Ahogy a teremtéskor történt e világban, úgyanúgy történik az ember újjáteremtésekor is, ami által, ahogy szintén Pál fogalmazza, az ember új teremtés lesz. Az ember értelme megvilágosodik, ennek az első jele, hogy az ember felismeri elveszett állapotát, hogy bűnei miatt kárhozatot érdemel, hogy nem tud megállni a szent Isten ítélő széke előtt. De utána, a meggyújtott világosság által azt is megérti, hogy Krisztusban Isten neki mégis üdvösséget készített. Pálról azt olvassuk, hogy a damaszkuszi út után, mintegy pikkely esett le szeméről a vakság.

A megváltott ember csodálatos élményben részesül, egyszer csak megérti Isten üdvtervét, hogy Isten őt elfogadta, megbocsátotta bűneit, új élettel megajándékozta és nevét beírta az élet könyvébe. Ilyenkor kibeszélhetetlen öröm tölti el a szívét. Ez a napfelkelte a bűnös ember életében. Persze a nepfelkelték között is különbség van, nem minden napfelkelte egyforma, illetve egyformán szép. Van, akinél tényleg elemi erővel tör ki az öröm, az újjongás, van aki úgymond csendesebben éli ezt meg. De mindenképp egy óriási változás áll be és megjelenik az első szeretet tüze.

De a világosságot nem csak a magunk számára kapjuk, hanem azért hogy legyünk a világosság hordozói is. Azt, hogy mi már örökre elváltunk e lelki sötétségtől, minden ember meg kell lássa a mi életünkben. Jézus Krisztus minden mai tanítványának ezt a hatalmas mondatot, amit ők magukról sohasem mertek volna kimondani: “ ti vagytok a világ világossága” hinnie és vallania kell. Ez azért olyan feltűnő, mert körülöttünk a világban az emberekben megmarad a sötétség. A világ, az emberek meg kell lássák azt, hogy bennünk megjelent és munkálkodik ez a csodálatos világosság. A világ fel kell ismerje, meg kell lássa, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk.

A világosság azt is jelenti, hogy megszünik az életünkben a bizonytalanság, a sötétben való tapogatózás. Még ha sötétben járok is, a halál árnyékának völgyében, akkor is lesz ösvényemnek világossága. Mert Jézus azt mondta magáról, hogy ő  világ világossága és aki őt követi, az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A világosság azt jelenti: bármilyen sötétben is legyek, látom a következő lépést, tudom bármilyen helyzetben, hogy mit kell cselekednem.

De az Isten gyermekeiben levő világosság leleplezi a körülöttük lévő sötétséget. Az emberek jó esetben meg kell lássák, hogy ők sötétségben vannak, hogy nem járnak a helyes úton. Persze, ez nem könnyű dolog, ez harcot jelent, mert a harc sohasem könnyű. A sötétséggel felvenni a harcot, kemény küzdelmet jelent, mert a sötétség nem könnyen adja meg magát. A Sötétség Fejedelme nem veszi jó néven, ha az ő területére behatolunk és lelkeket akarunk az ő birodalmából elhódítani. De nincs Isten gyermeke számára nagyobb öröm, mint amikor Isten eszközként felhasználhatja, arra, hogy az emberek a sötétségből lelki világosságra jussanak.

A világosság terjesztésének egyik módja a jó cselekedet.  Jézus is beszél erről a Hegyi Beszédben: hogy ha az emberek látják mi jó cselekedeteinket, dicsőíteni fogják a mi mennyei Atyánkat. Egy áldott emlékezetű lelkipásztor mesélte, hogy volt egy egyháztagja, aki nagyon kemény volt az igével szemben, hiába próbálta őt a templomba, Istenhez hivogatni. Az 197O-es árvízkor, mivel a falu, ahol laktak a Maros partján volt és az kiöntött, a háza pedig súlyosan megrongálódott ennek az embernek. Épp egy vasárnap reggelre virradólag kidőlt házának egyik fala. A lelkész kora reggel fogta a lapátját és elment segíteni. Ez annyira meghatotta azt az embert, hogy elkezdett templomba járni, és teljesen megváltozott az élete. A lelkész hivogató szava hiábavalónak bizonyult, de jó cselekedete árán megtérésre, új életre jutott.

