Igehirdetési sorozat húsvét nagyhetére Barrabás

 Igehirdetési sorozat 2O2O Húsvét nagyhetére

Jézus és Barabbás 

1 Nap Hogy kerül Barabbás a képbe? Text. Mát.27,11

A halálbűntetés kérdése egy mindig időszerű kérdés marad. Egy-egy szörnyű bűncselekmény, sorozatgyilkosság, terrorcselekmény után mindig fellángol a médiákban, politikusok közötti vitákban a vita a halálbűntetés visszaállításáról.

Tudjuk azt, hogy az európai államokban megszűnt a halálbűntetés. De a világon még rengeteg országban van, ahol ezt mind a mai napig gyakorolják. Az Amerikai Egyesült Államokban százak várnak halálos ítélet végrehajtására, egy villanyszékre, vagy egy halált okozó injekcióra.

Mi persze azt mondjuk, hogy nem vagyunk hála Istennek halálra ítélve. De mégis, mert ha valaki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, az halálra van ítélve. Aki hisz, az kegyelemben részesül. De amíg valaki nem hisz, amíg valaki nem ragadja meg Jézust, addig menthetetlenül halad a halálos ítélet felé.

Van azonban egy rettenetes dolog, és ez az , amikor valakit ártatlanul ítélnek halálra, és az ítéletet végre is hajtják. Ilyenekről  mi rengeteget beszélünk, hisz az 1956-os forradalom után több száz embert kivégeztek, közöttük egy református lelkipásztort is. (Sass Kálmán érmihályfalvi lelkipásztort) .

Rettenetes dolog tehát, ha valakit kivégeznek és később kiderül, hogy az illető ártatlan volt. Egy ilyenről azonban mi tudunk. És ez nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus. A Jézus és Barabbás történetében ez történt. Ha van valami bizonyos, akkor ez az, hogy Jézus ebben e perben ártatlan volt. A legfelsőbb bíró, a római helytertó, aki a Római Birodalmat képviselte, háromszor is kijelentette, hogy Jézus ártatlan, de mégis halálra ítélte.

Miért, tesszük fel a kérdést? S erre mi nagyon jól tudjuk a választ: azért, hogy mi, akik halálos bűntetést érdemeltünk, kegyelemben részesülhessünk.

Feltűnő az, hogy mennyi jogi visszaélés történt a Názáreti Jézus perében. Az egyik legnagyobb visszaélés az volt, amikor megváltoztatták a vádat. Egy rendes perben ezt soha nem lehet megtenni. Egy igazságos perben, ez sohasem történik meg, hisz a zsidók istenkáromlásért mondták ki felette a halálos ítéletet. Istenkáromlónak kiáltják ki, amiért Isten Fiának nevezte magát. Ezért a Főtanács egyhangúan kimondta a halálos ítéletet: méltó a halálra.

De ezzel a váddal a római hatóságnál nem lehet egy halálos ítéletet kieszközölni. Tudják, hogy Pontius Pilátusnál vallásos kérdésekkel nem fognak eredményt elérni. Mivel a halálos ítéletet csak a helytartó mondhatta ki, ezért hirtelen megváltoztatják a vádat. Már nem beszélnek vallásos vétekről, hanem politikai irányba próbálják terelni a vádat. Mit mondanak? Azt, hogy Jézus nem akar a császárnak adót fizetni.. Azt mondják, hogy Jézus azt állítja magáról, hogy ő király, de nekünk császárunk van, mondják a vádlói. Persze, ők egyáltalán nem szeretik a császárt, a legszívesebben megszabadulnának tőle. De most mégis erre játszanak rá és azt mondják, hogy Jézus úgymond rivalizálni akar a császárral, mivel királynak nevezte magát. És ez veszedelmes dolog, mondják a zsidók, ebből még államcsíny lehet.

Pilátus erre kivizsgálja az esetet és nem állapít meg bűncselekményt. Öröl annak, hogy Heródes is a közelben van, és ezért Pilátus tovább küldi Jézust Heródeshez, aki szintén nem talál bűnt benne és maga rendjén visszaküldi Jézust Pilátushoz. Így Jézus már másodszor kerül Pontius Pilátus elé, aki a római jog képviselője, ebben az időben a világ legigazságosabb igazságszolgáltatása volt ez. Pilátuson látszik, hogy egyre inkább zavarban van. Ő nagyon jól tudja, hogy Jézus ártatlan, de a szabadon bocsátást nem meri kimondani. Ha joghoz ragaszkodott volna, akkor Jézust szabadon kellett volna bocsássa. De a zsidók azt mondják Pilátusnak: ha Jézust szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Márpedig ő a császár barátja akar maradni, kerüljön, amibe kerül. Ő a zsidók barátja is akar lenni és a császáré is. És így most nagyon kell kell döntsön.  Ő két úrnak akar szolgálni, keresi a kompromisszumot, a megalkuvást. És ekkor egy gyalázatos javaslattal áll elő: megostoroztatom s utána szabadon bocsátom.

De akkor milyen bíró vagy? Kijelented, hogy ártatlan és mégis megkorbácsoltatod? Ő inkább megbűntet egy ártatlan embert, minthogy a zsidók barátságát elveszítse. Pilátus nem tudja, hogy mit tegyen, hisz meg akar szabadulni a zsidóktól is és Jézustól is. Mit tudjon tenni? Meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét. Egy rettentesen kínos helyzetben van. Ekkor egy szükség-megoldást választ, amivel megerőszakolja a jogot és a becsületét is elveszti. Mert minden másképp történik, mint ahogy ő azt elképzelte.

