Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére
Zakariás, Erzsébet és Keresztelő János I
1 Nap. Igazak az Isten előtt Text. Luk.1, 5
Ha Isten is úgy akarja, az elkövetkező három évben a karácsonyi nagyheteken a Szentírás egyik legáldottabb családjáról fogunk beszélgetni. Ez a Keresztelő János családja. Szülei Zakariás és Erzsébet voltak.
A szemünk előtt egy idős ember jelenik meg, aki lépked Júda hegyei között Jeruzsálem irányába. Ő szépen elbúcsúzott indulás előtt a feleségétől, aki már szintén benne van a korban. A férje után néz és elgondolja: szegény férjem, már nagyon megöregedett, ahogyan én is. Hisz már ősz a haja, ráncos az arca, hajlott a teste.
Ez a férfi Zakariás, nevének jelentése: az Úr megemlékezik, feleségét Erzsébetnek hívják, ami annyit jelent, hogy az Úr hűséges. Az ő életükben egy nagy nap érkezett el, talán a legfontosabb nap. Olyan sokat imádkoztak ezért a napért egyenként és együtt is. De most ez a nap eljött, végre beteljesedett Zakariás szíve vágya.
De mi volt ez? Mi is történt? Nos, Zakariás pap, az Úr szolgája, ő a templomban végezheti szolgálatát. Évente kétszer egy héten át szolgálatot végezhet a jeruzsálemi templomban. Úgy tűnik, hogy az 5O-es korhatárt nem veszik most figyelembe, amikor is a papok szolgálata véget ért a mózesi törvény előírása szerint. Hisz úgy gondoljuk, hogy Zakariás már 5O év felett van. Izraelben nagyon sok pap volt, tulajdonképpen több, mint amennyire a szolgálatban szükség volt. Ezért különböző műszakban szolgáltak, ahogy sok helyen románosan mondják: túrában. Készítettek egy beosztást , amiben 24 csoport volt, amik sorra váltogatták egymást. Ezt érti az ige ez alatt , amikor azt mondja : beosztásának rendje szerint.
A jeruzsálemi templom ebben az időben a vallási élet szíve, középpontja volt. Hisz itt történt az engesztelés szolgálata. Ott az áldozatban élték meg a közösséget a Mindenhatóval, ott lakozott hitük szerint Isten, ott hangzott el az oltárnál: az Úr a mi békességünk. Itt az emberek békességre juthattak Istennel, az emberekkel , önmagukkal és az áldozatban odaszánhatták magukat Istennek. Ott felszállt szívükből a magasztaló ének. Ott segítségül hívták az Úr nevét, ott imádták őt.
A templom persze nem ugyanazt jelenti nekünk, mint az ószövetségi embereknek, hisz mi tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van.: a házunkban, a munkahelyünkön, a kertben, a gyárban, az iskolában, de azért a templom mégis egy különleges, egyedülálló jelentőségű hely az életünkben. Szeressük nagyon a templomot, hisz ott nekünk az evangélium hirdettetik, ott jelenti ki Isten magát nekünk, mint szerető Atya. Ott halljuk, hogy Isten megbékült a világgal és velünk is Krisztus áldozata által. Ott értjük meg, hogy milyen drága Krisztus vére. Itt találunk békességre, itt nyugszunk meg hétköznapi rohanásunkban, itt találkozunk Krisztus népével, Isten gyermekeivel, itt erősödünk egymás hite által. Itt bizonyosodunk meg bűneink bocsánatáról és az üdvösségünkről is. Milyen csodálatos dolog a templomban lenni!
Zakariás számára is nagy ünnep volt, amikor az ő csoportja került sorra a templomi szolgálatban. Most épp ő van soron, s megy boldogan a templom felé. Boldog házasságban él Erzsébettel, aki szintén Lévi törzséből származik, és ami a legfontosabb, hogy a férjével együtt istenfélő életben járnak. Azt olvassuk róluk, hogy mindketten igazak voltak az Úr előtt és minden ő parancsolataiban feddhetetlenül jártak. Milyen szép bizonyságtétel ez, erről a házaspárról. Milyen nagy dolog egy ilyen házasság, ahol nem csak a földi dolgokban van közösség, hanem az örökkévaló dolgokban is, együtt tudunk beszélgetni Isten dolgairól, Isten szolgálatáról. Az ilyen házasság valóban példázza Krisztus és a menyasszonya, az egyház kapcsolatát Istennel.
Ez a történet így kezdődik: Heródesnek, Júda királyának az idejében. A karácsonyi evangélium nem koron, időn kívüli. A Krisztus történetében benne van egy népnek, s magának a világnak a története is. A Heródes ideje egybeesik Augustus császár idejével. Ebben az időben Heródes király ül a trónon, aki az Ézsaú nemzetségéből származik, ő Jákób esküdt ellensége. Dávid háza ebban az időben nagyon nyomorúlt állapotban van, leomlott sátorhoz hasonlít.
Heródes bitorolja Dávid trónját. Ő egy látszat-király, teljesen romlott és istentelen. Kezéhez rengeteg vér tapad, feleségének és gyermekeinek vére is. Izrael maga egy törvényeskedő farizeizmusba, a csak értelemre támaszkodó sadduceizmusba van süllyedve.(A sadduceusok tagadták a feltámadást és az angyalok létét is) A papság lelki állapota is lesújtó ebben az időben. Ezt látjuk majd Jézus perében is, hogy mekkora lelki sötétség volt a szívükben. Az egyház is teljes lelki sötétségben van. De mekkora csoda, hogy épp ebben a sötét időben felragyog Isten kegyelme, aki elküldi Fiát ebbe a világba. De előbb Keresztelő János születik meg, a nagy Előfutár.