Végül Krisztus világossága bevilágít a halál sötétségébe is. Ha egyszer majd mindnyájan eljutunk a halálos ágyunkra, amikor körülöttünk minden egyre sötétebb lesz, akkor már szeretetteink is eltűnnek testi szemünk elől, akkor éljük át azt, amiről Dávid így vall a 23-ik zsoltárban: “ ha a halál árnyékának völgyében járnék is, nem félek, mert te velem vagy és megvigasztalsz engem.” Milyen jó, hogy nekünk ott is lesz egy fénysugarunk, ami megvilágítja  életünknek ezt a legnehezebb szakaszát is. Ebben a fényben meglátjuk örök életünket, az örök üdvösséget, amit Isten elkészített az őt szeretők számára.

Hitünk végső reménysége, hogy a földi élet után bemehetünk a mennyei Jeruzsálembe, ahol már nem lesz Nap, sem Hold, mert az Isten dicsősége és a Bárány fognak fognak csodálatos fénnyel világítani. S ennek a világosságnak már soha nem lesz vége.

5 Nap  A Mester Text. Ján.13,13-14

Jézusnak vannak olyan nevei, amiket mások adtak neki, vagy amikről a próféták jövendöltek. De a legtöbb nevet ő adta saját magának. Most egy olyan névvel foglalkozunk, amit egyfelől Jézus adott magának, de tanítványai is nagyon gyakran nevezték őt Mesternek.

Kit szoktunk mi emberi viszonylatban mesternek nevezni? Hát elsősorban a jó szakembereket, ismerjük az ezermester kifejezést is, olyan emberekre szoktuk ezt mondani, akik többféle mesterséghez is jól értenek. De azokat is mesternek nevezzük, akik egy művészethez olyan fokon értenek, hogy azt nem csak gyakorolják, hanem másoknak is át tudják adni a tudományukat, minket is meg tudnak tanítani művészetük csínjára-binjára. Így beszélünk példáúl a zene nagy mestereiről és ekkor a nagy zeneszerzőkre gondolunk: Bach, Handel, Mozart stb. De ugyanúgy beszélünk a festészet, szobrászat nagy mestereiről is : Michelangelo, Rembrand és a többiekre gondolunk.

Jézusról is gyakran olvassuk, hogy ő a Mester és ilyenkor a legtöbb esetben kíváló tanítót értettek alatta. Nikodémus mondja, hogy : Mester tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul. Ahogy azt alapigénkben is hallottuk, Jézus így szól tanítványaihoz: ti engem így hívtok, Mester és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok. Krisztus elismeri magáról, hogy ő valóban Mester.

Erre mondjunk pár példát is. Ő mestere volt többek között a beszédnek. Amikor az emberek szavait, beszédét hallották, így szóltak: soha ember úgy nem szóllott, mint ez. (Ján.7,46) Micsoda beszédeket tudott ő tartani, gondoljunk itt a Hegyi Beszédre. El tudjuk képzelni, hogy az emberek szájtátva hallgatták és valósággal itták a szavait. De micsoda mestere volt az elbeszéléseknek is. Itt mindenek előtt a példázataira kell gondolni. Az akkori kor filozófusai bizonyos igazságokat bonyolult eszmefuttatásokban próbáltak megmagyarázni, amikből  az egyszerű, tanulatlan emberek egy mukkot sem értettek. De Jézus Isten országának sokszor nehéz és bonyolult titkait olyan egyszerű képekkel mondta el, hogy azt még a kisgyermek is megértette. Melyik ember tudta volna a tékozló fiú történetét kitalálni? Milyen zsenialitással tudta elmondani az irgalmas samaritánus példázatát, s akkori korban sokat vitatott kérdést: de ki az én felebarátom, ilyen egyszerűen válaszolta meg. Példázatait a mindennapok szürke eseményeiből vette, amik mindenki előtt ismeretesek voltak

De mekkora mestere volt Jézus az emberekkel való bánásnak is, ami az életben az egyik legnagyobb művészet. Hisz ahogy egy német közmondás tartja minden embernek eleget tenni, egy olyan művészet, amire senki sem képes. Akik emberekkel dolgoznak, azok sokat tudnának beszélni erről. Gondoljunk csak a samáriai asszonnyal való találkozására a Jákób kútjánál. Abban az időben férfi nem is ákllhatott szóba egy asszonnyal, Jézus azonban csodálatos bölcsességgel, leleményességgel vezette őt hitre.