S ekkor jut eszébe az a zsidó szokás, hogy ünnepkor el szoktak bocsátani, szabadon szoktak engedni egy rabot. Ezt a zsidók a páskaünnep alkalmával gyakorolták. Hisz a páska szó azt jelenti: elmenni mellette. A kifejezés onnan származik, hogy az öldöklő angyal az Egyiptomból való kivonuláskor elment a zsidók háza mellett és nem ölte meg az elsőszülötteket. Azért ment el, mert az ajtófélfa be volt kenve a páskabárány vérével. Ahol a vért látta, oda nem ment be. Ott az elsőszülött életben maradt.

Izraelben minden édesapa el kellett ezt mondja a csládtagoknak, a gyermekeknek az ünnep alkalmával. Miközben a borral telt serleg kézról.kézre járt, az apa elmesélte az Egyiptomból való szabadulás történetét a családnak.

És itt álljunk meg a történetben és tegyünk fel pár kérdést magunknak. Mit jelent számunkra a Jézus áldozata, mi ebből élünk-e? Az Úr Jézus mindenkit hív magához, hogy higgyünk benne. Ő hív minket magához, hogy könyörüljön rajtunk. Odamentél-e már hozzá? Mert másnál nincs megváltás, más nem tud minket megmenteni az örök kárhozattól

2 Nap Választani kell Jézus és Barabbás között                   Text.Márk 15,5-15

Izraelben épp a páska ünnepét tartják. Tudjuk azt, hogy ez annak emlékére történt, hogy több mint ezer évvel azelőtt, Isten a páskabárány vére által  az izraeli családokat megmentette az öldöklő angyal által végrehajtott ítélettől, amikor minden elsőszülöttnek meg kellett halnia Egyiptomban. A nép számára ez az ünnep is olyan volt, mint a többi. Senki sem gondolta, hogy épp most fog beteljesedni az a szabadítás, amire  a páskabárány előre mutatott. Az Isten Báránya meg fog áldoztatni és vére ki fog ontatni a bűnök bocsánatára.

Ő le kell szálljon a halál mélységeibe. Őt utól fogja érni az Isten ítélete, hogy a halálra ítélt emberek felmentessenek. Tehát páskaünnep van, ami valami mellett való elmenetelt jelent. Valószínű onnan jött ez a szokás, hogy egy rabot szabadon engedjenek. Úgy látszik hogy a római hatóság is belement ebbe, jóváhagyta ezt a gyakorlatot. A Római Birodalom igyekezett az elfoglalt tartományokban a nép kedvébe járni.

Az evangéliumokból nem derül ki egészen egyértelműen, hogy ki javasolta egy rab elbocsátását. Márk evangélista azt mondja, hogy a nép kezdte ezt követelni, arra hivatkozva, hogy ezt mindig is így szokták tenni.

Akárhogy is volt, Pilátusnak kapóra jön ez a szokás, hogy valahogy megszabaduljon ettől a kényes Jézus-ügytől. Ez is egy tanulság, hogy valaki meg akar szabadulni Jézustól. Pilátus egyrészt meg akarja tartani bírói székének tisztességét, de ugyanakkor a vezetőket ki akarja játszani a néppel szemben. Ő nagyon ravasz és ügyes a maga módján, kiagyal egy jó tervet.

Arra kéri a népet, hogy válasszanak két elítélt között és igyekszik úgy lavírozni, hogy a nép Jézust válassza. Ő Jézus elbocsátására szavaz. De ki áll Jézussal szemben?  Ki a másik, akit választani lehet? Ő tudja, hogy a jeruzsálemi börtönben kik vannak fogva tartva, a legtöbben súlyos bűntetteket követtek el. Három közülük halálra van ítélve. Huszonnégy órán belül kiviszik őket a városon kívülre, a Golgota nevű hegyre és ott keresztre fogják feszíteni őket.

Azt mondja magában: e három közül a legelvetemültebbet választom, hogy Jézus mellé állítsam. Így választja ki Barabbást. Máté azt mondja, hogy volt egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy hírhedt volt. Mindenki tudta, hogy ki volt és mit tett. Ő egy forradalmár volt.

Egy lázadásban vett részt, hogy Izraelt felszabadítsa a római megszállás alól. Ő a nemzeti ügynek szentelte magát. Ő a nép szemében egyfajta messiás volt. A lázadás nem járt sikerrel, a lázadás során Barabbás embert is ölt és ezért zárták a jeruzsálemi börtönbe. Az ajtót katonák őrzik, hogy ki ne törhessen.. A halálos ítélet, ki van hirdetve, már csak pár óra van a kivégzésig. A nép se kedveli igazán, hisz a gyilkosság súlyos bűn mindenki szemében.

Ezért Pilátus meg van győződve, hogy a nép Jézust fogja szabadon bocsátásra választani. Ezért kérdezi meg a népet: a kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam? Barabbást vagy Jézust? Micsoda felhozatal ez a válsztásra! Az egyik oldalon a Dávid Fia, Jézus Krisztus, az Isten Fia és az Embernek Fia, aki valóságos Isten és valóságos ember is. Ő a Próféta, Főpap és Király, az Isten Szentje, akire senki se bizonyíthat bűnt.

És a másik oldalon? Ki az ellenjelölt? Barabbás, aki gyilkos, aki egy lázadásban kioltotta egy vagy több ember életét. Ma azt is mondhatnánk: terrorista. Ő egy lázadó, aki fellázadt Róma ellen. Nevének jelentése: az atya fia. Jézus, aki szintén az Atya Fia és Barabbás, aki az ördög atya fia. Ezt a két embert állítja ki Pilátus választásra. Micsoda megerőszakolása ez a jognak? Hisz, hogy lehet egy ilyen bűnözőt szabadon bocsátani? .(eddig javítva)

Ebben a választásban nem két egyenrangú fél áll egymással szemben. Pilátus ezt úgy állítja be, hogy valójában nem így van. Azon felül ez igazságtalan is, hisz Jézust kiszolgáltatja a nép kénye-kedvének, anélkül hogy vétkessége bizonyíttatott volna. Nem is lett volna szabad őt ilyen helyzetbe hozni.

