Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 2

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 2

Text: Íme, eljön a felhőkkel. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.”(Jel.1,7-8)

            Mi emberek nagyon szívesen tekintünk vissza a múltba, ahogy öregszünk egyre több élmény van a hátunk mögött, amire jó visszaemlékezni. Az idősek napokon át mesélik élményeiket, a múlt eseményeit. Azért is tekintünk szívesen hátra, mert előre tekinteni mindig nehezebb, mégpedig azért, mert a múlt ismert, a jövő pedig ismert és bizonytalan. De mi keresztyének a jövő felől egyetlen biztos dolgot tudunk, éspedig azt, hogy abban fog megtörténni Jézus Krisztus visszajövetele.

            Most beszéljünk erről a hatalmas eseményről, amit minden keresztyén ember sóvárogva kell várjon.. Az ígéret, hogy Jézus eljön, már az Ószövetségben is létezett, s be is teljesedett, hisz ő eljött, ezzel az első advent már valóság lett, de elkezdődött a második. Mert aki eljött, az újra el fog jönni. Persze, a két eljövetel között óriási különbség van. Először szinte észrevétlenül jött el, magatehetetlen csecsemőként. Másodszor azonban mindenki számára látható módon jön el. Minden szem meg fogja őt látni. Ez nagy vigasztalást jelent a gyülekezet számára, mert a gyülekezet ezt a napot várja.

            Íme! Ezzel a szócskával a figyelmünket akarja erre az eseményre terelni. Hisz mi abban a veszélyben vagyunk, hogy ennek a világnak az eseményei elkápráztatnak és teljességgel lefoglalnak. Az információk valósággal zúdulnak ránk, a média sok csatornája gondoskodik erről.. Már azt se tudjuk, hogy merre kapkodjuk a fejünket. De most az Úr apostolán keresztül az üzeni: ne csak jobbra vagy balra, Nyugatra vagy Keletre tekintsünk, hanem mindenekelőtt felfelé. Mert ő eljön a felhőkkel. Ő nem ismeretlen személy a mi számunkra. Ő ugyanaz, mint aki Betlehem istállójában feküdt, aki a Golgota keresztjén függött, aki áldozócsütörtökön mennybe ment, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Mi azt a Krisztus várjuk, akiről a Kátéval valljuk: ő előbb érettem Isten ítélő széke elé állott, rólam minden kárhoztatást elvett.

            Tudatában vagyunk-e mi ennek? Tudjuk-e, hogy mi nem valamit, hanem Valakit várunk? Mert ez a világ mindig csak valamit vár, több pénzt, szerencsét, egészséget.. Mi azonban Urunkat és Királyunkat várjuk. Mi azt várjuk, aki úgy szeretett minket, hogy értünk kész volt a pokol kínját is elszenvedni. Ő már akkor látta végső dicsőséget, hisz amikor bírái előtt megkötözve állott, azt mondta:mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Isten hatalmas jobbján és eljönni az ég felhőiben.

Íme, eljön a felhőkkel, ez egy izraelita ember számára ismert kép volt, hisz már Dániel próféta így ír róla:és íme az égnek felhőiben jött valaki, olyan, mint egy Emberfia. Az izraelita ember számára a felhő Isten hatalmának és felségének a jele. Amikor Jézus mennybe ment, szintén felhő volt jelen. Amikor visszajön, akkor ismét felhők lesznek.