Talán most is egy nagyon sötét időt élünk. Sok ember elhagyja az egyházat, azt az egyházat, ahol ma is nagyon sok baj, nyomorúság van. De Isten épp a mi időnkben is adhat lelki ébredést és megújulást, ahogy azt a Heródes idejében tette. Ne csüggedjünk el az idő nehézsége, sötétsége miatt, hanem imádkozzunk lelki ébredésért, megújulásért.
Zakariás és Erzsébet igazak voltak az Isten előtt. Milyen nagy dolog ez! Így öregedni meg Isten félelmében, mint a kegyelem által megigazított emberek. Isten parancsolataiban feddhetelenül járni, lehet-e ennél szebbet elképzelni a magunk számára? El lehet ezt mondani rólunk? Hogy mi is igazak vagyunk , és az Isten parancsolataiban feddhetetlenül járunk. Mert nincs ennél nagyobb boldogság.
Az ilyen embereknek nagy békesség van a szívében, nem bántja őket semmiért a lelkiismeret, szembe tudnak nézni Istennel és emberekkel egyaránt. S milyen nagy baj az, ha ez nem így van. Mert végső soron az ilyen élet boldogtalan. Az ilyen embernek nincs Istene, nincs békessége, nincs igazából semmije. Bárcsak olyanok tudnánk lenni, mint Zakariás és Erzsébet. Bárcsak ilyen szeretettel tudnánk végezni a szolgálatunkat. Mert van-e ennél szebb munka, mint végezni az engesztelés, a békéltetés szolgálatát, valamit rámutatni az eljövendő Messiásra, az Isten Bárányára?
Biztos, hogy Zakariásnak nagyon fájt népének bűne, elesett állapota, nyomorúsága. De ő nem maradt meg a sóhajtozásnál, hanem népe bűnéért bemutatta az áldozatot és imádkozott népéért. Milyen szép szolgálat ez, könyörögni, imádkozni másokért.
A mai estén gondolkozzunk el ezeken a kérdéseken: szeretjük-e az Isten házát, igyekszünk-e Isten parancsaiban feddhetetlenül járni?
2 Nap Beteljesületlen vágyak Text. Luk.1,7
Zakariás és Erzsébet élete egy áldott és gazdag élet volt. Ők gazdagok és boldogok voltak Istenben. De mégis voltak beteljesületlen vágyaik, hármat is nevezzünk meg ezek közül.
Az első, hogy ők nagyon vágytak a Messiás eljövetelére, a megígért Szabadító megjelenésére. Már olyan régen várt Isten népe erre az eseményre. Sokan már bele is fáradtak a várakozásba, le is mondtak arról, hogy ez valaha is meg fog még történni, de ők nem! Ők várták az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, ahogy azt a 13O-ik zsoltár mondja.
Persze, erre valaki azt mondhatja: mi ezt már nem kell várjuk, hisz a Messiás eljött már több mint 2OOO évvel ezelőtt. De ő megígérte, hogy vissza fog jönni a felhőkön. Mi őt kell várjuk, de várjuk azt a nagy napot is, amit ő megígért az övéinek. Sajnos a keresztyének nagy része nem is gondol erre. Legfeljebb csak földi dolgokat várunk, azokért esedezünk.
A második vágyuk az volt, hogy ők is részesüljenek a gyermekáldásban. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt. Milyen szívesen lettek volna ők is apává és anyává. Ez ma is így van. Milyen nehéz a gyermektelen házaspárok helyzete. Sokan nagyon szenvednek emiatt. Nagy dolog, ha ezt hittel tudják elhordozni., mert a hívő házaspár tudja, hogy ez sem lehet véletlen. Lehet, hogy Isten más feladatot szánt nekik, lehet épp azt, hogy egy árva gyermeket felneveljenek.
Izraelben a gyermekáldás a Messiás eljövetelével is szoros kapcsolatban volt, akinek a Júda házából kellett megszületnie. Mert ennek a törzsnek minden családja azt remélte, hogy az ő családjából születik majd meg a Messiás. De ha más törzshöz is tartozott valaki, azt remélte, ha ő nem is, de gyermeke vagy unokája meg fogja érni a Messiás születését.
Tudjuk azt, hogy Izraelben a gyermektelenség bűntetésnek, Isten ítéletének számított. Ezt még inkább megnehezítette a gyermektelen házaspárok helyzetét. Nem véletlenül énekel majd Erzsébet arról, hogy elvette gyalázatomat az emberek előtt. Az emberek úgy gondolták, hogy Zakariás és Erzsébet valami nagyon nagy bűnt követhetett el, hogy Isten őket ezzel sújtotta. Milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek, milyen könnyen tudnak ítélkezni egymás felett. Közben ők tudták, hogy milyen őszintén szolgálták az Urat. Bár az ige erről nem szól, de egészen biztos, hogy évekig buzgón imádkoztak gyermekáldásért. De Isten nem hallgatta meg buzgó imádságukat, hisz Erzsébet meddő maradt. Egy adott ponton már fel is adták a reményt. Már nem is imádkoztak, hisz már az idő lejárt, hisz a biológiai helyzet már nem engedte meg, hogy foganjon és szüljön.
