Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 3

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 3

 

Text.”És a trón körül szivárvány volt, látszatra olyan, mint a smaragd.”(Jel.4,3)

 

            János apostol soha nem gondolta, hogy neki valaha is megadatik, hogy betekintést nyerjen a mennybe. Őt száműzték Pátmósz szigetére, itt egyedül van, messze a gyülekezet közösségétől, egy olyan időben, amikor kegyetlen keresztyén-üldözés van a világban. De ő megtapasztalta azt, hogy amikor a legrettenetesebb a szenvedés, akkor a legédesebb a vigasztalás. Sok ajtó bezárult előtte, de a legcsodálatosabb, a menny ajtaja épp most nyílt meg előtte.

            János a Pátmósz szigetén megtanulta azt, amit Pál apostol így fejezki: nem a láthatókra nézni, hanem a láthatatlanokra. Megtanult elszakadni ettől a világtól és attól, ami abban van. Mert ami ebben a világban történik, az ideig való, de ami a mennyben történik, az örökkévaló.

            János a mennyben egy királyi széket lát és azon ül valaki. Ez a látomás nagyon sokat mondott ott és akkor Jánosnak, de a mindenkori gyülekezetnek is : ne félj, mert én vagyok az, aki mindenek felett uralkodom, én ülök a trónon. A világnak, az egyháznak, de a te személyes életednek az irányítása az én kezemben van. Különben nagyon érdekes, hogy János magából az Úrból keveset lát, sokkal inkább abból, ami körülötte van. Itt minden Isten szentségéről és dicsőségéről szól.

            A trón körül egy szivárványt lát. Ez a szivárvány három dolgot üzen Jánosnak és a mindenkori gyülekezetnek.

            Az első üzenet az, hogy Isten egy szilárd szövetséget kötött az emberrel. A szivárvány különben az egyik legnagyszerűbb természeti jelenség. Különösen akkor lenyűgöző, amikor átöleli az egész égboltot, a két vége a látóhatár szélén fekszik. A szivárványról azonnal Nóé jut eszünkbe. Az a Nóé, akinek idejében minden élőlény elpusztult az özönvíz miatt. De miután ő és családja kijött a bárkából, Isten megígérte neki, hogy a föld soha többé nem fog elpusztulni özönvíz által elpusztulni, és erree nézve egy jelet is adott, s ez volt a szivárvány. A szivárvány emlékeztet minket arra, hogy Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül, hogy a bűnösnek épp úgy kellene Isten haragja miatt elpusztulni, mint ahogy a világ elpusztult az özönvízben. De arra is emlékeztet, hogy ez a harag nem minket ért, hanem Jézust, ki nagyobb Nóénál.

            A szivárvány akkor jelent meg Nóé számára, amikor az áldozatot bemutatta és Isten megérezte annak kedves illatát. Ez annak a jele volt, hogy Isten elfogadta az áldozatot. Jézus Krisztus is bemutatta a nagy és tökéletes áldozatot, s annak jeleként van a mennyben a szivárvány, hogy az Atya elfogadta Fia áldozatát. Annak jele, hogy Isten haragja ki van engesztelve, bűneink meg vannak bocsátva.

            Másodszor a szivárvány Isten kegyelmének gazdagságáról szól. A szivárvány két szára nagyon messze van egymástól . Amikor ezt látjuk azt gondolhatjuk, hogy ez Isten két karja, amivel át akarja ölelni ezt a világot. A szivárvány boltíve alatt mindenki menedéket találhat. A trón körüli szivárvány mindenki számára meghívás: gyere, járulj bizalommal a kegyelem királyi székéhez, gyere mert az ív alatt van számodra is hely. A Krisztus vére elég minden bűnödnek a befedezésére. Itt mindenkinek helye van: a parázna Ráhábnak, Manassé királynak, aki utálatossággal töltötte meg Jeruzsálemet, Saulusnak, aki első volt a bűnösök között. A kérdés csak az: te ott vagy-e már a szivárvány alatt? Odamenekültél-e már a kegyelem királyi székéhez?

Mert ezen a trónon nemsokára egy ítélő Úr ül, s akkor már nem lesz lehetőség a menekülésre. Ezért még ma jöjj és ne legyen semmi kételkedés a szívedben, jöjj mert ő téged is vár, téged is elfogad, téged is meg fog ajándékozni gazdag kegyelmével.

            Harmadsorban ez a szivárvány Isten nagy hűségéről beszél. A szivárvány a színek egész sokaságát sorakoztatja fel, minden alapszín benne van, de még az árnyalatokat is felragyogtatja. De nagyon különös, hogy ennek a mennyei szivárványnak csak egyetlen színe van, hisz olyan, mint a smaragd. A smaragd különben egy drágakő, aminek világoszöld színe van. Az, hogy ez a mennyei szivárvány nem változtatja színét, az Isten hűségére utal, ami nem változik. Ő változhatatlan az ő hűségében, amit egyszer kimondott, azt többé nem vonja vissza.

            Milyen ellentétben áll ez az emberrel és azzal, ami ebben a világban van. Mert mi és ez a világ állandóan változunk és múlandóak vagyunk. Külső életünk is állandó változásban van Nagyon sok ember naponta változtatja véleményét, meggyőződését, aszerint a legtöbbször, hogy milyen szelek fújnak ebben a világban. Mindig arra fordítja köpönyegét, ahonnan valami előnyt, hasznot remél.

            De az Úr nem ilyen, ő hűséges , ő változhatatlan, s ez mindenek előtt az üdvösségünkre nézve jelent óriási vigasztalást. Ez a Krisztus gyülekezetének nagy vigasztalása, hogy a trón körül van egy színét nem változtató szivárvány. Mert az életünkben sok minden történhet. Jöhet egy gyógyíthatatlan betegség, elveszíthetünk valakit, aki számunkra nagyon drága volt. Sokszor elveszítünk tárgyakat, dolgokat, amik sokat jelentettek számunkra, de Isten hűségét soha nem veszíthetjük el. Az ő hűsége örökre megmarad. Erre a hűségre mi mindig számíthatunk, erre mindig építhetünk. Még akkor is, ha minden más inogni látszik körülöttünk, vagy épp minden összeomlik bennünk és körülöttünk.

            A mi nagy reménységünk, hogy egyszer majd mi is ott leszünk a trón körüli megszámlálhatatlan seregben. Ott leszünk mindazokkal, akik odamenekültek a kegyelem királyi székéhez. Ott leszünk, hogy ott örökké áldjuk a Szentháromság Istent szilárd szövetségéért, gazdag kegyelméért és változhatatlan hűségéért. Ezt üzeni ma nekünk a mennyei szivárvány, amit János ott a Pátmósz szigetén látott, s amit mi is láthatunk már most hitben, de egyszer majd teljes dicsőségében ott a mennyei trón körül.

Javasolt cím: a mennyei szivárvány üzenete                                          Lőrincz István