Tanulságos igék a Római levélről 6

 

Tanulságos igék a Római levélről 6

Text.”Nincs egy igaz sem, , nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent., mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül és az ő kegyelméből igazulnak   Krisztus Jézusban való váltság által.”.(Róm3,11.23)

Ezekben a fejezetekben Pál az embert az Isten színe elé állítja, úgy a pogányt, mint a zsidót, kivétel nélkül. És mindkettőről kiderül, hogy híjával találtatik.

            Ha erről az Isten elé való állításról megfeledkezünk, akkor ezekből a fejezetekből semmit sem fogunk érteni. Pál nem könnyű feladatra vállalkozik, amikor az embert Isten elé akarja állítani. Aki emberekkel dolgozott, az nagyon jól tudja, hogy az embereket milyen nehéz még egy földi cél érdekében is mozgósítani, hát még akkor az Isten elé állítani. Mert az ember nem szeret Isten elé állni.

            De Pál, hogy úgy mondjam, minden menekülési útvonalat el akar vágni az ember elől és ő ezt javunkra teszi. Mert ő tudja, hogy nekünk jó az Isten előtt lenni, mert csak az Isten előtt ismerjük meg igazán önmagunkat, bűnös voltunkat. Itt ismerjük fel, hogy mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül.

            Mert annál nincs nagyobb áldás, mint amikor az ember bűnismeretre jut, mint ahogy annál sincs nagyobb áldás, mint amikor az orvos felfedezi a betegséget, mert akkor kezdődhet a gyógyítás, gyógyulás. Aki elismeri, hogy ő egy bűnös ember, az már nagyon jó úton van a gyógyulás felé. Aki ezt nem ismeri meg, az soha nem fog találkozni a Megváltóval.

            Mert nagyon sok ember soha nem jut el az Isten elé, vagy ha oda is jut, rögtön elmenekül onnan. Gondoljunk csak a bűnös asszony történetére. A farizeusok odatuszkolják az asszonyt Jézus elé, de amikor egy adott pillanatban kiderül, hogy ők is bűnösök, akkor szépen elpárolognak. Ez volt a tragédiájuk. Az asszony ott maradt és meggyógyult az élete. Amíg az ember nem kerül Isten elé, ilyeneket mond: az ember jónak születik, csak arra kell vigyázzunk, hogy nehogy elrontsuk.

            Mások meg azt mondják: az ember rossz, de van benne valami jóság, tehát az ember valami különös keveréke a jónak és rossznak, a bűnnek és erénynek, ahogy azt Madách mondja. De ez sem igaz így. Mert amikor odakerülünk Isten elé, akkor már nem emberekhez hasonlítjuk magunkat, hanem magához Istenhez, és ott kiderül, hogy mi bűnösök vagyunk.. Meglátjuk, hogy bennünk semmi jó sincs, a bűn teljességgel megrontott, valóban nincs csak egy igaz sem, nincs aki keresse az Istent, nincs aki jót cselekedjék.

            Amikor az ember Isten elé jut, ott már nem hozakodhat elő erényeivel, érdemeivel, csak azt mondhatja, amit Ésaiás próféta mondott: jaj nekem, elvesztem mert tisztátalan ajkú vagyok. Az ember itt nem mondhat mást, mint amit a vámszedő mondott ott a templom ajtajában a mellét verve: légy irgalmas nekem bűnösnek. Vagy Péter, amikor a csodálatos halfogás után azt mondta: eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok Uram. Isten előtt úgy vagyunk, mint amikor az orvos előtt le kell vetkőznünk, ez a fejezet lelki értelemben meztelenre vetkőztet minket Mindent meg kell mutassunk.

            De ezt ne bánjuk, mert ha ezt megtettük, letettük vélt jóságunk és erényeink ruháját, akkor kaphatunk egy sokkal szebb öltözetet, hiszen ennek a fejezetnek a hatalmas mondata: megigazulván ingyen az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által. Valóban le kell vetkőzni, de nem maradunk mezítelenek, hanem felöltöztetünk egy szép és értékes ruhába. Rongyokat vetünk le és királyi öltözetet kapunk. Az evangélium, az örömüzenet az , hogy Jézus magára vette szennyes ruhámat, ahogyan egyik szép énekünk mondja. Jézus megfizette bűneink adósságát, bemutatta a kereszten az engesztelő áldozatot értünk.

            Ez éppoly érthetetlen és felfoghatatlan a mi számunkra, mint a világ semmiből való teremtése, a Jézus halottak közül való feltámadása. Így tett minket bűnösökből igazakká, így lett ő a gonoszok igazsága. Nem véletlen, hogy Luther erről a fejezetről azt mondja, hogy ebben a fejezetben az Isten szíve dobog értünk.

            De ha megérteni nem is tudjuk, a nagyszerű az, hogy hitben el tudjuk fogadni. Nekünk szabad elhinni, hogy Isten ennyire szeretett minket, hogy az üdvösséget ingyen kínálja fel nekünk, hogy ő Krisztusban mindennel megajándékozott minket, amire nekünk szükségünk van.

            De Isten nemcsak azt akarja, hogy az ő színe elé kerüljünk, hanem azt is akarja, hogy ott maradjunk egész életünkben. Hogy ne próbáljunk onnan elmenekülni, például a mi logikánkkal. Hisz a mi logikánk, a mi értelmünk ilyen kérdéseket tesz fel: annyira le kell vetkőztetni az embert, hogy a kegyelmet el tudja fogadni? Miért nem lehet másképp, miért nem lehet úgymond semmit se meghagyni az emberen? Erre a válasz az, hogy Pál nagyon jól ismeri a mi gőgös, büszke emberi természetünket, s ha valamit is meghagyna rajtunk, akkor mi azt gondolnánk, hogy mi ezért mehetünk be a mennybe.

            Egy másik kérdés, hogy miért kell ezt ennyire elbonyolítani, miért kell itt igazságról, engesztelésről beszélni? Miért nem elég annyi, hogy Isten nagyon szeret minket és kegyelmes hozzánk? Pál azért magyarázza ezt el annyira aprólékosan nekünk, hogy megértsük az üdvösségünk útját nem csak érzelmi, hanem értelmi úton is, hisz mi értelmes lények vagyunk. A mi üdvösségünk nem érzelmi alapokon, hanem jogi alapokon áll

            Egy harmadik kérdés: miért annyira egyoldalú Pál? Miért hangsúlyozza Pál annyira, hogy üdvösségünk kegyelemből van, semmi emberi érdem, teljesítmény nincs benne? Miért seper le Pál minden emberit? Azért, mert itt végső soron Isten dicsőségéről van szó, az ember pedig semmit nem vehet el abból. De így lesz az ember boldogabb, hogy megérti, hogy semmit nem kell tegyen, nem is tehet, de mindent megkaphat ajándékképpen. Fogadjuk el mi is és legyünk nagyon boldogok ebben!

            Egy nagy igehirdető így fejezi be a prédikációját erről a fejezetről:”aki ezt gyermeki hittel el tudja fogadni, az fogadja el és legyen ez az életének legszebb napja!”

Javasolt cím:az Isten előtt                                       Lőrincz István