De ezt érdekes módon sok esetben olvassuk a Bibliában, Sára és Rákhel is terméketlen volt kezdetben, Anna, a Sámuel édesanyja is. Zakariás és Erzsébet bele kellett nyugodjon abba, hogy szívüknek ez a nagy vágya soha nem fog beteljesülni., hisz ők már nagyszülők kellett volna legyenek.
De volt nekik egy harmadik vágyuk is, ez a Zakariás papi tisztével volt kapcsolatban. Egy pap szolgálatának csúcspontja az volt, hogy a füstölővel bemehetett a szentélybe, hogy ott az oltárnál elmondja a népért való imádságot. Ez legfeljebb egy alkalommal adatott meg egy pap életében. Nagyon sok pap úgy élte le az életét, hogy egyszer se került erre sor élete során, papi szolgálatának idejében, mert ezt sorshúzással döntötték el és az ő nevüket egyszerűen soha nem húzták ki. Lehet, hogy Zakariás is azt gondolta, hogy ő már öreg, szolgálata a végéhez közeledik és soha nem adatik meg neki az, hogy a szentélybe bemehessen a népéért imádkozni.
Mekkora lehetett az öröme, amikor az egyik sorshúzásnál épp az ő nevét húzták ki és kiáltották: Zakariás! Az izraeliták szentül hitték azt, hogy a sorshúzás Isten akaratát mutatta meg és így Zakariás is hihette, hogy az Úr most épp őt jelölte ki a szolgálatra. S most ott látjuk az öreg papot az oltár mellett, amint épp készülődik az ima elmondására. Először megtörtént az áldozás, utána jött az imádság. Amikor a tömjén füstje felszállt, ez azt jelezte, hogy Isten jóillatú áldozatként elfogadta az imádságot.
Zakariás nagy meghatódással, mély alázattal letérdepel. Népének minden gondját, baját, bűnét az Úr elé viszi. Ebben a pillanatban ő Már a Messiás előképe, aki cselekszik az ő népéért, mint Közbenjáró. Az előírások szerint, miután a pap imádkozott a népért, a saját életének szükségeit is Isten elé vihette. Vajon megtette-e ezt, vajon megköszönte-e a nagy lehetőséget, hogy az oltárnál szolgálhatott? Vajon még egyszer utoljára imádkozott még gyermekáldásért? Tudjuk azt, hogy a papok rövid imát mondtak, azért is, mert ezt óriási megtiszteltetésnek vették, úgymond nem akartak az idővel visszaélni..
De, amikor feláll, egyszer csak egy ragyogó alakot lát maga előtt. Azt olvassuk, hogy az Úr angyala állt ott, az oltár jobb oldalánál. Zakariás nyilván nagyon megijedt. De az angyal szólt hozzá, hogy ne féljen, mert imádsága meghallgattatott és felesége Erzsébet fiat fog szülni és azt is elmondja, hogy a neve János legyen.
A mi életünkben is lehetnek be nem teljesedett kívánságok, vágyak. Lehet, hogy olyan is volt, hogy valamiért hosszú ideig imádkoztunk, de nem nyert meghallgatást és már abba is hagytuk a könyörgést. Azt is megtanulhatjuk ebből, hogy Isten nem teljesíti minden vágyunkat, nem teljesíti minden kívánságunkat, ahogy mondani szoktuk: Isten nem a mi vágyainkat, hanem az ő ígéreteit teljesíti be. Imádságainkat meghallgatja, de nem nem teljesíti mind azokat. Vagy nem akkor teljesíti, amikor mi gondoljuk, hanem az ő idejében. Ne hagyjuk abba az imádkozást, mert lehet, hogy eddig nem adta meg kérésünket, de ezután meg fogja adni.
Mi tudjuk, hogy imádságaink nem hiábavalóak, még akkor sem, ha Isten nem teljesíti mind azokat. A legnagyobb, a legfontosabb ígéret azonban beteljesedett. Mert a Messiás eljött és épp Zakariás és Erzsébet fia, Keresztelő János lett az Előfutára.
A legfontosabb nem az, hogy emberi vágyaink beteljesedjenek, hanem az, hogy Krisztusban megtaláljuk a mi személyes Urunkat és Megváltónkat, hogy neki éljünk, neki szolgáljunk. A legfontosabb ígéret, ami minden úrvacsora alkalmával nekünk hirdettetik az, hogy bűneink meg vannak bocsátva és az örök élet örökösei leszünk. Ezért szüntelenül imádkozzunk és ő meg is hallgatja és be is teljesíti imádságainkat.
3 Nap Az áldozat Text. Luk.1,8-9
Ott áll Zakariáas a templomban az oltár mellett.Egy egész héten át folyt erre az előkészület, de most eljött a nagy pillanat, hogy a füstölő áldozatot bemutassa. Bemegy tehát a szentélybe, hogy ott áldozzon az Úr színe előtt. Az égő áldozatot már előtte bemutatták s ennek alapján kérhette népe számára a bűnbocsánatot. Azért is imádkozott, hogy Isten küldje el a megígért Szabadítót.