De micsoda bölcsességet mutatott a paráznaságon rajtakapott nő esetében. A farizeusok meg voltak győződve, hogy meg fogják szégyeníteni Jézust. Hisz ha azt mondja, hogy nem kell megbűntetni , akkor érvénytelenné teszi a törvényt, ha meg halálra ítéli, akkor kegyetlenséggel vádolhatják meg. Jézus azonban azt mondja: aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ. Így ahelyett, hogy Jézus szégyenülne meg, az ellenségei mennek el megszégyenülve.

De miyen csodálatos mesternek bizonyult az önmegtagadó szolgálatban, gondoljunk csak itt a lábmosás történetére és sorolhatnánk tovább a példákat. Egy biztos: minél jobban megismerjük Jézust, mint Mestert, annál jobban ragyog fel előttünk dicsősége.

Érdemes ennek a Mesternek az iskolájába beiratkozni. Tudjuk, hogy a régi időkben, amikor egy fiatal egy szakmát akart elsajátítani, odaköltözött a mester házába s éjjel-nappal együtt volt vele, minden mozdulatát látta, minden tanítását hallhatta. Így a tanítvány nem csak a szakmát, hanem magát a mestert is, annak jellemét, lelki tulajdonságait, gyengeségeit és erősségeit is megismerhette. Ha a Mester egy nemes jellem volt, akkor legtöbb esetben a tanítvány is olyan lett. Az életének példája olyan lenyűgöző erővel hatott a tanítványra, hogy ő is mindenben követte a mesterét.

A keresztyén élet tulajdonképpen nem más, mint a Mesterrel való együtt-járás, életközösség s ennek a közösségnek egyre inkább el kell mélyülnie, egyre jobban kell növekednie. Ebben a közösségben megtapasztaljuk, hogy ő bensőleg formál minket. De a mi Mesterünknek sincs nagyobb öröme, mint ha azt látja, hogy az ő jellemvonásai kezdenek tanítványai életében kiábrázolódni.

Általában, ha valaki egy szakmában, művészetben sokra viszi, szívesen hivatkozik később arra, hogy ki volt a mestere, hogy kitől sajátította el a szakma titkait. Minden tanítvány arra törekszik, hogy mesterére ne hozzon szégyent. Ezzel pont így vagyunk mi is. A mi Istenünk is kimondhatatlanul örül ha tanítása nem volt hiábavaló az életünkben.

Bárcsak minél job tanítványai lennénk ennek a drága Mesternek. Bárcsak minél korábban beiratkozna minden ember az ő iskolájába és bárcsak igyekeznénk minél többet tanulni tőle. Mert ez a tanulás sohasem ér véget. Itt sohasem mondhatjuk azt, hogy én már eleget tudok, hogy én már mindent tudok és nincs szükségem többé tanulásra. Ennek az áldott Mesternek az iskolájában örökre ott kell maradni, mert még mindig van tanulnivaló. Mert mi olyan nehezen tudunk sok mindent megtanulni, főleg a türelmet, alázatot.

A Mester sokszor sok próbán át tanít meg ezekre a tantárgyakra bennünket. Áldott legyen ezért az ő neve.

6 Nap Az Embernek Fia  Text. Márk 1O,45

Jézus Krisztus önmegnevezései között ez a leggyakoribb. Nem kevesebb, mint 81-szer találkozunk ezzel a nevével az evangéliumokban. Tudjuk azt, hogy maga a kifejezés a Dániel próféta könyvéből származik. Dániel álmában egy különös kijelentést kap. Egy nagy morajló tengert lát, amiből sorra állatok, szörnyek emelkednek ki, ezek a nagy világbirodalmakat jelképezik. Ezek az állatok hadakoznak egymással, az egyik legyőzi a másikat. De a próféta nem csak a világbirodalmakat, nem csak a történelmet látja, hanem a a történelem felett lát egy öreg korút ülni a trónon, akihez a felhőkön eljön az Embernek Fia.

Amikor az öreg korú elé érkezik, ott az neki hatalmat, dicsőséget és uralmat ad, hogy minden nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma örökkévaló hatalom, amely nem szünik meg és királysága nem pusztul el.

Nyilván, Jézus nagyon jól ismerte az Ószövetséget, a prófétai iratokat, közöttük Dániel próféta könyvét is. Jézus az Embernek Fiában magát ismeri fel, mégpedig mint Mesiást. A Biblia-kutatások megmutatták, hogy ebben az időben nem csak a zsidók, hanem a körülöttük élő népek és nemzetek is, ezzel a kifejezéssel az eljövendő Messiást jelölték, ezt értették e kifejezés alatt.

