Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 1O

 Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 10

Text.” És a gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához. Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol előkészitett helye volt, hogy ott táplálják ezerkettőszázhatvan napig.(Jel.12,5b-6)

János apostol a Pátmósz szigetén nem csak Karácsonyt ünnepelt, hanem Mennybemenetelt is. Mert ezt az ünnepet sokféleképpel lehet megélni. Más volt ennek a megélése az Olajfák hegyén és megint más a Pátmósz szigetén. Az egész történelem, de az egyház története is arról szól, hogy az a Jézus Krisztus uralkodik, aki Karácsonykor megszületett, Nagypénteken meghalt, Húsvétkor feltámadott, Áldozócsütörtökön mennybe ment és most ott ül az Atya jobbján.

A múlt alkalommal láttuk, hogy a sárkány veszélyeztette a gyermek születését, fel akarta őt falni. Különös látomásban részesült János, hisz egy várandós asszonyt látott, aki szülni akart, de a sárkány a Gyermeket fel akarta falni. De láttuk azt is, hogy nem tudta megakadályozni, hogy a gyermek megszülessen. Mert ennek a Gyermeknek épp azért kellett megszületnie, hogy a sárkány, az ördög munkáit lerontsa. A sárkány azonban nem egykönnyen nyugszik bele abba, hogy a Gyermek él és munkálkodik. Alighogy megszületett a Gyermek, már meg is szállta Heródes szivét , és József és Mária Egyiptomba kellett menekitsék a Gyermeket.  Amikor Jézus felnőtt lett, akkor ennek a Heródesnek az unokaöccse próbál életére törni. De a sárkány ma se nyugszik, és bár a megváltás munkáját nem tudta megakadályozni, de mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberek ne higgyenek, hogy ne térjenek meg, sőt még a választottakat is meg akarja téveszteni. Nagyon vigyázzunk hát, mert ez a sárkány, aki a Gyermek életére tör, a Gyermekhez tartozókat se fogja békén hagyni.

Ma is minden édesanya elé oda áll és azt mondja: ez a gyermek az enyém lesz. Világosan kell látnunk, hogy minden lélekért harc folyik két lelki hatalom között. Mert Jézus is ott áll az édesanyák előtt és azt mondja: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el tőlem, mert ilyeneké a mennyeknek országa. De a sárkány is ott áll, ő is hivogat minden lelket: légy az enyém, gyere hozzám. A kérdés az, hogy melyik erő, melyik hivás fog győzedelmeskedni.

Itt azt látjuk, hogy a Gyermek megmenekül a veszélytől, a sárkány nem tudja elnyelni, mert az elragadtatik. Milyen különös ez, hisz itt Karácsony és Mennybemenetel egyetlen pillanatban történik. Megszületik és utána rögtön elragadtatik. De hát a kettő között mennyi minden történt!Megtörtént Krisztus egész élete és szenvedése. De minderről itt nem esik szó..Hát át lehet ezt csak úgy ugorni? Itt János a két fontos dolgot látja, azt hogy Jézus eljött és miután elvégezte a munkát mennybe ment. Aki magatehetetlen kisgyermekként érkezett, az most győztesként megy vissza a mennybe.

De az a nagyszerű, hogy ő nem akar egyedül lenni a mennyben, ő ott helyet készit az övéinek, s azt mondja: aki győz, az velem együtt ül a királyi széken. Aki az övé, azt senki ki nem ragadhatja az ő kezéből. Aki az ő oldalán áll, az a győztes oldalán áll. Állj te is az ő oldalára, mert nincs nagyobb biztonság, mint az ő kezében lenni.

Jézus Krisztus győzött, ő már megharcolta a harcát, de az övéi még harcban állnak.  A földön élő egyház a küzdelem jegyében él. Az asszony  a Gyermek elragadtatása után a pusztába menekül. Azért teszi ezt, hogy a sárkány ne tudja elérni, mert minden igyekezetével azon lesz, hogy az asszonyt, a gyülekezetet tönkre tegye. Lehet, hogy János itt egy megtörtént eseményre utal .Amikor a jeruzsálemi gyülekezet ellen beindult az üldözés, akkor sokan Pellába menekültek,  ami a Jordán túlsó partján levő pusztai település.

Ez az ige ma is sokatmondó, hisz az egyház ma is a pusztában él, külön a világtól. Az egyház a világban mindig egy idegen test marad. Az egyház útban van egy jobb haza felé. A pusztában lenni nem könnyű dolog. A puszta rideg és kietlen hely.

De miért kell az egyháznak a pusztába menekülnie? Miért kell egyáltalán menekülnie? Nem a gyávaság jele ez? Nem annak a jele, hogy nem bizik eléggé az Úr oltalmazó hatalmában? A kérdés az, hogy milyen céllal történik a menekülés? Mert menekülni valóban lehet gyávaságból is, de úgy is, hogy azt az Úr késziti meg. Itt azt olvassuk, hogy a pusztában levő helyet az Úr készitette az asszony számára. Ha a pusztát az Úr késziti meg, akkor az egy nagyon jó hely lesz a gyülekezet számára. A vándorló nép számára is jó hely volt a puszta, miután az Úr kihozta őket Egyiptomból. Mert azt olvassuk, hogy az Úr ott a pusztában nem hagyta magára az asszonyt, hanem táplálta őt.

Igen az Úr táplálja az ő népét, testével és vérével, az úrvacsora jegyeivel, Krisztus érdemével. Az Isten népe igy a pusztában erőt nyer a kitartásra, a megmaradásra.. Mert a gyülekezet életének a titka az, hogy ő felülről tápláltatik, mégpedig az Úr Jézus Krisztus elvégzett váltságművével. Az a forrás, amiből a gyülekezet erőt merit, kiapadhatatlan. Itt találunk egy számot: ezerkettőszázhatvan nap. Mennyi idő ez? Be kell vallanunk őszintén, hogy nem tudjuk, ez egy titokzatos, számunkra ismeretlen szám. Annyit azonban tudunk, hogy ez egy meghatározott idő, tehát a gyülekezet nem marad örökre a pusztában.

 Ez az idő Jézus Krisztus visszajöveteléig tart. Ez az idő nem egy könnyű idő. A gyülekezet élete itt a földön nem könnyű és nem egyszerű. De mégis egy áldott és gazdag élet, az Úr által táplált és megtartott élet.

Itt a földön nekünk is kiszabott időnk  van. A halálunk pillanatában az idő számunkra befejeződik, s a mi drága hitünk szerint a pusztából mi Isten trónjához érkezünk. Ott már nem lesz harc, a puszta sem rémit, hanem örök öröm lesz. Mi ezt várjuk ebben az adventen is. Addig pedig bizzunk az Úrban, fogadjuk el azt a drága lelki eledelt, amivel minket is táplál az örök életre.

Javasolt cím:Az Úr megtart a pusztában                          Lőrincz István