Micsoda válsztás: Jézus vagy Barabbás? Ez az emberi őrültség megkoronázása, csúcsa. Ez a megkoronázás nem csak akkor történik, amikor Barabbás szabadon hazament , Jézust pedig kiviszik a városon kívülre megfeszíteni. Már az maga az emberi őrültség netovábbja, amikor Pilátus őket egymás mellé állítja.

Micsoda ellentét van a kettő között! A világosság áll szemben a sötétséggel, az Atya Fia az ördög-atya fiával. Az , aki szertejárt az országban és mindenkivel jót tett, aki betegeket gyógyított, halottakat támasztott, könnyeket törölt, emberi életek méltóságát visszaállította áll szemben egy lázadóval, egy gyilkossal.

Egyik oldalon ott áll, aki a saját vérét ontja ki a bűn engeszteléséért, és vele szamben az, aki a felebarátja vérét ontja ki. Itt két merőben ellentétes világ áll egymással szemben. Mi tudjuk, hogy a nép Barabbást választotta. Mi kit választunk? Mit teszünk Jézussal? Mi tudjuk, hogy ennek így kellett lennie, azért, hogy mi  megszabaduljunk Isten rettenetes ítéletétől. Látjuk azt, hogy a Jézus áldozata árán egy nevezetes, hírhedt bűnöző szabadul meg.

És ez óriási vigasztalás a mi számunkra.  Mert, lehet hogy valaki itt közülünk úgy gondolja, hogy az ő bűne olyan nagy, hogy azt nem lehet megbocsátani. Ha Jézus áldozatáért egy ilyen hírhedt bűnös, egy gyilkos is megszabadult, kegyelmet nyert, akkor te miért nem nyerhetnél kegyelmet?

Ennek csak egy feltétele van, és ez az, hogy higgy! Hit nélkül nem lehet kegyelmet nyerni, nem lehet üdvözülni. Ma ezt elhiheted és boldog lehetsz. Isten abban dicsőtetetik meg, ha ezt te ma elhiszed és magadhoz ragadod.

3 Nap  A Két Jézus Text.Ján.18,28-4O

Micsoda szenvedés lehetett Jézus számára, hogy Barabbással kellett ott állnia, hogy kettőjük közül válasszanak, mintha mind a ketten egy fajsúlyban lettek volna. Barabbásról még ismert egy fontos dolog. Ezt csak a Biblia kutatói tudják, és ez az, hogy néhány fontos görög kéziratban az áll, hogy Barabbást Jézusnak is hívták. Így a teljes neve Jézus Barabbás volt. Tudjuk azt, hogy abban az időben a Jézus név gyakori volt, mint ahogy most is Dél-Amerikában a brazil focicsapatban két Jézus nevű focijátékos is szaladgál.

Mit történik itt tehát? Az, hogy két Jézus áll egymással szemben. Jézus a Krisztus és Jézus a Barabbás. Az igazi és a hamis Jézus. Ez teszi a választást olyan nehézzé. Mert az igazi Jézuson kívülről szemlélve nem látszott, hogy ő az Isten Fia. Csak az ő cselekedetei mutatták ezt. A másik Jézuson pedig kívülről nem látszik, hogy gyilkos. Én a börtönszolgálat során rengeteg gyilkossal találkoztam, sokszor ők a legnyugodtabb, legszelídebbnek tűnő emberek, első látásra el se tudtam volna hinni, hogy ezek embert öltek.

Mind a két Jézus szabadítónak mondja magát. Az egyik a bűntől akar megszabadítani, úgy hogy megfizeti annak bűntetését, a másik a római elnyomástól akar megszabadítani, lázadás, gyilkosság vagyis bűn által. Az egyik kegyelem által akar megszabadítani, a másik azáltal, hogy nem ismer kegyelmet. Az egyik alázat, a másik lázadás által.

Jézus Krisztus feláldozta önmagát, Jézus Barabbás pedig másokat áldoz föl. Ezt a két Jézust egymástól megkülönböztetni csak hit által lehetne, de sajnos hit nincs se Pilátusnál, se a nép vezetőinél, se a népnél. Ők mind lelki vaksággal vannak megverve. Már az a hit hiánya, hogy ebbe a választásba belemennek, hogy az, aki a törvényességre és jogra kellne vigyázzon, ezt az ügyet , ami életről és halálról szól, rábízza a nép kénye-kedvére. Mert Jézus bűnössége nem volt bizonyítva, nem is lehetett. Ő, aki tökéletes engedelmességben a megváltást véghezviszi és Isten igazságának eleget tesz, együtt kell álljon a nép előtt egy bűnözővel.

És ez mégis egy olyan választás, ami benne volt Isten örök üdvtervében. Mert ez a választást maga Isten akarta. Ez a választás Jézus Krisztus ellen, de a bűnös ember érdekében történt. Az Atya a bűnösök iránti szeretetéből azt választotta, hogy a Fiát halálra ítéljék és megöljék. A Fiú pedig azt választotta, hogy engedelmeskedjen.. A Szentlélek pedig azt választotta, hogy ezt nekünk hirdettesse. Azt, hogy ezt mi megértsük, elfogadjuk és magunkévá tegyük.

Isten ezt az örökkévalóságban született üdvtervet most épp ebben a történelmi pillanatban , ott Jeruzsálemben Pilátus palotája előtt véghezviszi. Jézus azért nem tiltakozik az ellen, hogy Jézus-Barabbással ott álljon a nép előtt. Száját nem nyitotta meg, néma maradt,  mint a bárány, az őt nyírók előtt. Ő meghajolt az Atya akarata előtt, s ezért is most ebben a pillanatban az egész emberiség bűne és átka az ő vállaira nehezedett. Azért, mert ennyire szerette Atyját és ennyire szeretett minket, bűnösöket. Ezért foglalta el zokszó nélkül a helyét Barabbás mellett. Ő ezt megtagadhatta volna. Ő azt mondhatta volna: ez már sok, ezt már nem vállalom, ez már végleg méltóságomon aluli.