Az Ószövetségben voltak ilyen szép, megható imádságok: ó, bárcsak szétszakítanád az egeket és leszállnál ! (És 64,1) Kérték az imában, hogy Isten vigasztalja meg Izraelt. Mennyi keserűség, fájdalom volt ebben az időben a nép szívében, hisz a Dávid trónját Heródes bitorolta. A politikai és gazdasági helyzet is kétségbeejtő volt. De Zakariás ott áll és imádkozik, térden áll ott a szentélyben, miközben a nép a pitvarban kezét az ég felé emelve szintén imádkozik. És ekkor jön a karácsonyi üzenet Zakariás számára.
Mindez Jeruzsálemben, a szent városban történik. A Szabadító, a Sionba jön el. (És. 59,2O) Mindez a templomban történik, ahol az Úr kijelenti magát és ahol az ő kegyelmét megmutatja, ahol Isten találkozni akar népével, ott történik mindez, ahol minden olyan szent, ahol Isten szentsége mindent átjár és minden az eljövendő Szabadítóról beszél. Erről beszél a gyertyarató is, ami a világosságot hirdeti és a kenyerek asztala, amely a kegyelmi szövetség kiábrázolója. A karácsonyi üzenetet hirdeti a füstölő oltár is, ahol elhangzott az ima a népért és ahol bemutatták a bűnért való áldozatot.
A napi liturgia, szertartás legünepélyesebb része a füstölő áldozat bemutatása volt. Ez a pap kiváltsága volt, amikor a sorshúzás által sorra került. A füstölő áldozatot naponta kétszer mutatták be. Ilyenkor a pap nagyon közel áll a szentek szentjéhez, mert az arannyal bevont füstölőoltár nagyon közel állt a kárpithoz, ami a szentélyt a szentek szentjétől elválasztotta. Az arany tömjénező a szentek szentjének eszköze volt. A füstölőoltár gyakorlati szempont miatt volt közel a szentek szentjéhez, de tulajdonképpen a szentek szentjének eszköze volt. A nagy engesztelési napon az áldozatot ezen az oltáron mutatták be a szentek szentjében, és a vért a frígyláda tetejére hintették, de egy részét a füstölőoltárra is. A vér hintése és a tömjén füstje egymáshoz tartozott, valahogy úgy, ahogy az Újszövetségben a kenyér és a bor is egymáshoz tartozik.
Délután 3 óra volt, amikor Zakariás az áldozatot bemutatta, ez az esti áldozás ideje volt. A pitvarban az égőáldozati oltárnál nagy tűzben égették el az áldozati állat húsát. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ezek után 3 ember megy át a szentélyen a füstölőoltár irányába, Zakariás két más segítő kíséretében, akik szintén papok voltak. Lehajtott fejjel és méltóságteljes léptekkel haladnak előre. Felhangzott egy trombitaszó, erre a pitvarban mindenki imádságra hajtotta meg a fejét. Az istenfélő izraeliták ebben az órában otthon is imádkoztak, Erzsébet is meghajtotta otthon a térdét, arra gondolva, hogy férje most a szentélyben a szent szolgálatot végzi.
A szentélyben félhomály volt, itt minden Krisztusra, az eljövendő Messiásra utalt. Főleg az arannyal borított füstölőoltár. A kárpit mögött ott volt a szentek szentje, ott volt a szövetség ládája, ott volt Isten lakozási helye, ott volt az engesztelés helye. Odamegy e három pap a szentélybe. Egyiküknek a kezében egy tál, amiben izzó parázs van, amit az égőáldozati oltárról vett. Azzal elől megy, ráteszi a parazsat az oltárra s azután pedig hátralép, visszavonul. A második pap aranytálban a tömjént hozza és a tömjént is az oltárra helyezi, de nem a parázsra. Ő is hátralép ezután.
Most már csak egyetlen ember marad az oltárnál, a szentélyben , és ez Zakariás. A szentély csendjében végzi el papi szolgálatát. Odalép az oltárhoz és a tömjént a parázsra szórja. A tömjén négy féle illatos fűszerből áll, ahogy azt a mózesi törvény előírta. Ez egy nagyszerű illattal tölti el az egész szentélyt. A tömjénfelhő az imádságot jelképezi, amiben kifejezték hálájukat a kapott áldásokért, amiben imádkoztak Izrael békességéért és a Messiás eljöveteléért.
Az elvégzett áldozat alapján, amiben elvégezték a bűnért való engesztelést, a pap imádkozott bűnbocsánatért. Igyekezett a nép minden bűnét megvallani. Ez csodálatos előremutatás Jézus Krisztusra, a nagy Közbenjáróra, aki bemutatta a bűneinkért a nagy áldozatot és aki könyörgésével szüntelen közbenjár, imádkozik értünk.
Micsoda szentséges pillanat volt ez a Zakariás életében, de az egész népnek az életében is! Egy imádkozó pap a szentélyben és egy imádkozó nép a pitvarban, várva hogy az ároni áldás elhangozzék felette. Milyen egyszerűen és világosan szól ez a megváltásról, arról amit Jézus Krisztusban mind tökéletesen beteljesedett.
Három dolog lett itt nyilvánvalóvá. A templomi áldozatok mind Jézus Krisztus áldozatára mutatnak. Zakariás is a mi drága Főpapunkra mutat. Az imádkozó nép pedig arra a tisztre mutat, ami minden hívőnek szent kötelessége: az áldozatért való hálaadás és az életünknek odaszánása élő áldozatként Istennek. Látjuk itt, hogy miért jött el Jézus Krisztus ebbe a világba, hogy magának egy szent papságot teremtsen, amelyik egész életével őt dicsőíti.