Spurgeon, a nagy angol igehirdető így ír erről az egyik igehirdetésében: “ ő, aki Isten volt, és mint olyant tisztelték a mennyben, elhagyta a trónust és a mennyei dicsőséget és leereszkedett, hogy gyerekként, jászolban szülessen meg. Íme, ott fekszik ő. Édesanyja pólyába fekteti és megszoptatja. A végtelen Isten gyerekként jelenik meg, a láthatatlan testté lesz, a mindenható gyönge gyermekké válik mi érettünk. Ó, micsoda megalázkodás, micsoda leereszkedés ez! Az az Isten, aki mindenek felett való ott él 33 éven át az emberek között. Ő elviselte az emberek gyengeségeit, magára vette a mi betegségeinket, elhordozta a mi nyomorult életünk minden gondját és baját. Az ő lába kivérzett Palesztína utcáin és kövein, a teste legyengült az éhségtől és a szomjúsáhgtól és elerőtlenedett a munkától. Az ő térdei meghajoltak az éjszakában, az ő szemei veresek voltak a sírástól. Mindenekben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Isten, az Emebernek Fia által itt lakozott közöttünk és elszenvedte a mi lázadásunkat, engedetlenségünket.

Micsoda dicsőség van ebben az ő megalázott állapotában. Egy olyan dicsőség, amit csak a hit szeme láthat meg. Hit nélkül ezt lehetetlen meglátni. Ne kételkedj hát, higgy abban, aki a tengeren járt, aki feltámasztotta a halottakat, aki megbocsátott a bűnösöknek. Ne hinnél abban, aki a bénának azt mondta: vedd fel a te nyoszolyádat és járj?

Az Embernek Fia mindazokat üdvözítheti, akik általa Istenhez jönnek. Ha ő mindezt a földön járása idején megcselekedte, nem tudná most ezt megtenni? Most, hogy az Isten mennyei trónján ül? “

Amikor Jézus magát Ember Fiának nevezi, ezzel azt akarja kifejezni, bebizonyítani, hogy  ő sokkal több, mint amit, akit a kortársai láttak benne. Mint a népnek sok tagja csak egyfajta politikai szabadítót látott benne, aki meg fogja szabadítani népét a rómaiak megszállása alól.

De Jézus ezzel a névvel azt akarja elmondani, hogy az ő küldetése ennél sokkal nagyobb és magasabb. Ő is ember, mint ahogy Ádám is az volt, de ő a második Ádám, az új ember, aki az emberiséget a bűn korszakából és állapotából az üdvösség korszakába és állapotába vezeti el. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, szükség volt az engeszetelő áldozatra, a golgotai kereszten való halálra, de arra is, hogy feltámadjon a halottak közül.

Jézus, amikor az Embernek Fiáról szól, a szenvedésről beszél, hogy az Ember Fiának szenvednie kell és meg kell halnia. De arról is szól , hogy fel fog támadni, sőt arról is, hogy vissza fog menni az Atyához és hogy majd vissza fog jönni ítélni élőket és holtakat.

Ő a megváltás munkáját nem csak elkezdi, hanem be is fogja azt végezni. Az Embernek Fiát ez a küldetés mozgatja. Amikor a főpap vallatja és kényszeríti, hogy mondja meg, hogy Isten Fia-e, akkor Jézus azt mondja, hogy az Embernek Fiát meg fogják látni az Atya jobbján és eljönni nagy hatalommal. Jézus a feltámadás után is az Embernek Fia marad.

Az Embernek Fia kifejezés, megnevezés egyszerre beszél az ő megaláztatásáról és felmagasztaltatásáról. Az ő megaláztatásában ott van a felmagasztaltatása is. Jézus azt mondja, hogy az Ember Fiának úgy kell felemeltetnie, mint ahogy a póznára tűzött kigyót felemelték a pusztában, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.

Azt, hogy az Isten Fia Embernek Fiává lett, azt is jelenti a mi számunkra, hogy ami ember-voltunk meg van benne szentelve. Azt jelenti, hogy mi igazi emberek, krisztusi emberek lehetünk. Legyünk is azzá általa.

(Ezen igehirdetési sorozatot Johannes Weber :Der Name über alle Namen könyve segítségével írtam)

                                                          Lőrincz István