Ő elhagyhatta volna ezt a helyet s ezt a megaláztatást, hogy ott álljon egy bűnözővel, de nem tette, nem akarta. Annyira szeretett minket, annyira akarta a mi üdvösségünket, hogy ezt a szégyenteljes választást nem akadályozta meg. Ő hagyta, hogy a nép Barabbást válassza a felmentésre, hogy majd az ítéletben minket menthessen fel.

De jöjjünk most közelebb önmagunkhoz, bár ez most nem lesz könnyű számunkra. Mert ki kell mondjuk, hogy az a Barabbás én vagyok és te vagy! A Biblia azt mondja, hogy mi egy olyan szívvel születtünk, amiből paráznaság, gyilkosság és káromlás, meg mindenféle más bűn is származhat. Mert Barabbás az Isten nélkül élő ember meg nem tért életét példázza.. Mi is ott vagyunk a hitetlenség börtönében, meg vagyunk bilincselve, meg vagyunk kötözve különféle bűnökkel, szenvedélyekkel, szolgái vagyunk a bűnnek.

Persze, ez nem minden ember ismeri el. Ezért Jézus nem is érdekli az emberek nagy részét, nem hisznek benne. Ahhoz, hogy az ember kemény szíve megtörjön, a Szentlélek munkájára van szükség. Csak a Szentlélek tud minket meggyőzni bűn tekintetében, hogy bennünk egy Barabbás lakozik. De ha ez megtörténik, akkor már vágyakozunk arra az igazságra, amit mi a Jézus vérében és áldozatában találunk meg. Akkor mi is kiáltjuk: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Mert én telve vagyok bűnnel, Isten igazságos ítélete van rajtam. Tedd rám átszegzett kezed, oldozz fel engem is a halálos ítélet alól. 

Ebben a választásban a két Jézus között, mi Isten örök szeretetét kell lássuk. Mekkora szeretet, hogy Jézus cserélt velünk, hogy vállalta a halált, hogy én , a Barabbás-lekű ember szabad lehessek.

De ez a mi számunkra a békesség és a vigasztalás forrása is. Aki hittel feltekint erre a Jézusra, lett légyen az a hit olyan piciny, mint egy mustármag, az meg fog tartatni. Ebben a feltekintésben ott kell legyen a bűnbánat és a bűn megvallása is. De ott van hitvallás is: az Úr tud segíteni rajtam. Aki nem tekint fel erre a Jézusra, az a halálban, a kárhozatban marad. De aki feltekint, az meggyógyul, annak új élete, örök reméynsége és vigasztalása lesz. Ezért, ne félj, csak higgy!

4 Nap A nép választása Text. Luk.23,12-25

Próbáljuk magunk elé képzelni ezt a jelenetet. Ott áll Pilátus, a nép, annak vezetői, a papok és írástudók, akik vádolják Jézust. Barabbás ekkor még a börtönben van. A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam? –kérdezi Pilátus. És ekkor a nép választ, az eredmény többségi szavazattal: Barabbást választják. A nép Barabbásra szavazott. 

El tudjuk képzelni, hogy ez mennyire meglepte Pilátust, aki nem erre számított? De, aki nem egyenesen jár el, az soha nem jár jól. Annak ellenére, hogy Pilátust felesége is figyelmezteti, hogy ne avatkozzon ez igaz ember dolgába, ő tovább megy az elkezdett úton. 

Pilátusnak volt tehát felesége, aki üzent neki, és álmában gyötrődött a Jézus ügye miatt. Feltételezhetjük, hogy Pilátus jó viszonyban volt feleségével és a nehéz ügyeit megbeszélte vele. Egy adott ponton azt mondhatta Claudiának, mert a hagyomány szerint így hívták: nekem egy nehéz ügyem van, elém hoztak egy Jézus nevezetű embert, ő tulajdonképpen ártatlan, de a zsidók azt követelik, hogy ítéljem halálra. Te mit tennél a helyemben? Nem tudjuk, hogy Claudia erre mit válaszolhatott.

Általában, ha valami napközben foglalkoztat, az álomban vissza szokott térni. Nem volt ez másképp Pilátus feleségénél sem. Ő is álmodott. Ahogy felébredt egy követet küldött férjéhez: ne avatkozzál ez igaz ember dolgába! Ez is Jézus ártatlanságát bizonyítja.

Kálvin azt írja, azt ehhez a részhez készített magyarázatában: „Isten a Jézus ártatlanságát sokféleképpen kimutatja ebben a történetben, hogy ezzel is azt mutassa meg nekünk, hogy ő értünk és helyettünk ment a halálba. Ezért nyílvánitja Pilátus  többször is ártatlannak Jézust, hogy az ő igazságtalan bűntetése, a mi igazságos bűntetésünket érvénytelenítse, hogy az ő elítélése elégtétel lehessen minden mi bűneinkért.”

Micsoda pillanat ez ott a Gabattán!  Amikor sok száz vagy ezer torokból felhangzott a kiáltás: Barabbást, Barabbást engedd el.  Mert oroszlánok és tigrisek ordítása ez, mondja Kálvin, akik az Isten Bárányát halálra ítélik, Barabbást pedig felmentik. Hát ezek az emberek nem gondolkoznak. Hisz, ha csak egy percet is józanul gondolkoznának, akkor egyértelmű, hogy Jézust választanák. De az ember értelme is meghomályosult a bűnesetben és itt az elsötétedett értelem dönt.