Ez a mai rész az imádság fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy nehogy kimaradjon ez az életünkből, hogy imádságunkban nehogy elfelejtsünk naponta hálát adni Jézus áldozatáért, hogy meggondoljuk mi lenne velünk Krisztus eme áldozata nélkül? A kárhozat borzalma várna ránk. És ha ezt az áldozatot már megismertük, akkor mi is szánjuk oda életünket Istennek tetsző áldozatul.
4 Nap Az áldozatok beteljesedése Text. Luk.1,8-9, Zsid.7,25
A mi gondolataink Zakariásról a mi nagy Főpapunkra Jézus Krisztushoz szállnak, a mi egyetlen Közbenjárónkhoz Isten és ember között, s arra kell gondolnunk, hogy miként teljesedett be az ószövetségi áldozat az ő áldozatában. Ez azt jelenti, hogy mi bűnös emberek nem járulhatnánk a szent Isten elé csak Jézus Krisztus által tehetjük ezt, az ő áldozata és imádsága, közbenjárása alapján. Ahogy a Zsidókhoz írott levélben olvastuk: mindenkor üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy könyörögjön értünk.
Figyeljünk most az áldozatára. Az esti áldozatot a mi időnk szerint 3 órakor gyújtották meg ott ez 9 óra. Akkor szállt fel a füst az égre: jusson eléd imádságom, mint illatáldozat és felemelt kezem, mint estvéli áldozat. Zakariás azért imádkozik, hogy a nép bűnbocsánatot nyerjen. Tudjuk azt, hogy Jézus pont ebben az órában halt meg, az esti áldozat órájában bocsátotta ki a lelkét. Ebben az órában mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkem. Ebben az órában hasad meg a kárpit.
Az Isten Báránya ebben az órában hal meg, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy minden ószövetségi áldozat beteljesedése a Jézus Krisztus kereszthalálában van. Ebben az órában kezdődött az Újszövetség. Ő halálra ítéltetett, hogy mi az ítéletben felmentessünk. Oda szegeztettett a keresztfára, hogy vele együtt az ellenünk szóló írás is odaszegeztessék a keresztfára.
Mert drága testvéreim a mi legnagyobb problémánk: a bűn. Persze, ezt nagyon sok ember nem így érzékeli. Nagyon sok ember nem is gondol erre. De az ember öntudatlanul is érzi, hogy ő méltó az ítéletre, a kárhozatra. Nézzünk fel Jézusra, ami nagy Főpapunkra! Ő az égőáldozat, ő a füstölőáldozat. Ő a mennyei Főpap, aki közbenjár földi népéért. Hisz a főpapnak két nagy feladata volt: áldozni és imádkozni. Ő azért jött el Karácsonykor a földre, azért öltött emberi testet, hogy a nagy áldozatot bemutathassa és érettünk közbenjárhasson. Benne beteljesedtek az ószövetségi próféciák: íme, a szűz fogan méhében és szűl fiat és az ő neve Immánuel, velünk az Isten.
Ő Karácsonykor magát megüresítette és szolgai formát vett fel. Ezért ne féljünk Jézustól. Ő pont olyan testben járt, amiben mi is járunk, ne féljünk hozzá jönni, hozzá menekülni a mi bűneinkkel, mert ki más tudna rajtunk segíteni, ki más tudna minket megváltani? Azért lett egészen hozzánk hasonló, a bűnt kivéve, hogy mi ne féljünk tőle. Ő nem isteni ragyogással és dicsőséggel jött el erre a földre, hanem gyermekként, akit jászolba fektettek. Ezért, ha valaki Megváltót keres, akkor hirdetem neki: ne keresse tovább, mert itt van, ő az! Ne féljünk hát Jézustól, csak egyetlen dologtól féljünk és ez az, ha úgy érezzük és gondoljuk, hogy nincs rá szükségünk.
Ő bemutatta az egyetlen engesztelő áldozatot a kereszten. Ő a mi nagy Közbenjárónk a mennyben. Nincs senki, sem égen, sem földön, aki minket annyira szeretett volna, mint ő. Senki sem adta életét értünk, elveszettekért. Az egész élete és halála a bűnösök iránti kimondhatatlan szeretetnek a bizonyítéka volt.
Az ő áldozata által mi szabadon mehetünk at Atyához. Ő juttatja el imádságainkat az Atyya színe elé. Ő esedezik értünk az Atya előtt elvégzett váltságműve alapján. Ezért újra mondom, ne féljünk Jézustól, ne féljünk hozzá járulni, hozzá menekülni. Jöhetünk hozzá, jönnünk kell hozzá, mert rajta kivül nincs élet és megváltás, nincs üdvösség, rajta kívül csak ítélet és kárhozat van.
Ő úgy ment a halálba, mint egy legnagyobb gonosztevő, hogy a legnagyobb bűnös számára is legyen kegyelem és megbocsátás, hogy a legnagyobb bűnös se gondolhassa: az én bűnöm túl nagy ahhoz, hogy ő megbocsásson. Jézus nagyon gazdag, ő nem lesz szegényebb azáltal, hogy nekünk osztogatja a javait, az üdvösséget, a bűnbocsánatot. Ő elég gazdag ahhoz, hogy minden szükségünket kielégítse. Mi jöhetünk az életünk minden szegénységével és nyomorúságával, ő mindenkit hív magához: jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket. Jöhetünk mindenek előtt a bűneinkkel. Nem fogja bűneinket bagatellizálni, nem fogja azt mondani: ne búsulj, nincs semmi baj, nem fogja mentegetni bűneinket, de ki fog mosni a bűneinkből. Mert az ő vére megtisztít minket minden bűntől.
