Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 6

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 6

 

Text: „ Amikor felnyitotta a pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.(Jel.8,1)

 

Semmi nem lehet olyan feszölt, mint nagyon sok esetben a csend. Sokszor átélhettük, hogy egyszerre csak döbbent csend lett, gondolhatunk itt egy temetésre, vagy halálos ágy melletti megállásra. Vannak helyzetek, amikor senki se meri megtörni a csendet.

            De itt most nem olyan csendről van szó, ami a földön áll be, hanem egy olyan csendről, ami a mennyben van. Pedig a menny egy olyan hely, ahol szüntelenül énekelnek, dicsérik az Urat, ünnepelnek. Pedig most itt van csend, fojtogató, feszült csend. Nem csak néhány pillanatig, hanem egy fél órán át tart a csend. Ebben a csendben János is lélegzetvisszafojtva figyel, hogy mi is történik itt, miért lesz a mennyben csend?

            Először az elcsendesedésre jel adatik. A Bárány győzött és útban van a dicsőség felé. Ez a gondolat vörös fonálként fut végig az egész Jelenések könyvén. A végső győzelemig azonban még sok mindennek kell történnie. Néha úgy tűnik, hogy ez már nagyon közel van, de mindig közel jön valami. Valahogy olyan, mint a délibáb, hogy minél közelebbinek tűnik, annál messzebb van valójában.

            A könyv a Bárány kezében van. Csak ő méltó arra, hogy felnyissa a k9nyvet.. Közben a hét pecsét közül hat már feltöretett. Azt gondolhatnánk: most jön a nagy pillanat. A teljesség száma, a hetes közeledik, a vég most már nagyon közel lehet. Most már végre megszabadulnak az oltár alatti lelkek. Véget ér az üldözések,  várakozás ideje.

            De nem! Sőt, inkább úgy tűnik, hogy minden elölről kezdődik. Amikor a hetedik pecsét felbontatik, egy nagy csend áll be. Egy szünet tartatik a mennyei istentiszteleten. A mennyei istentisztelet egy félórára megszakad. De min csodálkoznak annyira a mennyei lelkek, hogy eláll a hangjuk?Miért hallgatnak az angyalok és az üdvözült lelkek?Azért, mert Isten nem tud tovább menni az ítéletben. Az angyalok készen állnak arra, hogy Isten haragját kiöntsék a földre, de ezt még nem tehetik meg, erre még várni kell.

            Vajon tévedett volna az Úr? Nem, ez kizárt dolog, hisz az Úr nem tévedhet. Ő meghallja a nyomorultak nyögéseit, meghallja az oltár alatti lelkek kiáltását. Akkor hát miért a csend miért a késlekedés? A mennyben minden készen van, de nincs még minden kész a földön. Miért tartatik most csend, szünet? Nem sokkal ezelőtt János látta a megváltottakat, akik a m ennyei lombsátrak ünnepét ülték.

            Miért nem jön hát az Úr, hogy az övéit kivegye ebből a világból és haza vigye őket a mennybe??Neki minden joga megvan erre. Hisz neki adatott minden alkalom mennyen és földön. De ő ezt a hatalmat most nem használja fel, nem él ezzel. Miért? Azért, mert még sokan hitre kell jussanak mind Izraelből, mind pedig a népek közül. Ez a fél óra tehát jelképesen értendő és nem más, mint a pünkösd és a Krisztus visszajövetele közötti idő. Egy fél óra, tehát megszabott idő. De ki tudja megmondani, hogy ez meddig tart? A történelem folyamán sokszor gondolta úgy Isten népe, hogy most van az idő teljessége, most fog vissza jönni az Úr, hogy most lesz vége a félórának.

            Azt, hogy a félóra mikor ér véget, mi nem tudhatjuk, ez Istennél van, ezt ő fogja elhozni, amikor akarja. De számunkra vigasztaló tudni, hogy ez egy Isten által kiszabott idő, nem kell a végtelenségig várni. Ha személyes életünkre gondolunk, tudjuk, hogy számunkra még néhány év vagy évtized és lejár a félóra, a kiszabott időnk ezen a földön. Ebben a „félórában” az ember nagyon sok mindent tehet, de jaj, ha egyet nem tettünk meg: a bűneinkkel nem menekültünk a Bárányhoz, és nem tettük azokat az ő vére alá.. Vigyázzunk, mert ez a „félóra” számunkra a megtérés, az Istennek való odaszánt szolgálat ideje kell legyen.

            A mennyben  csend van , de a csend alatt mégis történik valami. Miközben minden hallgat, a mennyei istentisztelet megszakad, s az az angyalok készek vannak a harag kiöntésére, egy angyal áll elő, s megáll az oltár előtt, ahol z aranyból való tömjénezők vannak. A mennyben is van hát oltár, csak épp az elhelyezése más, mint a földön. Ott az oltár a szentélyben állott a kárpit előtt. A kárpit mögött volt a frígyláda, ott lakozott maga Isten. A mennyben már más a helyzet, ott nincs se szentély, se Szentek Szentje. Nincs függöny Isten és a papok, az Úr és a nép között Egy másik angyal tömjénezőt tart kezében, s a tömjénezőben a szentek imádságai vannak. Különös ez, hogy miközben a mennyben csend van, a földön lévő gyülekezet imádkozik. De mivel az imákat bűnös emberek mondják el, azokat meg kell tisztítani A szentek imádságaihoz tömjént kell vegyíteni.. A tömjén Krisztus érdemét, az ő áldozatát jelképezi, ami tökéletes s megtisztítja az imádságot és az imádkozót egyaránt.

            Most már értjük, hogy miért van csend a mennyben, mert a földi gyülekezet még imádkozik: s ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a földi gyülekezet az imádság által hatást gyakorolhat magára Istenre is. Isten ezt a világot az ő gyermekei imádsága által irányítja. Milyen nagy dolog, hogy minden pillanatban százmilliónyi imádság száll fel a földről a mennybe. S ezek között ott van az én imádságom, s a te imádságod is.

            De miért imádkozzon a gyülekezet? Hát mindenért? A közömbösök, hitetlenek megtéréséért, a misszióért, az evangélizációért, Isten országa terjedéséért. De imádkozhatunk magunkért, családunkért, gyülekezetünkért, népünkért, országunkért, ezért az egész világért. Imádkozhatunk lelki ébredésért, hitben való megelevenedésért. Imádkozhatunk, hogy jobban látszodjék  meg rajtunk Krisztus arca. Most különösen imádkozhatunk ezért a helyzetért, amiben ez a világ van a járvány által.

            Használjuk jól ki a mennyben levő csend „félóráját”. Vigyázzunk, mert utána már nincs idő, nincs lehetőség a megtérésre, utána már csak az ítélet várása van. Boldogok azok, akik ezt a csendet imádkozásra, Istennek való szolgálatra használják fel.

Javasolt cím:A mennyben levő csend                                                       Lőrincz István