És van itt még valami. Bár ők ezt a döntést felelősségük teljes tudatában hozzák meg, ez a döntés mégsem egy spontán mozzanat, nem, ez a választás azután történt, hogy a főpapok és az írástudók erre felbújtatták a népet. A Mát.27,2O-ban azt olvassuk: a főpapok és írástudók rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Ez nem egy spontán, hanem egy előre jól megfontolt döntés volt. S nem csak arra veszik rá a népet, hogy kérjék a Barabbás felmentését, hanem arra is, hogy ugyanakkor kérjék a Jézus keresztre feszítését is. Elvegyültek a nép között és próbálják a népet erre a választásra, erre a döntésre rávenni. E meggyőző munkának megvan az eredménye, hisz a nép Barabbást választja. Neki ki kell szabadulnia, Jézusnak pedig meg kell halnia.

Most próbáljuk azt is elképzelni, hogy mit jelentett ez Jézus számára? Micsoda fájdalom és keserűség lehetett az ő lelkében! Hisz az ő egész élete nem volt más, mint egy nagy küzdelem a népért, hogy nekik ne földi várakozásaik legyenek, ne politikai Messiást várjanak. Nem győzte hangsúlyozni nekik, hogy az ő országa nem ebből a világból való, hanem az egy lelki királyság, egy lelki ország. És most azt kell átélje, hogy a nép mégis Barabbást, a politikai forradalmárt választja. Ő az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be, mondja János evangéliuma elején. Mennyire félreismerték és megalázták Jézust.

De ebben a mi számunkra óriási vigasztalás van, hogy Jézus Barabbás „alá” kerül. Hogy minket, akik „Barabbás lelkülettel” születtünk, visszavezessen Istenhez, hogy ezáltal mi „krisztusi lelkületű” emberek lehessünk. A  kérdés csak az, hogy mi vágyunk-e erre? Mit jelent nekünk ennek a szenvedő Messiásnak a látása? Látjuk-e már, hogy Jézusnak ezt így kellett elszenvednie, hogy mi meggyógyuljunk? 

Mert az erről szóló igehirdetés nem akar mást, mint hogy meglágyítsa a szívünket és fogékonnyá tegye az örömüzenet számára, hogy mi így kiáltsunk: ó, mekkora kegyelem, hogy még ekkora bűnös számára is van bocsánat, amilyen én vagyok.

Mi lesz ennek a következménye, ha mi eddig a kiáltásig eljutunk? Hát nagyon sok. Egyfelől szeretet támad a szívünkben Jézus iránt és őt egyre jobben meg akarjuk ismerni. Már nem nehezedik ránk mázsás súllyal  a bűm terhe, aki Jézussal felnézett, annak békesség lesz a szívében.

És az ilyen ember megtapasztalja a Jézus áldozatának a szabadító erejét. Lehullanak bilincsei, már nem tudja őt a bűn megkötözni. Aki Jézust választja, az nagyon jól jár, az nagyon boldog ember lesz, már itt a földön, de majd egyszer az örökkévalóságban is.

5 Nap. Te kit választassz? Text.5Móz.3O, 15-2O

Ma Nagypéntek napja van, Jézus halálának az emlékünnepe, az egyik legszebb napja az évnek. Különös, hogy ezen most ezen most nem a Jézus szenvedéstörténetéből vesszük az igét, hanem az Ószövetségből, de mi valljuk reformátorainkkal együtt, hogy az Ószövetség is Jézus Krisztust hirdeti, őreá mutat előre.

Odáig jutottunk tegnap este, hogy a nép nem Jézust, hanem Barabbást választotta. Talán az előzőek alapján nagyon megharagudtunk Pilátusra, illetve a főpapokra és írástudókra, akik rávették a népet erre a gyalázatos választásra, döntésre. Felháborodunk a tömegen is, hogy azt kiáltozták: bocsásd el Barabbást és feszítsd meg Jézust!

De most próbáljunk egy kicsit magunk felé fordulni. Azt mondhatja valaki: de hát én nem voltam ott. Ebben teljesen igaza van. De mégis most ezt a kérdést kell feltegyük: én vagy te, kit választunk, Jézust vagy pedig Barabbást? Kit akarunk követni? Ha Jézust választjuk, akkor jól választottunk, akkor már szent életet élünk, akkor már harcolunk a bűn ellen.

Vagy mégis Barabbást választjuk? Mégis tovább megyünk a bűn és hitetlenség útján?  Mert mi természettől fogva hajlamosak vagyunk a Barabbás választására, mert mi mind „Brabbás-létben” vagyis bűnben fogantattunk és születtünk, mert minden bűn, amit elkövetünk, tulajdonképpen Barabbás választása, éltetése. Mi minden nap Jézus ellen döntünk és Barabbást választjuk.

A semlegesség kizárt, lehetetlen. Az nem lehetséges, hogy valaki azt mondja: ebben a választásban én nem veszek részt. Itt érvénytelen szavazás nincs. Mert mi minden nap döntünk, minden szavunkkal, minden cselekedetünkkel, sőt minden gondolatunkkal. Minden bűnnel, amit elkövettünk, Jézus ellen döntöttünk és Barabbás mellett. Minden bűnünk egy „feszítsd meg” kiáltás tulajdonképpen. Aki azt mondja, hogy ő semleges, az már döntött is Barabbás mellett és Jézus ellen. Mert itt egymással szöges ellentétben álló világok állnak egymással szemben, élet és halál, áldás és átok, üdvösség és kárhozat, bűn és kegyelem, vétek és igazságosság, Isten és a Sátán, világosság és sötétség.

Természetünktől fogva, s mivel az értelmünk a bűneset következtében elsötétedett, mi mind rosszul döntünk. Vagy nem azt mondja a Biblia, hogy mi olyan balgák vagyunk, hogy az élet helyett ahalált választjuk, a bűnt választjuk Jézus helyett?  Mert aki nincs velem, az ellenem van, mondja Jézus. A mi mindennapi életünkből az derül ki, hogy mi nem akarjuk, hogy Jézus legyen az életünk királya, a mi szívünk Ura.