Krisztusban teljesedik be az égőáldozat, mert ő maga lett az Áldozat. Ő odaállt a helyünkre, ő bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Az ószövetségi főpap az áldozat vérével be kellett a szentek szentjébe, hogy ott engesztelést szerezzen. Jézus az ő vérével, érdemével bement a mennyei szentélybe. Ezt a vért mutatja fel az Atya színe előtt, és azt mondja: én a legnagyobb áldozatot meghoztam érted.
Ezért már semmi bizonytalanság nem lehet bennünk a bűnbocsánat és az üdvösség felől. Semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy teljes bizodalmunkat őbelé helyezzük. Ő mindent elvégzett és most hivogatja a bűnöst a királyi menyegzőre, ő nyújtja felénk a menyegzői ruhát, az ő érdemének, váltságának fehér ruháját, amivel mi bebocsátást nyerhetünk a menyegzőre. Az izzó parazsat, az égőáldozati oltárról a füstölőoltárra kellett vinni, hogy azon égjen el a tömjén. Isten izzó haragjára ráhintetett a Jézus vére és így abból jóillatú áldozat lett. Mi már csak életünket kell odaáldozzuk neki élő, szent és Istennek tetszó áldozatul.
A tömjén füstje, a hála füstje felsuzállhatott a füstölőoltárról, mi pedig jó cselekedeteinkkel kifejezhetjük hálánkat ezért a nagy áldozatért.
Milyen csodálatos szolgálatot végezhetett el Zakariás azon az egyedülálló napon. A karácsonyi evangélium a mi számunkra, hogy a mi Főpapunk még csodálatosabb munkát végzett el értünk az ő golgotai áldozatában. Hát hidegen hagyhat ez bennünket? Nem indít bennünket viszontszeretetre? De igen, egész életünkben, egész életünkkel dicsőítjük és magasztaljuk őt.
5 Nap Egy nagyszerű ígéret Text. Luk.1,12-17
Az oltár jobb oldalán Zakariás hirtelen egy ragyogó alakot pillant meg, aki nem más, mint az Úrnak angyala. Összerezzen a félelemtől. A görög szónak, amit itt találunk, van egy ilyen jelentése is: zavarba jön, megrémül. Egy szent félelem tör Zakariásra. De ki ne rettenne meg az Úr szent jelenlétében, amikor a bűnös ember ráébred, hogy a szent Istennel áll szemben? Amikor a földi, gyarló ember Isten követével találkozik, érzi méltatlan voltát, semmisségét, kicsinységét. Minél közelebb kerülünk az Úrhoz, annál inkább érezzük méltatlanságunkat, bűnös voltunkat. Ez egészen természetes, magától érthetődő, hogy amikor a földi ember a mennyel kerül kapcsolatba, egy mennyei lénnyel áll szemben, akkor megijed és megretten.
A Bibliában mindig azt látjuk, hogy amikor egy hívő ember Isten közelébe kerül, szent félelem és rettegés vesz erőt rajta. Hisz meg van írva: az ember nem láthatja Istent élvén. Kálvin ennek az igének a magyarázatánál azt mondja el, hogy jó és szükséges, hogy Isten szolgáit a félelem tölti be, hogy megérezzék gyengeségüket, bűnösségüket és minden dicsőséget Istennek adjanak. Így tanulunk alázatot az Isten színe előtt. Minden hívő embert egy különös érzés jár át, amikor Isten közelébe kerül.
De az angyal, aki maga Gábriel, azt mondja Zakariásnak: ne félj! Ezzel is mindig találkozunk a Bibliában. Ezt mondja az Úr Ábrahámnak, Jákóbnak, Mózesnek, a prófétáknak, ezt mondják az angyalok a megrémült pásztoroknak: ne félj, ne féljetek! Miért nem kell félni? Hát azért, mert Isten kegyelemmel közeledik felénk, ő közösségre akar lépni velünk, a barátunk akar lenni. Az Ószövetségben ezt csak Mózesről olvassuk, mármint hogy Isten barátja volt, de Jézus azt mondja tanítványainak, hogy ő már nem mondja őket szolgáknak, hanem barátainak nevezi őket.
Végső soron a hívő ember az, aki bűnbűnattal, megtéréssel, alázattal közeledik Istenhez, ezért nem kell féljen, mert őt Isten elfogadja, viszont féljenek a gonoszok, az istentelenek, a hitetlenek, mert számukra igaz az ige: rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Ezt mi meg is tapasztalhatjuk, hogy nem szégyenülünk meg, csak mindig így jöjjünk, s akkor bátorságosan közeledhetünk Istenhez.
Gábriel angyal egy nagyszerű üzenettel, egy csodálatos ígérettel érkezik: az idős házaspárnak gyermeke fog születni. Ő a János nevet fogja kapni, aminek jelentése: Isten kegyelmes. Ez a gyermek a Messiás előfutára, útkészítője lesz, akinek jövetele most már nagyon közel van. Ez a gyermek nagy lesz az Isten előtt is, az üdvösséget, Isten országának az eljövetelét fogja hirdetni.