            Az apostol azt mondja, hogy minden szem meglátja őt. Itt is különbség van a két eljövetel között, hisz első eljövetelekor csak kevesen látták meg. S még kevesebben voltak, akik a hit szemével látták meg. Miután mennybe ment, földi szemekkel nem lehetett látni, de meg lehet őt látni a hit szemével, mint Uramat és Megváltómat. Milyen szomorú az, ha valaki nem látja őt meg a hit szemével, de egyszer mindenki meg fogja látni, minden világrészről, hívők és hitetlenek egyaránt, nem lesz kivétel. Mert mindenkinek meg kell jelennie Isten ítélő széke előtt. Azok is meglátják, akik általszegezték.  Itt nyilván elsősorban a római katonákra lehet gondolni, de a farizeusokra és írástudókra, a Nagytanács tagjaira, akik elítélték, Pilátusra. De mind átszegeztük őt bűneinkkel. De ezeknek is van kegyelem, ha megbánják bűnüket, mint ott pünkösd napján a háromezer ember, akiket átszegzett a fájdalom, elsiratták bűneiket és új életet nyertek. A kegyelem az, ha valaki már életében meglátja Jézust, de bűneit is. Lehet itt okoskodni, hogy miként történik ez a meglátás, de ez titok a mi számunkra. A lényeg az, hogy hittel lássam meg most, s majd akkor nagy örömben, hisz ő akkor övéit magához veszi a dicsőségbe. Mi nem tudjuk, hogy testben fogjuk-e megérni ezt a nagy napot, vagy már előtte meghalunk, de ha így lesz, akkor meg tudjuk, hogy ő feltámaszt minket.

            A lényeg itt nem a részletkérdéseken van, hanem azon, hogy bizonyosak legyünk az ő eljövetelében. Itt maga az Úr szólal meg és mondja el azt, amit már Ésaiás próféta is vallott: én vagyok az első és az utolsó. Az Alfa és Ómega a görög ábécé első és utolsó betűi. Talán így lehetne mondani: én leszek minden mindenekben.. Mi ezeket a nagy dolgokat el se tudjuk képzelni, hisz mi csak ami kis parányi életünket látjuk, ami hetven, avagy ha feljebb nyolcvan esztendő. De az Úr öröktől fogva van és mindörökké lesz. Miért mondja ezt János , s maga az Úr épp az első század végén a gyülekezetnek? Azért, mert nekik nagy vigasztalásra volt szükségük, mert üldözött, vértanú egyház voltak. De az Úr mintegy ezzel azt mondta nekik: tekintsétek végig élteteket, s lássátok meg, hogy mindent nekem köszönhettek. Én őriztelek meg, én viseltem gondot rólatok. S erre a vigasztalásra nekünk is szükségünk van, hisz mi is nehéz időben élünk, amikor bár nem üldöznek, de a hitetlenség, istentelenség óriási méreteket ölt, amikor jó tudni, hogy életünk ott van Isten hatalmas kezében, neki terve van a mi kicsiny, jelentéktelennek látszó életünkkel.

            Azzal kezdtük a magyarázatot, hogy mi nem szívesen tekintünk előre, mert a jövő ismeretlen és bizonytalan. De ez az ige, a mai üzenet mégis arra bátorít minket, hogy merjünk hittel előrre nézni. Ne féljünk, mert az Úr végzi és egyszer majd be is végzi elkezdett munkáját. Isten már rengeteg ígéretét beteljesítette és ezt is be fogja teljesíteni, ő nem ember, hogy hazudjon. Sokszor nekünk ez olyan lehetetlennek tűnik, de ő a Mindenható Úr, előtte nincs lehetetlen. Az, hogy Jézus visszajön minket megerősít, hogy lesz egy olyan pillanat, amikor minden a helyére kerül, amikor mi is meg fogjuk látni azt, hogy életünket egy láthatatlan kéz vezette, hogy Isten nem tévedett, hogy ő mindent jól cselekedett. Sok félelmetes dolog lehet a világban, lehet a mi személyes életünkben is, de ha ő a mi Megváltónk, aki eljött, hogy megváltson, s vissza fog jönni, hogy megdicsőítsen minket, akkor nincs mitől félnünk. Nem kell félnünk az élettől, de nem kell félnünk a haláltól sem, mert ő azt is legyőzte. S ne felejtsük soha a Káté gyönyörű szavát: mi felemelt fővel várjuk őt az égből.

Javasolt cí:Ne félj előre tekinteni                                             Lőrincz István