De az e mai napon, amikor lélekben ott állunk Jézus keresztje alatt, döntés elé állít: te kit választassz? A bűnt vagy az  Urat, Jézust vagy Barabbást? Az igehirdetés semmi mást nem akar, mint minket döntés elé állítani. Először szemünk elé állítja az Isten Bárányát és hív bennünket kedves szavával: jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek. Az eredeti szövegben itt a két kifejezés közül az egyik a testi megfáradást, megterheltetést jelenti, de a másik a lelki, a bűnben való megfáradást, a bűnnel való megterheltetést. Ma azt hirdeti nekünk a kereszt: az Úr Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.

A mai napon az ige le akarja leplezni a bennünk levő Barabbást, le akarja leplezni, tudatosítani akarja bennünk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn, de az ember büszkeségében nem akar meghajolni Isten előtt. Minden engedetlenség egy pofon a Jézus arcán. Isten Szentlelke megmutatja nekünk, hogy a mi szívünk telve van bűnnel és tisztátalansággal és meglátjuk azt, amit egy igehirdető így mond: a töviskoszorút mi fontuk, a szenvedés poharát mi töltöttük meg csordultig a Jézus számára.

Az nem baj, ha fájni kezd a bűn, ennél jobb dolog nem is történhet velünk. Mert így lesz helye az életünkben Jézus szenvedésének, halálának, de az ő feltámadása erejének is. Aki az Úr nevét segítségűl hívja, az megtartatik. Mi a mai napon is ezt kell tegyük.

Mit jelent a megtérés az ember számára? A mai ige fényében azt mondhatjuk: már többé nem Barabbásra szavazunk, hanem Jézusra. Elkezdjük gyűlölni a bűnt és elkezdünk harcolni ellene teljes erőnkből. A szomorú valóság az, hogy a megtérés útán is előfordulhat, hogy mi Barabbást választjuk és nem Jézust, hogy mi a magunk dicsőségét keressük és nem az Istenét. Nem tudjuk sokszor legyőzni bűnös szenvedélyeinket, nem tagadjuk meg ezt a világot, hasonlóvá leszünk hozzá.

De ilyenkor se csüggedjünk el, mert ő hű marad akkor is, amikor mi hűtlenkedünk, mondja Pál a Timóteushoz írt ,második levelében. Mi sokszor rosszul választunk, de Isten jól választott, ő kiválasztott minket az üdvösségre. Az Isten elhívása megbánhatatlan, azért mert Jézus kész volt halálba menni, hogy Barabbás felmentést és üdvösséget kapjon. Jézus vállalta azt, hogy elvetett legyen, hogy Barabbás kiválasztasson.

Ebben az igében, amit alapigeként felolvastam, Mózes bíztatja a helyes választásra a népet, hogy az emberek az áldást válasszák, Jézust válasszák és ne Barabbást. Egy híres angol igehirdető ennek az igének a magyarázatánál ezt mondja: „ nagy baj az, ha betegek vagyunk, de ha azt a gyógyszert, amit az orvos a mi gyógyulásunkra kiírt, elutasítjuk, akkor a mi helyzetünket reménytelenné tesszük”.

Aki a szenvedő Megváltótól elfordul, annak nincs már semmi reménysége az üdvösségre. Aki bűne és vétke miatt halálra van ítélve, és nem néz fel az érte szenvedő Jézusra, az örökre elvész, annak nincs örök élete. Isten őrizzen minket ettől.

6 Nap A Krisztus elvetése Text. Zsid.1O,23-31

Egész héten átt hallgattuk az igét, ezt az igehirdetési sorozatot, Jézus és Barabbás címmel. Milyen nagy a mi felelősségünk, akik az igét hallhatjuk. Ebben a húsvétot megelőző időben nagyon sokat hallunk Jézus szenvedéséről, véréről. Így sok ismeretet szerzünk Krisztusról, aki akkora áldozatot hozott ezért, hogy minket bűnösöket megváltson.

Mekkora bűn ezt a nagy áldozatot, amit ő szeretettel hozott meg, és amit ő nekünk felajánl elutasítani és megvetni! Az ige azt mondja, hogy az ilyenekért nincs bűnért való áldozat. Akkor az Úr elítél minket. Erre mondja az ige, hogy rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb bűntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja és a kegyelem lelkét megcsúfolja.

Jézus Krisztust a zsidók tudatosan elvetették. Pilátus feltette nekik a kérdést: mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondank? Mire a zsidók ezt felelték: feszítsd meg! Pilátus teljes tanácstalanságba esett, amikor a nép Barabbást választotta, mert így nem szabadult meg Jézustól és ettől az egész kellemetlen ügytől. Ő most egy újabb kísérletetet tesz és szembesíti a népet a választásuk következményével abban a reményben, hogy ettől vissza fogna riadni De a nép haragja úgy fellángolt, hogy már semmitől sem riadnak vissza. Mindnyájan tele torokkal kiáltják: feszítsd meg!

Ekkor még mindig van egy szalmaszál, amibe Pilátus belekapaszkodik, ekkor a lelkiismeretükre hivatkozik. A Mát.27,23-ban  Pilátus felteszi a kérdést: de mi rosszat tett? Erre a nép még jobban kiáltozott: feszíttessék meg! Ez Pilátus utolsó próbálkozása, hogy a népet jobb belátásra bírja. De Pilátus erre a kérdésre: mi rosszat tett? nem kap választ. Itt már csak a gyűlölet maradt, már nem tudnak gondolkozni, már nem hallják meg a lelkiismeret hangját sem, hanem elvakult haragjukban kiabálnak, sőt ordítoznak: feszítessék meg!