Micsoda üzenet: imádságaitok meghallgattattak. Melyik imádság?A gyermekáldásért vagy a Messiás eljöveteléért való imádság? Mind a kettő, mert ez a kettő nem zárja ki, hanem kiegészíti egymást. Isten még azt az imádságot is meghallgatta, ami az utóbbi időben már nem is hangzott el, hisz Zakariás és Erzsébet már abbahagyta a gyermekáldásért való imádkozást. De ami az embereknél lehetetlen, az nem lehetetlen az Istennél. Ők a gyermekért való imára egy egészen különös választ kapnak: Nem akármilyen gyermeket, hanem egy különös, egyedülálló embert, a Messiás útkészítőjét kapják.
A gyermekért való ima nem szakítható el a Messiásért való imádságtól. A gyermekért való imában ott volt mindig a Messiásért való ima is. S ez így van a mai gyermekekért elmondott imákkal is. A házaspárok ne csak gyermekekért imádkozzanak, hanem azért is, hogy a gyermekükben megszülessen a Messiás, hogy az a gyermek legyen a Messiás szolgája, tanítványa. Milyen jó lenne, ha így tudnánk imádkozni gyermekekért, hogy azok az eljött Isten országának polgárai lehessenek, hogy gyermekeinkben a Gyermek öltsön testet.
Zakariás most a templomban van. Különös, hogy Gábriel angyal ezt a házaspárt nem a házukban kereste meg, nem ott jelent meg nekik, hanem a templomban, ahol az engesztelő áldozatot végezték, ami előképe az Isten Bárányának, aki elhordozza a világ bűneit. Mert Zakariás itt nem magánemberként áll, nem az Erzsébet férjeként, hanem mint aki a papi tisztét végzi , a nép képviselője. Ő az egész nép nevében imádkozik a Messiás eljöveteléért. Ő az egész emberiség vágyát viszi az Isten elé.
Gábriel megígéri a Keresztelő János és a Messiás jövetelét. Ezért nem otthon jelenik meg, hanem a templomban, a füstölő oltárnál abban az órában, amikor az egész Izrael könyörög a Messiás eljöveteléért és bűnbocsánatért. Ez az ima már rég elkezdődött, elkezdődött már Ádám és Éva szívében, miután elhangzott az ős-ígéret, hogy az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. A messiási ígéret beteljesedéséért sok millió ember imádkozott évszázadokon, évezredeken keresztül, s ennek az imának a meghallgatása most elkövetkezett.
Képzeljük el, hogy mi lenne, ha egy angyal nekünk jelenne meg és nekünk mondaná: imádságod meghallgattatott. Mert a nagy kérdés, hogy mi miért imádkozunk? Miért imádkozunk kitartóan, szüntelenül? Vagy mi már semmiért nem imádkozunk, mindenünk megvan?
Lehet, hogy sok mindenért imádkozunk: egészségért, több pénzért, földi álmaink beteljesedéséért, mindennapi kenyérért, boldogságért, de imádkozunk-e azért, hogy a Messiás jöjjön el a mi életünkbe is, hogy ott is végezze el áldott munkáját? Imádkozunk-e emberek megtéréséért, egyházunk megújulásáért, a misszióért?
Bárcsak mi hallanánk ezt a csodálatos mondatot: a te imádságod meghallgattatott! Láttuk, hogy ez az imádság egy nagyon nehéz időben hangzott el, amikor lelki sötétség borult a népre, amikor az egyház is nagyon nyomorúlt állapotban volt, amikor Heródes ült a trónon, amikor Izrael a Római Birodalom megszállása alatt nyög. Egy ilyen nehéz időben hallgatta meg Isten az ő népének imádságát. Amikor minden reménytelennek látszott, akkor ragyogott fel a reménysugár.
Ne hagyjuk abba az imádkozást most, amikor szintén nagyon nehéz időket elünk. Lelki hanyatlás, járvány, betegség, a bűn eláradása, Isten parancsainak lábbal taposása jellemzi az időket. Mert Isten meghallgatja népének imádságát, nem kell angyal megjelenjen, hogy ezt nekünk elmondja. A kegyelmi idő még tart, Isten még tehet csodákat a mi életünkben, családunk, gyülekezetünk, népünk, világunk életében.
Adja az Úr, hogy legyenek meghallgatott imádságaink, hogy Isten adjon megtéréseket, ébredést, lelki megújulást, gyógyulást. Jézus így bíztat: kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.
6 Nap János nagy lesz az Úr előtt Text. Luk.1,15a
Még mindig ott áll, mint pap, mint az Úr szolgája a füstölőoltárnál. Most jelent meg és szólt hozzá Gábriel nagyal. S micsoda ígéretet, micsoda üzenetet kapott: imágságod meghallgattatott, fiad fog születni, János legyen a neve. Ennek a névnek a jelentése: Isten kegyelmes. Az életének egyik legnagyobb vágya beteljesedik. Ő erről már rég lemondott. Sokszor Isten ajándékai sokkal nagyobbak, mint a mi elvárásaink. János lesz a Messiás útkészítője.