Ez a kiáltás visszhangzik Gabbata felett: feszítessék meg, feszítessék meg! Ez az a választás, amivel a zsidó nép, Izrael a Messiást elveti, kiátkozza. Most teljesedik be: az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt. Amikor Pilátus látja, hogy a kavarodás és a feszültség egyre nagyobb lesz, a nép  körében, egy jelképes cselekvéshez folyamodik. Egy tálban vizet hozat és ártatlanságban mossa a kezét. Kijelenti, hogy ő ártatlan, vagyis ő nem felelős ennek az igaz embernek a haláláért. Ti lássátok, ez a ti dolgotok.

Pilátus mindvégig kitart Jézus ártatlansága mellett. Természetesen ez nem menti, nem kisebbíti az ő felelősségét ebben az egész dologban. Ő most úgymond a zsidókra terheli a felelősséget, de az, hogy Jézust elítélte, az ártatlant, annak felelőssége őt terheli, hisz ő a legfőbb bíró, helytartó és ő az , aki a halálos ítéletet végül is kimondja. És ha kétségbeesetten meg is próbálja a felelősséget másra hárítani, ez a vér az ő lelkén szárad. Ő a népnek és a császárnak is barátja akar lenni, féltette a pozicióját és ezért Jézust keresztre feszíttette. Mi tudjuk azt, hogy ezt a Pilátust 3 év múlva a császár visszahívta Rómába és a mai Dél-Franciaország területére száműzte, ahol minden valószínűség szerint a sok kegyetlenség és igazságtalanság miatt, a lelkiismerete vádolása következtében öngyilkos lett. Így fejeződött be ennek a szerencsétlen embernek az élete, aki Jézust halálra ítélte.

A zsidók vállalják a következményt, hisz azt mondják: az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken. Jézus pedig ott áll, miközben a nép ordít, Pilátus pedig mossa  a kezét. Ott áll szenvedve, tűrve, hallgatva, szíve telve szeretettel és készen arra, hogy vérét ontsa a mi bűneinkért. Kiissza azt a poharat, amit az Atya nyújt neki. A Nagytanács halálra ítélte istenkáromlás vádjával. A római helytartó halálra ítélte úgy, hogy végig azt hangoztatta: ártatlan!.

Az ügy végére pont került, Barabbás szabad lett, Jézust pedig halálra ítélték. Itt már nem volt visszaút. De az a különös, hogy a nép kiáltozása felett felhangzik az Isten szava. A Pilátus ítélete fölött ott van az Isten döntése. Mert végső soron ő akarta ezt ezt így, ő rendelte ezt így el, hogy a Fia átokhalállal meghaljon, hogy a mi bűneink átkát magára vegye. Péter majd a pünkösdi prédikációjában azt mondja, hogy az Isten elvégzett tanácsából és akaratából történt mindez. Így végezte el az Atya mindezt a bűnösök iránti szeretetéből.

Jézusnak így kell szenvedni és meghalni, hogy az elveszett bűnöst megtartsa. Ennyire akarta  a mi üdvösségünket. Nemsokára a kereszten a pokol mélységéig fog alászállani.

Kálvin ennek a résznek a magyarázatánál ezt mondja:” a mi szívünk keményebb kellett legyen, mint a szikla, ha az Isten Fia így kellett szenvedjen és meghaljon értünk, azért hogy mi megtanuljuk gyűlölni a bűnt és menekülni attól. Jézusnak így kellett az Isten eleve elvégzett tanácsából a keresztre mennie”

Ennek így kellett lennie az Atyáért, aki így akarta Fiát érettünk odadani, hogy minket bűnösöket megtartson, de így kellett lennie Krisztusért is, aki értünk önként vállalt és megváltó munkáját elvégezte. De így kellett legyen a Szentlélekért, aki ezt a mi személyes életünkre alkalmazza, aki meggyőz minket arról, hogy mindez értünk, ami megtartatásunkért, ami üdvösségünkért történt.

Mert a mi bűneinkért valaki be kellett mutassa a tökéletes elégtételt. Ő át kellett menjen az Atyja izzó haragján, hogy nekünk megszerezze Isten tökéletes igazságát. Mekkora csoda, mekkora kegyelem! Áldjuk ezért örökké az Urat.

Húsvétra A szent csere Text.2Kor.5,11-21

Húsvétot ünneplő testvéreim! A bűnbánati héten egy igehirdetési sorozatot hallottunk Jézus és Barabbás címmel. Láttuk, hogy miként került Barabbás a képbe, hogyan került ebbe a történetbe, ennek vége az lett, hogy Barabbást felmentették, Jézust pedig halálra ítélték. Itt egy csere történt, amit én szent cserének nevezek. Erről szeretnék most szólni nektek ezen a húsvéti ünnepen.

Luther egy olyan felfedezést tett egyszer az ő életében, ami óriási hatással volt nem csak az ő életére, hanem az utána következő nemzedékek életére is, mivel ezzel egy hatalmas mozgalom indult el, amit Reformációnak hívunk. Tudjuk, hogy amikor azon gyötrődött, hogy miként igazulhat meg Isten előtt, akkor egyszer csk felragyogott előtte az a gondolat, hogy az igazságosság nem csak az, amit Isten az embertől megkövetel, hanem mindenek előtt Krisztus igazságossága, amit ő azért szerzett meg, hogy azzal felmentse azokat az embereket, akik bűneik miatt halálra voltak ítélve.

Mint minden ember a középkorban, Luther is az „igazság” szó alatt Istennek azt a kardját értette, amivel lesújt a bűnösre és ezennel végrahajtja a bűn feletti ítéletét. Ezért ő sehogy sem értette meg azt, hogy a Róm.1,17-ben az van, hogy az evangéliumban Isten igazsága, az eredeti szöveg szerint igazságossága jelentetik ki. Ez az ige Luther számára mennydörgés volt és nem az isteni szeretet hangja. Így vall erről:” a törvény elítél engem és amikor az evangéliumhoz menekültem, akkor meg az Isten kardjával találkoztam” Ez a szó, igazság, igazságosság Luthert egyszerűen megrémísztette.

Luther sokáig nem tudott lelki békességre, nyugalomra lelni. És akkor változott meg ez a helyzet, amikor a wittembergi egyetemen a zsoltárokat magyarázta. De addig rengeteget gyötrődött. Kérdése az volt: hogyan találok egy kegyelmes Istent? Hogy tudok a haragvó Istennel megbékülni? Hogy tudok én az igazságos Isten előtt megállni? Ekkor történt 1512 végén, 1513 elején az ú.n. „torony-élmény”, ami azt jelentette , hogy a kolostor toronyszobájában tartózkodott és ott megtalálta a kérdéseire a választ. És ahogy később leírja, a menny kapuja nyílt meg előtte.

Az ő számára a megoldást a Róm.1,17 jelentette, ahol az van megírva, hogy az evangéliumban Isten igazsága, igazságossága jelentetik ki, és hogy az igaz ember hitből fog élni. Ekkor találta meg Luther a kegyelmes Istent, aki nem emberi érdem, hanem az ő kegyelme alapján, vagyis a Jézus váltságműve, a kereszten elvégzet áldozata alapján igazított meg minket. Luther akkor ott a toronyszobában felkiáltott: „cseréltünk, cseréltünk! Én lettem a te bűnöd, s te lettél az én igazságom.”

Tulajdonképpen erről szól Jézus és Barabbás története a Jézus megfeszítésének és Barabbás szabadon bocsátásának a története. Ha  Jézust szabadon bocsátotta volna Pilátus, akkor számunkra nem lett volna szabadon bocsátás. Barrabás Jézusnak köszönheti szabadulását. Ő azért lehet szabad, mert helyette Jézus szenved és hal meg. 

Most menjünk el gondolatban a jeruzsálemi börtönbe. Ott ül egy veszedelmes rab, szígorú őrizet alatt. A cella ajtajára egy tábla van függesztve a nevével: Barabbás. A kivégzés ideje is fel van írva: Nagypéntek. És a folyosón közeledik a római katona. A zajra Barabbás felfigyel. A katona megáll az ajtaja előtt. A zár csikordul és a zár kinyílik. Barabbás összerezzen a félelemtől, hisz tudja, hogy most érkezett el számára a vég. De a római katona azt mondja: szabad vagy! Erre Barabbás azt mondja: ez nem lehetséges, ön egy más cellához kell menjen, hisz én halálra vagyok ítélve s már csak pár órám van a kivégzésig. De erre azt mondja a katona: egy csere történt. Helyetted valaki más hal meg. Egy Jézus nevű ember, biztos hallottál róla. 

Ő azt mondja magáról , hogy ő a zsidók királya, ő szertejárt az országban, gyógyította a betegeket és segített  mindenkinek, ő hal meg helyetted, te pedig szabad vagy. Oda mehetsz, ahova akarsz, most kinyitom a kaput előtted..

Micsoda hír volt ez Barabbás számára.Ő tudta, hogy halált érdemelt, számított is rá, és most mégis életet kap. És mindezt érdemtelenül. Nem is kérte, nem is könyörgött érte, nem is számított rá. Ő egyedül azért élhet, mert érette meghal Jézus a golgotai kereszten. Nem tudunk semmit a Barabbás további sorsáról, nem tudjuk, hogy mi lett vele a szabadságban, hogy megismerte-e és elfogadta-e Jézust személyes Megváltójaként?

De azt tudjuk, hogy Barabbás annak a bűnös embernek a jelképe, aki bűne miatt halált érdemel. Annak az embernek a jelképe, aki tudja, hogy a bűn zsoldja a halál. Az evangélium az ilyen embereknek szól, akik tudják, hogy ez a Barabbás az ő jelképük, az ő képviselőjük. Az ilyen emberek ma is hallhatják: te szabad vagy!. Ha hiszed, hogy Jézus érted halt meg, akkor te szabad vagy, akkor te már nem ítéltetsz el. 

Kedves Testvéreim! Ez az evangélium szíve: én meghaltam érted, mert te másképp örök halállal kellett volna meghalnod. Ez a szent csere, ez az istentelen megigazítása,. A bűnös szabadon bocsáttatik, az igaz elítéltetik. Mert, hogy Iten minden bűnünket őreá vetette. Jézus került a bűnös helyére és a bűnös Jézus helyére.

A „Barabbások” letérdepelhetnek a kegyelem trónja előtt és áldhatják örökké ezt a kimondhatatlan szeretettet. A kérdés most már csak az: te letérdepeltél már Jézus előtt?  Megláttad-e már, hogy milyen rettenetes dolog a bűn?

Az Úr Jézus ott függött ég és föld között a kereszten. Nem kellett sem a földnek, sem az égnek. Ott függ az ártatlan, az egész világ bűnével a vállán. Ott függ az Atya áldottja, aki bűnné lett értünk. Ott függ Isten Szentje átokfára szegezve. Ott függ a dicsőség Királya, mindenkinek csúfjává lévén. Miért, kiért tette ő ezt? A bűnösökért, az átkozottakért, a kárhozatot érdemlőkért.

Boldog ember az, aki számára ez a Jézus a legdrágább lett ezen a világon. Boldog az, akinek az Isten dicsősége felragyog Jézus szenvedésében és halálában. Ez a boldog ember te lehetsz, én lehetek ma. Légy boldog így ezen a húsvéti ünnepen! 

( Ezen igehirdetési sorozatot C.G.Vreugdenhil Borgtocht című könyvének felhasználásával írtam)

                                                     Lőrincz István