Az angyal nem csak a születését jövendőli, ígéri meg, hanem örömöt és vigasságot is ígér, de ennél még többet, hogy az ő születésén sokan fognak örvendezni. Az öröm az lesz, hogy az embereket Jézushoz fogja vezetni. Mert ennél nincs nagyobb öröm, mint amikor valakit el tudunk vezetni Jézushoz, mint amikor valaki a lelki sötétségből eljut az igazi világosságra, amikor valaki megismeri a hitben való járás örömét és áldását. Hogy milyen nagy ez az öröm, az is mutatja, hogya az angyal nem csak örömről, hanem vígasságról is beszél. Ez a második szó az eredeti görög nyelvben kimondottan a lelki örömre értendő, amikor valaki közösségbe kerül Krisztussal, átéli a bűnbocsánat és az új élet örömét. Ez nem egy földi, hanem egy mennyei öröm, az Istennel megbékélt lélek túláradó öröme. A mai estén, az ú.n. szentestén hadd kérdezzem meg: a tied-e már ez az öröm? Mert ennek az estének örömteli hangulata van. De örülsz-e nem csak az ünnepnek, a karácsonyfának, hanem annak, hogy Krisztus a szíved lakója?
Különös pillanat ez Zakariás életében, arcán még ott van rémület, a szent megilletődés, de már kapta az üzenetet, hogy örülni és vígadni fog. S azt is hallhatja, hogy ennek a gyermeknek nem csak ő fog örülni, hanem nagyon sokan az egész nép közül. Az istenfélő, imádkozó izraeliták azért fognak örülni, mert átélik, hogy Isten meghallgatta imádságukat. A rokonság azért fog örülni, mert az Úr elvette Erzsébet gyalázatát, hogy gyermeket tudott szülni. De a „sokan”ban mégis azok vannak, akik ki fognak jönni a Júdea pusztájába, a Jordán partjára, ott hallgatják János igehirdetését, megtérnek, megvallják bűneiket és megkeresztelkednek bűneik bocsánatára.
Különös az, hogy az angyal nem azt mondja:” mind”, hanem „sokan”. S ez így van mind a mai napig. Később Pál ezt így fogalmazza meg: nem mindenkié a hit. Sajnos, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akiket nem érdekel az, amit János hirdet, akik nem akarnak megtérni, nem akarják elhagyni bűneiket, nem akarnak megváltozni. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, aki nem fogadják be Jézust, hanem elvetik, megvetik őt. A kérdés csak az, hogy te melyik csoporthoz tartozol, az elfogadókhoz, vagy az elutasítókhoz? Neked kell-e az a Messiás, akit Keresztelő János hirdetett? Te engeded-e, hogy ő téged is hozzá vezessen?
Az angyal azt is mondta, hogy teljes lesz Szentlélekkel. Ahhoz a különleges feladathoz, amit el kell végeznie, ő sokféle kegyelmi ajándékot fog kapni. Isten őt egy nagy prófétájává fogja tenni. Mert a Messiásnak csak egyetlenegy útkészítője volt és ez János, akiről maga Jézus mondja, hogy az asszonyoktól születettek között nincs nagyobb nála.
János nagy lett az Úr előtt, Heródes nagy akart lenni az emberek előtt. Mi mit akarunk, ki előtt akarunk nagyok lenni, Isten vagy emberek előtt? Miben volt nagy János? Nem az éneklésben, nem az ékesszólásban, nem a költészetben. Ő az alázatban volt nagy, az önmegtagadásban és a szolgálatkészségben, nagy volt az Istennek való odaszánásban, az Isten dicsőségéért való buzgólkodásban. Nagy volt abban is, hogy ha kellett keményen szólt, meg merte királyoknak is mondani az Isten szavát.
Persze, most mindenki azt fogja mondani: dehát én nem vagyok Keresztelő János, én nem vagyok a Messiás úkkészítője, és egy kis, névtelen emberke vagyok és ez így van. De mégis lehet egy nagyságunk és ez az, hogy Krisztus naggyá lehet bennünk. Keresztelő János leghíresebb mondata ez volt: neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom. Bárcsak így lehetne ez a mi életünkben is!
A mai estén, ezen a szentestén újjongjon fel a mi szívünk is azon, hogy Krisztus meg akar születni bennünk és naggyá akar lenni az életünkben, nagy dolgokat akar általunk véghez vinni. Lehet, hogy meg akar szabadítani egy olyan káros szenvedélytől, amitől eddig még nem tudtál megszabadulni, lehet hogy azt akarja, hogy merj megszólalni és hitedről bizonyságot tenni olyan emberek előtt, akik előtt eddig még nem mertél erről beszélni. Lehet, hogy alázatot akar adni, hogy tudj valakitől bocsánatot kérni, akit megbántottál, vagy bocsánatot adni, egy olyan embernek, akinek eddig nem tudtál megbocsátani. Lehet, hogy vágyat akar ébreszteni szívedben a gyülekezet, az igehirdetés után.
Az igaz, Keresztelő János csak egy volt, mi már nem lehetünk azok, de lehetünk a Messiásnak szerény, egytálentumos, névtelen tanítványai, akik nagyon sokat tehetünk az Isten országáért, akiknek itt megadatik az, hogy szavaink, életünk által mi is rá tudjunk mutatni az Isten Bárányára, mi is el tudjunk vezetni másokat Istenhez.
Ezért most nem boldog felvirradást kívánok nektek az ünnepre,ahogy azt máskor szoktam, hanem hogy a Messiás szülessem meg és legyen naggyá életetekben.
’Ezen igehirdetési sorozatot C.G.Vreugdenhil Intocht című áhítatos könyvének felhasználásával írtam.)
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése